Holly Miller: Álmomban már szerettelek

Holly Miller könyve sokak számára lehet ismerős, ugyanis a megjelenése idején rendkívül felkapottnak számított. Hamar felkeltette az érdeklődésemet, de mások véleménye szépen lassan el is bizonytalanított: voltak, akik imádták, míg másoknál nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Ha kíváncsiak vagytok, nekem hogyan tetszett, kérlek olvassatok tovább! :)

 

Fülszöveg: 

„Ezt ​a történetet megkönnyeztem. Utána még sokáig gondolkodtam Callie és Joel életén, és azon, hogy én hogyan döntenék a helyükben. Szívszakítóan gyönyörű.” – Jill Santopolo, New York Times bestsellerszerző 

„Mernél szeretni, ha tudnád, hogy mi lesz a kapcsolat vége? 

Joel fél a jövőtől. Gyerekkora óta kísértik a szeretteit megjelenítő álmok: látomások arról, hogy mi fog történni, legyen az jó vagy rossz. 

Az álmok megelőzésének egyetlen módja, hogy a szeretett lénytől távol tartja magát. Megfogadta, hogy soha többé nem lesz szerelmes. 

Callie képtelen elengedni a múltat. Amióta a legjobb barátnője meghalt, elveszettnek érzi magát. Tudja, hogy sokkal ösztönösebben, sokkal felszabadultabban kellene élnie. Csak azt nem tudja, hogyan találjon vissza régi énjéhez, amely mert nagyot álmodni. Joelnek és Callie-nek egyaránt megvan rá az oka, hogy megtanuljanak a mában élni. És noha nem kifejezetten keresik egymást, találkozásuk pillanatától mindketten érzik, hogy hatalmas fordulat következett be az életükben. 

Aztán egy éjjel Joel Callie-vel álmodik, és az álomban megjelenik legnagyobb félelme. Ekkor mindketten döntéshelyzetbe kerülnek: együtt maradnak-e annak ellenére, hogy tudják, mi lesz a sorsuk? És ha egyikük napjai menthetetlenül végesek, létezik-e olyan élet a számára, mint ami járna is neki? 

Képesek befolyásolni az életük alakulását, vagy ami meg van írva számukra, azon nem lehet változtatni? 

A két főszereplő, Joel és Callie által elmesélt Álmomban már szerettelek Holly Miller magával ragadó és felejthetetlen, romantikus debütregénye a szeretethez szükséges bátorságról, kiváltképp akkor, amikor úgy gondoljuk, hogy tudjuk, mi lesz a szerelem vége.”

 

A könyv borítója kifejezetten tetszik, számomra leginkább az egyszerűségében rejlik a szépsége. A fűzfának és a madaraknak kiemelt szerepe van a történetben, így ezek megjelenítése különösen jó választás volt. 

 

Ami olvasás közben rögtön feltűnt, az Holly Miller gyönyörű, érzékletes megfogalmazása. A lapokat áthatja a természet és az állatok iránti rajongás – ezt legutóbb Karády Anna: A füredi lány c. könyvénél tapasztaltam. A részletes leírásoknak köszönhetően olyan volt, mintha én is részese lennék azoknak az apró csodáknak, amiket a két főszereplő, Callie és Joel látott, átélt. 

 

A történet nekem az elején kicsit lassan indult be, mint vártam, de ennek ellenére mindig elég sokat olvastam belőle egyhuzamban, valamilyen oknál fogva mégsem eresztett. A második felétől éreztem azt, hogy elkezdtek felgyorsulni az események, egyre több „titok” derült ki, és ezt a könyv vége felé a fejezetek elején jelzett nagyobb időbeli ugrások is megerősítették. 

 

Nagyon tetszett a két főszereplő karaktere, amilyenné Holly Miller formálta őket. Jó volt végre egy olyan női szereplőről olvasni, akinél nincs felesleges drámázás, hiszti, aki a nehézségek ellenére is próbál erős és pozitív maradni. Bár hamar megtudtuk, hogy Callie egyik legjobb barátnője, Grace meghalt, a fiatal nő mégis meghatározó „szereplője” a történetnek – olyan volt, mint egy tisztelgés az emléke előtt. Joel képessége, hogy látja álmában, mi fog történni a szeretteivel, számomra már az elejétől kezdve indokolta a viselkedését, szorongását, elsőre talán furcsa döntéseit. Még belegondolni is szörnyű volt, hogy ez mennyi terhet jelentett már neki az élete során, és mennyi várhat még rá, ha ez a jövőben sem ér véget.

 

Aki egy könnyed, romantikus történetet vár, „csalódni” fog, mert ez a könyv sokkal több annál. Számomra a legnagyobb mondanivalója talán az volt, hogy ha valakit igazán szeretsz, el is kell tudnod engedned őt. A történet olvasása közben végig ott motoszkált a fejemben, Joel vajon végig kitart majd az oly nehezen meghozott döntése mellett? Fog-e még valaha találkozni, beszélni szerelmével, és vajon Callie élete hogyan és mikor ér majd véget? A férfi kísérletet tesz a megakadályozására, képes lesz rá? Esetleg szörnyű álma kivételesen nem is válik valóra? 

 

Összegzés: 

Nagyon örülök, hogy hagytam magam meggyőzni, és kézbe vettem ezt a könyvet, mert Holly Miller történetének olvasása nemcsak elgondolkodtatott, hanem rengeteg érzelmet is kiváltott belőlem. Én pedig kifejezetten szeretem, ha egy könyvnél ilyesmit tapasztalok, még ha ez olykor fájdalmas is. Leginkább azoknak ajánlom, akik nem idegenkednek a kicsit részletesebb leírásoktól és a nem szokványos romantikus történetektől. 

 

„Csak… bízz az emberekben, hagyd, hogy szeressenek!”

 

„– Nem kell hibátlannak lenni azért, hogy az ember szerethető legyen.”

 

„Fenn, a fán mindig elismétlem neki, hogy szeretem. Egy kicsit olyan érzés, mint amikor ugyanezt megvallom Joelnak is. Mert ugyanúgy várok egy válaszra, amit talán sosem fogok meghallani.”

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)