2018. június 20., szerda

Fényes Niki: Feketén, ​fehéren

6:00 0 Hozzászólás

Fényes Niki egy igazi 18-as karikás történetet hozott össze. Megmutatta, hogy igen, mi is tudunk igazán izgalmas, heves erotikus történetet írni, nem csak Sylvia Day, J. C. Reed és társai. Aki ennek a történetnek nekiáll, az számíthat egy nagyon nyers, kicsit durva, sok vulgaritással főszerezett, erotikus történetre, de messze nem olyan silány karakterekkel, mint amiket a műfaj külföldi "sztárjaitól" megszokhattunk.
Úgy vélem, ha ez a könyv pár évvel korábban jelent volna meg, amikor az Ulpiusnak köszönhetően elárasztották ezzel a műfajjal a hazai könyvpiacot, a Feketén, fehéren egyszerűen tarolt volna.

Forrás
A történetnek két főszereplője van.
Deni egy kis maffiavezér, ő uralja a birodalmát. Irányítja a területükön a prostitúciót, a fegyverkereskedelmet, egyszerűen minden szál és pénz hozzá fut be. Egyetlen dolgot nem lehet csak a területén csinálni: drogot árulni. Mivel a bátyja emiatt halt meg, a drogkereskedelmet kitiltotta a területéről. Egy napon viszont azon kap egy fiatal lányt, hogy ezt a tilalmat megszegi.
Elza az apjával él, aki egy brutális bántalmazása után megnémította a lányt. Veri őt, adósságokat halmozott fel, verekedésre kényszeríti őt és most arra, hogy drogot áruljon. Elza pedig nem tudja, hogy Deni területén ez tilos.
A pasi elkapja őt és elkezdődik a kicsit fura, de nagyon erotikus kapcsolatuk. És ahogy lennie kell és lenni szokott, természetesen kezdetben a pasi úgy gondolja, hogy csak "használja" a néma lányt, amikor pedig megunta, dobja majd. Igen ám, csak közben kötődni kezdenek egymáshoz és akármennyire is úgy érzi Deni, hogy Elza a némasága miatt nem fog tudni beilleszkedni a családjába, végül a lány mellett dönt.

Nem mondom, hogy a történetben nem voltak olyan (hogy is fejezzem ki magamat) elemek, amiket nem értettem, hogy miért és hogyan, mert volt benne 1-2. Mégis maga a cselekmény rá tudott venni arra, hogy hunyjak szemet ezek felett és egyszerűen hagyjam csak sodorni magamat.

De hogy mik is voltak ezek? Igazából 2 dolog volt. 
Az egyiket nem értettem, a másikkal kapcsolatban hiányérzetem volt. Amit nem értettem, hogy Elza némasága miért van úgy hangsúlyozva, mintha a lány "hibás" lenne és képtelen lenne beilleszkedni, nem lehet vele normális kapcsolatot létesíteni. Ez nekem kicsit fura volt. Én úgy gondolom, hogy a némaság nem olyan súlyos dolog, mintha valaki komoly fogyatékossággal él. Mármint szörnyű lehet némának lenni, nem beszélni, de annyi igazi fogyatékosság van, ami tényleg alkalmatlanná teszi az embert, hogy társa legyen, hogy szerintem ezekhez képest a némaság nem olyan nagy dolog. És kicsit szemet szúrt, hogy Elza úgy volt beállítva, mintha fogyatékos lenne, holott számomra a némaság nem fogyatékosság. De ez csak az én véleményem.
Ami miatt hiányérzetem volt az pedig az, hogy Elzát az apja verekedésre kényszerítette és ez többször ki is van hangsúlyozva a történetben. Szerintem "jól állt volna", ha egy harca részletesen bele lett volna szőve. Adott volna egy plusz izgalmat.
Ezen a két dolgon kívül, más negatívat nem tudok kiemelni, pedig elismerem, hogy a hazai szerzőkkel szemben szigorú vagyok.

A Feketén, fehéren a műfajában egy nagyon klassz történet. Senki se számítson az elolvasása előtt romantikára, gyertyafényes vacsorára, szerelmi vallomásra, babusgatásra és "nyuszifülezésre", mert akkor csalódni fog. Ez a könyv nagyon nyers. Nem szeretkeznek a szereplők, hanem durvábban kifejezve, nos azt csinálják. A férfi főszereplő sem a jól neveltségéről és a nők iránti tiszteletéről híres. Lényegében használja Elzát, aztán beleszeret. Csúnyán beszélnek, bizony elcsattan egy-két pofon is a könyvben, szóval ne egy könnyed, habos-babos erotikus sztorira számítsatok!

Fényes Niki érdekes két karaktert hozott létre. 
Deni nyers, durva modora mögött egy nagyon családcentrikus férfi lapul. Ettől függetlenül nem volt szimpatikus. Nem kedvelem az olyan férfiakat, akik úgy bánnak egy nővel, mintha tárgy lenne, arról nem is beszélve, ha mérgükben megütik őket.
Elza látszólag gyengesége mögött pedig egy nagyon vad és erős nő áll.
A két karakter izgalmasan kiegészíti egymást.

Ami a cselekményt illeti, izgalmas és fordulatos. Egyáltalán nem csak az ágyjelenetekről szól. Van cselekménye, ami az ágyon kívül játszódik. Megismerhetjük Deni családját, a kisfiát, a főbb férfi rokonokat. Van benne "bandaháború", egy mérges "ex", szóval izgalmas a cselekmény.

Ami pedig az ágyjeleneteket illeti. A hasonló műfajú külföldi verziókban megszokhattuk, hogy a főszereplők szinte mindenhol kufircolnak, de lényegében ugyanúgy. A szerzők a minőség helyett a mennyiségre mentek rá és ez jót nem jelenthet. Nézzük akkor Nikit.
Tény és való, hogy van jó pár ilyen jelenet a könyvben, DE! Tudom, hogy ez egy erotikus könyv, de úgy érzem, hogy még sem ez volt számomra igazán hangsúlyos benne, hanem a két főszereplő. Milyenek, hogyan alakul a kapcsolatuk és Deni mikor fog észhez térni.

Ha kedvelitek az ilyen történeteket, akkor nagyon tudom a figyelmetekbe ajánlani. Olvassátok el!

A bejegyzés megjelent ITT is.

2018. június 18., hétfő

Young Sheldon - Agymenők spin-off ajánlója

8:01 0 Hozzászólás
Sorozatok nézésére mostanában nem jut túl sok időm, ami szabadidőm van, azt olvasással töltöm, általában.

Azonban van egy-egy olyan sorozat, amit muszáj néznem, és ezek közül az egyik a Young Sheldon.
Talán többen ismeritek az Agymenők című sorozatot, ami a The Big Bang Theory néven fut Amerikában.

Az Agymenők a legnépszerűbb sitecom-má nőtte ki magát az évek során. Így megérett a sorozat arra, hogy az egyik legizgalmasabb és legösszetettebb karakterét külön életre hívják egy spin-off sorozat keretein belül. Természetesen itt Sheldon Cooper karakteréről van szó, akit Jim Parsons zsenije tett feledhetetlenné, és ezzel bejátszotta magát a sorozatok világának királyai közé.
Az Agymenők társszerzője, Chuck Lorre gondolt egy nagyot és megteremtette az ifjú Sheldont, visszarepítve a nézőket 1989-be.

Mi, nézők megismerhetjük a szárnyait éppen bontogató kicsi Sheldon első napjait a középiskolában (9 évesen), majd a szemünk előtt bontakozik ki az őrült zseni kicsi verziója, sőt a sokat emlegetett, némiképpen Columbo feleségére emlékeztető – mindenki tudja, hogy létezik, de még senki sem látta – Meemaw, azaz a nagyi is előkerül majd. Már az első részben beindulnak Sheldon körül a bonyodalmak, amelyek a családját (is) őrületbe kergetik. De mi mást várnánk Tőle?

A sorozatban Parsons mesterien építette fel Sheldon karakterét, így nem lehetett egyszerű dolga a rendezőknek, abból a szempontból, hogy megtalálják a méltó fiatalkori énjét.

Bevallom nagyon féltem, hogy nem tudnak egy olyan gyerekkaraktert találni, aki át tudja adni azt a fura, különc, de mégis zseniális figurát, akit Parsons megalkotott. A félelmem viszont teljesen alaptalannak bizonyult. Annak ellenére, hogy egy nagyon nehéz karaktert kellett megformálnia, a fiatal, de tehetséges Iain Armitage remekül oldotta meg a feladatot.  Hozta a kicsit önelégült, felsőbbrendűségre hajlamos, mégis néha gyermekien gondolkodó, de ugyanakkor nagyon karakteres figurát.

Érdekesség, hogy a sorozat ötletét maga, Parsons adta. Sőt! Mint narrátor ő maga is szerepet vállalt a sorozatban.


Pluszban tökéletes, hogy a szülők szerepét játszó színészek (Zoe Perry, Lance Barber) is nagyon jól bele tudtak helyezkedni a szituációkba, ezáltal erősítették a fiatal Sheldon játékát.
Nagyon szeretem ezt a sorozatot. A fiatal és a gyermek Sheldon nagyon jól összeillik, mi nézők pedig bele tudnunk merülni az önfeledt szórakozásba, mindkét sorozat vonatkozásában. Remélem, hogy ez a sorozat is sikeres lesz!
Hiteles, szerethető és igazi humorbomba mindkét sorozat. Aki nem ismeri, járjon utána!

Csatorna: CBS
Rendező: Chuck Lorre&Steve Molaro
Szereplők: Iain Armitage, Zoe Perry, Lance Barber, Raegan Revold, Montana Jordan
Műfaj: vígjáték sorozat
A második évad már előkészületben van.

Megj: A bejegyzés korábban a konyvlelo.blogspot.com oldalamon is megjelent! 

2018. június 17., vasárnap

a csábítás szabályai - Rachel Van Dyken

0:00 0 Hozzászólás

 

Minden ​szabályt megszeg, hogy övé legyen a lány.
Miután egy baleset véget vet profi sportolói karrierjének, Ian Hunter visszatér az egyetemre – és készen áll arra, hogy egy újfajta játékban vegyen részt. Az ő agyából pattan ki a Szárnysegéd Bt. gondolata, ami, szájról szájra terjedő sikeres és titokzatos szerelmi tanácsadó szolgáltatást nyújt a szerelemre éhes lányoknak. Amikor Blake Olson jelentkezik, hogy igénybe vegye a Szárnysegéd Bt. szolgáltatásait, Ian megismeri minden idők legreménytelenebb ügyfelét.
A slampos sportruhákban és tangapapucsban pompázó Blake-nek csodára van szüksége ahhoz, hogy megszerezze a kiszemeltjét. Csak egy profi randiguruval van rá esélye. Ian tudja, hogy a tanácsai és az átváltoztató munkája nyomán Blake is sikerrel járhat. Ám ahogy a lány lassan átváltozik, Ian rájön, hogy komoly veszély fenyegeti az első számú alapszabályát… Ne ess bele az ügyfélbe!

A könyvmolyképző kiadó könyvhétre megjelent könyvét, Rachel van Dyken The Matchmaker’s Playbook című alkotását olvastam el a napokban. Már amikor először olvastam arról, hogy meg fog jeleni ez a könyv a Könyvhétre rendkívül izgatottan vártam. A fülszöveg nagyvonalakban felvázolja a történetet, s már akkor érdekesnek találtam, s kíváncsi voltam, hogy fog felvázolni egy ilyen vállalkozást az írónő.
Nos, hát nem kellett csalódnom. Az írónő, akitől eddig még nem olvastam semmit, rettentő viccesen ábrázolta az egész Szárnysegéd Bt.-t. A legérdekesebb pedig az volt benne, hogy bármit mondott, vagy csinált Ian, az mindig bevált. Ian Hunter tényleg egy profi randiguru, akinek a vállalkozása tökéletesen működik. Minden szabály szerint megy, egészen addig, míg meg nem ismeri Blake-t.
Film plakát 

Blake karaktere számomra kissé irreális volt. Bár abszolút pozitív értelemben. Csak azért nem hiszem, hogy a XXI. században van olyan lány, aki ennyire tudatlan és ártatlan. Nagyon jó volt nézni, ahogy Blake Ian hatására megtalálja önmagát, s nyer egy kis önbizalmat. 
A kapcsolatuk alakulásában az tetszett a legjobban, amikor Ian rájött, hogy Blake tényleg nő. Vicces volt látni, hogy először szinte elmenekült előle, a végére pedig már másra sem vágyott, csakhogy a közelében lehessen.
Maga a Szárnysegéd Bt. kis fenntartásokkal, de a kedvemre volt. Mert bár nem tartottam fairnek, hogy Ian és Lex segítség álnéven minden ügyfelükkel csókolózott, de valahol az, amit tettek jó volt. Hiszen egy csomó lánynak segítettek megszerezni a szerelmüket. És az esetek nagy százalékában ezek olyan kapcsolatok lettek, amik hosszútávon is működtek.

Összegzés: Tőlem megkapja az 5 csillagos. Könnyed, romantikus nyári olvasmány. Strandra kikapcsolódni tökéletes.

UI: A könyvből film is készült, ám sajnos azt csak a Passionflixen lehet megtekinteni, ami egy fizetős oldal. De itt egy kis kedvcsináló a filmhez.

2018. június 14., csütörtök

David Levithan- Nap nap után

4:00 0 Hozzászólás
    Voltatok már úgy, hogy mások helyébe képzeltétek magatokat? Megpróbáltátok kitalálni a gondolatait, az emlékeit, szokásait. Vagy például más bőrébe bújni és úgy viselkedni, mint ő? Mi lenne ha egyszer csak más ember bőrében ébrednél? Ha az emlékei zegzugaiba is beleláthatnál... Mi mindent kipróbálhatnál! Mennyi élmény és tapasztalat! De minden jóban van valami rossz, ahogy a mondás is tartja. Mi lenne ha végig kellene vinned az egész napját úgy, hogy közben tudod, hogy te te vagy és nem ő? Csupán a test az övé. A lélek a tied. És mi van akkor, ha egy beteg ember testében kötnél ki Vagy éppen egy nagy traumát átéltébe? Akkor is olyan szuper lenne? Amikor az emberek napról napra változnak körülötted és semmi sem állandó... Már nem is annyira jó ez az egész...
 

 

 Erre a gondolatmenetre építette fel David Levithan, amerikai író, a Nap nap után című young adult, fantasy regényét.   


Spoiler
A történet A-ról szól, aki minden éjfélkor átvándorol egy tizenéves fiatal testébe, elnyomva annak személyiségét, lelkét. A gazdatest (nagyon csúnyán hangzik ez így) emlékeihez hozzáfér, viszont érzelmeihez nem. Reggel felkel, első dolga tudatosítani, hogy milyen nemű, mi a neve, mit kell tennie aznap. Az test emlékeiben megkeresi, hogy hogyan indulnak a reggelei, hol tartja a ruháit, hol tartják a kulcsot merre van az iskola, milyen órái lesznek aznap, hogy hívják a legjobb barátját. Szóval megpróbál úgy viselkedni, mint az az ember, akinek a testében éppen van. Ez egészen addig működik is, ameddig Justin testében meg nem ismeri Rhiannont, Justin barátnőjét. Rhiannon szerelem első látásra. A-t aznap nem érdekli, hogy Justint meghazudtoló romantikával szökik meg a lánnyal a suliból és mennek le az óceánpartra. Szerelmes lesz. Ezután bárki testébe költözik is a lányt keresi. Rhiannon állandósul a folyton változó életében. 
  A nem tudja, hogy ő az egyedüli vagy vannak hozzá

hasonlóak is. Próbálja titokban tartani létezését. Nem akar kísérleti báránnyá válni. Létezése így titokban is marad egészen addig, ameddig Nathan bőrében el nem megy egy buliba, hogy Rhiannonnal találkozhasson. Persze éjfélkor kifut az időből és az autópálya szélére húzódva hagyja el a testét. Nathan másnap felébredve nem érti mi is történt vele, hogy miért lopta el szülei autóját, mit keresett egy buliban, mikor ő nem is ilyen. Érzi, hogy valami nem volt rendben vele, A keresésére, jobban mondva üldözésére adja a fejét bevonva az egyházat és a sajtót is mondva, hogy az ördög szállta meg. 

Spoiler vége! 
    A felfedi kilétét? Rhiannon elhagyja Justint? Vállalja a kapcsolatot A-val? Vannak még mások is A-hoz hasonlók? Kapcsolatba tud-e velük lépni? 

    Ezeket a kérdéseket mindenesetre meghagyom a kedves olvasóknak, nem lövök le minden poént. Keressék meg maguk rájuk a választ. Remélem felkeltettem az érdeklődésüket.

     Csak ajánlani tudom mindenkinek. Először picit fura volt, el kellett vonatkoztatnom a racionalitástól, de amikor ez megtörtént teljességgel tudtam élvezni a történetet. Bár egy fantasytól éppen ez várható el. A regény második kötetének a címe Egy másik nap, amelyik Rhiannon szemszögéből írja le az eseményeket. 
    Azonos címmel (Nap nap után) 2018-ban film is készült a regény alapján.

Random idézet
-Rengeteg oka lehet, amiért valaki benn ragad egy kapcsolatban- magyaráztam. - Félelem az egyedülléttől. Félelem attól, hogy felrúgjuk a jól berendezett életünket. Inkább ragaszkodunk ahhoz, ami épp hogy megfelelő, mert nem tudjuk, kaphatunk-e jobbat. Esetleg működik bennünk az irracionális meggyőződés, hogy jobbá válik minden. Pedig tudjuk jól, hogy a srác képtelen rá.

2018. június 12., kedd

Paula Hawkins - A lány a vonaton

22:05 0 Hozzászólás

   Szeretek olvasni olyan könyveket, melyek megfilmesítésre kerülnek, mert ezt egyfajta előszelekciónak gondolom. Unalmas, semmitmondó, jelentéktelen könyvveket nem szoktak megfilmesíteni. Ráadásul szeretem a filmeket és a könyv-film összehasonlítás némi szórakozást is jelent, főleg ha van olyan, akivel kibeszélhetem az adott adaptáció előnyeit hátrányait.   A lány a vonaton esetében a filmről hallottam először, nem a könyv változatáról, ami elég rossz kritikát kapott. De a könyv óriási siker lett, ezért döntöttem úgy, hogy  belevágok.
   A könyvben történet három szálon  fut, három nő, Rachel, Megan és Anna életét, gondolatait ismerjük meg egymás után, egymást átfedve, időben eltolva, visszaugorva. Bár bonyolultan hangzik, de követhető a történet. Spoiler mentesen annyit írhatok, hogy Rachel utazik a vonaton, ingázik Londonba és minden nap ugyanazokat a házakat, embereket látja a vonatablakon kitekintve. Egy ház estében szinte ismerősként figyeli meg az ott lakó fiatal pár életét, elképzeli, kik lehetnek, mit csinálhatnak, még nevet is talál ki nekik. Majd egy nap lát valamit, ami mindent megváltoztat, felforgatja az egész addigi életét.    Teszem hozzá, nagyon jó , hogy így történik, mert egy lepukkant alkoholista, akinek nem árt, hogy felrázza valami.   A könyv felépítése, hogy a három nő szemszögéből mesél, nagyon érdekes felfogás, de a történet maga mégis kicsit vontatott, lassan indul csak be. Kicsit a skandináv krimik borongós, baljós világát kívánja megidézni, de nem annyira negatív színezettel. Számomra külön érdekes a helyszín volt, hisz itt játszódik a regény Angliában és nap mint nap, látok olyan házakat, otthonokat, amiket a regényben ismerhetünk meg, szinte azt is mondhatnám, itt játszódik a történet a szomszédomban.    A három női karakter közül egyik mellett sem teszem le a voksomat, sem az alkoholista, sem a szerető, sem a depressziós feleség nem nyerte el a szimpátiámat, mégis a regény végére drukkolni kezdek egyiküknek, és az utolsó oldalakra mégis kicsit talán megkedvelem az egyiket és megsajnálom a másikat. A férfiak ábrázolása nem túl mély, sem a motivációjukat, sem igazán a jellemüket nem ismerjük meg csupán egyetlen aspektusból. Az írónő szándéka, az alkoholizmussal küzdő nő, és az ún. érzelmi abúzus bemutatása nyilvánvaló, de mégsem éri el azt a szerintem tervezett célt, hogy némileg megértéssel viseltessünk a szereplők, illetve az ettől szenvedők iránt. Valahogy kissé felületesek maradtak a jellemek. Látjuk, ahogy Rachel küzd a leszokással, de nem érzem át a függőségből eredő szenvedés kínjait. Anna és Megan esetében pedig egyáltalán nem beszélhetünk semilyen jellemfejlődésről vagy változásról, inkább csak megismerhetjük Megan múltját, azt hogy miért olyan amilyen, Anna esetében pedig még ennyit sem. Az utolsó "jelenetét" leszámítva teljesen átlagos, kiszámítható karakter. A könyv "csattanója", a kissé brutális, ismét skandináv krimiket idéző befejezése némileg kárpótol a lassú bemelegítésért.

   A filmet a férjemmel néztem meg, mert érdekelt, mit mond olyan néző a filmről, aki nem olvasta a könyvet. Megmutattam neki a film előzetesét, ami nagyon jól sikerült, sokkal érdekesebbnek, izgalmasabbnak mutatja a történetet, mint amilyen valójában.
   A kritikák ellenére én nem csalódtam a filmben, szerintem szépen lekoppintotta a regényt, és semmi, de semmi újat nem adott hozzá. Egyetlen igen jelentős változás, ami nem is tetszett, a helyszín módosítása, az egész történetet áttették az USA-ban, Rachel nem Londonba, hanem Manhattanbe ingázik. Ez azért nem volt jó döntés, mert a lány a vontaból így hatalmas, tágas kertekre, házakra tekint le, nem úgy mint itt Angliában, ahol a tök egyforma sorházak ott sorakoznak a vasúti töltések mentén. Itt valóban kitekinthetsz a vonatablakon és bekukkanthatsz idegen emberek házának ablakán, de a filmben bemutatott helyszíneken még a hátsó kertek kapuját sem látod rendesen, nem hogy az emeleti teraszon feltűnő férfi alak arcát!
   A másik, ami nem hiba, csak feltűnt, hogy az én fantáziám egy sokkal vonzóbb, szexibb Megant képzelt maga elé, a filmben játszó Haley Benett számomra nem hozza azt a végzet asszonya karaktert, amit a könyv alapján elképzeltem.
   A Rachelt játszó Emily Blunt viszont tökéletes, a véreres szemek, a megbicsakló beszéd, a kóvájgás tökéletesen hihetővé teszi az alkohollal küzdő asszony személyét.
   Mégis eszembe jutott egy lényegi változtatás, mégpedig Lisa Kudrow által megtestesített Martha-val kapcsolatban. A könyvben Rachel szép lassan kezd emlékezni az alkohol miatt kiesett eseményekre és ez leírva, a lány gondolatait végigkövetve egyértelmű, de filmben nem tudták volna visszaadni, ezért behozták Martha személyét, aki néhány mondatta felnyitja Rachel szemét. Utána láthatjuk képekben az emlékek feltámadását, mostmár ugyanúgy, ahogy a könyvben is megismertük. Bocsánatos bűn ez a változtatás, hiszen, ha folyamatosan a Rachel fejében lennénk, az amúgy is lassú vonalvezetés ellaposodna. 
   Szóval szerintem ez egy egyszer nézhető film, ami a könyv olvasóinak újat nem hoz, de akik egy érdekes, de nem akciódús esti mozit keres, annak kiváló. Egy 10-es skálán talán 6-osra tudom értékelni Emily Blunt játéka miatt.
   A férjem szerint a film jól indul, mert hozza a skandináv filmek borongós hangulatát, de aztán a történet ellaposodik, kissé vontatottá vált számára. A történetből hiányzik számára a pozitív ellensúly, így számára nagyon sötét, negatív lett a film teljes hangulata.


KÖNYV
Kiadó: 21. Század Kiadó
Oldalszám: 319 oldal
Megjelenés: 2015
Kötés: Keménytábla, védőborító

FILM
Műfaj: filmdráma

Megjelenés 2016
Időtartam: 112 perc
Forgalmazó: Freeman Film
Rendező: Tate Taylor
Forgatókönyv: Erin Cressida Wilson

2018. június 11., hétfő

Douglas Preston-Mario Spezi: A firenzei rém

0:00 0 Hozzászólás
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Őszintén szólva kíváncsi voltam, hogy ezek írói álnevek vagy valódi személyek. Ha álnév akkor fikció, ha valódi nevek akkor a történet is hiteles. Bingó, az utóbbi tipp jött be. Preston oknyomozó újságíró, egyetemi tanár, és nem ez az egyetlen ügy, amiből könyv született. A cím pontosan jelzi hogy miről fog szólni, bár a könyv eleje rémisztőleg hatott, hogy ennyi szereplőt hogyan lehet majd megjegyezni. De bátraké a szerencse, meg azoké akik szeretnek olvasni, szóval akkor kezdjük.
............................
Az író a holdra szállás évében 1969-ben 13 évesen Toszkánában nyaralt a családdal, és szép emlékeket őrzött ebből a nyárból. Felnőtt fejjel az újságírás vonzotta, és természetesen a krimiírás. A 2000-es évek elején úgy dönt hogy írni bárhol lehet, akkor jöjjön Itália, ezen belül is Firenze. A család rábólint és egy kisvárosban Giogoliban telepednek le. A téma az utcán- pardon, az olajfaligetben hever - mármint a házuk előtti ligetben, itt kezdődött egy gyilkosság sorozat. Az elkövető a firenzei rém nevet kapta, a könyv a történeti hűség kedvéért maradt ennél a jelzőnél. A nyomozásba bekapcsolódott az FBI is, sőt az elkövető ihlette Hannibal Lecter alakját. Mario Spezi a bűnügyi tudósító lesz a partnere, ő az aki elindítja Prestont ezen az űton, és akivel közösen jelenik meg ez a könyv.
Nos akkor miről is lesz szó? '1971-85 között hét párt, vagyis 14 embert gyilkoltak meg, Firenze könyékén, akik az autóban szeretkeztek. Körülbelül százezer embert kérdeztek ki, hamis tanúvallomások, bizonyítékok kreálása, pletykák amik életeket tettek tönkre, öngyilkosságok a hamis vádak miatt, exhumálások, belekeveredtek ügyészek, bírák, rendőrök, de a firenzei rém kilétére soha nem derült fény. Douglast és Spezit is megvádolták, gyilkosságban való bűnrészességgel, hamis tanúzással, és Prestont megfenyegették ha még egyszer olasz földre lép, akkor letartóztatják. Spezi rosszabbul járt, róla azt terjesztették hogy ő  a firenzei rém. Na, most már kíváncsi lettem.
..................................
1981. június 7-én Spezi egy kollégától veszi át az ügyeletet, és kezdetét veszi a rémület Firenzében. Vasárnap van, az ebéd ideje, ez szent dolog, erre gyilkosság rondít bele az idilli tájba. A fiút közelről fejbe lőtték, a lánynak a halál után kivágták a vagináját és a gyilkos elvitte. Az egyik ifjonti szerkesztő szerint, pár éve már volt egy ilyen gyilkosság. A La Nazione vezető hírként, és sorozatgyilkosságnak indítja a vezércikkét. Egyébiránt az autóban való szeretkezés, némi túlzással de nemzeti sport a firenzeieknél, szintúgy az őket kukkoló "indiánok". Minden országnak megvan a maga szörnyetege - London, Hasfelmetsző Jack - Németország, düsseldorfi rém - Amerika, bostoni fojtogató.
..................................
 A rendőrök tehetetlenek, mindenki feljelent mindenkit, hátha beakad a tettes. A következő gyilkosságnál találnak egy ajtóütközőt, ennek jelentősége lesz 20 év múlva. Spezi mindent bevet hogy elsőkézből szerezzen információt, fenyegetés, titkos informátor, mindenki csak utána kullog. Megugrott a különböző jósok, médiumok jelentősége, ott hazudtak és akkorát, amit még a legszkeptikusabbak is elhittek. Lebukott álpatológus, a prostituáltak fanszőrzetét leborotváló pap - Isten bizony! - majd a gyilkos hidegvérrel egy régi újságot küld a nyomozóknak, egy 1968-ban megtörtént gyilkosság cikkét. Ekkor kerül a képbe egy erőszakos szardíniai klán, az egyikük ölt az ominózus 1968-as gyilkosságban. Na, ez végre értékelhető nyom.
..............................
Szardíniából a 60-as évekből egy hatalmas bevándorlási hullám indul el, a megélhetés és a jobb élet reményében sokan kelnek útra, és érkeznek Olaszországba. A legtöbben Toszkánába jönnek, és ez megváltoztatta a tartomány arculatát. A szardíniaiak a saját becsületkódexük szerint éltek, saját nyelvvel és az emberrablás vagy gyilkosság nem számított bűnnek. Hogy egyem a szivüket! Hozzájuk képest a szicíliaiak, békés hímzőkörnek tűntek. De ami sok az sok, az erőszakos Vinci fivérek- semmi közük a legendás reneszánsz mesterhez! - még nekik is elfogadhatatlan volt. Családi kedélyes gyilkosságok, egymás közötti erőszak, csak hogy a lényegesebbeket említsük. Na ezek a "drágaságok" érkeztek Toszkánába.
...................................
Sok minden szólt ellenük, de bizonyítékot képtelenek voltak felmutatni a rendőrök. A gyilkosságok pedig folytatódtak. De a rém kicsit kiesett a ritmusból, mert egy homoszexuális pár az áldozat. A gyanúsítottak továbbra is a Vinci klán tagjai, de ők úgy hallgatnak mint a csuka. A főügyész és a vizsgálóbíró, csuklóból utálja egymást, na így szép nyerni! Spezi kap egy nagybetűkkel írott levelet - beakadt a Caps Lock - amiben a rém szerint őt soha nem kapják el. A rendőrség mindent rosszul csinál, ja és ő megsíratja az áldozatait. A kellően felfokozott hangulatot tovább emeli, hogy hat prostituált az újabb áldozat. Profilváltás történt a gyilkosnál?
................................
A könyv nemcsak kronológiai sorrendben írja le a gyilkosságokat, de történelmi ízelítő is Firenze múltjából. Ez színesíti és olvashatóbbá teszi a regényt.
..............................
Végre épkézláb ötlete támad a nyomozóknak, és a végsőkig romlott Sakvatore Vinci kerül célkeresztbe. Na ebből mit hoznak ki? Hogy Szardíniában megúszott egy gyilkosságot?
...................................
Amit eddig rosszul tudtam most korrigálom, a csendőrség a Carabinieri a hadsereg része, nem ugyanaz mint a rendőrség a Polizia di Stato ami civil testület. Kellően utálják is egymás, ami a rém malmára hajtotta a vizet. Ja igen, Salvatore megúszta a gyilkosságot, és eltűnt az emberek szeme elől. Na akkor, lehet elölről kezdeni mindent.
...............................
Egy brutális parasztra esik a választás, minden szempontból ideális gyanúsított. De Spezi az újságíró hozzájut - na jó, nem törvényesen az FBI által alkotott profilhoz  - ezt soha nem hozták nyilvánosságra. Ezek szerint a tettes magányos, impotens és patologíkus gyűlöletet táplál a nők iránt. Hogy miért szünetelt a gyilkos 1974-81 között? Mert nem volt Firenzében, tehát vagy börtönben volt, vagy máshol dolgozott. A megvádolt öreg pszichopata tíz év után kiszabadul, és a rém még mindig rejtély. Már 1996-ot írunk, és most Giuttari felügyelő veti rá magát az ügyre. A téboly ráragad a derék rendőrre, most éppen fekete mise és szekta felelős a halálokért.
........................................
És elérkeztünk a 2000.év elejére, Preston és családja olasz földre lép, hogy itt éljenek. Az újságíró egy krimit készül írni, amihez ideális helyszín a város és környéke. De helyette összeakad Spezivel és úgy dönt, hogy a firenzei rém izgalmasabb téma. Spezi tudja hogy ki a gyilkos, az FBI profilja tökéletesen illik rá. De ez senkit sem érdekel, mert megindul a hülye-elméletek gyártása, és a nyomozás hasonlítani kezd a diliház szabadnapos kimenőjéhez. Preston 2004-ben visszamegy az államokba, de tovább dolgoznak Spezivel a rémről szóló könyvön.
................................
Hát akkor jöjjön a finálé. Az olasz rendőrség semmit sem tud felmutatni, ezért újabb bűnöst kreálnak, mégpedig az újságíró Spezit. Innentől tényleg kutyakomédia az egész. Egy éven keresztül vizsgálódnak, de nem találnak semmit. Preston 2006-ban visszajön Firenzébe, hogy végre kiderüljön ki a gyilkosa 16 embernek. A válasz nem várat magára, kiutasítják az országból, az amerikai nagykövetség pedig mossa a kezeit, mi a fenének keveredett bele az egészbe. Spezi 23 napig marad börtönben, az újságírók lassan de végre észhez térnek, és petíciók sokasága özönlik Olaszországba, bírálva az igazságszolgáltatást. Az újságíró szabadulása után, fény derül a főügyész és a vizsgálóbíró eszeveszett ámokfutására, és nem ússzák meg a felelősségre vonást.
................................
Végig olvasva a könyvet a végére rémületesebb lett, mint maga a gyilkosságok sorozata. Bizonyítékok hiánya, vagy azok kreálása, eszelős médum vallomása amit törvényesítettek, ellentétek, tévutak, és még a jó ég tudja hogy mennyi marhaság zsúfolódott össze, és minden mondat igaz. Rémisztő. Csak akkor olvasd el, ha van gyomrod ahhoz a tényhez, hogy minél vadabb annál igazabb. Hogy végül is, ki volt a firenzei rém? A Jóistenen kívül erre más, még nem válaszolt hitelesen.

Kiadó: General Press Kiadó
Oldalszám:300
Kiadás éve:2009
Fordító: Szieberth Ádám


 
 

2018. június 9., szombat

Solo: Egy Star Wars-történet

15:13 0 Hozzászólás

   Nagy várakozással és talán még nagyobb félelemmel ültem be erre mozifilmre, mert Harison Ford neve egyé vált Han Solo-éval és nem tudtam elképzelni, hogy méltón lehetne helyettesíteni. 
   Hát nem is igazán sikerült. Bár a Solo-t játszó Alden Ehrenreich mosolya igen megnyerő, de sehol sincs Ford hamiskás mosolyához képest. Ha ettől eltekintünk és nem akarjuk mindenáron őt keresni a karakterben, akkor nagy gond nincs a fiúval, bár nem ez élete alakítása. Valahogy nem szeretem meg annyira a karaktert, mint annak idején az Egy új remény-ben. Bár Alden Han-ja is már a simlis tolvajt játsza, de nem érzem hitelesnek.
Sokan dícsérik az Aldo-t játszó Donald Glovert, de én őt még kevésbé kedveltem meg. Az a jelenet, ami az előzetesben is benne van, hogy minden, amit róla mondanak, az igaz, számomra erőltetett, hiteltelen, nevetséges.   És még egy negatívum, ha már ezzel az oldallal kezdtem, van egy "tragikus" jelenet, ahol az egyik szereplő elhalálozik és őt siratja Lando, hát az nagyon gáz. Értem én a fajok közti keveredésben rejlő lehetőségeket, bár nem sok ilyenre emlékszem az eddigi Star Wars történetben, de ez azért kiveri a biztosítékot nálam. Teljesen nevetségesnek és abszúrdnak tartom ezt az érzelmi szálat és a történet szempontjából is lényegtelen, tehát kihagyható lett volna. 

De akkor lássuk a pozitívumokat.
   Nekem bejön a sztori: megismerjük az ifjú, simlis Han-t, megtudjuk honnan kapta a nevét, a fegyverét, hogyan lett pilóta, hogyan került a Tatuinra, ahol később Skywalker-ék rátalálnak. A cselekmény végig pörgős: "autósüldözés", vonatrablás, menekülés a Millenium Falcon-nal, kötelező kocsmajelenet, zenei betét földönkívüliekkel. A Star Wars univerzum egy másik oldalát ismerhetjük itt meg, nem a Jedik által uralt világ és nem is a Birodalom teljes kontrolja, hanem valahol annak peremén mégis azzal szorosan együtt mozgó világ ez, ami szerintem kiegészíti az eddigi lyukakat. Hisz ott az óriási szenátus a képviselőkkel különböző bolygókról, különböző népekkel, de eddig csak néhány ilyet ismertünk meg az I-VI részek alatt. Ja és szerettem, hogy megismerjük a Han Solo és Chewe találkozásának történetét, valamint Han ikonikus sugárpisztolyának, a Dl-44-nek eredetét.

   
   Örültem, hogy Daenerys Targaryen, azaz Emilia Clark is feltűnik a filmben és remélem, hogy a folytatásban jobban ki tudja bontakoztatni a karakterét, mert kíváncsi vagyok hogy valójában melyik oldalon áll és mi motiválja. 
   A Paul Bettany által megformált rosszfiú szerintem átlagos, de hiteles, és tetszik Beckett karaktere is, bár ezt Woody Harrelson kisújból kirázta, nem sok kihívás volt benne számára.

   Mindezeket figyelembe véve a Star Wars rajongóknak kötelező darab, bár biztosan ezer kifogásuk lesz és mindent lehetne kicsit jobban, kicsit másképp csinálni, de ez lett a Solo történet és kész. 
   Azoknak is érdemes megnézni, akik szeretik a kalandfilmeket vagy a látványfilmeket, ahol nem a fordulatos krimivonal, hanem az akciódus jelenetek a mérvadóak. Hisz nagy csavart nem várhatunk a filmtől. (Chewe feje kilóg a vonatból, de tudjuk, hogy nem szakad le, mert játszik még 1-2 Star Wars filmben) 

Műfaj: Fantasy 
Megjelenés 2018. május 25.
Időtartam: 135 perc
Forgalmazó: Walt Disney Studios
Rendező: Ron Howard
Forgatókönyv: Jon Kasdan, Lawrence Kasdan

2018. június 8., péntek

Egy Kút a semmi közepén

10:03 0 Hozzászólás
Valaki azt mondta, ha a Kút nem Magyarországon született volna, szinte azonnal kultfilmmé válhatna. A mondat igazságtartalmát nem áll módomban vizsgálni, az azonban bizonyos, hogy Gigor Attila legújabb filmje nagyon magasra tette a lécet.
   
A Kút letaglózó. Egyszer sírva nevetnél, míg máskor a döbbenettől még az ütő is megáll benned egy pillanatra. Mert még azon a sivár, isten háta mögötti benzinkúton is a szemed elé tárul a magyar valóság, annak minden apró bajával, bájával.

Adott tehát ez a benzinkút. Közel van az osztrák határhoz, de távol az úgynevezett civilizációtól. Ez a hely éppen tökéletes arra, hogy a prostituáltak közvetítésével foglalkozó üzletember furgonja néha megálljon itt egy-egy röpke tankolás erejéig. Egy napon ezen az elhagyatott benzinkúton egyszerre jelenik meg a kutas rég nem látott fia, és egy kisteherautónyi kurva, néhány gengszterrel. Az autó lerobban, így a Svájcba tartó munkavállalók néhány napra az elhagyatott benzinkúton ragadnak. Adott is egy kamaradráma minden összetevője.

A konfliktusok, a párbeszédek, és maga az ábrázolásmód is nagyon mai, nagyon modern. Az ember belevész az apró részletekbe, pedig az egész film egy sivár benzinkúton játszódik. Látni a szocializmusból itt maradt, mára már szinte vegetáló kutat, ami nem tudna fennmaradni az üzletember kétes ügyleteiből származó támogatása nélkül, a lerobbant Lada, a kopárság mind mind egy külön elemzés részei lehetnének. Az apró tárgyak is figyelemre méltóak; megmosolyogtató, ahogy a kutas fia, Laci rácsodálkozik a prostik olcsó pipereholmijaira, miközben épp a vért mossa le az orráról, mert összeverték. De sok mást is meg lehetne említeni. A nem működő régi kávégépet, az évtizedek óta őrizgetett menyasszonyi ruhát (aminek a filmben nagy jelentősége van), vagy éppen a régi feliratokat.


A szereplők sorsa akár a magyar hétköznapok szürke embereit is reprezentálhatná. A kutas alkoholista. Noha beletörődött abba, hogy a megélhetése nem teljesen legális forrásból származik, mégis gyötri a félelem és saját belső démonai. Nem csak attól fél, ami a film során történhet vele, hanem az élettől magától is. Egy olyan ember jelenik meg előttünk, aki a volt felesége elmondása szerint soha nem bírt egy helyben maradni. Akár a fia. Aki mellesleg szintén nincs teljes érzelmi harmóniában. Tudjuk róla, hogy intézetben volt, és azt is, hogy nem tudja, mihez kezdjen az életével. Meg akarta ismerni az apját, hogy megtudja, miben hasonlítanak, de nem volt biztos abban, hogy vele akar maradni a benzinkúton. Aztán ott vannak még a kurvák; mindhárman mást képviselnek. Vera, a terhesen magára maradt anya kényszerből űzi az ipart, más bevételi forrása nem maradt. Hajniról nem sokat tudunk, ő a mocskosszájú, de jólelkű lány. Marcsi pedig akár a megváltódás szimbóluma is lehetne; többször is elhangzik a filmben az, hogy csak azt lehet megmenteni, aki hagyja magát, és ez az ő esetében nem valósul meg. Noha látjuk őt egyszer elindulni az úton, még az első lépés megtétele előtt meggondolja magát. Még tinédzser korában szökött el otthonról, kalandot, szerelmet keresve, de prostituált lett, és fiatal kora ellenére hamar kiégett. Aztán ott van még a kirívóan művelt, és választékos szókincsű Dzsoni, aki a Bibiliából idéz, észérvekkel tárgyal, nincs szüksége arra, hogy bemocskolja a kezét, mert a „zsoldosai” megteszik ezt helyette is.

  
A groteszk elemeket, az olykor naturalista ábrázolásmódot Zoli története teszi teljessé. Zoli a kúton él, mozgássérültként, kitaszítva, mintegy magát kitaszíttatva. Az egész filmen átível egy általa mesélt történet: az ő története. Saját múltjának eseményei keverednek a fikcióval, amellyel egyszerre teremt egy illúziót, és teszi reményekkel telivé a valóságot. Hogy mire is jó a története? Talán így emlékezteti magát és minket, hogy az ember akkor is képes a gödörbe kerülni, ha csak a véletlenek útján halad. Arra emlékeztet minket, hogy egyetlen rossz döntés képes mindent végérvényesen megváltoztatni.

A Kút szereplői remekül visszahozzák a magyar társadalmat, annak minden bajával, és bájával. Ahogy Laci szigetelőszalaggal javítja meg az autó elvágott kábeleit, ahogy az öreg alkoholista a senki földjén lévő kútján a múltba réved, ahogy a kurvák egymás között beszélgetnek, rá kell jönnünk, hogy a hétköznapok éppen ilyenek. Ha felszállunk a 7-es buszra, szinte bizonyosan összetalálkozunk a bácsival, aki a csíkos szatyrával még mindig azokban a ruhákban jár, amiket anno a józsefvárosi piacon vett ’76-ban, de biztosan találkozunk egy olyan taggal is, aki válogatott káromkodással fejezi ki nemtetszését, amikor véletlenül hozzáérünk leszállásnál, és látjuk azokat a nőket is, akik üres tekintettel, leharcoltan mennek haza munka után, hogy anyák és feleségek legyenek.  Fejük felett közben ott leng a nagy magyar depresszió, amit Gigor Attila filmjében a groteszk elemek és a fanyar humor oldanak fel.


A Kút tehát mindenképpen egy „must-see”, legalábbis nagyon megéri a mozijegy árát. Olykor felemel, olykor kegyetlenül őszinte, de mindenképpen elgondolkodtat, és a szemed elé tárja a nagy magyar valóságot, annak minden stiklijével együtt. Arról nem is beszélve, hogy végre megint van a moziban egy jó magyar film. 

A cikk az Egy elképzelt könyv oldalon jelent meg. 

2018. június 7., csütörtök

Anita Gayn: Senkinek sem kellesz!

0:00 0 Hozzászólás
Tudod Emily, valahol mindig ilyen testvérre vágytam volna. Bár nem tudom hogy két egyforma lány, megértette volna-e egymást. Mindenben magamra ismerek, az egyedüllét bárhol vagy, a barátok vagy érdekből vagy egyáltalán nincsenek, a szülők idegensége, az otthontalanság mindenhová elkísérő fájdalma, ezek vagyunk mi, te és én akárhol is vagy Emily.
…………………….
Nem tudom hogy fikció vagy valóság. Azt hiszem hogy igaz, mert minden mondat igaz, ennyire valóságos helyzetek csak akkor vannak ha azt valaki átéli. Emily története a világban bárhol lejátszódhat, és naponta éli át sok kitaszított és hirtelen felnőtté vált fiatal.  Emily egészen kiskora óta, egy harcban és gyűlöletben szemben álló apát és anyát ismer. Egyetlen menedéke egy öreg fa az udvarukban, amikor egy nap a szomszéd fiú átugorja a kerítést, és megvigasztalja a síró kislányt. Emily és Matt. Mindketten parttalanok, de Matt fiú és keményebb lélekkel érkezett a föld nevű bolygóra. Emily anyja Sharon, aki belefárad a férjével való csatározásba, nem mellesleg a férfi nőügyei is vállalhatatlanná válnak, beül az autóba, és eltűnik Emilyvel együtt. Nyolc év telik el, amikor magára hagyja a lányát, azzal a felkiáltással hogy 3 hónap múlva visszajön, mert az aktuális szerelmével Hawaii-ra utaznak. Emily már 16 éves, megtanulta ellátni magát, gyakorlatilag ő a felnőtt, az anyja egy nagyra nőtt eszetlen felnőtt, aki még mindig a gyermekéveiben jár, amennyiben az agytérfogatot nézzük. Az apja magához veszi, és egyben az új családját is kész helyzet elé állítja, itt van az első házasságából származó lányom, tessék szeretni. Hát...ez nem így működik. Mi több, egy iskolába fognak járni, Emily és a mára felnőtt fiú Matt, aki izzó gyűlölettel fogadja az egykori kislányt. Nem mintha az apa családja el lenne ájulva, főleg a kisebbik lány Lauren, aki csak egy betolakodót lát benne. Emily és Matt között elszabadulnak az indulatok, amikor Matt majdnem megöli a lányt, utána enyhülnek a feszültségek.
……………………
Azért azt szeretem, hogy a felnőttek egy ponton túl vagy meghülyülnek, vagy leblokkolnak agyilag. Miből feltételezik, hogy az új partner tetszeni fog az előző kapcsolatból származó utódoknak, főleg ha évekig nem is hallottak egymásról. Lauren esete világos kórkép, hogy egy sarokba szorított védtelen állatnak érzi magát egy gyerek, mert a megszokott világába kívülről érkezik egy idegen, aki előbb létezett mint ő. Lauren ugyanúgy sebzett lesz mint Emily, de amíg az utóbbi erős lélekkel de túlélő lesz, addig Lauren vagy a drogok vagy más önpusztítás felé veszi az irányt. Egy gyerek nem játékszer, nem lehet polcra tenni ha megunták, nem labda amivel dobálózni lehet, nem adu ász ha zsarolni kell, mert egy gyerek él, lélegzik, érez és minden fáj, főleg a felelőtlenül kimondott mérgező szavak.
………………………
Emily mindent megpróbál, de veszít, mert ebben a lélekölő játszmában ami a feje fölött zajlik csak rosszul lehet dönteni. Az új iskola előítélettől hemzsegő barbár tanárai önmaguk felett állítják ki  a szegénységi bizonyítványt. És ezek tanítanak! A gyerekek kegyetlenebbek mint a felnőttek, nem mentség hogy még fiatalok, egy tizenéves előírásszerűen csak idióta lehet? Jó értem, a gének meg minden, de néha nem kéne gondolkodni, mielőtt a többiek seggét nézve, bégetnek a nyáj után? Az nem ciki? Mármint a sok segg látványa? És ha bab volt ebédre, akkor sem?
…………………………..
Emily és Matt szerelme, az újra felmelegített káposzta tragikus esete. Ami még sokkolóbb, hogy az apa nem tud változni, megint egy széthulló család. Emilynek egy választása marad, a sok fájdalom és megaláztatás után, a föld másik végére utazni az anyjához. Nem lesz sétagalopp, de a lány öreg lélek. felnőtté vált és mostantól soha senki sem alázhatja meg, a rózsaszín felhők felett eljárt az idő, Belle és a Szörnyeteg meséje csak Disney-ben az igazi, a többi maszlag és parasztvakítás.
………………………..
Nem tudom hogy hány "Emily" fogja elolvasni, de néhány jótanács egy évszámokban is "öreg lélektől".
- soha ne kérj elnézést mert élsz, okkal vagy itt, ebben az alakban és nemben
- igen, a világban sok a hülye, és általában osztódással szaporodnak, nem tudsz ellen tenni, kerüld ki őket
- ne hagyd hogy megalázzanak, ehhez senkinek sincs joga, még szülőként sem!
- ha fáj akkor hagyd hogy fájjon, egy reggel felkelsz és a seb begyógyult, higgy egy öreg harcosnak
- a rózsaszín felhők ideje eljárt, olvass lányregényt ha erre van szükséged, de ne keverd a rideg valósággal, ja és a pia se jó keverve, kisebb adagban hányni fogsz, nagyobb adagban detox, mindegyik szar, csak ez egyik nagyobb
- a diákszerelmek lényege hogy legyen nálad óvszer, így elviselhetőbb a csalódás
- Emily lehetsz akár te is, tanulj az életéből, és ha kell akkor ébredj fel
- ne hidd el azt a dumát hogy senkinek sem kellesz, de igen, csak még nem jött el az idő hogy találkozzatok
- ne felejtsd el az örökbecsű mondást - A világban mindig szól egy harang valakiért, téged is éppen keres valaki, hagyd hogy rád találjon
- a játékmackók nem válaszolnak, és ha egy telefonfülkében hagyod, valakinek talán éppen rá van szüksége, hagyd ott és menj tovább
- ne hazudj se önmagadért, se egy értéktelen senkiért
- ne legyél mártír, ha mindenáron önfeláldozni akarsz, akkor keresd meg Teréz anya követőit, lehet hogy ők meg téged keresnek
- de ha élni akarsz és szembenézni a tükörrel, akkor olvasd végig a "vádpontokat" és gondolkodj
…………………………
JÓ könyv, és torokszorító. Játszmák, győzelmek és vereségek, oktalan indulatok, szerencsétlen felnőttek és parttalan gyerekek, és a végén néhány túlélő győz, a többi elbukik. Mi lesz Gemma és Matt szerelmének a vége? Elmondom, jósgömb nélkül is. Matt felnő és egyre távolabb kerül Gemmától, nem lesz miről beszélni, a gyerekekkel remekül lehet majd zsarolni. Matt egy kiüresedett házasságban, egy elégedetlen és buta feleséggel nem érti hogy a világ amiben él, miért ennyire szar. Gemma egy nagyseggű és rosszindulatú némberré válik, akinek egyetlen értelme egy elveszett ifjúság, amiben egy gyűlölt és messzire ment vetélytárs szerepel ( Emily) akit Matt soha nem fog elfelejteni. Emily talpra áll, tanulni fog, és megtalálja azt a férfit, aki egy erős és okos nőre várt, amíg megérkezik Emily. Nincs jó és rossz csatája, csak utak vannak, amik időnként keresztezik egymást, párhuzamosan futnak, majd eltűnnek a végtelenben. Aki elment annak kívánj jó utat, aki érkezik azt köszöntsd úgy, ahogy megérdemli.

2018. június 5., kedd

Avangers - Végtelen háború

23:54 0 Hozzászólás
   A MARVEL univerzum újabb, minden eddiginél nagyobb szabású, látványos és izgalmakban bővelkedő mozija 2018-ban érkezett meg. Óriási vállalkozás volt az eddig bemutatott hősöket összeereszteni, mert ennyi szereplő mozgatása, úgy hogy egyik szerepe se sikkadjon el, mindenki az ismert karaktere szerint szerepeljen, a sztori pörgős, de követhető legyen hatalmas kihívás lehetett. És bár igen hosszú a játékidő (149 perc) ez egyetlen filmben nem sikerülhetett, így 2019-ben jön a folytatás. Hála Istennek, mert fantasztikus lett a film. 

   A filmben pazarul van ötvözve a humor az akcióval, sehol egy unalmas pillanat, folyamatos a pörgés. Aki nem ismeri az Marvel univerzumot, annak semmiképp sem ajánlom, de aki ismeri A vasembert, Amerika kapitányt, Thort vagy a Galaxis őrzőit, azoknak kihagyhatatlan, a rajongóknak meg persze kötelező. 
   A történet egyszerű: ismét meg kell menteni a Földet és vele együt az egész univerzumot. Adott ugyanis Thanos - akit ismerünk a Galaxis őrzőiből -, aki egy csini kesztyűvel valami nagyon rossz dologra készül. A kesztyűhöz azonban kellenek az ún. végtelen kövek, melyek galaxis szerte vannak elrejtve. A sztori itt kicsit gyerekmesébe illő, hiszen a hőseink védik a köveket, a gonosz ellenség meg egyesével összeszedegeti. Bár a mesében fordítva szokott történi, a szegény, de okos legényke összeszedegeti a varázserővel bíró tárgyakat és jutalma a hercegnő keze és a fele királyság. 
   Mivel tehát a kövek több helyen vannak, hőseink is a galaxis több pontján szétszóródva veszik fel a harcot Thanos-szal és embereivel.

   A film első felében a megelőző Marvel filmekben félbemaradt történeteknél vesszük fel a fonalat. Ezért is írtam, hogy aki nem ismeri az előzményeket, annak ez a rész élvezhetetlen. Ráadásul néhány párbeszéd, jól irányzott beszólás, poén érthetetlen, ha nem tudjuk, mi történt például az Amerika kapitány: Polgárháború részében, vagy a Thor Ragnarok-ben. 
   A film erőssége a képi világ vagyis a látvány. Sosem volt még ilyen csatajelent a Marvel univerzumban, és sosem jártunk még ennyi helyszínen egyetlen szuperhősfilmben sem. És a film mostani befejezése is az eddigi legmeglepőbb és csak azért lehet napirendre térni felette, mert már tudjuk, hogy jön a folytatás. Sosem mozgattak még ennyi szuperhőst egyetlen Avenger filmben sem.
Hát nem pazar ez a látvány - imádom ezeket a kosztümöket Vakandában

  Azt hiszem legjobban azok a részek tetszettek, amikor összehozták a szuperhősöket, akik eddig semmit sem tudtak egymásról és úgymond kóstolgatják a másikat ki-ki a saját stílusában. 

FILM
Műfaj: Sci-fi, fantasy 
Megjelenés 2018
Időtartam: 149 perc
Forgalmazó: Walt Disney Studios (USA) Fórum Hungary (HU)
Rendező: Anthony Russo, Joe Russo
Forgatókönyv: Christopher Markus, Stephen McFeely


És egy kis adalék:

Marvel moziverzum:
Első fázis 2008-2012                                    Második fázis 2013-2015
   A Vasember                                                 Vasember 3
   A hihetetlen Hulk                                        Thor: Sötét világ
   Vasember 2                                                 Amerika Kapitány: A tél katonája
   Thor                                                           A galaxis őrzői
   Amerika Kapitány: Az első bosszúálló           Bosszúállók: Ultron kora
   Bosszúálllók                                                A Hangya

Harmadik fázis 2016-2019
   Amerika Kapitány: Polgárháború                  Hangya és Darázs (bemutató júl 26.)
   Doctor Strange                                            Marvel Kapitány (2019)
   A galaxis őrzői 2                                          Bosszúállók 4 (2019)
   Pókember: Hazatérés
   Thor: Ragnarök
   Fekete Párduc
   Bosszúállók: Végtelen háború

Follow Us @soratemplates