Könyvfalók: filmek

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: filmek. Összes bejegyzés megjelenítése

2019. július 10., szerda

Koe No Katachi

Most egy animés ajánlóval jöttem. Ezekről a filmekről köztudott hogy van aki rajong értük, van aki utálja a műfajt, és akad olyan aki azt se tudja mi fán teremnek. Sokáig én is az utóbbi két csoportba tartoztam. Az aninémékről sokan azt hiszik hogy mesék, ezt tévesen gondolják. Amit most készülök megismertetni az írásomon keresztül, az sem gyerekeknek való mese lesz.

Az anime tulajdonképpen a Japán Animációt jelenti. Az angol "animated" kifejezésből vették át a japánok, és nagyjából megfelel a hazai rajzfilm fogalmának. Azonban a kettő teljesen különböző! Azaz az anime nem az itthoni rajzfilmek keleti megfelelője, hanem egy kategória, ami az élőszereplős filmek és rajzfilmek mellett teljesen különálló stílust képvisel. A legtöbben azért értik félre az animéket, mivel nálunk a rajzfilmek általában gyerekeknek készülnek, Japánban pedig önálló műfajként létezik. Azaz különféle stílusra tagolódik, akárcsak az élőszereplős filmek. Vannak gyerekeknek készült animék is, de a legtöbb ilyen alkotás kifejezetten a felnőtt korosztályt célozza meg. Itthon sokan negatívan ítélik meg az ilyen filmeket. Pedig pusztán arról van szó, hogy a Japán életfelfogás gyökeresen különbözik a miénktől, és ez gyakran félreértésekhez vezet. Például a halál, erőszak, szexualitás naturális ábrázolása, ami az anime stílusú filmek gyakori velejárója. Sokszor még a gyerekeknek szánt animékben is szerepelnek ezek a dolgok, amit nekünk kicsit nehéz elfogadnunk, de ott ez mindennaposnak számít. Nem lehet általánosságban beszélnünk az animékről, mert minden anime más. Létezik gyerekeknek és felnőtteknek, fiúknak és lányoknak szóló anime egyaránt, de ezen felül olyan egyéb hagyományosnak számító kategóriák is, mint sci-fi, romantikus, akció, vagy fantázia.

(https://logout.hu/cikk/mi_az_anime_jap_n_rajzfilmek/teljes.html)

Számomra a Koe Noe Katachi egy elbűvölő anime. Sok minden megtalálható benne, ami még egy kevésbé érzékeny lelket is megríkathat. Gondolok itt az iskolai kiközösítésre, fogyatékosságra, agresszióra, öngyilkossági kísérletre, belső szorongásokra. Bár egy fiú és egy lány szerelméről szól, de ameddig eljutnak egymáshoz rengeteg mindent megtapasztalnak, és megélnek.

Ennek a filmnek számos üzenete van. Más kiközösítése soha nem jó móka. Kiközösítőből is lehet kiközösített. Jó dolog ha az embernek vannak barátai, és van ki megfogja a kezét, ha mások elfordulnak tőle. A fogyatékosság, a fogyatékkal élőnek sem könnyű. Az agresszió semmit nem old meg, hanem csak ront a helyzeten. Az öngyilkosság sosem megoldás. Lehet hogy azt hiszed mindennek vége, de legtöbbször mindig van remény helyrehozni azt, amit elrontottunk. Az "ellenség" sokszor nem utál, csak nem mindig ért meg téged. A szerelem pedig szép! :)

A film angol címe: A Silent Voice. Jelentése: Egy csendes hang.

Egy részes mely 130 perces.

2016 szept. 17.-én adták ki Japánban.

A két főszereplő:

Ishida Shouya és Nishimiya Shouko

Folytatás...

2019. június 18., kedd

"Rózsák háborúja" sorozat

Niki 6:00 0 Hozzászólás

Nagyon sok könyv, több film is feldolgozta a Rózsák háborúját. Könyvek tekintetében pl. erről a polcról tudtok szemezgetni, ha a Plantagenet dinasztiáról szeretnétek olvasni illetve a háborúról.

De mi is volt az a Rózsák háborúja?

Nagyon röviden: egy 30 éves háború, ami 1455-ben tört ki a York és a Lancaster család között az angol trónért. Ki ezért, ki azért érezte úgy, hogy jogosan övé a trón. Ezalatt a 30 év alatt valóságos vérfürdőt rendeztek, sokat háborúskodtak egymás ellen; lefejezték, kivégeztették akit csak tudtak, akiről úgy tartották, hogy az útjukban állnak. Legyen szó akár gyerek az illető. Aztán persze ideig-óráig, lényegében váltogatták egymást a trónon.

És miért is íródott meg ez a bejegyzés? Az elmúlt hetekben nagyon rákattantam a HBO-s sorozatokra és így 3 olyanra, melyek ezt a korszakot elevenítik fel.

Időrendi sorrendben az első A fehér királyné.

Philippa Gregory az elismert történész és író felfedi azon három asszony igaz történetét, akik átélték a Rózsák háborúja elnevezésű dinasztiák közötti küzdelem hitszegésekkel és vérontással teli idejét. Azzal érvel Gregory asszony, hogy a családi viszályok közepette élő asszonyok megismerése nélkül lehetetlen megérteni Anglia történetének e bizonytalan és fordulópontot jelentő időszakát, mely kettészakította a nemességet. Ugyanúgy alapvető fontosságú a szerepük, mint a hagyományos történetírásban bármely királyé és nemesé. Ez rokonságok nem pedig országok közötti harc volt, így ezen asszonyok lojalitásának, lázadásainak, összeesküvéseinek és árulásainak döntő szerepük volt Anglia történelmének alakításában.

A második A fehér hercegnő, aki a fehér királyné lánya lenne.
Négy évvel az angol feldolgozás után elkészült Philippa Gregory regényének amerikai változata. A nyolcrészes sorozat az angol történelem viharos időszakában, az 1400-as évek második felében játszódik, a Rózsák háborúja idején. Történet a családról és szerelemről, ármányról és árulásról, a középpontban Yorki Erzsébet (Jodie Comer) és VII. Henrik (Jacob Collins-Levy) viharos házasságával. A köztük lévő személyes és politikai ellentétek azzal fenyegetnek, hogy újra szétszakad a királyság.

A harmadik pedig A spanyol hercegnő, aki pedig nem más, mint A fehér hercegnő fiának a felesége. Legyen szó Artúrról vagy épp Henrikről.

Aragóniai Katalint, a gyönyörű, spanyol hercegnőt három éves korától arra nevelték, hogy az angol trón várományosa. Feleségül megy VII. Henrik király legidősebb fiához, Artúrhoz, de fél évre rá megözvegyül. Úgy tűnik, a trón elveszett.

A látványos sorozat Aragóniai Katalin életét idézi meg. Spanyolország gyönyörű, tizenéves hercegnőjét három éves korától arra nevelték, hogy az angol trón várományosa, VII. Henrik angol király legidősebb fiának, Artúrnak a felesége lesz. A 16 éves Katalin 1501-ben érkezik Angliába ragyogó udvarával, beleértve a udvarhölgyét, Linát. Alig egy hónappal később Katalin és Artúr összeházasodnak, a lányból walesi hercegnő lesz, fél évvel később pedig özvegy, ami megkérdőjelezi királynői jövőjét.

Ha tudjátok, akkor nézzétek meg időrendi sorrendben a három sorozatot, mert nagyon érdekesek és izgalmasak. Nálam fordítva jött ki a lépés, pont fordítva haladtam az időrendben és bár így is nagyon érdekes volt, de azért jobb lett volna, ha sorban látom őket. 😁 És mint ahogy fentebb is olvashattátok, a királyné és a hercegnő adaptáció.

Folytatás...

# film # filmadaptáció

2019. június 17., hétfő

Öt film az elmezavarról

Kovács Evuska 15:04 0 Hozzászólás

Nem is akarok sokat írni. Direkt módon. Azt hiszem ha valakit érdekel vagy érint a skizofrénia, a bipoláris zavar vagy bármelyik mentális probléma, akkor érdemes megnéznie az Öt film az elmezavarról című 2013-as amerikai filmdrámát, mely megnézése csupán 85 percet vesz igénybe.

A történeteket elnézve még azt is megérinti az öt ember, öt betegsége, akiknek semmi köze ezekhez a problémákhoz. Lucy történetét különösen ajánlanám azoknak, akik rásütik a bélyeget a tudathasadásos személyekre, hogy lehetetlen normális életet élniük. Hiszen Lucy az egyik történetben jogászként tér vissza.

Kép: (port.hu)

A film itt tekinthető meg:

Folytatás...

# bipoláris zavar # elmezavar

2019. május 30., csütörtök

Csernobil- minisorozat a HBO-n

Niki 6:00 0 Hozzászólás

"A csernobili atomerőmű-baleset (a köznyelvben csernobili atomkatasztrófa) 1986. április 26-án történt az ukrajnai (akkor a Szovjetunió tagállama) Pripjaty és Csernobil városok melletti Vlagyimir Iljics Lenin atomerőműben. Ez az eset volt az atomenergia felhasználásának történetében a majaki 1957-es Kistim-tragédia^[1] után a legsúlyosabb katasztrófa.^[2]"
(forrás: wikipédia)

Az HBO és a Sky 5 részes minisorzatban próbálja bemutatni a katasztrófát a robbanástól kezdve.

Ha egy szóval kellene jellemeznem a sorozatot, akkor azt mondanám, hogy döbbenetes.

Döbbenetes belegondolni, hogy mennyi ártatlan embert veszett oda. Mennyi ártatlan embert küldtek oda azért, hogy mentsék a menthetőt. Az elhallgatások, amik az akkori politikai rendszerben "elfogadottak" voltak és az e miatti rengeteg ártatlan élet.

A dolgozók, a lakosok, a tűzoltók, a mentősök, az orvosok, ápolók, a bányászok, a katonák, civilek, azok akik kapcsolatba kerültek velük ... és igazából még ott se kellett lenni a közelben. Hisz a környezetei erők hatására kisebb-nagyobb adagban szinte mindannyian szennyeződtünk. Az emberek, az állatok, a talaj, a víz, a tárgyak. Minden. Mi magyarok is.

A sok daganatos beteg ezt követően. A sok genetikai betegséggel született gyermek. És most jöhet a következő hullám majd. Hisz azok, akik akkor voltak gyerekek, most lesznek szülők. Az ő szervezetükben, ivarsejtjeikben akkor elindult változás most fog kicsúcsosodni az új generációnál.

Döbbenetes volt nézni a sorozatot. Ha tehetitek, akkor nézzétek meg ti is!

Továbbá ajánlom a figyelmetekbe Szvetlana Alekszijevics-től a Csernobili imát. Döbbenetes ez a könyv is, amit a szerző 20 évig (!) írt. Amolyan kiegészítése is lehet a minisorozatnak amúgy.

Kiadta: Európa Könyvkiadó (2016.)

1986. április 26-án kezdődött Csernobilban minden idők legnagyobb atomerőmű-katasztrófája. Az akkori szovjet vezetés titkolózása miatt a világ napokig szinte semmit sem tudott róla.
A Nobel-díjas fehérorosz írónő két évtizedet szánt a téma feldolgozására. Beszélt olyan emberekkel, akiket rögtön a katasztrófa után a helyszínre rendeltek, és a legveszélyesebb munkákat végeztették velük. Beszélt az özvegyekkel, akiknek csak a kitüntetések és az oklevelek maradtak. Beszélt azokkal, akik az erőmű közelében, a paraszti Atlantisszá vált Poléziában éltek aztán bedeszkázták a kútjukat, és kitelepítették őket, vagy maradhattak a házukban, de eztán már úgy éltek, mint egy rezervátum lakói. Megismerjük az áldozatokat, a felelősöket és a szovjet virtusba belerokkant vakmerő önkénteseket. Megismerjük azokat, akik számára Csernobil filozófiai probléma, az atomkorszak utáni ember alapító mítosza, és azokat is, akik a szovjethatalom ellenségeit, a Nyugatot és az árulókat okolják érte.
Csernobil nemcsak egyéni, családi, hanem nemzeti tragédia is. Nem szovjet, nem orosz, nem is ukrán, hanem fehérorosz nemzeti tragédia. A tízmilliós nemzetből több mint kétmillióan élnek szennyezett területen. Mert amikor a szovjet híradókban örömhírként közölték, hogy szerencsére nem Kijev felé szállt a radioaktív felhő, azt nem közölték, hogy Minszket és Fehéroroszországot borította el. Mivel a birodalom itt többször is erőszakkal állította meg a nemzetté válás folyamatát, sokan csak ekkor döbbentek rá, hogy az ő sorsuk más, maguknak kell kitalálniuk, hogyan menthetik meg az életüket. A gyarmati sorban élő nemzet a csernobili katasztrófával lépett be a világtörténelembe. Mert az afganisztáni háború és az atomkatasztrófa a birodalmat is romba döntötte.
Csernobil minden szereplő számára korszakhatár. A boldog tudatlanság elvesztését jelenti, ahonnan csak hosszú idő után lehet eljutni a rezignált, keserű bölcsességig. Vannak, akik már eljutottak ide, és vannak, akik most csak most indulnak el, mint a Szolzsenyicint olvasó falusi párttitkár. Egyesek menekülnek a zónából, másokat meg vonz az a terület, amelyet lassan visszahódít a természet.
Csernobil nemcsak katasztrófa volt, hanem figyelmeztetés is. És Alekszijevics szerint minden nemzedéknek olvasnia kell a jövőnek hagyott jelekből.
Csernobil ma is aktuális. És aktuális lesz még 48 ezer évig.

Folytatás...

