Tammara Webber: Easy- Egyszeregy

A Kitekintőben már bemutattam nektek az Easyt röviden, így érthető módon nagyon örültem annak amikor megtudtam, hogy a Könyvhétre meg fog jelenni magyarul is.

Totál bele vagyok zúgva a borítóba. Igazából semmi extra, de ahogy ránézek, most is ugyanazt a gyengéd szerelmet érzem, mint első pillantásra. Szinte látom, ahogy a srác megsimítja a lány arcát, majd egy leheletnyi csókot lehel az ajkára. Olvasva pedig kijelenthetem, hogy ugyanúgy a "gyengéd szerelem" hangulata lengi körül a történetet.

A történetről röviden: Jackie másodikos egyetemista, aki zenetanárnak készül. Az egyetemre a barátja miatt jelentkezett, ugyanis Kennedy politikai pályáról álmodozik, a lány pedig nem akart elszakadni tőle. Így hiába nem épp a zeneoktatásáról híres az egyetem, követte a barátját.
A fiúval kilencedikes koruk óta ismerik egymást, a szeme előtt változott át kisfiúból, dögös pasivá. 3 éve vannak együtt, minden szép és jó látszólag. Kennedyt mindenki ismeri, és így nyilván a barátnőjét is, de aztán jön a nagy krakk. A fiú szakít vele, mondván, hogy még azelőtt akarja kiélni magát, hogy befutna politikai körökben, aztán valami szexbotrányba keveredne. Jackie persze enyhébb sokkot kap, 2 hét múlva se tér nagyon magához a döbbenettől.
Aztán minden még rosszabbra fordul, ugyanis egy buliból hazafelé jövet, majdnem megerőszakolják. Szerencséjére épp arra jár az addig számára teljesen ismeretlen Lucas, aki megmenti őt, és onnantól kezdve fel-felbukkan az életében, egyre jobban megdobogtatva a szívét.
A lány próbál túl lépni a történteken és az exén is, újra ráhajt a tanulásra, kap egy korrepetitort is, Landon Maxfield személyében, aki segít neki e-mailekben és csatolt fájlokban felzárkózni makrogazdaságtanból.
Miközben Jackie egyre jobban belehabarodik Lucasba, Landon kiléte is foglalkoztatja, de Buck (az őt majdnem megerőszakoló srác) se felejti őt el. ...

A véleményem: Bár maga a történet nagyon könnyed és egyszerű, nagyon súlyos dolgokról ír benne az írónő.
Mielőtt nekikezdtem a bejegyzés megírásának, utánanéztem a neten, hogy Magyarországon milyen statisztika van a nemi erőszak áldozatairól. Elkeserítő számokkal találtam szembe magamat ITT. Igaz, hogy ez egy 2011/2012-es adat, azóta sajnos lehet, hogy rosszabb a helyzet, de ez alapján a nők 20%-a esik nemi erőszak áldozatául élete során, és további 20%-ot megkísérelnek megerőszakolni. Ez 40%. 10 nőből 4. És tegyük hozzá, hogy sokan nem tesznek feljelentést, mert félnek a "szégyen, félelem a hosszú jogi procedúrától és a társadalmi megbélyegzettségtől", ahogy ez olvasható EBBEN a cikkben is, így ki tudja, hogy igazából hány százalékról is beszélünk.

"Nem a te hibád volt."

A történet arra próbálja felhívni a figyelmet, hogy kérjen az áldozat segítséget, minden esetben.

Ha a karaktereket nézzük, akkor úgy érzem, hogy Jackien és Lucason kívül, igazán senki más nem fontos, csak mellékszereplői a történetnek.
Jackien keresztül megismerhetünk egy olyan lányt, aki a szerelemért lemond valamilyen szinten a saját álmairól. Majd amikor padlóra kerül, akkor veszi észre, hogy minden ami körülvette, álomvilág. Az állítólagos barátok, ismerősök elfordulnak tőle, egyedül a szobatársára, Erinre számíthat.
Szimpatikus szereplőről van szó, megkedveltem, bár valahogy olyan érzésem van, mint aki nem volt teljesen felépítve. Mintha nem a személyisége kapott volna nagyobb szerepet, hanem a vele történtek és az, hogy ezt hogyan élte meg, hogyan próbálta feldolgozni.
Lucas az abszolút kedvencem. És nem csak azért, mert megmentette Jackiet és utána se rohanta le a szerelmével, hanem azért, mert ebben a pasiban van valami. A borítón nem látszik a teljes kép, de ha utána néztek a neten, akkor láthatjátok, hogy a srác tele van tetkóval, a szájában piercing, szóval láthatóan kimondottan olyan, akire azt mondanánk, hogy kemény rossz fiú. De mindez csak a látszat, Lucas nem olyan. Egy sötét titkot cipel magával a múltjából, ami minden napjára rányomja a bélyeget. Vajon mi lehet az?
Természetesen a szerelmük be fog teljesedni, lassan, könnyedén, lépésről-lépésre haladva. Tetszett a lassúság, a gyengédség ezen a téren, egyáltalán nem esett át a ló túloldalára az írónő.
És van még egy szereplő, aki kicsivel nagyobb szerepet kap a történetben, mint a többi mellékszereplő, a korrepetitor. Teljesen más, mint Lucas látszólag és bizony sok bonyodalmat fog még okozni. ;o)

Maga a történet, mint ahogy említettem már, nagyon könnyed. Komoly téma, könnyed történetbe burkolva.

Nagyon olvasmányos, szerintem letehetetlen kategória. Nekiálltam tegnap este olyan 9 körül és egyszerűen nem tudtam letenni. Na jó, lehet, hogy ebben az is közrejátszott, hogy nagyon vártam, nagyon kíváncsi voltam rá, és nagyon örültem, hogy még a megjelenése előtt lehetőségem lehetett elolvasni, de akkor se tudtam letenni, és ez a lényeg. Hajnali 3-ig olvastam, most pedig itt ülök és írok (amúgy reggel 8 óra van). Egyáltalán nem bánom, hogy alig aludtam, mert nagyon tetszett a történet, megérte. ;o)

Összességében: egy nagyon olvasmányos, könnyed, romantikus, gyengéd történet, komoly témával és szimpatikus főszereplőkkel. Csak ajánlani tudom a figyelmetekbe!