2010. július 20., kedd

# szépirodalom

Zsolt Béla: Duna-parti nő

„Negyven éve parancsol nekem az anyám…. Már gyerekkoromban abból indult ki, hogy rendkívül ostoba vagyok.

▪Viktor negyvenéves gazdag zsidó ügyvéd Budapesten, az 1930-as évek elején.
▪Felnőtt férfi, aki rettegi és szolgálja anyját.
▪Ügyvéd és cégtulajdonos, aki gyűlöli és szolgálja főnökét.
▪Dúsgazdag férj, aki kívánja és szolgálja feleségét.
▪Tekintélyes nagybácsi, aki a fizikai félelemig féli Németországból hazatért félzsidó-félnémet unokaöccsét...

Vágyak, elfojtások, szexuális perverziók, pénz, mocsok és a polgári Budapest.

Zsolt Béla, a magyar regény aranykorának egyik legnépszerűbb írója Házassággal végződik címmel nemrég megjelent bestsellere után újabb sikerkönyvében is a pesti zsidó és keresztény társadalom viszonyait, iszonyait boncolja- fájdalmas, szórakoztató, néhol szinte már pornográf stílusban.

És ami döbbenet: Zsolt Béla, ez a tipikus pesti kávéházi figura, 1936-ban írott regényében megérezte és megírta azt, ami szinte senki sem vett észre. Vagy nem mert észrevenni….”
(A könyv fülcímkéje)



Nem is tudom, hogy mit lehetne írni erről a könyvről…


Ezt még a nyár elején szereztem be, egyik nagy áruházlánc könyves boltjában volt 2999 Ft helyett 450 Ft. Ennyit megért (de 3000-et nem, számomra legalábbis).


Olyan nehezen adta magát a szöveg. Valahogy nem ragadott meg ez a könyv.

Nem tudom, hogy pontosan mi nem tetszett ebben a könyvben, de eddig se nagyon szerettem a 20. század eleji írókat és a történelem ennek a szakaszáért se annyira rajongok, amikor a könyv eseménye játszódik.

Tudom, lehetne akkor kérdezni, hogy akkor minek vettem meg, minek olvastam ki, miért nem tettem le az elején… A kérdés jogos, de adni akartam egy esélyt még a 20. század eleji íróknak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Follow Us @soratemplates