Könyvfalók: Európa kiadó

2020. február 1., szombat

Agatha Christie: Öt kismalac

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Carla, a csinos, okos és bátor fiatal lány nem épp szokványos ajándékot kap a huszonegyedik születésnapjára: egy levelet, mely azt állítja, hogy rég halott édesanyja ártatlan. A bűnt, amelyért elítélték, nem ő követte el. Valójában nem ő mérgezte meg a férjét, a zseniális, ám csapodár festőt.

Ám a bizonyítékok az asszony ellen szólnak. Hercule Poirot, a legendás nyomozó vállalja, hogy tizenhat év távlatából megfejti az ügyet, s a nyomozás során felkeresi mind az öt lehetséges tettest:
a tőzsdést (aki piacra járt),
az amatőr botanikust (aki otthon ült),
a nagyvilági nőt (aki sok húst evett),
a nevelőnőt (aki hoppon maradt)
és a fiatal archeológusnőt (aki meg visított: ui, ui, ui)…

Valamiért mindig átsiklottam Agatha Christie könyve felett, amikor válogattam a könyvespolcon. Nem tudom ennek mi az oka, de az biztos, hogy valamiért az Öt kismalacot vittem magammal minden költözésnél. Talán nagymamámtól, vagy a nagynénémtől örökölhettem, nem tudom pontosan, de hogy már vagy 10 éve nálam van, az biztos.

Most végre elolvastam, és őszintén bánom, hogy nem vettem hamarabb a kezembe. Egyszerűen fantasztikus írás. Egyszerű az írásmódja, olvasmányos, és lényegretörő. Nem is kell több egy tökéletes krimihez.

Elöljáróban annyit elmondok, hogy a történet végéhez közeledve szinte már megveregettem a vállamat, hogy milyen zseniális nyomozó lenne belőlem, összeraktam a történetet, kitaláltam mi is történt valójában, és rájöttem mindenre. Az utolsó néhány oldalon pedig kiderült, hogy még a közelében sem voltam a megoldásnak. :D

16 évvel ezelőtt történt egy gyilkosság, a tárgyalást követően a tettest elítélték, és börtönbe zárták, ahol életét vesztette. Halála előtt azonban levelet írt Carlának, a lányának, hogy ártatlanul ül börtönben. Carla, aki idő közben felnőtt nővé érett felkeresi Hercule Poirot nyomozót, hogy derítse ki mi is történt 16 évvel ezelőtt, mert hiába utal minden bizonyíték arra, hogy az anyja követett el gyilkosságot, neki meggyőződése, hogy ez nem igaz, ő nem ölhette meg az apját.

Poirot elvállalja az ügyet, és elutazik a gyilkosság helyszínére, és felkeresi azt az 5 embert, akik akkor a helyszínen tartózkodtak, és ismerték az áldozatot, a híres festőt, valamint a gyanusítottat, az ő feleségét. Egyesével beszél mindenkivel, majd megkéri, hogy ne csak szóban, hanem írásban is mondják el, hogy pontosan mire emlékeznek arról a napról. Hiába olvassuk újra ugyan azt, amit már egyszer hallottunk, mégsem válik unalmassá a könyv.

Érdekes volt látni az 5 különböző embertípust, és hogy milyen nagy hangsúlyt fektet az írónő az emberi viselkedésre. Sok mindent elmond az is, hogy ki milyen szemszögből közelítette meg az akkori eseményeket, és melyek voltak azok a pillanatok, amelyekre 16 év után is emlékeztek.

Így belegondolva, nem is tudom, hogy miért nem olvastam eddig Agatha Christie-t. Egy tökéletesen megírt krimit tarthattam a kezemben. Biztos vagyok benne, hogy be fogok még szerezni néhány könyvet az írónőtől.

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Folytatás...

2019. május 18., szombat

Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita

Regi 7:00 0 Hozzászólás

Készítettem magamnak egy toplistát aminek szinte a legelején szerepelt ez a könyv. Viszont számomra nem adta át azt az üzenetet amit más olvasónak igen. Miért van az, hogy mindenki imádja ezt a művet énnálam pedig nem érte el ugyanazt a hatást? Annyira próbálkoztam hogy nekem is tetszen, de csak egy közepesen erős könyvnek mondanám, ahogy én tudom értékelni.

Amit tudni kell erről a könyvről az, hogy orosz az író, orosz a történet is. Létezik egy ördög Wolland és csatlósai, akik a moszkvai küldetésük során varázslatokkal bűvölik a népet, illetve egy-két embert rémisztgetéssel. Konkrétan a könyv első fele arról szól, hogy a gonosz befészkelte magát egy lakásba ahol letáboroznak egy időre. Viszont az ott lakók ezt nem nézik jó szemmel, mert furcsa dolgok történnek.
A másik futószál a gonosz javára, hogy vannak emberek akik az elmegyógyintézetbe kerülnek, mert látták a gonoszt mialatt természetfeletti dolgokat művel amit egy hétköznapi ember nem képes felfogni a tudatával. Néhányuk ezért gumiszobába kerülnek. Nem képesek feldolgozni a látottakat.
Miután a gonosz megmutatta magát, vagyis felhívta az emberek figyelmét, kapcsolatba lépett egy Margaréta és Mester nevezetű párossal. Ők kapták a főszerepet a második részben. Az alvilág Ura őket kiválasztotta, mert függőben lévő kapcsolatuk volt, amiről nem is tudtak. A bizonyos Mester, a regénye miatt orvosok közé került. Megírta mi történt Jézus keresztre feszítése idejében. A gonosz nem tudott nyugodni, kikészítette a Mester idegeit, de ezt nem tudatosan csinálta. Ugyanis a művész nem fejezte be a regényt, így Poncius Pilátusnak a halála után nem volt helye, azaz nem tudták a regény alapján hogy az égiek közé menjen, netán a föld alá, a gonoszhoz. Persze ő maga, a Mester, nem tudta miért történik mindez, ezért klinikára ment, hogy gyógyítsák meg. Szóval... még tudnám fokozni a szálak kibontakozását, de úgy csak feltárnám a többi olvasó számára a lényeget, részletet.
Teljes mértékben természetfeletti jelenségeket tapasztalhatunk a történet egész ideje alatt. Bár ha belegondolunk a sátán, az ördög bármire képes. :)

Ti hisztek a paranormális dolgokban? Mert komolyan mondom a könyv olvasása alatt azon gondolkodtam, hogy közelebbről is úgy megismerném azt a bizonyos gonoszt. De tudjátok én úgy képzeltem el, mint egy nagyon helyes, sármos férfit. Ennek persze nem mertem hangot adni, mert féltem, rögtön bedilizek, mint a könyvbéli szereplők. Van is egy idézetem ami azt bizonyítja, hogy nem csak én gondolom így:

"-Értem már... Arról van szó, hogy odadjam magam neki - suttogta Margarita elgondolkodva.Azazello erre fölényesen elvigyorodott.-Biztosíthatom magát, az egész világon minden nő erről álmodozna, de - s arcát itt gúny torzította el - csalódást kell okoznom magának: ilyenről szó sem lesz."

Egyébként ahogy a könyvben is ketté van oszta a történet, számomra is volt egy szakadék a két felvonás között. Vagy mondhatnám szünetnek, ha már felvonásról van szó. Első moszkvai rész kevésbé ragadta meg a kíváncsiságomat. A második boszorkányos fejezet annál inkább. Ekkor már izgatottan lapozgattam ezt a vastag kötetet. Mikor Margarita barátkozott az ördöggel, az nagyon tetszett. A jelenet, a varázslat, a boszorkányság, az alvilági élet, nagyon színpompás volt. Ott nem lehetett unatkozni. Sokkal színesebb volt a képzelt világ, mint Moszkva belvárosa.

"-Elhiszem! Ezek a szemek nem hazudnak!Hányszor elmagyaráztam már önöknek, hogy legfőbb tévedésük: alábecsülik a szem jelentőségét! Értsék meg végre, hogy a nyelv elleplezheti az igazságot, de a szem soha."

Tehát nekem nehéz volt ez a regény. Sőt félve írtam le ezeket a sorokat. Ugyanis tartottam attól, hogy ha nem jól értelmezem a művet, ha meghaladja felfogási képességeimet és rosszul fejezem ki magam, akkor talán támadások fognak érni. Sajnálom, de nekem csak három csillagot nyújtott ez a könyv. Remélem nem haragszotok érte. Talán egyszer újra olvasom pár év múlva, és bölcsebb fejjel engem is megragad a gonosz története.