Jane Austin: Büszkeség és balítélet

Egyik kedvenc írónőm Jane Austin. Első regény, amit olvastam tőle, a Büszkeség és balítélet. Niki ajánlotta még anno 2005-ben, hogy olvassam el. Ezt a könyvet 2005-ben olvastam el, érettségi után, nekem nagyon tetszett. Azóta már megnéztem filmben is. Többször is.

A könyvről:

"Csodálatos lények lehettek a régi angol papkisasszonyok -egy kis faluban elásva, vénlányságra és tüdőbajra kárhoztatva hervadhatatlan regényeket tudtak írni az emberi természetről és szenvedélyekről. Jane Austin is vidéki papleány volt, mint a Bronte nővérek. Hat teljes regény maradt utána és néhány töredék. Ennek a viszonylag kis életműnek legismertebb és sok kritikus szerint a legjelentősebb darabja a Büszkeség és balítélet. Mint Austin többi regényét, ezt is feszes szerkezete, klasszikus stílusa, szellemes dialógusai, mély pszichológiája és nem utolsó sorban írónőjének csillogó okossága teszik ma is élvezetes olvasmánnyá.

A regény szűk társadalmi körben mozog, de pompásan jellemzett alakok széles skáláját vonultatja fel. A jómódú Mr. Bennetnek falusi földbirtoka, buta és fecsegő felesége, valamint öt lánya van. Jane, a legidősebb szép és kedves, bele is szeret Mr. Bingley, a szomszéd birtok bérlője. De barátja, Mr. Darcy, aki gőgös, kellemetlen alak, nemcsak hogy kemény vitákba keveredik Elizabeth-tel, Jane briliáns eszű és éles nyelvű húgával, de barátját is lebeszéli a hozzá nem illő házasságról. Eliza rosszul ítéli meg Darcyt, s amikor az váratlanul megkéri a kezét, fejére olvassa gőgösségét és kikosarazza. A regény végére mindkét főszereplő leküzdi hibáját: egyik a büszkeségét, másik az előítéleteket, s boldogan egymáséi lesznek, mire természetesen a másik pár boldogságának sincs többé akadálya."

Forrás: A könyv fülszövege