Amolyan lépcsőházi szerelmes

Tóth-Bertók Eszter első regénye, az Álomgyár Kiadó gondozásában megjelent Amolyan lépcsőházi szerelmes egy különleges, szürreális szerelmet mutat be, miközben felteszi a nagy kérdést: Vajon élhetsz teljes életet úgy, hogy a másik feled nélkül képtelen vagy boldog lenni?

A mű végig egy lépcsőházban játszódik. A történet szerint Gerda, a gyógypedagógus éppen egyhetes szabadságára készül, viszont megismerkedik a biciklitárolóba „költöző” Ákossal. A közöttük kialakult szerelem egy olyan szürreális érzelmi utazás, amelyben sok bizonytalan pont felbukkan. Mit jelent a függőség, miért alakul ki, függhetünk-e egymástól, hogyan hatnak érzéseinkre a tudatmódosító szerek, nem lehet-e a szerelem is egyfajta tudatmódosító szer, létezik-e az örökké tartó szerelem, szerethetünk-e valakit, akit évek óta nem láttunk?

Egyszóval, nem egy könnyen emészthető történet. A kötet két nézőpontból meséli el a szerelem kialakulását, bár a sok kérdőjeles rész miatt folyton zavarban vagyunk. Lehet, hogy mindez csak a főhősök fantáziájában játszódik? Az Amolyan lépcsőházi szerelmes néha kissé azt a benyomást kelti, mintha az írónő nem tudta volna pontosan, mit is akar kihozni a cselekményből. Megalapozta a történetét, egyedi alapgondolaton kiindulva, feltett egy csomó kérdést, majd mintha kissé összezavarodott volna, és nem tudott volna a kialakult szituációval mihez kezdeni. Éppen ezért fordulhat elő, hogy a fülszöveg nem sugallja a kötet valódi hangulatát, illetve ha csak a címből kiindulva nem egészen az lett a végeredmény, mint amire az olvasó eredetileg számított.

De ez nem feltétlenül baj. Az ugyanis, hogy egy könnyed habos-babos történet helyett egy kamaradrámát kapunk (nem tudtam a műfaji jellemzők alapján máshová sorolni), kissé azt a gondolatot ébresztheti fel bennünk, mint amikor sok hollywoodi romantikus történet után egy európai midcultot választunk, mert olyan romantikusnak tűnik a film címe. Aztán persze egy sokkal szerzőibb felfogású, elvontabb, gondolkodásra ösztönző, nem egyértelmű történetet tekintünk meg, ami után nem feltétlenül tudjuk eldönteni, hogy tetszett-e vagy sem. A szakavatott szemek az Amolyan lépcsőházi szerelmes esetében is felfedezhetik a pozitívumokat, hiszen az ismétléses szerkesztés, a műben pont a jó pillanatban elejtett, gondolatébresztő mondatok, és a végkifejlet is pluszpontot érdemelnek, azonban nagyon nehezen szippant be a mű világa, a lassan induló cselekmény, a keszekuszaság, folytonos bizonytalanság azonban elveheti az olvasó kedvét attól, hogy végigrágja magát a történeten.

Összességében az Amolyan lépcsőházi szerelmes az egyedi témaválasztás és kivitelezés miatt remek első próbálkozás volt. Tóth-Bertók Eszter olyan stíluskísérletbe kezdett, amelyen ugyan még van mit csiszolni, azonban, talán éppen az „európaisága” és a csiszolatlan bája miatt, olyan hangnemet és világképet mutat meg, amelyben a nagy zűrzavar mellett egy dolog mégis nyilvánvaló. Akárhogyan is, de a szerelem örök.