Könyvfalók

Elsőnek a kis terjedelme miatt gondoltam, hogy gyorsan elolvasom. Miután belekezdtem, már a stílusa is megragadott. Ez a könyv remek kikapcsolódás volt egy 500 oldalas klasszikus után. A fülszövege keltette fel bennem az érdeklődést. Sőt, a borítója sem mindennapi, nagyon szép árnyalatokkal készült a kép, amely az érdekes történetet takarja, díszíti.

Ami a tartalmát illeti, szerintem egy teljesen hétköznapi családról beszélhetünk, akiknek az 1960-as években a munkahely megtartására kellett leginkább összpontosítani. Fő téma volt náluk a pénz, ami a mindennapjaikat keserűen fűszerezte. De mindig talpon tudtak maradni közös erővel.
Ez a sztori igazándiból a montanai Great Falls kicsiny városkában játszódik, ahova a 16 éves Joe és családja költözik, egy jobb élet reményében. Akkoriban nagy buizniss volt az olaj területén mozogni, ezért Joe apja Jerry, gazdag emberek el akart foglalkozni, hátha sikerül neki is sok pénzre szert tenni. Egyik pillanatról a másikra, kirúgták a hőn szeretett golf oktatói állásából. Akkoriban hatalmas tüzek pusztították a környező erdőket, így Jerrynek alkalma adódott, hogy új munka területén bizonyítson, mint rátermett férfi ember.
A történet a könyvben nem idézett fel sok időt, de ahogy Jerry elment, hogy tűzoltóként szerepeljen, a felesége már meg is csalta, szinte a kamasz fia szeme láttára. Azt hiszem három napig volt távol Jerry, de Jean ez idő alatt képes volt félrelépni. Érdekes, hogy a fia nem jött ki a sodrából, nem tombolt, nem hagyta el az anyját... ő belül örlődött. Minden nap ezen kattogott az agya, de teljes mértékben nyugodt maradt. Joe nagyon büszke volt az apjára, és tudta, hogy haza fog jönni. Amikor ez megtörtént, Jean színt vallott. Beismerte, hogy más férfit szeret, Warren Millert, aki egy gazdag ember. Természetesen szét bomlott a család. Warren Millerről annyit említenék, hogy egy idősödő férfi, aki rettenetesen nyugodt, higgadt személyiség, még akkor is, mikor felgyújtják a házát. Ettől függetlenül nem szimpatikus, még Joe is fél tőle, de Jean testét-lelkét kihasználja. Számára Jean nem más mint egy újabb hölgy, akinek udvarolni lehet.


Attól függetlenül, hogy tetszett a regény, számomra a karakterek olyan idegfeszítőek voltak. Jean, a nagyvilági hozzáállása miatt. Sokszor lehet tőle olvasni amikor azt mondja a fiának, hogy ő ezt nem értheti (mármint azt, hogy az anyja miért viselkedik így). Természetesen én sem érthetem mi zajlott Jean fejében, de szerintem ezt lehetett volna kultúráltabb módon is beteljesíteni, nem pedig a fiát is bele rángatni, és előtte kiélni a vágyait. Nekem olyan nemtörődöm volt, mint amikor a férfiaknál előjön a kapuzárási pánik. Joe, az ártatlan kamasz fiú, aki semminek a láttára nem borul ki. Ez igazából egyéniség függő, de engem nagyon zavart, hogy még csak le sem akarta beszélni az anyját a rossz döntésről. Mindent elnézett neki (kívülről mi ezt láthattuk), de belül menekülni akart. Tudta, hogy mindenhol jobb lenne csak ott nem ahol van. Az biztos, hogy két külön természet volt Joe és az anyja Jean is. Jerry volt nekem a legszimpatikusabb, aki életét kockáztatva munkát vállalt egy erdőtűzben. Ő szerette a feleségét, szerette a fiát, mégis a rövidebbet húzta.

"Abban a pillanatban a halál kevésbé tűnt szörnyűnek, mint az egyedüllét, noha nem is voltam egyedül, és reméltem, nem is fogok egyedül maradni; még akkor is, ha ez gyermeteg gondolat volt. Abban a pillanatban eszméltem rá, hogy sírok, és hogy addig nem is vettem észre, eszembe se jutott. Csak megyek hazafelé, gondoltam, és próbáltam végiggondolni a dolgaimat, az élet dolgait úgy, ahogy voltak."

Címe a könyvnek:

A tűz, amely mindent feléget maga körül

A Vadon szó nekem egyáltalán nem passzolt a tartalomhoz. Csak azért vadon a címe mert tanúi lehetünk egy kis természetnek? Nekem ez kevés! Viszont az alcím, az már annál inkább párosult a könyvvel. Természetesen ez a tűz amely mindent feléget maga körül, kétértelmű szó. Az első maga az erdőtűz, ami mindent magával ragad és megsemmisít. A második a vágy mint tűz. Fellobbant a tűz Jean asszonynál, akinek a családja ezáltal megsemmisült, felégett.


Szóval én élveztem ezt a könyvet annak ellenére, hogy voltak számomra kellemetlen helyzetek a sztoriban. Komolyan mondom én ott mindenkit felpofoztam volna a tetteik miatt. Viszont amit a javukra írnék az az, hogy nem tudhatjuk mi történt a családdal a könyv előtt. Mi által lett ilyen Jean, Joe vagy Jerry. Lehet egyszer régen Jerry is félrelépett, vagy Joe életében valami olyan súlyosabb lelki trauma érte, ami miatt most így áll hozzá a családhoz.

Összességében négy csillagot adok. Jó könyv! Olvassa el az a személy, aki szeretne részt venni egy kis családi viszályban, vagy női szeszélyben. Aki tapasztalni szeretné, hogy mit okoz egy békés családban a megcsalás, hogy milyen negatív érzést vált ki a család többi szereplőiből.

Köszönöm Athenaeum kiadó az élményt!

Szintén most már sokadszorra kiemelném, hogy az Athenaeum kiadó jóvoltából kaptam ezt a könyvet, amit immáron most is nagyon köszönök!


Nem tudtam hogyan álljak hozzá ehhez a könyvhöz. Megmondom őszintén első ránézésre nem nyerte el a tetszésem, de a borítón fel lett tüntetve, hogy ez a remek szerző Irodalmi Nobel-díjat kapott alázatos munkájáért. Ez a kis szöveg igen csak felkeltette az érdellődésemet. Ugyan miféle könyv lehet az, amelynek íróját egy hatalmas díjjal jutalmazták? Lássuk! :)
A könyv tartalmára áttérve, számomra a fülszöveg nem azt mutatta amit olvastam a könyvben. Ez lehet csak számomra sugallt mást, illetve az adott pillanatban csak nem úgy fogott az agyam, de pontosan emlékszem rá, amikor olvasom a könyvet, kellemes csalódás volt. Tehát, most azt akartam írni, hogy a fülszöveg alapján nem biztos hogy megvettem volna. A borítóját sem említettem annak a csábító, kábító borítónak pár sorral feljebb. Így már csak a tartalmában bíztam. Be is jött! Egy kellemes csalódás volt. :) Ne a borító alapján ítéljünk! Igaz?


Röviden egy bíróról szól ez a történet, aki próbál kiállni az igazáért. Ahogyan én elképzeltem, a nagy puszta közepén létezik egy falakkal körbekerített birodalom, ahol tisztességes emberek élnek. Próbálják a mindennapjaikhoz megteremteni a létfenntartási alapszükségleteket. Egyszer csak jön egy ember a nagyvárosból, Joll ezredes, aki fenekestül felforgatja ezeknek a békés embereknek az életét. Ugyanis ő úgy gondolja, hogy a barbárok, azaz az őshonos törzsek, vademberek el akarják pusztítani birodalmukat, el akarják zavarni a betelepült embereket, mert a saját területükön horgonyoztak le. De mindeddig nem volt nézeteltérés, csak kisebb apróságok. Ahogy ez az ezredes befészkelte magát ebbe az idilli falucskába minden rosszra fordult. Szó szerint ők mentek el ezekhez a törzsekhez háborúzni, produkálni magukat és felnyitni a szemüket, hogy velük nehogy packázzanak, mert rosszul járnak. Visszafelé sült el a puska.
Mindezek előtt, ami egy másik szálon futott katasztrófa, a bíró kedvességét próbálták keményen megbüntetni az ezredes emberei. Ugyanis a bíró úr szárnyai alá vett egy barbár lányt akivel csúnyán elbántak a katonák. Eléggé meghitt intim kapcsolatba kerültek, de mégsem voltak szerető viszonyban. A bíró ezt megelégelte, sajnos akárhogy szerette volna közelebbről megismerni, nem tudta, nem volt meg neki hozzá a vágy, és visszavitte a családjához a lányt, ahova csak az odavezető út két hétig tartott. Sivatagon, hegyvidéken keresztül. Mikor viszont hazaért étlen-szomjan, már nagyon rég nem tisztálkodott, bezárták egy tömlöcbe azzal az indokkal, hogy barátkozni ment a barbárokhoz. Kegyetlenül kínozták ezt a szerencsétlen embert, de nem tört meg. Később feladják a jogtalanul a birodalmat birtokló kegyetlen emberek, vagyis a katonák, és elmenekülnek annak hallatán, hogy a barbárok visszavágnak. Így a főszereplőnknek és a kis falucskának visszaállt a békéje, merthogy a barbárok sem rémisztgették tovább a gazdálkodó népet. Nagyjából egy kiegyensúlyozott végű történett lett belőle. Nem volt hatalmas boldogság, viszont minden visszaállt az eredeti körforgásba és boldogan éltek míg meg nem halltak. :)

"Minél idősebb egy férfi, annál groteszkebbnek találják intim kapcsolatait, akár egy haldokló állat utolsó rúgásait."

"Egyszerű dróthurok fúródnak át minden férfi tenyerén és az arcukba szúrt lyukakon. "Olyan kezesek lesznek, mint a bárányok". "

Döntsétek el, hogy rövid vagy hosszú beszámoló volt. Valamiért úgy éreztem, hogy ezt le kell írnom, és így is sok minden kimaradt. Persze nem a könyvet akartam újra leírni. Szóval összességében egy izgalmas könyvet olvashattam Coetzee tollából. Egyébként nem mellékesen fantasztikusan fogalmazott az író. Néha olyan bársonyosnak, lágynak éreztem a szavakat amiket megfogalmazott. Néha úgy elringatott. Kellemes volt olvasni az biztos.

Tudomásom szerint ez a regény már 1980-ban megszületett, amit most frissített a kiadó. A régebbi darabban voltak hiányosságok ami a könyv szövegét, tartalmát illeti, de szerintem ebben a formában, kiadásban nem nyúltak mellé. Egy remek darab ami még az 1001 könyv listáján is szerepel. Bátran olvassa el mindenki! Nekem ez a mű négy csillagot ér. Olvastatok már az írótól? Melyik könyvét ajánlanátok nekem? Úgy tudom, hogy sok jelentős regénye még nincs is lefordítva magyarra, és mégis többek szerint megkaphatnák azokat a szerepeket e könyvek, hogy több magyar könyvmoly is elolvashatná. :)

Sziasztok!

Megadatott az a lehetőség, hogy egy nagyon érdekes, izgalmas könyvet olvashattam. Athenaeum kiadó jóvoltából. Számomra nagyon új volt ez a műfaj, ez a világ. Nem olvastam még olyan könyvet, ami egy, a bolygónkon kívüli történetet mutat be, sőt ráadásul minden sor igaz. Ugyanis létezik egy Tim Peake nevezetű angol úriember, aki elmeséli nekünk, hogyan is jutott el a világűrbe, a Nemzetközi Űrállomás fedélzetére.

A könyv eleje konkrétan arról szól, hogy mennyi mindent kell tanulni ahhoz, hogy talán egyszer az ember kijusson a világűrbe. Kell ehhez egy elhivatottság. Csak úgy, minden okos embernek biztosan nem sikerülne. Annyi mindent letett az asztalra ez az ember, hogy igazán megérdemelte a munkája gyümölcsét. Egyébként nem is ez volt az álma a tanulmánya elején, hogy asztronauta legyen, hanem mindvégig pilóta akart lenni. Imádta gyerekkora óta a repülőgépeket, és már élete korai szakaszában eldöntötte hogy ezzel szeretne foglalkozni. Meg is volt hozzá az esze. Sőt, mondhatni maximálisan kitanulta a szakmát. Számára 2008-ban kezdődött a változás, amikor is az Európai Űrügynökség asztronautákat keresett. Tim Peake számára ez a pálya csúcsa volt. Rengeteg repülési órával a háta mögött, és a tesztpilóta diplomájával sikeresen felvették, majd kiképezték. Annyira nyitott volt ez az ember, nem is volt kérdéses, hogy minden ágazatát az asztronautai tananyagoknak sikeresen teljesíti, kisebb-nagyobb erőfeszítésekkell.


Na, és most ahogy pár mondatban leírtam hogyan is került ide ez az ember, a könyv nagyobb részében azt részletezi, mit élt át ezek után. Milyen érzés volt egy 300 tonnás rakétával utazni, ami tízszer olyan gyors mint a puskagolyó sebessége? Milyen munkákat végeztek az űrállomáson 6 hónapon keresztül? Hogyan tudtak enni, aludni, a wc-t használni?

"Kíváncsi faj lévén egész életünkben képesek vagyunk a tanulásra. De ahhoz, hogy tanuljunk, felfedeznünk is kell, tesztelni, kipróbálni új dolgokat, és időnként le kell térnünk a jól bejárt útról. Azzal, hogy kaptunk egy egészséges adag kíváncsiságot a genetikai összetételünkhöz, az evolúció valódi tanulógéppé formál minket. ...Mindenesetre ha egybolygós faj maradunk, akkor az elkerülhetetlen igazság nem más, mint hogy a kihalás felé tartunk."

