Tolvaly Ferenc : Zsolnay-kód

Egyszer azt olvastam, hogy az átlag embernek napjában 9 olyan ötlete van, aminek megvalósítása sikeressé tenné. Viszont ezzel egy időben legalább 27 kifogást fel tudunk sorakoztatni ellene. Így maradunk átlagosak. Az átlagon felettiek, vagy különcök mélyen elgondolkodnak legalább egy ötleten és azok között is akad aki merészen belevág.
Valahogy ilyen embernek látom a könyv elolvasása után Zsolnay Vilmost (1828-1900). Pécsi kereskedő család szülöttje ként nem vágyhatott művészeti körökbe. Pedig ha tudta volna kemény nevelést nyújtó apja... Bizony át kellett vennie a családi vállalkozást. A sors, mondhatjuk végzetnek is, a porcelángyártás felé terelte. Már önálló családapa volt 3 gyerekkel. Először nem gondolt bele igazán milyen lehetőség pottyant ölébe és csak az üzletember szemével látta kis vállalkozását. Majd egyik gondolat és fejlesztés a másik után és már éjjele és nappala csak a fejlődő cégé volt. Mi több a megszállottságig hajszolta magát az alkotásban. Mindeközben kiköltöztette családját a gyár udvarába épített házba, hogy minél közelebb lehessen "munkájához" . Megtanulta, sőt fejlesztette a porcelángyártás minden apró mozzanatát. Mi több EOZIN nevű máztechnikája kiemelte kora legnagyobbjai közül. A haszontárgyak mellett építőelemek gyártásával és dísztárgyak készítésével is foglalkozott. A tehetség magával ragadta. Sikereiért nagyon keményen dolgozott hosszú éveken át, melyek életében főleg eszmei elismerésben nyilvánultak meg. Minden beérkező pénzt visszaforgatott a cég fejlődésébe.

Nemes a szorgalom, ahogy a tehetség és a tisztesség is, amelyeknek Ianus megnyitja a labirintust, hogy egyedülállót hozzak létre, ami megismerszik a sírban.

Ilyen elszánt és kitartó apa mellett nem volt könnyű gyerekkora a két lánynak és fiútestvérüknek. Kizárólag németül beszéltek a családtagok egymással, nekik francia nevelőnőjük volt. Mivel tényleg a gyár területén éltek elzárt, társadalmi életüket erősen korlátozott, sőt válogatott társaságban élték. Hogy megfeleljenek az apai nagyságnak minden utód csakis a üzem fejlesztésére irányította figyelmét. A fiúnak hagyományosan kereskedelmet kellett tanulnia. A lányoknak otthon volt a helyük. Anyjuk szinte láthatatlan és megközelíthetetlen volt. Csendben szolgálta a családi érdekeket és nem érzékenyítette gyermekeit a világban való boldogulásra. Titkon tanulgatták az agyaghasználat fortélyait, díszítését. Majd bátorságot merítve bemutatták rajzaikat a családfőnek. Ekkor váltak értékes emberré számára. Férjeiket is a vállalkozás szolgálatába állították. Együtt dolgoztak és gyarapították a tudást és a gyárat. Majd meg kellett küzdeni a háborúkkal. fenntartották egységüket akkor is. Már a 4. generáció építette újra a céget, amikor a szocialista rendszer üldözöttekké tette az egész családot tehetségestül, egzisztenciástul.
Mattyasovszky-Zsolnay Teréz (1854-1944) naplóbejegyzései alapján készült könyv szerint nem is oly irigylésre méltó a zseniális porcelángyáros és családja élettörténete. Nagyon sok küzdelem és lemondás rejlik sikertörténetük mögött. Szegény asszony fel sem fogta, hogy szinte minden gyerekkori emléke apja álmának megvalósításáról szólt. Aztán felnőttként ugyanúgy betáplálta saját családjába az elköteleződést.
Ez lenne olvasási élményem nagyon rövid története. Meg a sok szakkifejezés, amit kikeresgettem, értelmeztem. Meg a ház környékén fellelhető összes nagyszülői örökségből származó porcelán felforgatása. 9 különböző pecsétet találtam és mindez 5 európai ország területéről származik. Ugye érdekes?!
Nagyon köszönöm a lehetőséget a maikonyv.hu-nak, igazán sokat tanultam a kötetből.
(Igen, hallottam a plágium vádjáról. A család történetét és a Teréz által írt napló bejegyzéseket mindenképp érdekesnek találom. A kerettörténet nem tompítja e nagyszerű elme alkotásainak fényét.)
Szép napot és sok hasznos könyvet mindenkinek!