Könyvfalók

Afganisztán, ​70-es évek, a béke utolsó évei. Egy gazdag és egy szegény családból származó kisfiú együtt tölti gyerekkorát. Összekötik őket közös élményeik és kedvenc időtöltésük, a sárkányeregetés. Egy szörnyű esemény azonban örökre megváltoztatja a két fiú életét. Amir cserbenhagyja barátját, Haszant. A gondtalan gyerekkor ezzel véget ér. Amir hazájától távol, az Egyesült Államokban kezdi felnőtt életét, ám nem tud szabadulni egykori tette miatti bűntudatától. Visszatér a tálibok uralta háborús Afganisztánba. A megtépázott, vérzivatarok áztatta ország romjain végre jóváteheti azt, amit elrontott, és megszabadulhat a bűntudat és a fájdalom terhétől. A hol izgalmas, hol szívszorító fordulatokban bővelkedő regény tényfeltáró módon ábrázolja az afgán történelem nemzetiségi, vallási és társadalmi hátterét. Egy korábban a világ szeme elől eldugott ország népével és kultúrájával ismerkedhetünk meg, testközelben érezhetjük Afganisztánt, amely az új évezred világpolitikájának sarkpontjává vált. Megjelenése óta a Papírsárkányok folyamatosan az amerikai toplisták élén áll. Lefordították az összes európai nyelvre, de megjelent héberül, kínaiul és arabul is. Az amerikai kritikusok az évtized regényének titulálták.

Röviden összefoglalva, szívszaggató történet. Hirtelen szóhoz sem tudok jutni. 

Nem igazán szoktam, de most utána néztem az írónak is, és őszintén mondom, meglepődtem. Hosseini-ről azt kell tudni, hogy orvosként dolgozott, amikor a 2000-es évek elején munka mellett megírta a Papírsárkányok című könyvét. Hajnalban írt, napközben a kórházban dolgozott. Afgán származású, amerikai orvos/író, így hitelesen tudta bemutatni az afgánokra jellemző tulajdonságokat, a szokásaikat.

A történet röviden:

A történetének a főszereplője Amir, egy afgán kisfiú, akinek az édesanyja a születése után meghalt, ezért az apjával él kettesben. Illetve mégsem teljesen igaz, mert a szolgájukkal (nem szeretem ezt a szót!) és a fiával, Haszan-nal élnek együtt. Amir és Haszan szinte egyidősek voltak, sok időt töltöttek együtt. Amir könyvből olvasott fel neki, sárkányt eregettek, kártyáztak, mégsem nevezte igazán a barátjának. Mivel az apja is törődött Haszannal, ezért Amir a féltékenységgel küzdött, egyedüli figyelmet akart az apjától. Talán ez is közrejátszott, hogy hátat fordított amikor segítséget vártak tőle. Ez a döntése hosszú-hosszú évekig kísérti.

Az apjával Afganisztánból menekülésre kényszerülnek, egészen Amerikáig, ahol élik tovább az életüket. Itt találkozik Amir a szerelemmel, a gyásszal, egy új családdal, mígnem egy napon egy telefonhívást kap, hogy azonnal vissza kell utaznia Afganisztánba. Így módjában áll jóvátenni a fiatalkorban elkövetett hibákat. Arra azonban nem készül fel, hogy kivel, és milyen élettel találkozik a szülőföldjén.

Észrevételek:

Órákig tudnék még mesélni a történetről, azonban nem szeretnék elkotyogni olyan dolgokat, ami szpoiler lenne a történetre nézve. Olvassátok el, higgyétek el, megéri. Az olvasó betekinthet az afgán emberek szokásaiba, mindennapjaiba. Voltak meglepő dolgok, amelyekre rácsodálkoztam olvasás közben.

A szerző hihetetlen módon tudott az olvasó lelkébe taposni. Egyszerre tartott fogva a történet, képtelen voltam letenni, ugyanakkor nem tudtam, hogy tovább tudom-e olvasni még akkor a történetet. A legváratlanabb pillanatban kapunk egy olyan arculcsapást, ami könnyeket csal a szemünkbe.

Nem bántam meg hogy elolvastam, és egy ilyen típusú könyvre azt mondani, hogy tetszett, elég bizarrul hangzik, de maga az írásmódja, az összeszedettsége nagyon megfogott.

Köszönöm, hogy elolvashattam. Abszolút 5 csillagos történet.

(kép és fülszöveg: www.moly.hu) 

Tizenkét különböző partner. Tizenkét eltérő szerelem. Tizenkétféle szexstílus.

Vajon tényleg a csillagok szabják meg a sorsunkat? Vagy az egész horoszkóp és asztrológia nem más, mint hazugság és önámítás? Hogyan ismerhetjük fel a lelki társi és az ikerláng szerelmet?

Az egyiptomi származású, de családjával Amerikában élő Isis gyerekkorában a fogadott unokatestvérével, a Kos jegyű Shane- nel fedezi fel a lelki társi szerelmet. Az állatorvosi egyetemen egy Bika jegyű fiúval kalandozik a szex világában. Tanulmányai végeztével egy állatklinikán kap állást, ahol a jóval idősebb, Ikrek jegyű, nős főnöke szeretője lesz.
Isis két év után kilép ebből a kapcsolatból, és megnyitja a saját rendelőjét. Itt ismerkedik meg a Rák jegyű Levvel…

Neeeem, hogy érhet véget így egy könyv? Most azonnal olvasni szeretném a következő részt!!! :D

Na de szedjem össze magam, ugye? :)

Ezt a könyvet a Könyvtündértől kaptam (két másik kötettel együtt, amire hamarosan sort kerítek), és mivel mostanra sikerült kilábalnom az olvasási válságomból, így végre el tudtam olvasni. Külön örülök, hogy egy olyan magyar szerző könyvét tarthattam a kezemben, akit eddig nem ismertem. 

A történet:
A főszereplőnk Isis, akinek az életét egészen fiatal kora óta követjük nyomon. Megismerjük a családját, az álmait, vele vagyunk amikor a jövőre vonatkozó tervei körvonalazódnak, és eldönti, hogy az állatorvosi pályát választja. Megismerjük a szerelmeit, a csalódásait, az életútját. Nem titok, hogy egy erotikus könyvet tart a kezében az olvasó, amiben szerepet játszik az asztrológia is. Isis 4 olyan emberrel kerül közeli kapcsolatba, akiknek más más a csillagjegye, és ezáltal a főbb tulajdonságai is.

Ennek ismeretében én kicsit tartottam ettől a történettől, mert az asztrológia nem áll közel hozzám, de olvasás közben ez igazából eszembe sem jutott, mert nagyon jól bele lettek szőve a történetbe az egyes horoszkópokra jellemző a különböző ismertető jegyek.

A könyvünk 4 férfi főszereplője Shane, Seth, Quentin, és Lev. Mind a négyüknek kapcsolata volt Isissel, van aki hozzátett a személyiségéhez, és van aki elvett belőle. 

Egyedül a Quentinnel kapcsolatos történet hagyott benne ellenérzéseket, mert amit ő és Isis képviselt, az nem az én műfajom. Ráadásul nekem a Szürke 50 árnyalata ugrott be.

Észrevételek:

Én nagyon szerettem olvasni ezt a kötetet, szinte faltam az oldalakat. A történet szókimondó, erotikus tartalmakkal fűszerezett. Mivel én nem vagyok az a típus, aki a horoszkópja által megfogalmazottak szerint éli az életét, ezért külön örültem, hogy nem ez a történet fő mozgatórugója, és nem ezt akarja erőszakkal belénk sulykolni a szerző. 

Ami számomra nagyon elüt a történettől az a BDSM szál. Nyilván, mivel egy erotikus történetről beszélünk, így jelentős szerepet kapnak benne az erotikus jelenetek, de a BDSM nekem már sok volt benne. Nekem nem illett a történetbe, ráadásul Isis-en úgy felhúztam magam, hogy volt 1-2 nap, amikor fel is függesztettem az olvasást. De miután megenyhültem, Lev kárpótolt. :)

Isis egyetlen egy tulajdonságával azonosulni is tudtam, mégpedig azzal, hogy már nagyon fiatalon tudta, hogy milyen szakma érdekli, melyik pályát fogja választani. Én 12 évesen döntöttem el, hogy mivel szeretnék foglalkozni. :)

A könyv befejezése nem enyhén függővég, és emiatt különösen szeretném minél hamarabb elolvasni a történet folytatását, ami A 13. csillagjegy címmel jelent meg 2019-ben. Sajnos még nem sikerült beszereznem, de ami késik, nem múlik :)

A könyv vége sokkolt, csak pislogtam, mert nem hittem el, hogy így ér véget a könyv. De sajnos valóban elfogytak az oldalak. 

Nagyon köszönöm a Könyvtündérnek, hogy a könyv birtokosa lehetek, már csak azért is, mert bár volt bennem félelem vele kapcsolatban, pozitívan csalódtam benne, és külön örülök, hogy egy újabb magyar szerző munkásságát sikerült megismernem.

Hogy kinek ajánlom ezt a kötetet? Az erotikus történetek kedvelőinek mindenképp. Ne féljetek a magyar szerzőktől. :)

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

A ​várost átszelő folyóból holtan húznak ki egy fiatal nőt. Néhány hónappal korábban egy sérülékeny tinédzser lány végezte ugyanott, ugyanígy. Előttük évszázadokon át asszonyok és lányok hosszú sora lelte halálát a sötét vízben, így a két friss tragédia régen eltemetett titkokat bolygat meg – és hoz felszínre.
Az utolsó áldozat árván maradt, tizenöt éves lányának szembe kell néznie azzal, hogy félelmetes nagynénje lett a gondviselője, aki most kényszeredetten tér vissza oda, ahonnan annak idején elmenekült, és ahová szíve szerint soha nem tette volna be újra a lábát. A folyóparti ház eresztékei éjjelente hangosabban nyikorognak, a fal tövében susogó víz kísérteties neszekkel tölti meg az egyébként zavartalan csendet.

A lány a vonaton című regényhez hasonlóan PAULA HAWKINS újabb története is megállíthatatlanul sodorja az olvasót a végkifejlet felé, bizonyítva, hogy az írónő nagy ismerője a női léleknek és az emberi ösztönöknek.

A lány a vonaton az elmúlt évek legnagyobb sikere volt a magyar és a nemzetközi könyvpiacon. A szerző második thrillerére két évet kellett várni. De – ahogy az első olvasók egybehangzóan állítják – megérte.

Ez a könyv pontosan olyan megosztó, mint a szerző előző könyve. Egy csillagtól az öt csillagig minden előfordul az értékelések között.

Nekem személy szerint jobban tetszett ez a történet, mint az előző. Izgalmas volt, az elején kissé zavaros, de a végére minden értelmet nyer. Az olvasó pedig rájön, hogy Hawkins az orránál fogva vezette. Örülök, hogy nem vagyok az a típus, aki elolvassa a könyv végét, mert akkor biztos hogy megöltem volna az olvasásélményt. A könyv végén ugyanis olyan fordulat van, amire még véletlenül sem számítottam. 

A történet röviden:

Az egyik visszatérő elem a történetben, ami nemcsak a jelenben hanem a múltban is jelen van, az a folyó, amiben rejtélyes halálesetek történtek. Először egy fiatal lány értelmetlen halála, majd egy anya, Nel Abbot elvesztése borzolja a közösséget. A tragédia hírére Nel húga, Jules is a városba érkezik, és legközelebbi rokon lévén ő gondoskodik Lenáról, az unokahúgáról. Minden jel arra utal, hogy öngyilkosság történt, azonban Lena határozottan állítja, hogy az anyja soha nem ugrott volna le a szikláról. A nyomozás folyik, azonban ahogy telnek a napok, úgy derülnek ki féltve őrzött titkok.

Észrevételek:

A könyv igaz, hogy izgalmas, és a rövid fejezeteknek köszönhetően gyorsan lehet vele haladni, sőt ez szinte hajtja az olvasót, hogy még egy fejezetet elolvasson, de nem árt felkészülni a nyomasztó hangulatra. A szereplőink mind valamilyen terhet cipelnek, és ez a hangulat kihathat az olvasóra is. Olvasás közben megfordulhat az ember fejében, hogy akár a közvetlen közelünkben is lehet olyan ember, aki cipeli a saját keresztjét, és még csak nem is tudunk róla.

Amit negatívként meg tudok említeni, az a rengeteg név, amit felsorakoztat a szerző. Volt amikor nem tudtam nyomon követni, hogy kiről is van szó, mert természetesen becenevek is előkerültek a kalapból. :) 

Annak ellenére, hogy szerettem olvasni ezt a történetet, mert izgalmas volt, és folyamatosan fenntartotta az érdeklődésemet, ennyi Paula Hawkins könyvélménnyel elleszek egy ideig. :) Bár úgy tudom nincs is több könyve magyar fordítással.

Borító:

Teljesen egyszerű, semmi csicsa, semmi felesleges flancolás. Nekem tetszik. A víz áll az egész történet középpontjában, így elég beszédes a borító. A maga egyszerűségében szerintem jól sikerült.

(Kép és fülszöveg: www.moly.hu)

El kell mondanom megtörtént. 

Mivel én az írónő egy másik stílusban írt könyvével kezdtem  - A vétkes a címe és itt olvashatjátok róla a beszámolóm - nagyon féltem, hogy a rá jellemzőbb könyvek nem fogják nekem megadni azt az élményt amit a Vétkesben kapta tőle. De el kell mondanom, meglepetésemre más stílusban is brillírozik. 

Rá térve  a könyvre: 

"Rosie és Alex jóban-rosszban kitartanak egymás mellett, és életre szóló szövetséget kötnek az iskola és a felnőttek zord világa ellen. Az izgalmas órai levelezések alatt még nem sejtik, hogy életük következő jó néhány évét is így fogják eltölteni: egymással levelezve… A sors újra és újra elválasztja őket egymástól, hogy próbára tegye barátságukat, kitartásukat és őszinteségüket. A gyerekek komoly felnőtté cseperednek: mindketten dolgoznak, házasodnak, gyereket nevelnek, válnak, de a varázslatos kötelék, amely összeköti őket, életük minden öröme és bánata közepette is megmarad.

A mesében minden olyan könnyű: a szerelmesek egymásra találnak, és már lubickolnak is a boldogságban. Cinder és Ella is pontosan erre vágyik, a sok nehézség után igazán megérdemelnék, hogy legyen egy kis nyugtuk.

A sajtó viszont folyton a nyakukban liheg – mindenki Hollywood legújabb álompárjára kíváncsi –, és a szüleik sem könnyítik meg az életüket: Brian apja meg akarja lovagolni a népszerűségüket, Elláé pedig képtelen elfogadni, hogy a lánya egy világhírű filmsztárral jár. Ráadásul Ella nagyon nehezen viseli, hogy mindenki a sérülésein csámcsog, és elbizonytalanodik: mi van, ha a tündérmeséjének kezd lejárni a szavatossági ideje?

Egy szóval: IMÁDOM!!!!

Ha szembe jön velem egy Kelly Oram könyv, akkor el sem olvasom a fülszöveget, csak elkezdem, mert tudom hogy beszippant, és nem fogom tudni letenni. Természetesen a Cinder és Ellát is imádtam, így nem volt kérdés, hogy ezt is elolvasom-e. Egyik éjszaka nem tudtam aludni, ezért leköltöztem a nappaliba, hogy ne ébresszem fel a férjemet. Kézbe vettem a könyvet, hogy olvasok néhány oldalt, és megpróbálok visszaaludni, mert reggel munka van. Nos nem sikerült, ugyanis a történet annyira magával ragadott, hogy majdnem be is fejeztem. :D Azt vettem észre, hogy már világosodik :D Szóval számomra ilyen egy Kelly Oram könyv :D

A történet röviden:

A Cinder és Ella folytatását tartjuk a kezünkben. Ez a könyv egy héttel az első rész vége után játszódik. Ella igyekszik megszokni a felhajtást, ami körülöttük zajlik, azonban a sajtó megkereséseit tudatosan elhárítják, nem nyilatkoznak senkinek a kapcsolatukról. Tudtán kívül, és egy nem túl humánus közeledésnek köszönhetően Ella sok mindent elárul a Birannel való kapcsolatáról, aminek köszönhetően fenekestől felfordul az élete. Az apjával az amúgy sem fényes viszonya tovább romlik, ezzel párhuzamosan a Briannel való kapcsolata napról napra erősebb. Azonban a hegei továbbra is zavarják, és emiatt saját boldogsága elé gördít akadályokat. 

A nem túl sikeres karácsonyt követően Ella belátja, hogy változtatnia kell, és innen indul az ő jellemfejlődése, amiben természetesen segítséget is kap. Nemcsak Brian, hanem az ikrek és Brian asszisztense is segítségére van. Új ismeretségeket köt, és kezdi másképp látni a jövőjét is, és önmagát is.

Észrevételek:

Személy szerint én nagyon szerettem ezt a történetet, pont egy ilyen romantikus sztorira volt most szükségem. Ella jellemfejlődése nagyon tetszett, és bizonyos dolgokban nekem is nagy lökést adott. Tetszett hogy egyiküknek sem szállt fejébe a hírnév (na jó, Brian egóját már nem kell tovább növelni :D ). A szülőknek viszont biztos hogy lekevertem volna egyet. Mind Ella, mind Brian apja undorítóan viselkedett, Ana viszont őszintén meglepett.

Letehetetlen, izgalmas és romantikus könyv, pontosan olyan, amire most szükségem volt. Sokat nevettem, és sokszor elszorult a torkom olvasás közben. A főszereplőink könnyen szerethetőek voltak, és Brian állandó élcelődése.. :D Imádom :D Jó volt ismét róluk olvasni. :)

Borító:

Még mindig nem az igazi, de ennek legalább több köze van a történethez, mint az előző rész esetében. Ami szerintem abszolút melléfogás volt az a borítón lévő női szereplő. Most komolyan, aki tervezte ezt a borítót, tényleg nem olvasta a könyvet? Magassarkú és Ella.. Hááát...

A könyv viszont fantasztikus, ajánlom mindenkinek aki szereti a humort, a romantikát, és akit nem zavar, ha elragadják az érzelmek, és elmorzsol néhány könnycseppet.

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)