# film # filmek

2019. május 25., szombat

Pokémon - Pikachu, a detektív ( Filmkritika )

Kovács Evuska 0:00 0 Hozzászólás

Gyermekkorom óta rajongok Pikachuért. A Pokémont is csak miatta néztem. Volt kicsiként nagy Pikachus tortám, hajgumim, felhúzhatós játékom, sőt még kártyajátékom is amiben szerepelt. A karakter iránt érzett rajongásom bár felnőttkoromra csitult, de nem múlt el. Így amikor megtudtam hogy lesz Pikachus film, nagyon megörült a szívem. Premier után egy héttel, így hát megnéztem a moziban.
Igazából számomra Pikachu elveszett a filmben. Folyton a rendőr fiáról van szó. Mintha ő lenne a főszereplő és Pikachu csak mellékszereplő. Úgy éreztem, mintha egy unalmas filmet felakartak volna dobni pár pokémonnal. Ugyanis jó néhány megjelenik benne. De nekem hiányzott a Pikachu, meséből megismert cuki kis személyisége. Szerintem az az erőteljes hang egyáltalán nem illett hozzá, és túl komollyá változtatták a karakterét.
A film vége nekem zavaros. Amikor az apját keresi és ránéz Pikachura, akkor hirtelen újra gyerek lesz Tim és ott lesz vele az apja, majd újra megtörténik az a jelenet ami már a múltban megtörtént, csak ezennel van lehetősége a fiúnak változtatni a történteken. Most hogy belegondolok miközben ezt a kritikát írom, lehet pont ez is a szerepe Pikachunak, hogy segítsen Timnek megváltoztatni a múltját.
Nagyon vártam erre az animációs filmre, de csalódás lett. Többet vártam. Sok cuki, vicces, illetve izgalmas jelenetet. Nem mondom hogy pocsék, de azért fantasztikus sem. Olyan közepes kategóriás. Ha tudtam volna hogy ilyen, nem adok ki érte pénzt mozijegyre.
Mindenesetre aki szeretné, nézze meg. Remélem, nem szegtem senki kedvét. Csupán én így vélekedek erről a mozifilmről. Pikachu továbbra is kedvencem, de nem a Pokémon- Pikachu, a detektív film miatt, az egyszer biztos.

(Fotó: PORT.hu)

Folytatás...

# filmek

2019. március 5., kedd

Philip Reeve - Ragadozó városok - film és könyvismertető

kovacs2ga 10:00 0 Hozzászólás

Kivételesen először a filmet láttam és aztán kerestem rá a könyvre, mert kíváncsi voltam mennyit tesz hozzá az író az általa elképzelt világhoz. Általában a könyvet olvasom először, hogy ne lőjjék le nekem a fordulatokat, de ebben az esetben nem volt megjósolhatatlan csavar, inkább a nagyon-nagyon távoli jövő leírása, illetve az érdekelt, mi is történt, ami a guruló városok kialakulásához vezetett.

Kezdjük a sztorival: A nagyon-nagyon-nagyon távoli jövőben az emberiség ún. guruló városokban él, s a nagyobb városok felfalják a kisebbeket, vagyis mindent felhasználnak belőle, amit csak tudnak, a többi üzemanyagként végzi. Közelebbről London városát ismerjük meg, ahol kasztrendszer működik méghozzá duplán, vagyis foglalkozás alapján is felosztják a társadalmat és vagyon, illetve befolyás alapján is. Itt él Tom a történész tanonc, aki az alsó közép réteg tagja, Katherine történész a felső kasztból és Valentine vezető történész, amolyan modern Indiana Jones, aki a letűnt korok ereklyéit kutatja. Alig kereszteznék egymás útját ezek az emberek, azonban egy nap megjelenik egy lány, Hester Londonban, hogy megölje a nagy Thaddeus Valentine-t. Az események felpörögnek és az ifjú Tom kikerül a külvilágba, a primitív földön lakók világába, majd eljut a léghajók paradicsomába a Hetedik mennyországba, sőt saját szemével láthatja az Ellenállás Örök Városát is.

Mindeközben London keresztülszáguld az egykori Európai kontinensen, mindenki a Medúza nevet kezdi suttogni Londonban és az ellenállók között is. Vajon mi lehet London terve, végcélja és hogyan jut vissza Tom a szülővárosába, és vajon miért üldözi Hester Shaw olyan engesztelhetetlenül Valentine-t?

Stílusában és hangulatában a film és a könyv egyáltalán nem tér el egymástól. Bár a történet folyamában vannak eltérések, szerintem semmilyen csorbát nem szenved a könyv a megfilmesítés során. Ez a könyv szempontjából azonban sajnálatos is, mivel azt amiért elolvastam, nem igazán kaptam meg. Nem jutottam közelebb annak megismeréséhez, mi vezetett az ún. 60 perces háborúhoz, hogyan pusztult el az akkor ismert civilizáció annyira, hogy a CD lemezek már csak nyakláncdíszként funkcionálnak. Viszont több helyre is elvisz minket az író, amikre a mozifilm játékideje már sajnos nem volt képes. A könyv stílusa könnyed, fordulatos, élvezetes, a film látványos, pergő.

A legszembetűnőbb eltérés Hester Shaw külalakjában van. A könyvben az arcán lévő forradás teljesen eltorzította, hiányzik az egyik szeme és csonka az orra, a filmben ez a vágás épp hogy látszik az arcán. Gondolom azért, hogy szerethetőbb karakterré váljon. Egy érdekesség még a főhőseink nevének kiválasztása: Thaddeus Valentine nevét Júdástól kaphatta, akinek szintén Thaddeus a keresztneve. Hester, az Eszter megfelelője, aki egy bibliai királynő volt, aki megmentette a zsidókat. Tom, gondolom szent Tamásra, a hitetlenre utalhat. Medúza azonban már a görög mitológiára utal, arra a rút lényre, aki kővé változtatta mindazokat, akik csak rátekintettek. (Bocs a kitérőért, de biztos okkal választotta az író a neveket.)
Akinek tetszett a film és az általa felvázolt világ, olvassa el a könyvet, kicsit színesíti a filmvásznon látottakat. Az egész sztori nem egy Oscar gyanús történet, de egy esti kikapcsolódáshoz tökéletesen megfelelő mozi. A könyvet is szívesen ajánlom egy könnyed szórakoztató irodalom gyanánt bárkinek.

A könyv 2018-ban jelent meg újra a film apropóján: A film:
Kiadó: Cartaphilus Kiadói Kft. Gyártó: Universal Pictures
Megjelenés éve: 2018. Bemutató: 2018.
Borító: Kartonált Játékidő: 128 perc
Oldalszám: 322 Rendező: Christian Rivers

Folytatás...

# film # filmadaptáció

2019. február 6., szerda

Aquaman - avagy a DC fantáziavilága

kovacs2ga 10:00 0 Hozzászólás

Jason Momoa

Nagy elvárásokkal és kétségekkel vártam ezt a filmet, mivel a beharangozó szerint a DC végre elengedte a komor, szürke Batmen-es világot és szabadjára engedte a fantáziáját. Ez egyrészt jó, mert szeretem a látványos filmeket, a szuperhős mozikat, másrészt negatív is, hisz szerintem Christopher Nolan Sötét lovag trilógiája egyszerűen tökéletes lett. Az is megérne egy bejegyzést. Sőt!

