 |
Eredeti címe: High-Rise (1975.)
Kiadta: Metropolis Média (2018.)
Oldalszám: 240
Forrás: kiadó
|
Úgy ajánlották a könyvet a figyelmembe, hogy "A könyv, ami olyan, mint A Legyek Ura.". Nos, aki ajánlotta nem tévedett. A Toronyház tényleg olyan, mint A Legyek Ura, csak más időben és más környezetben. Elgondolkodtató könyv az emberi természetről és mint ahogy Golding is írta "…az emberek sohasem pontosan olyanok, mint amilyennek elképzeljük őket." és ez a történet pontosan erre világít rá.
A történetnek leginkább 3 főszereplője van.
Egy egyetemi oktató (Laing), egy dokumentumfilmes (Wilder) és a toronyház építésze (Royal).
Öt csúcsszuper toronyház épült 3 km-re a Citytől. Olyan épületekről beszélünk, melyek 40 emeletesek és teljesen kiszolgálják a lakókat. Bankok, bevásárlóközpontok, iskolák, uszodák, edzőtermek, kozmetikák, fodrászatok, játszóterek, stb. vannak, hogy kiszolgálják a lakókat. Lényegében önfenntartó az épület és egyfajta hierarchiát mutat, hogy kinek hanyadik emeleten van a lakása. Minél magasabban, annál fentebb van a csúcson.
Viszonylag gyorsan probléma adódik a ház ellátásában. Áramszünetek, nem működnek a liftek, stb., majd megtörténik az első "gyilkosság" és innentől kezdve elszabadul a pokol. A lakók egymásnak támadnak és szép lassan elszigetelődnek a külvilágtól. Teljesen leállatiasodnod, vademberekké, ösztönlényekké válnak. Döbbenetes.
"Később, amikor az erkélyén ülve a kutyát ette, Dr. Robert Laing visszagondolt a szokatlan eseményekre, melyek az elmúlt három hónapban zajlottak ebben a hatalmas toronyházban."
Ami leginkább megdöbbentett, hogy egy olyan történetről van szó, ami a 70-es években íródott, mégis egyáltalán nem lehetett ezt észrevenni. Ez dicséri a szerzőt, hogy ennyire maradandót alkotott, de ugyanakkor sokkolja az olvasót, hogy jelenleg hol is tart a Világ. És ez elkeserítő.
A történet erőssége a cselekmény, ahogy lezüllenek a lakók. Maguk a személyiségek számomra annyira nem voltak fontosak. Inkább érdekelt az, hogy mi fog történni, van-e határ, amit nem tesznek meg mint az, hogy milyen lelki vívódásaik vannak.
Nagyon durva történet az emberi ösztönökről. Remekül bemutatta a szerző, ahogy fokozatosan elállatiasodnak. Ahogy képesek ölni, meztelenül egyre feljebb mászni a toronyházban, mintha egy fa lenne, amire egy majom fel akar mászni, aztán a csúcson visszavedlik gyermekké. Ahogy nem engedi a ház a lakóit elköltözni. És most itt senki se valamilyen horror sztorira gondoljon, hanem csak arra, amikor az ember ösztönei teljesen összekuszálódnak és nem tud mit kezdeni a saját észérveivel sem.
Akinek tetszett A Legyek Ura, semmiképp se hagyja ki a Toronyház elolvasását se!
Amiért végül 4 csillagot adtam rá az 5 helyett azért volt, mert befejezve nem volt meg a hűha érzés. Még most is, vagy 2 héttel a befejezte után cikáznak a gondolatok a fejemben, ha a sztorira gondolok (mert a vége, ó a vége, annyit sejtet!), tuti nem fogom egyhamar elfelejteni, hogy miről is szólt és még évek múlva is, ha felrémlik majd a könyv címe, egyből eszembe fog jutni, ahogy Wilder mászik fel csupaszon a magasba, ahogy Laing annyira elállatiasodik, hogy a saját nővérére is másképp kezd el tekinteni, ahogy Royal ott állt a tetőtéri lakásában és azt hiszi, hogy ő az oroszlánkirály, ahogy a nők csapatba verődnek, ahogy kutya teteme lebeg a medencében és ezzel minden elkezdődik ... hogy van még 4 toronyház ezen kívül.
Amikor az utolsó betűt is elolvastam, visszalapoztam a könyv legelejére. És a fentebb idézett részben csak akkor szúrt szemet, hogy a "kutyát ette". Nem értem, hogy amikor nekikezdtem, miért is nem fogtam fel, hogy mit is olvasok. Tán azért, mert akkor még jóhiszemű voltam és nem tudtam mire is számíthatok majd.
Jól összehozott könyv, számomra felejthetetlen, kár, hogy a végén nem volt meg az érzés. Ennek ellenére tetszett, megfogott, magával sodort, olvastatta magát.
Nagyon durva történet az emberi ösztönökről. Remekül bemutatta a szerző, ahogy fokozatosan elállatiasodnak. Ahogy képesek ölni, meztelenül egyre feljebb mászni a toronyházban, mintha egy fa lenne, amire egy majom fel akar mászni, aztán a csúcson visszavedlik gyermekké. Ahogy nem engedi a ház a lakóit elköltözni. És most itt senki se valamilyen horror sztorira gondoljon, hanem csak arra, amikor az ember ösztönei teljesen összekuszálódnak és nem tud mit kezdeni a saját észérveivel sem.
Akinek tetszett A Legyek Ura, semmiképp se hagyja ki a Toronyház elolvasását se!
Amiért végül 4 csillagot adtam rá az 5 helyett azért volt, mert befejezve nem volt meg a hűha érzés. Még most is, vagy 2 héttel a befejezte után cikáznak a gondolatok a fejemben, ha a sztorira gondolok (mert a vége, ó a vége, annyit sejtet!), tuti nem fogom egyhamar elfelejteni, hogy miről is szólt és még évek múlva is, ha felrémlik majd a könyv címe, egyből eszembe fog jutni, ahogy Wilder mászik fel csupaszon a magasba, ahogy Laing annyira elállatiasodik, hogy a saját nővérére is másképp kezd el tekinteni, ahogy Royal ott állt a tetőtéri lakásában és azt hiszi, hogy ő az oroszlánkirály, ahogy a nők csapatba verődnek, ahogy kutya teteme lebeg a medencében és ezzel minden elkezdődik ... hogy van még 4 toronyház ezen kívül.
Amikor az utolsó betűt is elolvastam, visszalapoztam a könyv legelejére. És a fentebb idézett részben csak akkor szúrt szemet, hogy a "kutyát ette". Nem értem, hogy amikor nekikezdtem, miért is nem fogtam fel, hogy mit is olvasok. Tán azért, mert akkor még jóhiszemű voltam és nem tudtam mire is számíthatok majd.
Jól összehozott könyv, számomra felejthetetlen, kár, hogy a végén nem volt meg az érzés. Ennek ellenére tetszett, megfogott, magával sodort, olvastatta magát.
Tudom a figyelmetekbe ajánlani a történetet!
A könyvből 2017-ben adaptáció készült. Nézzétek meg az előzetesét, ha még nem láttátok volna, igazán jól sikerült!
A bejegyzés megjelent a saját könyves blogomon is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése