A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Álomgyár. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Álomgyár. Összes bejegyzés megjelenítése

2020. március 15., vasárnap

Ludányi Bettina - Az ​egyetlen menedék

15:17 0 Hozzászólás

Egy korábbi cikkemben Baráth Viktória első regényét értékeltem, s most egy másik (jelenleg) Álomgyáras szerző, Ludányi Bettina legelső művével folytatnám a sort. Az egyetlen menedék c. krimi annak idején a Colorcom kiadónál jelent meg, s minden ízében őrzi az elsőkönyves jelleget.



Ahogy az Első tánc, Az egyetlen menedék is egy saját történetem miatt keltette fel az érdeklődésemet, de ezúttal is hamar rájöttem, hogy a fülszöveg által sejtetett történet az általam elképzeltekhez képest teljesen más irányt vett. Ahhoz képest, hogy első regény, a cselekmény teljesen a helyén van, a végére minden tökéletesen összeáll. Egy kellemes szerelmi szállal fűszerezett, és izgalmas fordulatokkal teli krimi, ami nem egyszer engem is meglepett. Az írónő nagy tehetséggel sodorta az események sodrását, hol erre, hol arra, és a “rosszfiút” illetően engem is sikerült megtévesztenie. A gerlepár sorsáért pedig, - ami engem, mint javíthatatlan romantikust különösen foglalkoztatott, - az utolsó pillanatig izgulhattunk. Anabelle-l együtt én is beleszerettem a fiatal és dögös, ám kissé zárkózott és félénk nyomozóba. Az ő karakterével - és azt hiszem a mindannyiunkban ott élő tinilány nevében beszélhetek - az írónőnek sikerült eszményi férfit alkotnia. A kettejük kapcsolatáért, és a szerelmi szál könnyebb megalkotásáért még a kriminológiai szempontból kifogásolható részleteket is megbocsátottam. 

A könyv értékelését illetően azonban, a rengeteg pozitív dolog után, legalább ilyen sok a “de”.


Mindezek közül számomra a legfájdalmasabb “hiba” - vagy nevezzük inkább mulasztásnak - a helyszín körül tűnt fel. Olyan izgalmasnak találtam, hogy a regény Seattle-ben játszódik, és olvasás közben annyira fájt, hogy ez az érdekes nagyváros csupán díszlet maradt a háttérben.Rengeteg fánkot ettünk, és kávét ittunk Anabellel, és mindig megtudtuk, hogy mikor milyen ruhát viselt, akkor is, ha ennek egyáltalán semmi jelentősége nem volt, azonban a könyv az amerikai kultúrához, a helyi szokásokhoz és attitűdhöz sajnos nem vitt közelebb.
S ha már a kávé és elmélkedés… Az első szám első személyű elbeszélés érthető választás egy kriminél - főleg, ha az áldozat a főszereplő - engem egy idő után zavart. Bár a könyv alcímében - Egy regény az újrakezdésről és a félelmek leküzdéséről - az írónő már jó előre jelezte a könyv lélektani mivoltát, Anabelle tömérdek elmélkedését egyszerűen képtelen voltam végigolvasni. Úgy éreztem, mintha ezek a részek, mintha csupán vastag habarcsként működnének a történetet alkotó téglák között és az írónő ezzel akarná megtölteni az egyébként terjedelmét tekintve rövidre sikerült művét. 

Az egyetlen menedék összességében - hibák ide vagy oda - kellemes perceket hoztak. Jó volt elmerülni Anabelle történetében, a sármos Nate nyomozóval karöltve. A köny szerkesztése során bent maradt nyelvhasználati “furcsaságokon”, mint a három óval írt "hooogy" és "sansztalan"-on, mint különös jelzőn, pedig jókat is mosolyogtam közben.
Folytatás...
# Álomgyár # Colorcom
írta dátum: Nincsenek megjegyzések:
Kategóriák: , , ,

2018. december 27., csütörtök

Borsa Brown: A maffia ágyában

16:57 0 Hozzászólás
Én vagyok az egyik újdonsült tagja a csapatnak, és lehet ezzel a kritikával nem fogok egyes emberek szívébe férkőzni. Jobban jártam volna, ha másról írok, de késő bánat, mert ezt olvastam el.

Borsa Brown első könyvét sokan ajánlottak nekem, és gondoltam megpróbálkozom vele, ha már ódákat zengenek róla. A másik az Az arab volt, de látva, hogy hány része van, eléggé lefagytam, szóval maradt A maffia ágyában trilógia és abból az első része.
Először is le szeretném szögezni: a véleményem szubjektív, ezért nem kell nekem esni, ha netán az írónő rajongója vagy, és amiatt meg nem leszek elfogult, mert magyar író/írónő művét olvasom.

 Fülszöveg:
Képtalálat a következőre: „a maffia ágyában”
Megjelenés: 2016
Suzanne Roberts körül megfordul a világ: viharos gyorsasággal veszít el mindent és mindenkit maga körül, ami és aki addig fontos szerepet töltött be az életében. Szerencséjére a sors kárpótolja őt mindenért: megajándékozza Massimo, az ellenállhatatlan, művelt és jómódú ügyvéd szerelmével, aki rögvest szülővárosába, Palermóba röpíti álmai asszonyát. Itt véget is érhetne ez a romantikus történet… a happy end ezúttal mégis elmarad. Szicíliáról ugyanis kiderül, hogy távolról sem a képzelet mesés birodalma, s lassan Massimóról is lehull az álarc…

Lesz-e kiút az érzései között őrlődő, bántalmazott hősnő számára? Van-e szabadulás a maffia hálójából? És egyáltalán: hol van a határ szerelem és gyűlölet között?

„A gyűlölet is szeretet, csak épp fejtetőre van állítva. A szeretet igazi ellentéte a félelem” – adja meg a választ Osho, és e tantétel igazságát nem is bizonyíthatná hitelesebben e könyv.

BORSA BROWN hatalmas sikert aratott trilógiájának új kiadású regénye lélektani folyamatokat is boncolgat, letehetetlen írásában feltárja, milyen pokoli mélységekbe és paradicsomi magasságokba juthat férfi és nő, ember és ember kapcsolata.


Vélemény:
A regény alapötlete tetszett. Imádom az alvilágban játszódó történeteket és az erotikus műfajt. Tudva, hogy ez az írónő kezdeti zsengéje, ezért igyekeztem az elvárásaimat nem magasra tenni. Azt viszont az elején elkönyvelhettem, hogy Borsa Brownnak van kreativitása.

A fülszöveg nagyon megkapóra sikeredett és vártam, hogy mikor lesz szó a maffia működéséről, illetve a lélektanról. Itt úgy éreztem, ez az én könyvem. Maffia, pszichológia és erotika… Mi kell még?

