2018. április 25., szerda

0:00 0 Hozzászólás
Sziasztok!

Mint sok más szerencsés könyv rajongó, idén én is ismét ellátogattam a könyvfesztiválra édesanyámmal, és hát… nem kevés könyvvel tértünk haza.

Először is szeretnék arról a bestseller boxról írni, amit a Líra Kiadó Csoportnál kaparintottam meg. Voltam olyan szerencsés, hogy vasárnap délelőtt nem sokkal nyitás után én kaparinthattam meg az utolsó ilyen kis dobozkát. Szóval bocsánatot kérek mindenkitől, akiknek már utánunk nem jutott, én voltam az a „szemét”, aki az utolsót is lenyúlta.

Megmondom őszintén, ez a nagy bevásárlás a Lírásoknál teljesen spontán volt. Eredetileg csak egy könyvért mentünk be, aztán találtam még egyet és stb.

Így látatlanban is szeretném, megköszöni az ott dolgozók segítőkészségét, az összes stand közül itt voltak a legkészségesebbek és ráadásul nekik köszönhetően gazdagodtam egy új, frissen dedikált Szurovecz Kitti könyvvel is.

Hatalmas nagy élmény volt találkozni az írónővel, egy nagyon aranyos, közvetlen személyt ismerhettem meg, nagyon szeretem a könyveit, az egyik kedvenc íróm, szóval így spontán összefutni vele nagyon nagy élmény volt. A legmeglepőbb pedig az volt, hogy pár órával később tényleg spontán összefutottunk a női mosdóban, és megismert. Számomra ez akkora elismerés, és öröm volt. Nagyon jót beszéltettünk a dedikálás alatt, kaptam egy ajándék részletet a most készülő könyvéből, kíváncsi vagyok milyen lesz, már nagyon várom, és azt hiszem, ezentúl szándékosan fogok a dedikálásaira menni.

Új szerzeményekből nem szenvedek hiányt, azt hiszem, ki se fogom tudni olvasni mindet a könyvhétig. Egyetlen csalódásom, vagyis inkább pofára esésem a könyvfeszten az az volt, hogy kinéztem magamnak Baráth Viktória könyveit, legalább a legújabbat mindenképpen szerettem volna megvenni, de sajnos a kiadója nem képviseltette magát a fesztiválon… Persze az én hibám, hogy nem néztem meg, hogy kint lesz-e a kiadó, de a fene se gondolta volna. Na, sebaj, legalább marad kívánságlistás könyvem a könyvhétre.

A könyvmolyképző kiadó standjánál pedig sikerült lecsapnom két sorszámozott új könyvre, aminek nagyon örültem, plusz ezzel anya is jól járt, mert ő így olcsóbban ihatott kávét az Alexandra Könyvszalonnál felállított kávéspultnál.

Mivel még csak pár éve járok könyvfesztiválra, ezért nem igazán voltam még semmilyen programon, idén is lett volna egy csomó, ami érdekelt, csak hát sajnos nem volt időm elmenni egyikre sem. Pedig igazán kíváncsi voltam, hogy Böszörményi Gyula mit tartogat még Ambrózy báró ügyben. (utólag olvasva rájöttem, hogy nagyrészt ez annak is titok marad, aki ott járt)

Összességében nagyon jól éreztem magam a könyvfesztiválon, a friss szerzeményemről pedig egy moly.hu-s link segítségével számolnék be. 
Ezek közül a könyvek közül van három, amit anyukámnak vettünk ( a Jeffrey Acher könyvsorozat első 3 része és a Athaneaum kiadó jóvoltából még 3 könyvvel gazdagodtam. ( a boksz tartalma: Révay Theresa: A muranói  üvegműves lánya, A férfilélek tükre illetve Kolozsi László A farkas gyomrában c. könyve plusz könyvjelző, kis csoki és egy nagyén édes kis jegyzetfüzet)
https://moly.hu/polcok/konyvfesztivalos-szerzemenyeim-2018
Köszönöm, hogy elolvastad! 

Eszter



2018. április 24., kedd

Margaret Atwood: A ​szolgálólány meséje

5:30 0 Hozzászólás
Ez a könyv tipikus esete annak, amikor megjelent már az "őskorban", de szörnyű borítóval és az ifjabb nemzedék a létezéséről se tudott. Majd jött egy új kiadó, megjelentette újra, a mai elvárásoknak megfelelő egyszerű, ugyanakkor szép borítóval és hirtelen mindenki rákapott az olvasására. Tudomást se véve arról, hogy egy olyan történetről van szó, mely 33 évvel ezelőtt jelent meg, magyarul pedig 12 éve.

Bevallom, hogy lassan rám már illik az "őskorú", ennek ellenére fogalmam se volt arról, hogy létezik ez a nálam csupán csak 1 évvel fiatalabb könyv.
Aztán egyre több moly Kívánságlistáján pillantottam meg, futottam bele a sorozatról írt hírekbe (még nem láttam egy részét sem, de ami késik, az nem múlik ugyebár) és végül eljött az a nap, amikor megpillantottam a könyvtár egyik polcán. És a kosaramban landolt.


Forrás
A történet sokáig eléggé titokzatos.
Van a múlt, ami számunkra a hétköznapi, megszokott. A nők dolgoznak, függetlenek, pénzt keresnek, eltartják magukat, szavazhatnak, nyáron bikiniben sütkéreznek, szoknyát hordanak, mutogatják magukat.
És van a jelen, amikor minden a feje tetejére állt, nem is olyan rég. Kevés azoknak a nőknek a száma, akik képesek a teherbe esésre és a magzatok kihordására. Kincsek ezek a nők, viszont rabok is. Kiközvetítik őket fontos férfiak házaiba, ahol lehúznak X időt és a feladatuk az, hogy teherbe essenek, majd lemondjanak a gyermekükről, aztán új háznál újra átéljék mindezt. 
Azok a nők pedig, akik már nem képesek erre, vagy táborokban tengeti a hátramaradt éveiket vagy a befolyásos családoknál dolgoznak vagy ha "szerencsések", akkor Feleségek lehetnek. De ha Feleségek és már nem képesek egy baba kihordására, akkor bizony el kell viselniük a Szolgálólány létét a házban és a tudatot, hogy a Férj bizony nem ritkán ágyba bújik az illetővel. Természetesen ezek az együttlétek nem a romantikáról, az örömről szólnak, hanem a nemzésről. Tudjátok, az a fajta, amikor nézd a plafont, gondolj valamire és hamarosan vége.

"A férfi nem egyéb, mint a női stratégia része újabb nők létrehozása érdekében."

A történetünk elmesélője egy Szolgálólány. Nem tudjuk hogy hívták a múltban és ez nem is lényeges már. Ő most egy Parancsnok Szolgálólánya, majd pedig egy másiké lesz majd. A múltban a fiatal nőnek volt egy kislánya, családja, de mindez tényleg a múlt. Jobban jár, ha el is feledkezik róla.
Az elbeszéléseiből megtudjuk hogyan telnek a Szolgálólányok mindennapjai, miken kell keresztülmenniük, milyen az új világrend és itt jön az izgalom. ... Természetesen mint ahogy minden diktatúrában, itt is van ellenállás. A Szolgálólányunk pedig nyakig belekeveredik, miközben a kapcsolata a Parancsnokával valami "bizarr" kapcsolattá kezd átalakulni.

Szerettem olvasni ezt a disztópikus történetet és furcsa módon egy percig se éreztem azt, hogy a 80-as években jelent meg. Teljesen mai, friss volt. Ha nem tudtam volna, hogy több mint 30 éves "sztoriról" van szó, totál abban a hitben lennék még ebben a percben is, hogy most pattant ki az írónő fejéből a gondolat.

