Borsa
Brown első könyvét sokan ajánlottak nekem, és gondoltam megpróbálkozom vele, ha
már ódákat zengenek róla. A másik az Az arab volt, de látva, hogy hány része
van, eléggé lefagytam, szóval maradt A maffia ágyában trilógia és abból az
első része.
Először
is le szeretném szögezni: a véleményem szubjektív, ezért nem kell nekem esni,
ha netán az írónő rajongója vagy, és amiatt meg nem leszek elfogult, mert magyar író/írónő művét olvasom.
Fülszöveg:
Megjelenés: 2016 Suzanne Roberts körül megfordul a világ: viharos gyorsasággal veszít el mindent és mindenkit maga körül, ami és aki addig fontos szerepet töltött be az életében. Szerencséjére a sors kárpótolja őt mindenért: megajándékozza Massimo, az ellenállhatatlan, művelt és jómódú ügyvéd szerelmével, aki rögvest szülővárosába, Palermóba röpíti álmai asszonyát. Itt véget is érhetne ez a romantikus történet… a happy end ezúttal mégis elmarad. Szicíliáról ugyanis kiderül, hogy távolról sem a képzelet mesés birodalma, s lassan Massimóról is lehull az álarc…Lesz-e kiút az érzései között őrlődő, bántalmazott hősnő számára? Van-e szabadulás a maffia hálójából? És egyáltalán: hol van a határ szerelem és gyűlölet között?„A gyűlölet is szeretet, csak épp fejtetőre van állítva. A szeretet igazi ellentéte a félelem” – adja meg a választ Osho, és e tantétel igazságát nem is bizonyíthatná hitelesebben e könyv.BORSA BROWN hatalmas sikert aratott trilógiájának új kiadású regénye lélektani folyamatokat is boncolgat, letehetetlen írásában feltárja, milyen pokoli mélységekbe és paradicsomi magasságokba juthat férfi és nő, ember és ember kapcsolata.
Vélemény:
A
regény alapötlete tetszett. Imádom az alvilágban játszódó történeteket és az
erotikus műfajt. Tudva, hogy ez az írónő kezdeti zsengéje, ezért igyekeztem az
elvárásaimat nem magasra tenni. Azt viszont az elején elkönyvelhettem, hogy
Borsa Brownnak van kreativitása.
A
fülszöveg nagyon megkapóra sikeredett és vártam, hogy mikor lesz szó a maffia
működéséről, illetve a lélektanról. Itt úgy éreztem, ez az én könyvem. Maffia, pszichológia
és erotika… Mi kell még?
Nos,
a regény eleje nekem nyögvenyelős volt. Megismerhettem egyből egy korántsem
szimpatikus főhősnőt, aki főnökén élősködött és kihasznált. Ezt lenyeltem, úgy
voltam vele majd lesz jellembeli fejlődés.
Sajnos
ezek után sorra kiakadtam Suzanne-re. Épphogy megemlítette a barátnőjének a
bunkó Maserati-s macsót, akinek kocsiját összetörte, rögvest a következő fejezetben
egy liftben egymás szájában voltak. Mi a franc? Már nem azért, de ez totálisan
abszurd. Még a Szürke Ötven Árnyalatában is jobban fel volt vezetve a dolog,
pedig az a könyv számomra az Antikrisztus. Itt már tudtam, hogy ez a regény
minden lesz, csak az én regényem nem… Csalódtam.
Ezután
egy újabb fatális baromság jött. Nekem ne mondja senki, hogy ennyitől Mr. Macsó
egy nőre fog maszturbálni és virágokat küldözget neki! Ezután következtetést
vontam le, miszerint egyik karakter sem épelméjű. Suzanne ráadásul IQ-harcos
is.
Mr.
Olasz Kriszcsön Grey „szíve választottjának felajánlotta”, hogy költözzenek
össze és éljenek Palermóban. Ezzel nem lenne semmi probléma, ha nem két hónap
után „kérdezte volna meg” ezt a „szerelmétől”. Tudnám mivel fogta meg ennyire a főhősnő,
merthogy nem a lehengerlő belső tulajdonságaival, az tuti!
Persze,
Massimo-ról végképp kiderült a titok, és nekem a nyilvánvaló, hogy egy
nárcisztikus idióta. Suzanne pedig irritálóbb lett az okoskodásaival, és
azzal, hogy sosem tudta mikor kell befogni a száját. Bár azt érdemes pluszban
hozzátennem, hogy sokszor nem értettem a női főszereplőnek az érzéseit és a
gondolatait. Legszívesebben pszichiátriára küldtem volna, mert olyan
tudathasadása volt, hogy…. Röviden: csupán a létezésével kiakasztott.
Ritka
pillanatok egyike volt, ha megesett rajta a szívem, pedig ott volt a kiszolgáltatott
nő a főhősnő képében.
(Igen, ennyire érzéketlen vagyok.) |
Az
irritáló nőszeméllyel ellentétben, mégis a történet végére Mr. Kreol Bőrű Kockahassal
tudtam valamelyest szimpatizálni. Nekem élvezetesebb lett volna csak
Massimo szemszögéből átélni a történetet. Jóval értelmesebb, kevésbé
kétdimenziós szereplővé nőtte ki magát.
A
maffia szál szerintem eléggé felszínesen szerepelt a könyvben, ezért is tudtam volna elfogadni az
elébb említett szemszöget. Annyira vártam, hogy elmélyülünk főhősünk ügyleteibe, ésatöbbi, ugyanakkor véleményem szerint ezzel lehetett volna kompenzálni a könyv hiányosságait is. Viszont!
Az írónő Olaszország atmoszféráját jól átadta, ezt aláírom. A regény
alaphangulata végig tetszett és megfogott.
A
csapnivaló főszereplőktől, és az érthetetlen cselekedetektől függetlenül fent tudta tartani az érdeklődésemet. Az
biztos, hogy a történetben nem volt üresjárat. Talán túlontúl gyors volt az
egész, és itt elsősorban a karakterek kapcsolatára gondoltam. Nem
bántam volna, ha az írónő több időt szentel a szereplők viszonyára.
Az
erotikus jelenetek különösebben nem mozgattak meg, holott bevallom azért
érződött a kémia Suzanne és Massimo között. Lehet ez „az első látásra
benedvesedek/feláll a farkam” effektus miatt hiteltelenné vált a számomra ez az
óriási „szerelem”. Sőt!
Emiatt
lett nekem semmitmondó a szeretlek és gyűlöllek alapkoncepció. Különösebben nem
hatódtam meg rajta. Voltaképpen képtelen voltam elsiklani a szereplők
kidolgozatlanságán (legfőképp Suzanne szenvedett ebben a kórban), és ennek volt
köszönhető, hogy nem tudtam magam teljesen átadni az olasz szenvedélynek.
Értékelés: 2,5/5
Szóval
kinek ajánlanám a könyvet?
Őszintén szólva nem tudom. Azt sem tudom mondani,
hogy jó és azt sem, hogy bűnrossz. Ponyva tele tűzdelve szexszel és izgalommal.
Ha ajánlanom kéne valamit a könyvhöz, akkor az a nyugtató lenne, esetleg pár pohár akármilyen szeszes ital. A karakterek, de leginkább Suzanne logikátlan húzásaihoz el kellenek,
higgyétek el!
#ihateusuzanneroberts
#fogdbeaszád #maradjveszteg #asszonyvervejó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése