2010. augusztus 30., hétfő

Li Jong-Hi: Annyira király vagy! 3.-4.

11:36 0 Hozzászólás
Nagyon a szívemhez nőtt ez az aranyos kis képregény.
Nanu karaktere egyre szimpatikusabb a maga szerencsétlenségével. Olyan jókat lehet mosolyogni rajta. :o)

"- M-Mi a baj? Mi történt veled?
- ... Lekéstem a buszt, ezért gyalog kellett jönnöm, és közben beleestem egy aknába, nekimentem egy villanyoszlopnak, megharapott egy kutya, megkarmolt egy macska, megtámadott egy méh, amikor beleütköztem egy bandába, ellopták a tárcám, kioktatott egy öreg bácsi, mert azt hitte, átmentem a piroson, majd egy építkezés mellett eltalált egy cementesvödör, aztán az iskola kapuja zárva volt, így át kellett másznom, de beleestem a szemétégetőbe."


Ami meg Szung-Ha-t illeti. Most már biztos vagyok abban, hogy nem negatív szereplő.

Röviden összefoglalva az eddigi 4 kötet:
Nanu egy elég szerencsétlen 17 éves lány, aki szerelmes az osztálytársába, az ÁLOMPASIBA. Összejönnek. Nanu nagyon boldog, de a fiú furcsán kezd viselkedni. Az álompasiból, rémálompasi lesz.
Fura a kapcsolatuk. Nincsenek összeborulások, nagy intimitás, inkább csak egy könnyed, aranyos kapcsolat.
A két fiatal olyan, mint a tűz és víz.
Szung-Ha az iskola falain kívül teljesen más, ezt a kettősséget a lánynak el kell fogadnia, de így is szereti a fiút, aki lassan rádöbben, hogy ő sem közömbös Nanu iránt.
De vajon mi lehet Szung-Ha viselkedésének hátterében? Kiderül, hogy a családi háttere zűrös.
És akkor ott van még Nanu nagybátyja, aki fiú létére a nőt játssza a családban. Most akkor a nőkhöz vagy a férfiakhoz vonzódik? Szerintem még ő se tudja.
Ami meg Nanu anyját illeti, aki meg olyan, mint egy férfi, sokat róla eddig nem lehetett még megtudni.
És akkor ott van Hjon-Ho, aki mellesleg fiú, és Nanu nagybátyjával barátkozik össze, teljesen felkavarva az érzelmeit.

A grafikáról még sose írtam, pedig meggyűlt vele a bajom. Eléggé hasonlítanak a szereplők, így kellett vagy 2 rész, mire nagyjából felfogtam, hogy ki kicsoda.
Először azt hittem, hogy Nanu 1 fiúval él együtt, aki néhol fiú, néhol lány.
Aztán leesett, hogy ez nem stimmel, 2 fiúval él együtt.
Végül rájöttem, hogy ez is téves. Nanu 1 fiúval és 1 nővel él együtt. A fiú a nagybátyja, aki lányos, és lányosan is viselkedik. A nő az anyja, aki fiúsan viselkedik. Érdekes család.
Aztán a 2. kötet végén totál összezavarodtam. Azt hittem, hogy Hjon-Ho meg, Szung-Ha személyiségzavaros bátyja. :o)


Megjelenés: 3. rész 2009., 4. rész 2010. Angolul mind a kettő 2003-ban jelent meg, You are so cool címmel.

Folytatás: Az 5. rész előre láthatóan idén ősszel fog megjelenni!

Az eddigi részek:
1.
2.

P. C. Cast+ Kristin Cast: A vad

11:34 0 Hozzászólás
Miután befejeztem a könyvet és becsuktam, csak erre tudtam gondolni: "Hűűűű. Ez nem volt semmi."
P. C. Cast és a lánya, nagyon jó kis vámpíros sorozatot hoztak össze. Könnyed, de mégis izgalmas.

Az előző résznél azt írtam, hogyha egy grafikonon kéne jellemeznem az első 3 könyvet, hogy tetszettek, akkor egyenes lenne a vonal. Ezzel a résszel viszont emelkedni kezdett. ;o)

Aki nem olvasta A kiválasztott-at, az ne olvassa tovább ezt a bekezdést! SPOILER!
A 3. rész ott ér véget, hogy Stevie Rae visszaváltozik, de egészen másfajta vámpír lesz. Ugyanakkor Aphrodité pedig visszaváltozik emberré.
Neferet háborút akar indítani az emberek ellen, megbosszulva a szeretője, Loren halálát.
Mivel Zoey eltitkolta a barátai elől a kapcsolatát Lorennel, és azt, hogy Stevie Rae él, a barátai elfordulnak tőle, Erik is szakít vele. Zoey egyedül marad.
SPOILER VÉGE!

A 3. rész cselekményétől számítva eltelik 2 nap.
Zoey próbál kibékülni a barátaival, Aphrodité újra megjelenik az iskolában, Zoey furcsa dolgokat hall, lát, Erik visszatér az iskolába, megjelenik a vámpírok főpapnője az iskolában, és egy prófécia megvalósulása fenyegeti a Világot.
Röviden ennyi lenne a történet.
Bővebben nem is írok róla, aki eddig olvasta a sorozatot, nehogy kihagyja A vad-at. Tényleg izgalmas, fordulatos, minden a feje tetejére áll.

És egy furcsaságot "észrevettem".
Amikor olvasok, miután belemerültem a könyvbe, megjelennek a szereplők képzelt arcai előttem, látom a cselekményt. Zoeyt viszont egyszerűen nem tudom magam elé képzelni. Nem értem, hogy miért. Főleg, hogy Aphroditét pedig nagyon is. Ő, egyre szimpatikusabb nekem. Éreztem már A kiválasztott-nál is, hogy nem olyan rossz ám, mint amilyennek látszik. Ez csak az álcája, így védekezik. Na és a beszólásai. :o)
De Stevie Rae is tud ám. ;o)

"- Olyan bizarr, hogy apukám erre azt mondaná, hogy ha beadnánk egy csigának tablettában, az világcsúcsot döntene százméteres síkfutásban."


Megjelenés: 2010/2008
Eredeti cím: Untamed

Az előző részekről:
Megjelölve
Elárulva
A kiválasztott

Tessa de Loo: Ágy a mennyben

11:32 0 Hozzászólás
Már hónapok óta kerülgettem ezt a könyvet , mire végre megrendeltem és egyáltalán nem bántam meg.
Már maga a címe is hívogató volt, "Ágy a mennyben". Elképzeltem egy hatalmas hófehér, fodros felhőn, egy kényelmes, szintén hatalmas ágyat, pehelypaplannal és párnákkal.
Aztán elolvastam a fülszöveget. "Tegnap eltemettem apát. Most itt vagyok az Astoriában. A cím Budapest Kossuth Lajos utca 19-21. Az apám fia fekszik mellettem az ágyban." Hm. Érdekes. És mindez egy nem magyar írónő tollából.
Őszintén szólva, egy közepes történetre számítottam. Szerencsére, nem lett igazam. Az Ágy a mennyben jó történet. :o)

1965-öt írunk. Rózsavölgyi Kata 18 éves, restaurátor szeretne lenni.
A barátnőin keresztül megismerkedik a 20 éves Stefannal. A fiú munkával bízza meg, meg kell festenie a szobája plafonján a mennyet. A két fiatal egymásba szeret, de aztán kiderül egy régi titok, és ez a szerelem nem teljesedhet be.
Aztán, eltelik 30 év, 1995-öt írunk. ...

Az egész történet egy nagy monológ, Kata visszaemlékezéseiből áll össze.
Nem tipikusan romantikus történet, hanem inkább a háború, a zsidóság és annak hatása van a középpontban finoman. De, mint ahogy erre az írónő is felhívja a könyvében a figyelmet, a sors olyan, mint egy láncszem. Ok-okozat. A múltunk juttat el a jelenbe.

Ami egyedül zavart, hogy hol 1965-ben voltunk, hol pedig a múltban. Néha kellett pár pillanat, amíg felfogtam, hogy akkor mit is olvasok.



Megjelenés: 2004/2000
Eredeti cím: The bed in heven
Az írónőről: Tessa de Loo írói álnév. Az írónő igazi neve, Martina Johanna (Tineke) de Wit Duyvene. Hollandiában született, jelenleg Portugáliában él. Eső könyve 1983-ban jelent meg. forrás: wikipédia

A Könyvmolyképzőnél az Ikrek c. műve megjelent.

J. R. Ward: Síron túli szerető

11:31 0 Hozzászólás
Nos hát igen, nem éppen most olvastam a sorozat első részét. ;o) De amikor megláttam a könyvtárban a második kötetet, azonnal lecsaptam rá. Hülye fejjel nem vettem ki a 3.-at, pedig az is bent volt. :oS

J. R. Ward-ban nem csalódtam. Megint egy nagyon heves történetet hozott össze, forró ágyjelenetekkel, harcokkal.
Igazán nem is tudnám megmondani, hogy ez a rész vagy az előző tetszett-e jobban. Az első mintha forróbb lett volna, de ez pedig emberibb. Én bizony sírtam a végén. ...

Az első rész ott ér véget, hogy Wrath király lesz, és a testvériség vezetését Tohr veszi át.
Míg az első rész Wrath és Beth kapcsolatáról szólt, ez a rész az elátkozott Rhage és az ember Mary Luce szerelméről.
Rhage-t az Őrző 200 évre elátkozta, ebből még 99 év van az átok leteltéig, addig magában kell hordoznia a fenevadat, aki néha kitör belőle.
Mary Luce egy ügyvédi irodában dolgozik, és küzd a betegségével, leukémiás.
A testvériség tagjain kívül feltűnik 2 új szereplő, Bella a vámpírnő, aki Mary szomszédja, és a néma John, aki az átalakulás előtt áll. Mary nekik köszönhetően találkozik Rhage-al.
Természetesen a kapcsolatuk heves, szexi, mint ahogy az első részben is tapasztalhattuk. ;o)

És nagyon kíváncsi vagyok arra a része, ami Zsadist-ról fog szólni. Ha minden igaz, az lesz a következő kötet. ;o)

A Fekete Tőr Testvériség sorozat olyan, mint Susan Elizabeth Phillips Chichago Stars-os szériája. Abban egy focicsapat tagjainak, ill. hozzájuk közel álló emberkék szerelmi kapcsolatát taglalja egy-egy rész.
J. R. Ward sorozatában pedig egy vámpírcsapat tagjainak életét taglalja, akik felesküdtek, hogy megvédik a vámpírokat a rájuk vadászóktól.
Ugyanúgy a szerelem van középpontban, max. Ward-nál több az ágyjelenet. ;o)

Mary nagyon szimpatikus karakter volt.
Ami Rhage-t illeti. Igazából az ilyen nagydarab, izmos férfiaktól én "félek", úgyhogy nem dobogtatta meg a szívemet. De ami az ágyjeleneteket illeti. ;o) Huhú. De nem volt olyan izgis szerintem, mint az első részben. ;o)


Megjelenés: 2009/2006
Eredeti cím: Lover Eternal

2010. augusztus 25., szerda

Niccoló Ammaniti: Magammal viszlek

20:57 0 Hozzászólás

Azért kezdtem el olvasni ezt a könyvet, mert nagyon tetszett az író Én nem félek című regénye (arról itt írtam). Bár az elején azt éreztem, a korábban olvasott könyv jobb, vagyis izgalmasabb volt, egy-két apróságot leszámítva (ld. később) ebben sem csalódtam. Mondjuk nem is lehet a két könyvet összehasonlítani. Talán az a hasonlóság bennük, hogy a Magammal viszlek-ben az egyik főszereplő szintén egy (vesztes típus) iskolás kisfiú.

A Magammal viszlek hovatovább horrorisztikus elemektől sem visszariadva telíti izgalommal a párhuzamos szálakon futó történeteket, melyek középpontjában ezúttal is egy gyerek, a poros falujából elvágyódó, jobb életről álmodó, de "lúzerségével" küszködő tizenkét éves Pietro áll. A regény másik főszereplője egy öregedő "latin lover", Graziano, aki épp véget vetne nemzetközi haknizenészi pályafutásának egy diszkópipi oldalán. De amiként Graziano sorsa is másként alakul (röhejes figurából lassan tragikus hősféleséggé válik), Pietro útja is elkerülhetetlenül visz a saját végzete felé. Mire pedig sorsuk – e két, egymástól amúgy oly végletesen különböző regényalak sorsa – keresztezi egymást, valamilyen értelemben a végzetük is közös lesz.

Mint ahogy a fenti ajánlóban is olvasható, két fő szálon fut a történet. Mindkét szereplő egy kicsit vesztes típus. Kíváncsi voltam, hogyan találkoznak össze, hogyan kereszteződik életútjuk. Nagy találkozásra ne számítson senki (bár a kisfiú szemszögéből nézve lehet, hogy az volt), de előbb-utóbb összefutnak egy rövid időre.
Kiemelnék egy harmadik főszereplőt is, ő Flora Palmieri, a kisfiú tanárnője, neki is elég fontos szerepe van a regényben.

Ami kicsit zavarossá tette nekem a történetet, az az, hogy néha össze-vissza ugrál időben, és rengeteg kitérő és mellékszál van benne, olyanok is, amelyeknek a történet alakulása szempontjából csak csekély jelentősége van (szóval ki is maradhatott volna akár).

Nem egy vidám regény. Egyrészt látni a kisfiú befolyásolhatóságát, gyengeségét, akit ezáltal kihasználnak és bajba sodornak társai, másrészt figyelemmel kísérni a nagy nőcsábász kiöregedését.

Ahhoz képest, hogy sok mellékszál és részletezés van a könyvben, a lezárása nagyon elkapkodott. Grazianóval mi lett azután? Engem ez is érdekelt volna.
Mert a kisfiú sorsa kiderül a regény végén olvasható levélből, amelyet gyerekkori szerelmének, Gloriának ír, s amelynek utolsó két szava a regény címe, vagyis: magammal viszlek.

