2014. augusztus 22., péntek

Gordon Dahlquist- Álomfalók


Gordon Dahlquist első regénye az Álomfalók, ami olyan, mint a hurrikán, magával ragad, tombol, majd végül lecsillapodik.
Először a borítón akadt meg a szemem, annyira érdekesnek tartom a mai napig, hogy már csak a borító miatt is kíváncsi lettem a könyvre. Ebben az esetben igaz volt, hogy a borító alapján vásároltam meg egy könyvet, a tartalmát akkor még éppen csak átfutottam. 
Otthon derült ki, hogy a regény a XIX. század elejére repít minket, Angliába. Halkan jegyzem meg, hogy nagyon szeretem ezt a kort, így első látásra nagyon telitalálatnak tűnt a regény.

Sokat elmond, hogy az olvasás végére 25 kis szamárfül volt a lapokon, ez azt jelenti ennyiszer szakítottam meg az olvasást- nem is gondoltam, hogy ilyen sokszor megálltam, ez számomra is meglepetés volt-, tipikusan egy olyan könyv, aminél olyan érzésem volt végig, hogy most azonnal le kell tennem, de amint letettem már tudtam, hogy nem fogom kibírni sokáig és fel fogom csapni újra a lapokat. Kicsit siettem is az olvasással legfőképpen azért, hogy ne veszítsem el a cselekmény szálait (nem lehetetlen gyorsan elveszni a cselekmények között), és ugye egyszer a végére is szerettem volna érni.


A regényben Miss Temple az egyik legérdekesebb figura, akivel azonosulni is tud az olvasó. A jellemének ábrázolása igazán kiváló, hol szende, már-már unalmas, de akkor hirtelen átváltozik hidegvérű gyilkossá, majd ismét több jellemfejlődésen, változáson megy át, egy igazi csemege végigkövetni a regény folyamán.
A történet alapja, hogy Miss Temple nyomozni kezd jegyese után, aki kurtán, furcsán otthagyta, itt indulnak a bonyodalmak és kerül bele Miss Temple, majd Chang kardinális és Svenson doktor egy alkimista összeesküvés kusza hálójába, melynek középpontjában az indigolit és egy titokzatos "Eljárás" áll, ahol kísérletek folynak az emberi természet megváltoztatására az által, hogy kiszipolyozzák az emberek, emlékeit, álmait.


A könyvben megjelenik az erőszak, az erotika, az intrika.  Mindenből kapunk egy –egy adagot, de egyikről sem tudnám azt mondani, hogy elegendő ahhoz, hogy a regény kizárólag krimivé, sci-fi-vé, erotikus, vagy éppen romantikus regénnyé váljon, valahol a határvonalakon egyensúlyoz.

Vajon itt is minden jó, ha jó a vége, vagy tartogat számunkra valamilyen izgalmat a befejezés? 

608 oldalon keresztül folynak az események, azért valljuk be nem egy rövid kis történet, inkább olyan, mint azok a filmek melyek 90 percben lehetnének igazi remekművek, viszont 120 percben már kín és szenvedés végigülni. Szóval a kevesebb néha több, legalábbis ennél a könyvnél ezt nagyon éreztem.

Összegzésül azt mondanám, hogy mindenképpen érdemes a regényt kézbe venni és elolvasni, úgy összességében ahhoz képest, hogy a szerzőnek tényleg az első regénye egészen jól sikerült. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Follow Us @soratemplates