2013. július 29., hétfő

A fehér ruhás nő

6:00 0 Hozzászólás

Wilkie Collins: A fehér ruhás nő

Az 1001-es listán szerepel ez a kötet, ráadásul nagyon szép kiadásban jelent meg tavaly, így több okom is volt arra, hogy hazajöjjön velem a könyvtárból.
A történet középpontjában egy 19. századi bűntény szerepel, mely megváltoztatja szereplőink életét. A szépséges, ám kissé nyafka Laura Fairly békésen éldegél féltestvére, Marian óvó és féltő szárnyai alatt nagybátyjuk, a dilinyós Mr. Fairly birtokán, az angliai Limmeridge-ben. Az az ötletük támad, hogy rajzolni tanulnának, így felfogadják a fiatal és hősien szívű Walter Hartright-ot, a rajztanárt, hogy foglalkozzon a fiatal kisasszonyokkal főállásban. Hát persze, hogy gyengéd érzelmek indulnak útjára a bárgyú Laura és a hősszerelmes Walter között... Igen ám, de idejekorán elhunyt édesapja már odaígérte a hölgyeményt a középkorú, ám annál baronetebb Sir Percival Glyde-nak, aki alig várja, hogy megtartsák az esküvét és magával vigye fiatal feleségét Blackwater Parkba...
Mindemellett a London felé vezető úton éjszaka felbukkan egy fiatal fehér ruhás nő, akit a véletlen folytán épp Mr. Hartright segít ki szorult helyzetéből... Majd Laura kap egy levelet, melyben rettenetes vádakkal illetik jövendőbelijét. És egy hórihorgas orrú, kövér gróf is aljas cselszövésben mesterkedik.
A könyvben többen is megszólalnak, visszaemlékeznek a bűnesetre és szépen lassan kitisztul a kép, majd lerántják a leplet a nagy TITOKról is. Persze a történetszövés rendkívül összetett és körülményes, a szereplők maguk is igen körülményeskedők, mindegyikőjüktől részletekbe menő előadást hallhatunk a végzetes cselszövés körülményeiről. Mr. Fairly beszámolóját - meg lehet érte vetni - végig mosolyogtam/kacagtam, annyira jól sikerült.
Szerintem a hangulatteremtés, a leírások és a jellemrajzok ennek a könyvnek az erősségei, hátulütője a történet lassú folyása - aki skandináv krimiken és CSI-on edződött, annak nem biztos, hogy élvezetes. Aki viszont szereti a vérbeli 19. századi irodalmat, a lidérces jeleneteket, az összeesküvéseket és összefonódásokat, az szeretni fogja. Nekem nagyon tetszett.


10/10

2013. július 28., vasárnap

Mikszáth Kálmán: A beszélő köntös

20:00 0 Hozzászólás
Csak mint a régi városi viszontagságos élet képe bír e történet beccsel, ha eleven és találó.
De ezt már önök ítélik meg. 

Kicsit restellem, hogy csak most megújult Mikszáth mániámba jutottam el odáig, hogy megismerkedjek a "beszélő " köntös történetével, elsősorban azért ,mert kedves szülővárosomban Kecskeméten zajlott ez a kis részt mesés, nagyrészt valósághű történet. Azért mondom, hogy valósághű, mert az író szerint "krónikamaradványok" utalnak bizonyos megtörtént eseményekre.
Aztán pedig , akár a mostani életünkből is meríthetett volna prófétai vénával megáldott írónk.
A történetet -rajtam kívül - biztos mindenki ismeri, de kicsit nem árt feleleveníteni az általános iskolai olvasmányt.

Kecskemét a török időkben olyan város volt, hogy a három hadban álló fél közül egy sem lakott a városban. Vagyis nem volt egy török bég, egy császári  -labanc- csapat, de még egy árva kuruc se , aki a városban táborozott volna és védelmezte volna a többiektől. Ezért szegény kecskemiétiek, amikor piacra hordták a portékáikat rendszeresen megjelent valamelyik csapat és hadisarc címén kirabolták a város piacát.
Az okos városi vezetők nem tudtak mit kitalálni, de felbukkant a fiatal szabó legény ,-mint a mesében- Lestyák Miska azzal az ötlettel, hogy el kell menni a budai basához és kérni kell maguknak törököt, mint más városok, mert egy "eleven bég" meg tudná védeni a várost a többi rablótól.
Nagy tanakodások után elmentek Budára a basához és előadták a kérésüket, de közben megjelentek a nagykőrösiek is (szomszéd város) és a kevély kecskemétiek még azt is kérték a basától, hogy az ő kérésüket ne teljesítse. Ám melléfogtak, mert a nagykőrösiek is azt szerették volna, ha Kecskeméten török állomásozik, mert az őket is védte volna. Így aztán a török basa anélkül bocsájtotta útjukra ,hogy nem adott török béget a kecskemétieknek, csak egy kaftányt.
Szégyenletesen hazakullogott a küldöttség, ám az hogy beszél a kaftány, csak később derült ki és ezután történtek a kalandok a kaftánnyal és Kecskemét polgáraival.
Mint mondtam kecskeméti vagyok, bár most 18 km távolságra  élek, úgy ismerem a várost , mint a tenyeremet és nagyon kívácsi voltam, hogy milyen lehetett Mikszáth idejében, melyik helyeket, neveket említi az író.
Az utcák közül talán egyedül a Ceglédi utca -ami ma Ceglédi út-, amit említ, de a város környéke  szépen be van mutatva:
Talfája ritkás erdeje felől jöttek a kurucok, erre ma a T betüs bevásárló központ van.
Szikra nevű tájat úgy emlegeti, mint Kecskemét Szaharáját, mert ez volt a futó homok hazája,  Tanúsíthatom, hogy ma már nem ilyen ez a táj, mert az én jelenlegi kis falum pont erre van.
Csalánosnál ,ahol a török csapatok leborultak a köntös előtt, ez a hely ma Kecskemét erdős kiránduló parkja.
A nevek közül egy Koháry nevű nemes ember volt ismerős , a város jótevőjeként utca viseli a nevét és szobor is őrzi az emlékét. A regényben császári parancsnokként emlegetik, vagyis labanc.

Mikszáth jó szokása szerint nagyon hitelesen mutatta be város polgárait, igazolva azt, hogy teljesen mindegy melyik korban él a magyar -vagy a kecskeméti - a gondolkodás mód ugyanaz.

Néhány érdekesség, ami akár ma is előfordulhat , mint a szépségkirálynő választás, persze nem így nevezték, de a lényeg , hogy a város három legszebb lányát választották ki  és nem  mindenki jelentkezhetett ,akárcsak ma, volt előselejtező.
Emberrablás váltságdíjért, emberrablás megbízásból, talán ezek nem fordulnak sűrűn elő manapság, de azért van néha.
Felbújtás az előljárók ellen, azután a tömeg tiltakozása, majd ugyanezen tömeg meggyőzése, különböző praktikákkal. Ezt aztán végképp tapasztalhatjuk  ma is.
Nem sorolom tovább, mert még számtalan olyan apró kis esemény van a regénybe, ami nyugodtan összevethető mai életünkkel.
Most is megcsodáltam, hogy Mikszáth mennyire ismerte az emberi természetet és milyen hitelesen tudott róla írni, hogy közben mi olvasók remekül szórakozunk.
Kiderült az is, hogy gyerekként miért nem szívesen olvastam volna ezt a könyvet, ugyanis rengeteg idegen szót használ az író, ami egy kisgyereknek nagyon zavaró lehet. Minden mondatban egy idegen szó , mint: gvárdián, processzió ,oráció és hasonlók, rombolja az olvasás élményt, felnőttként könnyedén megbirkózik az ember velük és igazán jól szórakozik a kecskemétiek kalandjain a beszélő köntössel.


2013. július 27., szombat

Gyereksarok 42.

4:00 0 Hozzászólás

Richard Scarry: Csúcsforgalom Tesz-vesz Városban


Kiadta: Lilliput Könyvkiadó (1996.)
Oldalszám: 66
Ára: 2990
Mint ahogy a címe is mutatja, csúcsforgalom van Tesz-vesz Városban. Ennek megfelelően nagyon sok féle és fajta járművet bemutatnak a gyerekeknek, viccesebbnél viccesebbeket is. Mint pl. az uborka vagy a ceruza autót, mert hát ezek se maradhatnak ki a sorból. ;o)
Ajánlom a kötetet a Tesz-vesz Város kedvelőinek, de azoknak is, akik annyira nincsenek odáig értük, viszont szeretnék a gyermekeiknek a különböző autókat mókásan bemutatni.


írta: Niki

2013. július 25., csütörtök

Messze, messze

21:02 0 Hozzászólás

Sebastian Barry: Messze, messze

A fiatal és naiv, szinte gyermeki lelkű Willie Dunne még alig libbent túl a serdülőkoron. Nem cseperedett olyan szép szál férfivá, mint az édesapja, alig haladja meg a 160 centit. Így aztán nem lehet belőle rendőr. Ezért jelentkezik 18 éves korában a hadseregbe, és kerül egy rövid kiképzést követően 1915-ben Belgiumba, a 16. ír tüzérségi hadtest katonájaként a frontra.
Willie Ypres-ben találja magát akkor, amikor a németeknek kedvük támad bevetni legújabb találmányukat. A sárga köd csak száll és száll a lövészárkok felé. Senki sem tudja, mi lehet az, soha senki nem látott még ilyet... Hangos ordítás hallatszik az első vonalból, hörögve, visítva menekülnek a katonák a lövészárkokból, ahova már bejutott a köd...
Willie évekig szolgál a fronton, látja meghalni a barátait, bajtársait, évekig él és ott válik felnőtté,
Gáztámadás Ypres-nél, forrás: google.com
ahol a halál szállóvendég, ahol akár több ezren esnek el naponta. Srapnelek és szögesdrótok között.
Közben otthon, Dublin mellett három húga és apja várja haza. És Gretta. A drága, gyönyörű Gretta.

Sebastian Barry könyve nagyon nyomasztó és szomorú hangulatot áraszt, az első világháború pokláról ír. Igazi, mélyen háborúellenes könyv szerintem, ami első sorától az utolsóig izgalmas és érdekes. A háborúk értelmetlenségén túl egy másik fontos mondanivalót is tartalmaz: ne mondj és ne tégy olyat, amit később megbánhatsz. Megváltoztatnád, megbocsátanál, ölelnél, szeretnél, de már késő…
Az biztos, hogy Sebastian Barry nagyon jól ír, kiváló hangulatteremtő, így kíváncsi lettem a többi könyvére is.


2013. július 20., szombat

Gyereksarok 41.

3:00 0 Hozzászólás

Marék Veronika: Kippkopp, hol vagy?


Kiadta: Ceruza Könyvkiadó (2008.)
Oldalszám: 48
Ára: 2400
Én nagyon szeretem Kippkoppék történeteit, de a Gyerkőcöm elég vegyesen áll hozzájuk. Meghallgatja őket, de a láz valahogy még se kapja el, ha róluk van szó. Ezt a könyvecskét viszont ő választotta ki a könyvtárból és azóta elég rendszeresen kéri, hogy olvassam fel neki. ;o)

Kippkopp és Tipptopp szépen éldegélnek a kipikopokkal. Igen ám, de egy napon hatalmas vihar kerekedik és az egyik kis kipikopi eltűnik. Mit tehet Kippkopp, a keresésére indul. Végül, ő maga vész el.
Hol lehet Kippkopp? Hová tűnhetett? Mi van vele?
Erről szól Marék Veronika története.


írta: Niki

2013. július 19., péntek

Pallavicini Zita: Egy őrült őrgrófnő naplója

9:00 0 Hozzászólás
Ez volt az a könyv, amelyet 300 Ft-ért (pontosabban 299-ért) árult a Könyvhéten az Ulpius-ház. 2011-es kiadás, akkoriban elég sokat reklámozták.

Hogy ki Pallavicini Zita, a cseh, a német, az osztrák és a magyar társasági lapok és média sokáig kedvelt figurája? Naplójában az „őrült grófnő” ugyanazzal a szenvedéllyel és provokatív őszinteséggel néz szembe az arisztokrata lét bonyodalmaival, családja történelmével, szerelmei és önmaga gyarlóságaival, amilyennel az életét is éli. 

Ciki, nem ciki, nem sokat hallottam Pallavichini Zitáról, de hát nem is tartom számon az arisztokrata világot. A könyv önéletrajzi jellegű. Persze ne úgy képzeljétek el a grófnő életét, mint ahogyan a 90-es években az akkori televíziós showman is feltételezte róla, hogy reggel felébred a kastélyában és kilovagol. Teljesen hétköznapi életet él, persze más, magasabb rendű körökben mozog. Szóval aki a grófi világba szeretne betekintést nyerni, annak csalódnia kell.
Zita élt Kanadában, Prágában, Bécsben, Budapesten, dolgozott a médiában is. A férfiak pedig sorra átverték, megcsalták, terhesen vagy épp pici gyerekkel magára hagyták. Azért valljuk be, nem "mezei" férfiak voltak ezek, hanem pl. nála jóval idősebb herceg, multimilliomos. Zita depressziós, anorexiás, származása ellenére nem egyszerű az élete. Már édesanyja is pszichés gondokkal küzdött - őt egyébként sajnálatos módon meggyilkolták -, szóval egyáltalán nem csoda, hogy az őrgrőfnő is kicsit "őrült" lett.

Egy dolgot kiemelnék a gyerekkorából, amit nagyon megjegyeztem. Amikor is tiltott, kapitalista, Mickey egeres pólóban ment iskolába, és emiatt az igazgatóhoz vitték! Egy letűnt kor jellemzője, amit a mai, Disney-pólókban rohangáló gyerekek már meg sem értenének.

Összességében hamar elolvasható kis könyv, olyan "kiírom magamból" jellegű, amelynek semmilyen befejezése vagy konklúziója sincs. Még a jelen sem derült ki igazából számomra, mármint, hogy most, kétgyermekes anyukaként milyen életet él, és vajon boldog-e?

A moly-on különben sokan lehúzták a könyvet, hogy minek kellett ezt megírni, semmi mondanivalója meg milyen gyenge. Nos, én, aki előbb olvastam "botrányos úszónőnk könyvét", mint ezt, csak azt tudom mondani, ez a könyv ahhoz képest irodalmi alkotás! Szóval ha nem teszik egy könyv, gondolj mindig arra, hogy mindig van (lesz) lejjebb is.

De térjünk vissza. Szerintem különben nem volt rossz ez a könyv. Egyszer elolvasható, és legalább megtudtam ki is Pallavicini Zita.

„Megéltem a gyönyört és a poklot. Ez volt a sorsom… eddig. Azonban, ha mindez nem történik meg velem, akkor én nem vagyok Pallavicini Zita.” 

2013. július 18., csütörtök

Robin Cook : Jótékony halál

17:50 0 Hozzászólás
Az Alexandra Kiadó Robin Cook sorozatának legújabb kötete, a borítón az író neve kissé domború arany színű betűkkel van. Nem tudom, hogy ez jelent e valamit, csak azért említem, mert a képen nem olyannak látszik, mint eredetiben.
 Amikor a fülszöveget elolvastam , nagyon megkönnyebbültem, mert végre nem az élet minden oldaláról már bemutatott patológus házaspáré a főszerep. Őszintén szólva már kicsit untam, hogy  az utóbbi években bármilyen bűnügy került ki Robin Cook tollából, azt csak  az emberi téren majdnem, patológus szakmai téren pedig teljesen tökéletes  Stapleton házaspár oldotta meg.
Ahogy már megszokott az írótól egy nagyon érdekes és aktuális orvosi problémával foglalkozik a könyv: ez az téma az őssejt kutatás eredményeinek gyakorlati megvalósítása, vagyis beültethető szerv előállítása az adott beteg egy másik sejtjéből.
A történet egyik szála a Columbia Egyetem kutatólaboratóriumába vezet, ahol két zseniális tudóst már csak hetek választanak el attól, hogy az egyikük veséjét kicseréljék egy a saját sejtjeiből előállított vesére. Ha ez vesével sikerül, akkor sikerülhet hasnyálmiriggyel és más szervekkel is, megoldva egy csomó gyógyíthatatlan beteg problémáját és évekkel meghosszabbítva az életüket.
A másik szál a biztosítások pénzügyi világába vezeti az olvasót. Hosszú oldalakon keresztül megtudhatunk, ha értünk egyáltalán valamit belőle, hogy néhány gátlástalan bankár hogyan manipulál a tőzsdén a biztosításokkal, és hogyan használ ki beteg embereket , hogy azok a jótékonyság illúziójában várják  betegségük végét, vagyis a halált.
Ám, ha a két kutató rövid időn belül sikerrel jár, a pénzügyi manipuláció összeomlik és ezt a gátlástalan és eszméletlen gazdag bankárok nem engedhetik, akkor már inkább vesszen két csodálatos ember.
Itt új elem lép a Robin Cook-féle bűnbandák közé, amerikai, olasz , orosz , kínai és japán maffia után : az albán maffia.
De nincs szerencséjük a bűnözőknek, mert egy magányos , ám nagyon tehetséges , okos és kitartó orvostanhallgató lány szintén a kutató laborban gyakornokoskodik és nem hisz a véletlen baleset elméletben.
Érdekes módon kiderül, hogy ő is albán és mellesleg súlyos titkokat hordoz a magánéletében, ami megakadályozza őt a kapcsolattartásban.
Megismerkedhetünk még az amerikai állami gondozás útvesztőivel és buktatóival.
Az albán maffia hierarchiájával és különös szabályaival, valamint egy bandavezérrel, akinek a neve Alekszander Buda. Nincs különösebb szerepe, csak érdekesnek találtam a nevét
Végül az 50. fejezetnél mégis csak felbukkan az elején emlegetett patológus házaspár, de most kivételesen hibáznak és csak rövidke szerepük van.

Jó kis vastag kötet , 460 oldalas, azért elég hamar sikerült kiolvasnom, ami azt mutatja, hogy izgalmas, érdekes , krimi. Olyan téren semmi meglepetést nem tartogatott, hogy a jók jók maradtak, a rosszak elnyerték bütetésüket. A maffia szál eléggé nyitva maradt, ezt még további kötetekben lehet boncolgatni.
 A pénzügyi, tőzsdei részletek kicsit meg feküdték a gyomrom helyett az agyamat, de ettől függetlenül jól szórakoztam.Ami a gyomromat illeti, egy-két kísérleti kádban úszkáló emberi szerven kívül semmi nem háborgatta.

Neil Gaiman: Óceán az út végén

9:32 0 Hozzászólás





Ismeritek azt az érzést, mikor arra ébredtek, hogy lüktet a véretek, ver a szívetek, valami rosszat álmodtatok, valami lidérceset, ami annyira élethű volt, de tudod az eszeddel, hogy ez mégsem lehet igaz?
De mégis annyira hihető volt. Kiver a víz és nem is mersz visszaaludni már.
Kihasználja az álom a félelmeid.

Ez a könyv pontosan ilyen!
Kihasználja a félelmünk és finoman bele szövi a történetbe.
Egy mese tulajdonképpen.
Van tündérmese, szerelemmese, vidám mese és még rengeteg féle. 
Ez a  könyv pedig egy rémálom,  mese formájában felnőtteknek. Hihető, tetszetős, elfedi a valóságot, csillog-villog és a felszín alatt mégis sötét.
Az elején tündérmese, veszélytelennek tűnik, elvarázsol, te azt hiszed biztonságban vagy, nincs mitől félned.
Majd jön egy apró kis dolog, mint a fehér terítőn egy kis borcseppecske. Vagy az ablaküvegen egy kis porszem. És már nem is olyan tökéletes. Aztán egyre több és több foltot fedezel fel. Már kezdesz félni...
A tündérmese már nem olyan tiszta, hanem valamivé átalakul.
Majd a végére megint tündérmese lesz és azt sem tudod, hogy most akkor változott-e vagy csak te emlékszel máshogy?! Vagy rosszul olvastad, rosszul értelmezted a szimbólumokat csak. 

Én nem is gondoltad volna, hogy a könyv ilyen érzéseket vált ki belőled, hisz egy ártatlannak tűnő, csacska mese.
Gaiman az egyik kedvenc íróm. Érdekes, hogy annyiféleképpen tud írni és mégis mindig jók a könyvei.
Mindig elvarázsolnak és egy különc világba repítenek.
Az Óceán az út végén olyan könyvecske, amit ha elolvasnék tízszer, mindig mást olvasnék ki a sorok mögül.
Szerintem mindenkinek mást ad a történet. mindenki mást vél felfedezni benne.
Nem erre számítottam, mint amit kaptam. De ez csak hozzáad a történethez. Egy cseppet sem vagyok csalódott, csak meglepett.

A nyelvezete ennek a pici világnak igencsak egyedire sikeredett. Finom. Érzékelhető. Érzékletes. Szimbolikus. Jelzőkkel teli.
A szereplőkkel is elégedett vagyok. Szerettem a kisfiút, aki nagyfiúvá cseperedett. Szerettem Lettit aki nagylányból valami mássá fejlődött.
Ám mégis a rejtett gonosz és az öreg mamóka volt az, akiért a könyvet végig izgultam. 
A történet magával ragadó. Lendületes, gyors iramban vágtázik rendületlenül.

Amit hiányoltam, az a háttérkép igazi kibontása. Vágytam volna olvasni róla. Nem csak apró utalásokat, és én magam helyezzem el a fantáziavilágom peremén valahol. Hanem hogy ő bontsa ki nekünk apránként. Magyarázza el, mi miért és ki kicsoda. Sok lehetőség lett volna még benne.
De lehet akkor a törékeny egyensúly odaveszett volna.
Mert így kaptál valamit és mégsem. Még vágysz rá.
Egy oktatóm mondta nekem egyszer, igaz teljesen más apropóból és kicsit más szavakkal:
"Csak addig maradj, míg látod a szemekben az érdeklődést, még látod, hogy várják a továbbot. Aztán távozz, hogy még többet akarjanak belőled."

180 oldal
 FordítottaPék Zoltán

2013. július 17., szerda

Kíváncsi szerda 41.

10:00 0 Hozzászólás
Javában benne vagyunk a nyárban, sokan utazással töltik a szabadságukat. Ha lehetőségem van rá, én is így szoktam tenni, és igyekszem új helyeket megismerni.
A kérdésem az lenne, hogy mielőtt elutaztok egy általatok ismeretlen országba vagy városba,
előtte olvastok-e útikönyveket?
Én mielőtt kimentem Párizsba két útikönyvet is alaposan átolvastam. Szeretek tisztában lenni a meglátogatott város történelmével, szeretem tudni, hogy mit látok.

koalány: igen, régebben mindig olvasgattam útikönyveket, nézegettem a fényképeket, térképeket.  Azért írtam múltidőben, mert mostanság már mindennek az interneten nézek utána, így, ha ismeretlen helyre utazom, arról is a neten böngészgetek. (Persze, az is igaz, hogy utazás közben sokkal jobb egy kézben fogható, bármikor fellapozható útikönyv!)

Adri könyvmoly:
Én sem szeretek teljesen bután menni bárhová. Bár az útikönyveket kihagyom, inkább az internetre hagyatkozom.

2013. július 15., hétfő

Samantha Young: Dublin Street

5:00 0 Hozzászólás
Már akkor Kívánságlistámra került a Dublin Street, amikor a várható megjelenések közt megpillantottam. Miért is? Mert a fülszövegéből úgy jött le, hogy egy nagyon erotikus regényhez lehet majd szerencsénk, és ugyebár nem vetem meg ezt a műfajt. Igen ám, de mostanság el vagyunk árasztva az erotikus könyvekkel, ami szerintem a minőség rovására is ment. Szeretem, de elegem van abból, hogy mindegyik történet egy kaptafára épül, csak más nevekkel. Vágyom a különlegességre, amit pl. A szirén megadott. Na de hogy kapcsolódik a képbe ez a könyv? A fülszövegéből kiindulva semmi különlegességre nem számítottam. Amiért megelőlegeztem a bizalmat, az a hazai kiadója volt.
Nagyon kevés olyan könyvet olvastam a Könyvmolyképző Kiadótól, amit ne szerettem volna. Sőt, utána számolva, a Kiadó a második a listámon, akiktől a legtöbb könyvet olvastam, mióta a blog létezik. Nyilván, ez annak is köszönhető, hogy az egyik kedvenc műfajomat itthon ők uralják, ők adják ki a legtöbb ilyen könyvet.
Egyszerűen most is megbíztam a választásukban. Hogy csalódtam-e? Nem. Az már más kérdés, hogy a Dublin Street nem is az, amire számítottam. ...

A történetről röviden: Joss 22 éves. 14 éves korában meghaltak a szülei és a húga, azóta se tudta feldolgozni az őt ért veszteséget. Elmenekült Amerikából, egészen Edinburgh-ig meg sem állt. Lediplomázott, egy bárban dolgozik és mellette írja az épp készülő fantasy regényét.
Albérlet után kutatva, megismerkedik Ellievel, aki kiadná a luxuslakásának egyik szobáját. A lakásba betoppanva azonnal beleszeret, és bár eddig nagyon megfogta az örökségét, mégis kiveszi a szobát. Ellievel persze azonnal összebarátkoznak, bár amilyen cukorborsó a csaj, ezt tán kivédeni se lehetett volna.
Aztán összefut a lány dögös bátyjával, aki naná, hogy gazdag és persze azonnal szikrázni kezd köztük a levegő. Igen ám, de Joss sehogy se tudja feldolgozni a múltat, kerüli az állandó kapcsolatot. Ezért a 30 éves Branden kitalálja, legyen köztük 3 hónapig "csak szex, más semmi". Persze titokban arra készül, hogy időközben majd megpuhítja a lányt és Joss beadja majd az érzelmeinek a derekát. Vajon sikerrel fog járni? ...

A véleményem: nem tudom más hogy van vele, de amikor megpillantottam a borítón látható "Cseppet se szürke" feliratot, egyből az Ötven árnyalat trilógia ugrott be. El is könyveltem, hogy tuti ebben is a szex lesz a középpontban, csak tán nem Szürkésen. Lényegében igazam lett, de még sem.
Elég sok ágyjelenet van a Dublin Streetben, de teljesen másképp. Inkább a romantikus irodalomhoz kategorizálnám, mint az erotikushoz.

Nem hibátlan a történet, több zavaró dologra is bukkantam benne, de a legnagyobb problémám az volt, hogy bár a cselekmény "nagyon kis kafa", olvasmányos, pörgős, izgalmas, erotikus, de eközben a szereplők nincsenek annyira kidolgozva, mint maga a cselekmény. Egyszerűen, ha megkérdeznétek tőlem, hogy nézett ki Joss és Braden, nagyon nagy bajban lennék. Annyi maradt meg bennem, hogy a csaj 160 valahány centi, D kosaras melltartója van és hosszú haja. A pasi meg dögös, isten és 180 akárhány centi. És ennyi. Semmi másra nem emlékszem a külsejükről.

Joss menekül a múltja elől, de igazából önmagának nem tud megbocsátani. Elhiszi, hogy akit megkedvel, annak rosszat hoz a fejére, ezért próbál senkihez se közel kerülni. Viszont megismeri Elliet és ezzel minden felfordul. Mert megszereti a lányt, és bár a végletekig próbálja saját maga elől is titkolnia, de beleszeret Bradenbe.
Braden. Végre nem az a fajta karakter, akiket az erotikus regényekben meg lehet ismerni. Igaz, hogy "hatalmas állat", de az érzőbb fajtából. Nem a magát macsónak megjátszó egyed, hanem olyan, aki ki meri mutatni az érzelmeit a lány iránt. Az már más téma, hogy néha persze ő is követ el hülye lépéseket, de megbocsátottam, mert végülis szimpi volt nekem.

Ami az agyamra ment még, az a szexjeleneteknél az állandó "lucskos bugyi", meg a "fütykös". A falat kapartam már tőlük, de tényleg. Arról nem is szólva, amikor egymást követő 3 mondatban szerepelt a pasi neve. Kb. olyan szinten, hogy Braden lehúzta a nadrágját. Braden elővette a fütyköst. Braden nyakán lüktetett az ér. Minek ennyiszer a nevet kihangsúlyozni? Enélkül is tudja az olvasó, hogy ki veszi elő a fütykösét! :oS

Maga a történet amúgy érdekes volt.
Adva van egy fiatal lány, aki menekül a kapcsolatok elől. Aztán ott a pasi, aki beleesik első látásra, akarja magának és nem csak egy éjszakára. Joss múltja, a lelki sérülése pedig olyan szál volt, ami valahogy illett is a történetbe és nem is. Igazából idegesít már, hogy mostanában ha hasonló történetet olvasok, valamelyik szereplőnek tuti van lelki sérülése. (Meg a saját neméhez vonzódó barátja, ami kivételesen itt nem szerepelt.) Aztán egy idő után megjelent a terapeuta, aki néha belekotyok pár sor erejéig a történetbe, de kb. olyan szinten volt, mintha én adtam volna tanácsokat egy másik nőnek, mit tegyen és mit ne.
Szóval van azért kivetni való a történeten, egyáltalán nem tökéletes, de mégis olvastatta magát, tudni akartam, hogy mi lesz a vége. Joss mikor fogja végre elismerni, hogy beleszeretett a pasiba?
Ami még nagyon érdekelt, az Ellie szála. Ugyanis párhuzamosan Jossékkal, Ellienek is van egy kis külön története, aki nem másba szerelmes, mint Braden barátjába. Aranyos volt a csajszi, olyan kis tünd-bündi, akiről próbál a kiszemeltje tudomást se venni, mert hát mégis a haverom húga, de közben meg agyonverne mindenkit, aki szemet vet rá. Szóval nem egyszerű az ő esetük sem, és nagyon kíváncsi voltam, hogy be fog-e teljesedni a kapcsolatuk.

Összességében: a Dublin Street egy romantikus történet, sok ágyjelenettel, de nem sorolnám még az erotikus kategóriába. Olvasmányos, pörgős, izgalmas, de nem hibátlan. Ettől függetlenül viszont, végig fenn tudta tartani az érdeklődésemet. És akár most is újra tudnám még egyszer olvasni. ;o)
Azoknak bátran merem a figyelmükbe ajánlani, akik kedvelik ezt a műfajt és nagyon remélem, hogy a második része is meg fog jelenni magyarul majd a szériának.


Eredeti címe: On Dublin Street (2012.)
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó (2013.)
Ára: 2999
Forrás: kiadó- előolvasás
Értékelésem:


A bejegyzésem ITT is olvasható.

2013. július 14., vasárnap

Szepesi Nikolett: Én, a szexmániás

9:29 0 Hozzászólás







Egyszerű a képlet. A botrányokra mindenki vevő. a könyv remekül promótált. És mindenki kíváncsi a 26 éves nő vajon kikről ír. Kit hurcol meg és kit lehet felismerni. Aki kicsit is többet nézi a Tv dobozát vagy ismerős a sportolói berkekben, biztosan fogja tudni, mikor, kiről van szó. Rám nem jellemző a Tv bámulása, de sok személyt így is felismertem. Nem kár értük, legalább mindenki megtudja, hogy a nagyszerű ember álarca mögött ki lapul. Viszont sajnálom a családokat, akiknek így kell megtudniuk párjuk/fiúk  hűtlenségét és a családi  idilli kép szétrombolását, a képmutatást! 
De legjobban Nikit sajnálom. Egy durcás kislány, aki az élete félresiklását másokon veri el. Pedig nem kis munkája van benne neki is. Sajnálom őt, mert rosszul bánt vele a világ, sokszor ártatlanul bántak el vele. Sajnálom, mert nekem a nagyszájú, vagány csajszi álarca mögül egy szeretetéhes kislány látszik ki, aki nem kapta meg a szeretetet, a figyelmet amire áhítozott.  Így ágyról ágyra szállt, hogy megkapja a figyelmet, ő legyen a fő attrakció.Azt írja, hogy ő vadászott a pasikra, holott ők használták és használták ki, csak neki így könnyebb, hogy magának is hazudik. Szánom őt valamilyen szinten. Nem ítélem el, hiszen rengeteg ilyen ember szaladgál a világon, mint ahogy ő is bemutatja a könyvecskéjében.

A sportolói világ végtelenül szégyellhetné magát. Azt hiszem Niki jobban tette volna, ha arról húzza le a leplet az erotikus kalandjai helyett! Mennyi munka van egy éremben és mennyire nem becsülik ezt meg. Rengeteg könny és szenvedés, és még pár jó szót sem kap az ember. Lehettem volna akár én is Niki. sportolhattam volna versenyszerűen, de bennem nem volt meg a kitartás. Benne megvolt, bár nem mindig alázattal. mert sokszor inkább lázad. De mégis mit kapott? Jó szót? dicsértet? Megbecsülést? Semmit! Talán a szurkolói támogatást csak. Lehet be kellett volna érnie vele. De kinek nem lenne tele a hócsukája 11 év ledolgozott munka után egy kipenderítéssel?

Nem tetszett, ahogy ugrálunk az időben és nem normális kronologikus időben haladunk. Nem tetszik Niki vulgaritása, néhol nekem túl sok volt. Erőltetett.  Nem tetszik, ahogy kesereg majd ő dönti romba más életét. Aztán mégsem bánta meg. Majd megint kesereg. Akkor miről beszélünk? Döntse el, hogy akkor miért írta meg a könyvet. Leleplezésnek szánta, dicsekedésnek, vagy csak egyszerű memoár, az élete egy szakaszának lezárása vagy botrányokozás, pénzkereset?  
Nem tetszik, hogy az Olimpiát és a különböző sportágakat lealacsonyítja, lerombolja a nézői illúziót.  Sokaknak egy-egy sportoló adja az ikont az életéhez. Ő a példakép. És most magasan lerombolja a sok munkáját Niki ezzel a könyvvel. Aztán ami még roppantul idegesített, ahogy lenézi az embereket. Nem csak azokat, akik megérdemlik.  Ő az ász csaj és más már labdába sem rúghat mellette. Csak ő a tökéletes. Na azért egy kicsit nem ártott volna visszavenni magából. A személyiségéből hiányzik az empátia, nagyon él az általánosítás rossz szokásával, egyszerre lebecsüli magát(sportolói karrier) és túlbecsüli magát(kinézet). És az utolsó kifogásom a könyv ellen, a nyelvezete. Néhol csapongó, majd átmegy stílustalanba, néha botrányos. Egy kis átírás segített volna, hogy viszonylag élvezhetőbb vagy inkább csak olvashatóbb legyen. Sok az ismétlés is benne, ami felesleges.

A könyvet köszönöm a Bookandwalknak!
Ulpius kiadó: http://www.ulpiushaz.hu/
348 oldal

2013. július 13., szombat

Zima Szabolcs: A makedón összeesküvés

10:04 0 Hozzászólás
A fülszöveg: "A londoni székhelyű British Library bőkezű támogatójának lányát elevenen megsütik egy antik ércbikában. Az ókori kéziratok után kutató Enid Markopoulos feltehetően olyan leletre bukkant, amely nem csupán világraszóló irodalmi csemege és kultúrtörténeti szenzáció, hanem potenciális fegyver is – az árából akarják fedezni egy őrült politikai játszma költségeit. Minderről azonban fogalma sincs a könyvtár két ifjú munkatársának, akiket a másik főszponzor, egy különc MI6-ügynök lord állít rá az esetre. Pat Foster könyvtári mindenes és Bertie Hook restaurátor, akik kalandos küldetéseiken már bizonyították rátermettségüket, Európa legizgalmasabb városaiban követik a halott lány verses rejtvényüzeneteinek nyomát. A szédületes száguldás közben Pathez csapódik egy titokzatos, gyönyörű nő, Rómában pedig feltűnik a halott lány húga, aki nem marad közömbös Bertie iránt. A CIA is tud a kézirat létezéséről, ám érdekeik azt diktálják, hogy az ősi pergamen ne kerüljön nyilvánosságra. A klónozott Qayin ügynököt vetik be, aki mindig egy lépéssel a könyvtárosok előtt járva gyilkol. Két ember látta eddig a kéziratot, már mindkettő halott…"

Többször említettem már, hogy szkeptikus vagyok a mai magyar írókkal szemben, viszont páran kezdik megtörni az ellenállásomat. Ettől függetlenül, sokáig nem akartam elolvasni ezt a könyvet. Aztán annyi jót hallottam, olvastam róla, hogy végül úgy döntöttem próbát teszek vele.

Mire számítottam az olvasása előtt? Több helyen azt olvastam róla, hogy a magyar Da Vinci-kód. Mivel Dan Brown története tetszett, így ugyanúgy számítottam egy történelmi rejtélyre, nyomokra, nyomozásra, nagy csattanóra. Ugyanakkor nem kicsit féltem attól, hogy túl sok lesz a hasonlóság.

És mit kaptam? Nos, A makedón összeesküvés tényleg próbál a magyar Da Vinci-kód lenni. Már a fülszövegéből is látható pár hasonlóság, de itt nem a katolikus egyházhoz vezetnek a szálak, hanem egy teljesen más történelmi lelet irányába. Érdekes olvasmány volt, olvasmányos is, de nem tudtam maradéktalanul élvezni.
Ugyanis míg Dan Brownál tudtam vele együtt nyomozni, itt nem tudtam a szereplőkkel. Feltűntek a nyomok kis versikék formájában, de egyszerűen ha utána lépésről-lépésre nincs leírva, hogy mit jelentenek a mondatok, rá nem jöttem volna. Úgy érzem, hogy a laikusok nem tudnak a könyvben olvasható jelek alapján együtt nyomozni a szereplőkkel. Így inkább hagytam, hogy a szereplők menjenek a saját útjukon, a végén majd csak kiderül, hogy merre vezet mindez. Tán élvezetesebb lett volna, ha úgy épülnek fel a jelek, hogy érthetőek legyenek.
Na de visszatérve A Da Vinci-kódra. Mint ahogy említettem, nagyon emlékeztet rá. Viszont a könyvben is több utalás történik a regényre és ez néhol a nevetségesség határát súrolta. Képzeljetek el egy jelenetet, amikor a szereplők épp egy nyom után kajtatnak, aztán az egyik kiböki, hogy nem olvasta a másik A Da Vinci-kódot? Mert akkor tudnia kéne ezt+azt. Nem kellett volna ennyi utalás a másik könyvre, mert így még jobban az olvasó szeme elé kerültek a hasonlóságok, és nyilván mindenki az eredetiséget szereti inkább.
A karaktereket is nehéz volt magam elé képzelni. Ki voltak dolgozva, ezzel probléma nem volt, de még se jelentek meg előttem.
Amikor pedig bekerült a képbe a klónozott szereplő is, hát ... akkor már kapartam a falat. Minek kellett ez? Túl sok volt már!

Összességében: A makedón összeesküvés egy érdekes olvasmány, olvastatja is magát, de nálam egyáltalán nem újraolvasós és nem is épp a kedvenc kategória. Egyszer elment, végülis szórakoztatott és kikapcsolt, de azért egy kicsit többre számítottam, és több eredetiségre is. De ha csak a történelmi részt nézem, azok magyarázatát, az nagyon a helyén van és sok minden megtudható belőle. Emiatt ajánlom a figyelmetekbe!

__________

Kiadta: Ulpius-ház Könyvkiadó (2012.)
Oldalszám: 284 (a többi előzetes)
Ára: 3499
Forrás: recenziós példány
Értékelésem:


kép forrása

Gyereksarok 40.

4:30 0 Hozzászólás

Ray Gibson és Jenny Tyler: És újra játszókönyv

Kiadta: Park Könyvkiadó (1994.)
Oldalszám: 96
Ára: 650
Az És újra játszókönyv remek szórakozást, jó ötleteket tud adni a nyári szünetüket otthon töltő ovisoknak és kisiskolásoknak.
A könyvecske 3 részből épül fel:
  1. Főzőcske ► receptötletek, főzőcskés ötletek, tippek, nagyon jópofa dolgokkal
  2. Festőjátékok ► itt csupa kreatív, festékes játékötleteket találhatunk
  3. Zsúrok ► gyerekzsúrt tervezőknek kihagyhatatlan
Tényleg nagyon szuper ötletek vannak benne, ajánlom a szülők figyelmébe! ;o)

írta: Niki

2013. július 10., szerda

Kíváncsi szerda 40.

18:53 0 Hozzászólás
540 éves az első magyar nyomtatott könyv
Mára egy egyszerű kérdést szántam. Eltudjátok képzelni nyomtatott könyvek nélkül az életet? Hogy nincs polcokon, csak a különböző informatikai adattárolókban? Én őszintén szólva nem, de tény, hogy sok-sokszor átgondolom mit vegyek meg. Így igazi kincsekké válnak :)


Niki: azt nem tudom elképzelni, hogy ne legyenek a polcokon, de azt igen, hogy az elektronikus könyveké a jövő.


Ani: Szerintem ez egy jó darabig nem fog még bekövetkezni... Vegyesen olvasok e-könyveket és hagyományos könyveket, de a szívem még mindig a papíré. Egyébként saját tapasztalat, de olvastam ezzel kapcsolatban végzett kutatásokról is, hogy az ember jobban emlékszik arra, amit úgy olvasott, hogy a kezébe foghatta, papírra volt nyomtatva, mint amit elektronikusan.

SzaMárti: Nekem a rémálmom,hogy eltünnek a nyomtatott könyvek, de a könyvesboltok sokaságát látva ez még nem mostanába fog bekövetkezni, sőt remélem soha.Talán felfogja az emberiség, hogy a papír az maradandóbb, mint az elektromos adathordozók és vigyázni fog rá, hogy megmaradjanak a nyomtatott könyvek.

Akció és tiltakozás!

7:30 0 Hozzászólás



Az Ulpius kiadó gondolt egy nagyot és  nagyszabású promóciót indít, aminek keretein belül az összes e-könyves kiadványát egyetlen nap erejéig 50% kedvezménnyel kínálja.
Aminek az apropója az, hogy kicsit népszerűsítse az e-könyveket és felhívja a figyelmet arra, hogy illegális és romboló az írókra nézve az ingyenes letöltés.


bookandwalk.hu is csatlakozott hozzá, nála is lehet vásárolni e könyveket.

Bizonyára már mindenki hallott arról, hogy az illegális letöltések komolyan fenyegetnek bizonyos ágazatokat. Az illegális tartalomfogyasztás (pl. zene, film és könyv letöltés) lopásnak számít, amivel sokan nincsenek is tisztában, mivel nagy nyilvánosság előtt (esetenként fényképes profillal) kérnek és osztogatnak tartalmakat. Nincs ez másként az e-book terén sem, mivel sokan arra panaszkodnak, hogy drága az e-könyv, ezért nem is vásárolnak. Ez ellen tesz lépéseket az Ulpius-ház Kiadó, és egy egynapos forradalmat hirdet: azok, akik legálisan akarnak e-book-ot olvasni, csak a szerdai napon féláron tehetik meg! Ez egyrészt nyitás a fogyasztók és a legális e-book piac felé, másrészt visszajelzés is lehet a vevő részéről a magas árakat illetően. Az akcióban több mint száz e-book vesz részt, ráadásul az alkalom keretében 4 egyedülálló újdonság is elérhetővé válik. Az akciós e-book-ok többek között itt is elérhetőek.

2013. július 8., hétfő

Tammara Webber: Easy- Egyszeregy

4:00 0 Hozzászólás
A Kitekintőben már bemutattam nektek az Easyt röviden, így érthető módon nagyon örültem annak amikor megtudtam, hogy a Könyvhétre meg fog jelenni magyarul is.

Totál bele vagyok zúgva a borítóba. Igazából semmi extra, de ahogy ránézek, most is ugyanazt a gyengéd szerelmet érzem, mint első pillantásra. Szinte látom, ahogy a srác megsimítja a lány arcát, majd egy leheletnyi csókot lehel az ajkára. Olvasva pedig kijelenthetem, hogy ugyanúgy a "gyengéd szerelem" hangulata lengi körül a történetet.

A történetről röviden: Jackie másodikos egyetemista, aki zenetanárnak készül. Az egyetemre a barátja miatt jelentkezett, ugyanis Kennedy politikai pályáról álmodozik, a lány pedig nem akart elszakadni tőle. Így hiába nem épp a zeneoktatásáról híres az egyetem, követte a barátját.
A fiúval kilencedikes koruk óta ismerik egymást, a szeme előtt változott át kisfiúból, dögös pasivá. 3 éve vannak együtt, minden szép és jó látszólag. Kennedyt mindenki ismeri, és így nyilván a barátnőjét is, de aztán jön a nagy krakk. A fiú szakít vele, mondván, hogy még azelőtt akarja kiélni magát, hogy befutna politikai körökben, aztán valami szexbotrányba keveredne. Jackie persze enyhébb sokkot kap, 2 hét múlva se tér nagyon magához a döbbenettől.
Aztán minden még rosszabbra fordul, ugyanis egy buliból hazafelé jövet, majdnem megerőszakolják. Szerencséjére épp arra jár az addig számára teljesen ismeretlen Lucas, aki megmenti őt, és onnantól kezdve fel-felbukkan az életében, egyre jobban megdobogtatva a szívét.
A lány próbál túl lépni a történteken és az exén is, újra ráhajt a tanulásra, kap egy korrepetitort is, Landon Maxfield személyében, aki segít neki e-mailekben és csatolt fájlokban felzárkózni makrogazdaságtanból.
Miközben Jackie egyre jobban belehabarodik Lucasba, Landon kiléte is foglalkoztatja, de Buck (az őt majdnem megerőszakoló srác) se felejti őt el. ...

A véleményem: Bár maga a történet nagyon könnyed és egyszerű, nagyon súlyos dolgokról ír benne az írónő.
Mielőtt nekikezdtem a bejegyzés megírásának, utánanéztem a neten, hogy Magyarországon milyen statisztika van a nemi erőszak áldozatairól. Elkeserítő számokkal találtam szembe magamat ITT. Igaz, hogy ez egy 2011/2012-es adat, azóta sajnos lehet, hogy rosszabb a helyzet, de ez alapján a nők 20%-a esik nemi erőszak áldozatául élete során, és további 20%-ot megkísérelnek megerőszakolni. Ez 40%. 10 nőből 4. És tegyük hozzá, hogy sokan nem tesznek feljelentést, mert félnek a "szégyen, félelem a hosszú jogi procedúrától és a társadalmi megbélyegzettségtől", ahogy ez olvasható EBBEN a cikkben is, így ki tudja, hogy igazából hány százalékról is beszélünk.

"Nem a te hibád volt."

A történet arra próbálja felhívni a figyelmet, hogy kérjen az áldozat segítséget, minden esetben.

Ha a karaktereket nézzük, akkor úgy érzem, hogy Jackien és Lucason kívül, igazán senki más nem fontos, csak mellékszereplői a történetnek.
Jackien keresztül megismerhetünk egy olyan lányt, aki a szerelemért lemond valamilyen szinten a saját álmairól. Majd amikor padlóra kerül, akkor veszi észre, hogy minden ami körülvette, álomvilág. Az állítólagos barátok, ismerősök elfordulnak tőle, egyedül a szobatársára, Erinre számíthat.
Szimpatikus szereplőről van szó, megkedveltem, bár valahogy olyan érzésem van, mint aki nem volt teljesen felépítve. Mintha nem a személyisége kapott volna nagyobb szerepet, hanem a vele történtek és az, hogy ezt hogyan élte meg, hogyan próbálta feldolgozni.
Lucas az abszolút kedvencem. És nem csak azért, mert megmentette Jackiet és utána se rohanta le a szerelmével, hanem azért, mert ebben a pasiban van valami. A borítón nem látszik a teljes kép, de ha utána néztek a neten, akkor láthatjátok, hogy a srác tele van tetkóval, a szájában piercing, szóval láthatóan kimondottan olyan, akire azt mondanánk, hogy kemény rossz fiú. De mindez csak a látszat, Lucas nem olyan. Egy sötét titkot cipel magával a múltjából, ami minden napjára rányomja a bélyeget. Vajon mi lehet az?
Természetesen a szerelmük be fog teljesedni, lassan, könnyedén, lépésről-lépésre haladva. Tetszett a lassúság, a gyengédség ezen a téren, egyáltalán nem esett át a ló túloldalára az írónő.
És van még egy szereplő, aki kicsivel nagyobb szerepet kap a történetben, mint a többi mellékszereplő, a korrepetitor. Teljesen más, mint Lucas látszólag és bizony sok bonyodalmat fog még okozni. ;o) 

Maga a történet, mint ahogy említettem már, nagyon könnyed. Komoly téma, könnyed történetbe burkolva.
Nagyon olvasmányos, szerintem letehetetlen kategória. Nekiálltam tegnap este olyan 9 körül és egyszerűen nem tudtam letenni. Na jó, lehet, hogy ebben az is közrejátszott, hogy nagyon vártam, nagyon kíváncsi voltam rá, és nagyon örültem, hogy még a megjelenése előtt lehetőségem lehetett elolvasni, de akkor se tudtam letenni, és ez a lényeg. Hajnali 3-ig olvastam, most pedig itt ülök és írok (amúgy reggel 8 óra van). Egyáltalán nem bánom, hogy alig aludtam, mert nagyon tetszett a történet, megérte. ;o)

Összességében: egy nagyon olvasmányos, könnyed, romantikus, gyengéd történet, komoly témával és szimpatikus főszereplőkkel. Csak ajánlani tudom a figyelmetekbe!


Eredeti címe: Easy (2012.)
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó (2013.)
Ára: 2999
Forrás: kiadó- előolvasás
Értékelésem:


A bejegyzésem ITT is olvasható.

2013. július 6., szombat

Gyereksarok 39.

4:30 2 Hozzászólás

Szegedi Katalin: Lenka


Kiadta: Csimota Könyvkiadó (2010.)
Oldalszám: 31
Ára: 2200
Szegedi Katalin nevével már többször találkoztam, de most először adódott lehetőségem, hogy kézbe is vegyem az egyik könyvecskéjét. Gyerkőcöm vette észre a könyvtárban, nyilván a borítója foghatta őt meg, mivel olvasni nem tud, fülszövege kilőve. ;o)

A rövid, csupán csak 31 oldalas kis történetnek a jelentősebb része az illusztráció, ami csodaszép.
A főszereplőnk Lenka,a dundi, vörös hajú-ruhás kislány. Nagyon magányos, ezért egy napon az anyukája úgy dönt, hogy ideje kimerészkednie a gyerekek közé, leküldi játszani. Igen ám, de senki se akar vele játszani, mert duci.
Végül talál pár krétát, amikkel elkezd rajzolni. Ugyanis Lena ahhoz nagyon ért. Épp arra jár Palkó, aki megcsodálja a rajzait és összebarátkoznak.

Ahogy a könyvecske hátoldalán is olvasható, a történet a barátságról és egymás elfogadásáról szól.

írta: Niki

2013. július 3., szerda

Kiváncsi szerda 39.

18:54 0 Hozzászólás
http://hu.wikipedia.org
Az elmúlt években egyre inkább foglalkoztat az asztrológia. Több a témát boncolgató könyv kerül a kezembe. Hiszem, hogy "úgy lent, mint mint fent". Eleinte csak a Holdat figyeltem - milyen hatással van rám és a családomra. Ti hogyan viszonyultok a csillagokhoz? Olvastatok már valaha ilyen és hasonló témát?
Adri könyvmoly:
Nem igazán figyelem a csillagokat ilyen szempontból. Egy szép este felnézek az égboltra, megnézem megvannak-e még és ennyi.
Nem is nagyon olvasok hasonló könyveket.
Ami csillagos volt és olvasmány, az Neil Gaiman: Csillagpora, aminek vaj mi kevés köze van a csillagokhoz.

Emma:
Engem már gyerekkoromban is lenyűgöztek a csillagok. Sokat forgattam az Ég és Föld című gyermekenciklopédiát, és kémleltem az eget, hogy milyen csillagképeket vélek felfedezni. Azóta nem nagyon olvastam ilyen témájú könyvet, de még mindig szívesen nézem a csillagokat. A hatásuk, és az asztrológiai is érdekel, de ezekről eddig inkább az internetről tájékozódtam.

Friss megjelenés

14:42 0 Hozzászólás


Az Ulpius kiadó rengeteg új könyvet tervez mostanában kiadni. Sajnos pontos infó nincs még, hogy pontosan mikor érkeznek.
Kettő fel is keltette a kíváncsiságom, hátha nektek is.

Victoria Fox: Csábítások szigete



Üdvözlünk a Paradicsomban! Csak a gazdagok kapnak meghívót, és csak a legerősebbek élik túl…
Vajon a földi mennyország ez, vagy az ördög játszótere?

Hírnév.
Pénz.
Siker.

Lori akarja, Aurorát tönkreteszi, Stevie pedig mindezeket a legjobb barátai kárára birtokolja.
Az igazát kereső három nő akaratlanul a Csábítások szigetén köt ki, ahol olyan döbbenetes és kegyetlen titkokat tárnak fel, amelyek mindannyiukat sokkolják. És nincs visszaút.

Készen állsz rá, hogy elmeséljük a történetet? A sziget az egyetlen dolgot ígéri, amelyet nem lehet pénzzel megvenni – ám a csillogó víztükör sötét titkokat rejt, amelyeknek bizony pusztító erejük van, és amelyek feltárásáért nagy árat kell fizetni.


Moore, Addison : Someone to love - Szeretni valakit



Mi történik, amikor két ember, aki nem hisz a szerelemben, őrülten egymásba esik úgy, hogy azt életükben elképzelni sem tudták? Vonatszerencsétlenség.
Amikor a húszéves Kendall Jordan átkel az országon a Garrison egyetemre, az utolsó dolog, ami eszébe jutna, egy egyéjszakás kaland. Sajnos az elbűvölő Cruise Elton pontosan ezt kínálja neki.
Kendall már régen ráébredt, hogy a szerelem illúzió, amely nem tart örökké, és ezt Cruise is teljes mértékben osztja - valami a lány lelkében mégis azt súgja, hogy szőröstül-bőröstül magának követelje a fiút. Ezért azután maga is szeretne részt venni a játszmában, és azt javasolja, hogy Cruise tanítsa ki őt a Garrison egyetem női playboyának szerepére.
Közben feltámadnak az igazi érzelmek, és sem Kendall, sem Cruise nem tudja, miképp kezelje ezeket. Minden, amiről úgy képzelték, hogy tudják, megváltozik akkor, amikor megtalálják egymásban azt, akit szeretni kell.

Follow Us @soratemplates