A következő címkéjű bejegyzések mutatása: krimi. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: krimi. Összes bejegyzés megjelenítése

2021. december 6., hétfő

Farkas Anett: A 33-as beteg

15:00 0 Hozzászólás

Vannak, akik szívesebben maradnak a komfortzónájukban, és már közismert íróktól olvasnak, míg mások szeretik a kevésbé ismert, sőt akár elsőkönyves szerzők művét is a kezükbe venni. Én az utóbbiakhoz tartozom, ennek pedig különösen örülök, hiszen egyébként ki tudja mikor jutottam volna el Farkas Anett A 33-as beteg c. kötetéhez. 

A fülszöveg: 

„Rettenetes sorozatgyilkosság sokkolja a Balaton fővárosát. Egy szörnyeteg nőket rabol el és aláz meg. Pintér Dávid sztárnyomozó és alkalmi társa, Fehér Vivien próbálnak válaszokat találni, és kibogozni azt a csomót, ami egyre nagyobbra duzzad az áldozatok számának gyarapodásával. 

Úgy tűnik, a rejtély megoldásához Vivien múltján keresztül vezet az út. De mi köze mindehhez a zalaegerszegi pszichiátria szomorú sorsú betegének, Rebekának? Vajon az őt kezelő pszichiáternek sikerül áttörést elérnie? 

Ki ismerheti a teljes igazságot? 

Egy rendőrnő 

Egy apa

Egy pszichiáter

Öt barátnő a múltból 

A 33-as beteg”

 

Már nem emlékszem, pontosan hogyan/mikor tévedtem Anett Instagram-oldalára, de megmutatta a könyvének a borítóját, és szerintem nem túlzok, ha azt írom, hogy én már akkor beleszerettem. Annyira figyelemfelkeltő, szuggesztív volt; ez az, amin egy könyvesboltban is egészen biztosan megakad az ember szeme. Mikor belelapoztam, hogy megnézzem, kinek köszönhető ez a csodálatos borító, meglepődtem. Faniszló Ádám munkáiért már eddig is odavoltam, de emlékeim szerint az Álomgyár Kiadó könyvein kívül még nem találkoztam a nevével. Szóval a borító nálam egyértelműen csillagos 5-ös, de lássuk a történetet. :) 

 

A könyv már az első oldalaktól kezdve beszippantott, és egészen a végéig nem is eresztett. Rendkívül gördülékeny volt, feszültséggel, titkokkal teli; nagyon tetszett, hogy nem volt túlírva, nem voltak benne felesleges „üresjáratok”. A fejezetek közötti váltás mindig garantálta a kellő izgalmat, így tényleg nehéz volt letenni, ha az embernek más dolga is akadt. 

 

Bár a történet fiktív, annyira jól van megírva, hogy akár valós is lehetne. A könyvet pedig különösen jó volt annak tudatában olvasni, hogy amint azt a köszönetnyilvánításból megtudjuk, Anett korábbi főnöke, Dr. Vajda Gábor rendőr alezredes volt az egyik előolvasó. Ő a tudásával segítette a nyomozást, míg a másik előolvasónak, egy bizonyos Noémi nevű hölgynek a mentális beteg „megalkotása” köszönhető. 

 

A nyomozópáros, Vivien és Dávid nagyon a szívemhez nőttek, egyszerűen imádtam őket. Annyira különbözőek voltak, mégis tökéletesen kiegészítették egymást. Dávid türelmetlenségét, szókimondását jól ellensúlyozta Vivien higgadtsága, nyugodt természete. Jókat mosolyogtam kettejük vicces csipkelődésein, szócsatáin. Vivien tündéri kislánya, Fanna is színt vitt a történetbe a korosztályára jellemző őszinteségével, gyermeki ártatlanságával. 

 

Semmiképpen sem szeretnék túl sokat elárulni, így csak annyit írok: akik már olvasták, vagy a közeljövőben fogják kezükbe venni a könyvet, bizonyára szembesülnek vele, hogy a sorok között nagyon komoly mondanivaló rejlik. Egy olyan probléma, amely kisebb-nagyobb mértékben, de napjainkban is sokakat érint(het)… 

 

Összegzés: 

Úgy gondolom, hogy Farkas Anett A 33-as beteg c. könyvével nagyon magasra tette azt a bizonyos lécet. Számomra ez egy tökéletes könyv volt; az pedig, hogy valakinek ez az első kötete, még inkább elismerésre méltó. Egy olyan történetet kaptunk, amely egészen az utolsó oldalakig fenntartja az érdeklődést; számos meglepő fordulattal, remek csavarral gondolkodásra késztetve minket, olvasókat. Ha egy letehetetlen krimire vágytok, csak ajánlani tudom! Köszönöm Anettnek a lehetőséget, hogy elolvashattam, és nagyon várom a következő könyvét!

 

„…engedd el, ami megtörtént, és amin úgysem tudsz változtatni.”

 

(Kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Folytatás...
# könyvek # krimi
írta dátum: Nincsenek megjegyzések:
Kategóriák: ,

2020. szeptember 15., kedd

Paula Hawkins - A víz mélyén

10:00 0 Hozzászólás


 

A ​várost átszelő folyóból holtan húznak ki egy fiatal nőt. Néhány hónappal korábban egy sérülékeny tinédzser lány végezte ugyanott, ugyanígy. Előttük évszázadokon át asszonyok és lányok hosszú sora lelte halálát a sötét vízben, így a két friss tragédia régen eltemetett titkokat bolygat meg – és hoz felszínre.
Az utolsó áldozat árván maradt, tizenöt éves lányának szembe kell néznie azzal, hogy félelmetes nagynénje lett a gondviselője, aki most kényszeredetten tér vissza oda, ahonnan annak idején elmenekült, és ahová szíve szerint soha nem tette volna be újra a lábát. A folyóparti ház eresztékei éjjelente hangosabban nyikorognak, a fal tövében susogó víz kísérteties neszekkel tölti meg az egyébként zavartalan csendet.

A lány a vonaton című regényhez hasonlóan PAULA HAWKINS újabb története is megállíthatatlanul sodorja az olvasót a végkifejlet felé, bizonyítva, hogy az írónő nagy ismerője a női léleknek és az emberi ösztönöknek.

A lány a vonaton az elmúlt évek legnagyobb sikere volt a magyar és a nemzetközi könyvpiacon. A szerző második thrillerére két évet kellett várni. De – ahogy az első olvasók egybehangzóan állítják – megérte.

 

Ez a könyv pontosan olyan megosztó, mint a szerző előző könyve. Egy csillagtól az öt csillagig minden előfordul az értékelések között.

Nekem személy szerint jobban tetszett ez a történet, mint az előző. Izgalmas volt, az elején kissé zavaros, de a végére minden értelmet nyer. Az olvasó pedig rájön, hogy Hawkins az orránál fogva vezette. Örülök, hogy nem vagyok az a típus, aki elolvassa a könyv végét, mert akkor biztos hogy megöltem volna az olvasásélményt. A könyv végén ugyanis olyan fordulat van, amire még véletlenül sem számítottam. 

A történet röviden:

Az egyik visszatérő elem a történetben, ami nemcsak a jelenben hanem a múltban is jelen van, az a folyó, amiben rejtélyes halálesetek történtek. Először egy fiatal lány értelmetlen halála, majd egy anya, Nel Abbot elvesztése borzolja a közösséget. A tragédia hírére Nel húga, Jules is a városba érkezik, és legközelebbi rokon lévén ő gondoskodik Lenáról, az unokahúgáról. Minden jel arra utal, hogy öngyilkosság történt, azonban Lena határozottan állítja, hogy az anyja soha nem ugrott volna le a szikláról. A nyomozás folyik, azonban ahogy telnek a napok, úgy derülnek ki féltve őrzött titkok.

Észrevételek:

A könyv igaz, hogy izgalmas, és a rövid fejezeteknek köszönhetően gyorsan lehet vele haladni, sőt ez szinte hajtja az olvasót, hogy még egy fejezetet elolvasson, de nem árt felkészülni a nyomasztó hangulatra. A szereplőink mind valamilyen terhet cipelnek, és ez a hangulat kihathat az olvasóra is. Olvasás közben megfordulhat az ember fejében, hogy akár a közvetlen közelünkben is lehet olyan ember, aki cipeli a saját keresztjét, és még csak nem is tudunk róla.

Amit negatívként meg tudok említeni, az a rengeteg név, amit felsorakoztat a szerző. Volt amikor nem tudtam nyomon követni, hogy kiről is van szó, mert természetesen becenevek is előkerültek a kalapból. :) 

Annak ellenére, hogy szerettem olvasni ezt a történetet, mert izgalmas volt, és folyamatosan fenntartotta az érdeklődésemet, ennyi Paula Hawkins könyvélménnyel elleszek egy ideig. :) Bár úgy tudom nincs is több könyve magyar fordítással.

Borító:

Teljesen egyszerű, semmi csicsa, semmi felesleges flancolás. Nekem tetszik. A víz áll az egész történet középpontjában, így elég beszédes a borító. A maga egyszerűségében szerintem jól sikerült.

 

(Kép és fülszöveg: www.moly.hu)
Folytatás...
# könyvajánló # könyvértékelés
írta dátum: Nincsenek megjegyzések:
Kategóriák: , , ,

2020. május 14., csütörtök

Csernovszki-Nagy Alexandra - Antónia eltűnt

10:00 0 Hozzászólás


„Tekintetünk ​hosszan összekapcsolódott s tudtam, hogy ez egy olyan szerelem, amely az ember életében csak egyszer adatik meg.”
1868.
Lina még mindig a rémes házasságában sínylődik, napjait átitatja a rettegés, de a lelke nem tört meg. Mindenáron el akar menekülni a férje karmai közül, és biztonságban megszülni a gyermekét, távol tőle.
Sikerülhet neki?
1872–1873.
Két év telt el a Lévay családnál történt rémes események óta. Lina nyomozóként dolgozik, és próbálja a háta mögött hagyni a múltját. Egyik nap felkeresi őt egy kisasszony, aki szerint a nagynénjét, Antóniát, tizenöt évvel korábban valaki meggyilkolta, de senki sem hisz neki. Miért nem érdekel senkit, hogy mi történt a lánnyal?
Lina beleveti magát a nyomozásba, az ügy szálai bonyolódnak, hamarosan Márton is feltűnik a színen.
Meglelhetik a hőn áhított boldogságot egymás oldalán? Linának sikerülhet kiderítenie, hogy mi is történt azon az éjszakán, amikor Antónia eltűnt?
Mindeközben szépen lassan feltárul előttünk egy kezdetektől halálra ítélt házasság történetének második éve.

Először is nagyon szépen köszönöm az Írónőnek, hogy elküldte nekem a könyvét. Már az első részt is nagyon szerettem, de ez a rész is abszolút a kedvencem lett, aminek több oka is van.
Az első, amit megemlítenék, az a borító. Imádom! Annyira hangulatos lett, pedig egyáltalán nincs túlcicomázva. A fotós szívemet is megdobogtatta, mert számomra igényesen kidolgozott, és nem mindennapi könyvborítóról van szó. Az egyik legszebb, amivel eddig találkoztam.
De nemcsak a borító az, ami magával ragadott, hanem maga a történet is. Sokszor szembesültem azzal a mondattal olvasás közben, hogy "a következő fejezet alig pár oldal, ezt még gyorsan elolvasom, és alvás, mert másnap munka. A soron következő fejezet sem hosszú, azt is elolvasom, és most már tényleg megyek aludni." És így tovább, és így tovább, amíg nem lett este fél 12, és magam mögött nem tudtam 120 oldalt. :) Egyszóval, letehetetlen kötetet tartottam a kezemben. :)
A főszereplőnk nem meglepő módon Lina, akinek az életébe az első kötetben már kaptunk egy kis betekintést, azonban ott nem ért véget a története. A 2. rész is két idősíkon játszódik, egyrészt a múltban, amikor Végváry Gyula feleségeként próbálta túlélni a mindennapokat, másrészt a jelenben, amikor nyomozónőként tevékenykedik.
Egy nap megjelenik nála egy fiatal lány, Kéthly Alíz, aki megkéri Linát, hogy segítsen neki megoldani egy 15 évvel korábbi ügyet, mert egyik családtagja sem hisz neki. Állítása szerint ugyanis sok évvel ezelőtt a nagynénjét, Antóniát meggyilkolták. A története egy gyermek kitalációjának tűnik, ezért Lina sem igazán veszi komolyan. De a szerencsétlen véletleneknek köszönhetően Linát baleset éri, és a Kéthly házban kénytelen lábadozni, ahol érdekes dolgokra bukkan. A kíváncsisága felülemelkedik a korábbi álláspontján, és nyomozásba kezd. Ezzel pedig rég eltemetett titkokra bukkan.
Viszont a nyomozása közel sem zökkenőmentes, ugyanis senki nem vesz komolyan egy női nyomozót. A személyét ért balesetek pedig arra engednek következtetni, hogy valaki nagyon nem akarja, hogy kiderüljön az igazság.
Oldalszámra tudnám még mesélni a történetet, de félek, hogy nagy lelkesedésemben kifecsegnék olyan dolgokat, amelyek elrontanák az olvasásélményt, ezért inkább azt javaslom, hogy ne habozzatok, olvassátok el ezt a történetet. :)
Nagyon szerettem olvasni ezt a könyvet. Gondosan kidolgozott történetről van szó, a szóhasználat, a szereplők viselkedése, mind mind korhűen volt lefestve. Nagyon tetszettek a lábjegyzetek, amelyek rámutattak a történelmi eseményekre, de a régies szóhasználatot is segítettek megérteni. Vidéki gyerek vagyok ,nálunk is gyakran használnak még a régmúltból megismert szavakat, és ezt külön öröm volt olvasni. Egy szó viszont különösen megmelengette a szívemet, ugyanis szerintem több mint 20 éve nem hallottam. Talán még gyerekkoromban a nagyszüleim emlegették a krisztusfát, és ahogy olvastam, elszorult a torkom, mert szép emlékeket idézett fel.  
Lina egy nagyon erős karakter, aki a jég hátán is megél. Eltűrte a férje megaláztatásait, bántalmazásait, megbirkózott a szerettei elvesztésével, és hiába éreztetik vele, hogy a nőknek semmi helye a "nyomozó szakmában", ő mégis elkötelezett, senki, és semmi nincs ami megállítaná. A kíváncsisága a józan ész felett áll, és hiába igyekszik a kezében tartani a dolgokat, irányítani az érzelmeit, és férj nélkül is teljes életet élni, mégsem minden úgy történik ahogy ő azt eltervezte.
Egy gyönyörűen megírt történetről van szó, amiben fontos szerepe van az érzelmeknek is. Nem elcsépelt, nem klisés, és határozottan meghozta a kedvem a történelmi regényekhez, és a kosztümös filmekhez. 
A kötet végére egy rejtély megoldódni látszik, azonban nem várt eseményeknek köszönhetően még több dologra fény derülhet. Annyi, de annyi kérdésem lenne, de ezekre remélem a harmadik kötet választ fog adni. Nem tudom mikor vártam utoljára így egy könyv folytatását. :)
No ez a bejegyzés lehet hosszúra sikeredett, de most már vissza kell fognom magam, mert soha nem lenne vége. :)
Ajánlom ezt a könyvet a romantikus lelkű olvasóknak, a történelmi regények kedvelőinek, és mindenkinek, aki egy izgalmas, fordulatokkal teli klisé mentes olvasnivalóra vágyik, mert Csernovszki-Nagy Alexandra ismét egy csodát alkotott! :)

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)
Folytatás...
# 19.század # könyvajánló
írta dátum: Nincsenek megjegyzések:
Kategóriák: , , , ,

2020. április 24., péntek

Mosonyi Mara - Olmec

9:00 0 Hozzászólás


Fülszöveg:
Az ​izgalmas nyomozás elkalauzol bennünket Latin-Amerika nyomornegyedeibe, fényűző szórakozóhelyeire, árvaházaiba vagy éppen drogbáróinak otthonaiba.
Egyéni sorsokat követve tanúi lehetünk szerelmek, barátságok születésének, ellenségek küzdelmeinek, múltbéli titkok felszínre bukkanásának, miközben egyre közelebb kerülünk ahhoz, aki a háttérből a szálakat mozgatja: Olmechez, a titokzatos kartellfőnökhöz, akinek sokan még a létezését is vitatják.
Mexikóváros
Nóra, a magyar kislány, árvaházba kerül, ahol a kisstílű gyermekbűnöző, Andrés a védelmébe veszi. Felcseperedve Nora keményen tanul, míg a bátyjaként szeretett fiú könnyelműen él, viszonyt kezd egy drogbáró lányával, Milenával, aminek következtében mindannyiuk élete hajmeresztő fordulatot vesz.
Acapulco
Jake, a CIA fiatal hírszerzője Acapulco hírhedt szórakozónegyedében pitiánernek tűnő feladatot kap. Az este nem várt események hatására rémálommá válik. Jake kénytelen együttműködni egy frissen megismert nővel, ha meg akarják érni a reggelt.
Alapítvány
O’Connor, a CIA-től több mint egy évtizede tisztázatlan körülmények között távozó exkatona, létrehozza az Alapítványt. Ártalmatlan szervezet, vagy egy megcsömörlött elmebeteg bosszúhadjáratának eszköze?
A szereplők sorsa összefonódik, és szép lassan minden titokra fény derül.

Először is nagyon szépen köszönöm az Írónőnek, hogy elküldte nekem a könyvét. Mindig nagyon megtisztelő, amikor a szerzők megkeresnek, hogy elküldenék nekem a könyvüket.
No de térjünk vissza a könyvre. :) Ha egy szóval kellene jellemeznem ezt a kötetet, akkor azt mondanám, hogy fantasztikus. Minden sora leköti az olvasó figyelmét. Izgalmas, rejtélyes, de a szerelem sincs a háttérbe szorítva.
A kötet érthető, könnyen olvasható, nincs telepakolva idegen szavakkal, és amit mindenképp kiemelnék, az a szleng kifejezések mellőzése. Az Írónő választékosan használja a magyar nyelvet, és fűzi össze a mondatokat.
A történet évekkel korábban, egy Mexikóvárosi árvaházban kezdődik, ahol 2 fontos főszereplőt ismerünk meg. Norát, és Andrést, akik mindketten beszélik a magyar nyelvet, mégis Magyarországtól messze, a világ másik végén találkoznak. Nora új gyerek az árvaházban, ezért nem kap a társaitól kiemelkedő bánásmódot. Egy verekedést követően Andrés a lány mellé áll, és védelmet biztosít neki. A húgaként mutatja be a többieknek, és ezek után a lány már biztos védelmet élvez az intézetben.
A véletlennek köszönhetően Andrés megismeri Milenát, aki gazdag, és szinte elérhetetlen, a fiút mégis romantikus szálak kezdik fűzni a gazdag lányhoz, ez pedig oda vezet, hogy az élete a feje tetejére áll.
Az intézetben ugyanis megjelenik egy volt CIA ügynök, O'Connor, aki munkát ajánl a tizenéves Andrésnak, aki egy feltétellel vállalja el a munkát, mégpedig ha viheti Nórát, és az informatikai zseni Felipét. Miután erre O'Connor rábólint, a szereplőink élete olyan fordulatot vesz, amire egyikük sem számított.
A kötet nagy része ettől kezdve a jelenben játszódik, ahol O'Connor legfőbb célja, hogy minél többet tudjon meg Olmecről, aki annak az ismeretlen kartellnek a vezetője, ami a legfontosabb szerepet tölti be a nagyvárosok kokain ellátásában. 
Olmec innentől kezdve kiemelkedő szerepet játszik a történetben. Senki nem tudja, hogy kicsoda, senki nem tud róla semmit, a háttérből mozgatja a szálakat, amíg szépen lassan leszámolt a többi kartell vezetőivel. Nem csoda hát, hogy mindenkit lázban tart a kiléte, többek között a CIA-t is.
Jake, a CIA ügynök azt a feladatot kapja, hogy kerüljön közelebb Olmec keresztlányához, és tudjon meg minél többet róla. Arra azonban nem számít, hogy találkozik Norával. 
A főszereplőink sorsa itt megpecsételődött, de a céljuk közös: megtalálni Olmecet. 
Többet nem is mondok, mert az már spoileres lenne a történetre nézve. :)
Rejtély, izgalom, romantika, fordulatos eseménysorozatok, ezek csak néhány jelzők, amelyekkel jellemezni lehet a könyvet.
Az elején nem értettem, hogy a drogbiznisznek mi köze van egy árvaházhoz, és néhány árva sorsa hogy fog összekapcsolódni a CIA ügynökeivel, de ahogy olvastam a könyvet, minden értelmet nyert. Nagyon jól volt felépítve a történet, mindennek megvolt oka, és a történet végéig mindenre fény derül.
Nem véletlenül találkozott Jake és Nora, nem véletlenül vitte magával O'Connor Felipét is az árvaházból. Olmec személye pedig még engem is meglepett. Olyan csavarok voltak a történetben, hogy saját magamat vezettem tévútra, amikor ki akartam találni, hogy ki mozgathatja a szálakat.
A szereplőink nem "megszerkesztett" emberek voltak, mindenkiben volt jó és rossz tulajdonság is. Hoztak jó és rossz döntéseket, amelyek szerepet játszottak a sorsuk alakulásában.
Már eltelt néhány nap, hogy befejeztem a könyvet, de még mindig nagy hatással van rám. Biztos vagyok benne, hogy újra el fogom olvasni, és ki merem jelenteni, hogy ez a kötet volt olyan izgalmas, lendületes és fordulatos, mint Agatha Christi krimijei. 
Csak ajánlani tudom mindenkinek, aki egy letehetetlen történetre vágyik.

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)
Folytatás...
# drog # könyvajánló
írta dátum: Nincsenek megjegyzések:
Kategóriák: , , , ,

2020. április 16., csütörtök

Agatha Christie - Harmadik lány

10:00 0 Hozzászólás


Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
    "… Földbe gyökerezett a lába. Iszonyodva meredt a padlón fekvő alakra. Csak lassan mozdult, mintha óriási erőfeszítésébe kerülne elfordítania a fejét. S a tükörben saját, halálra vált arcát pillantotta meg. Felsikoltott… Vakon rohant ki a nappaliból, és eszeveszetten dörömbölni kezdett a szomszéd lakás ajtaján.
    Javakorabeli nő bámult rá meglepetten.
    – Mi a csodát…?!
    – Egy halott… egy halott van a szobában! Ismerem… Azt hiszem… leszúrták… Vér… Vér…! MINDENÜTT CSAK VÉR!…"

Ahogy már korábban említettem, ezt a kötetet egy könyvesbolt antikvár részén találta a férjem nagyon jutányos áron. El sem olvastam a fülszöveget, csak fogtam a könyvet, és indultam a kasszához. :) Ez volt a második könyv amit az írónőtől olvastam. Nem lesz a kedvencem, az biztos, de ahogy az Öt kismalac olvasása közben már megszokhattam, ez is olvasmányos és fordulatos történet volt. 
Továbbra is azt állítom, hogy aki egy olyan történetet tud összehozni, ami oldalról oldalra, fejezetről fejezetre fenntartja az olvasó figyelmét, úgy fűzi össze a szálakat, hogy gyakorlatilag az olvasó orra előtt van a megoldás, mégsem találja ki, hogy ki az, aki egész idő alatt mozgatja a szálakat, az az író egy zseni. Agatha Christie pedig egy zseni. 
Ebben a történetben Poirot nem egyedül nyomoz, van egy "társa" Ariadne Oliver krimiíró, aki rájön, ki is az a bizonyos harmadik lány:
"Harmadik lányt keresünk kényelmes második emeleti lakásba, saját szoba, központi fűtés, Earl’s Court"
A történetünkben a harmadik lány Norma, aki egyik reggel megjelenik Poirotnál, mert úgy gondolja, hogy megölt valakit, de ebben egyáltalán nem biztos. Több információval nem szolgál, azonban a nyomozó szeretné kideríteni, hogy valóban történt-e gyilkosság, és ha igen, akkor Norma miért nem emlékszik rá. Ebben a nyomozásban ahogy már említettem Mrs. Oliver is segít neki, aki esetenként túl messzire megy ebben a nyomozásban. A történet során nagyon sok talány van, azonban gyilkosságra utaló jel annál kevesebb.
A nyomozó párosunk évekre visszamenőleg elkezdi felgöngyölíteni Norma életét, a családját, és meglepő dolgokra bukkannak.
Nem bántam meg, hogy elolvastam ezt a kötetet, mert valóban izgalmas volt, olvasmányos, és rejtélyekkel teli. A nyelvezete egyszerű, könnyen lehet vele haladni, ami a párbeszédeknek is köszönhető. 
Norma személyével viszont egyáltalán nem voltam kibékülve, nem lett a kedvenc szereplőm, az biztos. Sokszor elgondolkodtam, hogy valóban vannak mentális problémái, vagy egyszerűen csak ilyen szerencsétlen.
Poirot viszont nagyot alakított. Nagyon szimpatikus volt, ahogy leült, és átgondolta a rendelkezésére álló információkat, majd rájött a megoldásra. Nem úgy volt "beállítva", hogy már az első oldalaktól tudta, hogy mi is történt azzal a szegény lánnyal, hanem ő is elakadhat a nyomozás során, ő is lehet tanácstalan, és neki is kell pihenőt tartania, hogy végül választ kapjon a kérdésekre.
A történet végén igazán meglepődtem, soha nem találtam volna ki, hogy mi is történt valójában. 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)
Folytatás...
# Agatha Christie # könyvajánló
írta dátum: Nincsenek megjegyzések:
Kategóriák: , , , ,

2020. április 6., hétfő

Martina Cole - Aranyélet

10:00 0 Hozzászólás


A LEGJOBB DOLGOK AZ ÉLETBEN SOHA NINCSENEK INGYEN. Cain Moran jobban akarta Jenny Riley-t, mint bárkit vagy bármit addig az életben. Még Jenny Riley-t szeretni könnyű volt, az már komoly fejfájást okozott neki, hogyan mondja el a feleségének, hogy válni akar.
Jenny nem egyszerűen csak egy lány. Nem érdekli, hogy Cain kemény pasi hírében áll – együtt akar vele lenni, és kész. Cain azonban nem független férfi, és rá kell jönnie, hogy amikor a felesége, Caroline kimondta, hogy míg a halál el nem választ, azt komolyan is gondolta. Amikor
Caint életfogytiglani börtönbüntetésre ítélik, úgy tűnik, Caroline megkapta, amire vágyott. Cain és Jenny abban reménykednek, hogy ha a szerelmük túléli ezt a távolságot, akkor egy nap majd újra együtt lehetnek, és aranyéletük lesz.
Ám nagyobb megpróbáltatásokkal kell szembenézniük, mint amire számítottak. A legnehezebb leckét kell meg­tanulniuk az életben: HA ARANYÉLETET AKARSZ, FIZESD MEG AZ ÁRÁT!

Aki követi az írásaimat, az tudja, hogy imádom Martina Cole könyveit. Nagyon sokat olvastam már, de van még néhány, ami olvasásra vár. Mostanában sajnos biztos nem tudunk menni a férjem anyukájához, így nem szerzek be tőle újabb olvasnivalót, de úgy gondolom az ő egészsége fontosabb! A könyvek pedig megvárnak engem a polcán. :)
Nem is tudom hírtelen hogy mit is írhatnék erről a történetről. Faltam minden sorát, sőt olyan is előfordult, hogy eldőltem a kanapén, hogy elalvás előtt olvasok 1-2 fejezetet. Nos ebből majdnem 120 oldal lett, és fel sem tűnt, csak mikor már égett a szemem a lámpafénynél.
Ez a könyv valahogy más, mint az eddigiek. Természetesen ebben is a pénz az úr, és ahogy a cím is mutatja, az Aranyélet, amiért sok mindenre hajlandóak az emberek, és persze a főszereplőink, de mindemellett nagy szerepe van a családi összetartozásnak, a mentális betegségnek, és az érzelmeknek is. A Madám óta nem volt rám ekkora hatással egy Cole könyv sem.
Mint ahogy említettem, kiemelt szerepet kap a történetben a mentális betegségben szenvedők érzelmei, viselkedése, és őszintén szólva megrázó volt olvasni, hogy hogyan tudja az ilyen ember tönkretenni nemcsak a saját, hanem más emberek, más családok életét is úgy.
Ahogy a Cole könyvek többsége, ez is több részletre van osztva. Már a legelső oldalakon megismerjük gyakorlatilag a végét is a történetnek, de amilyen zseniálisan ír Cole, egyáltalán nem zavaró, hogy tudom mi lesz a könyv végén. Sőt, inkább hajt a kíváncsiság, hogy hogyan is jutnak el odáig a főszereplőink.
A kötet első részében bepillantunk a két főszereplőnk, Cain Moran és Jenny Riley életébe. Nyomon követjük az első találkozástól a szerelembe esésig a mindennapjaikat. Megismerjük Cain feleségét, és kisfiát, valamint Jenny alkoholista anyját.
Ahogy idősödnek, úgy lesz egyre bonyolultabb az ő kapcsolatuk, amit természetesen nem maradhat titokban Cain felesége előtt sem, akinek a szeme előtt csak a bosszú lebeg. Köztudott, hogy a férje nem egy egyszerű eset, ezért amikor életfogytiglani börtönbüntetésre ítélik, Caroline, a felesége némi elégtételt érez, hiszen így nemcsak ő vesztette el a férjét, hanem Jenny is. 
Azonban Jenny csak Caint látja maga előtt, nincs más célja, csak hogy a szeretett férfival legyen. Ezért arra is hajlandó, hogy 25 évet az életéből arra szánjon, hogy megvárja, amíg kiszabadul a börtönből.
Ilyen mély érzelmek nem is tudom hírtelen, hogy szerepeltek-e bármelyik általam olvasott Cole könyvben. Cain és Jenny kapcsolatára valóban igaz a jóban-rosszban kifejezés. Hiába érzi Jenny, hogy az Aranyélet, amiben élnek egyszer véget ér, mégis kitart a férfi mellett. Azonban egy ilyen lezárásra, ami vár rájuk, még ők sem számítottak.
Magam is meglepődtem a könyv végén, mert amikor már a happy end-re készültem, akkor Cole olyan váratlan eseménysorozatot indított el, hogy komolyan megkönnyeztem az utolsó fejezeteket.
Elképesztő, ahogy egymásba fűzi a szálakat. Mindennek ami történik megvan az oka. Egyszerűen tökéletes amit csinál az írónő.
Aki már olvasott Cole könyvet, az tudja, hogy nyers és lényegretörő a főszereplők kommunikációja, szóval aki nem szereti a káromkodást, annak nem ajánlom ezt a könyvet. De aki ezen át tud lendülni, az biztos, hogy imádni fogja.

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)
Folytatás...
# könyvajánló # könyvértékelés
írta dátum: Nincsenek megjegyzések:
Kategóriák: , , ,

2020. március 15., vasárnap

Ludányi Bettina - Az ​egyetlen menedék

15:17 0 Hozzászólás

Egy korábbi cikkemben Baráth Viktória első regényét értékeltem, s most egy másik (jelenleg) Álomgyáras szerző, Ludányi Bettina legelső művével folytatnám a sort. Az egyetlen menedék c. krimi annak idején a Colorcom kiadónál jelent meg, s minden ízében őrzi az elsőkönyves jelleget.



Ahogy az Első tánc, Az egyetlen menedék is egy saját történetem miatt keltette fel az érdeklődésemet, de ezúttal is hamar rájöttem, hogy a fülszöveg által sejtetett történet az általam elképzeltekhez képest teljesen más irányt vett. Ahhoz képest, hogy első regény, a cselekmény teljesen a helyén van, a végére minden tökéletesen összeáll. Egy kellemes szerelmi szállal fűszerezett, és izgalmas fordulatokkal teli krimi, ami nem egyszer engem is meglepett. Az írónő nagy tehetséggel sodorta az események sodrását, hol erre, hol arra, és a “rosszfiút” illetően engem is sikerült megtévesztenie. A gerlepár sorsáért pedig, - ami engem, mint javíthatatlan romantikust különösen foglalkoztatott, - az utolsó pillanatig izgulhattunk. Anabelle-l együtt én is beleszerettem a fiatal és dögös, ám kissé zárkózott és félénk nyomozóba. Az ő karakterével - és azt hiszem a mindannyiunkban ott élő tinilány nevében beszélhetek - az írónőnek sikerült eszményi férfit alkotnia. A kettejük kapcsolatáért, és a szerelmi szál könnyebb megalkotásáért még a kriminológiai szempontból kifogásolható részleteket is megbocsátottam. 

A könyv értékelését illetően azonban, a rengeteg pozitív dolog után, legalább ilyen sok a “de”.


Mindezek közül számomra a legfájdalmasabb “hiba” - vagy nevezzük inkább mulasztásnak - a helyszín körül tűnt fel. Olyan izgalmasnak találtam, hogy a regény Seattle-ben játszódik, és olvasás közben annyira fájt, hogy ez az érdekes nagyváros csupán díszlet maradt a háttérben.Rengeteg fánkot ettünk, és kávét ittunk Anabellel, és mindig megtudtuk, hogy mikor milyen ruhát viselt, akkor is, ha ennek egyáltalán semmi jelentősége nem volt, azonban a könyv az amerikai kultúrához, a helyi szokásokhoz és attitűdhöz sajnos nem vitt közelebb.
S ha már a kávé és elmélkedés… Az első szám első személyű elbeszélés érthető választás egy kriminél - főleg, ha az áldozat a főszereplő - engem egy idő után zavart. Bár a könyv alcímében - Egy regény az újrakezdésről és a félelmek leküzdéséről - az írónő már jó előre jelezte a könyv lélektani mivoltát, Anabelle tömérdek elmélkedését egyszerűen képtelen voltam végigolvasni. Úgy éreztem, mintha ezek a részek, mintha csupán vastag habarcsként működnének a történetet alkotó téglák között és az írónő ezzel akarná megtölteni az egyébként terjedelmét tekintve rövidre sikerült művét. 

Az egyetlen menedék összességében - hibák ide vagy oda - kellemes perceket hoztak. Jó volt elmerülni Anabelle történetében, a sármos Nate nyomozóval karöltve. A köny szerkesztése során bent maradt nyelvhasználati “furcsaságokon”, mint a három óval írt "hooogy" és "sansztalan"-on, mint különös jelzőn, pedig jókat is mosolyogtam közben.
Folytatás...
# Álomgyár # Colorcom
írta dátum: Nincsenek megjegyzések:
Kategóriák: , , ,

2020. február 1., szombat

Agatha Christie: Öt kismalac

17:00 0 Hozzászólás

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Carla, a csinos, okos és bátor fiatal lány nem épp szokványos ajándékot kap a huszonegyedik születésnapjára: egy levelet, mely azt állítja, hogy rég halott édesanyja ártatlan. A bűnt, amelyért elítélték, nem ő követte el. Valójában nem ő mérgezte meg a férjét, a zseniális, ám csapodár festőt.
Ám a bizonyítékok az asszony ellen szólnak. Hercule Poirot, a legendás nyomozó vállalja, hogy tizenhat év távlatából megfejti az ügyet, s a nyomozás során felkeresi mind az öt lehetséges tettest:
a tőzsdést (aki piacra járt),
az amatőr botanikust (aki otthon ült),
a nagyvilági nőt (aki sok húst evett),
a nevelőnőt (aki hoppon maradt)
és a fiatal archeológusnőt (aki meg visított: ui, ui, ui)…

Valamiért mindig átsiklottam Agatha Christie könyve felett, amikor válogattam a könyvespolcon. Nem tudom ennek mi az oka, de az biztos, hogy valamiért az Öt kismalacot vittem magammal minden költözésnél. Talán nagymamámtól, vagy a nagynénémtől örökölhettem, nem tudom pontosan, de hogy már vagy 10 éve nálam van, az biztos.
Most végre elolvastam, és őszintén bánom, hogy nem vettem hamarabb a kezembe. Egyszerűen fantasztikus írás. Egyszerű az írásmódja, olvasmányos, és lényegretörő. Nem is kell több egy tökéletes krimihez.
Elöljáróban annyit elmondok, hogy a történet végéhez közeledve szinte már megveregettem a vállamat, hogy milyen zseniális nyomozó lenne belőlem, összeraktam a történetet, kitaláltam mi is történt valójában, és rájöttem mindenre. Az utolsó néhány oldalon pedig kiderült, hogy még a közelében sem voltam a megoldásnak. :D
16 évvel ezelőtt történt egy gyilkosság, a tárgyalást követően a tettest elítélték, és börtönbe zárták, ahol életét vesztette. Halála előtt azonban levelet írt Carlának, a lányának, hogy ártatlanul ül börtönben. Carla, aki idő közben felnőtt nővé érett felkeresi Hercule Poirot nyomozót, hogy derítse ki mi is történt 16 évvel ezelőtt, mert hiába utal minden bizonyíték arra, hogy az anyja követett el gyilkosságot, neki meggyőződése, hogy ez nem igaz, ő nem ölhette meg az apját.
Poirot elvállalja az ügyet, és elutazik a gyilkosság helyszínére, és felkeresi azt az 5 embert, akik akkor a helyszínen tartózkodtak, és ismerték az áldozatot, a híres festőt, valamint a gyanusítottat, az ő feleségét. Egyesével beszél mindenkivel, majd megkéri, hogy ne csak szóban, hanem írásban is mondják el, hogy pontosan mire emlékeznek arról a napról. Hiába olvassuk újra ugyan azt, amit már egyszer hallottunk, mégsem válik unalmassá a könyv.
Érdekes volt látni az 5 különböző embertípust, és hogy milyen nagy hangsúlyt fektet az írónő az emberi viselkedésre. Sok mindent elmond az is, hogy ki milyen szemszögből közelítette meg az akkori eseményeket, és melyek voltak azok a pillanatok, amelyekre 16 év után is emlékeztek.
Így belegondolva, nem is tudom, hogy miért nem olvastam eddig Agatha Christie-t. Egy tökéletesen megírt krimit tarthattam a kezemben. Biztos vagyok benne, hogy be fogok még szerezni néhány könyvet az írónőtől.

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)
Folytatás...
# Agatha Christie # Európa kiadó
írta dátum: Nincsenek megjegyzések:
Kategóriák: , , ,

2019. december 17., kedd

Jo Nesbo - A megváltó

10:00 0 Hozzászólás



Egy héttel karácsony előtt, Oslo legforgalmasabb bevásárló utcáján agyonlövik a norvég Üdvhadsereg egyik munkatársát. Az eset előtt mindenki értetlenül áll. A nyomozást vezető Harry Holénak és csapatának szinte semmi kiindulópontja nincs: sem használható bűnjel, sem indíték, de még egy valamirevaló személyleírás sem. Mindössze annyit tudnak meg, hogy a tettes piros kendőt viselt a nyakán. Megindul hát a hajsza az ismeretlen, hidegvérű gyilkos után, aki közben tovább vadászik a norvég főváros fagyos utcáin, mert még nem végzett a feladatával…

Ez volt az első könyv amit a szerzőtől olvastam, és biztos, hogy nem az utolsó. Sőőt, már jeleztem is a kolléganőmnek, akitől kölcsön kaptam, hogy Karácsony után sorbaállok a többi könyvéért. :) Még szerencse, hogy Nesbo rajongó, így az összes könyve megvan. :)
No de térjünk vissza a könyvre. Egy szóval: Imádtam!!! :) Ezt a kötetet tényleg nem lehet úgy olvasni, hogy amikor van időd leülsz, és olvasol egy kicsit belőle, mert minden oldalon történik valami, ami folyamatosan fenntartja az olvasó érdeklődését. Ráadásul a rejtélyre egészen az utolsó oldalakig nem derül fény. Na de akkor nagyot üt. Csak pislogtam, hogy erre aztán végképp nem számítottam. 
A történet olvasmányos, izgalmas, helyenként véres jelenetekkel. Harry Hole-t imádtam. A stílusa lenyűgöző, a szarkasztikus megjegyzései viccesek, de mindezek mellett zseniális elme. Ő a legfőbb húzóereje a könyvnek. A többi szereplő nem hagyott mély nyomot bennem, na de Hole.. :)
Már az első oldalaknál emlékeztetett Dr. House karakterére. Az "ez a véleményem, ha tetszik tetszik, ha nem, akkor ez van" hozzáállása, te jó ég. Igazából csak ömlengeni tudok róla, ami valahogy nem illik egy krimi főszereplőjéhez. :D
Na de lássuk, mi is történt ebben a könyvben. Karácsony előtt agyonlövik az Üdvhadsereg egyik munkatársát. Mivel profi gyilkosról van szó, semmi nyomot nem hagy maga után. Egyetlen ismertetőjegye a nyakában lévő piros kendő. Az ügyet Hole és csapata kapja. Indítékot nem találnak, ezért nem sok dolog van, amin el tudnak indulni. A nyomozás során kiderül, hogy a szálak Horvátországba vezetnek, azonban felmerül az is, hogy a háttérben egy megbízó munkálkodott.
A gyilkos azonban nem áll meg egyetlen áldozatnál. Amikor megöli a nyomozásért felelős egyik rendőrt, akkor már Hole számára személyes üggyé válik, hogy kiderítse, ki és miért munkálkodik a háttérben.
A rendőrség, pontosabban leginkább Hole zseniális nyomozásának köszönhetően egészen évekkel ezelőttig megyünk vissza az időben. Itt is szem előtt kell tartani, hogy ami a múltban történik, annak a jelenben is hatása van, és természetesen nem mindenki az, akinek mutatja magát.
A rejtély végül megoldódik, és őszintén mondom, engem meglepett. Én már felsorakoztattam a gyanúsítottjaimat, és csúnyán elbuktam. Úgy látszik mégsem néztem elég Helyszínelőket. :D
Aki szereti az izgalmas, nyomozós krimiket, nekik mindenképp ajánlom Nesbo köteteit.

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)
Folytatás...
# könyv # könyvajánló
írta dátum: Nincsenek megjegyzések:
Kategóriák: , ,

2019. szeptember 23., hétfő

Harlan Coben - Hiányzol

10:00 0 Hozzászólás


Kat Donovan, a New York-i rendőrség nyomozónője egy népszerű internetes társkereső oldalon böngészik, amikor megakad a szeme egy profilképen: a fotóról egykori barátja, Jeff néz vissza rá, aki összetörte a szívét, és akivel tizennyolc éve találkozott utoljára… Kat hirtelen úgy érzi, elérkezett a pillanat, hogy lezárja a múltat, amikor azonban megpróbálja felvenni a kapcsolatot a férfival, reményei pillanatok alatt szertefoszlanak, és helyüket sötét gyanú, majd a rettegés veszi át. A nyomozónő ugyanis egy borzalmas összeesküvés nyomaira bukkan, amelyben lelketlen szörnyetegek cserkészik be és pusztítják el a áldozataikat. Kat az ügy megszállottja lesz, és a nyomozás során egész korábbi élete új megvilágításba kerül. Eközben egyre nagyobb veszélyben forog, és ahhoz, hogy megmeneküljön, a sötétség legmélyebb bugyraiba kell alászállnia. És maga sem tudja, visszatér-e valaha…

Számomra egészen mostanáig teljesen ismeretlen volt az író, nem találkoztam még eddig a könyveivel. Ezt a könyvét ajándékba kaptam a Könyvhétről, de idő hiányában csak most tudtam elolvasni. Ez volt az első, de közel sem az utolsó olvasmány az írótól.
Nagyon olvasmányos volt, és izgalmas. Alig bírtam letenni. Már csak azért is kíváncsi voltam a történetre, mert az eseményeket a női főszereplő szemével látjuk, na de mindezt egy férfi hogy tudja úgy átadni, hogy ne legyen sablonos, klisés, és hűen tükrözze egy nő érzéseit egy adott szituációban? Mikor letettem a könyvet kellemesen csalódtam, sőt, már a könyv elején elpárolgott minden kétségem.
Az események több szálon futnak, ez néha egy kicsit zavaró volt, viszont nagyon jól össze voltak fűzve. Ilyen végkifejletre egyáltalán nem számítottam, sikerült meglepnie az írónak. Még a történet háromnegyedénél sem tudtam biztosan, hogy ki mozgatja a szálakat.
Az alaptörténet Kat Donovan nyomozó köré épül, aki még mindig nyomoz a közel 20 éve meggyilkolt apja ügyében, hiába tartóztatták le a feltételezett gyilkost. Egyedülálló nőről lévén szó, a barátnője előfizet a nevében egy társkereső oldalra, ahol egy régi szerelmére bukkan. De mint tudjuk, az interneten nem minden az, aminek látszik. Megváltozhat-e egy ember annyira az évek során, hogy teljesen hidegen hagyja a korábbi jegyese? A férfi szinte már alig emlékszik rá. Kat megpróbálja felvenni vele a kapcsolatot, hogy lezárja a múltat, azonban csak falakba ütközik. Ha ez nem lenne elég gyanús, az irodájában megjelenik egy fiú, aki kifejezetten vele akar beszélni. Felkéri, hogy találja meg az anyját, aki elutazott egy férfivel, és hiába küld üzenetet a fiának, ő mégsem hiszi, hogy minden rendben lenne.
Furcsábbnál furcsább események követik egymást, amit már Kat sem tud, és nem is akar figyelmen kívül hagyni, és elvállalja az ügyet, de még csak nem is sejti, hogy ezzel darázsfészekbe nyúlt.
Ha az ember egyszer elkezdi olvasni ezt a könyvet, biztos, hogy nem tudja letenni, mert hajtja a kíváncsiság. A " csak még egy fejezet" tipikus példája. :) Egy idő után azt vettem észre, hogy én is elméleteket gyártok, hogy mi történhetett 18 évvel ezelőtt, ami még most is hatással van az emberek életére? Amikor kezdtek összeállni az események, akkor meg csak pislogtam. Nagyon jól fel volt építve az események ezen része. 
Amiven nem voltam maradéktalanul elégedett a nyomozónő apjának meggyilkolására vonatkozó részek. Olyan érzésem volt, hogy az nem volt kidolgozva teljesen. Kaptunk információkat, de nekem hiányérzetem volt ennek a szálnak a végén. Ezt leszámítva nagyon tetszett a történet.
Akihez közel állnak a krimik, azoknak ajánlom, adjatok egy esélyt az írónak. A könyv végére a cím is értelmet nyer. :)

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)
Folytatás...
# könyv # könyvajánló
írta dátum: Nincsenek megjegyzések:
Kategóriák: , ,

Follow Us @soratemplates