Szerb Antal : Utas és holdvilág

   
        Én is Mihály, te is Mihály!
  Meg még hány Mihály utazik ezen a világon keresve a választ. Kutatjuk a helyünket, önmagunkat, bőrünket. Amikor azt hinnéd, hogy nem is, mondhatom, de. Olvasó emberként utazol életről életre, történetről történetre és mindegyikből csippentesz magadnak egy morzsát,ami pont neked ad választ. Nekem is választ ad. Bár meglehet nem is ugyanazt a kérdést tettük fel...
  Gyönyörű az új borító és illik hozzá.
Valahol azt olvastam, hogy nagyon tetszetős, még sincs köze a regényhez. Szerintem van. A pipacsok szellős szirmai és a köztük táncoló pillangók a vándorember utazása során vigasztaló társai. Bármely ösvény szélén megél és vidítón integet. Terel tovább, biztat. Tehát e biztatás gyorsan lapozásra csábított. Hófehér lapokon bontakozik a főhős útja. Majd a színes rajzolt oldalak...Nagyon tetszett. Teljes képi útmutató járt az olvasott szöveg megjelenítéséhez.
   Mihály bizonytalanságát gyermekkorában gyűjtötte és ezt a batyut kötötte hátára. Megfelelni mindenkinek és ugyanakkor dacosan szembeszállni önmagával. Csak azért foglalkozást választani, mert tartozni kívánt emberekhez. Nőni a szemükben. Vélt egyenrangúságra vágyott. Mert a kevesebbet érő érzés oly mélyen marcangolta. Majd a titkolt szerelem, amiről saját magának is állította, hogy nem az. Majd a feldolgozatlan veszteségérzet teljesen maga alá gyűrte. Nincs kinek a kegyeiért küzdeni tovább. Így alakult, hogy először bárkinek képes lenne megfelelni, majd senkinek. Rengeteg a tanácsadó út közben. Valahogy a legtöbb ember pontosan tudja mit kellene tenni, mi a leghasznosabb, vagy a legjobb neki. A sok okosság között talán a következő a leghasznosabb :

De te még mindig nem tanultad meg, hogy a pénz nem számít. Nem számít ott, ahol a lényeges dolgok számítanak. Pénz mindig kell, hogy legyen, és ha az ember nem törődik vele, akkor van is mindig. Hogy mennyi és meddig és honnan, az egészen lényegtelen. Aminthogy minden lényegtelen, ami a pénzzel összefügg. Pénzért semmit sem kaphatsz, ami fontos, és amit pénzért kaphatsz, az esetleg életszükséglet, de nem fontos.

   Ugye milyen igaz?!
 Semmibe sem kerül egy őszinte beszélgetés, egy boldog ölelés. A hozzá vezető út pénzbe kerülhet, változó összegekbe. Nem számít.
   Aztán a sors, vagy a Teremtő, lehet, hogy véletlen és persze sok jóakaratú ember megtalálja a vándort. Az embert. Aki nem azt találta, ami miatt útnak indult, vagy pont azt. Az ember hajlamos elvárásokra építeni az úti célt. Persze, hogy csalódik. Figyelni kellene az útra, meg elvárások nélkül keresni. Sokkal sikeresebb lesz a célba érés.
   Mondogatom, hogy olvassunk minél többször magyar szerzőtől. Számtalan zseni szélesíti látókörünket anyanyelvünkön. Olvassunk például Szerb Antalt! ;-)