2010. július 29., csütörtök

Kate Furnivall: A vörös sál

19:02 0 Hozzászólás
1930-as évek, Oroszország. Sztálin. Az a kor, amikor bármikor, bárkire rá lehetett varrni, hogy pártellenes, és akkor irány a munkatábor. Jobb esetben. Rosszabb esetben, véletlenül hamarabb dördül el a fegyver.
Pártellenes vagy, ha szólni mersz azért, hogy éhezik a nép.
Pártellenes vagy, ha a semmiből nem teremted elő a beszolgáltatni kötelező részedet.
Pártellenes vagy, ha a munkahelyeden pont a te géped romlott el. Biztos direkt rontottad el, hogy szabotálhasd a munkát.
Besúgók mindenhol. Elég egy rossz mondat, és holnap már egy marhavagonon találtad magadat egy munkatábor felé. Ahol dolgozhattál éjjel-nappal, épp csak annyi élelemért, hogy ne halj éhen. De ha éhen is haltál, nem probléma, naponta érkeztek a marhavagonok.
Ilyen korban játszódik a történet.

"A félelem egy szennyfolt, amely lassan beborítja az egész országot."


A Davinszkij Munkatáborban, Szibériában, 1933-ban kezdődik a történet. Két fiatal lány, Anna és Szófia összebarátkozik. Vigyáznak egymásra, tartják egymásban a lelket, bármire képesek a másikért.
Anna sokszor mesél Szófiának a gyermekkoráról, barátjáról, szerelméről, Vaszilijről.
Egy nap a lány nagyon megbetegszik, Szófia pedig elhatározza, hogy megszökik, felkutatja Vaszilijt és együtt kiszabadítják Annát. Veszélyes út áll előtte, hisz ha a menekülés közben elkapják, azonnal kivégzik, de sikerrel jár. Megtalálja Vaszilijt, aki egy kis faluban álnéven él. Igen ám, de Szófia szerelmes lesz belé. ...

Fordulatos, izgalmas történet a szerelemről és az igaz barátságról.
Csodálatosnak tartom, hogy olyan körülmények között, amikor az emberek élete pillanatról pillanatra telt, egy ilyen mély barátság tudott kialakulni.
Csodálom éppúgy Annát, aki szintén mindent megtett Szófiáért, mint ahogy csodálom Szófia bátorságát.
Bepillantást nyerhetünk ebbe a korba, egy falu életébe, a rendszerbe.
És persze érhetnek minket meglepetések. ;o)

Miután elolvastam Az orosz szeretőt, nagyon vártam, hogy végre az írónőnek ez a műve is a kezeim közé kerüljön.
Kate Furnivall fantasztikusan ír. Finoman, nőiesen, olyan, mintha néznék egy csodálatos festményt és elvesznék benne. Szenzációs!


Megjelenés: 2009/2008
Eredeti cím: The red scarf

Az írónőtől olvastam még:
Az orosz szerető

Ami egy kicsit zavart az az, hogy az írónő folyamatosan ugrált a jelen és a múlt között. Egyik percben még a jelenről olvashattunk, másik percben már egy visszaemlékezésről. Volt, hogy emiatt kellett pár pillanat, amíg felfogtam mi is van akkor. ;o)
A helyesírási hibák meg. Na igen, az értelmezést néha megnehezítették. :oS
Folytatás...
# szépirodalom
írta dátum: Nincsenek megjegyzések:
Kategóriák:

2010. július 28., szerda

Jodi Picoult: Törékeny

18:25 0 Hozzászólás
"Első hét törésed még azelőtt történt, hogy egyáltalán a világra jöttél volna. A következő négy a születésedkor, ahogy kiemeltek belőlem. Az újraélesztésnél újabb kilenc. A tízesnél épp az ölemben feküdtél, amikor hirtelen reccsent valami. Tizenegyes: beverted a karod a kiságy szélébe."


A Tizenkilenc perc után ez a második olvasott Jodi Picoult regényem. Az írónő megint keményen "belenyúlt" egy témába.
Újabb felkavaró, elgondolkodtató, nagyon olvasmányos történet, ami súlyos morális kérdéseket feszeget.

Szerintem soha nem fogom elfelejteni azt a percet, amikor pozitívat teszteltem. Ültem a mosdó kövén, lábaimat átkulcsoltam, előttem volt a teszt, hintáztattam magamat és úgy vártam, hogy elteljen az idő. A szívem majd kiugrott a helyéről, annyira izgatott voltam, hogy már a rosszullét kerülgetett. És semmi, 1 csík volt. Magamba zuhantam, nem értettem. Annyira biztos voltam abban, hogy sikerült. Csalódtam a megérzéseiben, ugyanakkor próbáltam magamat azzal nyugtatni, hogy majd a következő hónapban sikerül. De nem álltam fel és dobtam ki, vártam még pár percet, próbáltam megnyugodni, reménykedtem. És akkor megláttam. Halványan, de megjelent a második csík is. Az érzést leírni nem lehet. Abban a percben valahogy minden megváltozik. Már csak ő számít.
Emlékszem az első UH-ra. Parányi kis babszem volt, pityeregve néztem, hogy pulzál a kezdetleges szíve. Élt, élni akart. Anya lettem.
Még mindig érzem, hogy minden egyes hónapban amikor megkukucskáltuk Gyerkőcöt, mennyire feszült voltam, mennyire féltem. Egy pillantás a képernyőre, egy pillantás a dokira. Ha csak egy picit is feljebb csúszott a szemöldöke, vagy egy pillanatig tovább maradt csendben, mint ahogy szerintem normális lett volna, legszívesebben ráordítottam volna, hogy mondja már, mit lát, ugye nincs baj?
Szerencsére Gyerkőc szépen fejlődött, problémamentes volt a pocakosságom.
De, mint szerintem a legtöbb családban, nálunk is szóba került a mi van ha téma, amikor eljutottunk a genetikai vizsgálat ideéig. Nem szokásom senki felett pálcát törni. Az ő életük, az ő életük, ők viselik a döntésük következményeit, nem én.
Nem ítélek el senkit, aki elveteti a beteg gyermekét, hogy is tehetném? Az én gyermekem egészséges, így szerencsére nem tudom, hogyan döntöttünk volna, ha baj lett volna. És nem is akarom soha megtapasztalni.
És nem ítélek el senkit, aki megtartja, hogy is tehetném? Hisz tudom, mennyi öröm egy ilyen kis Kincs és nem akarom megtudni, milyen lenne az élet nélküle.

Charlotte és Sean hosszú ideje próbálkoztak már, amikor végre a nő terhes lett. El lehet képzelni, mennyire úsztak a boldogságban, végre lesz közös gyermekük. (Charlotte-nak már volt egy 7 éves lánya, Amelia.) A nő a legjobb barátnőjét, Pipert kérte fel szülész-nőgyógyászának.
A terhesség jól haladt, de a 27. heti UH-n kiderült, hogy a pici kislány csonttörékeny. Ez azt jelenti, hogy a csontjai a legkisebb hatástól is képesek eltörni.
Eltelik 5 év, egy szerencsétlen kiruccanás után a szülők ügyvédhez fordulnak. Így találkoznak Marinnal, aki felveti nekik, hogy Piper hibázott, hamarabb kellett volna látnia, hogy Willow beteg, és akkor dönthettek volna úgy, hogy nem tartják meg. Ergo, kártérítést követelhetnek.
És innentől kezdve minden még rosszabbra fordul.
A házaspár eltávolodik egymástól, mert Sean nem ért egyet Piper beperelésével.
Érthetően Piper és Charlotte kapcsolata is megromlik.
Bár Charlotte próbálja megértetni Willow-al, hogy a tárgyaláson fog olyat mondani, amit nem is érez úgy, de Williow mégis úgy érzi, hogy jobb lett volna, ha meg sem születik, a szülei nem akarták őt.
Amelia egyre jobban kivetkőzik magából. Az iskolában elfordulnak tőle, elveszíti a legjobb barátnőjét, Piper lányát, úgy érzi, hogy vele senki se foglalkozik, fölösleges, 12 évesen, a herce-hurca idejére már bulémiás lesz.

Több helyen olvastam, volt akinek az anya, volt akinek az apa nem volt szimpatikus. Nekem semmi bajom nem volt a szülőkkel, megértettem a döntésüket, csak hát igen.
Charlotte a pénz miatt perel, és igen, megértem. Willow betegsége, ápolása, rengeteg pénzükbe kerül. Ami elgondolkodtató, hogy azt a pénzt a legjobb barátnője kárán tudja megszerezni, ez fer dolog-e? Tűzön-vizen kitart, megy előre. Az emberek elfordulnak tőle, pénzéhesnek tartják, de mégis megértem.
Ugyanakkor megértem az apát is, hogy ő nem ért egyet a perrel, ami azt sugallja, ha tudták volna, nem tartották volna meg a kislányt. Holott Willow csodálatos. Szomorúan csodálatos. Hogyan lehetne élni nélküle?
Az apa apa, az anya anya.
Aki nekem nagyon nem volt szimpatikus, az az ügyvédük, Marin. Ő vetette fel a pert, és mégis ő az, aki utána annak ellenére, hogy képviseli az anyát, elítéli őt. Ez nekem érdekes volt. Ha nem veti fel, nem is került volna sor a perre. Milyen alapon ítélkezik utána, hogy elültette a bogarat Charlotte fülében?

A könyv felépítése Charlotte, Sean, Piper, Amelia és Marin szemszögéből épül fel.
A történetbe belekeveredik Marin szála is, akit örökbe fogadtak és a szülőanyját keresi.

Tudtam, mi lesz a történet vége, de mégis, Willow részét, az utolsó 2 és fél oldalt nem tudtam elolvasni. Csak becsuktam a könyvet és hagytam, hogy patakozzanak a könnyeim.

"És bárki bármit mond, igenis hiányozhat olyasvalaki, akit soha nem ismertem."



Megjelenés: 2010/2009
Eredeti cím: Handle with care

Az írónőtől olvastam még:
Tizenkilenc perc

A betegségről bővebben:
http://uvegcsont.hu/
Folytatás...
# szépirodalom
írta dátum: Nincsenek megjegyzések:
Kategóriák:

Polgár András: Hüje zsiráf

13:28 0 Hozzászólás

Hüje történet egy 191 cm magas lányról (Hédiről), aki magasságából adódóan örök vesztes típus. A számítógépéről életre kel a hőn áhított férfi, aki csupán az álmaiban olyan, mint amilyennek elképzeli, ugyanis a valóságban azelőtt csak egyszer látta és nem épp egy kellemes szituációban találkoztak.
Szóval elég abszurd, hogy ez a nem létező virtuális figura lesz a szerelme, aki a gépén sportfogadásokat köt, és ezáltal Hédi és a beavatott kis köre egyre gazdagabb lesz. Miközben az „igazi” hapsi, akiről Hédi szerelme mintázódott, szintén létezik, csak jelenleg épp egy „távoli helyen” tölti idejét.

Tudom, most kissé kuszának tűnik ez az ajánló, nekem is annak tűnt a regény, közben abba is akartam hagyni, mert hogy milyen hüje könyv már. Ám végül nem bántam meg, hogy elolvastam, mert szomorúan tanulságos. A tanulság pedig nem más mint:
1. Aki lúzernek született, az is marad örökre.
2. Amelyik nőt át lehet verni, azt át is fogják verni a férfiak.
Akit érdekelnek a részletek, olvassa el ennek a szegény zsiráfnak a képtelen történetét.

Polgár András, a könyv írója a saját regényéről:
„A hÜje zsiRáf tizenhetedik regényem, az Apuka, a Nyolcvankilenc nap, az Anna, Te vagy?, A didergő nyár, a Csendkúra, a Tolókocsi, a Kéjgyilkos és egyéb könyvek után.
... (A hősnő) Egész életében, megszállottan keresi a szerelmet, amíg álmai lovagja kilép számítógépe monitoráról. Ott áll előtte, egy lakásban él vele, és még sincs közel. Sőt, egyre távolabbra kerül. Mit jelenthet ez a szerelem? Ki ez a férfi? Mi történik Hédivel, ezzel a magas lánnyal, aki sikeres, boldog és győztes szeretne lenni, mint mindannyian.”
Folytatás...
# szépirodalom
írta dátum: Nincsenek megjegyzések:
Kategóriák:

2010. július 23., péntek

Susan Elizabeth Phillips: Édes, mint a méz

16:51 0 Hozzászólás
" - Amit te gyávaságnak tartasz, én bölcsességnek.
- A szerelem elől elfutni nem bölcs dolog.
- Nekem igen."


Mint írtam már, az Apafogóval újra elkapott a lendület. ;o)
Susan Elizabeth Phillips számomra a romantikus női irodalom királynője. Történeteiben van egyfajta báj, és a legtöbb esetben sikerült elérnie, hogy a szereplők szimpatikusak legyenek, ne maradjanak közömbös szereplők, akikről olvasok, de nem ébresztenek semmilyen érzelmet bennem. Jól ír, egyszerűen, szórakoztatóan. Tudja, mit tálaljon és hogyan azoknak a nőknek, akik szeretik a romantikus irodalmat.

Az Édes, mint a méz, nem Chichago Stars-os kötet, és azt kell mondanom, jobban bejött, mint a Se veled, se nélküled, vagy az Apafogó.

Sugar Beth amolyan imádott és utált hercegnőként élte diákéveit. Ő volt a többi lány példaképe, érte csorgott a fiúk nyála, ő volt "hatalmon", neki jött össze minden.
15 évvel később kicsit más a helyzet. Elfogyasztott 3 férjet, és nincs egy vasa sem, arra kényszerül, hogy visszatérjen szülővárosába, ahol nem várják tárt karokkal.
Feltépi megjelenésével a fájó sebeket mások szívében, bántják, megalázzák őt, vissza akarnak neki mindent adni, amit gőgös, beképzelt tiniként másoknak okozott. De Sugar Beth kitart, nem törik meg.
Na de hol a romantikus szál? 18 évesen a 22 éves tanárát molesztálással vádolta, tönkretéve ezzel a férfi karrierjét. Ez a férfi a gyermekkori otthona tulajdonosa. A nő arra kényszerül, hogy elfogadja a férfi ajánlatát, és a házvezetőnője legyen.
Colin bosszút forral, de a dolgok másképp sülnek el. Beleszeret Sugar Beth-be. ....

Bár, Sugar Beth-nek a józan ész szerint nem kéne szimpatikusnak lennie az olvasónak, hisz szándékosan megalázott tini korában másokat, sok fájdalmat okozott, beképzelt volt, de mégis valahogy a szívemhez nőtt. Tisztában van azzal, hogy hibákat követett el, és képes meghunyászkodni mások előtt, de azt is úgy, hogy a tartását ne veszítse el. Különleges személyiség.
A másik szereplő, aki szintén nagyon szimpatikus volt, az Winnie. Sugar Beth féltestvére, akit a lány sokszor megalázott. Ő lenne a mesékben a rút kiskacsa, akinek a nővére maga a megtestesült tökély, ő meg csak úgy van. És mégis ő az, aki később átveszi Sugar Beth helyét, megszerzi magának a nővére volt barátját és feleségül megy hozzá. Az élete korántsem rózsás, nővére szelleme mindig ott van közöttük a házasságukban.
Na és Colin. Emlékszem, 12.-es voltam, amikor a gimibe érkezett egy kezdő tanár. 23 éves volt. Már akkor azon agyaltam, mennyire gázos lehet neki ez az egész, hisz pl. a 18-19 éves lányokkal lazán lehetne kapcsolata az iskola falain kívül. Mindig olyan fura volt, amikor szembesétált velem a folyosón, és "Jó napot!"-ot köszöntem neki, azzal a tudattal, hogy egy idős volt a barátommal. Érdekes szituáció volt.
Szóval, Sugar Beth tanára a "jelenben" nem 50-60 éves bácsika, hiába volt a lány tanára, hanem 37 éves jóképű és meggazdagodott férfi. Így azért izgalmasabb a történet. ;o)


Megjelenés: 2004
Eredeti cím: Ain't she sweet
(Az eredeti borító szerintem szebb, finomabb.)

Az írónőtől olvastam még:
Apafogó
Se veled, se nélküled
Csak te kellesz!, Várom a párom, Latin szerető
Folytatás...
# romantikus
írta dátum: Nincsenek megjegyzések:
Kategóriák:

Li Jong-Hi: Annyira király vagy! 2.

16:49 0 Hozzászólás
"Nanu nagy bajban van... Szung-Ha úgy döntött, hogy a saját szórakozására szigorúan a markában fogja tartani újdonsült "barátnőjét". De ha csak ennyi az egész, miért vicsorog azzal a ragyogóan fehér, tökéletes fogsorával Cshan-Kjura, aki még mindig vonzódik Nanuhoz, és szeretné megszerezni magának? Nanunak a vicces, romantikus történet 2. kötetében nemcsak Szung-Ha kíméletlen módszereivel, de a vizsgákkal is szembe kell néznie. Kiderül, hogy Szung-Hának sem éppen átlagos a családja és Dzsei és Hjon-Ho között is tovább bonyolódnak a szálak."


Mikor befejeztem az első rész olvasását, közepesre értékeltem. Elolvastam, nem volt rossz, de közepes volt. Mégis fúrta az oldalamat a kíváncsiság, hogy vajon mivel fog folytatódni. Valahogy nem tudom elhinni, hogy Szung-Ha tényleg rémálom pasi lenne.

A második részt a strandon olvastam el, és nagyon jól elszórakoztatott. Jobban tetszett! Egyre biztosabb vagyok abban, hogy Szung-Ha-val valami nem stimmel. Sőt, még az is megfordult a fejemben, nem-e valami misztikus dolog van a falak mögött. ;o) Na és a vége? Az igazán csattanós volt! De a harmadik részre sajnos várnom kell, amíg újra kinyit a könyvtár.


Megjelenés: 2009/2003
Eredeti cím: You are so cool 2.

