A következő címkéjű bejegyzések mutatása: regény. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: regény. Összes bejegyzés megjelenítése

2020. november 9., hétfő

Schaffer Erzsébet : Ezüstróka

8:00 0 Hozzászólás

  Nagyon rég szemeztem a gyönyörű borítóval. Valahogy mindig volt, ami elcsábított. Most pedig visszatértem és célirányosan fordultam be a könyvesboltban. Nem tekintettem se jobbra, se balra. Tudtam, mit akarok. 

  Ezt akartam. 

 Ahogy a lapok közé merültem, egyre érthetőbbé vált számomra a miért pont most... 

  Kettős narrálásból formálódik a regény, mely talán soha nem születik meg, ha nincs az 56'-os eseményhullám. Ekkor volt kislány/nagylány főhősünk, Balyi Laura. A kettősség nézőpont kérdése, lehet valaki túl fiatal élete mentéséhez? Minden esetre sorsfordító. 

Története sokkal korábban kezdődött és a fent említett időpont csak megoldása hányattatott gyermekkorból való szabadulásának. Micsoda gyermekkor jutott neki! Kölcsönadták rokonoknak elveszett gyermekük vigaszául, évekkel később román rokonoknál ragad ikertestvérével évekre... Tényleg úgy gondolom, hogy a nyugatra szökés megoldás kezdete. Még tanult egyedül lenni,hogy közben ne legyen magányos. Magyar segítők e botlott lépten, nyomon. Táncosnő lett belőle, zenés darabok príma donnája.Bizos pontot jelent sokáig életében a társulat vezetője, Imre,aki otthonát is megosztotta vele. Anyja és bátyja éveket küszködtek, hogy kijuthassanak hozzá. Ki így, ki úgy. Aztán a találkozás Firenzében mégsem hozott lelki békét senkinek. Ami gyermekkorban elromlik, nem lehet felnőttként befoltozni... 

 Távolságtartó könyv és nem merül el a szenvedésben. Amikor a drámatetőfokára ér, akkor inkább előreugrik az időben. Azt éreztem, hogy fontos a szerzőnek a pozitív kicsengés. Sikerült. Le tudta vezetni egy vérzivataros világban született élet nyomvnalát úgy, hogy az olvasó (én) ne érezze a kételkedés legapróbb nyomát sem. Nem fordult meg fejemben a bukás lehetősége. A történet megengedtem volna, hogy legalább 3 kötetet megtöltsön a részletekkel. Valamiért mégsem. 

 Sebaj! Megtöltöttem magamnak én több napot és órát, hogy a részleteket kidolgozzam. Lett saját Lora-regényem. 

 Kellemes olvasmány és nagyon jó ajándék is lehet. 

Olvassátok! 😊


2020. július 31., péntek

Szerb Antal : Utas és holdvilág

8:00 0 Hozzászólás
   
        Én is Mihály, te is Mihály!
  Meg még hány Mihály utazik ezen a világon keresve a választ. Kutatjuk a helyünket, önmagunkat, bőrünket. Amikor azt hinnéd, hogy nem is, mondhatom, de. Olvasó emberként utazol életről életre, történetről történetre és mindegyikből csippentesz magadnak egy morzsát,ami pont neked ad választ. Nekem is választ ad. Bár meglehet nem is ugyanazt a kérdést tettük fel...
  Gyönyörű az új borító és illik hozzá.
Valahol azt olvastam, hogy nagyon tetszetős, még sincs köze a regényhez. Szerintem van. A pipacsok szellős szirmai és a köztük táncoló pillangók a vándorember utazása során vigasztaló társai. Bármely ösvény szélén megél és vidítón integet. Terel tovább, biztat. Tehát e biztatás gyorsan lapozásra csábított. Hófehér lapokon bontakozik a főhős útja. Majd a színes rajzolt oldalak...Nagyon tetszett. Teljes képi útmutató járt az olvasott szöveg megjelenítéséhez.
   Mihály bizonytalanságát gyermekkorában gyűjtötte és ezt a batyut kötötte hátára. Megfelelni mindenkinek és ugyanakkor dacosan szembeszállni önmagával. Csak azért foglalkozást választani, mert tartozni kívánt emberekhez. Nőni a szemükben. Vélt egyenrangúságra vágyott. Mert a kevesebbet érő érzés oly mélyen marcangolta. Majd a titkolt szerelem, amiről saját magának is állította, hogy nem az. Majd a feldolgozatlan veszteségérzet teljesen maga alá gyűrte. Nincs kinek a kegyeiért küzdeni tovább. Így alakult, hogy először bárkinek képes lenne megfelelni, majd senkinek. Rengeteg a tanácsadó út közben. Valahogy a legtöbb ember pontosan tudja mit kellene tenni, mi a leghasznosabb, vagy a legjobb neki. A sok okosság között talán a következő a leghasznosabb :
De te még mindig nem tanultad meg, hogy a pénz nem számít. Nem számít ott, ahol a lényeges dolgok számítanak. Pénz mindig kell, hogy legyen, és ha az ember nem törődik vele, akkor van is mindig. Hogy mennyi és meddig és honnan, az egészen lényegtelen. Aminthogy minden lényegtelen, ami a pénzzel összefügg. Pénzért semmit sem kaphatsz, ami fontos, és amit pénzért kaphatsz, az esetleg életszükséglet, de nem fontos.
   Ugye milyen igaz?!
 Semmibe sem kerül egy őszinte beszélgetés, egy boldog ölelés. A hozzá vezető út pénzbe kerülhet, változó összegekbe. Nem számít.
   Aztán a sors, vagy a Teremtő, lehet, hogy véletlen és persze sok jóakaratú ember megtalálja a vándort. Az embert. Aki nem azt találta, ami miatt útnak indult, vagy pont azt. Az ember hajlamos elvárásokra építeni az úti célt. Persze, hogy csalódik. Figyelni kellene az útra, meg elvárások nélkül keresni. Sokkal sikeresebb lesz a célba érés.
   Mondogatom, hogy olvassunk minél többször magyar szerzőtől. Számtalan zseni szélesíti látókörünket anyanyelvünkön. Olvassunk például Szerb Antalt! ;-)

 

2019. december 22., vasárnap

Bauer Barbara : Kétszáz éves szerelem

8:00 0 Hozzászólás
                             
                       Botrányos!
    Teljes nyugalommal állíthatom, hogy botrányosan lendületes történet.
Az 1900-as évek elején falvakban élő bábák világa mindig is romantikus elragadtatással gyönyörködtetett. Szeretettel hallgattam elődeim meséit a "mi" Maris nénénkről, aki mindig a legnagyobb nyugalommal közelítette meg pácienseit. Ugyanazzal a bölcs tapasztalattal, mint amit a könyv mutatott be.
    Szentirmai Róza alakja hűen tükrözi a hajdani asszonyok kapcsolatát környezetükkel. Nagy tisztelet vette körül, amerre csak járt falujában. Azért mégis különbözik a valóságtól. A nép soha nem beszélt a belső vívódásról. Arról a lelki folyamatról, amellyel a gyógyító feldolgozta, megértette a természet törvényeit. Hivatástudata mellé társult lelki támaszt nyújtó tevékenysége. Varázsereje egyre csak nőtt az önbizalom növelésére irányuló tanácsaival. Belecsempészett némi misztikát, hogy észrevétlen maradjon egyszerűsége. Nagyon szerettem a párbeszédek hitelességét. Még mindig ilyen egyenes gondolkodású a paraszti világ. Talán ettől ilyen közelálló. Vagy a szerelmi huzavonába való szurkolás marasztalt a végéig?!
    Jaj, milyen izgalmas volt!
   A cím ugyan utal némi romantikus kötődésre, de a könyv első fejezete után nem sejtettem, hogy a főszereplőm egy szerelmes boszi. Ráadásul még magáról nem is feltételezi egyiket sem. Ez már a dupla csavar. Nem?
   Elárulom. Még mindig a közelében sem járunk a végkifejlet bonyodalom alakításának. Az egészet csak megfűszerezi a századokat átívelő lélekvándorlás. Meg a múlt rejtélyeinek megoldása, úgy , hogy a jelen ne sérüljön. Szóval belebonyolódtam rendesen.
   Csak nagyon apró hibákat véltem felfedezni.Párszor a fiatal hősnő kevés magyarázatot adott és kapott a természetfeletti eseményekre. Máskor pedig sehogy sem tudtam összefüggést találni az események és a bölcselkedés tárgya között. Lehet, hogy inkább megpróbálok belekötni...
   Ez a könyv jó.
   Mindent megkaphatunk tőle, amire a női léleknek szüksége van 25° C alatt: jószívűség, együttérzés, makacsság, romantika, misztika, egyenes jellem, titok, varázslat...
   Mivel folytatnád?
   Amikor a család már engedi az ünnep nyugvó idején, bátran merülj el bűbájos világában.
 

  Nagyon boldog Karácsonyt!

 

2019. november 3., vasárnap

Tolvaly Ferenc : Zsolnay-kód

11:00 0 Hozzászólás

Egyszer azt olvastam, hogy az átlag embernek napjában 9 olyan ötlete van, aminek megvalósítása sikeressé tenné. Viszont ezzel egy időben legalább 27 kifogást fel tudunk sorakoztatni ellene. Így maradunk átlagosak. Az átlagon felettiek, vagy különcök mélyen elgondolkodnak legalább egy ötleten és azok között is akad aki merészen belevág.
Valahogy ilyen embernek látom a könyv elolvasása után Zsolnay Vilmost (1828-1900). Pécsi kereskedő család szülöttje ként nem vágyhatott művészeti körökbe. Pedig ha tudta volna kemény nevelést nyújtó apja... Bizony át kellett vennie a családi vállalkozást. A sors, mondhatjuk végzetnek is, a porcelángyártás felé terelte. Már önálló családapa volt 3 gyerekkel. Először nem gondolt bele igazán milyen lehetőség pottyant ölébe és csak az üzletember szemével látta kis vállalkozását. Majd egyik gondolat és fejlesztés a másik után és már éjjele és nappala csak a fejlődő cégé volt. Mi több a megszállottságig hajszolta magát az alkotásban. Mindeközben kiköltöztette családját a gyár udvarába épített házba, hogy minél közelebb lehessen "munkájához" . Megtanulta, sőt fejlesztette a porcelángyártás minden apró mozzanatát. Mi több EOZIN nevű máztechnikája kiemelte kora legnagyobbjai közül. A haszontárgyak mellett építőelemek gyártásával és dísztárgyak készítésével is foglalkozott. A tehetség magával ragadta. Sikereiért nagyon keményen dolgozott hosszú éveken át, melyek életében főleg eszmei elismerésben nyilvánultak meg. Minden beérkező pénzt visszaforgatott a cég fejlődésébe.
Nemes a szorgalom, ahogy a tehetség és a tisztesség is, amelyeknek Ianus megnyitja a labirintust, hogy egyedülállót hozzak létre, ami megismerszik a sírban.
Ilyen elszánt és kitartó apa mellett nem volt könnyű gyerekkora a két lánynak és fiútestvérüknek. Kizárólag németül beszéltek a családtagok egymással, nekik francia nevelőnőjük volt. Mivel tényleg a gyár területén éltek elzárt, társadalmi életüket erősen korlátozott, sőt válogatott társaságban élték. Hogy megfeleljenek az apai nagyságnak minden utód csakis a üzem fejlesztésére irányította figyelmét. A fiúnak hagyományosan kereskedelmet kellett tanulnia. A lányoknak otthon volt a helyük. Anyjuk szinte láthatatlan és megközelíthetetlen volt. Csendben szolgálta a családi érdekeket és nem érzékenyítette gyermekeit a világban való boldogulásra. Titkon tanulgatták az agyaghasználat fortélyait, díszítését. Majd bátorságot merítve bemutatták rajzaikat a családfőnek. Ekkor váltak értékes emberré számára. Férjeiket is a vállalkozás szolgálatába állították. Együtt dolgoztak és gyarapították a tudást és a gyárat. Majd meg kellett küzdeni a háborúkkal. fenntartották egységüket akkor is. Már a 4. generáció építette újra a céget, amikor a szocialista rendszer üldözöttekké tette az egész családot tehetségestül, egzisztenciástul.
Mattyasovszky-Zsolnay Teréz (1854-1944) naplóbejegyzései alapján készült könyv szerint nem is oly irigylésre méltó a zseniális porcelángyáros és családja élettörténete. Nagyon sok küzdelem és lemondás rejlik sikertörténetük mögött. Szegény asszony fel sem fogta, hogy szinte minden gyerekkori emléke apja álmának megvalósításáról szólt. Aztán felnőttként ugyanúgy betáplálta saját családjába az elköteleződést.
Ez lenne olvasási élményem nagyon rövid története. Meg a sok szakkifejezés, amit kikeresgettem, értelmeztem. Meg a ház környékén fellelhető összes nagyszülői örökségből származó porcelán felforgatása. 9 különböző pecsétet találtam és mindez 5 európai ország területéről származik. Ugye érdekes?!
Nagyon köszönöm a lehetőséget a maikonyv.hu-nak, igazán sokat tanultam a kötetből.
(Igen, hallottam a plágium vádjáról. A család történetét és a Teréz által írt napló bejegyzéseket mindenképp érdekesnek találom. A kerettörténet nem tompítja e nagyszerű elme alkotásainak fényét.)
Szép napot és sok hasznos könyvet mindenkinek!

2019. július 27., szombat

Izolde Johannsen: A pontlövész

8:00 0 Hozzászólás
Képtalálat a következőre: „a pontlövész”
           Vajon lehet-e pontosan ismerni a történelmet? Mi is a történelem valójában? 
Ezekre a kérdésekre nem kapunk választ a regényből, de két szemszöget biztosan megismerünk a francia forradalom eseményeiben szereplők közül.
           A lázadó nép tömege elsodor magával egy 3 éves kis fiúcskát anyja mellől Párizs utcáin. Valaki lehajol érte, magához emeli és saját otthonába viszi. A befogadó család szeretettel nevelgeti, míg az újabb harcok el nem szakítják a gyermeket tőlük. Ekkor még csak 8 éves. Sorstársra talál egy valamivel idősebb fiú személyében és védik egymást a halál számtalan próbatétele ellen. A sors adta újabb oltalmazó nevelőjük fiatal felnőtt korukig gondoskodott róluk. Tengerészekké váltak ez alatt. A harcok elszakítják őket egymástól és bizonytalan lett főhősünk túlélése is. Mígnem hadifogságban súlyos sérülések közepette rátalál édesapja. Nehéz az egymásra találás, ha az egyik fél nem is emlékszik, nem is emlékezhet sajátjaira. Viszontagságos élete folyhatna békésen is, ha forradalomban edzett lelke hagyná. keresi múltját, önmagát és az életében eddig szereplők elveinek jogosultságát. Az egyik pillanatban a szerelmet megtaláló férfi, a másikban ellenforradalmár...
           Szándékosan nem használok a bejegyzésben neveket. A megfejtéshez, hogy egy fiatal főszereplőnek, miért lesz 3 neve, két szemben álló országban is állampolgársága, legjobb elolvasni a könyvet. Mind emellett nem kis leckét kaphatunk az 1700-as évek végi európai eseményekből, meg a XIX. század kezdetéből, amikor Napóleon igyekezett uralma alá vonni a világot. 
           Nagyon sok hiteles adattal dolgozik a szerző. Több szálon mozgatja történetét. Néha már-már elvesztem a sok információban. Az első kötethez képest könnyebb volt befogadni a szöveget, mert nem volt olyan távolságtartó. A harcokban szenvedő ártatlanok leírásai hátborzongatóak. Nagyon alapos a képi megjelenítés. Kevesebbet kapunk a szerelmi szál leírásából és a családi élet bonyodalmaiból. A tengeri ütközetek bemutatásához és a hajók mozgásához én elrejtenék a kötetben pár térképet, hogy ezzel segítsem az olvasót a folyamatosság megtartásában. Megsúgom, hogy bizony Google térképpel keresgéltem a helyszíneket. Megtörtént, hogy mosolyogtam azon, hogy mennyi mindent szeretne megtanítani nekem egyetlen regény alatt. Néha kicsit sután sikerült.De a szándék zseniális. Történelem órába illő. Ha akad olyan bátor tanár, aki nevelné komisz ifjait, hát használja ezt a könyvet. Van benne minden ami a zabolátlan elméknek kell: harc, vér, undor, megaláztatás, szenvedés, próbatétel, önfeláldozás és valódi barátság. Címe kissé megtévesztő, hiszen egyetlen lövés leírása adja, de meg lehet bocsájtani. A családfa ágainak kifésülésében is megakadtam néha, ide is jól jönne némi támasz. Már csak a regény jellege miatt is, hiszen nem tankönyvről van szó.
            Gazdagodtam számos dologgal a kötet olvasása által.Tényleg felmerült bennem a gondolat, hogy hány szempontja is van egy történelmi eseménynek?! Csak pár család életét ismerjük a tankönyvekből és akkor sem látjuk őket együtt, csak egyéneknek, akik tartoznak valahova. Pedig biztosan éltek együtt is. A francia történelem rejteget még számunkra alapanyagot újabb és újabb remek regények megszületéséhez.Ugye?!   

2019. július 6., szombat

Vida Gábor : ahol az ő lelke

8:00 0 Hozzászólás
Képtalálat a következőre: „vida gábor ahol az ő lelke”
                 Valahogy így képzelem el, nagyapám is így mesélt nekünk, ilyeneket: Leül ő a történettudó a magas háttámlájú fotelbe, kezeit a sokat simogatott karfán pihenteti. Mi körbeüljük, figyelünk rá. Ő nagy levegőt vesz, mélyen a szemünkbe néz mielőtt belekezd. Lassan indul, hogy lássa értjük-e. Majd egyre komolyabban befele figyel és visz minket egy másik korba, egy másik életbe, egyre lendületesebben, néha mellékmagyarázatokkal tűzdelve, hogy érezzük a másik sorsát. És figyelek. Értem, vagy csak érzem és látom a helyet, hallom a hangját, várom a megkönnyebbülést hozó jó fordulatot. Melynek csak felét kapom. Nekem kell befejezni, mert a mesélő feláll, és itt hagy, hogy álmodjam meg én a szereplő életébe a boldog szebb jövőt.
                  Így jártam! De nem bánom egy pillanatra sem.
                  Olyan igazi, olyan valódi szívből előtörő érzéseket fogalmaz meg Vida Gábor férfias lelkülettel, amit több, mint 20 éve nem hallottam. Akkor vesztettem el az én mesélőmet.
                   Az elvágyódás mindig is része volt a kemény életet élőknek. A szereplők útnak indulnak erdélyi otthonukból, hogy megtalálják szerencséjüket. Apa és fia más-más elképzelésekkel. Werner Sándor az Új Világba vágyik, Lukács sosem látott anyja után, akit Budapesten hagytak régen. Az ifjabb Wernert mecénása Afrika mélyére csábítja. Teljesen távol kerül mindattól, ami vagy aki lenni akar. Elefántvadász lesz és ellenség az I. világháborúban, úgy, hogy nem is tudja, kik a szemben álló felek. Évekkel később térhet vissza "hadifogságából" egy megváltozott Európába keresni saját, otthagyott világát, szüleit. Itt is ellenség, a saját hazájában. Lehet ezt érteni? Apja előkerül egy rövid időre, de nem úgy, ahogy tervezték. Megint csak a keresés marad: a nő (aki már másra vágyik, menni), a barát (aki hosszan nem jön), az élet célja, értelme. Nehéz boldogulni a háború után olyannak, aki gyanús a résztvevő felek számára. Vajon kinek kémkedik? Senkinek.Lehetséges? Valahogy megtudja, hogy szülei együtt vannak Magyarországon. Élnek. Ettől többre nem vágyik.Kolozsváron lenni, ott élni jól vagy rosszul, már mindegy. Legyen otthona! Majd megszokják...
                     
                                                  Kedves olvasó barátaim!
                     Nagyon pontos leírás, érzékeltetés található e műben a kisebbségi lét mikéntjéről, jelenéről is. Sokan vágyódnak a szebb világba és közülük többnek remeg a lelke, amikor otthonára gondol. Ismerjétek meg ti is az érzést, mely nem egyetlen ember, hanem egy egész nemzet vívódását mutatja be! 
                     Nehéz olvasmány. Mégis oly elragadó az egybefüggő soraival, beolvadó párbeszédeivel. Nincs mit túldrámázni. Egyenesen, csak a lényegre koncentrálva mesél. Stílusa különleges, minden mondatnak sajátos íze van.
                      Imádtam, imádom!
                     Üzenetet hordoz: el lehet menni, meg lehet próbálni a világot és ha nem találod a lelked, haza lehet jönni...mindig haza lehet jönni.
                     

        



2019. március 1., péntek

Michelle Marly : Coco Chanel és a szerelem illata

18:32 0 Hozzászólás

Képtalálat a következÅ‘re: „coco chanel és a szerelem illata” Talán  lehetne  más  címe  is  . . .  mint  például  :  Örök  emlékül . 

        Halandó ember szemével nézve a valaha állított egyik legszebb emlék az elvesztett szerelemnek egy parfüm , amely majd 100 évvel később is hirdeti különlegességét . Sokan vágynak az igaz szerelemre . Vannak , akik oly szerencsések , hogy meg is találják . Közülük pedig sajnos akadnak páran , akik csak rövid ideig élvezhetik . Az elhagyott fél élete végéig keresi élő , vagy holt veszett felét . 
         Jelen főhősünk , lehet a divatvilág nagyasszonya , a beteljesülő boldogságot mégsem tapasztalhatta meg soha . . . 
          A történetbe ott kapcsolódunk , amikor végre a szakmai sikerek elérkeznek Gabrielle életében . Sokat dolgozott érte . Szegény , hatgyermekes  francia család szülötteként nem várt rá nagy karrier . Anyja mellett tanult meg varrni . Serdülőként veszítette el őt , apja pedig árvaházba száműzte gyerekeit . A nagykorúságig megszilárdult elhatározása ,hogy saját lábra fog állni , dolgozó nő lesz . Egyik varróműhelytől a másikig fejlődött ,így jutott Párizsba . Első üzletében kalapokat készített . Majd később ruhákat , melyeket a  fővárosi előkelő hölgyek egyre szívesebben reklámoztak . Párkapcsolatai révén került kapcsolatba élete szerelmével , egy nős angol úrral . Mégis vele képzelte egész életét . Sok közös tervet dolgoztak ki jövőjük építésére . Egy baleset vetett véget a szép reményeknek . A vigasztalhatatlanság közönyétől hosszú út vezetett az újabb életkedv megtalálásáig . Coco életcélul tűzte ki , hogy halott kedvesének parfümmel állít emléket . De az nem lehet akármilyen ! A világ legkülönlegesebb illatát kereste . Ezen az úton találkozott egy orosz zeneszerzővel , aki az Orosz Nemzeti Balett társulatnak komponált . Küzdelmes viszonyt folytattak . Szinte már fojtogató volt a férfi ragaszkodása . Talán épp szabadulási vágytól vezérelve kezdett új kapcsolatot Dmitrij Romanov főherceggel . Ami végül igen biztonságos szerelmi kötelékké alakult . Kellemes harmónia jellemezte és megfért benne a származási különbözőség is , meg a kegyeleti elhivatottság is . Számtalan módon segítette céljai elérésében a száműzetésben tengődő főnemes párját . Eljuttatta az ideális illatszerészhez . Az álom valósággá vált és megszületett a Chanel No 5 . Az újabb siker viszont nem jelentette az érzelmi stabilitás megmaradását . Elszállt . Az emlékek sem lettek kevésbé fájóak . Viszont beletörődött veszteségeibe és már nem próbálta pótolni azokat .
        Tapasztalataim szerint azok az emberek , akik gyermekként érzelmileg szegény környezetben nőnek fel , egész életükben hajlamosak hajszolni az elismerést . Közülük egyesek elvesznek , másokról viszont kiderül zsenialitásuk . Az ilyen különleges képességű és teljesítményű emberek egykoron és manapság is nagy lendülettel merülnek el témakörük világában . Tehetik .Tulajdonképp nincs vesztenivalójuk . Magányuk elől újabb szakmai elismerés irányába rugaszkodnak . 

         Érdekesen alakította a szerző a két évet magába foglaló történetet . Kihagyta belőle a hétköznapi monotonitást . Eleinte zavart is , hogy szinte ugrált a napok között . Végül megértettem , hogy célon szeretné tartani az olvasó  tekintetét . Írjanak a szaklapok , szakkönyvek a varrómesterség csínjairól ! Közben túl sok pezsgőt fogyasztottak a szereplők . 
         Valahogy visszalassított a szerkezet . Többször megálltam olvasás közben akár egy - két napra is . Kimaradt a pergő szenvedély , a hullámzó lüktetés . Valahogy sokkal több lángolást vágytam egy ekkora hírességnek . Unalmasnak mégsem mondanám . Nem ítélkeznék ilyen könnyelműen . Csak az a valami . . . az úgy hiányzott . Viszont cserébe kaptam egy majdnem történelmi hitelességű alkotást . Ami szinte felér egy igazi kárpótlással . Elképzelni sem tudom , hogy mennyi háttérmunkát , mennyi adat- és emlék-gyűjtést jelentett a regény összeállítása . Bizonyára rengőt . Milyen szívesen pillantanék bele csak töredékébe is !

          Egyszer lesz egy kis üvegcse Chanel No 5 - öm!  ; - )

2019. február 11., hétfő

Fábián Janka - Rose regénye

8:00 0 Hozzászólás

Képtalálat a következőre: „fábián janka rose regénye” Nagy    örömmel    ajánlom     a    kedves    "  szépíró  "    hölgy   2018 - ban megjelent , újraszerkesztett két regényét tartalmazó könyvét . 

       A német lány ( 2010 ) és A francia nő ( 2013 ) együttese már megjelenésében is eleganciát sugároz . Jól esett kézbe venni a kellemes tapintású kemény fedeles kötetet . Kék színe pedig előre nyugalmat sugároz .
       Túl az ünnepeken , túl a sok hajszolt , felturbózott érzelmeken felüdülést jelent a kellemes hangvételű élettörténet . Még ha mese is . Oly jólesőn hat lelkemre a sok instant szellemi táplálékból származó ízfokozó és színezőanyag után tisztasága . Szeretem a tiszteletet , amely a szereplők megformálásából árad . Minden hősnek jelleme van és senki sem velejéig romlott , de nem kínál olcsó ártatlan áldozatot sem . Azt éreztem olvasás közben , hogy talán a szerző még a negatív figurákat is tisztelte írás közben . 
        A történet a főhős előtti generációjától indul . Meg is lepődtem ezen . Először akkor , amikor egy fiatalembert indított kalandjaira a könyv elején . Nem értettem , hogyan kerül női név a fedőlapra . Másodszor meg a találkozásuk mikéntjén és kapcsolatuk kézenfekvő eredetiségekor . Fordulatokba sem szegényes a regény .
         Kedvelem a történelmi alapokat , mellyel szinte érinthetővé válnak a szereplők . Beleillesztette a 20. század viharaiba őket , életük alakulását pedig aktívan befolyásolta ez . Nemzetközivé vált Európa fővárosai között sodródó útjuk . Az adott korban ez csöppett sem volt egyszerű , vagy hétköznapi . Valahogy ezt is sikerült érzékeltetni . Nem is beszélve a sztálingrádi harcok megjelenítéséről .Félelmetesre sikerült . 
         Végig kísérhető a háború utáni francia forradalom ,  részletes leírásokkal . Mindenkire hatással volt a két világnézet kettéválasztása a kontinens közepén és az ebből alakuló élet színvonalbeli különbözőségek . Szinte tapintható a feszült óvatosság 60 - as , 70 - es évek Magyarországán . A könnyelműbbek , vagy bátrabbak gyorsan elvesztek . Belepillanthatunk az ideának hódoló Moszkva veszélyeibe . 
         Hallottam , olvastam már " hadi árvákról " más országok esetében . Regény formájában viszont most találkoztam először német hátrahagyottakkal Franciaország területén . Sajnálom őket .
          Rose is ilyen lány . Egész életében hajszolja a biztonságos , szeretettel teli családot . Vágyik az oltalmazó férfialakra , aki képes elfeledtetni nyomorúságos kisgyermek korát . Többször is talál ilyet , mégsem tarthat sokáig nyugalma . Egy - egy társ elkíséri a következő állomásig , majd kiszáll . A nagy szerelem rátalál többször . Igazi mégis csak egy van . Szegénység , valódi mély szegénység elkerüli . Mindig okosan és szerencsésen tudott gazdálkodni . Végigkísérjük őt életútján . Nem irányítója a nagy fordulatokat , de jól alkalmazkodik aktuális helyzetéhez . Soha sem kapkod , időt hagy magának és az olvasónak is feldolgozni az eseményeket . Döntései felett sem kesereg . Már  elengednénk a történet levezetésében a beteljesedett boldogságot . Némi hiányérzettel így is kerek lenne . 
           De ! Mély levegő és megérkezik a feszültségoldó " Happy End " . Lehet új életet kezdeni mozaik családdal , gyökerek nélkül . 
           Kellenek az ilyen pozitív végkimenetelű mesék .Sok szenvedésről értesülünk manapság  a világból , környezetünkből . Erőt kell gyűjteni a holnaphoz , a folytatáshoz . Ahhoz , hogy támaszok lehessünk , hogy támaszra leljünk . És szüksége van a női léleknek a megkönnyebbülést hozó sírásra is . 
            Mikor sírtatatok utoljára megkönnyebbülve?
              Végszóra megosztanék még egy idézetet a könyvből , melyet azonnal lejegyeztem:

          A múltunk nem megsárgult papírokon és elszíneződött tintával írt sorokban van , hanem bennünk : a bőrünk alatt , a zsigereinkben . 
        

2019. január 29., kedd

Szepesi Mária: A vörös oroszlán

9:00 0 Hozzászólás

Egy barátnőmmel arról beszélgettünk, melyik a valaha olvasott legjobb könyv. Én szilárdan kiálltam Ken Follett A katedrális című könyve mellett, de ő azt állította, hogy A vörös oroszlán még annál is jobb. Elolvastam. Nem jobb. Sőt. Ha elolvassuk az ajánlót a borítón vagy könyvajánlós honlapokon akkor azt írják, hogy "első olvasatban egy lehetetlen, négy évszázadot átfogó, izgalmas történetet látnak benne, később azonban a mű beavatássá alakul át, amely az alkímia történetét és a keleti filozófia legmélyebb kulcsait rejti magában." Nekem ezek egyike sem jött át.