Na de térjünk vissza az Aquaman filmre. Az Igazság ligájában megismert Jason Momoa megfogta a nézőket, ezért egyértelmű volt egy saját film, egy eredettörténet. Momoa ugyanis tökéletes erre a szerepre, mind a külső, mind a megformált karakter tekintetében. Ha elképzelek egy víz alatti emberekből álló világot, ő egyike lehetne a képviselőinek. A karaktere, a vicces, kemény, túlfűtött óriás szerepe már a Stargate Atlantisban, valamint Khal Drogoként a Trónok harcában is tökéletesen illet rá. A történetben tehát megismerjük a születésének körülményeit, miért nevelkedett a földön külön az övéitől, majd leereszkedünk, hogy bepillantsunk a víz alatti világba, ahol ő egy trón várományosa. Ahhoz azonban, hogy elfoglalhassa az őt megillető emelvényt, meg kell szereznie egy legendás szigonyt és legyőznie a saját öccsét.

Rengeteg lehetőség volt ebben a filmben, abban hogy a látványvilág szabadjára volt engedve, hogy kincskeresős kalandfilmet ágyaztak az eredettörténetbe, romantikus szálat kevertek a sorok közé, és hogy Aquamen jellemfejlődése tágas teret biztosított. Viszont a lehetőségek ellenére vagy épp ezért ez a film rettenetes lett.

Az egyik víz alatti emberi faj

Kezdjük a víz alatti világgal: megismerünk négy különböző víz alatti népet a saját világukkal, városaikkal, külsejükkel, hagyományaikkal. A látvány számomra túl színes lett, túl sok, befogadhatatlanul széles az információk és a látvány áradata. Legalább háromszor-négyszer meg kell nézni, hogy felfogjam mindazt, ami a vásznon történik.

A szigony keresésének kalandos útja rendkívül unalmas, túl egyszerű, hiányzik belőle a melepetés ereje. A főhősnő diktál, Momoa meg kiskutyaként szalad utána. Néha persze öve a felfedezés, mint a térkép az üveg alján, de az is olyan szánalmas, banális.

A romantika romantikamentes. Egy szép nő meg egy hősies pasas megfelelő időpontban csókolódznak. Csakhogy nincs kémia, nincs elég idő arra, hogy egy szerelmi szál is kibontakozzon, teljesen felesleges volt még ezt is beleerőszakolni, az amúgy nem kevés 143 perces játékidőbe. A páros közös jelenetei inkább olyanok, mint két gyerekkori barát civakodásai, ahol a lány a megfontolt, jól nevelt karakter, a fiú pedig a kicsit vadóc, kicsit vicces szomszéd srác, akivel együtt játszanak a szünetekben.

Ráncok nélkül

Az eredettörténet nagyjából rendben van. A partra vetődik a kényszer házassága elől menekülő nő, aki belehabarodik az őt megmentő világítótorony őrbe. Hát azért nem volt nagy igényű a hölgy, aki kimegy a partra és semmit nem akar látni csak a tengert. Bezzeg, ha mi mennénk a víz alá, nem egész nap a partot szeretnénk bámulni! Ami rettenetes, az a két színész arca. Nicole Kidmannek már nincs egyetlen saját vonása sem, annyira szét van műtve vagy botoxolva vagy ki tudja, hogy a vasalóm nem végez ilyen jó munkát teljes gőzzel sem. Egyetlen ránc sincs az arcán, így persze egyetlen érzelmet sem tud kifejezni. Kár volt őt választani. Az apát játszó Temuera Morrison is hasonló kilapított vonásokkal küzd, ami rendesen feldühített, míg rá nem jöttem, hogy ilyen szerencsétlen módon fiatalították és egyébként ő teljesen normális arccal rendelkezik, csak a smink, vagy maszk, vagy CGI tette annyira tönkre, hogy nevetséges hatást keltsen. Botrányos.

Sivatagi jelenet

Aquamen jellemfejlődése igazából nincs, mert nem fejlődik talán egy kicsit megkomolyodik. Viszont ez hiányzik legkevésbé, mert a humoros Momoa karaktere jön be igazán. A part menti csehóban szelfizős jelenet fantasztikus és hatalmas fricskai a mai mentalitásnak. Aztán meg ott a sivatagi kincskeresés, ahol vízre lenne szükség és Amber Heard Merája egy bájos kézmozdulatokkal varázsol le egy csepp vizet Momoa homlokáról, mire az megszólal: "Menőzöl itt. Akár le is pisilhettem volna." Na ez a karakter, amit Momoa tud igazán hozni és nem is akarjuk, hogy megváltozzon.

A főgonoszt játszó Patrick Wilsont szerettem, jól állt neki a világuralomra törő szerep, aki szép lassan mindenkit így vagy úgy maga mellé állítva halad a célja felé. Szerintem a karaktere fogható, nem a világtól elrugaszkodott gonosz, hanem az akivel kvázi még egyet is tudsz érteni a módszereit leszámítva. Hiszen az emberiség valóban megérdemelné, hogy a tengerek és óceánok egy jó nagy pofont lekeverjenek neki, azért amit művel az élővizekkel. A természet visszavágása teljesen jogos és érthető indok. Épp ezért egy mondattal több is lehetne róla, hogy valami többbletet is átadjon a film az egyszerű látványos bunyóknál. De a tanítás elmarad.

Black Manta

A másik, evilági rosszfiú Yahya Abdul-Mateen II karaktere azonban pihekönnyű, motivációja jogtalan, kicsinyes bosszú, hiszen aki kalózkodásból él, készüljön fel az erőszakos halálra. A ruhája, jelmeze vagy akárminek is hívjuk azt az óriási hangyafejű izét, nevetséges, ahogy az is, hogy egy egyszerű fegyveres kalóz simán ért az olyan fejlett technológia átalakításához, amelyet az Atlantisziak fejlesztettek ki évszázadokon keresztül titokban. Egyáltalán nem hihető, hogy egy tengeri kalóz az MTI-n végzett géniuszok tudásával veszi fel a harcot. Ha ő marad a főgonosz a következő filmekben, aki szimpla bosszún kívül felmutatni semmit sem tud, papírvékony történettel nézhetünk szembe.

Ahogy írom ezt a bejegyzést csak a rengeteg hiba jut eszembe a filmről, a szétcseszett tengeralattjáró, amely valahogy mégis működik és támadni képes, a királynő, aki átverekszi magát a több ezres ragadozó fajon fegyver és erősítés nélkül, óriási városok, civilizációk a tegerek alatt, de egy szó sem esik arról, miért nem fedezte fel az emberiség az elmúlt 1000 évben, stb. Pedig egy ilyen filmről a negatívumok ellenére a jó dolgoknak kellene többségben lenniük, hogy maradandó alkotásnak mondhassam. Viszont ha írni kezdesz valamiről és egyre csak a rossz dolgok jutnak ról a eszedbe, akkor az a dolog egyszerűen csak rossz. És mentegethetem én Jason Momoa alakításával, vagy a nagyszerű látvánnyal a filmet, mindent összevetve ez a film rossz lett. Túl sok és egyszersmint túl kevés.

Gyártó: DC Comics, Warner Bross

Bemutató: 2018
Játékidő: 143 perc
Rendező: James Wan

Folytatás...

# film # filmek

2018. november 23., péntek

Csillagpor - a legizgalmasabb felnőtt mese - film és könyvkritika

kovacs2ga 9:00 0 Hozzászólás

Ez egy igazi mese boszorkányokkal, a jó és a gonosz küzdelmével, valamint az igaz szerelemért való szakadatlan küzdelemmel. Tucatszor láttam a filmet és fogalmam sem volt róla, hogy ez is egy könyv alapján készült. Pedig sejthettem volna, hiszen ami igazán jó Hollywoodban, annak szinte mindig egy nagyszerű könyv az alapja. Amikor megláttam a barátnőm polcán, azonnal lekaptam, hiszen, ha egy film ennyire jó, akkor a könyv csak kiváló lehet. Eddigi tapasztalataim alapján ugyanis a könyv mindig jobb a filmnél, szinte kivétel nélkül, hisz a film nem tud átadni annyi információt, annyi színes árnyalatot, amit egy könyv magában rejthet. (De például Cecelia Ahern könyvei ez alól mindenképp kivételek.)

Neil Gaiman könyvének története: adott egy falu, mely egy különleges világ határában áll, egy olyan világ mellett, ahol a varázslat, a mágia a mindennap része, ahol tündérek és törpök, boszorkányok és unikornisok élnek. Egy ifjú, Tristan Thorn átkel a túloldalra, hogy szerelmének Victoriának elhozzon egy hullócsillagot, melyet együtt láttak lezuhanni. A túloldalon eközben más is útnak indul ugyanezért a csillagért, aki bárkit legyilkol, aki az útjába kerül és akadályozza a csillag megszerzésében. Emellett a királyi trónért folyó harc is megkezdődik, amibe Tristan titokzatos származása miatt az ifjú és a gyönyörű csillaglány is belekeverednek.

Ez egy igazán könnyű olvasmány, pergő történettel, kellő izgalommal, bájos ifjakkal és

De Niro a kalózkapitány

gonosz booszorkánnyal. Egy este alatt kivégezhető könyv. Ha azonban valaki már látta a filmet, nem szükséges elolvasnia, hisz a könyv rövidsége és egyszerűsége miatt a film minden egyes fontos elemet át tudott ültetni a képkockákra. Sőt! Azon kivételes filmek egyike, ami még hozzá is tudott tenni a történethez úgy, hogy az teljes egészében beillik a mese fonalába. Ott van például a kalózkapitány, aki csak egy rövid fejezet erejéig tűnik fel a könyvben, a filmen azonban Robert De Niro alakításában maradandó élményt nyújt. De Niro ugyanis a tőle szokatlan komikus karakterben bizonyítja, hogy méltán lett többszörös Oscar jelölt és kétszers Oscar díjas színész.
Emellett a történet végén a boszorkány legyőzése a könyv lapjain túlontúl egyszerű, a mese világához képest túl snassz és jelentéktelen. Ezzel szemben a film utolsó nagy jelenete, a jó és a gonosz végső küzdelme rendkívül látványos, szórakoztató és méltó egy felnőtt mese befejezéséhez. Ráadásul elvarja az összes szálat, amit az író egyszerűen elfelejtett vagy épp összecsapott a könyve végén.

Michelle Pfeiffer a boszorkány

És persze nem lehet megfeledkezni az akkor még bájos Michelle Pfeiffer-ről, a fantasztikus bosziról, aki kacéran kacsint meztelen hátsójára az egyik pillanatban, majd aszott kezével fogja csomókban hulló haját a másikban, hogy végül egy nemesnek nem mondható küzdelemben csapjon össze a szerelmét védő Charlie Cox által alakított, Tristannal.
Van több fantasztikusan vágott jelenet, mint amikor Primus feldobja a rúnakockákat egy adott helyszínen és ugyanekkor Lamibia a boszorkány kezébe is visszaesnek. Vagy amikor Robert De Niro épp beöltözik a hajó gyomrában a kabinjában, miközben a fedélzeten épp ádáz csata zajlik, mindez a Can-can zenéjére.

Szóval, ha tudjátok, olvassátok el a könyvet és aztán nézzétek meg a filmet, de ha mégis választani kell, akkor a filmet ajánlom mindenképpen.

Megjelenés: 2010 Gyártó: Paramount Pictures

Oldalszám: 212 Bemutató: 2007

Kiadó: Agave Könyvek Kiadó Kft. Játékidő: 122 perc

Borítás: puhatáblás, ragasztókötött Rendező: Matthew Vaughn

Folytatás...

# Agave Könyvek # film

2018. november 21., szerda

AZ - a film

Niki 6:00 0 Hozzászólás

Azt már megszokhattuk, hogy Stephen King nagyon durva sztorikat tud kitalálni és papírra vetni, de most Andrés Muschietti-nek sikerült filmvásznon is ezt brutálisan jól összehoznia. Nem vagyok egy betoji, de bizony ennél a filmnél többször is a szemeim elé tettem a kezeimet, mint a kisgyerekek, amikor olyat látnak, amit nem kellene. Egy-két elemtől eltekintve nem volt durva, de mégis a hangok, AZ hirtelen mozdulatai, a fények ... nem szégyellem, néha majdnem bet.jtam.

A könyvről

Eredeti megjelenése: 1986.

Heten voltak. Hét kiskamasz barát, akiknek szembe kellett szállniuk a városukat terrorizáló rémmel. A csatornákban, a lefolyókban, a kanálisban lakó Az időről időre felszínre bukkant, és akkor útját hullák szegélyezték. Sok hulla. De Derry városában ezen senki sem lepődött meg. Az emberek halandóak, a gyerekek meg főleg. Egészen addig, amíg ők heten össze nem fogtak, hogy legyőzzék Azt.
Bill, a vezér, aki az öccse halálát akarja megbosszulni. Ben, akinek a könyvek a barátai, na meg az ennivaló. Richie, akinek mindig rosszkor jár a szája, ráadásul különféle Hangokon. Stan, aki gyűlöli a rendetlenséget és a piszkot. Eddie, akinek asztmája van és tankszerű anyja. Michael, a néger. És Beverly, a lány, akit ver az apja és akibe ketten is szerelmesek.
De hogyan szállhat szembe hét gyerek az egész várost megfertőző gonosszal? Stephen King hatalmas regénye vérfagyasztó izgalmak során válaszolja meg a kérdést. És mesél még gyerekkorról és felnőttségről, pénzről és szegénységről, barátságról és kirekesztettségről, lányról és fiúról. Szóval az életről.

A filmről

A filmet 2017-ben kezdték el vetíteni a mozik, de 2016 nyarán forgatták le, mindössze két hónap alatt.
Ha tudjátok, akkor nézzétek meg! De kössétek fel előtte a gatyátokat!

Folytatás...

# adaptáció # filmek

2018. november 12., hétfő

Camilla Läckberg: Eltitkol életek - azaz nem minden skandináv krimi jó, valamelyik csak rossz

kovacs2ga 10:00 0 Hozzászólás

A skandináv krimik a virágkorukat élik, Jo Nesbo neve ma már fogalom olvasói körökben a tv-ben pedig a Broen című svéd, dán, német kooprodukcióban készült sorozat sikerét még az USA is megirigyelte és egy az egyben lemásolta. Épp ezért biztos kézzel nyúltam Läckberg regényéhez, hisz a borítója alapján igazi izgalmakra számíthattam. Hááááát, csalódtam.

A történet szerint Erica Falck az édesanyja holmijai között keresgélve egy náci érmet és egy véres gyerekruhát talál. Kutatni kezd egy idős történész bevonásával, akit azonban brutálisan meggyilkolnak. Erica a gyilkossági nyomozó férje bevonásával vizsgálódni kezd, és a borító szerint a második világháború legsötétebb napjainak titkai kerülnek felszínre, középpontban Erica családjának történetével. Sokat ígérő sorok, igaz.

Csakhogy a történet valójában semmilyen újdonságot nem hoz, sem a nácik által elkövetett bűntettekről, sem egy napjainkban elkövetett gyilkosság inditéka kapcsán. A könyv felénél nagyjából össze is áll a történet, nincs benne különösebb csavar vagy előre ki nem következtethető fordulat. A nácik által elkövetett bűnök két-három mondattal vannak elintézve, nem lehet átérezni a fogoly szenvedését, traumáját. A karakterek silányak, igazán nincsennek is, még a külső megjelenés bemutatása is elnagyolt, belső motivációk és indíttatások, emberi jellemvonások pedig szinte teljesen hiányosak. És ha ez még nem lenne elég, az írónő stílusa vacak. A könyv első felében csak filmes jeleneteket látunk egymás után, rövid szcénák egymásutánja, ahol az utolsó mondat mindig egy felütés, egy sejtetés, aminek izgalmat kellene hoznia, érdeklődést kellene keltenie, de mivel túl rövidek a történések, így inkább iritáló a sok felütés, nem figyelemfelkeltő. A könyv második felében kezdünk megismerni néhány gondolatot, jellemvonást, motivációt egyes szereplők kapcsán, de mivel ekkorra már összeállt a történet, nincs benne semmi magávalragadó vagy maradandó.

Megjelenés: 2016
Oldalszám: 446
Kiadó: Animus Kiadó
Borítü: Füles, kartonált

Amikor a fotót kerestem a bejegyzéshez, a google kidobta, hogy a könyv megfilmesítésre került. Kaptam az alkalmon és gyorsan letöltöttem. Azt mondhatom, nem javított a sztorin a megfilmesítés, sőt, szerintem még azt is elcseszték, ami jó volt benne. Az eredeti gyilkosság indítékát teljesen módosították, így a film mondanivalója is módosul a könyvhöz képest. Ráadásul a film számomra ugyanolyan össze-vissza, mint a könyv, rövid jelenetek, csak a filmben még követhetetlenebb, kapkodóbb az egész, mintha nem tudták volna, mi mi után következik. Nincs a filmben izgalom, nincs íve a történetnek, szerintem több szót nem is érdemel.

Forgalmazó: Vertigo Média Kft.
Bemutató: 2013. június 28.
Játékidő: 100 perc
Rendező: Per Hanefjord

Folytatás...

# film # filmadaptáció

2018. november 5., hétfő

Black Mirror - sorozat - görbe tükör vagy egy lehetséges jövő

kovacs2ga 15:30 0 Hozzászólás

Nem, nem a jövő, mert minden egyes rész inkább a jelenkor egy-egy jellemvonásának szélsőségesen kisarkított változata azért, hogy felhívja a figyelmet a jelenség negatív következményeire és elgondolkoztassa a nézőt az adott mozzanat kapcsán. Ilyen a szociális médiumok túlzott használata, a politikusok hiteltelenségének passzív elfogadása, a valóságshow-k terjedése és az azon résztvevők bedarálása, stb.

A brit antológia-sorozatnak jelenleg 4. évada van, én épp a másodikat fejeztem be és tervezem a többi elfogyasztását is. Ez a sorozat azonban nem hétköznapi, nem lehet ledarálni egymás után az egyes részeket, évfolyamokat, még akkor se, ha az első két évad csak 3-3 epizódból áll. Egy adott rész megemésztése ugyanis időt igényel, sőt a legjobb valakivel kibeszélni, kinek mit is jelentett az adott történet, szerinte a társadalmi, ill egyéni viselkedés mely jellemvonását, vagy jellemvonásait akarja pellengérre állítani.

Az első részben a brit királyi család egyik tagját rabolják el és csak akkor hajlandók elengedni, ha a miniszterelnök élő egyenes adásban szexuális aktus létesít egy nőnemű sertéssel. Már az alapszituáció is olyan abszurd és nevetséges, hogy a polgárpukkasztás egyértelmű, de a történet során a média hatása, a választópolgárok hirtelen párfordulása, a politikusok siker érdekében történő beáldozhatósága mind-mind szerepet kap.

A következő, az Egyetlen kiút című részben egy nem túl távoli jövőben az átlagember nap nap után egy kerékpárt tekerve termel áramot, ezzel szerez krediteket, kvázi fizetést, amit elkölthet élelemre, a szobája, lakrésze fejlesztésére, videójátékok letöltésére. A ma megszokott emberi kapcsolatoknak nyomuk sincs. Itt él Bingham, aki egy nap felfigyel egy lányra, aztán a lány hangjára és benevezi egy tehetségkutató versenybe. Sajnos a verseny bedarálja a lányt, összegyűri, majd rongybabaként kiveti. Bingham úgy dönt bosszút áll.

Az emlékchip című részben egy olyan jövőben járunk, ahol a fül mögé épített szerkezet rögzíti az emberek mindennapjait, vagyis minden pillanatát, minden elhangzott szavát, valamint amit neki mondtak, sőt amit látott. Ez azért fontos, mert mindent visszanézhet, sőt kinagyíthat, rákereshet, kielemezhet. Gondoljatok bele, milyen jó lenne egy házastársi vagy baráti vita alkalmával visszatekerni és a másik szemébe vágni, hogy de igen, te ezt mondtad, látod... és kivetíted a képernyőre az elhangzottakat. Azt hiszem ez egyenes út egy váláshoz! Hisz, ha minden perceben a másik szemébe vágod a hibáit, sőt a képébe dörgölöd, kivetíted neki minden rosszul fogalmazott gondolatát, nem jósolok hosszú távú barátságot, kapcsolatot.

A második évad első részében tragikus a kiindulási alap: meghal az ifjú férj és ottmarad a várandós feleség egyedül. Hogyan tud a feleség továbblépni, a veszteséget feldolgozni. Illetve ha nem tudja, lehet-e pótolni az elhunytat egy számítógép által generált személlyel, aki a halott férj közösségi médiumokon tett bejegyzései, hozzászólásai, feltöltött videói alapján újrakreálja az illetőt. Valóban pótolható az emberi kapcsolat a számítógép által szimulált alakokkal?

A Fehér medve az eddigi legbrutálisabb epizód és nagyon felháborító szituációt boncolgat. Adott egy nő, aki magához tér egy házban egyedül, nem tudja ki ő, mit csinál ott, egyáltalán oda tartozik-e. Talál egy fotót magáról egy pasast ölelgetve és egy fotót egy kislányról. Amint kilép a házból mindenki követni, filmezni kezdi a mobiljával, végül néhány álarcos ered a nyomába gyilkolási szándékkal. Nem akarom elspoilerezni, így nagyjából annyit mondhatok, hogy szerintem itt a bűn és az érte járó büntetést boncolgatja, továbbá azt, hogy mikortól lesz az ember maga is bűnös, ha a bosszúvágyának enged, továbbá, hogy mennyire elembertelenedik a társadalom, hogy már bármiből szórakoztatást csinál.

A Waldó egy sokkal kézenfoghatóbb történet, a mai ember kiábrándultsága, a politikusok hiteltelensége, az árnyékszervezetek, mint pl a CIA rezsimeket megdöntő, választásokat elcsaló hatását elemzi.

Folytatás...

# film # filmek

2018. október 18., csütörtök

Kedvenc misztikus teremtmények!

Regi 9:55 2 Hozzászólás

Nagyon bő fogalom ez a misztikus teremtmény szó. Igazándiból úgy fogalmazták meg nekünk a kiírást, hogy kedvenc szörnyek, vagy bármilyen misztikus lények szóbajöhetnek. Jó hogy olyan sok könyv és film létezik, amiben könyékig turkálhatunk, mert hát meg kell hogy mondjam akad bőven. Sok ember elképzelt világát tették maradandóvá bármelyik változatban. Kezdjünk is hozzá!

1. Szörny Rt.

Én őket mondanám kedvencnek. Nagyon szeretem a meséket, és itt szörnyek a szereplők. :) Szerintem nagyon barátságos mese, már sokszor megnéztem. Boo a kislány, James P. Sullivan a pihe-puha, és Mike Wazowski a gülüszemű. :)

2. Narnia krónikái (Aslan)

A könyvet nem olvastam, de a filmet láttam. Aslan szintén az a kedves, bátor, mindent megtesz a szeretteiért illetve az országáért. De azt hozzá kell tennem, aki látta vagy olvasta művet az biztosan tudja, hogy bőven akad itt misztikus lény.

3. Harry Potter és az azkabani fogoly (Remus Lupin)

Igaz, ebben az alakban nem számít misztikus lénynek, de a könyvben/filmben átváltozik vérfarkassá. Nagyon szerettem Lupin professzort, mert nagyon odaadó volt a diákjaival szemben. Sőt Harrynek nagyon sokat segített a dementorokkal kapcsolatban. Nem utolsósorban még vérfarkasként is tudott megálljt parancsolni magának.

4. Alkonyat.

Szerettem az alkonyatos filmeket. Lehet, hogy lerágott csont, és már én is annyiszor megnéztem, hogy néha már nem is érdekel, de akkor mikor megcsinálták és mindenki szerelmes volt a trióban, szerintem hatalmas film volt. Ezért is nem szeretnék kiemelni karaktert mert imádtam mind a három főszereplőt. Bella, Edward és Jacob. Mivel misztikus lényekről van szó, az első pár részben csak a két fiút hozhatom szóba aki nem más mint egy vámpír - Edward és egy farkassá átváltozó indián fiú - Jacob. A legutolsó részben már Bella is vámpír lesz. :)

5. Shrek

Shrek... egy utálatos lény aki nem szeret senkit, de beleszeret álmai nőjébe és végül meglágyul a szíve. :) Ott van vele Szamár és a Csizmáskandúr. Kedves sorozatot készítettek belőle. Talán őket mondanám ötödiknek. :)

Nektek is van kedvencetek? Írjátok meg, kíváncsi vagyok rá, ti miket hoznátok.

Folytatás...

# film # filmek

2018. október 16., kedd

Titokzatos folyó - filmajánló

kovacs2ga 9:00 0 Hozzászólás

Egyik este a vasaláshoz kerestem filmet és a tévét kapcsolgatva találkoztam össze ezzel a thrillerrel. Általában a port.hu-n megnézem az értékelést, mielőtt egy ismeretlen filmre áldozok a kevés szabadidőmből. A film értékelése 9 pont a 10-ből 570 szavazat alapján. Ez több, mint jó ajánló, hiszen ritkán kúszik fel a pontérték 7-es felé.

A film főhősei: egy olyan nagyágyú mint Sean Penn, az egykori tinibálvány Kevin Bacon és az Oscar díjas Tim Robbins. Mint kiderült, épp ezért a filmért zsebelte be az Oscart!

A történetet nagyon nehéz izgalmasként feltüntetni, úgy hogy ne spoilerezzem el a sztorit. Adott három kissrác, barátok, együtt lógnak, játszanak addig, amíg a Tim Robbins által alakított Dave-vel egy tragikus dolog történik. A fonalat 25 évvel később követjük tovább, amikor Dave egy szimpla családapa, Sean (Kevin Bacon) gyilkossági nyomozó, Jimmy (Sean Penn) pedig egy jóútra tért bűnöző. Az egymástól elsodródott barátokat egy titokzatos gyilkosság hozza újra közelebb egymáshoz.

Bár a besorolása thriller, nekem inkább drámának tűnik. A film középpontjában ugyanis nem csupán a gyilkosság áll, illetve a tettes előkerítése, hanem a három karakter magánéleti drámája. Dave-t örökre megváltoztatta az, ami 25 éve történt, de még a saját felesége sem tudja mennyire, milyen sötétség, milyen gyötrelem rejlik szeretett férjében. Jimmy az egykori kemény bűnöző, marcona férfi most egy szörnyű tragédiát kell feldolgozzon, de elméjét a bosszúállás köti le. Sean magánélete is kisiklott, bár ezt senki sem sejti, hisz nem engedheti meg magának, hogy mindez a munkája rovására menjen.

A kedvenc jelenetem, amikor Sean Penn megjelenik a hulla megtalálásának helyszínén és a rendőrök feltartóztatják. Rettenetesen erős képek ezek, eszméletlenül érzékelhetően tudta megjeleníteni a színész azt a fájdalmat, amit csak egy gyermekét elveszejtő szülő érezhet. A zsigereimben bizsergett a tehetetlenség és a fájdalom érzése. Viszont Kevin Baconnek volt az, akinek szurkoltam azért, hogy rendbe tudja hozni az életét, ő volt az a karakter, aki kvázi normális maradt ebben a semmennyire sem normális szituációban. Ő volt, aki egy hétköznapi, mindenki által bármikor előforduló élethelyzetben találta magát és elég erős volt azzal, hogy úgy küzdjön meg vele, hogy senki ne is sejtse, hogy mennyire szenved.

A film egyetlen hátránya számomra, hogy a gyilkossági fonal annyira el volt hanyagolva, vagyis nem volt eléggé túlbonyolítva, hogy kb a film közepénél tudtam ki a gyilkos, bár más indítékra tippeltem.
Mindezekkel együtt mindenkinek ajánlom a film megtekintését, Clint Eastwood rendezésében egy szite tökéletes alkotás született.

Gyártó: Warner Bros
Bemutató: 2003.
Játékidő: 137 perc
Rendező: Clint Eastwood

Folytatás...

# dráma # film

2018. október 5., péntek

War horse - Hadak útján - avagy Spielberg versus National Theatre

kovacs2ga 10:00 0 Hozzászólás

Néhány nappal ezelőtt lehetőségem volt megtekinteni az angol National Theatre előadásában a War horse című grandíózus darabot a Milton Keynes Theaterben. Ennek aprópóján, illetve mivel az angolom nem elég egy ismeretlen színdarab maradéktalan megértéséhez, megnéztem a 2011-ben megjelent, Spielberg által rendezett feldolgozást is. Mind a színdarab, mind a film elnyerte tetszésemet bár lehetetlen vállalkozás a kettő összevetése. Nem is próbálkozom vele, inkább csak annyit írok le, hogy mi miért tetszett.

A filmet a színház előtti este néztem meg, 146 percével ez sem volt kis vállalkozás. Kicsit megijedtem, amikor a főhős, a Joey nevű ló születésénél kezdődött az első képkocka, mert tartottam attól, hogy így lassú és vontatott történetet kapunk. Ezzel szemben a film lendületes, fordulatos, izgalmas, néhol megrendítő, s talán kissé romantikus is.

A cselekmény a filmben is és a színdarabban is nagyjából azonos, de kisebb eltérések adódnak gondolom a filmes technikák látványvilágának kihasználása, illetve az érzelmi szálak mélyítése végett. Adott egy csikó, akit egy részeg farmer megvásáról, majd meg is bánja gyorsan, mert nem egy telivérre, hanem egy igazi farmer lóra lett volna szüksége. A fia Albert azonban rögtön kapcsolatot alakít ki a lóval, betöri mint hátaslovat, majd alkalmassá teszi a gazdálkodás számára is. Kirobban az első világháború és Joey-t a gazda eladja a hadseregnek. A ló egyenesen a háború poklába kerül és megjárja a szövetségesek és a németek táborát is, míg végül a csatamező kellős közepén, a szövgesdrótok hálójába gabalyodik súlyos sérülésekkel. Albert eközben önként jelentkezik az angol hadseregbe, hogy megkeresse és hazavigye legjobb barátját, a csatalovát.
Spielberg filmje előszöris a helyszíneivel nyűgözött le, a gyönyörű és néha kegyetlen angol vidékkel, a szépen beállított képekkel, a kegyetlenül élethű csatajelenetekkel, az emberi szenvedés hiteles ábrázolásával. A film lendületes, üresjárat mentes, minden elejtett szónak, pillantásnak jelentősége, mondanivalója van. Olyan világháborús film ez, amely teljesen elüt a ma oly divatos realisztikus, ezer sebből vérzős, közeli véres képekkel sokkolós moziktól, de pont ezért volt számomra élvezhetős. Én nem vágyom mostanság a realisztikus durvaságra, inkább erre a romanticizált világra, ahol egy ilyen nemes paripa mindenkit megérint és a legjobbat próbálja kihozni mind a német, mind a francia és angol hősökből is. Klasszikus jelentként említik és valóban elsőrendűre sikeredett az, amikor egy német és egy angol katona siet Joey segítségére, s bár percekkel korábban még egymás táborát lőtték, itt mindketten egyszerű emberként egy ló kimentése kapcsán szinte barátként beszélgetnek, sőt humorizálnak a lővészárkok közötti ködös, füstös csatamezőn.
A film szereposztása is elsőrendű: a címszereplő Jeremy Irvine, akit a Mamma mia 2-ből ismertem meg, Tom Hiddleston azaz Loki a Bosszúállókból, David Thewlis vagyis Harry Potter Remus Lupin professzora, vagy épp Benedict Cumberbatch, aki nagy bánatomra össz-vissz, ha 7-8 percet látható a filmvásznon.

A színdarab is lenyűgözött, de egészen más okból. A főhös ló megtestesítésére ugyanis életnagyságú, fa, fém, bőr, szövet és még ki tudja milyen alapanyagokat felhasználó két egész embert magába rejtő "bábokat" alkottak. A báb talán nem is a legmegfelelőbb szó ennek az alkotásnak a megfogalmazására, de valóban emberek által mozgatott figurákról van szó, amelyet azonban valóban meg lehet lovagolni és a végtagjait, a füleit, sőt még a farkát is úgy lehet mozgatni, hogy tényleg élőnek hat a színpadon. A lovak hangja, horkantása, prüszkölése - mintha igazi lovak felvételeit hallanánk. Azt hiszem mindennél többet mond, hogy a színlapon a lovakat játszó, mozgató színészek vannak feltüntetve legelőször és az őt kereső Albert valahol közép tájon a többi szereplő között. A lovak hármas szereposztásban vannak mindhárom testrészen. Ugyanis külön mozgatja egy színész a ló fejét, füleit, adja a hangját, külön a szívét a két melső lábával és külön a hátsó részét, lábait és farkát. A hangokban nem vagyok egészen biztos, mert az egyik jelenetnél a hátsó két lábára emelkedett fel és nyerített Joey és mintha a szívet játszó színész adta volna ki a hangot.

A látványt a színpad hátuljára kifeszített fényjátékkal, futó rajzokkal teszik még életszerűbbé, élvezhetőbbé. Nagyszerű a zenei aláfestés valamint nagyon tetszett a narrátort játszó színész énekelt szövege is, amely átvezetett minket időn vagy épp téren át a jelenetek között. A csatajeleneteket hang és fényjátékkal, villanásokkal és lövésekkel tették átélhetőbbé, így a közel 2 és fél órás előadás minden perce maradandó élményt nyújtott.

Film
Gyártó: DreamWorks
Bemutató: 2011
Játékidő: 146 perc
Rendező: Setven Spielberg

Színdarab:
Premiered at the Olivier Theater at the National Theater on 17 October 2007;
The UK 2017-2019 tour opened in Canterbury on 15 September 2017

Folytatás...

# adaptáció # angol nyelvű

2019. július 10., szerda

2019. június 18., kedd

2019. június 17., hétfő

2019. május 30., csütörtök

2019. május 25., szombat

2019. március 5., kedd

2019. február 6., szerda

2018. november 23., péntek

2018. november 21., szerda

A könyvről

A filmről

2018. november 12., hétfő

2018. november 5., hétfő

2018. október 18., csütörtök

2018. október 16., kedd

2018. október 5., péntek

A blogról

Szerkesztőket keresünk!

Kövess minket

Rendszeres olvasók

Régebbi bejegyzések

Címkék

Keresés a blogban

Népszerű bejegyzések

Összes oldalmegjelenítés

Follow Us @soratemplates