Könnyek kapuja

Afrika, '50-es évek, missziós kórház, egy apáca és egy sebész szerelmének következményei - a Könnyek kapuja.

Abraham Verghese: Könnyek kapuja

Ez a könyv a boltok 'újdonság'-polcain található meg, színes borítójával felkeltheti az arra érzékenyek figyelmét (a külföldi verzió nekem jobban tetszik és szerintem sokkal inkább illik a regény hangulatához...).

Nagyon sok kellemes percet szereztem magamnak az olvasással. Két szóban: orvosos és drámai. Az író szerint ez egy kitalált történet, melynek középpontjában egy Etiópiában szolgálatot töltő indiai apácától és egy brit származású sebésztől született ikerfiúk állnak. Anyjuk a titkolt terhességet követő szülésbe belehal, apjuk ezt nem tudja elfogadni, így elmenekül Etiópiából, hátrahagyva ezzel a csodával határos módon megmenekülő ikerfiait. A kerettörténetet pedig a Nemhely nevű, mindössze három orvossal működő addisz-abebai kórház és annak élete adja. Rengeteg szörnyű történetet, rettenetes betegséget, nehézséget zár a falai közé. A két kisbabát idő közben magához veszi a szintén indiai származású nőgyógyász, Hemá, aki anyai érzései sodrában elmerülve sajátjaként neveli Mariont és Sivát. A Nemhely kényszerűen belgyógyászból lett sebésze, Gós (akinek Hemával való kapcsolata csak a bonyolult jelzővel írható le) segíti Hemát az életben és a gyereknevelésben. Ezzel a főbb szereplőket nagyjából fel is soroltuk. A fiúk életét persze bonyolítja a cselédnő lánya, a szépséges, ám kőszívű Gannit, aki tragédiájuknak többször is okozója lesz a későbbiekben.

"Az anyánk méhének homályában eltöltött nyolc hónapot követően Siva fivérem és én a Krisztus utáni 1954. esztendő szeptember havának huszadik napján jöttünk e világra."

Valahol ez egy furcsa családregény, hiszen a történet még 1947-ben kezdődik, Mary Joseph Áldás nővér viszontagságos hajóútjával, mikor is a brit Thomas Stone nevű sebésszel egy fedélzeten érkezik a forgalmas afrikai kikötőbe. A könyv már az első fejezettel letehetetlenné válik.

A regényt számomra egy nagy kettősség jellemezte: összetett, mégis letisztult és világos. Az elbeszélés módjára a végtelen nyugalom jellemző, csak semmi kapkodás. Így aztán ez a néhány főszereplő kellőképpen ki tud bontakozni, ám amikor már túl sok lenne az ikrek néha kissé szentimentális története, akkor az író feldobja a szitut valami jó kis betegséggel, ami persze nem a nálunk megszokott magasvérnyomás-szívinfarktus-cukorbetegség tengelyre illeszkedő halmazból kerül ki, Afrikában másfajta gondok tizedelik a népességet: szülési tragédiák, váltóláz, tébécé, és a többi. Gyógyítani Afrikába - ez csak egy romantikus gyerekkori álom marad sokak számára.

"Egyik levelében Főasszony megírta annak a tizenkét éves harrarei lánynak a történetét, aki élet-halál között lebegve érkezett a Nemhelyre, lába között elvágott köldökzsinórral. Alig pár nappal korábban szült, de a méhlepény azóta sem akart távozni a szervezetéből. Családja öszvérháton, majd busszal tette meg a Nemhelyre vezető kétnapi utat. Gebrének azonnal megesett a szíve a lányon, aki nyomban felsikoltott, mihelyt a pap kiemelte a gharryból. Gebre ugyanis, Isten szolgája és munkatársa, véletlenül rálépett a kilógó köldökzsinórra, kirántva ezzel a mind ezidáig mozdulatlan méhlepényt. Így gyógyult meg a kislány, mielőtt még egyáltalán a rendelőbe ért volna."

Az önmagát adományokból fenntartó, rengeteg gonddal-bajjal küzdő, Főasszony vezette missziós kórház élete számomra igazi nyalánkság volt, az egyetlen működő, hármas számúra keresztelt műtő kissé hiányos felszerelése ellenére, ám az orvosok elhivatottsága, embersége és bátorsága révén sok csodát látott. Itt dolgozott együtt a kilenc ujjú Stone, a sebész és jobb keze, Mary Joseph Áldás nővér. Kapcsolatuk mindvégig kissé homályos, nehezen érthető, ami persze nem csoda. Következménye azonban világos: két fiúgyermek, akik sokban hasonlítanak, még több tulajdonságukban különböznek egymástól.

Abraham Verghese 1955-ben született Etiópiában, a Stanfordon végzett és orvosként dolgozik azóta is. Ez az első könyve, melyet saját bevallása szerint hosszú éveken keresztül írt és csinosítgatott, mindeközben személyes afrikai tapasztalatait és rengeteg forrásanyagot, beszámolót használt fel. Maga az alapsztori, a szereplők és a Nemhely viszont mind kitaláltak. A történelmi események, a Hailé Szelasszié császár elleni puccskísérlet azonban hitelesek. Remélem, a Könnyek kapuját még fogják további könyvek követni.

A könyvben sokat emlegetett Tizita egy újabb, ám nagyon szép feldolgozásban:

Abraham Verghese

 10/10

Adatok a könyvről:
Eredeti cím: Cím: Cutting for Stone
Fordította: Szigethy-Mallász Rita
Kiadja: Athenaeum 
Oldalszám: 624.
Beszerezhető: például, ára: 4490 Ft.

Képek forrása: google.com

Tovább olvasom

Örkény István: Tóték / Macskajáték

Ti hogy álltatok a kötelező olvasmányokkal? Én kétféleképpen: eleinte igyekeztem mindent korábban, a saját örömömre elolvasni: az Egri csillagokat, a Tüskevárt, A Pál utcai fiúkat. Így nem volt rajtam a kötelezőség terhe, vagy a feladat, hogy értelmezzük, elemezzük, lehetőleg úgy értsük és azt érezzük bele, amit a tankönyv jónak tart... Később már dacoltam kicsit, és volt, hogy egyszerűen nem olvastam el, amihez nem fűlt a fogam, olvastam elég sok mást és értékes irodalmat is, nem éreztem ettől kevesebbnek magam. Például kifejezetten kamaszos dacból nem olvastam valamelyik kötelező orosz nagyregényt, helyette az Anna Kareninát választottam, és írhattam abból a dolgozatot. 

Örkénytől az Egyperceseket már jóval azelőtt olvastam, hogy irodalomórán szóba kerültek volna a művei. A Tóték és a Macskajáték kötelező olvasmány volt, és mivel az Egypercesek tetszettek, ezeket is szívesen olvastam. De hogy mennyire más jó tizenegynéhány évvel, valamivel több tapasztalattal, emberismerettel, ezzel-azzal olvasni őket!

Persze, akkoriban is értettem a lényegét. Hogy szegény Tóték mindent megtesznek, dobozolnak és dobozolnak, nem alszanak, de még a zseblámpát is az öreg Tót szájába teszik, és közben nem tudják, hogy akiért mindent elviselnek, egyetlen fiuk a fronton már nem él... Groteszk, ha úgy vesszük, humoros, ironikus az egész dráma, és közben valójában tragikus. Nekem most sokkal nagyobbat ütött, mint kötelező olvasmánysága idején. Azért röviden összefoglalom a történetét: a Tót család fia, Gyula az orosz fronton harcol a második világháborúban. Felettese, az őrnagy szabadságot kap, megfáradt idegrendszerét pihentetni Tóték kis hegyi falujába érkezik, a családnál kap szállást. Azok mindent megtesznek, hogy jól érezze magát, ezen ne múljon a fiuk biztonsága. Az őrnagynak azonban elég fura igényei és szokásai vannak, gyökerestül kifordítja magából a család életét. Közben a postás, aki önkényesen dönt arról, milyen híreket kapjanak meg az emberek és milyeneket ne, nem kézbesíti Gyula halálhírét... nem lövök le "poént", ez kiderül a dráma első részében, épp ettől keserű, groteszk az egész.

A Macskajáték már nem hatott ennyire erősen, de az olvasása közben folyamatosan azon csodálkoztam, micsoda emberismeret kellett ehhez. Hogy tudott Örkény így írni a hervadó öregasszony szerelméről, csalódásáról, pletykáiról, intrikáiról úgy, hogy közben egyszerre mosolyog össze cinkosan az olvasóval: megértjük mi ezt a helyzetet, ismerjük, láttunk ezret és mi is lehetünk ilyenek... és egyszerre figurázza ki kíméletlenül. Mégis, ha valaki - olvasó, színházi néző - találva is érzi magát, sértőnek semmiképp sem találhatja a Macskajátékot, inkább megértően, talán kicsit pirulva bólogat: igen, ezek vagyunk, ilyenek vagyunk.

(Kép a Libritől, nekem nem ez a verzió van meg, de amit találtam az enyémről, az ugyanolyan nyúzott, mintha én fotóztam volna a sajátomat :) )

Tovább olvasom

Höhnel Lajos: Teleki Sámuel gróf felfedező útja Kelet- Afrika egyenlítői vidékein 1887-1888-ban

Azért jó útleírást olvasni, mert ha az utazás során az író bemutat különböző helyeket,  rögtön meg lehet nézni a térképen, hogy hol van az a tenger, a folyó, a vulkán, az erdő, a sivatag amerre az utazó járt. A térképen egészen biztos megtalálhatók a helyek, létezőek, csak néha a politikai határok változnak.
 Amikor kezembe került ez a könyv, az agyam mélyéről előkerült az az információ, hogy létezik egy vulkán Afrikában, amelynek a neve Teleki vulkán. Hogyan kerül egy magyar ember olyan helyzetbe, hogy vulkánt nevezzenek el róla, erről szól ez a könyv. 
Az író Höhnel Lajos, tulajdonképpen nem is író, hanem Teleki Sámuel kérésére, útitársaként lejegyzetelte az utazás alatt történteket és így került kiadásra könyv alakban először német nyelven, majd 1891-ben magyar nyelven is füzetes formában. 
Kicsit hosszabb időbe telt  az olvasás egyrészt, mert két kötet és persze érdekes, ezért aztán mindkettőt elolvastam, másrészt az író stílusa olyan, hogy néha az az ember érzése nem biztos hogy tudni fogom mi az eleje a mondatok végének. Néha muszáj volt még nevetnem is a kacifántos fogalmazáson, de egy idő után megszoktam. 
Egy kis részlet az első oldalról:


" A sötét kontinens, azon földrész, amely átkutatásának legtovább állott ellen, végre feltárta titkait, amelyeket oly gondosan meg tudott őrizni. Századunk dicsősége, hogy ezen szfinx le van győzve, hogy ő küldötte ki azon vándorokat, akiknek végre sikerült rejtélyeit megoldaniuk.

Nehéz volt e munka; számosan estek áldozatául, de mindemellett mindig találkoztak újra emberek, akik készek voltak e földrészre vonatkozó ismereteink kibővítése végett újra rálépni azon zord, vad útra, amely szívébe vezet. De nem is csoda, mert milyen nagy az a varázserő, amely az ismeretlenhez vonz, és milyen csábító inger fekszik azon gondolatban, hogy az ember tettre vágyódását és kalandszeretetét, azokat szép és nemes célokkal összekötve, a tudomány szolgálatába adhatja."

Teleki Sámuel egy gazdag mágnás aki független volt és megfelelő mennyiségű pénzzel rendelkezett ahhoz, hogy nagy karavánnal útra keljen (300 teherhordóból, 15 kísérőből állt a karaván , később még 200 ember csatlakozott hozzájuk , akik szintén "barna naplopók") , hogy két még fel nem fedezett tavat európai utazóként megleljen. Olyan területeken haladtak keresztül, ahol fehér ember még sosem járt.

A rengeteg ember élelmezésére halomra ölték a vadakat, köztük nemegyszer nagy számú elefántcsordát, ami mai szemmel nagyon ijesztőnek tűnik.

Útjuk során sok természettudományos ismeretet gyűjtöttek, néprajzi, földrajzi adatokat jegyeztek fel . Eljutottak a Kilimandzsáróhoz, a Meru, a Kenya hegyekhez. Megtalálták a tavakat is egy vulkanikus jellegű kietlen vidéken. A nagyobbik tavat a szerencsétlen sorsú Rudolf főhercegről nevezték el Rudolf tónak, a kisebbik tó az özvegye nevét kapta és így lett Stefánia tó ( ma ezeknek a tavaknak tisztességes  nevük van a környékükön élő törzsekről elnevezve),végül egy még senki által le nem írt vulkánra is rátaláltak.

"Magam tehát bátorkodtam a vulkánt az expedíció vezérének tiszteletére, Teleki-vulkánnak elkeresztelni, mert neki tartatott fenn, hogy a sötét világrész ezen legfrissebb tűzhelyéről a világot értesíthesse."- ezt írja Höhnel

Teleki Sámuel felfedezéseit és kutatási eredményeit a tudományos világ és a földrajz kutatók világa rangos helyen tartja számon. 

Túlélve az kétéves utazást gazdag gyűjteménnyel tértek haza és megalapozták a Néprajzi Múzeum Kelet-Afrika gyűjteményét.

Fényképek is készültek az út során, a könyv sajnos ezek közül csak egyet tartalmaz, amely Teleki grófot ábrázolja, a többi fénykép azóta se került publikálásra.

Aki érdeklődik Afrika iránt hiteles képet kaphat a könyvből. Mivel eljutni csak kevesen tudunk Afrikába, nem is fontos, hogy az utazás a 19.században történt.

Esti olvasáshoz nem ajánlom, mert hamar el lehet rajta aludni!

Tovább olvasom

Raana Raas:Csodaidők 1-Az ogfák vöröse

 Raana Raas:Csodaidők 1-Az ogfák vöröse

Még egyik könyvről nehezen és keveset tudok írni, erről a könyvről oldalakat tudnék. De nem teszem, mert erőteljesen spoileres lenne és azt nem akarom.

Hogy hogyan került hozzám ez a könyv, mikor nem az én műfajom?
Hát ez jó kérdés.
Olyan mint az Éhezők Viadala.
Sokat hallottam, olvastam róla és úgy döntöttem azért sem olvasom el, aztán végül mégis, mikor a molyon irtóra nagy akciót hirdetett az írója.
Gondoltam elolvasom az első részt, megnyugodok
hogy nem tetszik, nem maradok le semmiről és nem kell megvennem a többi részét, ezt pedig elcserélem majd.
Hogy mekkorát tévedtem. :)
 Már az elején éreztem hogy bajban vagyok. Ez bizony jó könyv.És van még további 3 része.
Úgyhogy kezdjük is rögtön a legnagyobb hibájával.
Ez egy nagy sorozat és hogyan fogom én az összes részt megszerezni és mikorra?
Hiszen fűt a vágy, hogy tudjam mi a befejezése, hogyan alakul a szereplők sorsa.
és várnom kell rá.

Nem egy egyszerű, gyorsan olvasható, tini könyv. Aki annak képzeli, csalódni fog.
Választékos mondatok, értelmes szereplők, jó párbeszédek, kitűnő leírások.

Nagyon jó maga a történet ,helyszíne, felépítése.
Az író minden apró dologra oda figyelt és szép lassan adagolja nekünk a részleteket is a világról.

Tetszettek az érzelmek, a nem mű dolgok.

Legjobb a könyvben az az, hogy a mai családpolitikát és rendszert is más köntösbe borítja és keményen bírálja.
Hiszen az Ibsen modell most is létezik kis hazánkban.
Most is létezik a vallási, faji megkülönböztetés, az egyes népek felsőrendűségi eszményei.

Tetszettek a nyelvek, a bolygók, a különleges család modellek, a jól megformált karakterekkel együtt.Mindegyiküknek fontos mondanivalója van.
 Jó volt hogy minden szereplő árnyalt, nem csupán jó vagy rossz.

A misztikum is megjelenik a könyvben, ami nagyon tetszett nekem. Nem sablonos.

Tetszettek a nyelvi finomságok, a filozófiai elemek...

Egyszóval nem ömlengek többet, jó a könyv és kész!
Személyes kedvenc lesz ezután.

Viszont néha nehezen követtem, vissza olvastam.
Nem lehet össze csapni fél nap alatt a könyv olvasását, az is biztos.

A címmel nem igazán vagyok így utólag kibékülve, de a könyv borítója csodaszép!

történet::10/9
helyszín:10/9
szereplők,karakterek megformázása,hitelességük:10/9
érzelmek,romantika:10/9
a könyv hangulata:10/9
a történet párbeszédei,tájleírás,metaforák,nyelvezete:10/8
a borító :10/9

saját könyv
Animus kiadó, Shremeya kiadó
448 oldal

Tovább olvasom

Dr. Csernus Imre: Ki nevel a végén?

Ez már a sokadik a Csernus könyvem. Azért is húztam-halasztottam, mert úgy éreztem nem lesz meglepetés, és igazam lett. A címe az, ami leginkább csábítóan hatott, nagyon találónak tartom és persze kíváncsi voltam hogyan közelíti meg a doki a témát. Nagyon pici fenntartás is volt azért bennem, mint minden könyvvel, amit nem szülők írnak szülőknek, de ezt még az előszóban nagyon frappánsan elhárítja  a szerző.

Annak viszont, aki még nem olvasott a szerzőtől és mindig a kikapcsoló gombot keresi a gyereken, nagyon ajánlatos. 

A könyv felépítése nagyon tetszett, ha jobban a legideálisabb megoldás a témához. Nevelés különböző témaköreiről fejti ki álláspontját a szerző, egy szülő, egy gyerek, egy tanár és a szerkesztő hozzászólásaival együtt. A boncolgatott témakörök: a szülői minta, a válás, az erőszak, a szexualitás, a drog a barátság, és a bűn.
A könyvről Niki írt korábban: Dr. Csernus Imre: Ki nevel a végén?

Tovább olvasom

Sylvia River - Reményhajsza

Nem tudom, ti hogy vagyok ezzel, de én mindeddig szinte csak olyasmiket olvastam, amiknek volt némi publicitásuk, olyan kötetekre figyeltem fel inkább, melyeket „nevesebb” kiadók gondoztak, illetve amit ismerősök, barátok ajánlottak a számomra, ismerve az ízlésemet. (Ez a reklám ereje…)

Most azonban a blogomon keresztül megismertem egy írónőt, Sylvia Rivert, így már az ő eddigi munkásságához is volt szerencsém. Az általa írott Reményhajsza sorozat első két kötetét kaptam Tőle elolvasásra. Az elsővel már jó ideje végeztem, de egyszerűen annyira el vagyok havazva és nem elég a nap 24 órája. (Főleg, hogy már hetek óta egy makacs betegséggel kínlódtunk a kicsinyemmel és én sem vagyok a helyzet magaslatán.)

Néhány napja azonban végre befejeztem a második részt is, és bár lesz folytatás, így, két kötet elolvasása után kerekebb képet kaptam a sztoriról.

Bevallom, nagyon tetszett a történet, maga az alapsztori, a lendületes, izgalmas cselekmény, az, hogy nem csak szerelmespárok, hanem terroristák is szerepelnek benne.

Sylvia a könyvet magánkiadásban adta ki a www.irasmuvek.hu oldal segítségével. Őszintén szólva csodálkozom, hogy a kiadók, akiknek elküldte a regényét, nem csaptak le rá!!! Tudom, hogy ízlések és pofonok különbözőek, de én mégis úgy érzem közel 26 év intenzív olvasás után, hogy Sylvia River írása és fantáziája versenyre kelhet sok felkapott szerző munkájával. Sőt…neveket persze nem mondanék, de egy-két szerzőt a kiadója simán lecserélhetne Sylviára.

A történet főhőse John Kenderson, aki rockzenész, a Bermuda együttes frontembere, példás apa, imádja a lányát. Felesége Dorothea már nem ilyen jó családanya, épp ezért is külön élnek egymástól. Dorothea éli a maga kicsapongó életét, John megvásárolva a saját nyugalmát, emellett viszont – segítséggel ugyan – de egyedül neveli közös gyermeküket.

A másik főszereplő Bonnie Duvall, a feltörekvő énekesnő, aki „titokban” és engedély nélkül Bermuda dalokat dolgoz át, ad elő, és halmoz egyre inkább sikert sikerre a szűkebb környezetében. Természetesen ez nem mehet sokáig diszkréten, így hamarosan a zenekar tudomására jut a dolog, John pedig valósággal belehabarodik a lányba egy videofelvételen keresztül. Lehetőséget ad neki a közös munkára a zenekarral, amit a lány el is fogad, s az USÁ-ba utazik a kislányával, hogy hozzáfogjanak az új lemez előkészületeihez. Természetesen személyesen még inkább elvarázsolják egymást, s mindkét fél magát szabaddá téve rabja lesz a másiknak.

Itt aztán vége is lehetne a történetnek, főleg, ha egy szimpla szerelmes regényről lenne szó, ám a helyzet korántsem ilyen egyszerű…

Ekkor indulnak csak be igazán a dolgok, mikor Dorothea rájön, mit veszített John személyében, és Peter Duvall is megleckéztetné exfeleségét. A két bosszúálló és bosszúszomjas ex összeáll, hogy gyilkosságtól se riadjanak vissza…

Így John és Bonnie boldogsága nem lehet hosszú életű, ám én elégedett voltam a szálak ilyen jellegű alakulásával, hisz a tragédia folyományaként jobban megismerhettem Bonnie-t és a nő őszinte és mindent elsöprő szerelemét, valamint hűséges szívét. Persze Johnról is kiderül, hogy nem egy egyszerű énekessel és rocksztárral van dolgunk…

Az a baj, hogy nem mesélhetem el, hogy miről szól konkrétan a kötet, hogy alakul a Bermuda élete. Annyi sok apró bosszúságból olyan nagy kínok alakulnak ki, melyet elképzelni is nehéz, és ilyen formán nem is írhatom le Nektek, viszont szívből ajánlom, hogy keressétek Sylvia River 359 oldalas (s mivel sűrűn szedett, ennél jóval többnek tűnik) kedvenc könyveim közé belépett sztoriját. Sylviát elérhetitek a facebook-on, illetve a www.sylvia-river.blogspot.com weboldalon.

Tovább olvasom

Thomas a gőzmozdony- Hogyan működik egy mozdony?

Eredeti címe: Thomas and the Tank Engine-
Owner's Workshop Manual
Magyar megjelenés: Egmond Kiadó (2010.)
Oldalszám: 39
Ára: 2199

Thomas mániás Gyerkőcöknél egyszer csak elindul a kérdésáradat:

• Hogyan készül a Thomas?
• Hogy néz ki belülről?
• Hogyan működik?
• Hogyan javítják?
• Na és mi a helyzet Gordonnal, Percyvel és a többiekkel?

Ez a könyv erre ad kielégítő válaszokat. :o)

Tovább olvasom