Be lehet agyalni azon, hogy vajon tényleg megtörténthet-e az, amiről Atwood ír. Van-e benne valami? Kell-e rettegni egy ilyen jövőképtől? Én úgy gondolom, hogy van benne valami és bizony el tudom képzelni, hogyha nem is a közeljövőben, de egyszer mindez valóra válhat, ha a lakosság összetétele nem fog egymáshoz jobban közelíteni a nemi arányok tekintetében.

Olvasmányos és izgalmas kötet A szolgálólány meséje. Döbbenetes, elgondolkodtató, rémisztő.
Rémisztő belegondolni, hogy a történet előzményei lényegében ugyanazok, amik a mai napig is rengeteg nővel, gyerekkel megtörténnek: az erőszak, a gyilkosság, a gyermekek utáni határtalan vágy, a nemzőképesség csökkenése, az egyre több olyan pár akiknek segítség nélkül nem sikerül teherbe esniük. ... És a nemi aránytalanság. A mai napig több fiú csecsemő születik, mint kislány. Sőt, vannak olyan országok, kultúrák, ahogy egyenesen kevés a lány gyermek. Pl. Kínában a 70-es években vezették be az egygyermekes családmodellt és a legtöbb pár a fiú utód reményében akár abortuszra is hajlandó volt, ha kiderült, hogy a magzat lány. Így mára ott tartanak, hogy 100 lányra kb. 130 fiú jut. És mindez hová vezethet? Pl. ahhoz, hogy rendesen agglegényfalvak alakultak ki ebben az országban.

Egyetlen zavaró tényező volt csak, méghozzá a vége. Ugyanis kurta-furcsa módon fejeződik be. Nem tudjuk meg mi történik a Szolgálólánnyal, túlélt avagy sem.

Az eredeti bejegyzés a saját blogomon jelent meg ITT. 

2018. április 23., hétfő

A KÖNYV NAPJA margójára

18:06 0 Hozzászólás
                  Április 23.

 Te tudod, hogy milyen nap ez? Sok könyvfaló átsiklik ezen a napon, és nem is tudja, hogy ez hivatalosan is a Könyv Napja.
    Az UNESCO 1995-ben nyilvánította Shakespeare (1616) és Miguel de Cervantes (1616) elhalálozásának napját a Könyv napjává, katalán javaslatra. A nap célja az olvasás szépségének a felfedezése, illetve az olvasásra való ösztönzés.


  Erdélyben, Marosvásárhelyen eddig nem  sok irodalommal kapcsolatos rendezvény, akció és kezdeményezés élt (persze a minden évben megrendezett nagyszabású Könyvvásáron kívül, amin több kiadó, több ezer könyv képviseltette magát, az író-olvasó találkozásokkal, a gyerektevékenységekkel és egyéb előadásokkal együtt). Legfeljebb néhány könyvesbolt szervezett esetenként egy-egy gyereksarkos délutánt vagy dedikálással összekötött könyvbemutatót.
   Az utóbbi időben egyre több 1 lejes (1 lej= 10 szem cukorka ára) könyv akciót szerveztek a különböző antikváriumok, amikor is a vásárlók 1 lej értékre egy könyvet kaptak a vásárlók. Az elárusító bácsi büszkén újságolta a legutóbbin, hogy egy 5 nap alatt több, mint 1000 könyve kelt el. 
   A Költészet Világnapján (március 21) is láttam villanyoszlopokra ragasztott verseket, sőt ragasztottunk mi is ki.
Ezek a megmozdulások színt hoznak a városlakók mindennapi életébe.  


   A mai napon pedig a Teleki Téka előtt (Teleki Sámuel által alapított közkönyvtár az 1700-as években) sétálva az a kellemes meglepetés ért, hogy egy tele könyvespolcon egy felirat azt hirdette, hogy a könyveket az érdeklődők kegyeibe ajánlják, vigyék jó szívvel. Egyébként megtudtam, hogy a Téka udvarára helyezett könyvespolcon minden nap könyvcsere folyik. A megunt könyvedet beviszed, ami tetszik elhozod minden különösebb cécó nélkül. Fantasztikus elgondolás!
   A másik meglepetés a mai napban pedig a városi buszokra helyezett dobozok voltak tele könyvekkel. Egy megmozdulás a könyvek és az olvasás népszerűsítésére. Az utazók olvashattak a buszon, hogy ne unatkozzanak és még haza is vihették a nekik tetsző könyveket.


   Remélem más településeken is ilyen események élnek és azt is remélem, hogy a jövőben még több hasonló fog majd létrejönni.  

Könyv és fesztivál együtt, ez a Könyvfesztivál!

16:00 0 Hozzászólás

A Könyvfesztiválról, ha megkérdezik az embert, hogy miért jár oda, sokféle választ kaphat: a könyvek és akciók miatt, új megjelenések okán, a programok vonzották, esetleg a dedikálások, vagy csak szeretne minél több könyvmoly ismerőssel találkozni. Ha valaki engem megkérdezne, miért mentem ki, azt mondanám: mindezért.

2018. április 22., vasárnap

Colleen Hoover - Egy nap talán...

0:00 0 Hozzászólás

Colleen Hoover:Maybe Someday – Egy nap talán




„A huszonkét éves Sydney élete maga a tökély: egyetemre jár, jó állása van, stabil kapcsolatban él egy remek sráccal, Hunterrel, és a legjobb barátnőjével, Torival közösen bérel lakást. De minden megváltozik, amikor rájön, hogy Hunter megcsalja, és egyik pillanatról a másikra el kell döntenie, hogyan tovább.

Sydney egyszer csak vonzódni kezd a titokzatos, jóképű szomszéd sráchoz, Ridge-hez. Nem tudja levenni róla a szemét, és valósággal megbabonázza a fiú szenvedélyes gitárjátéka esténként az erkélyen. Ridge sem közömbös iránta, és hamarosan ráébrednek, hogy több szempontból is szükségük van egymásra.

Az Egy nap talán egy szenvedélyes történet barátságról, megcsalásról és szerelemről, ami az első oldaltól kezdve beszippantja az olvasót Sydney izgalmakkal teli világába.”





Nem tudom, mit mondhatnák, talán először nem is a magával a történettel kezdeném, hanem a könyv extráival. Aki már olvasott az írónőtől, tudhatja, hogy minden regényében van valami különleges, és hát ez most sincsen másképp.

A könyvhöz egyedi zenék íródtak, melyek azok a dalok, amiket Sydney és Ridge írnak együtt a történetben. Szóval kvázi életre kelnek azok a dalok, amiket a szereplők alkotnak. Szerintem zseniális ötlet, s nagyon jó zenészt találtak a dalokhoz. Kb. olyan mintha halhatnám Ridge hangját…

Itt egy link, ha esetleg nektek is kedvetek támadna zenét hallgatni olvasás közben: https://www.maybesomedaysoundtrack.com/listen.php

Az, hogy zenét írtak a könyvhöz, nem csak a történetet dobja fel, hanem egy egyszerű praktikus megoldás arra is, hogy a közlekedési eszközökön is tökéletes nyugalomban tudjunk koncentrálni erre a szívmelengető könyvre.

És, hogy milyen maga a történet? Szerintem egyszerűen zseniális.

Rólam annyit kell tudni, hogy nagyon szeretek sorozatokat nézni a könyvek olvasása mellett, és végignézve egy 4-5 évados sorozatot, sokszor gondolok vissza nosztalgiázva az első évadra, az első pár részre, a kezdetekhez. Nos, ez a nosztalgikus érzés ebben a könyvben is előfordult. Az egyik kedvenc részem, most is az elején történt.

Azok a bizonyos gitáros, teraszos esték… Ha elolvasod a könyvet, vagy már olvastad rá fog jönni, hogy mennyire cuki és meghatározó ez a jelenet, és ez az ismerkedési forma.

SPOILER

Ugye az összeköltözés után derül ki, hogy Ridge valójában süket. Ez számomra először nagyon nagy csalódás volt. Igen, kicsit furcsa volt ez a helyzet, de az írónő tökéletesen megbarátkoztatta velem ezt az állapotot. Tulajdonképpen a végén már nem is foglalkoztam azzal, hogy nem hall.

Nagyon vártam a pillanatot, amikor végre meg fog szólalni, és szerintem tökéletesen kifejezte az adott helyzet azt, hogy miért is szólalt meg pont akkor.

Ridge süketsége a történet folyamán nagyon fontos alkotóelemmé vált, és olyan pillanatot eredményezett, amely később nagy befolyással lett a kapcsolatukra, illetve a Maggie-vel való kapcsolatára.

Maggie, Ridge barátnője már évek óta. Mindig is őt akarta és soha nem fogja elhagyni. Állítja Warren, de mi van, ha mégis? És ha mégsem, mi az, ami ennyire visszatartja? Megmondom őszintén rengeteg összeesküvés elméletet gyártottam, mire kiderült az igazság… A megrázó igazság.

Szerintem az írónőnek valami Istentől kapott tehetsége van arra, hogy megosztó, de annál fontosabb kérdéseket találjon a könyveihez, és azokhoz olyan álláspontot írjon, ami mindenki számára elgondolkodtató. Lassan példaképemmé válik CoHo, mert amellett, hogy mer fontos kérdésekről írni, annyira jól fogalmazza meg a véleményét, hogy ezt senki nem tudja figyelmen kívül hagyni, aki egyetlen regényét is elolvasta.

A Maybe Someday számomra a könnyedebb könyvek közé sorolnám az írónőtől, de ebben is meg van minden, amit megszoktunk tőle, sőt még az a plusz is, amit a zenével belecsempészet.



Összegzés:
Maximálisan jár az 5 csillag. Nagyon szerettem még azt a részt a könyvben, amikor spontán együtt laktak, ha már a nosztalgiázásnál tartunk.



"És ha most nem lehetsz velem,

Én itt várok rád türelmesen.

Amíg eljössz,

Elviszel egy éjszakán.

Egy nap talán.

Egy nap talán."

2018. április 21., szombat

Manuela Rösel: Ha fáj szeretni

1:04 0 Hozzászólás
  Most egy olyan könyvet ajánlanék aminek a főtémája az, hogyan is kommunikáljunk borderline személyekkel. De mi is az a borderline? Engedjétek meg, hogy pár szóban szóljak róla. A borderline egy pszichiátriai kórkép, azon belül a személyiségzavarokhoz tartozik, abban is osztályzás szerint a dramatikus csoportba. Főbb tünete az, hogy a neurózis és a pszichózis határán helyezkedik el. Jellemzik még hangulatingadozások, önkárosítások, vagy szuicid gondolatok. Tipikus tünete még az, hogy a borderlineos személynek labilis az önképe, fehér-fekete látásmódja van, és gyakran kíséri depresszió.
  Ez a könyv iszonyatosan nagy segítséget nyújthat mindenkinek, aki egy csöppet is érintett a borderline személyiségzavarban. Manuela Rösel leírja mi is a borderline, mit jelent az identitászavar, beszél a borderline partnereiről, hozzátartozóiról, a párválasztásról, a borderline személy viselkedésmintáiról, arról amikor a borderlineos manipulálni akar másokat és arról, hogyan kezelje ezt a másik fél. Beszél arról is, hogyan kezelje a hozzátartozó a "beteg" dührohamait, önbántalmazásait, vagy ha azzal fenyegetőzik. Elmondja azt is hogyan lehet elkerülni egy borderlineossal a szakítást illetve azt, mi legyen a szakítás után, és sok minden más hasznos tanácsot és információt talál az a borderline személyiségzavarral kapcsolatban, aki kezébe veszi Manuela könyvét. 


/ A borderline személy iszonyatosan fél attól, hogy nem felel meg mások elvárásainak. Ez félelmetes fenyegetésként lebeg a feje felett, hiszen ha nem felel meg másoknak, nem elég értékes, nem elég szerethető, akkor el fogják hagyni./  ( Manuela Rösel: Ha fáj szeretni)


  Szerző: Manuela Rösel
  Cím: Ha fáj szeretni
  Kiadó: TARAMIX Kiadó Kft.
  Oldalak száma: 184 oldal
  A kiadás éve: 2015
  Fordította: Dr. Thomka Mariann 
  A könyv átlagos ára: 2400 Ft.

2018. április 20., péntek

El Paso

10:00 0 Hozzászólás
Nagyjából az amerikai megjelenéssel egy időben, 2016-ban a Tarandus Kiadó gondozásában jelent meg Winston Groom új regénye, az El Paso, amely egyébként akár Quentin Tarantino fejéből is kipattanhatott volna.

Megjelenés éve: 2016
Oldalszám: 552
Méret:142 x 190 mm
Kötés: puhatáblás
Kiadó: Tarandus

Winston Groom, a Forrest Gump szerzője már húsz éve nem adott ki fiktív történetet, így tehát még nagyobb érdeklődés fogadta legújabb kötetét. Az El Paso a mexikói forradalom eseményeit mutatja be, ügyesen keverve a valós eseményeket az írói képzelettel, miközben ámulatba ejtő leírást adott a 20 század elejéről, mind a bostoni ír mágnások fényűzéséről, mind Mexikó varázslatos tájairól és a nem épp varázslatos politikai berendezkedésről.

A történet főhősei a vasútmágnás (ex)milliárdos, Shaugnessy ezredes és (örökbefogadott) fia, Arthur,  akik ugyan egy nagy közös családi nyaralás reményében utaznak Mexikóba (noha a forradalom baljós előjeleiről már korábban értesülnek), azonban hamar szembe kell nézniük a hírhedt bandita, Pancho Villa ördögi tervével.

Az El Paso több szempontból is összetett. Egyrészt, a regény magában hordozza a „roadmovie”, a kalandregény, a fejlődésregény, a dime-novel, a western és bizony még a romantikus regény elemeit is, másrészt a szereplőkről is nagyon komplex és részletes leírást kapunk, aminek hatására mindenkivel képesek lehetünk egy rövid időre azonosulni, hiszen még az antihősnek is vannak pozitív cselekedetei, tulajdonságai. Winston Groom veszi a fáradságot, hogy a mellékkaraktereknek is jellemet, motivációt adjon, hogy kiemelje őket a történet díszleteiből, és egyéniségekké varázsolja őket. Ráadásul, hogy jobban megismerhessük a Shaugnessy- családot, és az oda 9 évesen becsöppenő Arhturt, hosszabb-rövidebb flashbackeket olvashatunk, melyek hatására kirajzolódik az apja árnyékából kilépni kényszerülő fiatal férfi fejlődéstörténete is.

A regény tocsog a vérben. Szinte minden oldalon olvashatunk valamilyen halálesetről, különös kegyetlenségből elkövetett, olykor értelmetlen tettekről, amely értelmezhető egyfajta műfajparódiaként (vagy a dime-novel lényegeként, amely eredetileg filléres szenzációhajhász regény általában western témában), ugyanakkor értelmezhető a forradalom természetéről és áldozatairól készített naturalista rajzolatként is.



Az El Paso magával ragadó olvasmány, amely a nézőpontok sokszínűségéből tevődik össze. Olvasás közben szinte fel sem tűnik, hogy maga a regény több mint ötszáz oldal, mert annyira belemerülünk az apró részletekbe, az olykor humoros, kissé szürreális történésekbe, olykor pedig a kegyetlen gyilkosságokba, hogy mire végzünk a kötettel, mi magunk is végigmentünk Arthur Shaugnessy hőssé válásának rögös útján.

2018. április 19., csütörtök

Leiner Laura- Ég veled (Iskolák versenye trilógia #1)

8:00 0 Hozzászólás
    Azóta olvasom Laura könyveit, mióta berobbant a Szent Johanna Gimivel. Utána megpróbálkoztam a Remek című regényével is, ami nem igazán nyerte el a tetszésemet és abba is hagytam az olvasását (ami elég ritka nálam, hogy csak úgy a történet közepén abbahagyom). 

 Leiner Laura Ég veled című regényét 2017 decemberében jelent meg az L&L kiadónál. Ez az iskolák versenye című trilógia első része. 


   A történet főszereplője Újvári Hanna, tizenegyedik osztályos diáklány, akit három másik iskolatársával együtt (Lóránt, Bernadett és Zsombi) az iskola igazgatója elküld az Iskolák Országos Versenyére (IOV), amiről egyébként soha senki semmit nem hallott. Hanna életét és mindennapjait meghatározza az, hogy nemrég elveszítette édesanyját. 

    Igazi tiniregényként jellemezném, annak minden tulajdonságával és fordulataival együtt. A szereplők tipikusak és sarkítottak is valamilyen szinten. Zsombi, a félénk és naiv kilencedikes; Lóri, a gyúrós; Bernadett, aki egyszavas válaszokat ad; Hanna, az okos; Máté, aki mindenkivel jóban van; Kornél, a tipikus jófiú; az arany csapat tagjai, a gonoszak; Zoli a pinpongos srác; Titanilla, a cicababa, a hobbiornitológus zenetanár. 
 A való életben is vannak ismerőseink, akiket jellemezni tudunk egy szóval (próbáld csak ki), de nem csak egy dolog adja meg a valónkat. Az igaz, hogy egy tiniregénytől ez elvárható, hiszen nézzük csak meg a célközönséget: tinédzserek. Akik előtte gyerekek voltak és meseregényt olvastak. A meseregény szereplői kizárólag pozitív és negatív kategóriába sorolhatóak be. De a tinik már nem olvasnak meseregényt. Egyrészt ciki, másrészt kinőttek már belőle. Viszont ez a pozitív és negatív kategorizálás megmarad, emellett egy fokkal előre is lépik, azzal, hogy bejön a csalódás. Máté, a mindenkivel jófej és mindenkivel lepacsizós fiú, nem segít és hátat fordít a "barátjának". Laura vagy nagyon sokat tanulmányozta a közönségét vagy nagyon jól ráérzett erre. Egyszóval fantasztikusan csinálta. Kiváncsi vagyok, hogy milyen irányban fognak fejlődni a szereplők a trilógia végére.

   A következő sorokat csak azok olvassák tovább, akik befejezték a regényt! Spoilert tartalmazhat! 

    Ha megengeditek, megpróbálom kitalálni, hogy mi fog még történni a továbbiakban: Kornél és Hanna összejönnek (nyilvánvalóan), viszont egy félreértés és a büszkeségük miatt eltávolodnak egymástól, majd újra egymásra találnak. Zsombi csalódni fog Mátéban (egy hatalmasat), viszont a végére legyőzi önmagát és a naiv kisfiúból magabiztos "nagyfiú" lesz. Bernadett szakítani fog a barátjával, először úgy mutatja a külvilág felé, hogy nem érdekes a dolog, viszont Hannának kiönti a szívét (azt sem tartom kizártnak, hogy a pasi megjelenik az IOV-on). Mátét kiközösítik a napraforgó-viselkedése miatt, majd újra befogadják, de már semmi sem lesz a régi. Az arany csapat megszelídül és leszáll a magas lóról. Hannáék kiesnek a versenyből, de valamilyen csoda folytán, ami még nem volt az IOV történetében tovább folytathatják. 

   Mindenesetre a következő részből majd kiderül, hogy merre haladnak tovább az események.

Random idézet:
– Ez csak egy játék volt.
– Minden az – felelte.

2018. április 18., szerda

Lady Jane

15:00 0 Hozzászólás

Lady Jane című könyv véletlenül akadt a kezembe, és egyáltalán nem hittem, hogyha elolvasom, akkor tetszeni fog nekem. Egyrészt, mert történelmi regény, másrészt mert romantikus. Miközben mindkettő megvolt benne, ezekkel együtt is imádtam a könyvet. A következő bejegyzés arról fog szólni, miért is tetszett meg a könyv, mindennek ellenére.

2018. április 17., kedd

Follow Us @soratemplates