Nos, a regény eleje nekem nyögvenyelős volt. Megismerhettem egyből egy korántsem szimpatikus főhősnőt, aki főnökén élősködött és kihasznált. Ezt lenyeltem, úgy voltam vele majd lesz jellembeli fejlődés.
Sajnos ezek után sorra kiakadtam Suzanne-re. Épphogy megemlítette a barátnőjének a bunkó Maserati-s macsót, akinek kocsiját összetörte, rögvest a következő fejezetben egy liftben egymás szájában voltak. Mi a franc? Már nem azért, de ez totálisan abszurd. Még a Szürke Ötven Árnyalatában is jobban fel volt vezetve a dolog, pedig az a könyv számomra az Antikrisztus. Itt már tudtam, hogy ez a regény minden lesz, csak az én regényem nem… Csalódtam.
Ezután egy újabb fatális baromság jött. Nekem ne mondja senki, hogy ennyitől Mr. Macsó egy nőre fog maszturbálni és virágokat küldözget neki! Ezután következtetést vontam le, miszerint egyik karakter sem épelméjű. Suzanne ráadásul IQ-harcos is.
Mr. Olasz Kriszcsön Grey „szíve választottjának felajánlotta”, hogy költözzenek össze és éljenek Palermóban. Ezzel nem lenne semmi probléma, ha nem két hónap után „kérdezte volna meg” ezt a „szerelmétől”. Tudnám mivel fogta meg ennyire a főhősnő, merthogy nem a lehengerlő belső tulajdonságaival, az tuti!
Persze, Massimo-ról végképp kiderült a titok, és nekem a nyilvánvaló, hogy egy nárcisztikus idióta. Suzanne pedig irritálóbb lett az okoskodásaival, és azzal, hogy sosem tudta mikor kell befogni a száját. Bár azt érdemes pluszban hozzátennem, hogy sokszor nem értettem a női főszereplőnek az érzéseit és a gondolatait. Legszívesebben pszichiátriára küldtem volna, mert olyan tudathasadása volt, hogy…. Röviden: csupán a létezésével kiakasztott.
Ritka pillanatok egyike volt, ha megesett rajta a szívem, pedig ott volt a kiszolgáltatott nő a főhősnő képében.
Képtalálat a következőre: „sad woman”
(Igen, ennyire érzéketlen vagyok.)
Az irritáló nőszeméllyel ellentétben, mégis a történet végére Mr. Kreol Bőrű Kockahassal tudtam valamelyest szimpatizálni. Nekem élvezetesebb lett volna csak Massimo szemszögéből átélni a történetet. Jóval értelmesebb, kevésbé kétdimenziós szereplővé nőtte ki magát.
A maffia szál szerintem eléggé felszínesen szerepelt a könyvben, ezért is tudtam volna elfogadni az elébb említett szemszöget. Annyira vártam, hogy elmélyülünk főhősünk ügyleteibe, ésatöbbi, ugyanakkor véleményem szerint ezzel lehetett volna kompenzálni a könyv hiányosságait is. Viszont! Az írónő Olaszország atmoszféráját jól átadta, ezt aláírom. A regény alaphangulata végig tetszett és megfogott.
A csapnivaló főszereplőktől, és az érthetetlen cselekedetektől függetlenül fent tudta tartani az érdeklődésemet. Az biztos, hogy a történetben nem volt üresjárat. Talán túlontúl gyors volt az egész, és itt elsősorban a karakterek kapcsolatára gondoltam. Nem bántam volna, ha az írónő több időt szentel a szereplők viszonyára.
Az erotikus jelenetek különösebben nem mozgattak meg, holott bevallom azért érződött a kémia Suzanne és Massimo között. Lehet ez „az első látásra benedvesedek/feláll a farkam” effektus miatt hiteltelenné vált a számomra ez az óriási „szerelem”. Sőt!
Emiatt lett nekem semmitmondó a szeretlek és gyűlöllek alapkoncepció. Különösebben nem hatódtam meg rajta. Voltaképpen képtelen voltam elsiklani a szereplők kidolgozatlanságán (legfőképp Suzanne szenvedett ebben a kórban), és ennek volt köszönhető, hogy nem tudtam magam teljesen átadni az olasz szenvedélynek.
Kapcsolódó kép
(Nem tudom SPOLIER-e, de a végén körülbelül olyan ráébredésről olvashattam, mint a Szürkében. Anasztáz kezet foghatott Suzanne-nel, mert megtalálta a barátnőjét, aki ugyanolyan buta liba, akárcsak ő.)


Értékelés:  2,5/5

Szóval kinek ajánlanám a könyvet? 
Őszintén szólva nem tudom. Azt sem tudom mondani, hogy jó és azt sem, hogy bűnrossz. Ponyva tele tűzdelve szexszel és izgalommal. Ha ajánlanom kéne valamit a könyvhöz, akkor az a nyugtató lenne, esetleg pár pohár akármilyen szeszes ital. A karakterek, de leginkább Suzanne logikátlan húzásaihoz el kellenek, higgyétek el!

#ihateusuzanneroberts #fogdbeaszád #maradjveszteg #asszonyvervejó
Folytatás...
# +18 # Álomgyár
írta dátum: Nincsenek megjegyzések:
Kategóriák: , , , , , , , , ,

2018. június 22., péntek

Amolyan lépcsőházi szerelmes

9:00 0 Hozzászólás
Tóth-Bertók Eszter első regénye, az Álomgyár Kiadó gondozásában megjelent Amolyan lépcsőházi szerelmes egy különleges, szürreális szerelmet mutat be, miközben felteszi a nagy kérdést: Vajon élhetsz teljes életet úgy, hogy a másik feled nélkül képtelen vagy boldog lenni?

A mű végig egy lépcsőházban játszódik. A történet szerint Gerda, a gyógypedagógus éppen egyhetes szabadságára készül, viszont megismerkedik a biciklitárolóba „költöző” Ákossal. A közöttük kialakult szerelem egy olyan szürreális érzelmi utazás, amelyben sok bizonytalan pont felbukkan. Mit jelent a függőség, miért alakul ki, függhetünk-e egymástól, hogyan hatnak érzéseinkre a tudatmódosító szerek, nem lehet-e a szerelem is egyfajta tudatmódosító szer, létezik-e az örökké tartó szerelem, szerethetünk-e valakit, akit évek óta nem láttunk?

Egyszóval, nem egy könnyen emészthető történet. A kötet két nézőpontból meséli el a szerelem kialakulását, bár a sok kérdőjeles rész miatt folyton zavarban vagyunk. Lehet, hogy mindez csak a főhősök fantáziájában játszódik? Az Amolyan lépcsőházi szerelmes néha kissé azt a benyomást kelti, mintha az írónő nem tudta volna pontosan, mit is akar kihozni a cselekményből. Megalapozta a történetét, egyedi alapgondolaton kiindulva, feltett egy csomó kérdést, majd mintha kissé összezavarodott volna, és nem tudott volna a kialakult szituációval mihez kezdeni. Éppen ezért fordulhat elő, hogy a fülszöveg nem sugallja a kötet valódi hangulatát, illetve ha csak a címből kiindulva nem egészen az lett a végeredmény, mint amire az olvasó eredetileg számított.

De ez nem feltétlenül baj. Az ugyanis, hogy egy könnyed habos-babos történet helyett egy kamaradrámát kapunk (nem tudtam a műfaji jellemzők alapján máshová sorolni), kissé azt a gondolatot ébresztheti fel bennünk, mint amikor sok hollywoodi romantikus történet után egy európai midcultot választunk, mert olyan romantikusnak tűnik a film címe. Aztán persze egy sokkal szerzőibb felfogású, elvontabb, gondolkodásra ösztönző, nem egyértelmű történetet tekintünk meg, ami után nem feltétlenül tudjuk eldönteni, hogy tetszett-e vagy sem. A szakavatott szemek az Amolyan lépcsőházi szerelmes esetében is felfedezhetik a pozitívumokat, hiszen az ismétléses szerkesztés, a műben pont a jó pillanatban elejtett, gondolatébresztő mondatok, és a végkifejlet is pluszpontot érdemelnek, azonban nagyon nehezen szippant be a mű világa, a lassan induló cselekmény, a keszekuszaság, folytonos bizonytalanság azonban elveheti az olvasó kedvét attól, hogy végigrágja magát a történeten.


Összességében az Amolyan lépcsőházi szerelmes az egyedi témaválasztás és kivitelezés miatt remek első próbálkozás volt. Tóth-Bertók Eszter olyan stíluskísérletbe kezdett, amelyen ugyan még van mit csiszolni, azonban, talán éppen az „európaisága” és a csiszolatlan bája miatt, olyan hangnemet és világképet mutat meg, amelyben a nagy zűrzavar mellett egy dolog mégis nyilvánvaló. Akárhogyan is, de a szerelem örök. 
Folytatás...
# Álomgyár # könyv
írta dátum: Nincsenek megjegyzések:
Kategóriák: , ,

Follow Us @soratemplates