Régóta terveztem elolvasni Rados Virág Bipoláris című művét. Valahogy sose volt rá időm.. Ennek okán azért néztem bloggerek/vloggerek véleményét a könyvről. Annyian megrázónak írták le, hogy körülbelül azt gondoltam vér is fog folyni benne. Ez hozzájárult ahhoz, hogy 3 nap alatt kiolvassam a regényt. Tudni akartam mi a megrázó benne, és miért beszél róla mindenki sápadtan és megdermedve úgy, mintha kb. a zsidók deportálásáról szólnának.
Az első kiadás borítója tetszik, a másodiké egyáltalán nem. Szuper a fúvóka a borítón. Hiszen az is addig jó, ameddig a szél vagy egy fújás el nem viszi a "koronáját". Sokszor a boldog hangulathoz hasonlatos. Addig pompás, ameddig el nem sepri semmi. Tehát számomra az a növény nagyon találó a könyvhöz.
Ezt a visszaemlékezést több szemmel lehet olvasni, és sokfajta fejjel lehet felfogni. Akinek nincs pszichés betegsége esetleg nincs ilyen ismerőse az szörnyülködhet, sajnálkozással megtoldva. Micsoda szenvedés! Kiálthat fel. Ha valaki a pszichiátria vagy a pszichológia szakterületén tevékenykedik, az meg csak bólogathat. Mondván ilyen ez a betegség. Aki pszichés beteg netán pont bipoláris, az meg erőt meríthet Rados Virág irományából.
Na, és mit tudhatunk meg a Bipolárisból? Többek között azt mennyire hullámzik az élete egy bipoláris, más néven mániás depressziós embernek. Kiderül hogyan hat a személyre a mánia és depressziós, illetve kevert fázis. A könyv főszereplője Péceli Rita egészen jól bemutatja egy laikus számára is azt, hogy miről szól ez a mentális probléma. Egyet azért leszögezhetünk, hogy nem a tökéletes lelki békéről az biztos.
- Nem a boltban vette- hangsúlyozta Erika. -Génhiba. Öröklött hajlamon alapul, azaz organikus eredetű. Ezért nem használt a pszichoterápia. Magának nem analízisre, hanem gyógyszerekre van szüksége.