Elisabette Gnone: Fairy Oak

9:34 0 Hozzászólás
Amíg gyerek vagy, alig várod, hogy felnőtt legyél, felnőtteknek szóló könyveket olvashassál, amik gyerekként tabuk számodra.
Amikor már felnőtt vagy, visszasírod a gyermekkor gondtalanságát és bújni kezded a gyerekkönyveket. :o)
A Fairy Oak tipikusan olyan gyerekeknek szóló könyv, aminek a sorait 8-10 évesen még nagyobb lendülettel olvastam volna, mint most.
Szinte látom is magam előtt az ágyon, hason fekvő göndör hajú kislányt, akinek fogalma sincs, milyen lesz az élete 18-16 év múlva, élvezi, hogy gyerek és bújja-bújja ezt a varázslatos történetet.

Fairy Oak. Más néven Bűvös Tölgy nevű falu. Egy olyan hely, ahol együtt élnek az emberek békésen pl. a boszorkányokkal, tündérekkel, stb.
A történetet Feli meséli el, aki Lalla Tomelilla főboszorka unokahúgainak, a 8 éves Vaniliának és Pervinkának a dajkatündére. A lányok ikrek, de 12 óra eltéréssel születtek.
Két dolog miatt is nagy izgalmak közepette élik mindennapjaikat a háziak:
- egyrészt közeledik a nap, amikor kiderül, hogy a lányok örökölték-e a boszorkány vért, avagy sem.
- másrészt 121 év után újra megjelent a Rettenetes 21 a faluban, akivel szemben fel kell venni a kesztyűt a varázstudóknak.
És akkor még bonyolítja a helyzetet, hogy az ikrek azonos fiúba szerelmesek, aki viszont leginkább csak az egyikőjük felé érdeklődik.

Aranyos történet. 8-10 éves gyerekeknek biztos nagyon-nagyon be fog jönni.
És azok a tündér nevek! :o)

"- Bizsike, elmondanád újra a teljes nevedet?- kérdeztük néhanapján.
- Ujjambegyemindigbizsereg!-felelte morcosan, mi pedig nevetésben törtünk ki."


Amúgy ez egy sorozat. A 4. része már előrendelhető a Könyvmolyképzőnél.
Tündéri, édes, bűbájos, én csak ajánlani tudom. Gyerekeknek, felnőtteknek, mindenkinek. :o)


Megjelenés: 2007/2005
Eredeti cím: Il Segreto Delle Gemelle
Az írónőről: Elisabette Gnone 1965-ben született Genovában. A W.I.T.C.H. írója is.

Tóth Tibor: Kamaszpárbaj

9:32 0 Hozzászólás
Amikor először kézbe vettem a könyvet, elfogott a nosztalgia.
Gyerekkoromban nagyon sok Delfin könyvet olvastam. Emlékszem, a könyvespolc alsó 2 sora csak Delfin könyvekből állt. Az első nem kötelező olvasmányom is egy ilyen könyv volt, méghozzá Lester del Rey-től A szökevény robot. (Igen! Végre sikerült felkutatnom, és felismertem a könyvet!) :o)

Egyik este bekucorogtam az ágyba, hagytam, hogy visszarepüljek a múltba, elkapjon a Delfin könyvek varázsa, és csak olvastam-olvastam.

Igazán nem is tudom mit írjak a Kamaszpárbajról. Egyszerű történet, leginkább a Tüskevár jutott többször is eszembe az olvasása során.

Helyszín, a jó öreg nyári táborok. :o) Jelen esetben természetjáró tábor.
Csukás Balázs és Molnár Marci, ugyanabba a kislányba, Vicuskába lesz szerelmes. Mivel a lány nem tud dönteni köztük, a fiúk elhatározzák, hogy párbajban megküzdenek érte. De mi is lenne megfelelő párbaj egy természetjáró tábor lakóinak? Természetesen egy nagy kihívás. Egy addig csak az öreg éjjeli őr, Zakariás bácsi által bejárt barlangon való átjutás. Igen ám! De Balázs bajba kerül. ...

Tán, a korom miatt, de annyira nem fogott meg ez a könyv.
Valahogy más, mint a régiek voltak. De mégis,várom azt a percet és remélem, hogy el is fog jönni, amikor a Delfin könyvek, Gyerkőc kezében újra életre kelnek majd.


Megjelenés: 2000.

Dorothy Koomson: Csokoládéfutam

9:30 0 Hozzászólás
Épp az egyik postán álltam sorban, hogy feladjak pár molyos cserekönyvet, amikor elnéztem az újságos felé, és akkor megláttam a könyvet azon a forgó polcos micsodán. Azonnal kiszúrtam. Eszembe jutott Pöfivonat bejegyzése. Birtokolni akartam a könyvet.
Alig bírtam kivárni, hogy végre sorra kerüljek az ablaknál, félve pillantottam minden esetleges vásárló felé, akik megálltak a könyveknél. "Csak a Csokifutamot ne, mert akkor kénytelen leszek kivetődni a sorból és megharcolni érte." Szerencsére, senkinek se kellett, csak rám várt.

Ha azt mondom csoki, kinek mi jut eszébe? Nekem a jó öreg Piros Mogyorós. Imádom a mogyorós csokit! Vagy a Mars, ahogy a karamell elolvad a számban. Hm. ...
Amikor megláttam először a könyv borítóját, azt hittem, hogy velősebb, komolyabb témájú könyv lesz. Erre egy tipikusan csajos könyvet olvashattam. Legalábbis az elején így éreztem, aztán rájöttem, hogy ennél azért több a történet.

Amber 30 éves, fesztiváligazgató helyettesként dolgozik. Szereti a munkáját, éli a szinglik életét, és nagyon jól elvan a legjobb barátnőjével Jennel, illetve a legjobb barátjával Greggel. Aki nem más, mint Jen barátjának gyerekkori barátja.
Amber amolyan jó kislány, akit mindenki szeret.
Jen kihívóbb nála. Ő az, akiért a pasik odavannak, Amberrel max. barátkozni szeretnének.
Greg pedig a szoknyapecér, aki Amber szerint egymaga teljesíti a Durex évi forgalmát. :o)
Aztán egy nap beüt a mennykő, Amber és Greg közelebbről is megismerik egymást.
Kapcsolat alakul ki közöttük, de megfogadják, hogy fél évig nem szólnak erről a barátaiknak.
Mikor letelik az idő, nagy fordulat következik be. ...

Egyrészt egy szerelmi kapcsolatot ír le az írónő, másrészt nagyon jól ábrázolja, hogy a szülők viselkedése mennyi sebet tud ejteni egy gyermeken, amik elkísérhetik egész életében. Harmadszor bepillantást kapunk egy barátságba is. Érdekes.

Amber karaktere nagyon szimpatikus volt. Néha egy kicsit túl bonyolultnak éreztem őt, ugyanakkor volt, amikor magamra ismerhettem benne.
Jen már az elején se volt szimpatikus. A végére se szerettem meg. :oS
Ami meg Greget illeti. Fura. Valahogy nem tudom hová tenni a kettősségét. Nagy nőcsábász, aki a futó vadászkutyát is becserkészi, aztán teljesen elveszik Amber mellett.

Jó volt a történet. Néhol megnevettetett, néhol könnyeket csalt a szemembe.
Néhol megsimogattam volna Ambert, néhol jól kupán vágtam volna. (Persze csak úgy gyengéden.)
Szerintem, ha szembe sétáltok a könyvvel, ne hagyjátok ki. Én nem bántam meg! Tényleg csak rám várt ott az újságosnál. ;o)


Megjelenés: 2008/2004
Eredeti cím: The chocholate run
Az írónőről: Dorothy Koomson 1971-ben született Londonban. Eddig 6 regénye jelent meg, a Csokoládéfutam az ötödik.
oldala: http://www.dorothykoomson.co.uk/

Magyarul eddig megjelent regénye ezen kívül: Barátnőm kislánya

2010. augusztus 20., péntek

Golden Keyes Parsons: A napkirály árnyékában

22:05 0 Hozzászólás
Imádom a történelmet. Dumas műveinek köszönhetően, a Franciaországban játszódó történelmi regényeket pedig különösen szeretem. Így gondolom mondanom sem kell, mennyire vártam, hogy ez a könyv a kezeim közé kerüljön.
Arra számítottam, hogy a regény jelentős része XIV. Lajos udvarában fog játszódni, intrikák, udvari pletykák körében. Szinte már láttam is magam előtt a nagy abroncsú szoknyákat, hallottam a suhogásukat, elképzeltem, ahogy a nemesi hölgyek a palota folyosóin haladnak, flörtölnek az udvaroncokkal, pletyka itt- pletyka ott.
Egy kicsit mást kaptam.

A napkirály árnyékában, a Sötétségből a fénybe sorozat első része.
Bajban vagyok vele.
- Nem unalmas, hanem vontatott.
- Nem volt rossz, de azért az izgalomtól a kezemet se tördeltem.
- Nagyon kiszámítható az egész történet.
- Egyszerű, nincsenek meglepetések. Lényegében nincs semmi érdekes, csak olvasod, szórakoztat, és ennyi.
Elsodorni elsodort, de nem annyira, hogy az olvasása közben ne tudtam volna kivergődni a partra.

Az írónő a saját őseinek kitalált életét írta meg egy kis történelmi fűszerezéssel.
Történelmi háttér: XIV. Lajos (uralkodott: 1643-1715) kora, amikor Franciaországban a hugenottákat próbálták megtörni, egyre erőszakosabb módszerekkel.
Madeleine a királlyal nevelkedett, később szerelem szövődött közöttük, de az akkor 16 éves lányt hirtelen elvitték az udvarból a szülei. Lajos megnősült, majd Madeleine is férjhez ment, és született 3 gyermekük.
A történet ott kezdődik, hogy Madeleine 30 éves, híres hugenotta család sarja. Férjével, Francois-val, 3 gyermekükkel, Philippel, Charles-szal, Evangeline-nel, valamint az édesanyjával, sógorával, és a szolgálóikkal vidéken élnek.
Egy nap megjelenik náluk egy királyi katonai csapat, Paul Boveé parancsnok vezetésével.
Madeleine féltve családja életét, az udvarba utazik, arra kérve Lajost, régi szerelmük miatt segítsen a családján, ne zaklassák őket a vallásuk miatt. A találkozó rosszul sül el. ...

Több elvarratlan szál is van, nyilván a folytatásban ezek végére is járhatunk, ami Where hearts are free címmel szeptemberben jelenik meg angolul.

Egy kicsit olyan érzésem volt az olvasása közben, mint mikor titokban 12-13 évesen olvasgattam anyu romantikus lovagregényeit, csak kihagyva a forró szerelmi részeket.
Olvasod, olvasod, de érzelmet nem vált ki, a karakterek se kerülnek túl közel hozzád, egyszerűen csak egy könyv a sok közül.
Viszont úgy érzem, hogy még bármi kisülhet a történetből. Majd a folytatással kiderül. ;o)



Megjelenés: 2010/2008
Eredeti cím: In the Shadow of the Sun king
Az írónőről: oldala, blogja

A könyvet köszönöm a Könyvmolyképző Kiadónak.

2010. augusztus 19., csütörtök

Jane Austen: Büszkeség és balítélet

14:03 4 Hozzászólás

Komolyan mondom, már kezdtem cikinek érezni, hogy még nem olvastam semmit Jane Austen-tól. Szerencsére férjem megelőzött, és névnapomra megkaptam tőle a Büszkeség és balítéletet. Most, hogy elolvastam, én is ezt ajánlom mindenkinek elsőre, aki még nem olvasott semmit az írónőtől.

A jómódú Mr. Bennetnek falusi földbirtoka, buta és fecsegő felesége, valamint öt lánya van. Jane, a legidősebb szép és kedves, bele is szeret Mr. Bingley, a szomszéd birtok bérlője. De barátja, Mr. Darcy, aki gőgös, kellemetlen alak, nemcsak hogy kemény vitákba keveredik Elizabeth-tel, Jane briliáns eszű és éles nyelvű húgával, de barátját is lebeszéli a hozzá nem illő házasságról. Eliza rosszul ítéli meg Darcyt, s amikor az váratlanul megkéri a kezét, fejére olvassa gőgösségét és kikosarazza. A regény végére mindkét főszereplő leküzdi hibáját: egyik a büszkeségét, másik az előítéleteket, s boldogan egymáséi lesznek, mire természetesen a másik pár boldogságának sincs többé akadálya. - olvasható a könyv hátoldalán.

Tetszett a regény. Egyrészt, mert nagyon szép a nyelvezete (én a klasszikus, Szenczi-féle műfordítást olvastam). Emiatt mondjuk elég lassan haladtam vele (kb. egy hét volt, míg elolvastam), de ez nem volt baj.
Tetszett, mert nagyon jó a korrajz, nagyon jól ábrázolja a XIX. századi Angliát, az akkori társadalmi viszonyokat. Bár bevallom, nem éltem volna akkor. Engem idegesítene ez a lassúság, pl. hogy telnek az évszakok, várok-várok, esetleg utazgatok, és a szerelmemről semmi hírem. Vagy hogy a társadalmi élet az állandó táncmulatságokat és ebédmeghívásokat jelenti. Vagy hogy az anyám azt lesi a hátam mögött, elég vagyonos-e az az ember, akit kiszemeltem, rosszabb esetben ő szemelt ki nekem.
Furcsa volt az is, hogy minden ismeretség nélkül, csak a származást/vagyont nézve kéregetik a nők kezét, pl. Collins, aki, miután kikosarazták, rá pár napra már egy másik hölggyel készül eljegyzésre.
Mosolyogtam azon, hogy Jane-ről már azt súgják a háta mögött, hogy vénlány marad, és az egyik húga megjegyzi, hogy ő nem szeretné, ha 23 éves korában még nem lenne férjnél. (Mondjuk az egyik kishúg 16 évesen férjhez is megy.)
Tetszett a jellemábrázolás! Kedvenc szereplőm Elizabeth, talán az eltökéltsége és szókimondása miatt. Lady Catherine viszont jól felidegesített, sosem bírtam az ilyen felfuvalkodott, ha pénzem van, mindent lehet hölgyeményeket. Aki negédesen kioktat, és megszabja, kivel barátkozhatok, kihez mehetek férjhez. És megjegyzést tesz a családomra. Szerencsére Elizabeth őt is jól helyre teszi!

Nem szaporítom a szót, jó kis regény, pedig korábban sosem bírtam a XIX. századi romantikus (lány)regényeket.
A könyvből film is, sorozat is készült, én egyiket sem láttam. De most kíváncsi lettem a filmre. Érdemes megnézni?

Nixyke is írt már erről a könyvről itt.

2010. augusztus 17., kedd

Becca Fitzpatrick: Csitt, csitt

21:03 0 Hozzászólás
A könyv elolvasása után azon gondolkodtam, hogy 4-es vagy 5-ös, végülis a 4-es mellett döntöttem. Jó a történet, tetszett, de az a bizonyos plusz, amire azt tudom mondani, hogy "hű, ez nagyon király volt!", valahogy hiányzott.
Túl nagy elvárásokkal nem indultam neki a történetnek: ifjúsági irodalom, a mostanság menő vámpírok helyett itt bukott angyalok szerepelnek, szerelem és ennyi.
Egy éjszaka alatt elolvastam, mert letenni nem tudtam, annak ellenére, hogy pár dolog zavart a könyvben. (pl. hol a fenében volt Folt az iskolás jelenetben a vége felé?) Aztán lehet, hogy a folytatásban majd ezekre a kérdésekre választ kapunk. Ugyanis 63 nap múlva jelenik meg angolul a Crescendo. És ennek is annyira szép a borítója!


Sokan hasonlították a Twilight-hoz a történetet. Persze-persze, hasonló az alap, itt is tini lány és egy más fiú szerelme bontakozik ki a történetben, a lányt egyedül neveli az egyik szülő (bár Bella anyukája élt), és ott az a bizonyos biológia órás rész is. De állítólag a Hush, hush még azelőtt íródott, hogy a Twilight megjelent volna, így véletlen ez a hasonlóság, változtatni pedig nem akart rajta az írónő. (forrás erről: wikipédia) De más lényegesebb hasonlóságot nem nagyon találtam.

Nora 16 éves, 10. osztályos. Az édesapját megölték, azóta az anyukája sokat dolgozik, sokat van távol otthonról.
A legjobb barátnője és osztálytársnője Vee, és teljesen mások. Mind külsőleg, mind felfogásban, mindenben. Nora visszahúzódóbb, visszafogottabb, Vee amolyan "mindent bele" típus.
Új osztálytárs érkezik, a titokzatos Folt személyében.
Hevesnek, szexinek tartom Folt és Nora kapcsolatát, izgis. Kíváncsi vagyok mit fog az írónő alakítani közöttük. ;o)
Norát követni kezdik, furcsa dolgokat lát, közben Folt titokzatossága is egyre jobban aggasztja, nem is beszélve egy másik szereplőről.
Üldözés, izgalom, "gyilkosságok", szerelem, egy őrült (vagy kettő?), ráadásnak egy kis misztikum a bukott angyal szerepében és kész is a történet.
Ha csak egy szóval jellemezhetném a könyvet, akkor a heves lenne. :o)

Igazából, amikor ifjúsági irodalmat olvasok, próbálom magamat újra kb. 10 évvel megfiatalítani (vagy még többel. khm-khm). Visszaemlékszem, hogy akkor mik történtek velem, látom magamat magam előtt, érzem az akkori érzéseimet. A plátói szerelmet, a félelmet, és az igaz szerelmet. Ezzel az érzéssel olvasom az ilyen könyveket és tetszenek. Biztos vagyok abban, hogy 15-16 évesen még jobban tetszett volna, mint most.


Megjelenés: 2010/2009
Eredeti cím: Hush, hush
Az írónőről: Becca Fitzpatrick 1979-ben született. Ez az első megjelent könyve, és még a megjelenése előtt 13 országban értékesítették a jogokat. forrás: wikipédia

Amúgy Kiss me deadly c.-mel amolyan novellás kötete jelent meg más írókkal együtt, mint ahogy pl. anno a Pokoli báléjszakák Stephanie Meyer "szereplésével". Akinek a munkássága feltűnik ebben a kötetben rajta kívül, az Maggie Stiefvater, akinek a regényét Shiver-Borzongás címmel olvashattuk. forrás: az írónő honlapja

A könyvet köszönöm a Könyvmolyképző Kiadónak!

Charlaine Harris: Élőhalottak Dallasban

21:02 0 Hozzászólás
"Az igaz barát nem iszik a barátjából! Sookie nagy bajba került. Megmérgezte egy fenevad, így végső elkeseredésében a vámpírok segítségét kéri. Ennek azonban ára van; a vámpírok Dallasba viszik, ahol telepatikus képességével fel kell kutatnia egy eltűnt fajtársukat. Sookie belemegy az alkuba, egy feltétellel: az embereknek nem eshet bántódása. Az ígéret hamar semmivé foszlik, amikor egy ínycsiklandó szőkeség keresztezi az éhes vérszívók útját... CHARLAINE HARRIS magával ragadó bestsellerében mesterien népesíti be világunkat vámpírokkal, nem kevés humorral és izgalommal fűszerezve."


Mikor az első részt befejeztem, egy kicsit félrevezetettnek éreztem magamat.
A hátoldalon levő "Kapaszkodj Edward és Bella, itt jön Sookie Stackhause!", nekem úgy jött le, hogy egy ugyanolyan romantikus vámpíros-emberes történet lesz, mint a Twilight. És nem így lett, csalódott voltam.

A könyv elolvasása előtt lényegében semmit se tudtam a történetről. A sorozatot nem láttam, és a könyvnek se olvastam nagyon utána.
Az volt bennem, hogy követni fogja a mostani vámpíros "divatot", de szerencsére teljesen más, mint a romantikus vámpíros ifjúsági irodalmak. Azokból már van elég.
Egy új vonal, inkább olyan krimisebb.

Most, amikor nekiálltam a második résznek, már tudtam, hogy mire számítsak. Kellemesen csalódtam, mert számomra olvasmányosabb volt, mit az első rész. Ennek ellenére, túl nagy sikert nem aratott nálam.
Igazából nem tudnám megmondani, hogy mi hiányzik belőle, amiért nem vagyok elszállva tőle.
Egyszerűen csak elolvastam, nem volt rossz, és ennyi. Túlságosan a folytatásra sem vagyok kíváncsi.


Megjelenés: 2009/2002
Eredeti cím: Living dead in Dallas
Folytatása: Holtak klubja

Az első részről itt írtam.

2010. augusztus 16., hétfő

Jodi Picoult: Elrabolt az apám

8:32 0 Hozzászólás
Az Elrabolt az apámról több helyen is azt írták, hogy Jodi Picoult leggyengébb regénye. Unalmas, vontatott, a vége pedig összecsapott.
Szerintem meg pont ellenkezőleg: egyáltalán nem unalmas, nem vontatott, és a vége sem összecsapott.

Minden olvasó más-és más személyiség.
Én pl. nagyon szeretem a csöpögősen romantikus irodalmat, más frászt kap tőle.
Szeretem az ifjusági irodalmat, más az én korosztályomban ezt cikinek találja.
Nekem nem jött be Charlaine Harris élőhalottas sorzata, más meg falja a részeket.
Nem jött be pl. a Shiver sem, más meg alig várja a második részt.
Egyszerűen mások vagyunk. Viszont ezt valahogy elfelejtjük, amikor olvasunk egy-egy véleményt az adott könyvről, és hajlamosak lehetünk emiatt később a kezünkbe venni, mint ahogy eredetileg terveztük.
Így jártam én is az Elrabolt az apámmal. Mivel a "leggyengébb könyve" jelzővel illették, hiába voltam kíváncsi rá, húztam, mert attól féltem, csalódni fogok. Kár volt húznom. :o)
Jodi Picoult szerintem tartja a könyveivel a színvonalát, bár eddig csak 3-at olvastam tőle. ;o)

A könyv felépítését tekintve, megint több szereplő szemszögéből olvashatjuk a történteket. Mindegyik fejezet, más-más szereplő szemszögéből áll össze.
Először is itt van a 60-as éveiben járó Andrew. Köztiszteletben álló lakos, aki egyedül nevelte fel a lányát, Deliát, mert a felesége meghalt autóbalesetben.
Másodszor itt van Delia, a 32 éves lánya. Van egy 5 éves kislánya, készül az esküvőjére a lánya édesapjával, és mellesleg az a munkája, hogy eltűnt embereket kutat fel. Az élete viszonylag nyugalmasan telik, de aztán robban a bomba. Kiderül, hogy az édesanyja nem halt meg, hanem az édesapja 4 évesen elrabolt őt egy láthatása során. A nő semmire sem emlékszik, kibukik, azt se tudja ki csoda, az apját pedig börtönbe viszik és megkezdődik a tárgyalás.
Harmadik fontos szereplő Eric, Delia vőlegénye, és Andrew ügyvédje. Alkoholproblémákkal küzd, így számára a tárgyalás izgalmai nagy kihívás. Kiderül, hogy Delia anyjának is alkoholproblémái voltak, ezért menekült el Andrew a lányával, nem akarta, hogy így nőjön fel. Eric a tárgyalás során küzd saját magával, és a saját gyermekkora emlékeivel.
A negyedik szereplő pedig Fitz. Delia és Eric legjobb barátja, mellesleg újságíró, aki gyermekkora óta szerelmes Deliába.
A tárgyalás teljesen felborítja az életüket. Előkerül Delia anyukája, elfeledett dolgokat tud meg a gyerekkoráról, és végigkíséri a könyvet a kérdés: Andrew jól tette-e, joga volt-e elvinni magával a lányát, más néven nevelni őt, és 28 évig mit se közölni vele az igazságról?

"Mi, felnőttek nagyobbak, erősebbek és bölcsebbek vagyunk, és ezért magunkra vállaljuk azt az íratlan törvényt, hogy a mi felelősségünk dönteni, és a döntéseinkben mindenkor a gyerek érdekeit kell előnyben részesítenünk a magunkéval szemben."


Nem állítom, hogy Andrew jól tette, amit tett, de tény és való, hogy én se hagytam volna a gyermekemet, hogy így nőjön fel. És azt se szabad elfelejteni, hogy mindez a 70-es években történt. Azért a mai világban gondolom több lehetősége van a másik félnek harcolni a gyermekéért.
Ugyanakkor természetesen megfordult a fejemben, hogy miken mehetett át az édesanya, de nem tudtam sajnálni őt. Kinek tetszik kinek nem, megvetem az alkoholistákat. Az alkoholista anyákat meg főleg. Nem értem miért nem volt annyi erő benne, hogy összeszedje magát a gyermekéért és letegye a poharat. És erre nincs semmilyen mentség. Delia így jobban járt. Nyugodt körülmények között nőhetett fel, nem pedig rettegve, hogy mikor fogja megint a saját hányásában találni az anyját, totál kiütve. Maradhatott gyerek, ahelyett, hogy kisfelnőttnek kellett volna lennie, amiért a kiütött anyja nem tud róla normálisan gondoskodni.
A legszimpatikusabb szereplő Fitz volt. Ez fura amúgy, mert túl nagy szerepe igazán nincs a könyvben, de mégis valahogy az ő karaktere fogott meg.
És tetszett, hogy Andrew szemszögéből bepillantást kaphattunk a börtönéletbe. Azért nem semmi, miket ment keresztül a férfi, miket élt át. És persze a könyv végén, ott a "nagy" csattanó.



Megjelenés: 2007/2005
Eredeti cím: Vanishing Acts

Az írónőtől olvastam még:
Tizenkilenc perc
Törékeny

2010. augusztus 15., vasárnap

Richard Scarry: Tesz-vesz város - frissítve!

20:56 1 Hozzászólás

Gyermekkorom nagy kedvence volt a Tesz-vesz város, amely színes lapjain vidám állatfigurákkal mutatja be a város nyüzsgő hétköznapjait .

Reggeli csúcsforgalom Tesz-vesz városban. Mindenki siet valahova. Hogy hova? Kiderül Richard Scarry mára klasszikussá vált gyerekkönyv sorozatának most újra kiadott első részéből. Tesz-vesz város kutya, cica, malac, sőt kukaclakóinak mindennapi foglalatosságaiból a legkisebbek könnyedén megtanulhatják mi történik a postán, hová kerül a szemét, mit csinálnak a tűzoltók, vagy éppen hogy hogyan vizsgálja betegeit Leó doktor? (pagony.hu)


A könyv újabb kiadásába (2004-ben jelent meg újból) egy gyerekkönyvtárban botlottam bele, és ki is kölcsönöztem kislányomnak. Ő is nagy élvezettel lapozgatta, és hallgatta, ahogyan mesélek neki - a postásról, a kukásautóról, a gazdaságban vagy épp a kikötőben zajló munkákról.


Sajnos se a régi, se az új kiadás sincs meg nekem (mindkettő borítója mellékelve), mert a régi példány szüleimnél porosodik valahol, az újabb meg visszakerült a balatoni könyvtárba, de amint tudom, beszerzem (vagy előkotrom a padlásról), mert a Tesz-vesz város kedves kis képeivel és rövidke leírásaival kicsiknek és nagyobbaknak is egyaránt szórakoztató!

A Tesz-vesz szótár viszont szerencsére most is itt van a polcomon. Gyermekkoromban ezen kívül volt még néhány kisebb alakú könyvecském is (sajnos a címükre nem emlékszem) egy-egy Tesz-vesz városbéli mesével. (Az egyikben, ha jól emlékszem, sütöttek valamit az állatok, aminek az lett a vége, hogy kirobbant a sütő ajtaja, a másikban meg egy iskolabuszt öntött el a víz - mi ezeken a történeteken nagyon jól szórakoztunk húgommal.)

A Libri oldalán egyébként rengeteg Tesz-vesz könyvet találtam: Csúcsforgalom Tesz-vesz városban, Karácsonyi kavarodás Tesz-vesz városban... stb, további könyvek megtekinthetők és megrendelhetők itt.

FRISSÍTVE!

Megtaláltam a régi Tesz-vesz várost szüleimnél. De! Érdekes, hogy amelyik könyv régen a Tesz-vesz város címet viselte, annak ma az a címe, hogy Sürgés-forgás Tesz-vesz városban. A borító, tartalom teljesen ugyanaz, csak más lett a címe. Ami meg most viseli a Tesz-vesz város címet, az egy teljesen más könyv! Kérdés, hogy a most piros borítójúnak mi volt az eredeti címe? (Mert ez is megvolt régen, emlékszem rá.)



Vujity Tvrtko: Fertő

20:32 3 Hozzászólás

Nyaralásunk során került kezembe ez a könyv, és kb. egy délutánom azaz pár órám volt rá, hogy elolvassam, de nem volt nehéz, mert gyorsan lehet haladni vele. Kicsit más, mint a többi Tvrtko könyv (é. Pokoli történetek sorozat), mivel itt csak egy téma van: az internet veszélyei gyermekeinkre nézve (pornográfia, pedofília), illetve hogyan óvjuk meg őket ettől a fertőtől.

Szörnyek a gyerekszobában! A világháló ma már létszükséglet. Öncsalás azonban, ha elhitetjük magunkkal, hogy a mi családi békénket nem fenyegetik a nem kívánatos internetes tartalmak. Egyetlen esélyünk van a tiltott vagy engedélyezett, de teljességgel lélekromboló internetes pornográfia (erőszakszex, pedofília stb.) ellen: kiismerni sunyi felbukkanási formáit, és felkészíteni gyermekeinket a veszélyre. Ebben lehet minden felnőtt – szülő, nagyszülő és pedagógus – segítségére ez a könyv!

Szülőknek kötelező! - olvasható a borítón, és a 18-as karika is mutatja, hogy néha bizony gyomor kell hozzá. Tvrtko hozza a megszokott (hatásvadász) formáját, ugye ő az, aki mindenhova elmegy, bejut, minden mocskot személyesen akar megtapasztalni. Részletes leírást kapunk pl. állatpornó forgatásról!!!

A könyv tényleg olyan hatásos, hogy elolvasása után minden szülő fejében megfordul, hogy soha többé nem engedi gyermekét az internet közelébe, sőt, még az utcára sem. Mondjuk az én kislányom még csak másfél éves múlt, de tudom, eljön majd az a korszak, hogy nem kontrollálhatom egyfolytában. Bár ha belegondolok, az én iskolás koromban (80-as évek) is ugyanúgy megvolt a veszély, akkor is voltak cukros bácsik, pedig akkor még híre-hamva sem volt az internetnek! Ezt egyébként Tvrtko is írja, hogy az internet nélkül is leselkednek ránk (gyermekeinkre) szörnyek. Csak az internet által ugye gyorsabban és egyszerűbben elérhető minden.

Persze azért nem kell rettegésben élni (szerintem), csak óvatosnak kell lenni, és figyelni kell gyermekünkre, és még ha nyúzottak is vagyunk napi gondjaink miatt, hallgassuk meg őt, mindig ő legyen az első!

Ami a legjobban tetszett különben a könyvben, az az utolsó fejezet, amelyben egy hosszú beszélgetés olvasható Réz Andrással, majd Ranschburg Jenővel... és talán tanácsokat is kaphatunk. Ajánlom én is szülőknek, nagyszülőknek, pedagógusoknak egyaránt!

Vujity Tvrtko: Menekülés a Pokolból c. könyvéről pedig itt írtam.

2010. augusztus 12., csütörtök

Chris d'Lacey: Tűzkönny

19:55 0 Hozzászólás
Pár nappal ezelőtt, mikor írtam a kötelező olvasmányokról a bejegyzésemet, és eszembe jutott a Vuk, akaratlanul is beugrott az első könyv, amit nem kötelező olvasmányként olvastam. (pár perc eltéréssel már neki is estem)
Utána azon agyaltam, milyen olyan mai gyerekkönyvek vannak, amiket örömmel adnék a gyerekem kezébe, az első próbálkozások között. Nagy felelősség, nem mindegy, milyen könyvvel próbálkozik. Eléggé izgalmasnak, jónak kell lennie, hogy lendületet adjon neki még több könyv elolvasásához. De mégis milyen könyv való egy kb. 8-9 éves gyerek kezébe?
Pl. a Tűzkönny.

Chris d'Lacey Az utolsó sárkány krónikájának következő 2 kötete egyelőre még csak előrendelhető a Könyvmolyképző Kiadónál, de az első része már elnyerte a tetszésemet.
8-9 évesen is biztos nagyon bejött volna a történet. Egyszerű, aranyos, izgalmas történet.
Ami egyedül elgondolkodtatott az az, hogy meghal benne egy kisállat, a főszereplő kislány így képletesen, de találkozik a halállal. Mindenki, aki egy gyereknek veszi meg a könyvet, gondolkodjon el azon, hogy jó-e, ha az adott korú gyerek finoman leírva, de találkozik a halál fogalmával a történetben.

Tegyük fel, hogy 20 éves főiskolás fiú vagy, és sürgősen albérletet kell találnod. Találsz is egy megfelelő hirdetést, szép szoba, családi ház, étkezés, mosás biztosított, szeresse a jelentkező a gyerekeket, a macskákat, ... és a sárkányokat.
Mit? Sárkányokat? Ez biztos valami vicc.
Bogarasnak találod a személyes találkozásnál az anyukát, aki a 10 éves kislányával él együtt, mindenhol agyagsárkányok vannak a házban, de kiveszed a szobát. És ezzel elindul a "kaland". Szomszéd bácsi reszkess, mókusmentésre készülj, és álmodj-álmodj. ...
Lucy az édesanyjával él együtt. Liz agyagsárkányokat készít, melyek mindenhol felbukkannak a házban, és mintha élnének.
A történet közben felelevenedik az utolsó sárkány legendája. Mi köze lehet hozzá Liznek és Lucynak? Most akkor az agyagsárkányok agyagsárkányok, vagy tényleg életre kelnek?

Arra vártam, hogy mikor fognak már végre színre lépni a sárkányok. Biztos voltam abban, hogy egy jó nagy zöld példány rejtőzik pl. a padláson és csak arra vár, hogy előugorjon és jól meglepje David-et, a történet elmesélőjét.
De máshogy volt sárkányos. ;o) Kíváncsi vagyok a folytatásra, mert bizony van neki.
Egészen pontosan a széria jelenleg 5 kötetből áll, a 6. jövőre fog megjelenni angolul.


Megjelenés: 2009/2001
Eredeti cím: The fire within
Az íróról: Chris d'Lacey 1954-en született, gyermekkönyvdíjas író.

A könyvet köszönöm a Könyvmolyképző Kiadónak.

Fejős Éva: Hotel Bali

13:57 0 Hozzászólás

Négy barátnő, akiknek a közös múltja titkot rejt. Olvasható a könyv borítóján.
Négy barátnő - már sugallja, hogy csajos regénnyel van dolgunk, ám hamar ki is derül, hogy a nagy barátság ellenére ők négyen már tizenhét éve nem is hallottak egymásról. Hogy miért?

Tizenévesen Budapesten, egy mámoros és tragédiába torkolló buli után fogadalmat tesznek, hogy elhagyják az országot. Máshol kezdenek új életet, ahol a múlt nem éri el őket. Megesküsznek: tizenhét év múlva újra találkoznak...

Nem vártam sokat a regénytől, azért vettem a kezembe, mert valami nagyon-nagyon lájtosra vágytam épp.
Ám pl. az mégis nagyon idegesített, hogy minimum harmincszor hangzik el a tizenhét éve és a göcsben állt a gyomra kifejezések.
Az meg nagyon jellemző az emberekre, hogyha baj éri őket, menekülnek külföldre - mert attól ugye megoldódik a probléma. Mondjuk a három lány mind megtalálta kint a számítását: Gabi a világhírű teniszező unokaöccsét menedzseli, Szilvi regényt ír és esküvőre készül, Dóra meg hotelt vezet Balin (gondolom innen a cím is). Lelkileg azonban nyomasztja őket a közös bűn, a titkos múlt, amitől ugye tizenhét éve görcsbe áll a gyomruk. :)

És hogy a negyedik lánnyal mi lett? Aki Magyarországon maradt? Az elején ő a legjelentéktelenebb szereplő, aztán kiderül, hogy mégis ő volt a legravaszabb? A regény ugyanis tartalmaz egy nem várt, meghökkentő fordulatot! No innen már egészen más volt olvasni a történetet!

Ám végül is nem rossz kis könyv. Könnyed olvasmány, egy este alatt elolvasható. (Nekem azért volt két este, mert a nem várt csavar után azt mondtam, Na ne!, és inkább lefeküdtem aludni.)
Aki egy laza, csajos regényre vágyik, az biztos nem fog csalódni!

Niki és Nixy beszámolóját is elolvashatjátok erről a könyvről.

2010. augusztus 8., vasárnap

Guido Wandrey: Vidám nyüzsgés a színek és formák körül

19:07 0 Hozzászólás
Elég nehéz egy olyan korú kisgyereknek könyvet választani, mint a Gyerkőc (másfél éves). A túl hosszú mesék nem kötik le, és amúgy is a tudásszomjas korát éli, inkább tanulni, memorizálni akar, próbálgatni akarja a szavakat, felismerni a képeket; nem pedig mesét hallgatni.

Ezt a könyvet amolyan többfunkciós könyvnek tartom. ;o)
Kezdetben, míg a gyerkőc kicsi, képfelismerési játékokat lehet játszani vele: Hol a labda? Hol a csúszda? Hol a zsiráf? stb.
Aztán ahogy nő, fejlődik a gyerkőc, lehet nehezíteni a kérdéseket: Hol van az a kisfiú, akin csíkos nadrág van? Mit csinál ez a gyerek itt? stb.
Végül pedig ott vannak a könyvben szereplő kis feladatok.
Mint a címből sejteni lehet, a formák és a színek köré épülnek a képek. Mindegyik témakörben 5 bizonyos formájú és színű formát kell megkeresni.
Én jól elszórakoztam vele, de mindig is szerettem a rejtvényújságokban is az ilyen feladatokat. ;o)

A könyv 7 témakör köré építi a képeit és a kis feladatait:

- a tóparton
- a játszótéren

- egy gyerekzsúron

- a városban

- az állatkertben

- az óvodában

- és a vidámparkban.


Színes, mozgalmas, egyszerű, vidám képek. Leleményes szülő sokáig le tudja kötni vele a gyerkőc figyelmét, aki észre sem veszi, mennyit tanult már megint a játék közben.


Megjelenés: 2010.
Az íróról: Guido Wandrey több gyerekeknek szóló hasonló témájú könyv szerzője.

A sorozat további kötetei:
Vidám nyüzsgés az óvodában

Vidám nyüzsgés karácsonykor


A könyvet köszönöm a
Könyvmolyképző Kiadónak.

2010. augusztus 7., szombat

Raana Raas: Csodaidők 3.- Árulás

18:55 0 Hozzászólás
Mikor befejeztem a könyv olvasását, ijedten száguldottam fel a netre, és csak az dörömbölt a fejemben, "Ugye nem halt meg? Ugye nem?". Nem bírtam ki, elolvastam a befejező rész ajánlását, és abból kiderült, hogy szerencsére nem, életben maradt. ;o)

Az első rész elég nehézkesen indult nekem. Írtam már, hogy túlságosan nem vagyok oda az ilyen űrben játszódó történetekért. Lehet hülyén hangzik, de nehezen tudom magam elé képzelni a történetet.
A második rész már könnyebben csúszott, itt már belelendültem annyira az írónő stílusába, magával ragadott annyira a történet, hogy már nem zavart, hol is játszódik.
És a harmadik rész: Zseniális! Izgalmas, fordulatos volt, letehetetlen, az eddigi legjobb.

A könyv címéből sejteni lehet, hogy árulásban nem fog szűkölködni a történet. Szinte mindenki elárul valakit, vagy valamit. Legyen kisebb vagy nagyobb dolog.
Írtam már, hogy utálom Yaan apját? Ha még nem, akkor írom: utálom! Komolyan mondom, legszívesebb nem is tudom mit csináltam volna vele. :oS
Na de persze nem csak ő az, aki nem lopta be magát a szívembe. 2 másik ember is van, akikben reménykedtem, hogy nem fognak árulást elkövetni. Pedig ott voltak a jelek, de akkor is. És hát mégis elárultak valakit. :o(

A történet még mindig 3 részre van osztva. Az egyikben Judy, a másikban Yaaan, és végül Giin szemszögéből olvashatjuk a történteket.
Az idő elrepült a fejük fölött, a könyv vége felé Judy már 30 éves.
"Csillagközi háború" dúl, rengeteg ember meghal, és akkor ott vannak a hatalmi harcok is.
Yaan egyre feljebb kerül a ranglétrán, de a magánélete szomorúan alakul. Olyan árulók veszik körül, akikre sose gondolt volna.
Judy végül megmenekül a 2. részben leírt támadás után, de sajnos az ő élete se vidáman folytatódik. :o( Próbál beilleszkedni, elbújni a külsős világban, tanul, dolgozik, majd kikényszerül a frontra. És ott bizony kapcsolatba kerül Yaan-nal. Igazából, az ő története, még romantikusnak is lenne tekinthető, mert társra lel, örökbe fogad egy kislányt, valahogy a sorsa reménnyel van tele, na de az árulók mindenhol ott vannak sajnos. (Már, ha tényleg árulók. Én már nem is tudom.) És fény derül a származására is. Már az első részben volt egy sejtésem, ki is lehet az anyukája, most beigazolódott. Hacsak az utolsó részben nem fog meglepetés érni.
Giin pedig. ... Giin Giin. Leginkább magával harcol. Az emlékeivel. Remélem, hogy a befejező részben boldog lesz.
Ami nagyon tetszett a történetben, hogy mind a 3 főszereplőnél bekopogtatott egy kis tűz, egy kis szerelem, na de mi lesz ennek a vége?

Számomra olyan, mintha az első rész inkább Judyról szólt volna, ő volt a középpontban inkább.
A második Giinről.
Ez a rész pedig Yaanról. Belopta magát a szívembe, kíváncsi vagyok, hogy fog alakulni a sorsa.


Megjelenés: 2009.


Az első részről itt írtam.
A másodikról pedig itt.

Follow Us @soratemplates