Az első részről itt írtam.
Folytatás...
# képregény
írta dátum: Nincsenek megjegyzések:
Kategóriák:

2010. július 20., kedd

Carole Matthews: A Csokoládéimádók Klubja

12:40 3 Hozzászólás


„Első mondat:
- Még egy dózist kérek - mondom.
Egyes nők vásárlásfüggők, mások elepednek egy finom pezsgőért. Van, akinek elég a kedvenc könyve, mások vadul partiznak. Lucy Lombard csak egy valaminek nem tud ellenállni, a csokoládénak - a krémes és édes mennyei örömöknek. Lucy szerint a csoki jó fejfájásra, meggyötört lélekre, összetört szívre, és az élet egyéb apró bosszúságaira. Egy falat töltött vagy fekete csoda, és máris ízesebb a világ. Három hasonlóképpen csokihívő barátnőjével meg is alakítják a Csokoládéimádók Klubját, ahol hetente kibeszélhetik; ha lelépett a pasi, ha nyomul a főnök, ha kiállhatatlan a férj, vagy betoppan a szőke herceg... Carole Matthews regényei szinte minden földrészen fergeteges sikert aratnak, páratlan humora több millió olvasót szerzett szívhez szóló történeteinek, számos művéből film készül.” (Forrás: libri.hu)

Olyan nehezen letevős könyv volt ez számomra, olyan jó volt olvasni, nagyon adta magát, olyan rossz volt, hogy vége lett…

4 barátnő történetét mutatja be a könyv. Mindenkinek megvan a saját kis élete, gondja, baja, de összetartja őket a csokoládé imádata, és segítenek egymásnak.

Idéznék két részt a könyvből, ami a könyv tanulsága is egyben:
„A tanulság pedig az, hogy életünkben akárhogy jönnek-mennek a férfiak –lehet, hogy örömet hoznak, lehet, hogy bánatot okoznak nekünk- de bármi történik, mindig itt leszünk egymásnak, és mindig itt van a csokoládé. Azt senki nem veheti el tőlünk.”

„Felejtsd el a gyémántokat, és rá fogsz jönni, hogy egy lány legjobb barátja a csokoládé.”


Ennek több összegzés szerintem nem is kell erről, mert ebben a két idézetben minden benne van. A csokoládé tényleg sok mindenre gyógyír: szerelemre, bánatra, örömre…. Szóval szinte mindenre… Mondom ezt én, aki szintén csokoládéimádó….
Folytatás...
# szórakoztató irodalom
írta dátum: 3 megjegyzés:
Kategóriák:

Niccoló Ammaniti: Én nem félek

12:18 0 Hozzászólás

Na, hát ez az a könyv, amit egyszerűen nem lehet letenni!
Lebilincselően izgalmas olvasmány egy kilenc éves kisfiú (Michele) szemszögéből elmesélve. Az ember, miközben olvassa, átérzi a fiú félelmét: a felnőttek titkos világától, a gonosz szörnyektől, akikben még egy gyermek hinni tud (óriások, emberevő disznók), és persze a döbbenetes felfedezéstől.

Mert mi is az alaptörténet?
„A történet egy közelebbről meg nem határozott aprócska dél-olaszországi faluban és környékén játszódik 1978 kegyetlenül forró nyarán. Egy napon az egyik gyerek, Michele iszonytató felfedezést tesz egy határszéli elhagyatott, omladozó ház pinceüregében. Annyira megrémül attól, amit – jobban mondva akit – talál, hogy el sem meri mondani a társainak. Az apjával szeretne róla beszámolni, de az sosem ér rá: kamionos, sokat van úton, mindig fáradtan tér haza.
Michele titokban vissza-visszatér az üregbe. Rémületén felülkerekedik a segíteni akarás. Egyre bátrabb, egyre találékonyabb, egyre céltudatosabb. De közben otthon is furcsa dolgok történnek. És szörnyű történet dereng fel Michele előtt, melyhez éppenséggel a saját családjának is köze van.”

Számos kérdést vet fel a könyv, amely a kisfiú számára óriási teher és óriási vívódás. Vajon sikerül leküzdenie a félelmet? Mi az erősebb, az apának tett eskü (nem megyek oda vissza soha többé), vagy az újdonsült „barátnak” tett ígéret? Mivel árt többet neki, illetve saját magának? A családja a fontosabb, akikben döbbenetesen csalódott, mert belekeveredtek ebbe az ügybe, vagy a saját igazságérzete?

A történet az izgalmak mellett élethű képet ad a pár házból álló kis falu szegénységéről, az együtt bandázó gyerekek csínytevéseiről, versengéseiről (aki utoljára ér fel, az büntetést kap), a bőrödön érzed a tikkasztó nyári hőséget (jó, pont a legnagyobb kánikulában olvastam, szóval rám még életszerűbben hatott), érzed a búzamező illatát, a gödör nyirkos bűzét... stb., hogy csak néhány példát említsek.
Az utolsó oldalakon pedig együtt ver a pulzusod Michelé-vel és hasogat a fájdalom a lábadba... számomra legalábbis megszűnt a külvilág, mintha nekem kellett volna kijutnom onnan... (Többet nem árulhatok el, tessék elolvasni!)

Azért icipici hiányérzetem maradt a könyv végén: egy-két dologra még fény derülhetett volna. Vagy ezek a rejtélyek sosem derültek ki a kisfiú számára, és mivel ő meséli a történetet, ezért nem tudhattuk meg mi sem?

A könyvből film is készült „Nem félek” címmel, utána nézhettek pl. a port.hu oldalon, klikk ide.


Niccoló Ammaniti magyarul megjelent könyvei még: Ahogy Isten parancsolja, Magammal viszlek (ez utóbbit már be is szereztem).
Honlapja: http://www.niccoloammaniti.it
Folytatás...
# szépirodalom
írta dátum: Nincsenek megjegyzések:
Kategóriák:

Zsolt Béla: Duna-parti nő

12:01 0 Hozzászólás
„Negyven éve parancsol nekem az anyám…. Már gyerekkoromban abból indult ki, hogy rendkívül ostoba vagyok.

▪Viktor negyvenéves gazdag zsidó ügyvéd Budapesten, az 1930-as évek elején.
▪Felnőtt férfi, aki rettegi és szolgálja anyját.
▪Ügyvéd és cégtulajdonos, aki gyűlöli és szolgálja főnökét.
▪Dúsgazdag férj, aki kívánja és szolgálja feleségét.
▪Tekintélyes nagybácsi, aki a fizikai félelemig féli Németországból hazatért félzsidó-félnémet unokaöccsét...

Vágyak, elfojtások, szexuális perverziók, pénz, mocsok és a polgári Budapest.

Zsolt Béla, a magyar regény aranykorának egyik legnépszerűbb írója Házassággal végződik címmel nemrég megjelent bestsellere után újabb sikerkönyvében is a pesti zsidó és keresztény társadalom viszonyait, iszonyait boncolja- fájdalmas, szórakoztató, néhol szinte már pornográf stílusban.

És ami döbbenet: Zsolt Béla, ez a tipikus pesti kávéházi figura, 1936-ban írott regényében megérezte és megírta azt, ami szinte senki sem vett észre. Vagy nem mert észrevenni….” (A könyv fülcímkéje)



Nem is tudom, hogy mit lehetne írni erről a könyvről…


Ezt még a nyár elején szereztem be, egyik nagy áruházlánc könyves boltjában volt 2999 Ft helyett 450 Ft. Ennyit megért (de 3000-et nem, számomra legalábbis).


Olyan nehezen adta magát a szöveg. Valahogy nem ragadott meg ez a könyv.

Nem tudom, hogy pontosan mi nem tetszett ebben a könyvben, de eddig se nagyon szerettem a 20. század eleji írókat és a történelem ennek a szakaszáért se annyira rajongok, amikor a könyv eseménye játszódik.

Tudom, lehetne akkor kérdezni, hogy akkor minek vettem meg, minek olvastam ki, miért nem tettem le az elején… A kérdés jogos, de adni akartam egy esélyt még a 20. század eleji íróknak.
Folytatás...
# szépirodalom
írta dátum: Nincsenek megjegyzések:
Kategóriák:

2010. július 18., vasárnap

P.C.Cast- Kristin Cast: A kiválasztott

20:51 0 Hozzászólás
Zoey élete minden szempontból egyre bonyolultabbá válik. Más örülne, ha egyszerre három pasi üldözné a szerelmével, ő azonban szép lassan kezd beleőrülni, hogy képtelen választani Heath, Erik és Loren közül. De azzal ő is tisztában van, hogy ezt a hármas játékot nem sokáig űzheti...
Az is komoly problémát okoz neki, hogy barátaival nem oszthatja meg a gondjait, mert fél, hogy akaratlanul is elárulnák legnagyobb ellenségének. Retteg Neferet visszatérésétől az Éjszaka Házába, mert tudja, hogy a Főpapnő nem tűri, ha szembeszegülnek vele. Márpedig Zoey-nak pontosan ez a terve. Vissza akarja változtatni Stevie Rae-t, s ezért bármire hajlandó. Még arra is, hogy fegyverszünetet kössön Aphroditével...
És amikor azt hiszi, ennél rosszabb már nem lehet a helyzet, hirtelen történik valami, ami nem csak Zoey életét, de az Éjszaka Házát és az egész vámpírtársadalmat veszélybe sodorja..."


Több helyen is olvastam, hogy ezt a részt tartották a legjobbnak az olvasók, amíg csak a 3 kötet jelent meg. Szerintem viszont az eddig olvasott 3 könyvüket, ha egy grafikonon kéne jellemeznem, hogy mennyire jöttek be, akkor egy szép kis egyenes vonal lenne.

Az eleje egy kicsit vontatott volt, vártam, hogy végre felpörögjenek az események, amik aztán be is következtek.
A 2. résznek ott lesz vége, hogy Zoey elhatározza, valahogy visszahozza a barátnőjét Stevie Rae-t.
A történet 1 hónappal később folytatódik. Téli szünet van, Neferet nincs az iskolában. Közeledik az új holdforduló, Stevie Rae helyére új alanyt kell Zoey-nak választania. Itt lesz egy kis meglepetés, de így volt tökéletes. ;o)
A lány továbbra is a barátnője visszaváltoztatásán agyal, közben örlődik a 3 pasi között, míg végül az egyikkel közelebbről is megismerkedik ;o) ezzel pedig nagy bajba kerülve.
A könyv vége nagyon jóra sikeredett, több elvarratlan szál is van, kíváncsi vagyok, hogy fog folytatódni A vad-ban.

A szexjeleneten totál megdöbbentem. Mármint nem azon, hogy megtörtént, hanem azon, hogy kivel. Annyira tudtam, hogy nem stimmel ott valami.
És egyre jobban bírom Aphroditét. Szerintem tuti lesznek még vele kapcsolatban meglepetések.

Jó a történet, izgalmas, szexi és tényleg nagyon izgis lett a vége.


Megjelenés: 2008.
Eredeti cím: Chosen

A sorozatból már olvastam:
Megjelölve
Elárulva
Folytatás...
# fantasy # ifjúsági irodalom
írta dátum: Nincsenek megjegyzések:
Kategóriák: ,

2010. július 17., szombat

Susan Elizabeth Phillips: Apafogó

5:11 0 Hozzászólás
"Dr. Jane Darlington, a zseniális fizikaprofesszor a 34. születésnapján rádöbben, hogy valami hiányzik az életéből: egy gyerek. Bár kétségbeesetten vágyik rá, férjet nem akar. Megtalálni a megfelelő apát azonban nem is olyan könnyű. Jane csodabogárnak érezte magát gyerekkorában átlagon felüli intelligenciája miatt, s elhatározta, hogy gyermekét meg fogja kímélni ettől a szenvedéstől. Vagyis egy nagyon különleges férfit kell választania nemzőapának. Valakit, aki nagyon... nos... buta."


Újabb Susan Elizabeth Phillips regény. Tudom, a Latin szerető után azt mondtam, hogy elég volt egy időre a történeteiből, de akkor már előjegyeztettem erre, és nem bántam meg. Újra elkapott a lendülete. ;o)
Ha tetszés szerint sorrendbe kéne állítanom az olvasott könyveit, akkor ez így nézne ki:
1. helyezett: Se veled, se nélküled; Apafogó
2. helyezett: Várom a párom; Csak te kellesz!
3. helyezett: Latin szerető

Mivel ez is része a Chichago Stars-os szériának, méghozzá a 3. része, így most is valakinek a romantikus szerelméről olvashatunk, aki így-vagy úgy, de kapcsolódik a csapathoz. Jelen esetben a csapat irányítójáról, Cal Bonnerről van szó.

Cal Bonner 36 éves, aki a 20-as éveik elején járó fiatal nőkre bukik.
Dr. Jane Darlington 34 éves fizikaprofesszor (nem, nem göndör vörös haja van), aki nem vágyik semmi másra, mint egy babára, apa nélkül. Cal Bonnert tartja erre a legalkalmasabb jelöltnek.
Jane teherbe esik, de amikor Cal rájön arra, hogy csak spermadonornak használták, mérgében feleségül veszi a nőt, és hazautazik vele a szülőhelyére.
Édes nagymama, elhidegült szülők, és persze romantika.

Igazából annyira ez a terhes vagyok és így hajt rám a "férjem" téma, annyira nem jött be. És egyáltalán nem tartom fernek, hogy Jane, Cal tudta nélkül akart teherbe esni, még ha ezen kívül semmit se akart a férfitól. De el kell ismernem, hogy nagyon aranyos és romantikus történet kerekedett ki belőle.
Egyszerű, könnyed, tökéletes a meleg nyári éjszakákon. ;o)

Tartalom: 4
Megjelenés: 2008/1997
Eredeti cím: Nobody's baby but mine
(És a magyar borító szerintem szebb, mint az eredeti. Imádom a kéket! És azok a kis puttók! Tudom, van akiknek giccses, nekem nagyon bejött.) ;o)

Az írónőtől olvastam még:
Se veled, se nélküled
Csak te kellesz!; Várom a párom; Latin szerető
Folytatás...
# romantikus
írta dátum: Nincsenek megjegyzések:
Kategóriák:

2010. július 15., csütörtök

Cassandra Clare: Csontváros

19:08 0 Hozzászólás
"Amikor a tizenöt éves Clary Fray elindul a Pandemonium nevű New York-i klubba, aligha számít rá, hogy egy gyilkosság tanúja lesz – amit ráadásul három, különös tetoválásokkal borított és bizarr fegyverekkel hadonászó tinédzser követ el. A holttest aztán eltűnik a semmiben. Nehéz kihívni a rendőrséget, ha a gyilkosok mindenki más számára láthatatlanok, és semmi – még egy vércsepp sem – bizonyítja, hogy egy fiú meghalt. De fiú volt-e az áldozat egyáltalán? Így találkozik Clary először az Árnyvadászokkal, akik azért küzdenek, hogy megszabadítsák a földet a démonoktól. Közülük való az angyali külseje ellenére igazi bunkó módjára viselkedő Jace is. Clary egyetlen nappal később, akarata ellenére már bele is csöppen Jace világába: édesanyja eltűnik, őt magát pedig megtámadja egy démon. De miért érdekelne egy démont két olyan hétköznapi mondi, mint Clary és az édesanyja? És hogyan tett szert Clary egyszer csak a Látásra? Az Árnyvadászok tudni szeretnék..."


Az utóbbi időben nagyon sok pozitív véleményt olvastam a könyvről, így izgatottan iratkoztam fel rá a könyvtárban, majd viszonylag gyorsan sorra is kerültem.
Mikor még csak a borítót láttam, 2 dolog ragadta meg a figyelmemet.
Egyrészt "A halál ereklyéi" felirat, a Harry Potter miatt (imádtam!), és maga a borítón a város mögött/feletti emberalak. (A sírokat észre se vettem elsőre a lap alján.) A fülszöveg elolvasása előtt, nézve az emberalakot, egy film jutott eszembe. Nem emlékszem a címére, a lényeg annyi, hogy voltak amolyan hősök, akik vigyáztak a rendre. Az egyik hős pedig magába tudta szívni az energiát, és hatalmasra nőt. Na, ez a hős jutott eszembe, és azt hittem, valami szupererős, óriás fog majd szerepelni a könyvben. :o) Teljesen más történetet kerekítettem a borítóból ki. :o)

A halál ereklyéi egy sorozat. Jelenleg 3 része van már kész, a negyedik, ha minden jól alakul, 2011-ben fog megjelenni angolul. Állítólag már a filmjogokat is megvették, aminek nagyon örülök. A könyv befejezése után pont arra gondoltam, milyen jó kis filmet lehetne belőle csinálni.














Na de a történet.
Mikor befejeztem az utolsó Harry Potter kötetet, arra gondoltam, vajon el fogja-e tudni érni egy másik író majd, hogy ugyanilyen élethűen lássam magam előtt a könyv világát, mint ahogy a HP-nél. Cassandra Clare-nek sikerült.
Fantasztikusan ír! Láttam magam előtt az egész történetet, nem kellett kitalált képkockákkal kiegészítenem a "filmemet". ;o)
A szereplők szimpatikusak, jól kidolgozott karakterük van, a világ, amit bemutat szintén nagyon jól átjön a sorokon keresztül.
Már eleve számomra Stephenie Meyer ajánlása sokat jelentett:

"A halál ereklyéi olyan mesevilágot fest le, ahol imádnék élni. Csodálatos!"


A történet szerint, a mítoszok igazak, csak az emberek nem képesek látni.
Vannak vámpírok, vérfarkasok, tündérek, démonok, stb., és vannak Árnyvadászok.
Hihetetlenül fordulatos könyv, egy rakás kérdés maradt bennem, amikre remélem kapok majd választ a következő részekben.
Van benne szerelem, de olyan finoman, nem pedig az essünk egymásnak stílusban. Egy ifjúsági irodalomban bőven elég így írni róla. Nos hát igen, a szerelemben is lettek fordulatok a végén, de én ezt egyszerűen nem tudom elfogadni, szerintem itt még lesznek majd meglepetések. ;o)
És persze ott az izgalom, a harc, szeretet, árulás, stb.
Tényleg nagyon jó könyv!

Spoiler is lehet benne!
Clary 16 éves és egy szórakozóhelyen egy démongyilkosság szemtanúja lesz. Innentől kezdve beindulnak az események.
Titokzatos körülmények között eltűnik az édesanyja, az egyik démongyilkos, aki amúgy egy Árnyvadász, pedig a segítségére siet és elviszi a rejtekhelyükre. (Ő lenne Jace.)
Már a könyv elején érezni lehet, hogy Clary különleges, és ez be is igazolódik, az édesanyja Árnyvadász volt.
Szép lassan megismeri a múltját, és a többiek segítségével az édesanyja megkeresésére indul.
És persze Simont, Clary legjobb barátját se hagyjuk ki a történetből, aki egy imádnivaló szereplő, nagyon a szívembe lopta magát. Ő is segít nekik a maga módján. ;o)
Izgalom, fordulat-fordulat, a végén egy harc, aztán pedig mehet újra az izgalom, hogy akkor most mi is a helyzet? ;o)



Megjelenés: 2009/2007
Eredeti cím: City of Bones
Az írónőről: Cassandra Clare 1973-ban született Iránban.
Folytatás...
# szórakoztató irodalom
írta dátum: Nincsenek megjegyzések:
Kategóriák:

Li Jong-Hi: Annyira király vagy!

19:06 0 Hozzászólás
"Szung-Ha minden lány álma, az iskola fényesen ragyogó csillaga. A tökéletes herceget persze egyáltalán nem könnyű meghódítani, így Nanu számára Szung-Ha csak álom, egy elérhetetlen álom. Az álmok azonban néha valóra válnak!"


Nem mondhatnám, hogy túlságosan odáig lennék a képregényekért, de mégis, amikor megláttam ezt a könyvtár egyik polcán, azonnal utána nyúltam.
Eddig ez jött be a leginkább, de még mindig nem írhatom, hogy totál odáig vagyok.
Aranyos történet. Nanu karaktere pedig nagyon szeretnivaló.

Nosztalgiázva emlékeztem vissza amikor én voltam 15 éves, elsős.
Szerintem a legtöbb elsős lány szerelmes lesz egy felsőbb éves fiúba, ábrándozik, várakozik, stb.
A plátói szerelem annyira édes, és annyira fontos. Szüksége is van rá egy fiatal lánynak. Kell a sóvárgás, kellenek az álmok, és az is kell, hogy néha besülj ezelőtt a fiú előtt, majd az is kell, hogy rájöjj, tényleg kell-e neked.

Nanu egy elég szerencsétlen lány. Szerelmes lesz Szung-Ha-ba, az osztálytársába, aki maga az álompasi, akiért mindenki odáig van, legyen diák, vagy tanár, fiú, vagy lány.
Összejönnek. Nanu persze úszik a boldogságban, de aztán kiderül, hogy Szung-Ha nem álompasi, inkább rémálom pasi.

Megjelenés: 2009/2002
Eredeti cím: You are so cool 1.
Az íróról: 1974-ben született, 2000-ben tűnt fel a Wink magazin versenyén.
Folytatás...
# képregény
írta dátum: Nincsenek megjegyzések:
Kategóriák:

A. M. Jenkins: Night Road

19:05 0 Hozzászólás
"A fiú arra kényszerül, hogy váratlanul útra keljen.
Erőt kell gyűjtenie, hogy szembeszálljon legsötétebb félelmeivel...
Cole számára az élet kötéltánc. A napfény a halálos ellensége: egyetlen hiba elég hozzá, hogy csapdába essen és egy koporsó fedelét bámulja belülről az örökkévalóságig..."


Túlságosan nagy izgalommal nem vártam ez a könyvet, egyszerűen csak kíváncsi voltam, meddig lehet még ezt a vámpíros lázat csűrni-facsarni.
Nos, az írónőnek sikerült egy telesen más nézőpontból rávilágítani a vámpírokra (de ne hívjuk így őket!).
Itt nem volt szerelem vámpír és ember között, nem volt harc, lényegében nem volt semmi, csak egy ajtó a lelki világukra.
Különös történet volt. Sötét, de nem komor, hanem inkább olyan elmélkedős.

A könyv azt mutatta be, hogyan tanítja be 2 gyakorlott vámpír a fiatal "kezdőt". Olvashatunk a lelki gyötrelmeikről, amikor el kell válniuk a szeretteiktől, hogyan élik meg azt, hogy vámpírok lettek, hogyan tanulnak meg táplálkozni úgy, hogy ne öljék meg az "áldozatot", stb.
Nem egy izgalmas, fordulatos könyv, de valahogy kellett ilyen is a sok vámpíros könyv között.

Kimondottan egy szereplő se lopta be magát a szívembe, egyszerűen csak elolvastam, de annyira nem nyerte el a tetszésemet, hogy máskor is kedvet kapjak az elolvasásához.


Megjelenés: 2008/2008
Az írónőről: A. M. Jenkins első regénye 1997-ben jelent meg. Ez a 6. regénye.
Folytatás...
# szórakoztató irodalom
írta dátum: Nincsenek megjegyzések:
Kategóriák:

2010. július 14., szerda

Sóvári Mónika: Szerelmem, Sanghaj

7:55 0 Hozzászólás

Még május végén kaptam meghívást ennek a könyvnek a bemutatójára, ám sajnos nem tudtam elmenni. Nemrégiben mégis eljutott hozzám, és el is olvastam. Megérte.

Vajon mit érezhet egy fiatal nő, akinek egy aprócska bükki faluból férjestül-gyermekestül tízezer kilométerrel távolabb kell új életre berendezkednie, egy ismeretlen, egészen más kultúrájú nagyvárosban?
A könyv ezt a nagy változást írja le: a költözést, az újdonságokat, a hétköznapokat, amelyek egy európai ember számára nem is olyan átlagosak Sanghajban.

Sóvári Mónika írásaiban életre kelnek a színek, a hangok, a szagok (a „hústurkálós” részhez még „csak olvasva” is gyomor kell!), megismerkedhetünk egy számunkra idegen kultúrával, amelyet a könyv elolvasása után már nem is érzünk idegennek. Ami korábban szokatlan volt (pl. köpködés, kaotikus közlekedés), egy idő után természetessé, legalábbis elfogadottá válik.
Ha az ember új helyre kerül, alkalmazkodnia kell. Ám Mónika, a kezdeti nehézségeket leszámítva, nem kényszerből teszi ezt, ő tényleg beleszeret ebbe a nyüzsgő, vibráló városba.

„…Láttuk a nyüzsgő piacokat, régi házakat, gyönyörű parkokat és párás ködbe vesző felhőkarcolókat.
Mire a hatalmas kovácsoltvas kapun át behajtottunk a lakóparkba, már eggyé váltunk, nem is tudtam, hol végződőm én, és hol kezdődik Ő.
Minek is tagadjam, beleszerettem Sanghajba.”

Kedves, barátságos hangon meséli el a történeteket, amelyek akár önálló novellaként is megállják a helyüket. Ám nemcsak az utazás, hanem a múlt, a gyermekkor, a szülőkkel való kapcsolat is szerepet kap a könyvben.
Emellett életutakat is megismerhetünk, nők sorsát, akik alig látják gyermeküket, bepillantást nyerhetünk a szigorú kínai iskolarendszerbe, a kórházi ellátásba, vagy az itt élő külföldi közösségek életébe (nagyszerű a Multikulti című fejezet!).

Miközben egyre jobban elmélyül a szerelem Sanghajjal, Mónika önmagával is kibékül, megszűnik az örökös, kényszeredett keresése, és megnyugszik.
Ezt érzi az olvasó is, miközben olvassa a könyvet: megnyugvást és kedvességet.
Bár engem a keleti kultúra sosem vonzott annyira, most mégis közelebb érzem magamhoz.
A könyvet meg bátran ajánlom mindenkinek!

Néhány szó a szerzőről:
„Noha eredetileg pszichológiát tanultam, hat éven át dolgoztam napilapos újságíróként, először a Világgazdaság, majd a Népszava munkatársaként. Mindkét lapnál az egészségügy volt a területem, számos cikket publikáltam ebben a témában gazdasági szakíróként. Egy idő után azonban szűk lett a mozgástér, amit a téma nyújtott, így elkezdtem a saját utamat keresni.”- írja magáról Sóvári Mónika.
Folytatás...
# szépirodalom
írta dátum: Nincsenek megjegyzések:
Kategóriák:

2010. július 11., vasárnap

Marcello D'Orta: Rómeó alulról jegyezte el Júliát

20:41 0 Hozzászólás

A gyerekszáj mindig is örökzöld témának számít, hisz nincs olyan iskolás vagy óvodás kisgyermek, akinek ne lett volna már néhány bájos beszólása, megmosolyogtató bölcs gondolta. Most tehát egy ilyen kacagtató olvasmányt ajánlok nektek.
Már több mint tíz éve, hogy elolvastam Marcello D'Orta tanító Isten ingyér teremtett bennünket című könyvét, amely a nápolyi iskolás gyermekek vicces ám elgondolkodtató dolgozatait, írásait tartalmazza. A Rómeó alulról jegyezte el Júliát egy újabb válogatás, olyan témákról, mint a szex, szerelem, házasság, válás, gyerekszületés, örökbefogadást stb., valamint a kötelező iskolai témák (Biblia, mitológia és irodalom témakörben).

„A kis kamaszok meghökkentően sokat tudnak és meghökkentően keveset. Szexuális nevelésük, akár Romeo és Júlia tanulságos eljegyzése, alulról történik. Egymástól vagy a kulcslyukon keresztül szerzik ismereteiket. Meg, persze, a tévéből. S mert ráadásul a felnőtteknek tetsző válaszokat igyekeznek adni, bájosan idétlenek. Az olasz kisdiák különleges kisdiák, a nápolyi még inkább az. Mégis az olvasó ráismer bennük a mieinkre.” - írja Lator László az ajánlóban.

Nem ragoznám tovább, hisz csak az eddigieket ismételgetném: jópofa, humoros könyv.
Kedvcsinálóként jöjjön inkább néhány kiragadott gondolat, az én kedvenceim:

Egy a baj az iskolai szexuális neveléssel, hogy pont az apácákra van bízva, az apácák ugyanis azért mentek el apácának, mert végképp nem értenek a szexhez!

Az állatok úgy szaporodnak, ahogy mi, csak szabadtéren csinálják, és nem izgatják magukat, hogy rajta lesznek kapva.

Szerintem lehet barátság férfi és nő között, de jobban járnak, ha a nő csúnya, máskülönben veszélyezteti, hogy a férfi beleszeret.

Jobb paráználkodni, mint elválni. Mert a paráználkodás gyorsan lezajlik és a feleség meg se tudja, a válás viszont életfogytiglan tart, és akkor az egész családnak befellegzett.

A könyv 1993-ban jelent meg először (illetve nálunk 1994-ben), most 2008-ban adták ki újból Magyarországon.
Folytatás...
# ifjúsági irodalom
írta dátum: Nincsenek megjegyzések:
Kategóriák:

2010. július 10., szombat

Bartos Erika: Anna és Peti- Irány az óvoda!; Anna, Peti és Gergő- Megmondalak!

10:53 0 Hozzászólás
Már írtam, hogy bár Gyerkőc még nagyon a Boribonra van ráállva, de én nagyon szeretem Bartos Erika meséit is. Az Anna, Peti és Gergőset (meg az Anna és Petiset is természetesen) pedig különösen.
Tetszenek az egyszerű, színes, bartoserikás rajzok.
Szeretem az egyszerű kis mondatokat, a rövid kis történeteit.
Szeretem, hogy nem 1-2 mese van egy kötetben, hanem jóval több. (Az Irány az óvoda!-ban pl. 13, a Megmondalak!-ban 16.) Anyagilag is mennyivel kedvezőbb így a vásárlónak.
De amit a legjobban szeretek benne az az, ahogy látom, egy adott problémát, hogyan old meg az anyuka.
A történetei hétköznapiak, mesél a kistestvér érkezéséről, az óvodáról, kirándulásról, fogmosásról, a Megmondalak!, Add ide!, Ne utánozz! stb. korszakról, és arról, amikor anya már addig-addig-addig van. ;o)
Kedvesek, aranyosak a történetek.
Szerintem az írónő könyveit, épp úgy nem szabad figyelmen kívül hagyni, mint Gyerkőc kedvencét, a Boribon sorozatot. ;o)

"A szépen illusztrált mesekönyvben tizenhárom bájos, valós mesét olvashatnak a gyerekek. Olyan meséket, amik velük is megtörténhetnek. Például: oltást kapnak, bábszínházba mennek, kirándulnak, vagy felköszöntik Anyát, Anyák napján."






"Időnként minden madzagon támad egy kis gubanc. És minden családban támad egy kis gubanc. Vagy egy nagyobb. Vagy egy közepes. Pedig kezdetben a legtöbb madzag egyenes. És a legtöbb család tagjai szeretik egymást. Rejtély, honnan jön mégis a gubanc. Bizony jön és támad, és akkor aztán lesz fogak csikorgatása és vicsorgatása. Meg könnyek kicsorgatása. Bartos Erika nagy érdeme, hogy a begubancolódott madzagot, akarom mondani családot, akarom mondani helyzetet mindig kedvesen, leleményesen, derűsen oldja meg. Úgyhogy öröm ebben a családban lenni. Még a cserepadon, olvasónak is." (Lackfi János) Ezt a könyvet 3-8 éves gyerekek számára ajánljuk."


Megjelenés: 2006; 2008

Az írónőtől olvastuk még:
Dotti kalandjai
Zénó a Zorix bolygón
Zsákbamacska, Százlábú
Bogyó és Babóca ünnepel, Bogyó és Babóca a levegőben
Hivatalos oldalak:
http://www.annaespeti.hu
http://www.annapetiesgergo.hu
http://bartoserika.hu/
Folytatás...
# gyermekirodalom
írta dátum: Nincsenek megjegyzések:
Kategóriák:

Bartos Erika: Bogyó és Babóca a levegőben; Bogyó és Babóca ünnepel

10:51 0 Hozzászólás
Mikor a könyvtárban megláttam a 2 Bogyó és Babócás könyvet, azonnal rávetettem magamat. Leültem a polcok elé a szőnyegre, próbáltam felhívni Gyerkőc figyelmét a könyvekre, de ő nagyon belemerült a sor túlsó végén lévő könyvek nézegetésébe, így egyedül lapozgattam át őket.
Nagyon szeretem Bartos Erika rajzait, verseit, meséit, Gyerkőc egyelőre csak a verseiért van oda, a meséi még nem kötik le annyira, mint pl. a rövidebb történetű Boribon mesék.

A Bogyó és Babóca a levegőben c. könyvben 2 mesét olvashatunk.
A papírsárkányokban Bogyó és Babóca papírsárkányt készít, de a nagy szél felkapja őket is, és elrepülnek a papírsárkánnyal együtt.
Közben csatlakoznak hozzájuk a barátaik is, akik próbálják megmenteni őket.
A Boszorkányokban pedig megijeszti őket a boszorkányoknak öltözött Pihe és Baltazár. Bogyó és Babóca pedig visszavág. ;o)

Megjelenés: első kiadás 2005.

A Bogyó és Babóca ünnepelben olvashatunk Sün Soma születésnapjáról (vajon milyen ajándéknak örülne Sün Soma a születésnapjára?) és A bicikliről, amit a Százlábú ajándékoz Bogyónak és Babócának, de összevesznek rajta. Persze a történet végére, szent lesz a béke. ;o)

Megjelenés: 2009.


Még az írónőtől:
Dotti kalandjai
Zénó a Zorix bolygón
Zsákbamacska; Százlábú
Folytatás...
# gyermekirodalom
írta dátum: Nincsenek megjegyzések:
Kategóriák:

2010. július 7., szerda

Michelle Richmond: Úgysem ismered

21:09 0 Hozzászólás

Erről a könyvről elég nehéz írnom, mert miközben olvastam, hol azt éreztem, hogy milyen jó könyv, hol azt, hogy bizony kissé elnyújtott és vontatott.

Az alaptörténet nagyon érdekes:
„Ellie nővérét, Lilát, a matematikazseni diáklányt húsz évvel ezelőtt rejtélyes körülmények között meggyilkolták. Hogy miért és ki volt a gyilkos, igazából sosem derült ki. Ellie a távoli Nicaraguában találkozik Peterrel, Lila egykori matematikaprofesszorával, aki egy jegyzetfüzetet ad oda Ellie-nek. A füzet Liláé volt, benne egy azóta is megoldatlan, százéves matematikai rejtvény és megannyi titok, amelyeket a visszahúzódó Lila senkivel sem osztott meg. Ahogy Ellie próbálja felgöngyölni a gyilkosság hátterét és megérteni a nővérét, saját életével is szembesül.”

A történetet a meggyilkolt lány húga meséli el tehát, apró részletekre is kitérve, úgy mint pl. gyermekkori emlékek, vagy a kávékóstolás rejtelmei (a nő foglalkozása ugyanis kávékóstoló!). A matematikai rejtvények is szerepet kapnak a könyvben, ám csupán mellékesen (de nekem pont elég volt az is, mivel sosem voltam egy nagy matekos :P).
Nagyon érdekes, ahogy Ellie „nyomozása” során, újabb és újabb emberek bukkannak fel a történetben. Ugyanakkor furcsa, hogy mindenki (család, idegenek stb.) már húsz éve lezártnak tekintette ezt az ügyet, és egy népszerűségét hajszoló írónak köszönhetően - aki Liláról szóló regényében konkrétan megnevezi a gyilkost - évekig képesek voltak tévhitben élni a lány halálával kapcsolatosan. Furcsa, hogy pont ez az előkerült matekfüzet döbbenti rá Ellie-t, hogy húsz év után kiderítse, mi is az igazság.

Összességében végül is jó könyv, mert minden van benne, aminek egy ilyen könyvben lenni kell: rejtély, tragédia és titkos szerelem.

Niki is írt már erről a könyvről, elolvasható itt.
Folytatás...
# krimi-thriller
írta dátum: Nincsenek megjegyzések:
Kategóriák:

Gaál Viktor: Varázserdő

20:33 0 Hozzászólás
"Eljött az idő. Mindennapjaid Városa alatt már vár rád az Erdő. A szépség, a varázslat - a titkok és veszélyek erdeje. Az Erdő, amelyről évszázadokig megfeledkeztünk. Erdő és Város rendje azonban felborult. És ezúttal immár puszta létezésünk a tét. Alá kell szállnunk újra. Ne hozz magaddal semmit. Térképeid és fegyvereid hátráltatnak csak. Egyedül az ösztöneidben bízhatsz. Odalenn három szabály van: - Sose hazudj! - Sose maradj hét napnál tovább ugyanott! - És soha, de soha ne köss alkut a Sárkánnyal! Gyere. A Varázserdő már vár..."


Az első mondat, amit a könyv hátoldalán olvashatunk, Szepes Mária ajánlása:
"A Varázserdő ... sokak életét alapjaiban fogja megváltoztatni."

Ezek után egyfajta misztikum lengte át számomra a könyvet, vártam a percet, hogy az eddigi elképzeléseimet a Világról alapjaiban rengesse meg. Próbáltam a sorok mögé nézni, mire gondol, mire céloz a könyv írója, hisz valaminek lennie kell a sorok mögött egy ilyen ajánlás után.

Én viszont nem találtam rá semmire. Egyszerűen csak egy mesét láttam egy Varázserdőről, ahová a Városból az emberek lemenekülhetnek, és a Varázserdő rabul ejti őket.
Kezdetben arra gondoltam, milyen jó kis horror lehetne belőle a TV-ben. Az állandóan változó Erdő, az a hely, ahol este a legvadabb álmaid válnak valóra.
Ugyanakkor egyáltalán nem volt félelmetes. Kerestem a megoldást, de sehogy se akart leesni a tantusz. A közepére már totál felhergeltem magamat, és feladtam az agyalást raja.
És akkor megláttam az összefüggéseket.

A könyv befejezése után magamra büszkén ecseteltem az egyik ismerősömnek, aki szintén olvasta, hogy nagy nehezen, de leesett mi is az a Varázserdő, és elmondtam neki az elméletemet.
Mire ő meg közölte velem, hogy neki a Varázserdő mást jelentett.
Aztán nekiálltunk analizálni magunkat, hogy lehet az, hogy nekem ez jött le, neki pedig az, és megértettük.

Spoiler is lehet benne!
Számomra a Város a felnőtt világot jelenti. Ahol rohanunk, robotolunk, mint a hangyák, ahol a szennyet elrejtjük, tudni sem akarunk róla. Ahol megfelelünk az elvárásoknak és észre se vesszük, hogy elveszítjük saját magunkat.
A Varázserdő a gyermekkor. Ahol igen, ha felnőttként mész vissza, a félelmeid felerősödnek. De Ott van pl. a könyvben szereplő kisfiú aki nem félt az Erdőtől. A gyerekek nem ismerik a félelmet, a gonoszságot, így nincs mi üldözze őket. De amikor levágták a kórházban Ivy haját, akkor megtört benne valami, rájött, hogy létezik gonoszság.
Az Erdő nem veszélyes, ha nem félsz semmitől, sőt, érdekes kihívás lehet.
Vége!

Sok olyan történet van, ami az olvasóknak mást jelent. Más jön le nekik belőlük, átvonatkoztatva a saját életükre, a tapasztalataikra.
Gabriel G. Marquez Száz év magánya pl. minden egyes alkalommal amikor elolvastam, mindig mást és mást súgott nekem.

A Varázserdőnek nincs egy konkrét megfejtése, hogy na ez a Varázserdő. Mindenkinek más. Ne is keresd! Csak olvasd, érezd, és jönni fognak a párhuzamok maguktól, csak feledkezz bele a történetbe!

Itt bele tudsz olvasni.


Megjelenés: 2007.
Folytatás...
# szépirodalom
írta dátum: Nincsenek megjegyzések:
Kategóriák:

2010. július 3., szombat

Sarah Dessen: Figyelj rám!

20:32 0 Hozzászólás
"Annabel Greene harmadikos gimnazista, és megvan mindene, amiről csak egy lány álmodhat: divatos ruhák, menő barátnők, jó jegyek és a suli leghelyesebb sráca…
Mindez azonban csak abban a tévéreklámban igaz, melyet nyáron forgatott vele egy áruházlánc. Annabel valódi élete már kevésbé irigylésre méltó. Elege van a modellkedésből, legjobb barátnője ellene fordult, az iskolában magányos, és otthon sem érzi jól magát igazán. Egyik nővére, a nagyszájú, életvidám Kirsten, New Yorkba költözött, míg Whitney, a középső nővér, egész nap otthon gubbaszt és súlyos anorexiával küzd. Szülői szeretetben elvileg nincs hiány, csakhogy az apja nem az a lelkizős fajta, anyja pedig annyira élvezi lánya modellkedését, hogy észre sem veszi, Annabelnek mennyire elege van mindebből. A lány már meg sem próbál beszélni családjával a problémáiról, inkább hazudik vagy egyszerűen csak hallgat, hogy elkerülje a veszekedéseket, megkímélje egykor súlyos depresszióval küzdő anyját a csalódástól és az újabb megrázkódtatásoktól.
Aztán egy újabarátság jelentős változást hoz: Annabel megismerkedik fura, magányos iskolatársával, Owen Armstronggal, akinek a fülében mindig ott az iPod. Owent már olyan sokszor sodorta bajba agresszív viselkedése, hogy dühterápiára ítélték. Az ott tanultakat és a zenét segítségül hívva, a fiú lassan rávezeti Annabelt, hogyan lépjen ki a hazugságok világából. De vajon lesz-e elég bátorsága, hogy elmondja, mi történt valójában a nyáron, miért lett vége legjobb barátnőjéhez fűződő barátságának."

Hm-hm. Bajban vagyok egy kicsit. Igazából nem is tudom, hogy mit írjak erről a könyvről.
Mikor elkezdtem az olvasását, volt egy olyan érzésem, hogy hasonló történet lesz, mint a Hadd mondjam el!.
Az alap hasonló, de szerencsére, ez a történet nem olyan komor, ugyanakkor én úgy éreztem, hogy hiába ifjúsági irodalom, mégis inkább a szülőket szólítja meg. (Bár lehet, hogy csak azért érzem így, mert szülő vagyok.)
Nem tudom, hogy a tizenéves olvasóknak mi jött le a történetből, nekem csak annyi, milyen szülő ne legyek.

Adott a három lánytestvér közül a legkisebb, aki ugyanúgy modellkedik, mint a másik kettő. Háttérbe szorítja saját magát, nem beszél az érzelmeiről, a gondolatairól a szüleivel, mert nem akarja terhelni őket. Úgy érzi van elég gondjuk az anorexiával küszködő nővérével.
Nem szeret modellkedni, de nem meri bevallani ezt az anyukájának.
Nem mesél arról, hogy megromlott a kapcsolata a legjobb barátnőjével és vajon miért.
Sőt, egyáltalán nem mesél semmit a szüleinek, inkább egy álomvilágot fest le nekik, amiben minden jó, hogy ne aggódjanak.
És akkor megismerkedik egy fiúval, aki finoman rámutat a dolgokra, és a végén sikerül elérnie, hogy meg merjen nyílni.

Nagyon szimpatikus volt Annabell csendes karaktere, de valamiért ugyanúgy megfogott Whitney-é is. Élő példája lett annak, hogy a modellkedésnek pszichikailag meglehet az átka is. Sőt, az egyik kedvenc idézetem tőle hangzott el, amikor magáról mesélt. Ebben a pár mondatban úgy érzem, hogy rengeteg fájdalom van belesűrítve, és mikor először olvastam, szó szerint szíven ütött. Megálltam utána, csak néztem a lapokat és potyogtak a könnyeim.

"- A középső lánytestvér vagyok-olvasta.- Az átmenet. Nem a legidősebb, nem a legfiatalabb, nem a legmerészebb, nem a legkedvesebb. Én vagyok a szürke árnyalata, a félig teli vagy félig üres pohár, nézőponttól függően. Az életemben kevés dolog volt, amit elsőként tettem, vagy jobban, mint az előttem lévő, vagy az utánam következő. Hármunk közül azonban én vagyok az egyetlen, aki megtörtem."


Kell egy olyan gyermek-szülő kapcsolat, amiben a gyermek bizalommal fordulhat a szüleihez.
Kell, hogy a szülő előtt, ne kelljen megjátszania magát, ne érezze úgy, hogy meg kell felelnie, egyszerűen csak legyen olyan, amilyen.

Nem is haragot, sajnálatot érzek a szülők iránt, hogy ennyire vakok voltak. És igyekszem nem elfelejteni, amire felhívta a figyelmemet a történet.
Nem szabad beskatulyázni, elnyomni az érzelmeket, legyen olyan a gyermekünk, amilyen. Hibázzon, tévedjen, ettől ember! Mi sem vagyunk tökéletesek. És élje a saját életét. Amíg élünk, nekünk is ott a lehetőség, hogy olyan életünk legyen, amilyet szeretnénk. Ne rajta keresztül akarjuk elérni.


Megjelenés: 2009/2006
Eredeti cím: Just listen
Az írónőről: Sarah Dessen 1970-ben született, ez a 7. regénye.
Folytatás...
# ifjúsági irodalom
írta dátum: Nincsenek megjegyzések:
Kategóriák:

Susan Elizabeth Phillips: Csak te kellesz!; Várom a párom; Latin szerető

20:30 0 Hozzászólás
A Se veled, se nélküled után megrohamoztam a könyvtárat, és 3 Susan Elizabeth Phillips regénnyel távoztam.
A Se veled, se nélküled annyira heves, szexi volt, hogy azt hittem, ugyanezt fogom érezni a többi könyvénél is. Jól ír, élvezem a sorait, szórakoztat, romantikus, néhol humoros, de ami a hevességet és a szexiséget illeti, kicsit ezeket lagymatagnak találtam.

Őszintén szólva, örülök, hogy nem a Csak te kellesz! c. regényével indítottam, még ha ez a széria első kötete is, mert annyira nem nyerte el a tetszésemet. Valahogy más volt a hangulata, nem olyan heves, romantikus, és a szereplők se kerültek olyan közel hozzám, mint a 2. kötetben.
Mindenesetre érdekes volt olvasni Bobby Tom feltűnéseit a történetben, azzal a tudattal, hogy már olvastam mi lesz a sorsa. ;o)
Egyáltalán nem bánom, hogy nem ezzel kezdtem, mert bizony nagy valószínűséggel, akkor nem rohamoztam volna meg a könyvtárat a könyveiért, hanem csak megjegyeztem volna a nevét, és ha úgy adódik, hogy belebotlom egy könyvébe, akkor lehet, hogy kivettem volna.

Az első kötetben megismerhetjük Phoebe Sommerville-t, aki megörökli az amerikai focicsapatot.
Phoebe tipikus cicababa, akinek a láttán a férfiak csak egy dologra tudnak gondolni, és ő még rá is játszik erre a szerepre.
Dan Calebow a csapat edzője, aki épp szeretne búcsút inteni a cicababáknak, és végre olyan nőt találni magának, akit el tud képzelni maszatosan a leendő gyerekeivel, nem pedig tipi-topiban.
Természetesen a kettőjük kapcsolata izgalmasan, hevesen kezdődik, és az ágyban folytatódik. De Phoebe korántsem cicababa, ez csak az álca, fájdalmas rejtegetnivalója van a múltjából. ....

"Cal Bonner (Apafogó; Álom, édes álom), Kevin Tucker (Törékeny szív) és Dean Robillard (Született csábító) mind-mind révbe értek már a Susan Elizabeth Phillips tollából megjelent Chicago Stars-os széria köteteiben. A magyar olvasók nem ismerhetik viszont még a csapat edzőjének, Dan Calebow-nak és tulajdonosának, Phoebe Somerville-nek viharos és szenvedélyes szerelmi történetét, akikkel epizódszerepekben már többször találkozhattunk, például A várom a párom vagy a Törékeny szív című könyvekben. Nos, ezt a hiányt igyekszik pótolni a sorozat következő megjelenő regénye, Csak te kellesz! címmel, mely igazi, hamisítatlan Susan Elizabeth Phillips gyöngyszem."



Megjelenés: 2009/1994
Eredeti cím: It had to be you

"Annabelle belefáradt abba, hogy ő legyen a család fekete báránya. Az eljegyzése felbomlott, a munkája fölösleges. Még a haja is leginkább egy szénakazalhoz hasonlít! De most minden meg fog változni, mivel átvette néhai nagyanyja társkereső vállalkozását. Csak annyi a dolga, hogy megnyerje ügyfelének Chicago legszexisebb agglegényét, s akkor ő lesz a város legkapósabb házasságközvetítője. Semmi és senki nem fog az útjába állni - sem a kocsija alatt részegen heverő hajléktalan, sem a saját családja, de legkevésbé egy vakvágányra futott szerelem utózöngéi... Heath Champion az ő dollárzöld szemével és számítóan csepegtetett vonzerejével a város legjobb sportmenedzsere. Vagyonos, munkamániás és jóképű. De akkor minek neki egy házasságközvetítő, különösen egy olyan vörös hajú kétbalkezes, mint Annabelle Granger? Szó, mi szó, szórakoztató és van benne valami báj. De Heath azt keresi, aki sikereire felteszi a koronát - a tökéletes feleséget. S egy különleges házassághoz különleges házasságközvetítő kell, nem igaz? A nádszáltermetű és gazdag Portia Powers arra tette fel az életét, hogy mindenki számára megtalálja a megfelelő társat, s ez csupán saját magának nem sikerül. Mit számít, hogy több ellensége van, mint barátja, és egy hajszál választja el az idegösszeomlástól, ha az övé Chicago legmenőbb társkereső cége? Sem egy olyan feltörekvő amatőr, mint Annabelle Granger, sem Bodie, Heath Champion ijesztő külsejű testőre nem akadályozhatja meg abban, hogy megszerezze, amit akar... Amikor Annabelle azt ígéri, hogy bármire képes lenne a sztárügyfele boldogságáért, tényleg úgy érti, hogy bármire? Ha Annabelle nem vigyáz, szemtől szembe találja magát a város legkeményebb tárgyalópartnerével - a férfival, aki egyre gyakrabban kérdezgeti önmagától: pontosan milyen tökéletesnek kell lennie a tökéletesnek?"


Valahogy ez se jött be jobban, mint a Csak te kellesz!

Ez a széria utolsó előtti kötete, 12 év telt el az első kötet cselekménye óta. Kicsit fura volt olvasni, mert itt már Molly nem 15 éves, férjhez ment Phoebe sógorához, akiről a Törékeny szívben lehet még olvasni, már gyerkőceik is vannak, és ez a szál totál sötét egyelőre nekem, de azért követhető volt, már csak azért is, mert nem ők a főszereplők.

Hanem Heath Champignion, a menő (és természetesen szexi) sportmenedzser, aki meg akarja szerezni ügyfelének az új amerikai foci reménységet. Közben leszerződik 2 házasságközvetítő céggel is, mert amilyen elfoglalt, nincs ideje ismerkedni.
Így ismerkedik meg (a természetesen teljesen átlagos, vörös, göndör hajú) Annabelle-lel, aki az egyik házasságközvetítője és amúgy Molly és Phoebe barátnője.
Igen, természetesen egymásba habarodnak, de már megint a pasinak esik le ez később. ...

Igaz, még csak 3 könyvét olvastam a sorozatból, de azonos sémákra épül.
Ebben a kötetben is vörös, göndör hajú a főszereplő nő, aki teljesen átlagos, kicsit ügyetlen, és olyan 164-168 cm közötti, mint a Se veled, se nélküledben. És a 30-as évei elején jár.
Természetesen a főszereplő férfi itt is szívdöglesztő, sportos, dagadó izmokkal rendelkező, akiért bomlanak a nők. Micsoda csapat lehet!
A női főszereplő szinte azonnal szerelembe esik, de a férfinak nem sokkal a könyv vége előtt esik le, hogy időközben ő is beleszeretett a nőbe.
Ugyanakkor itt is van egy mellékszál, ahol egy másik romantikus kapcsolatot olvashatunk. Ezen a szálon a nő 40-es (a Se veled, se nélküledben 50-es) és valahogy kapcsolódik a főszereplőkhöz. Szexi, de amolyan jegecske, akit meg kell olvasztani. Az előző olvasott regényében az illető Bobby Tom édesanyja volt, ebben pedig a másik házasságközvetítő.
Szóval, ezek a hasonlóságok. ;o)


Megjelenés: 2006/2005
Eredeti cím: Match me if you can

A Csak te kellesz!-nél zavart, hogy ripityára volt esve a könyv, én még ilyet ritkán láttam, ennél pedig az utolsó 12 oldal fordítva volt befűzve. Nagyon érdekes volt fordítva tartva, és jobbról balra olvasni a könyvet. ;o)

"Egy csodálatos szerelmi történet, melynek színhelye Toscana napsütötte hegyvidéke. Egy olvasmányos, romantikus regény tele érzelemmel, bölcsességgel és kellemes humorral, ami méltán tette Susan Eizabeth Phillips-et sokak kedvencévé."


Azt hiszem, ezután a könyv után jött el az ideje, hogy pihentessem egy kicsit Susan Elizabeth Phillips regényeit.
Túl nagy hévvel estem már nekik, és ez pedig egyáltalán nem nyerte már el a tetszésemet.

Gondolkodtam azon, vajon min múlik, hogy egy romantikus történet kinek jön be, és kinek nem? Tán attól függ, hogy mely szituációba tudnánk "elképzelni" magunkat, mely szituáció fog meg?
Engem ez az egész híres pszichológus vagyok, aki adócsalás miatt lehúzhatja a rolót (természetesen nem ő a hibás), majd Olaszországba menekülök pihenni, ahol megismerkedem a híres szívtipró színésszel, nem fogott meg.
Nem tartottam izgalmasnak, nem voltak szimpatikusak a szereplők, az egész nem jött be.
(Nem része a Chichago Stars szériának.)


Megjelenés: 2004/2002
Eredeti cím: Breathing Room
Folytatás...
# romantikus
írta dátum: Nincsenek megjegyzések:
Kategóriák:

Follow Us @soratemplates