Diane Setterfield- A tizenharmadik történet

Egy betegesen romlott család szerencsétlen leszármazottainak morbid és lebilincselő története. 

Szinte végig borzongás töltött el, ahogy haladtam a könyvvel. Nem olyan jófajta borzongás, inkább olyan letaglózó borzongás. Tudjátok, amikor még a hideg is kiráz és folyamatosan érzed és tudod, hogy történni fog valami félelmetes, aminek a bekövetkezését már szinte várjuk.

Egy antikvárius lányának, Margaretnek a  szemszögéből ismerjük meg Miss Winter történetét, aki élete vége felé el akarja mondani a teljes igazságot a sok-sok mese közül végre kibontakoztatni a valódi  és hátborzongató történetet az életéről.

Annyit tudunk, hogy a történetet elmesélő Miss Winternek valamilyen köze van a borzalmas családhoz, de az, hogy pontosan, hogyan kapcsolódnak a szálak az csak a csattanókkal teli könyv olvasása folyamán derül ki, ahogy Margaret által egyre többet megtudunk a "meséből".

A könyv nyelvezete, a leírások lebilincselőek, sehol nem unalmas vagy szaggatott a történet, de végig ott bujkál a melankólia, ami az olvasót is magával ragadja, ha nem figyel. Legalábbis ahogy olvastam én éreztem, hogy egyre jobban nyomaszt a könyv, pedig igyekeztem nem annyira belemélyülni, de akaratom ellenére elragadott és elvarázsolt. Szinte hajtott, űzött valami belső erő, hogy a végére érjek és minden kiderüljön, mert sok-sok kérdés tört elő, ahogy lapról lapra izgalmasabbá vált a könyv.

Nem mondom, hogy nem fordult meg a fejemben, hogy annyit nem ér az egész, hogy szinte letaglózzon, de örülök, hogy nem tettem le és végig olvastam, mert egy irodalmi élménnyel gazdagabb lettem.

Nagyon ritkán jut az ember ennyire jól megírt és szerkesztett könyvhöz, tehát érdemes nekikezdeni. 

Ami a legjobb, hogy végig aktívan tartja az olvasó képzeletét és ez mostanában egyre ritkább.

A karakterek nem mondanám, hogy a szívemhez nőttek, de, hogy a gyenge és az erős jellemvonások hatással vannak az olvasó lelkére az biztos. A gyenge és az erős párharca végig jelen van, szinte érezni a feszültséget, amit a szereplők generálnak maguk körül, mert ebben a könyvben egyetlen szereplő sincs, akinek ne lenne valamilyen titka.

Nem is nagyon tudok többet írni, mert egyszerűen annyira jó, hogy muszáj elolvasni.

SPOILER!

"Margaret Lea kisasszony egy angol kisvárosban éli nem túl izgalmas életét. Édesapja antikváriumban dolgozik, s mivel imádja a letűnt korok stílusát és történeteit, rég elhunyt írók életrajzának megírásával szórakoztatja önmagát és olvasóit. Egy nap azonban furcsa levelet kap Miss Wintertől, aki felkéri, írja meg az ő életrajzát is. A leghíresebb élő angol írónő életéről már sokan írtak, de minden biográfusának más és más élettörténetet mondott el. A legfurcsább talán mégis az, hogy első művében a címben ígért tizenhárom történet helyett csak tizenkettő szerepel. Vajon csak véletlenül maradt ki, vagy szándékosan nem került bele? Ez a sok rejtély elegendő ahhoz, hogy Margaret elfogadja a felkérést és elinduljon az írónő házába, ahol még több titok, meglepetés és szellemi kaland vár rá..."