Valahogy így képzelem el, nagyapám is így mesélt nekünk, ilyeneket: Leül ő a történettudó a magas háttámlájú fotelbe, kezeit a sokat simogatott karfán pihenteti. Mi körbeüljük, figyelünk rá. Ő nagy levegőt vesz, mélyen a szemünkbe néz mielőtt belekezd. Lassan indul, hogy lássa értjük-e. Majd egyre komolyabban befele figyel és visz minket egy másik korba, egy másik életbe, egyre lendületesebben, néha mellékmagyarázatokkal tűzdelve, hogy érezzük a másik sorsát. És figyelek. Értem, vagy csak érzem és látom a helyet, hallom a hangját, várom a megkönnyebbülést hozó jó fordulatot. Melynek csak felét kapom. Nekem kell befejezni, mert a mesélő feláll, és itt hagy, hogy álmodjam meg én a szereplő életébe a boldog szebb jövőt.
Így jártam! De nem bánom egy pillanatra sem.
Olyan igazi, olyan valódi szívből előtörő érzéseket fogalmaz meg Vida Gábor férfias lelkülettel, amit több, mint 20 éve nem hallottam. Akkor vesztettem el az én mesélőmet.
Az elvágyódás mindig is része volt a kemény életet élőknek. A szereplők útnak indulnak erdélyi otthonukból, hogy megtalálják szerencséjüket. Apa és fia más-más elképzelésekkel. Werner Sándor az Új Világba vágyik, Lukács sosem látott anyja után, akit Budapesten hagytak régen. Az ifjabb Wernert mecénása Afrika mélyére csábítja. Teljesen távol kerül mindattól, ami vagy aki lenni akar. Elefántvadász lesz és ellenség az I. világháborúban, úgy, hogy nem is tudja, kik a szemben álló felek. Évekkel később térhet vissza "hadifogságából" egy megváltozott Európába keresni saját, otthagyott világát, szüleit. Itt is ellenség, a saját hazájában. Lehet ezt érteni? Apja előkerül egy rövid időre, de nem úgy, ahogy tervezték. Megint csak a keresés marad: a nő (aki már másra vágyik, menni), a barát (aki hosszan nem jön), az élet célja, értelme. Nehéz boldogulni a háború után olyannak, aki gyanús a résztvevő felek számára. Vajon kinek kémkedik? Senkinek.Lehetséges? Valahogy megtudja, hogy szülei együtt vannak Magyarországon. Élnek. Ettől többre nem vágyik.Kolozsváron lenni, ott élni jól vagy rosszul, már mindegy. Legyen otthona! Majd megszokják...
Kedves olvasó barátaim!
Nagyon pontos leírás, érzékeltetés található e műben a kisebbségi lét mikéntjéről, jelenéről is. Sokan vágyódnak a szebb világba és közülük többnek remeg a lelke, amikor otthonára gondol. Ismerjétek meg ti is az érzést, mely nem egyetlen ember, hanem egy egész nemzet vívódását mutatja be!
Nehéz olvasmány. Mégis oly elragadó az egybefüggő soraival, beolvadó párbeszédeivel. Nincs mit túldrámázni. Egyenesen, csak a lényegre koncentrálva mesél. Stílusa különleges, minden mondatnak sajátos íze van.
Imádtam, imádom!
Üzenetet hordoz: el lehet menni, meg lehet próbálni a világot és ha nem találod a lelked, haza lehet jönni...mindig haza lehet jönni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése