Könyvfalók

 

(forrás:Libri)

    Gyakran hangsúlyozom, hogy olvasson mindenki magyar szerző könyvét. A magyar nyelv finomságai oly változatos módon mesélnek el egy történetet, hogy szinte minden olvasónak mást jelentenek. A fordított művek inkább a fordító értelmezését vetítik elénk. Tehát olvassunk hazait! Például ezért:
     Szeretném bemutatni, leginkább érdeklődést felkelteni legutolsó szerzeményem iránt. A szegedi írónő első könyvét volt szerencsém olvasni. Melynek igen ígéretes folytatása is várható...
     De kezdjük az elején. Kemény kötése, pasztell színei első pillanatban megragadta tekintetem. Azonnal beszédes a fedőkép, hogy itt bizony szerelem várható. A helyszín is bemutatásra kerül, Szabadka legékesebb kincse, a régi Városháza szecessziós megjelenésével. Az egész nagyon elegáns.
      Belelapozva széles margót és nagy betűket látni. Így csábít könnyed kikapcsolódásra. Az ajánlás igazán mosolyogtató lehetne...Apósnak ajánlani nem szokványos. De tudható, hogy az alapot családi legenda és számos levél szolgéltatja.
      Az egész történetet átitatja a tisztelet. Tisztelettel fordulnak egymás felé a szereplők és nagyon tiszteletteljesen nyúl megformálásukhoz a szerző. Szinte már óvatos. És ettől válik oly kedvessé az összkép. Az óvatosságtól. Hiszen a második Világháború zajlik az események körítéseként. Na meg az azt követő határvita pro és kontra. Mégis sikerült háttérbe szorítani a borzalmak és megtorlások alatt átélt kétségbeejtő zavart, mert a főhősök szempontjából egy sokkal fontosabb belső csata zajlott. A lélek harca a becsülettel.
     Hogy mi okozott oly mély gondolatvihart bennem?
     Továbbadom a kérdést :
Mit jelent neked, kedves olvasó a következő sor? :
     "Holtomiglan, holtodiglan..."
      Jelenti még manapság is azt, tényleg az adott szó nem csak egy pillanatnyi érzelmi befolyás alatt elsorolt mantra, hanem az önmagam által felállított becsületi mérce?! Okoz-e bárkinek vívódást az ígéret betarthatóságának kérdése?!
      Szóval jól elmélyedtem a felkavaró gondolatokban. Olyan jó volt olvasni, érteni és átélni, hogy az élet lehetett régebben is a befolyásoló tényezők mellett akár valódi lelki munkát igénybe vevő is. Kevesebbet beszéltek róla és még kevesebbet sajnálgatták magukat. Felmenőimre hasonlóképp emlékszem. Éltek ők. De még hogy!
       Ez a lényeg. Élni úgy, hogy jóba légy önmagaddal.
      Ez a történet, amit az esti olvasás után újra játszik félálomban a lélek. Az olvasott mondatoknak hangsúlyt ad. A feltett kérdések lágyak és aggódók, vagy épp élük van és csontig hasítanak.Ahogy a válaszok is éppoly különbözők lehetnek, a megnyugtatótól, a közömbösön át egészen a fület sértő tónusokat érintve. Az alföldi város tájképét néha széles utcái felől közelíti, ahonnan a napfény játszik a a sorakozó fák lombjai közt. Máskor meg a szigorú rendben álló emeletes épületek ablakai néznek egymással farkas szemet.

       Egyszerű és szép igazi történet. Szerettem. Olvasd!

    A szerelem kortalan. Mindenkinek joga van hozzá, függetlenül életkortól, társadalmi helyzettől. Nem is beszélve arról, hogy az élet derekán túl is bárkit megtalálhat. Ezek a jelmondatok cikáznak gondolataim között, miután becsuktam és magamhoz öleltem a külső megjelenésben is nagyon kellemes könyvet. Az imént leírt mondatok csak úgy száguldoznak szanaszét a nagyvilágban céltalanul, míg nem kapcsolódnak konkrét emberhez és a hozzájuk tartozó történethez.
   Két pár szerelmének kibontakozását dolgozza fel eme írás. Köztük a távolság 200 év, a kapcsolat pedig a mese. Igen, egy mesés könyv fordítása kapcsán keverednek a szálak, mélyülnek az ismeretségek. Ez így túl kusza? Elmagyarázom.
   Egy szinte ismeretlen német mesemondó asszony megjelent gyűjteményére talál rá a manapság ötvenes éveiben járó magyar nyelvtanárnő. Annyira megtetszik neki a történetek finom fogalmazása, árnyalt utalása, hogy szerez egy kiadót, mely hajlandó az ő általa létrejövő fordítást megjelentetni. A megérzései alapján egy pici német falucskához tartozó elvonuló kolostorban kívánja a szükséges fordítói munkát végezni. Egyébként is kapóra jön teljesen kiürült életének a változás. Elvonulását 2 nyári hónapra tervezte. Élvezi a magányt. egyre mélyebbre merül a történetekben és egyre kíváncsibbá válik a szerző iránt. Rákeres először a neten. Pont a helyszínen tartózkodik. Nem máshol, a munkája tárgyának szülőhelyén. Teljesen felvillanyozódik. Valódi nyomozói munkába kezd, hogy minden apró részletét megismerhesse az írónő életének. Ebben az elmélyült munkában lesz társa egy hasonló korú helyi férfi, aki a valamikori szerzői lak birtokosa. Számos kalandon keresztül tárul fel előttük egy múltbéli szerelem minden szépségével és kínjával. A morzsányi mozzanatok feltárása számos lelki folyamatot indít mindkettejükben, kik már ezelőtt lemondtak az érzelmek viharáról. Mire feltárják a régi mesét, felismerik a sajátjuk egyik talán legfényesebb folytatási lehetőségét.
   Így talán nem túl spoileres, mégis kellően izgalmas részleteket hallgattam el.
   A két idősíkot nagyon finom, szinte már idegfeszítő pillanatokban váltogatja a könyv. Könnyedén tartottam meg a figyelmet olvasás közben. Jól kezelte a fordulatokat és kerülte a szócséplést. Szereplői jelleme egyértelműen fogalmazott. Csak egyszer remegett meg a gyomrom. A kötet felénél a semmiből elém vágja az író az egyik szál végkimenetelét. Nem akartam még tudni. Úgy szerettem volna még izgulni kicsit, szurkolni a boldog holtomiglan, holtodiglan végkimenetelnek. Aztán, lehet célja volt a huszárvágásnak. A fókusz. A lényeg a sorok közé rejtett üzenetben van.
  Számtalan gondolatom támadt közben. Először is, hogy felhívom Iványi Orsolya figyelmét a könyvre. A Neverordinary blog írója hasonló gondolatok ültetésén munkálkodik : az élet cseppet sem ér véget a miniszoknyás korszak végével. Aztán arra is gondoltam, hogy milyen érdekes, hogy saját életem talán egyik legnagyobb fordulópontján talált rám a történet. Mellesleg bátorságot nyertem belőle. Igaz, még van időm, de az üzenetet megkaptam. Utána meg azt találtam ki, hogy kölcsön fogom adni anyukámnak, meg még pár ismerősömnek, hátha megtalálják benne az inspirációt. Leporolhatják félve megálmodott vágyaikat és belevágnak a megvalósításba.
   Szerettem, olvassátok!