Mindent a gyerekért felkiáltással kezdtem bele kelletlenül az olvasásba, hiszen ez mégis csak tinédzsereknek szól.
Makacsul ellenállt a lelkem. Nehezen fogadta be az egyszerű mondatszerkezeteket, a rövid leírásokat, a lányos nyafogást. Mindezt körülbelül a 150. oldalig. Ott kezdett érdekelni a mondanivaló. Már találgattam a folytatást és a megoldást. Egy bármely zenei fesztiválon részt vevő faital számára nagyon is ismerős szituációkat jelenít meg a leírás, melyhez frappánsan van csatolva a belső vívódás és a virtuális élet is. Pont úgy, ahogy a mai ifjúság megéli önmagát. A főhős, Zsófi sokáig fejtörést okozott. Gondoltam én őt szégyenlősnek, visszahúzódónak, felvágott nyelvű fruskának, majd hibbant liba jelzőt kapott...és a végén magamat is láttam benne. A baráti köre érdekesen állt össze és nem mindig értettem, hogy mi tartja együtt őket. A különcöket összeseperte a szél...Viszont kötődtek egymáshoz, még ha valójában semmi közöset nem találtam bennük. Mindenki nagyon ragaszkodott a szerepéhez. És nagyon is el tudom képzelni, hogy egy teljesen idegen szabadon csatlakozhat hozzájuk, vagy több. A végkifejlet oly szempontból lepett meg, hogy hangoztatjuk generációk óta a házi nyúlra célozgatós szlogent, mert, hogy rosszul sül majd el. Most meg agyon dicsérjük az ellenkezőjét. Mivel kedves, jól megfogalmazott történet. Azért nagyon veszélyes. Figyelemre méltónak találtam, milyen óvatosan használja az alkohol szerepét a szerző és észrevétlenül semmisült meg a droghasználat jelenléte, illetve még az sem.
Azért hiányoltam a valódi mélységét a baráti viszonyoknak. Az enyhén csípős, néhol túlfűszerezett beszólások mellett a valódi poénokból, a közös percek vidámságából kimaradtam. Egyszerűen csak megjegyzést, leírást kaptam, hogy milyen vidámak voltak pár órára. Pedig nagyon is fontosak ezek az őszinte felszabadult programok, mert ebből építik fel a tinik az időtöltésük pozitív-negatív pólusait. Itt dől el, hogy kivel érzik igazán jól magukat és ekkor alapozzák meg, hogy milyen típusú embereknek mutatják meg felnőtté válásuk folyamatát. Tehát fontos.
Szórakoztató, kellemes, meleg érzéseket keltett bennem. Faggattam a gyerkőcöt, hogy mit gondol a történetről és meglehetősen felületesen értékelte. Meglepett. Aztán belegondoltam. Tulajdonképp semmilyen saját élménye nincs a leírtakról, még nem járt valódi szabad területes koncerten, így nincs miből építkezni. Szerinte a tömegleírás alapján semmi kedve megnézni sem hasonló eseményt. Zavarja a tömeg. Na, ezt pár év múlva az orra alá fogom dörgölni. Ami viszont vitát váltott köztünk, az Zsófi jelleme. Egészen egyszerűen jófejnek jellemezte. Igazából irigyli egy kicsit, hogy milyen ügyesen feltalálta magát minden szituációban, és bátran szembe szállt bárkivel céljai eléréséért. Ezt az aspektust érdemes kihasználni és olvasásra buzdítani a kötettel tinédzsereinket. Nekünk többieknek pedig igazán üdítő lehet az emlékezés.
Kellemes nosztalgikus szórakozást mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése