2020. március 30., hétfő

James Dashner - Halálparancs

10:00 0 Hozzászólás


Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Mielőtt megalakult a VESZETT, mielőtt létrejött a Tisztás, mielőtt Thomas belépett az Útvesztőbe, napkitörések sora érte a Földet, és szörnyű ragállyal fertőzte meg az emberiséget. A bolygó lakóinak nagy része odaveszett. Aki megbetegedett, annak lassanként elborult az elméje, és előbb-utóbb tomboló véglénnyé vált.
Mark és Trina a túlélők kis csoportjához tartozik. Miután elmenekültek a New Yorkra lesújtó szökőár pusztítása elől, nap mint nap az életben maradásért küzdenek, az élelmükért, a nyugalmukért. A természet lassan mintha már az újjáéledés jeleit mutatná a napkitörések után, amikor egy napon különös légi jármű – egy Berg – jelenik meg településük fölött. A Bergről a Kitörés vírusával fertőzött lövedékekkel kezdik lőni a csoportot.
A túlélőknek ismét menekülniük kell. Fertőzöttek és immúnisok egyaránt veszélyben vannak. Lehetséges, hogy a titokzatos ellenség célja az egész emberiség kiirtása? Vajon ki akarja a pusztulásukat? Létezik kiút ebből a borzalomból?


Fogalmam sincs, hogy miért gondoltam erről a könyvről azt, hogy egy laza kis fantasy olvasmány lesz, de nagyon hamar rá kellett jönnöm, hogy még a közelébe sincs a lazának. Az Útvesztőt is imádtam, de ez... Ha lehetne duplán adnám az 5 csillagot! Rá kellett jönnöm, hogy Dashnernek arany kezei vannak, ez az ember nagyon tud írni. Már most érzem, hogy fájó szívvel fogom visszaadni ezt a sorozatot a tulajdonosának. :D
Ez a kötet Az útvesztő elkészülte előtti időben játszódik, és igazából fogalmam sem volt, hogy vajon hogy is fog kapcsolódni ez a könyv a trilógiához, de a végén leesett az állam. Nyilván számíthattam volna rá, és valahol mélyen biztos tudtam is, de mivel ez a könyv elvarázsolt, így elnyomtam magamban a nyilvánvalót. És nem bántam meg semmit. :D
A történet 2 idősíkon játszódik, egyrészt a jelenben, másrészt pedig az egyik főszereplőnk, Mark emlékei, és álmai által a múltban, ami nem is volt olyan régen... Csupán néhány hónapja.
A Prológus ellenére ebben a történetben nem az Útvesztőben megismert szereplők élete folytatódik, ugyanis ez a könyv 13 évvel az Útvesztő létrehozása előtt játszódik. Túl vagyunk egy napkitörésen, amikor az emberek nagy része megégett, és egy árvízen, amiben szintén sokan odavesztek. Amikor mindenki az életéért menekül, akkor botlik Mark és Trina két veterán katonába, Alecbe és Lanába. A célja mindenkinek a túlélés, ezért egy csapatként küzdenek minden pillanatban.
Hónapokkal a napkitörés után megjelenik egy katonai repülő, amiből vírussal mérgezett nyilakat lőnek az emberekre. Van aki azonnal meghal, de van aki hosszú szenvedés után, napokkal később. Mindenkinek az agyát támadja meg a vírus, és az emberek kifordulnak önmagukból. Egymásra támadnak, beszámíthatatlanok, és amit a leginkább fontos szem előtt tartani: fertőznek.
Marknak és a csapatnak újra menekülnie kell, azonban kénytelenek szétválni. Amíg Mark és Alec feltérképezi a környéket, addig Trináék eltűnnek. De az igazi őrületnek még közel sincs vége, sőt....
Nagyon vissza kell fognom magam, hogy ne írjak le minden pillanatot a könyvből, mert nem tudom elégszer hangsúlyozni, hogy mennyire szuper olvasásélmény volt ez a regény. Rekord idő alatt elolvastam ezt is. Mondjuk úgy nem nehéz, hogy mindenhová vittem magammal. :)
Ha valaki túl tudja tenni magát azon a tényen, hogy nem a trilógiában megismert szereplőink útját követjük tovább, annak biztos elnyeri a tetszését ez a kötet is.
Mint ahogy már említettem, közel sem egy könnyed kis fantasyt tart az olvasó a kezében, de mindenképp megéri adni neki egy esélyt. Izgalmas, és fordulatos, azonban az érzékenyebb lelkű olvasók nem biztos, hogy egyes részeket könnyedén tudnák olvasni. Ennek ellenére ajánlom a kötetet, mert ha a sorok között is tudunk olvasni, akkor tanulni is tudunk a szereplőinktől. Az összetartás, a bátorság, a szívből jövő szeretet, az önzetlen segítségnyújtás, ezek mind mind olyan tulajdonságok, amelyek a szereplőink rendelkeznek. Ha másért nem, hát ezek miatt érdemes kézbe venni ezt a könyvet.
Összegezve: Olvassátok el, de ne csak ezt, hanem a trilógiát is.
* Apropó, megnéztem Az Útvesztő filmet. Ha az ember el tud vonatkoztatni a könyvtől, akkor egy egész jól leforgatott filmet fog látni.

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

2020. március 27., péntek

Brodi Ashton · Cynthia Hand · Jodi Meadows: Lady ​Jane

7:13 0 Hozzászólás
Eredeti címe: My Lady Jane (2016.)
Kiadta: Maxim (2018.)
Oldalszám: 448
Forrás: kölcsön kapott
Értékelésem:
Ó, igazán jól esett ez a történet most! Teljesen másra számítottam, mint amit végül kaptam, de ennek ellenére nem vagyok csalódott. Aranyos volt, varázslatos, kellemes.

Nézzük először a történelmi tényeket:
VIII. Henrik halála után egyetlen fia, Edward (VI. Eduárd) került a trónra, aki 16 éves korában elhunyt tüdővészben. Mivel nem volt örököse, halála előtt még rendelkezett a trónutódlásról.
Két féltestvére volt, a későbbi I. Mária és a későbbi I. Erzsébet, de őket megkerülve az unokatestvérét, Jane Greyt tette meg örökösének, aki I. Johanna néven mindössze 9 napig uralkodott Edward halála után. 
Janet követte a trónon I. Mária, aki 5 évig, haláláig uralkodott. Őt I. Erzsébet az újkori Anglia egyik legnagyobb uralkodója, a Tudor-ház utolsó tagja követte a trónon.
Ezek a történelmi tények.

A szerzőpárosok pedig gondoltak egy merészet és átírták a történelmet. Kicsit tinis lett, varázslatos, aranyos és azt kell mondanom, hogy ez a vég jobb lett volna, mint ami a valóságban lett.

Addig minden stimmel történelmileg, hogy Edward haldoklik és Janet nevezi meg utódjának, aztán jönnek a fordulatok és az eltérések.

"Azt hisszük, ismerjük a történetet, ami így hangzik: hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy Jane Grey nevű tizenhat éves fiatal lány, akit feleségül kényszerítettek egy vadidegenhez (Lord Guildfordhoz vagy Gilfordhoz vagy Gifford-isten-tudja-kicsodához), és nem sokkal később egy ország uralkodói székében találta magát."

A történetbe beköltözik a varázslat. Ugyanis néhányan képesek állati alakot ölteni, ők az E∂ian-ok. Vannak akik üldözik őket és így nagyon nem mindegy, ki kerül utána majd a trónra. A király tanácsnoka úgy mesterkedik, hogy a másodszülött fiához hozzáadják Janet, így Edward halála után a fia vagy jobban mondva ő fog majd uralkodni. Eddig ez még nem is fura, de Gifford nappal LÓ, amit a család természetesen próbál eltitkolni és Jane se tud erről semmit, egészen a nászéjszakájáig. 
Vannak hirtelen átalakulások, menekülés, ármánykodás, egy nagyon mozgalmas, kellemes, üde, fiatalos történet a Lady Jane.

Tetszett a kis szerelmi szál is benne, Jane és Gifford könnyed és sokszor vicces évődése igazán feldobta a történetet. 

"G. ivott egy kortyot és azon gondolkozott, hogy közölhetné a legjobban a lovas hírt.
Ismered, kedvesen, országunk négylábú fenséges állatait? Nos, egy ilyenhez mentél hozzá!
Nem. Nem a megfelelő közelítés.
Édesem, nehezedre esett valaha is ember és állat között választani? Többé már nem kell!
Ennél a taktikánál is van jobb.
Édes hölgy, vannak, akik fekve alszanak, és vannak, akik állva. Én mindkettőre képes vagyok.
Nem.
Tudod-e, hogy van, akinek szőrösebb oldala is van?
Átkoztad-e már a sorsot, hogy szerttednek csak két lába van?
Tudtad, hogy a lovaknak remek az egyensúlyérzékük?
Hé, mi az ott? – majd elvágtatna."

Szeretem a történelmi regényeket, szeretek tudni a valóságról, de ennek ellenére most jól esett ez az alternatív múltú történelmi regény. Érdekes volt az E∂ian szál és a metaforák az átalakulással kapcsolatban. 
Aranyos volt, szerettem olvasni, olvassátok el ti is!

A bejegyzés megjelent a saját blogomon is!

2020. március 25., szerda

Önfejlesztés - most hogy van időm rá. #maradjotthon

17:16 0 Hozzászólás
Tudom már csapból is ez folyik, hogy #maradjotthon - de legyünk őszinték, jogosan. Valamint sok ember ad sokféle tanácsot,  mivel kezelheted  a mostani helyzetet, vagy hogyan foglald le magad.

Jó tanácsokat kaphatsz mozgás terén az előző cikkem (itt olvashatod) interjú alanyától  Zoárdtól és barátjától Bálinttól a Sportaholic youtube csatornán. Valamint én is készültem most nektek egy kis csokorral, olyan könyvekből amelyekkel az önismeret és önfejlesztés útjára léphettek.













Szemezgessetek és meséljétek el mit tanított nektek amit olvastatok! 😀

Doxa ❤💓

A képek a libri.hu és a Bookline.hu oldalról vannak

2020. március 24., kedd

Fábián Janka : A könyvárus lány

12:36 0 Hozzászólás
   Nehéz most elkezdeni írni. Olvasni könnyű, az jól esik. Már egy hete elolvastam és csak most éreztem magamban elég erőt és képességet, hogy a külvilágot kizárva gondolataim közül leírjam neked, kedves olvasó, hogy milyen élmény volt Fábián Janka legújabb kötetét elolvasni.
   Az 56' - os forradalomról külhoniként igen keveset tanítottak nekünk az iskolában. Pár dátum, néhány számadat és egy kézen megszámlálható név, ami megmaradt emlékeim között.
    Előzményként átlagos magyar család, aki maradni és megmaradni próbált az irányított gondolatok világában szabadnak bizony nagyon sokat szenvedett az állandóan lesben álló "ellenség" gyűrűjében. Bár abban az időben az átlagos sem volt teljesen igaz. A felmenők bélyege, a munkalehetőségek csökevényesedése extra terhet jelentett a túlélési versenyfutásban. Főhősünk ilyen körülmények között élte gyermekkorát az akkori Budapesten. Megtanították szülei neki a csendes ellenállás formáit. Igen jól eligazodott környezetében. Majd, ahogy egyre gyűrűzött a forradalmi szervezkedés, egyre hevesebb lett a család vérmérséklete is. Édesapja  szerepet vállalt az ellenállók toborzásában. Ennek súlyos következményeként elvitték börtönbe...Anya és lányai magukra hagyatva küszködtek ezután a hétköznapokkal. Julcsi menedéket talált a könyvekben. Szenvedélyesen olvasott, akár a házi feladatok kárára is. Ekkor még csak 11 éves volt. Egyedül is szívesen járt könyvtárba, ahol megszokták és megszerették jelenlétét. Hosszú hónapokkal később szabadult fogságából megcsonkítva édesapja. Nővére belekeveredett az egyetemisták titkos csoportosulásaiba és a családfő is újra felfrissítette kapcsolatait. A kislány végül a Parlament előtt lett árva. A könyvtáros mentette meg és adta meg a lehetőséget számára, hogy Amerikába jusson. Ott rég nem látott rokonok vették gondjaikba. Beilleszkedett, barátokat szerzett és a helyi magyar család támogatásával megtanulta, meg is szerette a nyelvet. A könyvek itt is rátaláltak. Olvasóklubbot szervezve küldetést lelt mások bevonására. Így jutott becenevéhez, a könyvárus lányhoz. Fiatal nőként sem sikerült rendezett és békés viszonyt kialakítani a szerelemmel...
    Őszintén tetszett a könyv. Apró dolgok zavartak csak, melyek felett nagyon könnyű volt szemet hunyni, mert a történet gördülékeny haladását nem zavarta. Nagyon szerettem a jelen élethelyzetbe tökéletesen passzoló lassító hatását. Valahogy természetesen nyugtatta az élet harcában küzdő lelkem és segített csillapodni. Külön hálás vagyok a szerző kellemes távolságtartó hangnemű leírásáért, hogy a szenvedés részleteibe nem is próbált fokozott drámai hatást belepréselni. Ugyanakkor hagyta, hogy az olvasó a saját ízlésének megfelelően dolgozza fel a következmények lelki hozadékát. Így nem terelődött el a történet fő száláról a figyelem. Segít reményt nyújtani, hogy bármily nehéz jelen helyzetem, van tovább. Tanulságként hasznosítom, hogy nem elvárással fordulok a jövő felé, hanem a mára kiszabott feladatok megoldása során megtalálhatom a rám váró jövőbe mutató irányokat is.
    Szeretettel ajánlom mindenkinek, aki úgy érzi, hogy az utasítások mellé, melyek naponta többször zúdulnak rá, jól esne egy kis lelki támogatás, ami nem útmutatóként hat. Lassítsunk!
    Jó egészséget és jó olvasást mindenkinek!
    (Nagyon várom a folytatást!)

2020. március 22., vasárnap

James Dashner – Az útvesztő

10:00 0 Hozzászólás


Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Thomas ​egy hideg, sötét liftben tér magához, s az egyetlen dolog, amire emlékszik, az a keresztneve. Minden más eltűnt az emlékezetéből. Amikor a lift ajtaja kinyílik, Thomas a Tisztáson találja magát egy csapat srác között. A Tisztáson élő fiúk mindennap Futárokat küldenek a lakóhelyüket körbeölelő Útvesztőbe, amelyet nehéz kiismerni, mivel a falai minden éjjel elmozdulnak. Thomas, az utolsóként érkező újonc számára egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy az Útvesztő egy kód, ami megfejtésre vár. Úgy dönt tehát, hogy ő is Futár lesz. Annak viszont, hogy a megfejtés közelébe kerüljön, komoly ára van: például olyan lényekkel is találkoznia kell, akik elől mindenki más menekül.
EGYSZER CSAK MINDEN MEGVÁLTOZIK…
…megérkezik a Tisztásra az egyetlen lány, Teresa, aki nemcsak Thomasra lesz nagy hatással, hanem az egész csapat sorsára is.
James Dashner trilógiájának első kötete egyszerre borzongató, izgalmas és elgondolkodtató. Az Útvesztőben megidézett világra akkor is kíváncsiak vagyunk, ha nem valljuk be. A tudatalatti és az emlékezet különböző szintjei mindannyiunk életét befolyásolják, és Dashner erre az ismerős érzésre építi Az Útvesztőt, és csalogat bennünket egy saját szabályai szerint működő másik világba, a Tisztásra, ahol a fantázia és a valóság egyszerre van jelen.
„Üdv a Tisztáson!”


Ez a könyv számomra tökéletes volt! :) Már nagyon régen el akartam olvasni, és végre eljött az idő, hogy kölcsönkérjem a kolléganőmtől. Ezt a részt rekordidő alatt olvastam el, mert egyszerűen letehetetlen volt! :) Izgalmas, olvasmányos, rejtélyes történet kamaszokról, nemcsak kamaszoknak.
A könyv egyik főszereplője Thomas, aki egy liftben ébred. Miután kinyílik a lift ajtaja, egy tisztáson találja magát az emlékei nélkül, hasonló korú, és fiatalabb fiúkkal, akiknek a legfontosabb céljuk, hogy kijussanak a Tisztáson található Útvesztőből. De ez közel sem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik, ugyanis nem elég, hogy az útvesztő falai éjszaka "átrendeződnek", de naplemente után a Siratók is nehezítik a dolgukat. Akit megszúr ez a lény, átesik az átváltozáson, és visszatér néhány emlékük az előző életükről. De erről senki sem beszél. Nem beszélhet.
Thomas próbál beilleszkedni, minél többet megtudni arról a helyről, ahová kerültek. Semmire nem emlékszik, de érzi, hogy valahonnan ismerős neki a hely. A Tisztáson nap mint nap a túlélésért küzdenek, ezért különböző csoportokra vannak osztva az ott élők. Van aki a növényeket gondozza, van aki az ételért felelős, és vannak futárok, akiknek a legfőbb feladata, hogy napkeltekor, amikor nyílnak az útvesztő falai, feltérképezzék a helyet, és rájöjjenek, hogyan is juthatnának ki onnan. És természetesen napnyugta előtt visszatérjenek.
Thomas érkezését követően küzd az ismeretlennel, próbál beilleszkedni, de ez közel sem olyan ismerős, mert aki átesett az átváltozáson az szívből gyűlöli. Az sem sokat segít a helyzetén, hogy néhány nappal az érkezése után újabb lakó költözik a tisztásra, mégpedig az első és egyetlen lány. Ezek után pedig elindul a hajsza az életükért.
Mint említettem, én személy szerint imádtam ezt a kötetet, alig bírtam letenni. Lettek kedvenc szereplőim, volt akire felnéztem, és volt aki kevésbé nőtt a szívemhez. Ami különösen meglepett, hogy annak ellenére, hogy minden nap azért küzdöttek, hogy túléljék a napot, és kijussanak az útvesztőből, visszatérjenek a rendes életükbe, milyen fegyelmezett és összeszedett társaság volt. Nyilván nem mindenki, mert mindig mindenhol vannak lázadók, de a többség komolyan vette a feladatát. Legyen az a gyerek 12 éves, vagy éppen 17.
A történet végén kavarogtak bennem az érzések. Egyrészt dühös voltam az alkotókra, mert nem tudtam felfogni, hogy hogyan képes valaki létrehozni egy ilyen helyet, és esetenként a halálba küldeni gyerekeket, másrészt elmorzsoltam néhány könnycseppet, de mindemellett lerágtam a körmöm, annyira izgultam a végkifejlet miatt. Most pedig első dolgom lesz megnézni a filmet. :)
Igaz, hogy még véletlenül sem egy ilyen történetre számítottam, de szívből ajánlom mindenkinek, mert elképesztően izgalmas.

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

2020. március 15., vasárnap

Ludányi Bettina - Az ​egyetlen menedék

15:17 0 Hozzászólás

Egy korábbi cikkemben Baráth Viktória első regényét értékeltem, s most egy másik (jelenleg) Álomgyáras szerző, Ludányi Bettina legelső művével folytatnám a sort. Az egyetlen menedék c. krimi annak idején a Colorcom kiadónál jelent meg, s minden ízében őrzi az elsőkönyves jelleget.



Ahogy az Első tánc, Az egyetlen menedék is egy saját történetem miatt keltette fel az érdeklődésemet, de ezúttal is hamar rájöttem, hogy a fülszöveg által sejtetett történet az általam elképzeltekhez képest teljesen más irányt vett. Ahhoz képest, hogy első regény, a cselekmény teljesen a helyén van, a végére minden tökéletesen összeáll. Egy kellemes szerelmi szállal fűszerezett, és izgalmas fordulatokkal teli krimi, ami nem egyszer engem is meglepett. Az írónő nagy tehetséggel sodorta az események sodrását, hol erre, hol arra, és a “rosszfiút” illetően engem is sikerült megtévesztenie. A gerlepár sorsáért pedig, - ami engem, mint javíthatatlan romantikust különösen foglalkoztatott, - az utolsó pillanatig izgulhattunk. Anabelle-l együtt én is beleszerettem a fiatal és dögös, ám kissé zárkózott és félénk nyomozóba. Az ő karakterével - és azt hiszem a mindannyiunkban ott élő tinilány nevében beszélhetek - az írónőnek sikerült eszményi férfit alkotnia. A kettejük kapcsolatáért, és a szerelmi szál könnyebb megalkotásáért még a kriminológiai szempontból kifogásolható részleteket is megbocsátottam. 

A könyv értékelését illetően azonban, a rengeteg pozitív dolog után, legalább ilyen sok a “de”.


Mindezek közül számomra a legfájdalmasabb “hiba” - vagy nevezzük inkább mulasztásnak - a helyszín körül tűnt fel. Olyan izgalmasnak találtam, hogy a regény Seattle-ben játszódik, és olvasás közben annyira fájt, hogy ez az érdekes nagyváros csupán díszlet maradt a háttérben.Rengeteg fánkot ettünk, és kávét ittunk Anabellel, és mindig megtudtuk, hogy mikor milyen ruhát viselt, akkor is, ha ennek egyáltalán semmi jelentősége nem volt, azonban a könyv az amerikai kultúrához, a helyi szokásokhoz és attitűdhöz sajnos nem vitt közelebb.
S ha már a kávé és elmélkedés… Az első szám első személyű elbeszélés érthető választás egy kriminél - főleg, ha az áldozat a főszereplő - engem egy idő után zavart. Bár a könyv alcímében - Egy regény az újrakezdésről és a félelmek leküzdéséről - az írónő már jó előre jelezte a könyv lélektani mivoltát, Anabelle tömérdek elmélkedését egyszerűen képtelen voltam végigolvasni. Úgy éreztem, mintha ezek a részek, mintha csupán vastag habarcsként működnének a történetet alkotó téglák között és az írónő ezzel akarná megtölteni az egyébként terjedelmét tekintve rövidre sikerült művét. 

Az egyetlen menedék összességében - hibák ide vagy oda - kellemes perceket hoztak. Jó volt elmerülni Anabelle történetében, a sármos Nate nyomozóval karöltve. A köny szerkesztése során bent maradt nyelvhasználati “furcsaságokon”, mint a három óval írt "hooogy" és "sansztalan"-on, mint különös jelzőn, pedig jókat is mosolyogtam közben.

2020. március 12., csütörtök

Mörk Leonóra : Ködkirálynő

8:00 0 Hozzászólás

    A szerelem kortalan. Mindenkinek joga van hozzá, függetlenül életkortól, társadalmi helyzettől. Nem is beszélve arról, hogy az élet derekán túl is bárkit megtalálhat. Ezek a jelmondatok cikáznak gondolataim között, miután becsuktam és magamhoz öleltem a külső megjelenésben is nagyon kellemes könyvet. Az imént leírt mondatok csak úgy száguldoznak szanaszét a nagyvilágban céltalanul, míg nem kapcsolódnak konkrét emberhez és a hozzájuk tartozó történethez.
   Két pár szerelmének kibontakozását dolgozza fel eme írás. Köztük a távolság 200 év, a kapcsolat pedig a mese. Igen, egy mesés könyv fordítása kapcsán keverednek a szálak, mélyülnek az ismeretségek. Ez így túl kusza? Elmagyarázom.
   Egy szinte ismeretlen német mesemondó asszony megjelent gyűjteményére talál rá a manapság ötvenes éveiben járó magyar nyelvtanárnő. Annyira megtetszik neki a történetek finom fogalmazása, árnyalt utalása, hogy szerez egy kiadót, mely hajlandó az ő általa létrejövő fordítást megjelentetni. A megérzései alapján egy pici német falucskához tartozó elvonuló kolostorban kívánja a szükséges fordítói munkát végezni. Egyébként is kapóra jön teljesen kiürült életének a változás. Elvonulását 2 nyári hónapra tervezte. Élvezi a magányt. egyre mélyebbre merül a történetekben és egyre kíváncsibbá válik a szerző iránt. Rákeres először a neten. Pont a helyszínen tartózkodik. Nem máshol, a munkája tárgyának szülőhelyén. Teljesen felvillanyozódik. Valódi nyomozói munkába kezd, hogy minden apró részletét megismerhesse az írónő életének. Ebben az elmélyült munkában lesz társa egy hasonló korú helyi férfi, aki a valamikori szerzői lak birtokosa. Számos kalandon keresztül tárul fel előttük egy múltbéli szerelem minden szépségével és kínjával. A morzsányi mozzanatok feltárása számos lelki folyamatot indít mindkettejükben, kik már ezelőtt lemondtak az érzelmek viharáról. Mire feltárják a régi mesét, felismerik a sajátjuk egyik talán legfényesebb folytatási lehetőségét.
   Így talán nem túl spoileres, mégis kellően izgalmas részleteket hallgattam el.
   A két idősíkot nagyon finom, szinte már idegfeszítő pillanatokban váltogatja a könyv. Könnyedén tartottam meg a figyelmet olvasás közben. Jól kezelte a fordulatokat és kerülte a szócséplést. Szereplői jelleme egyértelműen fogalmazott. Csak egyszer remegett meg a gyomrom. A kötet felénél a semmiből elém vágja az író az egyik szál végkimenetelét. Nem akartam még tudni. Úgy szerettem volna még izgulni kicsit, szurkolni a boldog holtomiglan, holtodiglan végkimenetelnek. Aztán, lehet célja volt a huszárvágásnak. A fókusz. A lényeg a sorok közé rejtett üzenetben van.
  Számtalan gondolatom támadt közben. Először is, hogy felhívom Iványi Orsolya figyelmét a könyvre. A Neverordinary blog írója hasonló gondolatok ültetésén munkálkodik : az élet cseppet sem ér véget a miniszoknyás korszak végével. Aztán arra is gondoltam, hogy milyen érdekes, hogy saját életem talán egyik legnagyobb fordulópontján talált rám a történet. Mellesleg bátorságot nyertem belőle. Igaz, még van időm, de az üzenetet megkaptam. Utána meg azt találtam ki, hogy kölcsön fogom adni anyukámnak, meg még pár ismerősömnek, hátha megtalálják benne az inspirációt. Leporolhatják félve megálmodott vágyaikat és belevágnak a megvalósításba.
   Szerettem, olvassátok!


2020. március 11., szerda

Online raktárvásár az Alexandránál!

14:15 0 Hozzászólás
Szuper hír, hogy több budapesti és vidéki helyszín után az Alexandra online raktárvásárt is szervez. Így ha lemaradtál volna, vagy egyszerűen csak még több könyvvel szeretnéd gazdagítani a gyűjteményedet, csütörtökön, már reggel 8-tól böngészheted a kínálatot. Az esemény leírása szerint több tízezer könyv közül választhatsz, a készletfrissítés miatt pedig akár 90% kedvezménnyel is vásárolhatsz.

Kép forrása: Facebook/Alexandra

Kicsit tartok tőle, hogy mindenki egyszerre fogja megrohamozni az oldalt, mint ősszel, de szerintem érdemes lesz türelmesnek lenni. Bár akkor éjfélkor indult az akció, és a hatalmas érdeklődést nem bírta a honlap, másnap sikerült leadni a rendelésemet. :)
 Az őszi online raktárvásár termése

 Febr. végén a bolti raktárvásárra is eljutottam

Bár vészesen gyarapszik a még olvasatlan könyveim száma, kétlem, hogy lennék olyan erős, és kihagynám az újabb kedvezményeket. Főleg, hogy hónap végén lesz a szülinapom... :)

Időpont: 2020. március 12-14. 
Helyszín: www.alexandra.hu

2020. március 9., hétfő

Jandy Nelson - Neked adom a napot

16:30 0 Hozzászólás


Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
A ​tizenhárom éves fiú-lány ikerpár, Noah és Jude hihetetlenül közel állnak egymáshoz. Különleges burkot húznak maguk köré színekből és szavakból, ahová nem engednek be semmit és senkit. Egy nap azonban a burok felhasad, és a családi tragédia úgy kipörgeti az ikreket megszokott világukból, akár egy tornádó.
Három esztendő múltán jóformán szóba sem állnak egymással. Az érzékeny lelkű Noah szerelmes barátságba keveredik a szomszéd sráccal, Jude pedig mesteréül választ egy goromba férfit, akinek több köze van a lány családjának széthullásához, mint hinné…
Az ikrek nem veszik észre, hogy mindketten csak a történet egyik felét ismerik, és vissza kéne találniuk egymáshoz, hogy esélyük nyíljon világuk újjáformálására.
Jandy Nelson világsikerű regénye döbbenetes művészi erővel szőtt mese, ami beszivárog a csontjainkba, akár a tűz melege egy didergető napon.

Lehet nem leszek népszerű ezzel a bejegyzéssel, de több nappal az olvasás után is úgy érzem, ez nem az én könyvem volt. Nem mondom azt, hogy utáltam, és hogy megbántam hogy elolvastam, de azt sem érzem, hogy nekem íródott volna. Pedig nagy reményekkel vettem a kezembe, mert nagyon sok jót olvastam róla, és való igaz, voltak is benne olyan részek, amiket nagyon szerettem, amik meghatottak, de mégsem tudom azt mondani, hogy igen, ez volt A Könyv.
Egy ikerpár a főszereplő, és az ő szemszögükből követjük az eseményeket. Ami különlegessé teszi a könyvet, hogy Jude 16 éves, amikor elmeséli a történetét, Noah pedig 13-14 éves. Gyerekkorukban elválaszthatatlanok voltak, különleges kapcsolat volt az övék. De volt egy bizonyos buli, és egy tragédia, ami után ez a bizonyos kapocs elszakadt. Eltávolodtak egymástól. Szinte már alig beszéltek egymással. Noah a rajzaival, Jude pedig a szobrászattal igyekezett kifejezni és megtalálni önmagát.
A könyv nagyon nehezen indul be, igazából nem is nagyon akartam befejezni, de egy kedves könyvmoly társam meggyőzött, hogy adjak egy esélyt a könyvnek, mert minden értelmet nyer a végére. Ebben volt is valami, fejezetről fejezetre göngyölítettük fel a szálakat, ismertük meg a családot, és lettünk tanúi egy család széthullásának, egy tragédiának, és Noah lelki vívódásának. Noah ugyanis meleg. Ezt csak Jude tudja, de a szüleik előtt ez titokban marad. A szülőkre nagyon haragudtam, mert milyen szülő az olyan, aki elé nem tud odaállni a saját gyereke azzal, hogy a saját neméhez vonzódik, mert fél a fogadtatástól. 
A testvérek személyisége is merőben eltér egymástól. Noah a fejében egy festményként alkotja meg, és mondja el, hogy mit is érez, Jude pedig a szellemeihez fordul, és a babonáiban látja minden nehézségből a kiutat. Nekem úgy tűnt, hogy Noah 13 évesen érettebb volt, mint Jude 16 évesen, és talán ezért, vagy a meghozott döntéseikért, nekem Noah volt a kedvenc karakterem, még akkor is, ha a megfelelési kényszere sokkal nagyobb volt, mint azt egy 13 éves gyerektől "elvárható".
Az alap történet jól lett volna, csak sajnos úgy érzem, hogy nem volt tökéletesen megírva. 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

2020. február 29., szombat

Elyn Vee N.: Santa Night

10:00 0 Hozzászólás

PublishDrive, 2019

Egyik este arra lettem figyelmes, hogy kaptam egy üzenetet Elyn Vee N. írónőtől. Azt írta, hogy szívesen elküldené nekem a legújabb novelláját elolvasásra, de természetesen nem szeretne vele zargatni. Mivel az előző F$ck ​you, Hunter! – Cseszd meg, Hunter! (Dirty Souls - Piszkos lelkek 1.) című regénye kedvemre való volt, így természetesen igent mondtam. 😊

A Santa Night címmel ellátott 60 oldalas kis karácsonyi novellában az írónő ismét a szerelemre és a testiségre fektette a hangsúlyt. Röpke fél órában megismerhetjük Delilah és Blake történetét, amely a realitás és az abszurdum határán ingadozik. Mert valljuk be: Mekkora az esélye annak, hogy két ember ugyanazon okból kerül egy olyan helyre Karácsonykor, ahol találkozhat élete szerelmével? Nem sok. Ugye? Ettől függetlenül egy ilyen történetben, ha csak egy kis ideig is, de elhihetjük azt, hogy bármi lehetséges, és ami által mi is a fellegekben érezhetjük magunkat a szereplőkkel együtt.

Delilah és Blake barátaik helyett elvállalnak egy munkát a kanadai Quebec-ben. Blake a cuki szakállas télapó szerepét tölti be, míg Delilah csinos kis manó ruhában próbálja állni a sarat a felnőtt férfiak és mellettük álló feleségeik tekinteteinek kereszttüzében. Ezek után, egy aprócska tévedésből mindketten ugyanabban a házikóban szeretnék eltölteni az éjszakájukat, és ez az a pont, ahol igazán kezd izgalmassá válni a történet és mindkét szereplő szemszögéből követhetjük végig az eseményeket.

,,– Megkérdezhetem, hogy mégis mit keresel itt? – néz rám vádlón.
– Szerinted? Itt a karácsony, te pedig elég jó kislány voltál – válaszolok kellő lazasággal."


Noha az írónő történetei tetszenek, amivel nem vagyok maximálisan megelégedve, az a borító. Manapság a romantikus - erotikus műfajban már nem lehet az írókat megkülönböztetni egymástól. Ha megnézzük, a legtöbb borítón szerepel legalább egy személy. Lehetséges lenne, hogy ma már ez az elvárás az olvasók körében? Nem tudom. Én személy szerint már jobban örülnék egy visszafogottabb, kreatívabb, titokzatosabb borítónak, amelyen nem feltétlenül szerepel valaki avagy valakik. Mindezek ellenére becsülendő, hogy egy olyan lány szerepel a borítón, aki teljes mértékig hasonlít a könyvben szereplő Delilahra. Sok könyv esetében ez nem így van. A betűtípus tetszik, viszont a képpel nekem nem harmonizál. Ugyanakkor nem minden a külcsín. 😉

Mindenesetre Elyn Vee N. engem teljesen megvett magának a stílusával. Úgy érzem, kevés olyan író van, aki 60 oldalban is ugyanúgy nyújtani tudja az érzelmek letisztult, de mégis laza és humoros egyvelegét, mintha ezt egy pár száz oldalas könyvben nyújtaná. Ezzel a karácsonyi novellájával azt érte el, hogy én, aki nem nagyon szeretek karácsonyi történetek olvasni, végül igenis és igényli a történet folytatását. Bármilyen formában!

Egy biztos, ha van felesleges fél órád vagy épp egy 500 oldalas könyvnek a közepénél jársz, de beiktatnál közé egy rövidebb, viszont annál szórakoztatóbb olvasmányt, akkor ajánlom figyelmedbe ezt a karácsonyi novellát. Tökéletes téli olvasmánynak, vagy ha olvasnál valami rövidke, de annál izgalmasabb történetet! 😁

Kedves Elyn Vee N.!

Szeretnék gratulálni, hogy sikerült elérni az álmodat, és hogy ezentúl a BookDreams kiadó szerzőjeként fogod tudni kiadni a könyveidet. Megérdemled! További sok sikert kívánok!

Köszönöm, hogy ismét elolvashattam elsők közt a legújabb írásodat. Jó érzés, hogy az első könyveddel kapcsolatosan kifejtett véleményem elolvasása után is úgy döntöttél, hogy szeretnéd, ha én is elolvasnám legújabb novelládat.

Kiváncsian várom további történeteid és azok folytatásit! 😉


Drajkó Beáta




Follow Us @soratemplates