2019. január 17., csütörtök

Szabó Magda: Abigél

7:00 0 Hozzászólás
Sokak kedvence hozzám is eljutott. A könyvtárból hoztam, amit nem bántam meg. Azon sem csodálkoztam, hogy ilyen magas a százalékos értékelése, ami 95%-ot jelent. Remek könyv volt ez, a többi Csíkos könyvek közül, ahol sok más szerző könyve is jelen van. Többek között Kertész Erzsébet, Fekete István, Szabó Magda, és még sorolhatnám. Tervezek több ilyen Csíkos könyvet elolvasni. Majd meglátjuk.

Szóval ez a kicsit megrázó történet csak úgy megragadt a kezemben. Nem volt semmi kívánság a könyv által, csak a sok ajánlás által kezdtem olvasni. Nem bántam meg, sőt én is azoknak a táborát képviselném akik ajánlják ezt a remek könyvet.


A történet egy 15 éves kislányról szól akinek nincs anyukája, apukájával viszont nagyon szoros kapcsolatot ápolnak. Ennek a tábornokúrnak aki a háború alatt szolgálja hazáját, egy rémes döntést kellett meghoznia. Mégpedig el kell távolítani maga mellől a lányát. Veszélyek lesnek rájuk, így messze Budapesttől egy Árkod nevezetű kisváros bentlakásos gimnáziumába viszi, ahol erős vallást gyakorolnak itt a Matulában. Mivel ez a kislány elszakadt az otthonától, a családjától, akarata ellenére, nagyon nehezen viseli. Nagyon szigorú szabályok között kell élnie ebben a szinte nevezhető börtönben. Az ő élete eddig szórakoztató volt. Használhatott ékszereket, sminket, eljártak bálokba, színházba, most pedig ahova elmehetett, szigorú őrizet mellett, az a templom volt. Semmit nem használhatott amit vitt, mindent ott adtak ki neki amire szüksége lenne az iskolában. Nehéz volt a szabályokat betartania, sőt meg is szegte. Ő maga nem élt ilyen szigorú világban, így egy lázadó, neveletlen diák volt Vitay Georgina. Ahogy teltek a hónapok és kezdte megszokni ezt a rabszolga életet, kiderült, az apja védelmezés szempontjából küldte, rakta be a Matulába. Féltette a lányát a tettei következményeitől, de végül a másik fél, az ellenség, megtudta hol van Gina és mindenáron ki akarta csalni az intézetből, hogy az apját, a háború egyik vezetőjét, vagyis inkább egy fontos alakját, tudják vele zsarolni. A történet végét nem árulom el, és hogy Abigél neve hogy kapcsolódik az egészhez, de nagyon izgalmas.


Vitay Georgina egy jómódú családból származik, aki feltétel nélkül szereti az apját. Ő egy nagyon kedves lány, de a bezártság kihozza belőle a szabadulni vágyást. Megszegi a szabályt, többször is, áruló lesz, mert gyerekesnek tartja az osztálytársait, érzékeny, nagyon sokat sír odabent. Magatartásával küszködő tinédzser, aki nem akarja elfogadni mások döntését a saját feje felett.

Aki annyira nem nőtt a szívemhez az Horn Mici, Kőnig, Kalmár, Torma Gedeon az igazgató. Igazából Kőnig olyan semleges szereplő volt, vagyis néha kedves, néha rossz indulatú számomra.

Akit szerettem Georgina, az apukája, Zsuzsanna és Gina osztálytársai.


Hatással volt rám ez a történet. Izgalmas fordulatok vannak benne, főleg a legvégén. Összességében a történet elejétől vannak izgalmak, érzelmek, ami végig kíséri a könyvet. Kicsit tartottam tőle, mert erősen vallásos témán alapul, de ez egyáltalán nem volt gond. Ez így volt jó! 5 csillag mehet Abigél történetére. Talán máskor újra elolvasom.

Ajánlom azoknak akik egy kis betekintést kívánnak a régi diákéletbe. Kicsik, nagyok egyaránt olvashatják. Csínytevés, jókedv, szomorúság, szökés, hazugság, védőangyal egyaránt szerepel benne.

Szabó Magda művét még biztosan fogom olvasni.

2019. január 16., szerda

Ismerkedjetek meg egy kicsit az új tagokkal is: Regi

6:00 3 Hozzászólás
Régebben szokásunk volt, hogy az új tagok bemutatkoztak egy-egy bemutatkozó bejegyzéssel, de ezekkel elmaradtunk az utóbbi években (mondhatni). Így arra gondoltam, hogy az új tagjainkat és a jövőbeni új tagokat is egy kicsit kifaggatom egy interjú formájában.
Ma Regit mutatom be nektek, aki tavaly ősz óta erősíti a csapatunkat.

 
 
Regi (a kép felhasználása engedélyköteles!)
2018. szeptembere óta vagy a Könyvfalók csapatának a tagja. Mesélnél arról, hogy mi vett rá arra, jelentkezz a tagtoborzó felhívásunkra?
Megmondom őszintén valaki ajánlotta, de sajnos már nem emlékszem rá, hogy kicsoda. Amikor nem is olyan rég elkapott egy gondolat, hogy én igazi könyvmoly akarok lenni, úgy gondoltam, valakihez vagy valamihez szeretnék csatlakozni aki vagy ami igazán nagy, nagyobb mint én magam. Ezért akartam hozzátok, mint csoporthoz csatlakozni, amiben kihívás van, és talán egyszer engem is mint bloggert sokan megkedvelnek és lehet valaki a nagyok között.


5 mondatban mit árulnál el magadról? 
  1. Nagyon kevés időm van. Tudom, mindenki rendelkezik 24 órával, de nekem több kell. Lehet, hogy nem tudom beosztani, de mint blogger nagyon nehezen tudok azonosulni ezzel és olvasni, blogolni, értékelni, ötletelni.
  2. Olvasás közben szeretek teázni vagy kávézni. Szerintem ezzel nagyon sokan így vannak.
  3. Amióta van instagramom, szeretek könyvekről képeket készíteni.
  4. Sokat játszok a gondolattal, hogy egyszer nekem is lesz egy könyvem. Nagyon szeretném, de arra nem vagyok még alkalmas.
  5. Van kettő kisfiam (1 és 3 éves). Anya lévén nagyon sok dolgom van, de igyekszem magamra is szánni egy kevéske időt, amit olvasással és írással töltök.

Mi volt az első önálló olvasmányod címe, ha emlékszel még rá?
Én sajnos nem vagyok az az ember aki már gyerekkorában beleszerelmesedett a könyvekbe. Engem ez felnőtt fejjel ért utol. De mégis a legelső olvasmányom amire emlékszem az egy kötelező volt. A Pál utcai fiúk. Nem szerettem a kötelező olvasmányokat, de ezt valamiért elkezdtem és be is fejeztem. Akkor nagyon büszke voltam magamra, ráadásul tetszett is.

Hogy álltál a kötelező olvasmányokkal? Egyáltalán mikor szeretted meg az olvasást?
Az előző kérdésnél sikerült ezt is megválaszolnom.😊


Az első bejegyzés, amivel jelentkeztél a blogon a Harry Potter és az azkabani fogoly volt. Nem mellesleg hatalmas kedvencem a sorozat és bevallom őszintén, hogy javában a húszas éveimben jártam már, amikor először olvastam. Na de a kérdésem. 😅 Tudnál mondani 3 olyan YA könyvet, amit felnőtt fejjel olvastál először és sajnálod, hogy nem tizenévesen kerítettél rá sort?
Én már azt sajnálom, hogy tinédzser koromban nem olvastam annyit amennyit most szeretnék. De ha ki kellene emelni egy-kettő könyvet, akkor elsőnek Harry Pottert mondanám illetve a Percy Jackson könyveket. Talán ha akkor ezeket a kezembe veszem, már hamarabb könyvmoly lettem volna.

Van olyan műfaj, ami egy picit közelebb áll a szívedhez, mint a többi? És olyan, amit nem nagyon veszel a kezedbe?
Ami talán kicsit közelebb áll hozzám az a romantikus verzió. Ahol valami érzelmi, erotikus szál kapcsolja össze a szereplőket. Igazából minden könyvet szívesen olvasok, de mégis talán a sci-fi műfajjal barátkozom meg a legkevésbé.

Édesanya vagy te is, mint ahogy én is. 😍 Szerinted lehet egy gyerkőcöt olvasóvá nevelni? És ha igen, akkor ez mikor kezdődik el szerinted?
Fiatal anyuka vagyok, kicsi gyerekekkel. Szerintem lehet gyereket az olvasásra nevelni, természetesen nem erőszakkal. Nagyon fontos, hogy sokat lássák a kezünkben a könyvet, de ne az ő idejük rovására. Valamint érdemes az esti mesét minél hamarabb bevezetni. Eljárni gyerekkönyvtárba. Úgy gondolom, hiába szeretnénk (én nagyon szeretném) hogy olvasó gyerekeket neveljünk, ha neki valamiért nem tetszik. A lényeg szerintem, hogy a pici gyerek megszeresse. Ha idősebb leszek, többet tudok erről mondani. Én mindenféleképpen megpróbálom. 😊

Mit olvasol jelenleg és hogy tetszik?
Most fejeztem be az Abigélt, Szabó Magdától. Sok jót olvastam róla, de nem gondoltam, hogy ennyire tetszeni fog. Mindenkinek ajánlom, aki kíváncsi egy kis törékeny lány életének hatalmas változására.

2018-ban mennyi könyvet olvastál el kb.? Emlékszel arra, hogy mi volt a leghosszabb és a legrövidebb olvasmányod?
Szerencsére a moly.hu-n ezt lehet jegyzetelni, követni. Én idáig csak ezen az oldalon követtem. Nincs semmilyen füzetem amit abban nyilvántartanék magamnak.
Tehát 21 könyvet olvastam 2018-ban. Voltak időszakok mikor sokáig nem olvastam. Az oldalakat csak megtippelni tudom. Legrövidebb: Maros András-Kávéházi pillanatok, leghosszabb: John Cure-A fekete esernyős férfi

Ha egy szóval kellene jellemezned, akkor milyen olvasó vagy?
Ezen még sosem gondolkodtam. Érdeklődő! Szeretek sok műfajba betekintést nyerni.

Eddigi kedvenc könyved? És amelyik megkapná a legutálatosabb címet?
Kedvencnek mondanám a Harry Potter sorozatot. Amiket mostanában olvastam nagyon tetszett az Abigél illetve az Eastern. Utálatos könyv egyenlőre még nincs.

A környezetedben vannak más könyvmolyok is?
Sajnos nincs. Anyukám néha-néha szokott olvasni. Tőlem kapott már ajándékba könyveket. Megmondom őszintén sokat dolgozik mindenki, és ha hazajönnek a kikapcsolódás számukra a televízió. Én is ilyen voltam, de mára ez megváltozott, remélem a gyermekeim is hasonlóak lesznek mint én. 😊 Nagyon hiányzik az, hogy más emberekkel tudjak beszélgetni a könyvélményeimről.

És akkor most térjünk át a könyvekről, a blogolásra. Van saját blogod is, amit a nulláról kezdtél el felépíteni. Mesélnél arról, hogy milyen kezdő könyves bloggernek lenni manapság?
Nagyon élvezem, de rengeteg időt vesz igénybe. Amit a családomtól veszek el. Ezért most sajnos stagnál a dolog. Annyira jó mikor mások azt olvassák, hogy én mit gondolok egy könyvről. Nehéz követőket szerezni, vagy nagyon frappánsnak kell lenni, vagy állandóan ajándékokat kell ajánlani. Hosszú folyamat ez az egész, de nem biztos, hogy én megállom a helyem ebben a világban. Majd kiderül. 😊

Mi a célod a blogolással? Milyen hosszútávú terveid vannak vele?
Szerettem volna nagy lenni ebben a világban. Ezt persze nem pár hónap alatt lehet elérni, de nagyon próbára teszi az embert ez a hosszú folyamat. Hobbi céljából indítottam el a blogot, és lesz ami lesz. Vagy megszűnik, kiállom a nehézségeket és tovább alakul a jövője, nem tudom merre haladva.

Nincs olyan blogger szerintem, aki ne vesézte volna még ki a recenziós könyvek témakörét. Neked erről mi a véleményed? Jó recenziós könyvet fogadni vagy sem?
Amikor megtudtam, hogy létezik ilyen, nagyon megörültem. De jó ingyen könyv! 😊 De igazándiból belegondolva nagy feladat egy kiadónak olyan értékelést, könyvajánlót írni ami megállja a helyét. Akkor szerintem nagyobb súly van a blogger vállán. Ezért nem hiába mondják a kiadók, hogy legyen múltja egy blognak és akkor talán megajándékozzák a bloggert egy recenzióval, hiszen ahhoz fejlődni kell. Nem lehet pár mondattal értékelni azt a könyvet. Kezdő bloggerként egyszer kaptam egy ilyen lehetőséget amivel éltem is. Fantasztikus volt. Szerencsére a kiadó és az író is meg volt elégedve velem.

Mennyi időt szánsz a blogodra? Egyáltalán hogy kell elképzelni egy napodat: mikor van időd olvasni, írni?
Olvasni akkor tudok mikor a gyerekek alszanak, vagy játékkal elfoglalják magukat, illetve este. Az íráshoz is ezt tudnám mondani. De akkor mindig sajnálom azt az időt, hogy elveszi az olvasástól. Az íráshoz a számítógép kell valamilyen formában. Én ezt akkor használom mikor a gyerekek nem látják ezért számomra ez sokkal lassabban megy mit más bloggereknek akiknek nincs gyerekük. Én még nem tudtam teljesen érvényesülni, még fejlődnöm kell, tapasztalni a megfelelő időhasználatot.

Mi volt az eddigi legpozitívabb visszajelzés a munkásságoddal kapcsolatban? És a legnegatívabb?
Amikor a kiadó megvan elégedve a munkámmal az nagyon jó érzés. Az is pozitív dolog mikor nap mint nap gyarapodik a követők száma. Negatív dolgot nem tudnék mondani. Remélem nem is lesz. 😊


Ha lenne kérdésetek Regihez, akkor uccu neki, tegyétek fel itt bátran!

2019. január 15., kedd

Mondjad Atikám! előadás ajánló

11:00 0 Hozzászólás
Olyan előadást akarsz ami kimozdít, letaglóz, elgondolkoztat és tükröt tart?

Akkor nem hagyhatod ki Vecsei H Miklós Mondjad Attikám! monodrámáját.

Erről hoztam nektek élménybeszámolót. 

Két nappal az előadás után is csak nézek magam elé, ha eszembe jut mit mutatott be Vecsei H. Miklós a Pesti Színház színpadán Mondjad, Attikám!- című monodrámájában. Aminek ő maga a főszereplője, dramaturgja és rendezője is egyben.



De valójában ezt a művet nem is lehet monodrámának nevezni inkább egy olyan teljes átlényegülés, ami megpróbálja elénk idézni magát József Attilát. Miklós teljes kutató munkát végzett versekből, dokumentációkból és életrajzi művekből. Melyek segítségével próbálja elmagyarázni a megfejthetetlen József Attilát. Összeköti önön lelkével a költő lelkét, majd az őrület határán bemutatja melyek, azok a stációk, amin átment ez a ragyogó elme életében.


A helyszín egy szoba. Ami végig csak egy szoba -  hisszük az elején - vasággyal dohányzó asztalkával a falnál, fogassal, falikúttal alatta egy vas lavórral vaslábakon. Igen a nyers, a rideg és hideg a legjobb jelző a helyszínre ahol végbe megy a „szellemidézés”. 

A kezdő jelenetben a színész „berobban” a színpadra sötétség és elektromos kisülések hangjának kíséretében egyszer csak feldereng alakja, mint Attila. Fájdalom kétség és értetlenség játszik arcán. Mintha maga sem tudná, hogy került ide. De bele kezd. 
Mintha analitikusának magyarázná el, hogy hogy is került ide elénk késsel a kezében és miért. Mi magunk a nézők vagyunk, akiktől a végkövetkeztetés és megfejtést várja. De valójában maga sem tudja kitől is várja a megfejtést.

Elindulunk vele együtt elméje rengetegében. Megidéződig előttünk gyerek kora, családja  és édesanyja. Akit annyira szeretett mégsem tudott megelégedést adni neki. Ő volt az utolsó gyerek „5 kilósan születtem” – mondja Attila, elrévedve vonja le következtetését miszerint biztosan ezért hagyta el apja őket. Hiszen anyja miatta tágult ki akkorára, hogy nem tudta teljesíteni házastársi kötelezettségeit. Elmélkedéseit kisülések hangja kíséri és feldereng minden alkalommal elméjének barlangja is (falra vetített barlang képében). Gyermekkora útvesztőiben kísérjük végig, szeretett anyja betegségétől, nevelőszülőknél való évein át egészen édesanyja haláláig, majd testvérei házasodásáig. Mindezen megidézés alatt a szoba nem változik, viszont funkciói igen, Miklós játéka betölti a teret. 



Elhiszem neki hogy a szomszéd ágyon (ami a szobában sincs) éppen hetyegnek. Látom amint apja a kocsma pultján táncoltatja Attila fiatalabb nővérét. Átkelek Attilával a fiú és a férfi vélt és számára valós határán, az első szexuális megtapasztaláson 
– Én a nagy csöcsű negyvenévest választottam. Kérdezte mennyim van. Mondom mennyi lesz? Majd megegyeztünk – mondja, zsebre vágott kezekkel, kisfiús dülöngéléssel és pici örömmel vegyes csalódottsággal a hangában az ifjú költő képében Vecsei. 

A szoba amorf. Változik, ahogy az elme és az élet valósága betölti. Tiszta pillanatokban tényként közli öngyilkossági kíséreltet. Mint a szabadulás utáni vágyat.  Majd a következő éles pillanatban az összeomlás szélén sínylődik és a nők meghódításának furcsa kísérletét ecseteli. Miszerint a házuk elé állt és felgyújtotta a haját. Így ki kellett jönniük.  A kétségbe esett hősszerelmes ötvöződig, a nagy gyerekkel és a kielégületlen „férfi állattal” aki csak szomja oltását látja női testben. Egy olyan fiatalembert rajzol elénk Miklós aki küzd önmagával, azokkal a sérelmekkel amik gyerek korában érték, a beteljesüléstelen vággyal, az anyai szeretett hiányával és a hatalmas elvárásokkal hiszen ő egy zseni.



 A szobánk nem csak időben, de térben is utazik egészen Párizsig és a Sorbonig, majd vissza a magyar valóságba. A fiatal színész „penge élen táncolva” mutat be egy szintén „penge élen táncoló” életet. Lehet ezért is van a kés a kezében? 

A magyar irodalmi képzés nem tudja befogadni Tiszta szívvel, mely a színész megjelenítése alapján egy társadalomkritika, nem pedig Isten elleni lázadás. Hatása nem kisebb, mint egy mély zuhanás.



Hiába próbál megfelelni soha nem tud elég lenni. Sem elméje játékában meg személyesülő szerelmeinek, akiket van, hogy sérteget, van, hogy kapaszkodik beléjük és van, hogy nem törődőm módon hozzájuk vágja véres fogát. 
Ahogy veszíti, el az embereket a főhősünk úgy zárkózik egyre beljebb önmagában és szűkül a tere meg inkább. Mindezt a rendezésben egy plexi fal térelválasztása is hangsúlyozza. 



Amit Miklós megkocogtatva is érzékeltet, hogy ez megakadályozza a szabadságát. Mintha egy „buborékban” élte volna le egész színes világát József Attila.

Egy ekkora érzelmi és értelmi kreativitással rendelkező embert úgy fogalmaz meg Miklós, mint egy felnőni nem akaró, meg nem értett fiatal férfit. Aki vágyik a közelségre a megértésre, de nem tud viszonozni. Aki akar jó lenni, de nem tud. Egyetlen kiútnak kínjaiból a halát vagy a szerelmet látja. 

Színészi hangjátéka és test beszéde tudatos végig tudja, mit miért tesz, és mit akar megértetni velünk nézőkkel. Mint amikor egy festmény annak ellenére, hogy nem tudjuk elmagyarázni, mivel és hogyan de sokkol, hat ránk és végül ledönt a lábunkról. 

Az emberi élet nyers valósága, őszinte fájdalma járja át a teljes előadást, még a boldog pillantókban is ott bujkál a színész arcán is a rettegés árnya, hogy ez múlandó és el fogja veszíteni akár ő mag, akár Attila a boldogságot.  A két emberi személy kéz a kézeben ugyan azt a testet használva jelenik meg előttünk. Mikor a kétségek és kételljek közözött gyötrődő férfit látjuk, a különbség teljesen elvész.



A levegő megáll és vágható a feszültség mikor az örültek házában sínylődő Attila könyörög matracát szorongatva analitikusának, hogy ő jó lesz, csak engedjék ide Flórát, ő nem beteg csak engedjék be. 

Teljes távolság a valóságtól jelenik meg Miklós arcán, mondhatni már könyörög, mint éhes gyerek az ételért. Így a stációk egyre magasabbá válásával és veszteségei gyarapodásával már tudatos tiszta döntést formál meg Attila lénye, miszerint meggyógyul és meggyógyulva öli majd meg magát. A vonat suhanó hangja egyre élesebb. Egyre rettentőbben tölti be a teret...

Sokan aggódtak meg lesz-e, ez a klausztrofób érzés, ha a darab átkerül a Pesti színházba. 
Minden kétkedőnek jelentem meg maradt a mellkast szorongató élmény. 

Vecsei H. Miklós egymaga képes elérni azt, amit sok előadás 5-6 színésszel sem képes. Megragad, beránt, és nem enged el, míg ő azt nem mondja:


 most már elég, már érted mit is akartam ezzel mondani.

Azt mondja a szakma, a színházi előadás megismételhetetlen, eszencia. 

Vecsei H. Miklós egy élet megismételhetettlenségének eszenciáját álmodta és alkotta meg ebben az előadásban.

Hálás vagyok! 

Köszönöm Hasi az élményt

Doxa

2019. január 14., hétfő

Jodi Taylor: Második ​esély

6:00 0 Hozzászólás
Eredeti címe: A Second Chance
Kiadta: Metropolis Media (2018.)
Oldalszám: 336
Forrás: kiadó
1. rész: Egyik ​átkozott dolog a másik után
2. rész: Visszhangok ​szimfóniája
Épp a novemberi hosszú hétvége volt, amikor egy szombat reggel hamarabb vetett ki az ágy, mint a többieket. Gyerekek aludtak még, a férjem is, halkan és óvatosan kicsoszogtam a konyhába, főztem magamnak egy forró csokit, aztán leültem a nappaliba és elkezdtem olvasni. És csak olvastam-olvastam. Gyerekek felébredtek, férj szintén, én pedig azon kaptam magamat, hogy valahogy visszavándoroltam a hálóba, bebújtam az ágyba és olvastam tovább. Nos, aznap este úgy feküdtem már le aludni, hogy be is fejeztem a könyvet. Nagyon-nagyon rég volt már, hogy egy nap alatt elolvastam egy könyvet, de most Jodi Taylor története teljesen beszippantott.

A szerző nem teketóriázott, egyből izgalmasan indított. Vajon miért lettek Max munkatársai hupikéktörpikék? Miután erre választ kap az olvasó és kezd a szája mosolyra húzódni - igen, Taylor biztos most is hozni fogja az angol humort ebben a történetben is -, Max egyből utazik a múltba, méghozzá meglesi a fiatal Newtont, de naná, hogy itt sem alakul minden simán. Mint ahogy a gloucesteri sajtgurító versenyen (hogy jön ez most ide, ugye?) sem. Aztán eljuthat az olvasó a történet legizgalmasabb és leginkább kifejtett múltutazásához, Trójához. Vajon hogy zajlott az egész? Találkoztak a híres Szép Helénával? Létezett a trójai faló? Milyen gubancba keveredik ott természetesen Max?
Visszatérve Trójából pedig semmi sem lesz már olyan, mint előtte volt.

"Ez az, ahová a Történelem iránti szenvedélye ragadja az embert. Egyenesen a frontvonalba. Közvetlen közelről, személyesen tapasztalhatja meg, milyen az, amikor körülötte zajlik a Történelem."

A cselekmény nagyon izgalmas, olvasmányos, fordulatos volt. Nagyon szeretem ahogy Taylor szabadon garázdálkodik a történelemmel és kénye-kedve szerint alakítja, eleveníti meg őket.
Imádtam a Trójáról szóló részt. Szinte láttam magam előtt a földrengéstől sújtott várost, ahogy Akhilleusz megjelenik, a harcot, aztán a menekülést. Úgy érzem, hogy visszatekintve az előző két kötetre, ez a rész volt szerintem a legerősebb és a legolvasmányosabb, legjobban kidolgozott.

Ami a szereplőket illeti, mindig arra várok, hogy Max fejlődjön. Ebben a kötetben is megmaradt számomra egy hebehurgya, szétszórt nőnek. Én amolyan Bridget Jones formának képzelem el. Fura egy csaj az biztos. Mintha pislákolt már volna benne némi felnőttség, de néha nehéz őt hová tenni, lényegében a saját cselekedeteire cáfolt rá ebben a kötetben (is).

Akik olvasták az előző részeket biztosan kíváncsiak arra, hogyan alakult a szerelmi szál. Röviden: úgy, ahogy eddig. Mindig kapunk egy kis izgalmat ilyen téren, aztán annyi is volt. Max és a Főnök kapcsolata tipikusan se veled-se nélküled, de most olyan fordulatot hozott ebben a részben az írónő, amire nem gondoltam. Izgalmas és remélem, hogy fog is tudni ezzel élni, a folytatás is jól fog sikerülni.

Örülök annak, hogy ilyen gyorsan olvashatjuk egymás után magyarul a részeket, remélem, hogy a 4.-re se kell sokat várnunk.


A bejegyzés megtalálható a saját oldalamon is!

2019. január 13., vasárnap

2019. január 12., szombat

2019. január 11., péntek

A kihívás: 7 nap 7 könyv

15:30 0 Hozzászólás
Hali gali!

Újra itt és a héten többedjére elmaradhatatlan könyvcsomag is velem van.

Tudjátok egyre nehezebb össze illeszteni a csomagot, némelyik cím annyira ismeretlen hogy nem is tudom hol keresném mondjuk egy könyvtárban.

Ti hogy vagytok vele?

Olvastátok már valamelyiket?

Aki most csatlakozik hozzánk annak minden infó itt. 👍

Pasik: 







Csajok: 












Az én meghatározó könyvem a mai napra:



Köszi, hogy velem tartasz 😉

Doxa

Follow Us @soratemplates