Mikszáth Kálmán: A beszélő köntös

Csak mint a régi városi viszontagságos élet képe bír e történet beccsel, ha eleven és találó.

De ezt már önök ítélik meg. 

Kicsit restellem, hogy csak most megújult Mikszáth mániámba jutottam el odáig, hogy megismerkedjek a "beszélő " köntös történetével, elsősorban azért ,mert kedves szülővárosomban Kecskeméten zajlott ez a kis részt mesés, nagyrészt valósághű történet. Azért mondom, hogy valósághű, mert az író szerint "krónikamaradványok" utalnak bizonyos megtörtént eseményekre.
Aztán pedig , akár a mostani életünkből is meríthetett volna prófétai vénával megáldott írónk.
A történetet -rajtam kívül - biztos mindenki ismeri, de kicsit nem árt feleleveníteni az általános iskolai olvasmányt.

Kecskemét a török időkben olyan város volt, hogy a három hadban álló fél közül egy sem lakott a városban. Vagyis nem volt egy török bég, egy császári  -labanc- csapat, de még egy árva kuruc se , aki a városban táborozott volna és védelmezte volna a többiektől. Ezért szegény kecskemiétiek, amikor piacra hordták a portékáikat rendszeresen megjelent valamelyik csapat és hadisarc címén kirabolták a város piacát.
Az okos városi vezetők nem tudtak mit kitalálni, de felbukkant a fiatal szabó legény ,-mint a mesében- Lestyák Miska azzal az ötlettel, hogy el kell menni a budai basához és kérni kell maguknak törököt, mint más városok, mert egy "eleven bég" meg tudná védeni a várost a többi rablótól.
Nagy tanakodások után elmentek Budára a basához és előadták a kérésüket, de közben megjelentek a nagykőrösiek is (szomszéd város) és a kevély kecskemétiek még azt is kérték a basától, hogy az ő kérésüket ne teljesítse. Ám melléfogtak, mert a nagykőrösiek is azt szerették volna, ha Kecskeméten török állomásozik, mert az őket is védte volna. Így aztán a török basa anélkül bocsájtotta útjukra ,hogy nem adott török béget a kecskemétieknek, csak egy kaftányt.
Szégyenletesen hazakullogott a küldöttség, ám az hogy beszél a kaftány, csak később derült ki és ezután történtek a kalandok a kaftánnyal és Kecskemét polgáraival.
Mint mondtam kecskeméti vagyok, bár most 18 km távolságra  élek, úgy ismerem a várost , mint a tenyeremet és nagyon kívácsi voltam, hogy milyen lehetett Mikszáth idejében, melyik helyeket, neveket említi az író.
Az utcák közül talán egyedül a Ceglédi utca -ami ma Ceglédi út-, amit említ, de a város környéke  szépen be van mutatva:
Talfája ritkás erdeje felől jöttek a kurucok, erre ma a T betüs bevásárló központ van.
Szikra nevű tájat úgy emlegeti, mint Kecskemét Szaharáját, mert ez volt a futó homok hazája,  Tanúsíthatom, hogy ma már nem ilyen ez a táj, mert az én jelenlegi kis falum pont erre van.
Csalánosnál ,ahol a török csapatok leborultak a köntös előtt, ez a hely ma Kecskemét erdős kiránduló parkja.
A nevek közül egy Koháry nevű nemes ember volt ismerős , a város jótevőjeként utca viseli a nevét és szobor is őrzi az emlékét. A regényben császári parancsnokként emlegetik, vagyis labanc.

Mikszáth jó szokása szerint nagyon hitelesen mutatta be város polgárait, igazolva azt, hogy teljesen mindegy melyik korban él a magyar -vagy a kecskeméti - a gondolkodás mód ugyanaz.

Néhány érdekesség, ami akár ma is előfordulhat , mint a szépségkirálynő választás, persze nem így nevezték, de a lényeg , hogy a város három legszebb lányát választották ki  és nem  mindenki jelentkezhetett ,akárcsak ma, volt előselejtező.
Emberrablás váltságdíjért, emberrablás megbízásból, talán ezek nem fordulnak sűrűn elő manapság, de azért van néha.
Felbújtás az előljárók ellen, azután a tömeg tiltakozása, majd ugyanezen tömeg meggyőzése, különböző praktikákkal. Ezt aztán végképp tapasztalhatjuk  ma is.
Nem sorolom tovább, mert még számtalan olyan apró kis esemény van a regénybe, ami nyugodtan összevethető mai életünkkel.
Most is megcsodáltam, hogy Mikszáth mennyire ismerte az emberi természetet és milyen hitelesen tudott róla írni, hogy közben mi olvasók remekül szórakozunk.
Kiderült az is, hogy gyerekként miért nem szívesen olvastam volna ezt a könyvet, ugyanis rengeteg idegen szót használ az író, ami egy kisgyereknek nagyon zavaró lehet. Minden mondatban egy idegen szó , mint: gvárdián, processzió ,oráció és hasonlók, rombolja az olvasás élményt, felnőttként könnyedén megbirkózik az ember velük és igazán jól szórakozik a kecskemétiek kalandjain a beszélő köntössel.