Stephen King regényei klasszikusnak nevezhetőek, mégsem olvastam ezelőtt egy regényt sem tőle. Hogy miért? Úgy gondolom az embernek el kell érnie egy olyan állapotot, hogy a hasonló típusú könyveket vagy filmeket szeresse.
A héten pedig, ahogy bementem a városi nagy könyvtárba, úgy éreztem, hogy a hosszú King-polcról leveszek egy kötetet.
ÉS ott forgolódtam a bőség zavarától, hirtelen azt sem tudtam, melyiket vegyem le és olvassam el.
Végül azonban találtam egy vékony kötetet (gondoltam kezdetnek elég lesz, mert hát ki tudja mennyire fogom merni olvasni), a Carrie-t.
Két nap alatt elolvastam, és alig várom a hétfőt, hogy a Ragyogással folytassam.
Carrie egy kisvárosi lány egy olyan házban, ahol a vallás ural minden négyzet métert, ahol az imádkozás savként tölti ki az ereket.
És a bigott vallási fanatizmust nem tudják az emberek kezelni. Carrie-t sem.
Telekinetikus képességei egyre nőnek, ahogy a nővé válás küszöbén rájön, az anyja nem mondott el neki mindent. És hogy ki az aki igazán törődik vele? Egy olyan lány, akiről nem is gondolta soha.
Aztán jön az iskolai bál, mi pedig félhetünk, hogy valami giccses klisé közepette történik valami nyálas megmozdulás. De nem. Itt nem lesz más csak vér, tűz és sikolyok... Azaz King szavai.
Fülszöveg:
Elérkezik a nagy nap, az érettségizők bálja. Csodák csodája, a rút kiskacsa Carrie-t bálkirálynővé választják a csinos és népszerű Tommy oldalán. Ám néhány diák nem bír magával, a végsőkig meg akarja alázni a lányt, s szörnyű tervet eszel ki. Válaszként Carrie szabadjára engedi pusztító erejét, melynek nyomán kő kövön nem marad...
Stephen Kingnek - A ragyogás, Christine, A rémkoppantók, Hasznos Holmik, Bilincsben, Dolores stb. szerzőjének - ez az első, saját neve alatt megjelent műve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése