2019. augusztus 23., péntek

Letye-petye 5 - Miért okoz csalódást (általában) egy könyv megfilmesítése?

14:55 0 Hozzászólás
Az előttem szólókhoz csatlakozva zárom a sort augusztusi Letye-petye témánkat illetően, azaz - miért okoz általában csalódást egy könyv megfilmesítése?

Az én véleményem egy teljesen egyértelmű és kézenfekvő tényen alapul, mégpedig, hogy a film és a könyv két összehasonlíthatatlan műfaj.


Szerintem nemcsak hogy nem lehet, de nem is lenne szabad a kettőt összehasonlítani, hiszen a film és a könyv más és más eszköztárral és tulajdonsággal rendelkezik. Míg a könyvben az alkotó kizárólag szavakkal fest mind a történetet körülvevő világot, karaktereket, mind a hangulatot illetően, a filmnek mindehhez csakis képsorok állnak rendelkezésére - no meg korlátozott mennyiségű idő. 
Hogy én is egy konkrét példát hozzak - az Éhezők viadala trilógiából négy film készült, de még ez is kevésnek bizonyult ahhoz, hogy a regény minden részletét belezsúfolják. Ha csak a moziban hallottam volna a történetről, sohasem tudom meg pl.: hogy kerülhet bele többször valakinek a neve a kalapba, vagy hogy Katniss esküvői ruhájára is szavazni lehetett, stb. 

S ami a részleteket illeti… 
Ne felejtsük el, hogy míg a könyv rengeteg részletet tartalmaz, esetleg a környezettel kapcsolatban is kapunk információt, egy film díszletét mégis nagy kihívás lehet elkészíteni - egységes, mégis az eredeti változathoz hű stílust kell megalkotni rengeteg aprósággal kiegészítve, amire talán az egyszerű halandó néző nem is figyelne fel.
Az Éhezők viadalában ilyen volt a katonák egyenruhája - Suzanne Collins - ha jól emlékszem, bár ebben talán tévedek - sehol sem említette, hogy fehér páncélban jelentek volna meg a békeőrök, ezt a filmesek tették hozzá. Mégis, a látványuk abszolút passzol a környezethez, és Panem világához. 

Sokszor hallok másokat panaszkodni és tapasztalom is, hogy a film a külsőségek mellett nem ritkán a történetet alakulását illetően is eltér a könyvváltozattól. 
Ennek az az oka, hogy a milliméteres pontossággal, vonalzóval szerkesztett forgatókönyvek képtelenek olyan részletekig elmerülni a történetben, mint ahogy a könyv teszi, ugyanis azok számára is élvezhetőnek és érthetőnek kell lennie, akik még nem olvasták vagy soha nem is fogják elolvasni az eredetit. 
(A film éppen ezért rendkívül “veszélyes” kétélű fegyver, hiszen egy rossz feldolgozás alapján a keveset olvasó, de vállalkozó kedvű nézőknek is elvehetik a kedvét az egésztől, míg egy jó sikerült film után a könyv hangulata okozhat csalódásokat - no de ez már egy másik téma).


Eddig úgy tűnhetett, hogy mindenben Hollywood oldalára álltam, és lehet, hogy így is van, azonban van itt valami, amit még a rideg objektivitás sem képes minden esetben megszépíteni, ez pedig nem más, mint: a casting. Mondhat bárki bármit, de a karakterek kiválasztása - amellett, hogy képtelenség lenne valamennyiünk ízlésének eleget tenni - alapvető fontosságú lenne a történet hiteles megjelenítése szempontjából, de sajnos rengeteg melléfogást látni a filmadaptációk között. Már az előttem szólók is említettek néhány példát, de én most újra az Éhezők viadalával jönnék, ahol is éppen a két főszereplő külseje üzen a karakterekről homlokegyenesen mást, mint amit képviselniük kellene. Jennifer Lawrence például nagyon szép nő, és egyáltalán nem túlsúlyos, ám ha ránézek, akárhogy bizonygatják, sohasem hinném el róla, hogy életében akár egy napig is éhezett volna, vagy hogy a törékeny alkata folytán bárki legyőzné őt közelharcban. Dehogyis… És az sem segít, hogy az eredetiben magas, erős, tagbaszakadt Peeta még nála is alacsonyabb.

Nos, lehet az egyes filmadaptációkat szeretni vagy nem szeretni, ízlés kérdése, de ha én, szintén mezei halandó javasolhatnék valamit a témával kapcsolatban, az így hangzana: próbáljuk a filmet önálló és független alkotásnak tekinteni, még akkor is, ha ismerjük a forgatókönyv alapját képező történetet. Így, az előzetes benyomások a szereplők, a környezet és minden más téren jelentkező eltérés dacára élvezhetővé válik. 

2019. augusztus 22., csütörtök

Kasie West - Szerelembe zárva

10:00 0 Hozzászólás


Amikor ​Autumn Collinst véletlenül bezárják a könyvtárba egy egész hétvégére, úgy érzi, hogy ennél semmi nem lehetne rosszabb. De aztán kiderül, hogy Dax Miller is bent ragadt vele az épületben. Autumn nem sokat tud Daxről, csak annyit, hogy a fiú semmi jót jelent. Sok pletyka kering az iskolában valami verekedésről (és arról, hogy Dax emiatt került javítóintézetbe egy időre), meg azt is híresztelik, hogy magányos farkas. Egyszóval nem ő az ideális hétvégi partner. Autumn végig azzal nyugtatgatja magát, hogy Jeff (a már majdnem barátja), nemsokára észreveszi, hogy ott ragadt a könyvtárban, és a megmentésére siet. 
Csakhogy Jeff nem érkezik meg. Senki nem érkezik meg. 
Autumn lassan ráeszmél, hogy ezt a hétvégét kénytelen lesz automatából nyert ételekkel kihúzni, ráadásul egy olyan fiú társaságában, aki elég egyértelműen nem akar közösködni vele. Csakhogy az is kiderül, hogy Daxben sokkal több van annál, amit elsőre gondolna róla az ember. Autumn és Dax idővel — eleinte vonakodva, később már nem annyira vonakodva — lassan megnyílnak egymásnak. Autumn megdöbben, hogy milyen közel kerülnek egymáshoz. De vajon akkor is így érzik majd, ha véget ér a kalandos hétvége, és a lányt újra magával ragadja a régi élete és a régi szerelme?

Imádtam!! :) Nagyon!! :) Már olyan szükségem volt egy ilyen történetre, mint éhezőnek egy falat kenyérre, ezért különösen örülök, amikor barátnőm ajánlotta. Ifjusági történetről van szó, tehát nem egészen az én korosztályomnak szól, de én pont ezért (vagy ennek ellenére - nézőpont kérdése) nagyon szerettem. 
Magával ragadott, alíg bírtam letenni. Csak egy dologban tudnék "belekötni", ez pedig a könyv rövidsége. Nagyon szívesen olvastam volna még Autumn és Dax történetét.
A történet röviden:
Autumn a barátaival elindul a hegyekbe, hogy ott töltsék a hétvégét, azonban az elindulás előtt beugranak a könyvtárba. Egy szerencsétlen figyelmetlenség miatt Autumnnak - mivel ünnep van, - 3 teljes napig kell ott rostokolnia telefon, enni-és innivaló, meleg ruha, és társaság nélkül. Legalábbis ő azt hitte, hogy egyedül van, amíg fel nem bukkan Dax, a rejtélyes fiú, akiről nem sok pozitív dolog kering az iskolában.
Nagyon hosszú, és nagyon hideg hétvégének ígérkezik ez, de nagyon rövid idő után Autumn kezd beletörődni, hogy ha nem kezd el legalább beszélgetni Dax-el, akkor még lassabban fog telni az idő. (Pff, egy könyvtárban. :D )
Ahogy telik az idő, Autumn rájön, hogy a barátai nem fognak visszajönni érte. Dax és ő kezdenek egyre közelebb kerülni egymáshoz, és mint az esetek többségében, itt is kiderül, hogy az emberek mennyire képesek félreismerni a másikat.
Nem egészen úgy, ahogy tervezték, de miután kijutnak a könyvtárból, akkor kezdenek igazán bonyolódni a dolgok. Jeff, Autumn (még nem) barátja balesetet szenved, ezért - és persze Jeff szüleinek köszönhetően - Autumn elég sok időt tölt a kórházban, azonban kezd rájönni, hogy nem Jeff az, akihez kötődik. 
Ezt nem nézi jó szemmel Jeff barátja, Dallin sem, akinek a barátsága határozottan meginogni látszik a lány irányába.
A történet végére kapunk egy kis szerelmi drámát, nagy egymásratalálást, és még nagyobb vallomásokat.
A történed stílusa egyszerű, könnyen olvasható. Nincs sem túlgondolva, sem túlbonyolítva.
Amit nagyon hiányoltam, az például egy bocsánatkérés Dallintól. Ő nem lett a szívem csücske. A viselkedésével nem tudtam azonosulni, annyira anyáskodott Jeff felett, mintha ő nem tudna meghozni egy döntést, vagy nem tudná kézben tartani az életét.
Dax abszolút a kedvenc karakterem. Sok mindenen kellett keresztülmennie, de mégis emelt fővel viseli a mindennapokat, még annak ellenére is, hogy tudja, milyen pletykák keringenek róla az iskolában.
Fontos kiemelnem, hogy nem minden rózsaszín a történetben. Autumn pánikbetegsége sok dologra felhívja a figyelmet. Fontos szem előtt tartani, hogy a pánikbetegség nem játék, és nem szégyen róla beszélni. Autumn titkolta a barátai elől, mert nem szerette volna, ha másképp bánnak vele emiatt. Véleményem szerint ez volt az egyik legrosszabb döntés, amit hozhatott. 
Mindent összevetve nagyon szerettem ezt a történetet. Ajánlom az ifjúsági irodalom szerelmeseinek. :)

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

2019. augusztus 21., szerda

Laetitia Colombani: A hajfonat

6:30 0 Hozzászólás
Eredeti címe: La Tresse (2017.)
Kiadta: Kossuth (2018.)
Oldalszám: 208
Forrás: kölcsön kapott
Értékelésem:
Hiába jelent meg 1 éve ez a könyv, én bizony egészen addig nem is hallottam róla, amíg a kezembe nem nyomták, hogy: Olvasd el! Különösebben nem mozgatott meg a borító és a fülszöveg sem, de mivel nem egy hosszú olvasmány, így nem gondolkodtam sokat azon, hogy belekezdjek-e avagy sem. 200 oldalt lazán el lehet olvasni két este, elalvás előtt. 

Most pedig, ahogy itt ülök a laptop előtt, félve pötyögöm be a sorokat. Ugyanis ez a rövid történetecske jóval több, 200 oldalnál és nagyon szeretném, ha ezt a bejegyzésem olvasása végén éreznétek is! Nagyon szeretném, ha a végén egy gondolat cikázna csak a fejetekben: El kell olvasnom nekem is ezt a könyvet! Ugyanis A hajfonat könnyed könyvecske, de nagyon elgondolkodtató és 200 oldalban is sok mindent tud tanítani az olvasójának.

A könyvnek 3 főszereplője van.
Smita Indiában él és "érinthetetlen". Nem azért, mert áldott a származása miatt, épp ellenkezőleg. Az emberek megvetik, ha látjátok elfordítják a fejüket, nem érhetnek hozzá, érinthetetlen. Egy semmi a szemükben. Ráadásul Indiában él, ahol ugyebár nőnek lenni, semennyit sem ér. Bátran meg lehet erőszakolni, megölni, nincs vagyona, ha meghalt a férje nem is létezik többé. Ha láttátok "A kis menyasszony" c. sorozatot (sajnálom, hogy végül a többi évadot nem adták le itthon), akkor rápillantást kaphattatok már arra, hogy XXI. század ide vagy oda, de Indiában milyen is nőnek lenni. Szóval Smita. Van egy 6 éves kislánya és elhatározza, hogy neki más lesz élete, mint neki és ezért tenni is hajlandó. De vajon van-e esélye vagy a származása megpecsételte az ő életét is?
Giulia Szicíliában él és a családjának parókakészítő műhelye van. A fiatal lányra kemény döntés meghozatala vár majd. Vajon képes lesz helyesen dönteni?
Sarah Kanadában elismert ügyvédnő. Túl van két váláson, egyedül neveli a gyermekeit és mindeközben szilárdan tartja a társadalmi helyét. Tipikus amazon, semmi se rendíti meg. Küzdött a pozíciójáért, a gyerekeit háttérbe szorította, majd jön az arculcsapás az élettől: kiderül, hogy súlyos beteg. Vajon mi számít igazán ilyenkor?

A három nő története egy pici szálon összefonódik a vége felé, de igazán külön-külön fontosak csak. 
Mindegyikük nagy terhet cipel a hátukon, mindannyian mások, de mégis ugyanolyanok: erősek, nem lehet eltiporni őket, bátrak, tettre készek. 
A kedvencem Sarah volt. Ez a kőkemény szívű, erős asszony, aki élete során sok rossz döntést hozott a karrierje miatt. Aztán amikor kiderül a betegsége, csak ül élete romjain és mégis képes a felállásra. A porból való kiemelkedésre, önmaga újbóli felépítésére.

"Nem muszáj jó családba születni ahhoz, hogy bátor legyen az ember."

Smita karakterén keresztül láthatjuk azt, hogy a származás csak egy dolog. Csak akkor pecsételheti meg az életünket, ha ezt hagyjuk. Ha merünk bátrak lenni és tenni érte, akkor legalább esélyt adunk magunknak és elmondhatjuk, hogy amit tudtunk, azt megtettük.
Giulia megmutatja, hogy mindenki képes egy perc alatt kislányból, erős nővé felnőni, ha a sors úgy hozza. 
Sarah pedig .... igazán mi a fontos az életben: a karrier vagy a család? Amikor minden összedől a fejünk felett, mi tart ki mellettünk: a karrier vagy a család?

Olvassátok el ezt a nagyon könnyed történetet! Összességében egy kis semmiség, egyáltalán nem nagy szám, de ugyanakkor meg mégis!

A bejegyzés megjelent a saját blogomon is!

2019. augusztus 19., hétfő

Letye-petye 5. - Tiszavirág

8:00 0 Hozzászólás
            






Milyen jó, hogy van egy tinédzser lányom,aki épp témába vágó könyvet olvastat. Szándékosan hagytam ki életemből a könyvek-megfilmesítések párosát. Szinte minden fórum azt sugallta, hogy csak csalódást okoz, ha belemerülünk. Figyeltem is a távolmaradásra. Most viszont rá kellett dolgoznom az ügyre. Legalább is olvasnom és filmeznem kellett, hogy érdemben tudjak nyilatkozni.

             Tehát az általánosítás helyett egy művet dolgozok fel, még pedig Nicola Yoon nem rég nagy sikert aratott munkáját a Minden, mindent. Először olvastam, mint utóbb kiderült, nagyon jól tettem.
             Teljesen varázslatos, a tinédzserek számára tökéletesen átélhető érzést, a bezártságot mutatja be. Bár kissé érthetetlen számomra, hogy aki 18 éve él teljes elszigeteltségben, hogyan képes még mindig a szabadulásról álmodni, amikor soha sem érezte az ízét. Mindegy, ez csak tépelődés. A másság utáni vágyódást teljesen jól ábrázolja a szerző. Felébresztette bennem azokat az emlékeket, amikor fiatalabb ként arról tűnődtem, hogy az egyszerű és teljesen hétköznapi életem nem is az enyém és biztosan elcseréltek valahol, valamikor... Ezek fontos gondolatok, mert ezt követte a világmegváltásra vonatkozó tervek, mint ahogy a könyvben is. És a titkok! Tökéletesen mutatja be az egészséges szülő-gyermek leválasztódási folyamatok kezdetét. A karakterek élethűen vannak megformálva, még akkor is, ha tulajdonképp nagyon keveset látunk vívódásaikból. Szerintem nagyon élethű, mert manapság ilyen kevesebb információból is nagyon könnyedén olvassák egymást a tinik. A 30 + -os generáció ezt hézagosnak nevezi. A végére úgy tűnhet, hogy az életveszély és a lapok közé rejtett fekete oldalak adják a drámai hatást. Pedig sokkal nagyobb tragédia zajlik a háttérben : a szülő, akinek megbolydul elméje a féltéstől. Ezt vajon hány évesen látja át az olvasó? Gyermekként lehetséges? Vagy már csak a felnőtté válás befejeztével látja? Gondoltam, majd a film megmutatja!
   

                 " A könyvet ketten alkotják : az író, aki írta, s az olvasó, aki olvassa."
                                                                                                  Kosztolányi   Dezső    


           Két nappal a könyv olvasásának befejezése után találtam időt a mozizásra. Egyre hajtogattam magamban a fenti idézetet, hogy ne várjak túl sokat. Nem ugyanazt olvastuk a forgatókönyv író és én. Hát nem! Igyekezett nagyon felületesen kapirgálni. Egyik szemszöget sem próbálta átérzéssel kidolgozni, inkább távol maradt. Pedig milyen komoly alkotást kerekíthetett volna a három főszereplő közül bármelyik saját tragédiájából. Sejtésem szerint kihagyta az átélés, beleélés részleteit. Valahogy kimaradt a tragédia tragikus része. Természetesen sok részt szóról szóra ismételt az eredeti alkotásból. igyekeztek közel maradni. Így viszont elveszett az eredetiség, a saját gondolat varázsa. A párbeszédek, amik írva olyan természetesek voltak, képi megjelenítésben esetlennek, hiányosnak tűnnek. Egyedül a végjátékban éreztem a feszültség oldására irányuló kísérletet. Az egymásra találásra, gyógyulásra utaló képkockákon láttam a merész önállóságot.

          Szóval, mivel a leggyakoribb adaptációk tinikönyvekből keletkeznek, ezért nagy valószínűséggel eme kísérletem után sem fogok hasonló szituációt átélni. Tudatosan nem keresem többé a lehetőséget, összekapcsoljam a két világot. Maradok a saját képzeletemben rajzolt történeteknél az írott szó nyomán. Sokkal nagyobb élvezetet nyújt.

2019. augusztus 18., vasárnap

Michelle Obama: Így ​lettem

6:00 0 Hozzászólás
Eredeti címe: Becoming (2018.)
Kiadta: HVG (2018.)
Oldalszám: 440
Forrás: kölcsön kapott
Értékelésem:
Az önéletrajzi könyvekkel mindig az a bajom, hogy tudja a fene mi igaz bennük és mi nem. Hisz milyen könnyű megmásítani a múltat! Egyszerűen csak másképp írom le és az olvasók többsége úgy is elhiszi, mert csak az villog a fejük felett, hogy ez egy önéletrajzi könyv, minden igaz benne. Aztán meg csak az tudhatja, akinek az életéről ténylegesen szól.
Na de vonatkoztassunk el ettől és nézzük Barack Obama feleségének az önéletrajzi könyvét, ami bizony levettem a lábamról teljesen. Annak ellenére is, hogy tudja a fene mi igaz belőle és mi van felturbózva. Mindenesetre bekajáltam belőle mindent, mert jól van megírva, mert olvasmányos, mert Michelle szerethető és mert CSAK.

A könyv Michelle gyerekkorától kezdve egészen addig tart, amíg át nem adták a stafétabotot Trumpéknak. 
Egész részletesen leírja, hogy milyen volt a gyerekkora, a környék ahol élt, milyen volt az iskola, hogyan jutott fokozatosan előrébb annak ellenére is, hogy a származása miatt nem épp a legjobb helyről indult a rajtvonalnál. 
Aztán kitér a férjével való megismerkedésükre, majd arra a szép fokozatosságra, míg végül a Fehér Házba kerültek. 
Ha összességében nézem, terjedelem tekintetében több információra számítottam arról a bizonyos 8 évükről, de nyilván sok mindenről titoktartást ígértek, nem mesélhetett, stb. Lehet, így is örülhetünk azoknak a morzsáknak, amiket elhintett nekünk, milyen is az Amerikai Elnöknek és a családjának az élete.

"Türelemre és keménységre is szükség van, ha valakivé akarunk lenni. Azt jelenti, soha nem felejtük, hogy mindig lehet többet tenni, fejlődni."

Összességében a könyv tényleg jól van felépítve. Elkezdi az alapoktól és szép fokozatosan, nem rohanva építi fel, amíg el nem jutottak a csúcsra. Szerettem olvasni, olvasmányos volt és ami hatalmas előnye, hogy egyáltalán nem a megszokott száraz, tényszerű, uncsi önéletrajzi könyvek közé tartozik. Igazából olyan volt, mintha egy regényt olvastam volna! Izgalmas volt, nagyon olvasmányos és mindig vártam, vajon mi vár a következő oldalon.

A könyv üzenete sem elhanyagolható, úgy gondolom hogy hatalmas reményt tud adni azoknak az olvasóknak, akik úgy érzik, hogy a származásuk miatt nem sok lehetőségük van az életben. Michelle sem az élvonalból startolt, de kitartással, kemény munkával fokozatosan előrébb jutott. És valljuk be: gondolta volna a fene anno, hogy egy "néger" elnöke lesz az Egyesült Államoknak! Én konkrétan emlékszem arra, hogy anno kijelentettem, tuti nem ő lesz az elnök. Hisz túl voltunk már 2001-en, próbálták a sárba tiporni Obamat a származása, állítólagos iraki kapcsolatai miatt és mégis. 

Elég részletesen kitért a kampányolása, miken mentek keresztül, hogy zajlott le. Hogy mennyire magányos volt az életük, hisz a férjének feszt utazgatnia kellett, egyedül maradt otthon a két kislányukkal, mellette dolgozott, stb. Aztán jöttek az elnöki évek, a megfelelési kényszer, az állandó félelem, még több elfoglaltság, nem lehetett könnyű. És persze a folyamatos célkereszt a hátukon, nekik kétszer annyit kell bizonyítaniuk, mintha "fehér" elnöke lenne az Államoknak. 

"Létezik egy ősrégi bölcsesség a fekete közösségben: „Kétszer olyan jónak kell lenned, hogy feleolyan messze érj.”"

És végül eljutottunk arra a pontig, amíg Trump lett az elnök. Kíváncsi lettem, fog-e az érzelmeiről írni ezzel kapcsolatban és azt kell mondanom, elég bátran fel merte vállalni a véleményét Trumppal kapcsolatban. Nem bánt kesztyűs kézzel vele a lapokon keresztül. 

"Nem vagyok politikus alkat, úgyhogy nem próbálom meg elemezni az eredményeket. Nem töprengek azon, ki a felelős, és ki volt tisztességtelen. Csak azt kívánom, bárcsak magasabb lett volna a részvételi arány. Egész életemben kíváncsi leszek arra, vajon mi vitt rá annyi asszonyt, hogy egy nőgyűlölőt válasszon elnöknek egy kivételesen képzett női jelölt helyett. Az eredményekkel azonban mostantól együtt kell élnünk."

Szóval milyen is akkor az Így lettem
Egy részletes önéletrajzi könyv. Olvasmányos, szórakoztató, ÉRDEKES. Szerintem őszinte is. Viszont a vége felé nagyon sokszor végigfutott bennem, amikor elkezdte sorolni, hogy a 8 évük alatt milyen sok jót is tettek az emberekkel, hogy ezt miért is kellett? Emlékül csak az olvasóknak, hogyha 20-30-40 év múlva valaki elolvassa ezt a könyvet, akkor ne felejtsék el őket, így emlékezzenek rájuk vagy csak felhívás a keringőre Trumppal. Csináld utánunk! Ezt csak Obama"né" tudhatja. 
Ez a könyv tipikusan olyan, amit mindenki figyelmébe tudnék ajánlani. Olvassátok el!

A bejegyzés megjelent a saját blogomon is!

2019. augusztus 17., szombat

Ker Dukey & K.Webster: Pretty ​Stolen Dolls – Ellopott babácskák (Csinos játékbabák 1.)

9:00 0 Hozzászólás

Könyvmolyképző, 2018

Szép kis babácskáit Benny nagyon szereti, 
Mindaddig, míg azok szót fogadnak neki. 
Hajukat fésüli, őket szép ruhába bújtatja, 
Hogy tökéletességük semmi ne sújthassa. 
Ha eljön az éj, velük játszadozni szeret, 
Egyikük félénk, de a másik harcol és fenyeget. 
Mikor aztán kedvence futásnak ered, 
Hiába ígér a másik baba szépeket, 
Benny szíve megtört, szeméből könny csorog, 
hasztalan küzd, hisz nem férfias dolog. 
Kedvence az övé, vissza kell kapnia 
vagy a másiknak meg kell lakolnia.



Ezt a könyvet már megjelenése előtt kiszemeltem magamnak. Egy ilyen borítóval, címmel és fülszöveggel igazi csemegének tűnt az olyan, furcsább, durvább, „beteg” lelkületű olvasónak, mint amilyen én is vagyok. 

Ki ne akarná megvenni? 😄

Sikerült is beszerezni, bár nem volt egyszerű. Épp az egyik Libri könyvesboltban voltam párommal, a húgával és az ő barátjával.A könyvet hosszú keresgélés után sem sikerült megtalálnom, így végül az ott dolgozók segítségét kellett kérnem. Kiderült, hogy a boltban egyetlen egy példány volt belőle, amit kb. 15 perc keresgélés után, végre sikerült megtalálnunk a több száz könyv között az 5. polcon a sor közepén. Annyira örültem! Ez az egy példány rám várt. Akkor és ott! 😯

Nem tudom, hogy milyen oknál fogva (bár ezt a legtöbb könyvmoly biztosan érti), még csak most jutottam el odáig, hogy elolvassam. Nagyon tudok haragudni magamra, amikor hagyom, hogy a jó könyvek majdnem 1 évig ott álljanak olvasatlanul. Igen, néha szörnyű vagyok! :roll: Ez most sem történt másképp, mert egy igen nagyszerű, zseniálisan kitalált perverz 18+ (vagy 18++++?) történetet sikerült újfent kiválasztanom. Olyat, amilyennel mostanság nem nagyon találkoztam. Főleg, ami a krimi szálat illeti. Összegezve, nem elég, hogy ismét betekintést kaptam egy elmebeteg, pszichopata történetébe az áldozat (Jade) szemszögén keresztül, (akit a húgával együtt raboltak el, és nem csak fizikailag, hanem szexuálisan is bántalmaztak), hanem beleestem hirtelen egy nyomozásba is, amit nem más, mint maga Jade vezetett, hogy megtalálja ezt az alakot, aki még mindig fogva tartja a húgát. Aztán, egyszer csak felbukkan ez az ember, és vissza akarja kapni az ő ,,mocskos kis babácskáját"! Nos, felmerül a kérdés: Akkor, ki is vadászik kire? 😎


„Gyötrelmes, és néha veszélyes dolog játékbabának lenni. A babáknak nincs választásuk, mindig csak őket választják. Nem csinálnak semmit, csak velük csinálnak dolgokat.”

Érdekes volt számomra, hogy Jade sikeres szökése után nem a diliházban kötött ki, és nem is lett öngyilkos az átélt trauma után, hanem mint egy igazán kemény nő, nem hagyja magát, nyomozóvá válik, és sikerül kiskori álmát beteljesítenie. Amellett, hogy igyekszik teljes értékű, normális, nyugodt életet élni a kedvesével, próbálja megtalálni azt az elvetemültet, aki saját babácskákat szerez magának, hogy rajtuk élhesse ki beteg perverzióit. Csakhogy, ott van mellette a nyomozótársa is, akivel folyamatosan provokálják egymást, viszont egy pontnál mégis elkezd rá más szemmel nézni. Eközben, folyamatosan betekintést kapunk Jade visszaemlékezéseibe, a gyötrelmeibe, amiket nem tud és nem is lehet elfelejteni.

Az írópáros érzékelteti azért az olvasóval, hogy egy olyan embernek, aki ilyen megpróbáltatásokon megy kersztül, nem kevés lelki traumával kell megbírkóznia. Az önmagába vetett hite megcsappan, mert nem feltétlenül tudja elfogadni és feldolgozni még önmagában sem azokat a dolgokat, amiket életben maradása, és szökése érdekében kellett megtennie. Irtózatos lehet! (Nem valószínű, hogy én erre képes lennék.) 

,,– Beteg állat! – mordul fel Dillon.
Benny vagy én?"

A cselekmény pörgősre, izgalmasra és figyelemfelkeltőre sikeredett. Tudom, hogy mindig ezt írom, de egyszerűen nem tudtam letenni a könyvet! A végén pedig akkora csattanóra számíthatunk, hogy kiesik a szemünk az ámulattól és még jobban éhezünk a folytatásra! 

Nem tudom, mikor fog megjelenni a 2. rész, de az biztos, hogy rögtön a polcomra fog kerülni!

Az írópárosnak üzenem: Csak így tovább!!! 😉


,,Nem minden szörnyeteg vadászik sötétben."


Drajkó Beáta




2019. augusztus 15., csütörtök

Anna Ekberg: Kétség

8:52 0 Hozzászólás
Nagyon felkeltette a figyelmemet  ez a regény a hátoldalán olvasható ajánlója alapján. Eszerint egy Louise nevű nőről, aki író szerelmével él együtt egy kis szigeten, kiderül, hogy ő tulajdonképpen nem is Louise! Hanem egy eltűnt, Helene nevű családanya, férjjel, két gyemekkel, aki egy fejsérülésnek köszönhetően elveszítette emlékezetét.

Innen indul a történet, hogy a férj megtalálja őt a kis szigeten, ahol egy kávézót vezet, és egyáltalán nem emlékszik előző életére. Helene a rendőrségi kihallgatás után nyomozni kezd, ki is ő és mi is történhetett. Ám egyre furcsább és sötétebb dolgok derülnek ki, mind családjáról, mind a Söderberg cégről, ahol tulajdonosként-vezetőként dolgozott. Közben veszélyben érzi magát, mert valaki követi, illetve mintha férje is titkolna előle valamit, és azt akarná, ne jöjjön rá a múltra.

Két szálon fut a történet, ugyanis közben Joachim, az író, Louise-Helene szerelme is nyomozni kezd - az állítólagos Louise után. A nyomok az ő esetében is egy elég megdöbbentő helyre vezetnek, és az ő élete is veszélybe kerül.

Könnyedebb, izgalmas történetre számítottam, hiszen annyian írtak már az amnéziáról, ám ez annál több. Kicsit hozza a skandináv krimik szövevényes világát, és nem csupán család, szerelmi szál áll a háttérben, hanem politika, hatalom, pénz, múltbéli történelmi események és gyilkosságok.

- SPOILER -
A végefele az izgalmak szerintem kicsit már túlzsúfoltak voltak (ld. tó-búvár-holttestek, illetve Joachim esetében a tűz - egyébként a dán festővel kapcsolatban én is szinte rögtön sejtettem azt a szörnyűséget, vagyis, hogy mi lehet a festménye "alapja")...

Ezek után, akinek kedve van, olvassa el, mert ahogyan a könyv borítója is hirdeti:
Szövevényes és izgalmas történet családról, pénzsóvárságról, hazugságokról, gyilkosságról és a mindent felülmúló szerelemről.

2019. augusztus 10., szombat

Beth Flynn - Kilenc perc

17:00 0 Hozzászólás
Ezzel a könyvvel már nagyon régóta szemeztem, de végül mindig másra esett a választásom. Nem tagadom, a beszerzését talán azért is halogattam, mert hiába olvastam belőle egy ígéretes részletet a Könyvmolyképző oldalán, a borítója egyszerűen nem fogott meg. Igen, számomra ennyit számít az utóbbi. :D Ennek ismeretében pedig nem csoda, hogy mindig más könyvek kerültek előtérbe azon a bizonyos képzeletbeli kívánságlistán.
Aztán jött egy minden könyvmoly számára kihagyhatatlan ajánlat, a Borzongató szeretetcsomag, azaz, hogy a kiadó a megrendelt könyvhöz/könyvekhez egy ajándék kötetet is tett. Én két könyvvel szemeztem: a Kilenc perccel és az Ellopott Babácskákkal. Utóbbit szerkesztő társam, Bea már olvasta és arra is emlékeztem, hogy tetszett neki. Biztos, ami biztos alapon, azért egy csoportban feltettem a kérdést, ki melyiket ajánlja. A döntésemben ugyanis cseppet sem segített, hogy a moly.hu-n mindkét könyv azonos értékelésre állt. A csoportban igazából mindkét könyvet dicsérték, de azt írták, miért nem rendelem meg mindkettőt. :D (Két rendeléstől ugyanis ingyen van a kiszállítás.) Na, eddig tartott az elhatározásom, hogy ebben a hónapban milyen jó leszek, és megkímélem a pénztárcámat. Engedtem a nyomásnak, de milyen jól tettem...
Íme, a szeretetcsomag: az ajándékkönyv Katy Evanstől a Mine lett. :)

Rájöttem, mennyire régen rendeltem már a Könyvmolyképző Kiadótól, pedig egykor a kedvenceim közé tartoztak. Csak aztán valahogy úgy éreztem, 31 évesen kezdek már kicsit "öreg" lenni pl. a Vörös Pöttyös, Rubin Pöttyös könyvekhez, így az utóbbi időben az Álomgyárat részesítettem előnyben. A Kilenc perc elolvasása után viszont jókat derültem magamon, hiszen igenis találni náluk olyan művet, mely nemcsak a fiatalabb korosztály figyelmét köti le. Sőt, a Rázós könyvek kategória kifejezetten 18+-os. De bocsánat a hosszú felvezetőért, most térjünk is rá a könyvre. :)

Az ​akkor tizenöt éves Ginny Lemont 1975. május 15-én elrabolják egy bolt elől Fort Lauderdale-ben. Az elkövető az egyik legbrutálisabb dél-floridai motoros banda tagja. 
Ginny élete ekkor örökre megváltozik. Új nevet kap, új identitást és egy új életet az Everglades mocsár szélén – egy ijesztő, durva és erőszakos világban, ahol mindenkinek álneve van, a hűség pedig a túlélés kulcsa. 
Az egésznek pedig Grizz áll a középpontjában: termetes, sötéten jóképű és ijesztő férfi, aki Ginnyvel valahogy mégis olyan gyengéd, hiszen ő élete egyetlen igaz szerelme. 
Így kezdődik az érzelmi megszállottságról és a manipulációról szóló történet, amiben egy környezetéből kiszakított lány kénytelen az egyetlen emberre támaszkodni, akitől figyelmet, szeretetet és gondoskodást kaphat. A fogva tartójára.
Vajon megmentik Ginnyt? Vagy elmenekül? Kiszabadul élve, ha egyáltalán kiszabadul valahogy?

Érdekes, hogy amint elolvastam a könyvet, már nem is találtam annyira rossznak a borítóját. A férfival kifejezetten tudtam azonosítani Grizzt, inkább a lánnyal kevésbé Ginny-t. Amire viszont rácsodálkoztam, és korábban észre sem vettem, hogy mennyire szép a címben szereplő Kilenc betűtípusa.

Már a történet elején sejteni lehet, hogy nem véletlen a 18+-os, Rázós könyvek kategóriába való besorolás, ugyanis a prológus a jelenben játszódik, és egy kivégzéssel indul. Ezután visszacsöppenünk a múltba, majd megtudjuk, hogyan rabolta el annak idején egy motoros banda tagja az akkoriban 15 éves Ginny-t. Tanúi lehetünk, a lány hogyan illeszkedett be, miként alakult ki egyre gyengédebb kapcsolat a jóképű bandavezér, Grizz és közötte, miért kapta a "Cicc" becenevet. Betekintést nyerhetünk, mivel járhat egy ilyen életforma, mennyi szörnyűséggel kellett szembenéznie a fiatal lánynak.

Szerintem a karakterek nagyon jól ki lettek dolgozva, nekik köszönhetően szinte életre kelt a könyv. De tényleg, ez a történet szintén azok közé tartozik, amit – ha jól megcsinálnának – egyértelműen el tudnék képzelni filmként. A kemény téma ellenére is annyira megfogott a könyv, hogy egyik este elkezdtem, és hajnalig olvastam. Utána, még szintén azon a napon délután pedig be is fejeztem.

Összegzés:
Komolyan bánom, hogy eddig halogattam a könyv elolvasását, mert a szívszorító témája, a leírt borzalmak ellenére is imádtam. Voltak benne olyan párbeszédek, melyek kifejezetten oldották a hangulatot, a vége pedig rengeteg meglepetést tartogatott, sok kérdésre választ kaphattunk. Mivel ez egy trilógia első kötete, nagyon várom a folytatásokat. Minden 18 év feletti kedves olvasónknak csak ajánlani tudom a könyvet!

 – Szeretlek, Ginny. Mindig is szeretni foglak. Ez volt az első és utolsó alkalom, amikor az igazi nevemen szólított.

– Nem zavar, mi? 
– Nem, kicsit sem zavar. 
– Biztos vagy benne? 
– Igen, biztos, Grizz. Miből gondolod egyáltalán, hogy zavarna? – kérdeztem kissé túl büszkén.
– Mert fejjel lefelé tartod a könyvet.

– Azt akarod mondani, hogy ha valahol felismernének, és lenne rá esély, hogy megmentsenek vagy megtaláljanak, akkor sem mondanál le rólam? 
– Soha, Cicc. Soha.

2019. augusztus 9., péntek

Martina Cole - Veszélyes hölgy

12:00 0 Hozzászólás

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
A Ryan család nagyívű története egy nyomornegyedben kezdődik, ahol az apa fiait a kemény életre nevelte. A legidősebb fiú Michael, a legkisebb az egyetlen leány, Maura. Michael előbb bukmékerkedéssel, lopással próbálta a család ínséges helyzetét javítani, később pénzbehajtással. Michaeltől vad indulatossága miatt mindenki félt, ennek eredményeként egyre feljebb emelkedett, és vele a család is. A nyomorgókból jómódú klán lett, az összes fiú Michaelnek dolgozik, mulatók, kuplerájok tulajdonosai. Maura, kiből időközben gyönyörű nő lett, megismerkedik Petherick nyomozóval, kivel egymásba szeretnek. Petherick mit sem tud Maura bátyjainak tevékenységéről mindaddig, míg főnöke fel nem világosítja. Ekkor szakít a lánnyal, aki nem árulja el, hogy időközben terhes lett. Maura – anyja tanácsára – elveteti a gyermeket, ám nem várt komplikációk lépnek fel, és a lány majdnem meghal. És a kórházból már egy egészen más Maura lép ki…


Nagyok voltak az elvárásaim. Akarva akaratlan, az előző könyv (A Madám) volt a mérce. Összességében nem vagyok csalódott, leszámítva a könyv végét. Ha véletlenül a nyomdában maradt volna az utolsó 15 oldal, nem sértődtem volna meg. Az olyan lávsztorisra sikeredett, szerintem nagyon nem illett a történethez.
A sztori a szokásos Cole történet. Nélkülöző család sok gyerekkel, alkoholista apával, a családban az ügyeletes fekete báránnyal, megfűszerezve egy csapat korrupt rendőrrel, prostituáltakkal, droggal, éjszakai élettel, bűnözéssel, és az alvilággal.
Az 50-es években járunk, akkor születik meg utolsó gyermekként, és egyetlen lányként Maura Ryan. A bátyjait már akkor szinte név szerint ismeri a rendőrség, és természetesen nem ápolnak barátni viszont. :) Maura ezért sem köti a családja orrára, hogy történetesen egy rendőrbe szeretett bele. Hiába tudta sokáig titokban tartani a kapcsolatot, várható volt, hogy az élet közbe szól. Maura, hiába csak tizen éves, sok mindenen ment keresztül, ami lelkileg megtörte annyira, hogy a bátyja elé álljon, és munkát kérjen tőle. Kezdetben kisebb ügyeket intézett, míg végül Michael, a legidősebb fiú jobbkeze lett. De nem mindegyik fivér nézte ezt jó szemmel, ami szintén bonyodalmakat szült.
Ahogy teltek az évek, az alvilág szépen lassan megismerte Maura Ryan nevét.
A könyv eredeti megjelenése a moly szerint 1992. Ezért nem is vártam egy "csicsa" borítót, viszont ha már a könyv címe a Veszélyes hölgy, ebből következik, hogy Maura a főszereplő, - aki történetesen szőke - , akkor ne legyen már egy full fekete hajú nő a borítón! Ez bennem akkora csalódást keltett, olyan érzésem volt, mintha a lényeg semmibe lenne véve. 
Valahogy a szereplőkkel sem voltam kibékülve, Maura anyja kifejezetten irritált már a végén. Egyedül Michael volt az a szereplő, aki ért valamit. :)
Mondom én, hogy jobb lett volna nem közvetlenül A Madám után belekezdeni a könyvbe. :D
Na de térjünk vissza az eredeti vágányra. :) Maga a történet izgalmas volt, olvasmányos, és mint az írónő összes könyve, ez is letehetetlen. Nem bántam meg, hogy időt szántam rá, továbbra is azt mondom, hogy a témának Martina Cole a királynője.
Nagyon jól felépített a könyv, ahogy telik az idő, úgy követhetjük mi is nyomon a szereplők jellemfejlődését, életét, és hogy vesznek egyes akadályokat. Szinte az egész életüket figyelemmel kísérjük, mégsem tűnik erőltetettnek.
Nagyon szeretem Martina Cole könyveit, már itt várakozik a következő a polcomon. :) 
Amit szeretnék kiemelni, hogy - mint az összes többi könyvben - , itt is gyakori vendég a káromkodás és a szitkozódás, szóval csak olyan könyvmolyoknak ajánlom, akik ezen át tudnak lendülni.

(kép és fülszöveg forrása: www.moly.hu)

2019. augusztus 7., szerda

Matt Haig: Ha ​megáll az idő

7:00 0 Hozzászólás
Eredeti címe: How to Stop Time (2017.)
Kiadta: GABO (2018.)
Oldalszám: 396
Forrás: könyvtár
Értékelésem:
Amikor megláttam a könyvtár egyik polcán ezt a könyvet, először csak a címe fogott meg: Ha megáll az idő. Egyből végigfutott bennem, milyen sokszor sóhajt fel az ember élete során azzal a gondolattal, bárcsak megállna most minden, hogy örökké élvezni tudja ezt a pillanatot, életkort, stb. Aztán leemeltem a polcról és azonnal elvarázsolt a borítója is. A fülszövegéről nem is szólva.

Szóval ott tartottam, milyen sokszor gondolunk arra, bárcsak megállna az idő. Ezt már sok film, sok könyv is feldolgozta, mindegyik kicsit másképp, más körítést teremtve köré, így tett Matt Haig is.
Ebben a történetben ugyanis a főszereplő -Tom- egy különleges "betegségben" szenved. Jóval-jóval lassabban öregedik, mint a többi ember. Valahogy a XV.-XVI. században született és még a napjainkban is úgy néz ki, mintha csak 40 éves lenne. Az évszázadok alatt sok mindent látott, sok mindent megtapasztalt, de igazán egyetlen dolog tartja csak életben: meg kell találnia valakit. Mindeközben magányos életet él; mielőtt lelepleződne, hogy nem öregedik, elköltözik, új személyazonosságot vesz fel, próbál beilleszkedni a társadalomba és csak keres, kutat. Valakit és az élet értelmét is.

"Az életben minden bizonytalan. Innen lehet tudni, hogy létezünk – a bizonytalanságból. Természetesen ezért is sírjuk vissza a múltat, mert azt ismerjük, illetve azt hisszük, hogy ismerjük."

Egyszerre nagyon könnyed a történet, ugyanakkor nagyon elgondolkodtató is.
Szerettem a múltba történő visszatekintéseket. Ezt a nem tipikusan időutazást, de ugyanakkor mégis, hisz Tom folyamatosan visszaemlékszik, hogy mi mindent élt át az évszázadok alatt. Boszorkányüldözést, háborúkat, vidám és szomorú éveket. És mindezt egyetlen szerelem emlékével.

Fájdalmas is volt olvasni a történetet, hisz a főszereplő rettentően magányos. Gondoljunk csak bele milyen érzés lehet, amikor mindenki meghal melletted, te pedig magányosan, félve a szeretettől tengeted az életedet! Milyen sokszor gondolunk arra fiatal korunkban, bárcsak örökké élhetnénk! Aztán ahogy telik az idő és elkezdjük elveszíteni magunk körül az embereket, már nem így gondoljuk. Fokozatosan ennek a gondolatnak inkább az veszi át a helyét, hogy lássuk felnőni a gyerekeinket, megismerjük az unokáinkat, tudjuk, hogy a gyermekeink megállják a helyüket és már nincs szükségük annyira ránk. Örökké élni? Látni, ahogy a gyermekeinket elveszítjük? Az unokáinkat? Minden szerettünket? Biztos akarnánk örökké élni?
Egy olyan világban élünk, hol a fiatalság, a fiatalos külső sokat számít. Mert rettegünk attól, hogy az időnk, időnk előtt lejár.

"Az a helyzet – magyarázta –, Kaliforniában csak úgy nézhetsz ki öregnek, ha fiatalabbnak akarsz tűnni. Ha negyven felett ráncos a homlokod, az emberek gyanakodni kezdenek."

De igazából mi is az idő? Az idő leteltétől félünk vagy a veszteségtől vagy az elmúlástól vagy esetleg a haláltól? Mi az, ami igazán hajtja a mai társadalmat, hogy 40 évesen úgy nézzünk ki, mint a 20-sok, 60 évesen, meg mint a 40-sek? Miért csináljuk ezt igazán?

Könnyed időutazásos történet a Ha megáll az idő évszázadokon át, ugyanakkor mégis a jelenben. Egy férfi küzdelme a történelemben, miközben igazán önmagát keresi. És ezalatt a keresés közben maga az olvasó is keresi önmagát, illetve az élet nagy kérdéseire a választ.

Olvassátok el ezt a könyvet! Érdekes, ahogy a szerző lefesti a múlt egyes eseményeit, ráadásul Tom egy nagyon izgalmas, szimpatikus karakter. Izgalmas a nyomozása és szívfájdító a romantikus szál is benne. Mi történik akkor, ha elveszítjük az Igazit? Keressünk egy másik felet magunknak vagy felejtsük el, hogy valaha is újra szerelmesek lehetünk?

"Bájos elképzelés, hogy csak egy igaz szerelem létezik, és utána senki sem lesz hozzá fogható, ám a valósága kellőképpen rémisztő."

A bejegyzés megjelent a saját blogomon is!

Follow Us @soratemplates