A történet rém egyszerű. Van a főhős, aki az örök életről álmodik már gyerekkora óta. Egy távoli rokona tanítgatja az akkori korszakban oly divatos alkímia alapvető tudományára, illetve írni, olvasni. A kis parasztfiú a rokon halála után megszökik, hogy világot lásson és megtalálja az örök élet elixírjét. Talál egy mentort, aki a titkos, mindenki által ismerni vágyott alkímia tudora és van örök életet adó elixírje is. Mivel azonban a mentor szerint a fiúnak szép lassan kellene haladnia, a fiú azonban vágyik a tudásra és persze az elixírre, szépen megöli a mentort és megszerzi az ún Príma Materiát. Na innentől kezdve utáltam meg a főhősünket és Szepes Máriának nem is sikerült többé megszerettetnie velem. 

Az elixír képessé tette a fiút az emlékezésre, vagyis nem adott neki örök életet, de újjászületése után képes volt emlékezni az előző életére, az ott elkövetett hibákra és szép lassan fejlődnie addig, amíg ő maga is meg nem értette a Príma Materia jelentőségét, előállításának módját, a legfőbb jóra való törekvés elengedhetetlen akarását. 
Az alkímia története valójában annak a története, ahogy főszereplő életről életre vándorolva kísérletezik és fejlődik tudásban és jellemben egyaránt. Legalábbis ez a szándék. Én azonban nem tudtam megbocsátani neki a legelső életében elkövetett gyilkosságot és azt, hogy valamennyi életét arra pazarolta el, hogy végre örök életű legyen, megszabaduljon az újjászületés felesleges procedúrájától és lelke szabadon szárnyaljon. Mert mindez nagyon szép gondolat, de valóban mindent és mindenkit fel kell ezért áldozni? És tényleg ez a jó út, ez az amit követnie kell mindenkinek, ha a lelkét föl akarja szabadítani? Ha igen, szomorú vagyok, mert sosem leszek örök életű.
Ha az ajánló a keleti filozófia kulcsának azt gondolja, hogy az újjászületés a magja, akkor értem, mi az összefüggés, de valójában a keleti filozófiáról egy szó sem esik a regényben, az egész itt játszódik le Európában. 
Van még egy hiányérzetem. A történet azzal kezdődik, hogy egy író alkotói szabadságra megy, amikor egy ismeretlen pasas megjelenik nála hivatlanul és ott hagy egy kéziratot, hogy vigyázzon rá. Ez a kézirat maga a történet. Viszont a regény végén nincs lezárás, vagyis én nem értettem meg, hogy miért került a képbe az író és mi lett a kézirattal, mi volt egyáltalán az első rész jelentősége ebből a szemppontból. Persze az is lehet, hogy ott van mindez a sorok között, csak nem értettem meg. Ami nem csoda, mert nem egy könnyű olvasmány.

Bár a regény nyelvezete rendkívül élvezetes, gyönyörű képekben meséli el a történeteket, a démonokkal való küzdelmet, a másik világon sodródó lélek tapasztalásait, de épp ezért nagy figyelmet érdemel. Ez nem az a könyv, amit kiviszel a strandra, vagy csak úgy előkapod ha van egy kis időd olvasni. Ehhez zavartalan nyugalom kell, hogy kiélvezhesd az igazi erényét a nyelvezetét. Ha a szókincsedet akarod fejleszteni vagy az íráson töröd a fejed és nem tudod, hogy kellene a képeket szavakba önteni, akkor ez kötelező olvasmány számodra. Ha az okkult tudományokhoz szeretnél közelebb kerülni, kihagyhatatlan ez a regény. Ha viszont egy izgalmas, lendületes, fordulatos regényre vágysz, Isten ments, hogy kézbe vedd.

Megjelenés: 2018
Oldalszám: 413
Kiadó: Édesvíz Kiadó
Borítás: Keménytábla, védőborító 


2019. január 9., szerda

7 könyv 7 nap kihívás

14:30 0 Hozzászólás
Igen ma is itt vagyok egy újabb stóc könyvvel.

Annyi sok érdekes kitekintés van bennük, érdemes végig nézni és ha egy könyvtárban vagy könyvesboltban jártok bele lapozni. Hátha éppen egy kincset tartotok a kezeitekben.

Aki még csak most csatlakozik itt el tudja olvasni a kezdő cikket.

A nagy folytat:

Pasik:





Csajok:













Saját könyvem: 




Téged melyik lepett meg a legjobban?

Doxa 


2019. január 8., kedd

7 nap 7 legmeghatározóbb könyv

23:49 0 Hozzászólás
A nagy kihívás!

Azt gondoltam nem lesz nehéz az ismerőseimből kihúzni 7 számukra fontos vagy meghatározó könyvet. De tévedtem. Nehezebb volt mint gondoltam.

Így a kihívás cikk az én kihívásom is lett :)

Kezdjük is az elején!  FB-n terjedt a múlt hónapban egy kihívás, miszerint minden nap tegyünk ki egy számunkra meghatározó könyvről képet az üzenő falunkra minden egyéb hozzáfőzés nélkül.
7 nap 7 könyv. 

Fellelkesülve megszondáztattam az ismerőseimet akik nagy részt 20-40 év közöttiek, hogy melyek lennének az ő fent említett könyveik.

Ezt szedtem most össze nektek két csokorba.

Pasik vs. Csajok. 

Hátha van olyan amihez kedvet kaptok. De elég a duma, elő a farbával :)

A közös többszörös a világon mindenhol a bestsellernek számító:



Csajok:















Pasik:









Ahogy látható, eléggé sokrétű. Néhány meg lepett. Nekem adott pár tippet a könyves bakancs listára.

Van amit még nem olvastál?

Az én első két választásom:




Nektek mi az első két kedvenc vagy meghatározó könyvetek?

Tarts velem! Kihívásra fel!

Doxa😊




2018. december 28., péntek

Tékiss Tamás - Samu sejti

8:00 0 Hozzászólás

Képtalálat a következőre: „tékiss tamás samu sejti” A vajdasági fiatal író  zavarba ejtő alkotását szeretném bemutatni.

   Sóti Sámuel 2032 tavaszán 10 éves magyarkanizsai lakos . Ötödik osztályba jár . Kevés barátja van . Nagyon különös gondolkodású és elképesztően okos teremtés . A világ szinte minden tudományáról olvasott már . Tanulmányokat , kísérleteket végez .Szókincse elképesztő és nem fél megmutatni .  Új magyar nyelv tanárnő érkezik az iskolába ,akivel gyorsan meggyűlik a baja . Segítséget kér az intézményben működő titkos szervezettől , hogy megszabadulhasson a kellemetlen személytől . Rejtélyes feladatot kell teljesítenie cserébe . Hiába a rengő tudás , bizony csak az utolsó pillanatban sikerül a küldetés . 
Az iskolán kívüli világgal , azaz a felnőttekkel , nehezen boldogul és nem is érti őket . Elsősorban  a szüleit nem . Anyja egészségmániás , talán irodai alkalmazott . Apja leginkább életművész , feltaláló , író , kocsmatulajdonos . Sokat rágódik a hideg családi viszonyaik alapjain . Majd elrejtőzik a szobájába , ahol igyekszik megfejteni a legnagyobb titkot , mely behálózza az egész Univerzumot . Elmélete a soha nem látott , régen meghalt nagymamájától , illetve egy róla készült fotótól indul . Felépít egy tézist a lélekvándorlásról , az ősi törzsek hatalmas tudásáról és az egész mindenség összefüggéséről . Közben sokat szenved a megjátszott családi idill hamisságától . Magányos . Egy nap rajtakapja apját , hogy csomagolja a könyveit . Úgy tűnik tudomást sem vesz az eseményről , mivel saját kutatómunkájával van elfoglalva . Megkeresi nagyanyja feltételezett reinkarnációját . Végül jót beszélgetnek . Egyre mélyebbre ás a szülei viszonyába és olyan  dogokat tapasztal , amit egy gyereknek sem lenne szabad megismernie . Különös látogatást tesz a város legendájának számító alagutakban , sok időt tölt a apja kocsmájában őrá várva . 
Egyetlen őszinte családtagja a nagyapja . 
Megfejti a rejtvényt . Nem biztos , hogy a kapott válaszra számított .Valójában biztosan nem akarta tudni , amit végig sejtett .

Az utolsó pont után...

Ifjúsági irodalomként van megjelölve , de felnőtt létemre én sem azt kaptam , amire számítottam . A történet tényleg Samuról szól . A tinédzser lét abba a fázisába lép , amikor a szülőkről élt szuperhősi képek összetöredeznek és leomlanak , mint a vakolat a régi , elhanyagolt házakról . A valóság pedig ijesztő . 
Mindig is kíváncsi voltam , hogy a velem egyidős iskolás srácok miről beszélgetnek szünetben , vagy mivel foglalkoznak suli után . Tiszta és nyers modorban közölve arcomba vágták a választ . Semmi szépítgetés , semmi mesterséges finomság . Csak az , amilyen a valóság is lehet . Mindezt egy hét eseményinek történetébe rejtve . 
Folyamatosan olvastam , nem hagytam magam kizökkenteni a magyarázatokat jelölő számjegyeknek . Mások távolítónak nevezik a kötetben megjelölt rejtvénymorzsákat . Igen izgalmassá tette a sztorit , hogy csak a végére hagytam a megfejtéseket . Így az egyes szám , első személyben íródott könyv végig fenntartotta a feszültséget bennem . 
Mivel a  helyszínek valósak , az író saját lakhelye , ráadásul a legenda is létezik , ezért könnyű a beleélés . 
Mondatszerkezeteit , nyelvezetét kicsit szokni kell , vajdasági . Ez is hozzájárult a különleges érzet maradásához . 
Többször okozott valódi döbbenetet . Kicsit úgy tűnt , mintha  a Gólyakalifa életébe csöppentem volna és elveszne a valóság . 

Képtalálat a következőre: „tékiss tamás” Tékiss Tamás 

1987 - ben született , Magyarkanizsán él . Szegeden járt egyetemre . Jelenleg általános iskolában tanít mindenfélét és élvezi . Nős és apa , miközben gördeszkázik , bicajozik , slammel . 


Dolgozik a történet folytatásán , legalább is ezt ígérte . 




Follow Us @soratemplates