Constantinus. A.P. - 2221 Szigorúan szabados viszonyok

Partnerkapcsolati utópia

Constantinus A.P. felajánlotta a könyvfaló blogcsapat számára, hogy megismerkedjen az újonnan megjelent könyvével, melynek igen kedvező a piaci fogadtatása. Természetesen ráugrottunk a lehetőségre, hogy egy érdekes, kortárs író első könyv formátumban megjelenő művével megismerkedjünk. Elizabeth és jómagam is összességében pozitívan értékeljük a könyvet, de azért születtek pro és kontra vélemények néhány kérdésben. De lássuk a véleményeket.
Fülszöveg:

Európa, ​2221. – Az elmúlt évszázadokban újra megjelent, és sebesen elterjedt egy ősi eredetű társadalmi forma, a Matriarchátus. Ennek köszönhetően a kétszáz éve már kiszorulni látszó európai őslakosok újra benépesítik a kontinenst, sőt megkezdődött új kirajzásuk. Az évszázadok során a matriarchata berendezkedés alapértékké vált, és már csak tankönyvekből, vagy a kisebbségi gettóként létező, lenézett lakónegyedek révén ismerik a „régi, páros világot”. A rendszer által eltartott nép élvezheti a stabil megélhetést, a szórakozást, a szexuális szabadosságot, cserébe csak néhány egyszerű szabályt kell betartania.

De a matriarchata szövetségek által uralt új világrend tényleg szilárd? Szétfeszítik-e az itt-ott keletkező repedések, vagy rugalmasan alakul, s alkalmazkodik? Kik dolgoznak érte, és kik ellene? A matriarchátus szabályaihoz igazodóan átrendezett Bécsben egy fiatalember a saját bőrén tapasztalja meg a kérdés valódiságát. Elpuhította a rendszer, amit kiszolgál és nagyra tart. Származásának köszönhetően magasra jutott, megvan mindene. De feltűnik egy lány, aki sok mindent megváltoztat. A véletlen küldte, vagy hátsó szándékok munkálnak? Ráadásul egy olyan év közeledik, melyet a matriarchátus urai legszívesebben kihagynának a naptárból.Sokan szeretünk párkapcsolati témákról beszélgetni. Ebbe a beszélgetésbe kapcsolódik be a könyv, hisz párbeszédein át az olvasóval is beszélget, új szemszögből feszegetve ismerős témákat. Bonyolult viszonyok szövedékébe gabalyodhatunk bele ebben a párkapcsolati utópiában, a szereplőkkel együtt latolgatva férfi(ak) és nő(k) ideális együtt élésének lehetőségeit, azt, hogy mi az elfogadott és normális, és bízva abban, hogy mindenkinek létezik a számára legjobb lehetőség.

Fitz Elizabeth - Pro

                                                   Sziasztok!   

     Április hónapban hirtelen ötlettől vezérelve csatlakoztam a Könyvfalók blog kis csapatához, és már az első hónapomban az a megtiszteltetés ért, hogy egy recenziós olvasásban vehettem részt. A szerzőnek ezer hála és köszönet a könyvért és a megtiszteltetésért, hogy minket választott ezzel az ajánlattal. Így, hogy alig egy hónapja vagyok tagja a csapatnak, ez számomra külön elismerést jelent, és még inkább ösztönöz a folytatásra.

     De hogy milyen is volt maga a könyv? Én rettentően élveztem. Bizonyára nagyon sok embernek mond valami George Orwell 1984 c. könyve, vagy a mostanában népszerű Margaret Atwood könyv, A szolgálólány meséje. Nos, én ehhez a két könyvhöz tudnám hasonlítani. Alapvetően nagyon szeretem a disztópiás könyveket és ez ennél a könyvnél sem volt másképp. Mindig lenyűgöznek az ilyen típusú könyvek, hiszen nem lehet könnyű egy teljes világot felépíteni, elismerésem minden szerzőnek, aki ezt be meri vállalni.

     A történet középpontjában, Ryan áll, nagydoyeni titkár, az aktuális donna fia. Tehát egy olyan főszereplőt kapunk, aki elég magas állami tisztségben áll az Alfa Matriarchátus Szövetség rendszerében. A könyv első felében őt úgy ismerjük meg, mint a rendszer feltétlen hívét, a szorgosan dolgozó kis hangyát, aki nem lázad fel semmiért. Persze kezdettől fogva voltak gondolatai, olyan dolgok amikkel nem volt teljesen elégedett a rendszerben, de azt az elvett vallotta, hogy ez a lehető világok legjobbika. Aztán megérkezik a képbe a mi csinos női főszereplőnk, Irina, a páros világból és a két világnézet összeütközik egymással. Persze először még csak intellektuális vitatkozásnak és eszmecserének indul, ám hamar kiderül, hogy ebből bizony szerelem lesz. Na de, hogy tudna együtt maradni egy alfás férfi egy páros világból jövő nővel, ha csak a törvény szerint egy hónapuk van dönteni. Vagy a férfi lép ki, vagy a nő be.

Tulajdonképpen szerintem itt kezdődik az igazi konfliktusa a történetnek. Hogyan lehet megoldani egy megoldhatatlan kérdést? Ebben a bejegyzésben most nem erre a kérdésre keresem a választ, hiszen az ott van magában a könyvben, hanem a megoldáskeresés közben felmerült gondolataimat, kérdéseimet szeretném veletek megosztani.

     A történet elején teljesen elhittem Ryannak köszönhetően, hogy ez egy teljesen jó, és működő képes államforma, aminek hála senkinek nincsenek gondjai. Kicsit visszagondolva úgy érzem magam, mint egy agymosott. Persze később rájöttem a rendszer hibáira, de akkor is. Lenyűgözően hatásos volt és valahogy én is csak Ryannal együtt ábrándultam ki ebből a „csodálatos” világból.

     Folyamatosan azt mondják, hogy itt mindenki szabad, megkap mindent a szövetségtől, stb. De akkor hol ez a nagy szabadság a szerelemben? Miért néznek ferdén arra,aki páros életet akar élni? Miért van lehetősége az államapparátusnak megfigyelnie mindenkit 24 órában? És még sok más kérdés felvetődött bennem a regény folyamán. A szabadság mindig is egy kényes téma volt, az is lesz. Mi a szabadság? A döntés szabadsága, hogy dönthetünk jó és rossz között? Vagy a korlátlan szabadság, amikor azt csinálhatunk, amit akarunk? Természetesen nehéz ezt így megfogalmazni, hogy mi is a szabadság, de abban biztos vagyok, hogy nem az, amit a regénybeli Matriarchátus Szövetség kínálna.

     Annyi mindent tudnék még mondani erről a könyvről. Egyszerre volt szenzációs és helyenként bosszantó, izgalmas és mindenképpen tanulságos. Ha már olvastál legalább egy hasonló témájú könyvet, garantálom, hogy tetszeni fog.     Bizonyára kicsit ködös lehet most annak, aki nem olvasta a könyvet, hogy mit is takarnak a nagydoyen, donna, Alfa Matriarchátus Szövetség kifejezések. Nos, aki kíváncsi, a könyvben megtalálja a válaszokat. Ajánlom mindenkinek a könyvet, aki szereti az ilyen műfajú könyveket.

Kovács Gabriella - Contra   

      Nagyon szeretem azokat a történeteket, amelyek egy elképzelt jövőben játszódnak, legyen az a Földön egy tragikus katasztrófát követően vagy a világűrben a legvégsőbb határt átlépve. Szórakoztat a gondolat, hogy mit hozhat nekünk vagy inkább a dédunokáknak a jövő, ezért jelentkeztem ezen könyv elolvasására is.

     A történet 2221-ben játszódik egy olyan világban, ahol a ma megszokott "páros" élet, vagyis a hagyományos párkapcsolaton, házasságon alapuló családi viszonyok maradinak számítanak. Az új világrend a Matriarchátus, ahol a nők töltik be a vezető szerepeket, a férfiak erényeit a munka és a szórakoztatás, gyereknemzés terén veszik igénybe.

     A társadalmi berendezkedés ilyen típusú drasztikus megváltoztatása igen érdekes felvetés, az elméletben nagyon sok, izgalmas lehetőség volt. A megvalósítás számomra nem lett az igazi. A történet első harmada nagyon lassan épül fel és nagyon didaktikusan. A rendszer megismerését a két főhős beszélgetésén keresztül kell megismernünk, ahol elméletben egy intelligens férfi és egy hasonlóan tanult, intelligens nő között zajlik. De a párosok világát ismerjük, hisz az van ma is 2018-ban, így ezt a világot az író be sem mutatja, az ezt képviselő szereplőnek inkább csak a kötekedő, folyamatosan szarkasztikus megjegyzéseket tevő, kevéssé szimpatikus szerep jut. Ezzel szemben a Matriarchátusból származó szereplőnk értelmesen, szép kerek mondatokban, kvázi iskolai magyarázó monológokban mutatja be a rendszert. Persze valahogy tisztában kell lennünk az új társadaom felépülésével, hogy a történet további fonalát megérthessük, de ez a kényszeredett párbeszédes módszer nehezen kötötte le a figyelmemet, alig vártam, hogy végre beinduljon a történet, mert féltem, hogy feladom az olvasást.

     A könyv további része azonban már olvasmányos, gördülékeny, a párbeszédek sokkal izgalmasabbak, élményszerűbbek. A megismert főbb és mellékszereplők élete "beindul", a szereplők megismerik a Matriarcha társadalom addigi ismeretlen oldalát is.

     Az író a művét párkapcsolati utópiaként jellemezte, de igazából egy kicsit valóban az is, de kémregény is egy kicsit, kalandregény is, utópia is. Utópia, mert egy magukat tökéletesebbnek tartó társadalmi rendszert mutat be. Párkapcsolati utópia, mivel egy újfajta kapcsolati, magát jobbnak mondó rendszerben élő szereplőket ismerünk meg. De kémregény is, hiszen a rendszer 1984-et idéző megfigyelési, nyomonkövetési technikákat, a párhuzamosan létező társadalmakat kémlelő számítógépes rendszert használnak a matriarchátusok. És kalandregény is, mert a főszereplőink az egymás megismerésén túl, a zárt társadalom határain belül kerülnek pozitív és negatív kimenetelű kisebb-nagyobb kalandokba. És pont ez a pozitívuma tette a könyvet számomra kevésbé sikeressé. Mivel több kategóriába is be tudom sorolni, a cselekmények erre is, arra is kilengtek, egyiket sem karolta fel igazán. Ha az író elkötelezte magát a párkapcsolati utópia írására, akkor sokkal nagyobb hangsúlyt kellett volna fektetnie olyan szereplők mélyebb bemutatására, akik az új rendszer feltétlen hívei, akik élnek ezen rendszer előnyeivel, a több gyerek vállalásával nőként, illetve a több asszony kiszolgálásával férfiként. A rendszert azonban ilyen szempontból nem ismerjük meg. Egy egyedülálló, gyermektelen férfi mesél a matriarchátusról és a valóban ezt az életet élő szereplők csak itt-ott tünnek fel mellékszereplőként, kiegészítőként egy-egy jelenetben.

     A könyv olyanoknak való, akik szeretnek továbbgondolni egy történetet. Akiket egy kis hiányérzet arra ösztönöz, hogy eljátszon a gondolattal, amit az író felvetett és elképzelje, milyen is lehet ez a jövő. Azok is olvassák el, akik az 1984 típusú könyveket szeretik, hiszen a színfalak mögé betekintve egyfajta disztópia (negatív utópia) is felcsendül a könyvben.

KÖNYV
Kiadó: VITIS AUREUS

Oldalszám: 504 oldal

Megjelenés: 2017

Kötés: Füles, kartonált