Kerstin Gier: Fellegszálló

Eredeti címe: Wolkenschloss (2017.)

Kiadta: Könyvmolyképző (2018.)

Oldalszám: 366

Forrás: kölcsön kapott

Értékelésem:

Nagyon szerettem az írónő Időtlen szerelem trilógiáját, illetve a felnőtteknek szóló történeteivel is levett a lábamról. Így nagyon bele se kell mélyednem, miért is lettem annyira kíváncsi a legújabb magyarul is megjelenő történetére. 

Aztán amikor ott tartottam, hogy csillagoznom kellett a molyon, hol a 2, hol a 3 csillagot nyomtam meg, egyszerűen nem tudtam dönteni. Végül próbáltam tizenéves fejjel értékelni és így kapott közepeset. 

Szóval a sztori.

A svájci hegyekben van egy szálloda, a Fellegszálló. Felújításban már jó rég nem volt része, ennek ellenére a vendégek pont a régies hangulatát kedvelik.

A főszereplőnk a 17 éves Fanny, aki félbehagyta a tanulmányait és elhelyezkedett a szállodában.

Épp a szilveszteri időszakra készülnek, "híres" vendégek szállnak meg a szállodában, illetve felbukkan az egyik szállodatulajdonos fia, akivel Fanny gyorsan közös nevezőre jut.

De mi is történik ebben a 366 oldalban? Hát ... lényegében annyi, hogy megérkeznek a vendégek: egy hatalmas család, egy idős házaspár, egy nagypapa az unokájával, egy titokzatos "testőr" és egy orosz milliárdos a feleségével és a kislányukkal. Fontos szerepet kap a történetben, hogy az orosz milliárdos nem akármilyen ékszerrel lepi meg a feleségét és mivel a Fellegszálló amolyan tini-krimi szeretne lenni, úgy tűnik, hogy valaki szemet vetett erre az ékszerre. Aztán a sztori végén kiderül, hogy nem ilyen egyszerű ám az egész.

"Nem kell tökéletesnek lennie egy napnak ahhoz, hogy jó szívvel emlékezzünk rá."

Hát, nem is tudom tényleg mit írjak erről a könyvecskéről, nagyon felejthetős volt.

Fanny koránt sem amolyan bájos karakter volt, inkább számomra dühítő. Értem én, hogy sok tizenéves keresi az útját, össze vannak zavarodva, de "felhívni a figyelmet" arra, hogy nem kell leérettségizni, menj el kicsit dolgozni 17 évesen a hegyekbe, aztán lenyugszol és befejezed a tanulmányaidat ... hát ez az üzenet nekem 35 évesen nem jött be. Lehet, 17 évesen ujjongtam volna örömömben, de egy 10 éves gyerkőc anyukájaként már nem. Nem épp jó üzenetnek tartom a fiatal olvasók felé. A csajszika szüleit nagyon nem értem, hogy engedhették meg ezt és emiatt eléggé harmatgyenge lábakon áll az egész sztori, véleményem szerint. Arról nem is szólva, amikor SPOILER (jelöld ki egérrel, ha látni akarod a szöveget!) amikor a könyv vége felé összeköltözött a sráccal. 17 évesen? Na jó, én is ennyi idős voltam, de basszus akkor is, 17 évesen miért költözött össze a sráccal? Milyen világban élünk már!

A krimi szál is gyenguska volt, így felnőtt fejjel. Azt bevallom, hogy tévúton jártam sokáig a tettes kilétével kapcsolatban, de az írónő szándékosan szerette volna az olvasót erre a tévútra vezetni, ebben biztos vagyok. Ugyanakkor még időben gyanakodni kezdtem a valódi tettesre és igazam lett. Így nem döbbentem meg. 

Nem is tudom, hogy mit írjak róla. Egyszer olvashatós történet, koránt sem hozza az Időtlen szerelem és a felnőtteknek szóló történeteinek könnyedségét, bájosságát, humorát, kellemességét. Unalmas, vontatott volt, olyan semmilyen.

Fiatal tizenéveseknek lehet, hogy a figyelmükbe ajánlanám (ott ne hagyjátok az iskolát érettségi előtt!), de idősebbeknek nem valószínű. Nekem ez már kevés volt.

A bejegyzés megjelent a saját blogomon is!