A fiatal és naiv, szinte gyermeki lelkű Willie Dunne még alig libbent túl a serdülőkoron. Nem cseperedett olyan szép szál férfivá, mint az édesapja, alig haladja meg a 160 centit. Így aztán nem lehet belőle rendőr. Ezért jelentkezik 18 éves korában a hadseregbe, és kerül egy rövid kiképzést követően 1915-ben Belgiumba, a 16. ír tüzérségi hadtest katonájaként a frontra.
Willie Ypres-ben találja magát akkor, amikor a németeknek kedvük támad bevetni legújabb találmányukat. A sárga köd csak száll és száll a lövészárkok felé. Senki sem tudja, mi lehet az, soha senki nem látott még ilyet... Hangos ordítás hallatszik az első vonalból, hörögve, visítva menekülnek a katonák a lövészárkokból, ahova már bejutott a köd...
Willie évekig szolgál a fronton, látja meghalni a barátait, bajtársait, évekig él és ott válik felnőtté,
 |
| Gáztámadás Ypres-nél, forrás: google.com |
Közben otthon, Dublin mellett három húga és apja várja haza. És Gretta. A drága, gyönyörű Gretta.
Sebastian Barry könyve nagyon nyomasztó és szomorú hangulatot áraszt, az első világháború pokláról ír. Igazi, mélyen háborúellenes könyv szerintem, ami első sorától az utolsóig izgalmas és érdekes. A háborúk értelmetlenségén túl egy másik fontos mondanivalót is tartalmaz: ne mondj és ne tégy olyat, amit később megbánhatsz. Megváltoztatnád, megbocsátanál, ölelnél, szeretnél, de már késő…
Az biztos, hogy Sebastian Barry nagyon jól ír, kiváló hangulatteremtő, így kíváncsi lettem a többi könyvére is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése