Szenzációhajhász. Hatásvadász. Mondják róla. Történetei meghökkentőek. Torokszorítóak. Vagy éppen rémisztőek.
Az biztos, hogy nem hagy érzelmek nélkül. Akár egy elhunyt fiatalra emlékezik, akár egy vérfürdőről ír, akár egy magyarországi, akár egy harmadik világbéli eseményről.
Az biztos, hogy egyes történeteihez tényleg erős idegek kellenek.
A „Menekülés a pokolból” három hosszabb írást, és több apró kis „szilánkot” tartalmaz.
Megismerkedhetünk Szamirával, a Szomáliából hazamenekített lánnyal. Megismerhetjük Marian Cozma tragédiáját - nem, Tvrtko nem vádol, nem rágalmaz, csupán tényeket közöl, és azt elemzi, hogy a sporttragédiák milyen hatással vannak a sporttársak teljesítményére.
Aztán ott a beszláni túszdráma. Brutális. Ezt tényleg csak azoknak ajánlom, akiknek van lelkierejük hozzá. És gyomruk. Olvasása közben többször is félre kellett tennem a könyvet, több napba telt, míg végre be tudtam fejezni. Utána napokig puszilgattam és ölelgettem kislányomat. Hogy milyen szerencsés vagyok! És nem csak azért, mert nem velem történt meg ez a szörnyűség, hanem mert – ahogy Tvrtko riportjai után mindig rádöbbenek - nem élek nyomorban, nem az a legnagyobb gondom, hogy legyen ivóvizem!
Ahogy ezt Szamira történetében olvashatjuk:
„Mennyit tudunk azon keseregni, hogy késnek a buszok, hogy mit csinált már megint a szomszéd. Milyen dühvel beszélünk olykor valakiről, akinek egy kicsit jobban megy, mint nekünk. … Vagy mennyit tudunk bosszankodni, ha teszem azt egy nagyáruházban nem találunk magunknak való lábbelit a több ezer cipő között… Nézem és hallgatom a lányt estéről estére. Újra és újra a tiszta ivóvízért folytatott mindennapos harcáról beszél. … Könny szökik a szemébe, mikor ismét felidézi magyar édesapjának és testvéreinek kivégzését. … Akkoriban nem is tudott nagyobb örömöt elképzelni annál, minthogy befogadják a határmenti menekülttáborba. Kétszázezer menekült közé. És mindezekhez képest milyen furcsának tűnhetnek a mi kis civilizált luxuspanaszaink.”
Az alábbi sorokat többször is elolvastam. Elgondolkodtatóak. Ezért szeretem tehát Tvrtko-t. Mert azonkívül, hogy Sorsokat ismerhetek meg, elgondolkodtat. Igencsak mélyen.
Vujity Tvrtko eddig megjelent könyvei:
- Nógrádi Gergely - Vujity Tvrtko: Tizenkét pokoli történet (2000)
- Újabb pokoli történetek (2001)
- Utolsó pokoli történetek (2002)
- Pokoli történetek - Különkiadás (2003)
- Angyali történetek a pokolból (2004)
- Tvrtko könyve (2005)
- Pokoli történetek ...és ami azóta történt... (2006)
- Pokoljárás (2007)
- Fertő (2008)
- Angyali történetek ...és ami azóta történt... (2008)
- Menekülés a pokolból (2009)
(Forrás: Wikipedia)
Az biztos, hogy nem hagy érzelmek nélkül. Akár egy elhunyt fiatalra emlékezik, akár egy vérfürdőről ír, akár egy magyarországi, akár egy harmadik világbéli eseményről.
Az biztos, hogy egyes történeteihez tényleg erős idegek kellenek.
A „Menekülés a pokolból” három hosszabb írást, és több apró kis „szilánkot” tartalmaz.
Megismerkedhetünk Szamirával, a Szomáliából hazamenekített lánnyal. Megismerhetjük Marian Cozma tragédiáját - nem, Tvrtko nem vádol, nem rágalmaz, csupán tényeket közöl, és azt elemzi, hogy a sporttragédiák milyen hatással vannak a sporttársak teljesítményére.
Aztán ott a beszláni túszdráma. Brutális. Ezt tényleg csak azoknak ajánlom, akiknek van lelkierejük hozzá. És gyomruk. Olvasása közben többször is félre kellett tennem a könyvet, több napba telt, míg végre be tudtam fejezni. Utána napokig puszilgattam és ölelgettem kislányomat. Hogy milyen szerencsés vagyok! És nem csak azért, mert nem velem történt meg ez a szörnyűség, hanem mert – ahogy Tvrtko riportjai után mindig rádöbbenek - nem élek nyomorban, nem az a legnagyobb gondom, hogy legyen ivóvizem!
Ahogy ezt Szamira történetében olvashatjuk:
„Mennyit tudunk azon keseregni, hogy késnek a buszok, hogy mit csinált már megint a szomszéd. Milyen dühvel beszélünk olykor valakiről, akinek egy kicsit jobban megy, mint nekünk. … Vagy mennyit tudunk bosszankodni, ha teszem azt egy nagyáruházban nem találunk magunknak való lábbelit a több ezer cipő között… Nézem és hallgatom a lányt estéről estére. Újra és újra a tiszta ivóvízért folytatott mindennapos harcáról beszél. … Könny szökik a szemébe, mikor ismét felidézi magyar édesapjának és testvéreinek kivégzését. … Akkoriban nem is tudott nagyobb örömöt elképzelni annál, minthogy befogadják a határmenti menekülttáborba. Kétszázezer menekült közé. És mindezekhez képest milyen furcsának tűnhetnek a mi kis civilizált luxuspanaszaink.”
Az alábbi sorokat többször is elolvastam. Elgondolkodtatóak. Ezért szeretem tehát Tvrtko-t. Mert azonkívül, hogy Sorsokat ismerhetek meg, elgondolkodtat. Igencsak mélyen.
Vujity Tvrtko eddig megjelent könyvei:- Nógrádi Gergely - Vujity Tvrtko: Tizenkét pokoli történet (2000)
- Újabb pokoli történetek (2001)
- Utolsó pokoli történetek (2002)
- Pokoli történetek - Különkiadás (2003)
- Angyali történetek a pokolból (2004)
- Tvrtko könyve (2005)
- Pokoli történetek ...és ami azóta történt... (2006)
- Pokoljárás (2007)
- Fertő (2008)
- Angyali történetek ...és ami azóta történt... (2008)
- Menekülés a pokolból (2009)
(Forrás: Wikipedia)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése