2018. június 25., hétfő

Bobbie Peers : A Lurídium-tolvaj

7:19 0 Hozzászólás

"– És vigyázzon a könyvtárossal! Olykor kissé… hm… kiszámíthatatlan."

 Valami könnyed olvasmányt kerestem egy ifjúsági regényt  mikor megláttam a címét ennek a trilógiának és kíváncsivá tett a címben szereplő szó a Lurídium hogy mit is jelent. Ezek után egy kicsit kutakodtam a könyv után és nagyon sok jót olvastam róla és így neki álltam elolvasni. Igazuk volt azoknak akik dicsérték a könyvet a Harry Potter óta nem olvastam olyan ifjúsági regényt amit nem tudtam letenni igaz eltelt jó néhány év , de megérte várni. Nem rajongok a sci-fi könyvekért főleg a robotokról szólókért  de ez mégis megfogott. Az író Bobbie Peers igazából egy norvég filmrendező és forgatókönyvíró aki a maga műfajában már híressé vált mivel Sniffer című rövidfilmje 2006-ban elnyerte az Arany Pálma díjat a Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválon. A Lurídium tolvaj 2015 legjobb ifjúsági regénye lett Norvégiában és közel 40 nyelven jelenik meg világszerte. A trilógia első részének megfilmesítési jogait pedig a Kódjátszma rendezője vásárolta meg. Bobbie Peersnek sikerült egy olyan világot létrehoznia ami ismét a könyvek felé terelheti az ifjúságot.

A történet egy menekülő emberrel kezdődik Angliában ahonnan ugrunk 8 évet Williamékhez Norvégiába aki nem tudja miért kellett hirtelen költözniük és miért nem használhatják a valódi nevüket. Imádja a rejtvényeket és a kódokat. Egy vándorkiállításnak köszönhetően elindul az ő kalandja, amire az édesapja nem engedte el és csak a kíváncsisága miatt sikerül bejutnia. Ezt követően egy támadás után különleges intézetbe kerül aminek alapításában a nagyapja is részt vett. Itt találkozik különféle robotokkal lépcsőmászóbottal, torzsalkodóbottal és különböző mechanikus szerkezetekkel. Az intézetben egy barátra is szert tesz egy lány személyében akit Iscianak hívnak és eleinte elég távolságtartó, de később Williammal tart a kalandjaiban, ami végül is egy nyomozás a nagyapja eltűnése miatt és a Lurídium után. Kíváncsi vagyok hogy ezek a különleges szereplők hova fognak fejlődni a következő kötetekben.

Ez az a típusú könyv ami olvastatja magát és nem tudja letenni az ember erről az író gondoskodik mivel újabb és újabb információt adagol a történethez és ezzel fenntartja az olvasó érdeklődését. Ezért ajánlom én mindenkinek nem csak az ifjúságnak , ezt a könyv korosztálytól nemtől függetlenül, ha szeretsz olvasni vagy ha csak most barátkozol az olvasással.

Személy szerint alig várom a folytatást illetve a filmet.

2018. június 24., vasárnap

Leah Remini: A Bajkeverő

8:01 0 Hozzászólás
A ​New York Times bestseller listájának első helyezettje. Leah Remini, a szabad szájú színésznő, televíziós műsorvezető, és valóságshow-sztár mindent feltáró visszaemlékezése bepillantást enged az olvasó számára a Szcientológiai Egyházzal való több mint harminc éven keresztül tartó, felkavaró eseményekkel és szívszorító drámákkal teli kapcsolatba. 

Leah Remini soha nem fogta vissza magát, ha valamit el akart mondani. A nagyszájú brooklyni lány pontosan annak köszönheti hosszú évek óta töretlen karrierját, hogy mindig kész volt elmondani ami a szívét nyomta, kiállt magáért, és ha kellett, az elfogadott normákat sem félt felrúgni. Azonban néha nagy árat kell fizetni azért, ha valaki bajkeverő. 

Ez az igazság soha nem volt annyira egyértelmű, mint 2013-ban, amikor Remini hangosan, és nyilvánosan szakított a Szcientológiai Egyházzal. A Férjek gyöngye sztárja ebben az őszinte, és csípős megjegyzésekkel teli visszaemlékezésben beszél először élményeiről, részletekbe menően feltárva miért volt kénytelen szakítani az egyházzal, és bemutatva a szcientológia számos vitatott gyakorlatát. 

Remini még gyermekkorában lépett be az egyházba, amikor nővérével és édesanyjával New Yorkban élt. Később Los Angelesbe költöztek, és miközben Remini arról álmodott, hogy színésznő lesz, erőfeszítéseit mind jobban áthatotta a szcientológia ügyének előmozdítására irányuló vágy. Felnőttként sikerült elérnie az áhított sikert, és előkelő helyet vívott ki magának a vezető szcientológus sztárok hierarchiájában, amelynek csúcsán az egyház legelkötelezettebb tagja, Tom Cruise áll. Remini sok időt töltött a társaságában, és 2006-ban meghívták Olaszországba is Cruise, és Katie Holmes esküvőjére. 

Amikor azonban az egyház tevékenységével kapcsolatban kezdett kérdéseket megfogalmazni, hamarosan ő maga vált célponttá. Olyannyira, hogy végül a szervezetre veszélyes emberként, „elnyomó személlyé” nyilvánították, minek következményeként minden egyes egyháztagnak – ideértve a saját családtagjait is – szigorú utasításba adták, hogy szakítsanak meg vele minden kapcsolatot. Mindörökre. 

A Bajkeverő Leah Remini, és családtagjai érzelmi és szellemi szabadság felé tartó figyelemre méltó utazásának bátor, pimasz, és különösen olvasmányos krónikája. Visszaemlékezés ez, mely egy őszintén élt élet során, súlyos áldozatok árán feltárt igazságokat mutat be – egy olyan író tollából, aki nem fél a következményektől.


Kiadó: Könyvmolyképző
Megjelenés éve: 2017
Oldal: 344

Szerintem: 

Leah Reminivel a Férjek Gyöngye sorozat kapcsán "találkoztam" először, mint kezdő színésznővel. A sorozat befejezését követően viszont töredelmesen bevallom, nem követtem a pályafutását.  Úgy gondoltam, hogy rendben, adott egy szimpatikus, nagyszájú, igazi tűzről pattant nőci, de nem fog tudni túllépni a sorozatok világán. 

Bevallom, tévedtem. Remini sokkal több, mint egy olyan színésznő, akit beskatulyázhatunk, majd jó mélyre elrejthetünk a sorozatszínészek világában. Sziporkázó, értelmes, bátor és izgalmas nő, anya, feleség, barát. Mindezt remekül átültette a saját önéletrajzába is, szinte brillirozott a lapokon. 

Amikor megtudtam azt, hogy önéletrajzi regényt adott ki biztos voltam benne, minél előbb szeretném elolvasni.Tudom, hogy sokan a szcientológia rejtélyes világának tényfeltáró, leleplező mivolta miatt veszik meg Remini önéletrajzi kötetét, nincs is ezzel baj, abszolút érdekesen tálalja ezt a sötét, zárt közösséget az olvasónak. Szerintem én azonban azon kevés kivételek egyike vagyok, akit nem is igazán érdekeltek az egyház piszkos ügyei, helyette ott munkált bennem a kíváncsiság Leah Remini  valódi személyiségének vonatkozásában. 

Amikor elkezdtem az olvasást, rögtön az jutott eszembe, hogy engem általában nem is szoktak megtalálni a különböző egyházak, érdekes.... Nem kezdeményeznek velem beszélgetést sem az utcán, sem a parkolóban, de még akkor sem igazán, amikor konkrétan a kapucsengőt nyomva zargatják a gyanútlan, és véleményük szerint  jövőbeni egyháztagjukat, azaz engem. Így nem is igazán mélyedtem bele az egyes egyházak, vagy magukat egyháznak kikiáltó intézmények munkásságába, így a szcientológiáról is maximum Tom Cruise jutott az eszembe, mert ugye vele talán majdnem mindenki össze tudja kötni ezt a gyülekezetet.  Tehát így, ilyen dolgokon elmélkedve álltam neki a kötet elolvasásának, és csak remélni tudtam, hogy Leah erős karaktere a lapokon is át fog jönni. 

Leah által képviselt karaktert mindig nagyon közel éreztem magamhoz. Igazi belevaló, nagyszájú feleségalap volt, aki ráadásul még vicces is tudott lenni. Persze a sorozatban Jerry Stiller és Kevin James is rásegített minderre, de valahogy mégis volt kisugárzása a csajnak, ami még a képernyőn keresztül is átjött.  Úgy éreztem már a sorozat nézése közben is, hogy a vicces stílus nem kimondottan csak megjátszás, sőt a nagyszájúság sem, mert akkor vagy Oscart érdemelt volna az alakítása, de legalább is egy Emmy-díjat. Így már korábban is úgy gondoltam, hogy ez a nő igazán életrevaló. Nagyon hamar megtalált az az érzés, hogy ő valóban olyan, mint az általa alakított karakter, sőt sokkal jobb, mert jól ír, kellemes a stílusa és olvastatja magát minden egyes oldal, ami nem lehet véletlen. 

Tehát adott volt egy remek írói stílus, ami kiváló alapot biztosított Leah számára ahhoz, hogy egy remekül felépített önéletrajzot nyújtson át az olvasóinak. Úgy gondolom, hogy sokkal több is lett, mint egy jól megírt önéletrajz. Mesterien két szálon futtatja az elbeszélését, de mégis kronológiai sorrendben, azonos időben teszi mindezt, mi, olvasók pedig szinte mozivásznon látjuk pörögni az eseményeket, és közben megismerjük Remini igazi arcát, valamint életének örök kételyét, a szcientológiát is. 

Azt egyértelműen tudtam tehát, hogy a szcientológia viszi majd a fő csapásvonalat, meg azt is tudtam, hogy a könyv kiadása körül is voltak botrányok, de azt nem sejtettem, hogy ennyire tetszeni fog még ez, a számomra nagyon idegen vallási irányzat bemutatása is. Annak ellenére, hogy nem érdekelt maga a téma, mégis le tudott taglózni, gondolkodásra késztetett, tehát nem hagyott hidegen, mint ahogy elsőre vártam volna. 

Leah, ahogy azt reméltem, kendőzetlenül tárja fel az életét, végigkísérhetjük egészen gyermekkorától napjainkig. Nem takargatja az egyházzal való igen bonyolult viszonyát sem. Amellett, hogy gyermekkorát feláldozta az édesanyja nézetei miatt, és egészen késő felnőttkoráig töretlenül hitt is ebben a vallásnak nevezett nézetben. Sőt, nem csak hitt benne, hanem Tom Cruise mellett egyik úttörőjévé és anyagi támogatójává is vált.

Csapongás kezdete: /Apropó, Tom Cruise! Hát, amennyiben valóban úgy van minden (miért is ne lenne?), ahogy Leah leírja Tom Cruise magánéletét, akkor döbbenet a köbön!!!! Gondoltam, hogy nincs minden rendben vele, de amit itt kimond, és leír, gondolom nem azért mégsem a teljes valójában, ő, izé, hát, arra nincsenek szavak! Már csak ezért is érdemes elolvasni,  a rajongóinak is./ Csapongás vége.

Nagyon érdekes volt látni, hogy valaki mennyire fanatikussá tud válni, amennyiben egy arra fogékony életkorban, életszakaszban találják meg. Igazán tanulságos olvasmány is egyúttal. Jó példa arra, hogy lehet valaki bármennyire okos, szép, sikeres, ha mégis ott van egy picike tényező, ami lehúzza a mélybe.

Sosem gondoltam volna, hogy egy értelmes ember ennyire elvakulttá is tud válni, de igen, Leah minden szempontból megfelelt a szcientológia kívánalmainak. Sikeres volt, pénze is volt, mégis hatalommal bírtak felette, mindezt úgy, hogy egy baromi kemény nőről van szó. Ez az ellentmondás, tehát a kemény, nagypofájú csaj egy gyenge, könnyen alárendelt szerepbe kényszerülő behódolóvá válik. 

A stílus és az egész önéletrajz felépítése nagyon tetszett, a fő csapásvonal, a szcientológia, annak intézményei, hatalmi felépítése, és az abban munkálkodó személyek felsőbbrendűségre való törekvése, vagy éppen azok elnyomása az, amire ráépül az egész. Remekül kidolgozott részét képezik az elbeszélésnek.

Nem volt mindig, sőt talán egyáltalán kellemes olvasni egy ilyen szinte tapintható ellentétet boncolgató írást, úgy, hogy az elszenvedő alany, azaz Leah "csupaszítja" le saját magát. Ennek ellenére volt benne valamilyen mágneses tényező, ami az olvasásra késztetett, ráadásul faltam a lapokat, és imádtam olvasni szinte az elejétől a végéig. 

Úgy gondolom, hogy egy ilyen önéletrajzi írás megírásához, annak a világ elé tárásához nagyon nagy erőre van szükség, hiszen még ő maga sem lehetett tisztában a történet végkimenetelével, illetve a korábbi egyháza reakciójával. Bátor döntés volt! 

A másik dolog ami miatt tiszteletet érdemel, hogy bevallja azt, hogy nem jó szülő, nem mintafeleség, megcsalták és ő is megcsalt másokat, tehát nem egy szentként, vagy áldozatként tekint önmagára. Bevallja, hogy vannak kételyei, félelmei, álmai és reményei. Nagyon szerettem, hogy kertelés nélkül mutatta meg a valós, vagy közel valós életútját, bátran kiállva a nagyvilág elé. 

nagy leleplezés mellett azért megismerjük azt a színésznőt, anyát, feleséget, humoros, erős nőt is, aki miatt én valójában a kötet olvasásába kezdtem. A kíváncsiságomat ebből a szempontból nem mondom, hogy teljes mértékben kielégítette az életrajzi írás, de legalább apránként csepegtetve össze tudtam állítani egy képet, ami hasonlított az általam korábban kialakított személyiséghez Leah vonatkozásában. 

Összességében:

Nagyon örültem, hogy egy száraz önéletrajz helyett egy olvasmányos, és ami a legfőbb remek stílusban megírt életút tárult elém. 

Úgy gondolom, hogy Leah egy tehetséges, sokoldalú színésznő, anya és feleség, még akkor is, ha nem mindig a legjobb utat választotta, ettől kicsit olyan, mint bármelyikünk, még akkor is, ha ő nagyban játszott. 

A kritika korábban a konyvlelo.blogspot.com oldalon is megjelent!

2018. június 23., szombat

Kapcsolat

17:32 0 Hozzászólás
Kedves Olvasók, Írók, Kiadók!

Nagyon köszönjük, ha megtisztelsz Minket azzal, hogy levelet írsz Nekünk. Minden levelet örömmel olvasunk és igyekszünk a lehető legrövidebb idő alatt válaszolni mindenkinek! 

Az alábbi megkereséseket várjuk:

- Kérdésed, észrevételed van a bloggal, bejegyzésekkel,        könyvekkel kapcsolatban
-  Kérdésed van bloggereinkhez
- Hivatalos- és sajtómegjelenések, recenziók egyeztetése
- Szerkesztő szeretnél lenni

E-mail címünk, ahol a leveleiteket fogadni tudjuk: 



konyvfalok.blog@gmail.com

Várjuk leveleiteket! 


2018. június 22., péntek

Amolyan lépcsőházi szerelmes

9:00 0 Hozzászólás
Tóth-Bertók Eszter első regénye, az Álomgyár Kiadó gondozásában megjelent Amolyan lépcsőházi szerelmes egy különleges, szürreális szerelmet mutat be, miközben felteszi a nagy kérdést: Vajon élhetsz teljes életet úgy, hogy a másik feled nélkül képtelen vagy boldog lenni?

A mű végig egy lépcsőházban játszódik. A történet szerint Gerda, a gyógypedagógus éppen egyhetes szabadságára készül, viszont megismerkedik a biciklitárolóba „költöző” Ákossal. A közöttük kialakult szerelem egy olyan szürreális érzelmi utazás, amelyben sok bizonytalan pont felbukkan. Mit jelent a függőség, miért alakul ki, függhetünk-e egymástól, hogyan hatnak érzéseinkre a tudatmódosító szerek, nem lehet-e a szerelem is egyfajta tudatmódosító szer, létezik-e az örökké tartó szerelem, szerethetünk-e valakit, akit évek óta nem láttunk?

Egyszóval, nem egy könnyen emészthető történet. A kötet két nézőpontból meséli el a szerelem kialakulását, bár a sok kérdőjeles rész miatt folyton zavarban vagyunk. Lehet, hogy mindez csak a főhősök fantáziájában játszódik? Az Amolyan lépcsőházi szerelmes néha kissé azt a benyomást kelti, mintha az írónő nem tudta volna pontosan, mit is akar kihozni a cselekményből. Megalapozta a történetét, egyedi alapgondolaton kiindulva, feltett egy csomó kérdést, majd mintha kissé összezavarodott volna, és nem tudott volna a kialakult szituációval mihez kezdeni. Éppen ezért fordulhat elő, hogy a fülszöveg nem sugallja a kötet valódi hangulatát, illetve ha csak a címből kiindulva nem egészen az lett a végeredmény, mint amire az olvasó eredetileg számított.

De ez nem feltétlenül baj. Az ugyanis, hogy egy könnyed habos-babos történet helyett egy kamaradrámát kapunk (nem tudtam a műfaji jellemzők alapján máshová sorolni), kissé azt a gondolatot ébresztheti fel bennünk, mint amikor sok hollywoodi romantikus történet után egy európai midcultot választunk, mert olyan romantikusnak tűnik a film címe. Aztán persze egy sokkal szerzőibb felfogású, elvontabb, gondolkodásra ösztönző, nem egyértelmű történetet tekintünk meg, ami után nem feltétlenül tudjuk eldönteni, hogy tetszett-e vagy sem. A szakavatott szemek az Amolyan lépcsőházi szerelmes esetében is felfedezhetik a pozitívumokat, hiszen az ismétléses szerkesztés, a műben pont a jó pillanatban elejtett, gondolatébresztő mondatok, és a végkifejlet is pluszpontot érdemelnek, azonban nagyon nehezen szippant be a mű világa, a lassan induló cselekmény, a keszekuszaság, folytonos bizonytalanság azonban elveheti az olvasó kedvét attól, hogy végigrágja magát a történeten.


Összességében az Amolyan lépcsőházi szerelmes az egyedi témaválasztás és kivitelezés miatt remek első próbálkozás volt. Tóth-Bertók Eszter olyan stíluskísérletbe kezdett, amelyen ugyan még van mit csiszolni, azonban, talán éppen az „európaisága” és a csiszolatlan bája miatt, olyan hangnemet és világképet mutat meg, amelyben a nagy zűrzavar mellett egy dolog mégis nyilvánvaló. Akárhogyan is, de a szerelem örök. 

2018. június 21., csütörtök

Theodore Dreiser- Carrie drágám

4:00 0 Hozzászólás
   A világirodalom remekeinek listáját böngészve megfogadtam magamban, hogy közülük annyit olvasok el, amennyit csak tudok. Itt akadtam rá Theodore Dreiser nevére. 
Egy 1 lej=1 könyv akció alkalmával nagyon megörültem, amikor egyszerre két regényére is szert tettem. Közülük az egyik a Carrie drágám (a másik az Amerikai tragédia).

      Klasszikus irodalomba soha nem kezdek bele anélkül, hogy egy kis kutatómunkát ne végeznék előtte. Ez alkalommal is érdekes információkat találtam. 

Többek között megtudtam, hogy Theodore Dreiser (1871-1945) a család 13 gyerekek közül a tizenkettedik volt. A 13 gyerekből 10-en érték meg a felnőttkort. Édesapjuk Németországból kivándorolt nagyon vallásos munkás ember volt, édesanyjuk egy vallási szektában nőtt fel, de házassága után áttért a katolikus vallásra. A Carrie drágám (Sister Carrie) című regényét állítólag nővére ihlette, aki egy nős sikkasztóval folytatott viszonyt. Az amerikai közönség számára ismeretlen maradt a mű, hiszen a könyvkiadók ódzkodtak egy erkölcstelen nő sikereiről írt regénytől. Ezért Anglia által vált népszerűvé. 

    A történet a naiv kis Carrie (18 éves) Chicagóba való megérkezésével kezdődik. Vidékről érkezett testvéréhez, hogy munkát találjon és elkezdje a saját életét élni. Tapasztalatlansága miatt mindenhol visszautasítják, ahová meg felveszik bagóért dolgoztatják. Férfiakkal ismerkedik, vadházasságban él, egy nős férfival szökik el New Yorkba. 

Carrie egész fejlődéstörténetét végigkövethetjük. Nincs pénze de szép ruhákra és  ékszerekre áhítozik. Elegáns éttermekre, színházi előadások látogatására, drága vacsorákra. Mindig az a férfi tetszik neki, aki épp udvarol neki, esetleg az, akinek több a pénze. Megtapasztalja a gazdag életet, de mindig többet akar. Mindig gazdagabb emberekhez viszonyítja magát, a szomszéd kertje mindig zöldebb alapon. Aztán megint mély szegénységbe pottyan. A lakást egyre kisebbre cserélik, lassan rájön, hogy a férfiak mézes-mázas ígéretei mögött mi is lakozik pontosan. Ameddig más szerezte a pénzt, kevés volt számára, viszont amikor mindent megszerzett magának - pénzt, hírnevet, szép ruhákat, kényelmes lakást, barátokat - kiábrándul. Nem találja a helyét a világban. Mindene megvan, mégis úgy érzi, hogy semmije sincs. 

     Theodore Dreiser stílusa teljesen lenyűgözött. Alapjában véve nem szeretem a Victor Hugo-féle hosszú filozofikus életbölcsességeket, amik több tíz oldalon keresztül húzódik. Dreiser megtalálta a nekem megfelelő terjedelmet az életbölcsességek leírásában. Helyez kapnak sok helyen, de mégis a cselekményes van a hangsúly s így nem csak a száraz eseményeket kapjuk, hanem költőien szépen kidolgozva. 

Random idézet 
 Egy nő szemében sokat veszít értékéből az a férfi, aki bámulatát feltűnően és bőkezűen osztogatja. Hiszen a nő szerint a világon csak egyetlen rajongásra méltó tárgy van, s ez ő maga. Az a férfi, aki sok nőnél remél sikert, mindegyiknek nyilván ugyanazt mondja.

2018. június 20., szerda

Fényes Niki: Feketén, ​fehéren

6:00 0 Hozzászólás

Fényes Niki egy igazi 18-as karikás történetet hozott össze. Megmutatta, hogy igen, mi is tudunk igazán izgalmas, heves erotikus történetet írni, nem csak Sylvia Day, J. C. Reed és társai. Aki ennek a történetnek nekiáll, az számíthat egy nagyon nyers, kicsit durva, sok vulgaritással főszerezett, erotikus történetre, de messze nem olyan silány karakterekkel, mint amiket a műfaj külföldi "sztárjaitól" megszokhattunk.
Úgy vélem, ha ez a könyv pár évvel korábban jelent volna meg, amikor az Ulpiusnak köszönhetően elárasztották ezzel a műfajjal a hazai könyvpiacot, a Feketén, fehéren egyszerűen tarolt volna.

Forrás
A történetnek két főszereplője van.
Deni egy kis maffiavezér, ő uralja a birodalmát. Irányítja a területükön a prostitúciót, a fegyverkereskedelmet, egyszerűen minden szál és pénz hozzá fut be. Egyetlen dolgot nem lehet csak a területén csinálni: drogot árulni. Mivel a bátyja emiatt halt meg, a drogkereskedelmet kitiltotta a területéről. Egy napon viszont azon kap egy fiatal lányt, hogy ezt a tilalmat megszegi.
Elza az apjával él, aki egy brutális bántalmazása után megnémította a lányt. Veri őt, adósságokat halmozott fel, verekedésre kényszeríti őt és most arra, hogy drogot áruljon. Elza pedig nem tudja, hogy Deni területén ez tilos.
A pasi elkapja őt és elkezdődik a kicsit fura, de nagyon erotikus kapcsolatuk. És ahogy lennie kell és lenni szokott, természetesen kezdetben a pasi úgy gondolja, hogy csak "használja" a néma lányt, amikor pedig megunta, dobja majd. Igen ám, csak közben kötődni kezdenek egymáshoz és akármennyire is úgy érzi Deni, hogy Elza a némasága miatt nem fog tudni beilleszkedni a családjába, végül a lány mellett dönt.

Nem mondom, hogy a történetben nem voltak olyan (hogy is fejezzem ki magamat) elemek, amiket nem értettem, hogy miért és hogyan, mert volt benne 1-2. Mégis maga a cselekmény rá tudott venni arra, hogy hunyjak szemet ezek felett és egyszerűen hagyjam csak sodorni magamat.

De hogy mik is voltak ezek? Igazából 2 dolog volt. 
Az egyiket nem értettem, a másikkal kapcsolatban hiányérzetem volt. Amit nem értettem, hogy Elza némasága miért van úgy hangsúlyozva, mintha a lány "hibás" lenne és képtelen lenne beilleszkedni, nem lehet vele normális kapcsolatot létesíteni. Ez nekem kicsit fura volt. Én úgy gondolom, hogy a némaság nem olyan súlyos dolog, mintha valaki komoly fogyatékossággal él. Mármint szörnyű lehet némának lenni, nem beszélni, de annyi igazi fogyatékosság van, ami tényleg alkalmatlanná teszi az embert, hogy társa legyen, hogy szerintem ezekhez képest a némaság nem olyan nagy dolog. És kicsit szemet szúrt, hogy Elza úgy volt beállítva, mintha fogyatékos lenne, holott számomra a némaság nem fogyatékosság. De ez csak az én véleményem.
Ami miatt hiányérzetem volt az pedig az, hogy Elzát az apja verekedésre kényszerítette és ez többször ki is van hangsúlyozva a történetben. Szerintem "jól állt volna", ha egy harca részletesen bele lett volna szőve. Adott volna egy plusz izgalmat.
Ezen a két dolgon kívül, más negatívat nem tudok kiemelni, pedig elismerem, hogy a hazai szerzőkkel szemben szigorú vagyok.

A Feketén, fehéren a műfajában egy nagyon klassz történet. Senki se számítson az elolvasása előtt romantikára, gyertyafényes vacsorára, szerelmi vallomásra, babusgatásra és "nyuszifülezésre", mert akkor csalódni fog. Ez a könyv nagyon nyers. Nem szeretkeznek a szereplők, hanem durvábban kifejezve, nos azt csinálják. A férfi főszereplő sem a jól neveltségéről és a nők iránti tiszteletéről híres. Lényegében használja Elzát, aztán beleszeret. Csúnyán beszélnek, bizony elcsattan egy-két pofon is a könyvben, szóval ne egy könnyed, habos-babos erotikus sztorira számítsatok!

Fényes Niki érdekes két karaktert hozott létre. 
Deni nyers, durva modora mögött egy nagyon családcentrikus férfi lapul. Ettől függetlenül nem volt szimpatikus. Nem kedvelem az olyan férfiakat, akik úgy bánnak egy nővel, mintha tárgy lenne, arról nem is beszélve, ha mérgükben megütik őket.
Elza látszólag gyengesége mögött pedig egy nagyon vad és erős nő áll.
A két karakter izgalmasan kiegészíti egymást.

Ami a cselekményt illeti, izgalmas és fordulatos. Egyáltalán nem csak az ágyjelenetekről szól. Van cselekménye, ami az ágyon kívül játszódik. Megismerhetjük Deni családját, a kisfiát, a főbb férfi rokonokat. Van benne "bandaháború", egy mérges "ex", szóval izgalmas a cselekmény.

Ami pedig az ágyjeleneteket illeti. A hasonló műfajú külföldi verziókban megszokhattuk, hogy a főszereplők szinte mindenhol kufircolnak, de lényegében ugyanúgy. A szerzők a minőség helyett a mennyiségre mentek rá és ez jót nem jelenthet. Nézzük akkor Nikit.
Tény és való, hogy van jó pár ilyen jelenet a könyvben, DE! Tudom, hogy ez egy erotikus könyv, de úgy érzem, hogy még sem ez volt számomra igazán hangsúlyos benne, hanem a két főszereplő. Milyenek, hogyan alakul a kapcsolatuk és Deni mikor fog észhez térni.

Ha kedvelitek az ilyen történeteket, akkor nagyon tudom a figyelmetekbe ajánlani. Olvassátok el!

A bejegyzés megjelent ITT is.

2018. június 18., hétfő

Young Sheldon - Agymenők spin-off ajánlója

8:01 0 Hozzászólás
Sorozatok nézésére mostanában nem jut túl sok időm, ami szabadidőm van, azt olvasással töltöm, általában.

Azonban van egy-egy olyan sorozat, amit muszáj néznem, és ezek közül az egyik a Young Sheldon.
Talán többen ismeritek az Agymenők című sorozatot, ami a The Big Bang Theory néven fut Amerikában.

Az Agymenők a legnépszerűbb sitecom-má nőtte ki magát az évek során. Így megérett a sorozat arra, hogy az egyik legizgalmasabb és legösszetettebb karakterét külön életre hívják egy spin-off sorozat keretein belül. Természetesen itt Sheldon Cooper karakteréről van szó, akit Jim Parsons zsenije tett feledhetetlenné, és ezzel bejátszotta magát a sorozatok világának királyai közé.
Az Agymenők társszerzője, Chuck Lorre gondolt egy nagyot és megteremtette az ifjú Sheldont, visszarepítve a nézőket 1989-be.

Mi, nézők megismerhetjük a szárnyait éppen bontogató kicsi Sheldon első napjait a középiskolában (9 évesen), majd a szemünk előtt bontakozik ki az őrült zseni kicsi verziója, sőt a sokat emlegetett, némiképpen Columbo feleségére emlékeztető – mindenki tudja, hogy létezik, de még senki sem látta – Meemaw, azaz a nagyi is előkerül majd. Már az első részben beindulnak Sheldon körül a bonyodalmak, amelyek a családját (is) őrületbe kergetik. De mi mást várnánk Tőle?

A sorozatban Parsons mesterien építette fel Sheldon karakterét, így nem lehetett egyszerű dolga a rendezőknek, abból a szempontból, hogy megtalálják a méltó fiatalkori énjét.

Bevallom nagyon féltem, hogy nem tudnak egy olyan gyerekkaraktert találni, aki át tudja adni azt a fura, különc, de mégis zseniális figurát, akit Parsons megalkotott. A félelmem viszont teljesen alaptalannak bizonyult. Annak ellenére, hogy egy nagyon nehéz karaktert kellett megformálnia, a fiatal, de tehetséges Iain Armitage remekül oldotta meg a feladatot.  Hozta a kicsit önelégült, felsőbbrendűségre hajlamos, mégis néha gyermekien gondolkodó, de ugyanakkor nagyon karakteres figurát.

Érdekesség, hogy a sorozat ötletét maga, Parsons adta. Sőt! Mint narrátor ő maga is szerepet vállalt a sorozatban.


Pluszban tökéletes, hogy a szülők szerepét játszó színészek (Zoe Perry, Lance Barber) is nagyon jól bele tudtak helyezkedni a szituációkba, ezáltal erősítették a fiatal Sheldon játékát.
Nagyon szeretem ezt a sorozatot. A fiatal és a gyermek Sheldon nagyon jól összeillik, mi nézők pedig bele tudnunk merülni az önfeledt szórakozásba, mindkét sorozat vonatkozásában. Remélem, hogy ez a sorozat is sikeres lesz!
Hiteles, szerethető és igazi humorbomba mindkét sorozat. Aki nem ismeri, járjon utána!

Csatorna: CBS
Rendező: Chuck Lorre&Steve Molaro
Szereplők: Iain Armitage, Zoe Perry, Lance Barber, Raegan Revold, Montana Jordan
Műfaj: vígjáték sorozat
A második évad már előkészületben van.

Megj: A bejegyzés korábban a konyvlelo.blogspot.com oldalamon is megjelent! 

2018. június 17., vasárnap

a csábítás szabályai - Rachel Van Dyken

0:00 0 Hozzászólás

 

Minden ​szabályt megszeg, hogy övé legyen a lány.
Miután egy baleset véget vet profi sportolói karrierjének, Ian Hunter visszatér az egyetemre – és készen áll arra, hogy egy újfajta játékban vegyen részt. Az ő agyából pattan ki a Szárnysegéd Bt. gondolata, ami, szájról szájra terjedő sikeres és titokzatos szerelmi tanácsadó szolgáltatást nyújt a szerelemre éhes lányoknak. Amikor Blake Olson jelentkezik, hogy igénybe vegye a Szárnysegéd Bt. szolgáltatásait, Ian megismeri minden idők legreménytelenebb ügyfelét.
A slampos sportruhákban és tangapapucsban pompázó Blake-nek csodára van szüksége ahhoz, hogy megszerezze a kiszemeltjét. Csak egy profi randiguruval van rá esélye. Ian tudja, hogy a tanácsai és az átváltoztató munkája nyomán Blake is sikerrel járhat. Ám ahogy a lány lassan átváltozik, Ian rájön, hogy komoly veszély fenyegeti az első számú alapszabályát… Ne ess bele az ügyfélbe!

A könyvmolyképző kiadó könyvhétre megjelent könyvét, Rachel van Dyken The Matchmaker’s Playbook című alkotását olvastam el a napokban. Már amikor először olvastam arról, hogy meg fog jeleni ez a könyv a Könyvhétre rendkívül izgatottan vártam. A fülszöveg nagyvonalakban felvázolja a történetet, s már akkor érdekesnek találtam, s kíváncsi voltam, hogy fog felvázolni egy ilyen vállalkozást az írónő.
Nos, hát nem kellett csalódnom. Az írónő, akitől eddig még nem olvastam semmit, rettentő viccesen ábrázolta az egész Szárnysegéd Bt.-t. A legérdekesebb pedig az volt benne, hogy bármit mondott, vagy csinált Ian, az mindig bevált. Ian Hunter tényleg egy profi randiguru, akinek a vállalkozása tökéletesen működik. Minden szabály szerint megy, egészen addig, míg meg nem ismeri Blake-t.
Film plakát 

Blake karaktere számomra kissé irreális volt. Bár abszolút pozitív értelemben. Csak azért nem hiszem, hogy a XXI. században van olyan lány, aki ennyire tudatlan és ártatlan. Nagyon jó volt nézni, ahogy Blake Ian hatására megtalálja önmagát, s nyer egy kis önbizalmat. 
A kapcsolatuk alakulásában az tetszett a legjobban, amikor Ian rájött, hogy Blake tényleg nő. Vicces volt látni, hogy először szinte elmenekült előle, a végére pedig már másra sem vágyott, csakhogy a közelében lehessen.
Maga a Szárnysegéd Bt. kis fenntartásokkal, de a kedvemre volt. Mert bár nem tartottam fairnek, hogy Ian és Lex segítség álnéven minden ügyfelükkel csókolózott, de valahol az, amit tettek jó volt. Hiszen egy csomó lánynak segítettek megszerezni a szerelmüket. És az esetek nagy százalékában ezek olyan kapcsolatok lettek, amik hosszútávon is működtek.

Összegzés: Tőlem megkapja az 5 csillagos. Könnyed, romantikus nyári olvasmány. Strandra kikapcsolódni tökéletes.

UI: A könyvből film is készült, ám sajnos azt csak a Passionflixen lehet megtekinteni, ami egy fizetős oldal. De itt egy kis kedvcsináló a filmhez.

2018. június 14., csütörtök

David Levithan- Nap nap után

4:00 0 Hozzászólás
    Voltatok már úgy, hogy mások helyébe képzeltétek magatokat? Megpróbáltátok kitalálni a gondolatait, az emlékeit, szokásait. Vagy például más bőrébe bújni és úgy viselkedni, mint ő? Mi lenne ha egyszer csak más ember bőrében ébrednél? Ha az emlékei zegzugaiba is beleláthatnál... Mi mindent kipróbálhatnál! Mennyi élmény és tapasztalat! De minden jóban van valami rossz, ahogy a mondás is tartja. Mi lenne ha végig kellene vinned az egész napját úgy, hogy közben tudod, hogy te te vagy és nem ő? Csupán a test az övé. A lélek a tied. És mi van akkor, ha egy beteg ember testében kötnél ki Vagy éppen egy nagy traumát átéltébe? Akkor is olyan szuper lenne? Amikor az emberek napról napra változnak körülötted és semmi sem állandó... Már nem is annyira jó ez az egész...
 

 

 Erre a gondolatmenetre építette fel David Levithan, amerikai író, a Nap nap után című young adult, fantasy regényét.   


Spoiler
A történet A-ról szól, aki minden éjfélkor átvándorol egy tizenéves fiatal testébe, elnyomva annak személyiségét, lelkét. A gazdatest (nagyon csúnyán hangzik ez így) emlékeihez hozzáfér, viszont érzelmeihez nem. Reggel felkel, első dolga tudatosítani, hogy milyen nemű, mi a neve, mit kell tennie aznap. Az test emlékeiben megkeresi, hogy hogyan indulnak a reggelei, hol tartja a ruháit, hol tartják a kulcsot merre van az iskola, milyen órái lesznek aznap, hogy hívják a legjobb barátját. Szóval megpróbál úgy viselkedni, mint az az ember, akinek a testében éppen van. Ez egészen addig működik is, ameddig Justin testében meg nem ismeri Rhiannont, Justin barátnőjét. Rhiannon szerelem első látásra. A-t aznap nem érdekli, hogy Justint meghazudtoló romantikával szökik meg a lánnyal a suliból és mennek le az óceánpartra. Szerelmes lesz. Ezután bárki testébe költözik is a lányt keresi. Rhiannon állandósul a folyton változó életében. 
  A nem tudja, hogy ő az egyedüli vagy vannak hozzá

hasonlóak is. Próbálja titokban tartani létezését. Nem akar kísérleti báránnyá válni. Létezése így titokban is marad egészen addig, ameddig Nathan bőrében el nem megy egy buliba, hogy Rhiannonnal találkozhasson. Persze éjfélkor kifut az időből és az autópálya szélére húzódva hagyja el a testét. Nathan másnap felébredve nem érti mi is történt vele, hogy miért lopta el szülei autóját, mit keresett egy buliban, mikor ő nem is ilyen. Érzi, hogy valami nem volt rendben vele, A keresésére, jobban mondva üldözésére adja a fejét bevonva az egyházat és a sajtót is mondva, hogy az ördög szállta meg. 

Spoiler vége! 
    A felfedi kilétét? Rhiannon elhagyja Justint? Vállalja a kapcsolatot A-val? Vannak még mások is A-hoz hasonlók? Kapcsolatba tud-e velük lépni? 

    Ezeket a kérdéseket mindenesetre meghagyom a kedves olvasóknak, nem lövök le minden poént. Keressék meg maguk rájuk a választ. Remélem felkeltettem az érdeklődésüket.

     Csak ajánlani tudom mindenkinek. Először picit fura volt, el kellett vonatkoztatnom a racionalitástól, de amikor ez megtörtént teljességgel tudtam élvezni a történetet. Bár egy fantasytól éppen ez várható el. A regény második kötetének a címe Egy másik nap, amelyik Rhiannon szemszögéből írja le az eseményeket. 
    Azonos címmel (Nap nap után) 2018-ban film is készült a regény alapján.

Random idézet
-Rengeteg oka lehet, amiért valaki benn ragad egy kapcsolatban- magyaráztam. - Félelem az egyedülléttől. Félelem attól, hogy felrúgjuk a jól berendezett életünket. Inkább ragaszkodunk ahhoz, ami épp hogy megfelelő, mert nem tudjuk, kaphatunk-e jobbat. Esetleg működik bennünk az irracionális meggyőződés, hogy jobbá válik minden. Pedig tudjuk jól, hogy a srác képtelen rá.

2018. június 12., kedd

Paula Hawkins - A lány a vonaton

22:05 0 Hozzászólás

   Szeretek olvasni olyan könyveket, melyek megfilmesítésre kerülnek, mert ezt egyfajta előszelekciónak gondolom. Unalmas, semmitmondó, jelentéktelen könyvveket nem szoktak megfilmesíteni. Ráadásul szeretem a filmeket és a könyv-film összehasonlítás némi szórakozást is jelent, főleg ha van olyan, akivel kibeszélhetem az adott adaptáció előnyeit hátrányait.   A lány a vonaton esetében a filmről hallottam először, nem a könyv változatáról, ami elég rossz kritikát kapott. De a könyv óriási siker lett, ezért döntöttem úgy, hogy  belevágok.
   A könyvben történet három szálon  fut, három nő, Rachel, Megan és Anna életét, gondolatait ismerjük meg egymás után, egymást átfedve, időben eltolva, visszaugorva. Bár bonyolultan hangzik, de követhető a történet. Spoiler mentesen annyit írhatok, hogy Rachel utazik a vonaton, ingázik Londonba és minden nap ugyanazokat a házakat, embereket látja a vonatablakon kitekintve. Egy ház estében szinte ismerősként figyeli meg az ott lakó fiatal pár életét, elképzeli, kik lehetnek, mit csinálhatnak, még nevet is talál ki nekik. Majd egy nap lát valamit, ami mindent megváltoztat, felforgatja az egész addigi életét.    Teszem hozzá, nagyon jó , hogy így történik, mert egy lepukkant alkoholista, akinek nem árt, hogy felrázza valami.   A könyv felépítése, hogy a három nő szemszögéből mesél, nagyon érdekes felfogás, de a történet maga mégis kicsit vontatott, lassan indul csak be. Kicsit a skandináv krimik borongós, baljós világát kívánja megidézni, de nem annyira negatív színezettel. Számomra külön érdekes a helyszín volt, hisz itt játszódik a regény Angliában és nap mint nap, látok olyan házakat, otthonokat, amiket a regényben ismerhetünk meg, szinte azt is mondhatnám, itt játszódik a történet a szomszédomban.    A három női karakter közül egyik mellett sem teszem le a voksomat, sem az alkoholista, sem a szerető, sem a depressziós feleség nem nyerte el a szimpátiámat, mégis a regény végére drukkolni kezdek egyiküknek, és az utolsó oldalakra mégis kicsit talán megkedvelem az egyiket és megsajnálom a másikat. A férfiak ábrázolása nem túl mély, sem a motivációjukat, sem igazán a jellemüket nem ismerjük meg csupán egyetlen aspektusból. Az írónő szándéka, az alkoholizmussal küzdő nő, és az ún. érzelmi abúzus bemutatása nyilvánvaló, de mégsem éri el azt a szerintem tervezett célt, hogy némileg megértéssel viseltessünk a szereplők, illetve az ettől szenvedők iránt. Valahogy kissé felületesek maradtak a jellemek. Látjuk, ahogy Rachel küzd a leszokással, de nem érzem át a függőségből eredő szenvedés kínjait. Anna és Megan esetében pedig egyáltalán nem beszélhetünk semilyen jellemfejlődésről vagy változásról, inkább csak megismerhetjük Megan múltját, azt hogy miért olyan amilyen, Anna esetében pedig még ennyit sem. Az utolsó "jelenetét" leszámítva teljesen átlagos, kiszámítható karakter. A könyv "csattanója", a kissé brutális, ismét skandináv krimiket idéző befejezése némileg kárpótol a lassú bemelegítésért.

   A filmet a férjemmel néztem meg, mert érdekelt, mit mond olyan néző a filmről, aki nem olvasta a könyvet. Megmutattam neki a film előzetesét, ami nagyon jól sikerült, sokkal érdekesebbnek, izgalmasabbnak mutatja a történetet, mint amilyen valójában.
   A kritikák ellenére én nem csalódtam a filmben, szerintem szépen lekoppintotta a regényt, és semmi, de semmi újat nem adott hozzá. Egyetlen igen jelentős változás, ami nem is tetszett, a helyszín módosítása, az egész történetet áttették az USA-ban, Rachel nem Londonba, hanem Manhattanbe ingázik. Ez azért nem volt jó döntés, mert a lány a vontaból így hatalmas, tágas kertekre, házakra tekint le, nem úgy mint itt Angliában, ahol a tök egyforma sorházak ott sorakoznak a vasúti töltések mentén. Itt valóban kitekinthetsz a vonatablakon és bekukkanthatsz idegen emberek házának ablakán, de a filmben bemutatott helyszíneken még a hátsó kertek kapuját sem látod rendesen, nem hogy az emeleti teraszon feltűnő férfi alak arcát!
   A másik, ami nem hiba, csak feltűnt, hogy az én fantáziám egy sokkal vonzóbb, szexibb Megant képzelt maga elé, a filmben játszó Haley Benett számomra nem hozza azt a végzet asszonya karaktert, amit a könyv alapján elképzeltem.
   A Rachelt játszó Emily Blunt viszont tökéletes, a véreres szemek, a megbicsakló beszéd, a kóvájgás tökéletesen hihetővé teszi az alkohollal küzdő asszony személyét.
   Mégis eszembe jutott egy lényegi változtatás, mégpedig Lisa Kudrow által megtestesített Martha-val kapcsolatban. A könyvben Rachel szép lassan kezd emlékezni az alkohol miatt kiesett eseményekre és ez leírva, a lány gondolatait végigkövetve egyértelmű, de filmben nem tudták volna visszaadni, ezért behozták Martha személyét, aki néhány mondatta felnyitja Rachel szemét. Utána láthatjuk képekben az emlékek feltámadását, mostmár ugyanúgy, ahogy a könyvben is megismertük. Bocsánatos bűn ez a változtatás, hiszen, ha folyamatosan a Rachel fejében lennénk, az amúgy is lassú vonalvezetés ellaposodna. 
   Szóval szerintem ez egy egyszer nézhető film, ami a könyv olvasóinak újat nem hoz, de akik egy érdekes, de nem akciódús esti mozit keres, annak kiváló. Egy 10-es skálán talán 6-osra tudom értékelni Emily Blunt játéka miatt.
   A férjem szerint a film jól indul, mert hozza a skandináv filmek borongós hangulatát, de aztán a történet ellaposodik, kissé vontatottá vált számára. A történetből hiányzik számára a pozitív ellensúly, így számára nagyon sötét, negatív lett a film teljes hangulata.


KÖNYV
Kiadó: 21. Század Kiadó
Oldalszám: 319 oldal
Megjelenés: 2015
Kötés: Keménytábla, védőborító

FILM
Műfaj: filmdráma

Megjelenés 2016
Időtartam: 112 perc
Forgalmazó: Freeman Film
Rendező: Tate Taylor
Forgatókönyv: Erin Cressida Wilson

Follow Us @soratemplates