Szinte az egész könyv kérdésekből és feleletekből áll. Azokat a leveleket próbálta megválaszolni Tim ebben a könyvben, amiket a földre visszatérése után kapott a rajongóitól. Szerepelnek benne hétköznapi életvitellel kapcsolatos kérdések az űrállomásról, illetve a szakmához igazodó kíváncsiskodók is voltak. Utóbbival kapcsolatosan sok szakszavak voltak benne, de ami egy kicsit is bonyolult lett volna egy átlagembernek, azt próbálták rajzokkal bebizonyítani, hátha úgy érthetőbb. Illetve pár darab képet is láthatunk a könyvben, különböző szakaszairól egy asztronauta kiképzéséről valamint utazásáról, földönkívüli életéről.




Azt biztos lehet mondani erre a könyvre, hogy érdekes, és nagyon sok mindent megtanulhat belőle az olvasó. Akár több részletben is el lehet olvasni, mert ez nem olyan egybefüggő olvasmány mint egy regény, hanem több fejezetre van osztva, és más-más témát boncolgat az író.


Tehát aki a kezébe veszi ezt a könyvet, biztosan okosabb lesz valamivel.
A könyv témája szuper. Számomra voltak érdekes és kevésbé érdekes részek. Ezért is írtam, hogy lehet kisebb szünetekkel is olvasni. Amikor az embernek olyan kedve van, hogy tanulni akar egy kicsit, előveszi a könyvet, és olvas belőle egy pár darab kérdés-felelet összeállítást.
A borító viszont csodás. A kék és az arany szín nagyon passzol egymáshoz. A stílusa részemről olyan mintha egy tankönyvet kidekorált volna egy diák.
Borító 5 csillag, a tartalom 4 csillag. Én maradnék a 4 csillagnál ami nálam a végeredmény.
Azoknak ajánlom akik egy kicsit ki akarnak lépni a komfortzónából, a regények világából, és szeretnének többet megtudni egy asztronauta életéről, valamint mi zajlik a Földön túl. Nagyon sok érdekesség és tudomány van benne.
Kedvet kaptál egy kis űrutazásra? :)

Athenaeum kiadó, köszöszönöm! :)

Amikor az Athenaeum kiadó elkezdte reklámozni ezt a könyvet, már tudtam, hogy engem érdekel, pedig még nem tudtam róla semmit. Sok helyen feltünt, több olvasónál láttam, és tudtam, hogy én ezt szeretném. Szerencsére meg is kaptam a kiadótól.


Már látszatra is rabul ejtett. Volt mikor csak ültem, fogtam a kezemben és néztem. Nagyon jól néz ki. Ami benne van, az viszont fantasztikus.

Ennek a disztópiának a lényegét pontosan takarja a címe. Felnőttek nélkül. Azaz, gyerekekről szól, akik már nem viselkedhetnek úgy mint egy gyerek. Mivel ennek a könyvnek nincs vége (nagyon kíváncsian várom a folytatást), nem derül ki a sztori lényege még, hogy mi történt a felnőttekkel. Ugyanis valamilyen vírus hatására teljesen visszafejlődtek, vagy helyesbítek, átalakultak. Akár a külsejük úgy belső értékük, hasznuk sem jó már semmire. Kívülről úgy néznek ki mint egy zombi. Gennyes fekélyek, felduzzadt bőr, vérző testrészek, nyáladzó fej, szóval minden ami egy gusztustalan kinézethez szükséges. Ezen kívül már nem bírnak magukról gondoskodni, gyerekeket próbálnak befogni és megenni. Tehát a 14 év alatti gyerekeknek akiket nem bántott a vírus, feltétlen óckodni kell a felnőttektől, máskülönben az életükbe kerülhet.


A gyerekek csapatokba verődve olyan biztos helyet alakítottak ki maguknak, ahova ezek a nem embernek nevezhető lények nem tudnak bemenni, mert az agyi kapacitásuk egyenlő a nullával.
Az egyik csapat vezetője Arran, helyettese Maxie. A kisebbek teljes mértékben megbíznak bennük, mert lelkiismeretesen vigyáznak rájuk.
Sajnos a korábbról megmaradt készletek, ételek nem tartanak ki a végletekig, és a környéken sem tudnak mindig guberálni valami hasznosat, ezért elhatározták hogy elhagyják az "otthonukat" a Waitrose szupermarketet. Jester segítségével aki a Buckingham-palotából érkezett, elviszi őket oda, ahol nem ilyen rossz a helyzet. Ott van rendszer, nem éheznek a gyerekek, nincsenek veszélyes, vérszomjas felnőttek... Ilyen életre vágynak a gyerekek, ahol nem kell félni, van biztonság és tudnak nyugodtan aludni. Sajnos az odavezető út több veszélyt is rejteget számunkra, és szomorúságot is, gyászt, de a palotában nem azt kapták amire vártak. Szerencsétlen gyerekeknek nincs egy nyugodt percük sem. Amit kapnak és látnak az csak az első nap. David, aki a palotabeli gyerekek vezetője, megpróbálja az érkező csapatot maga mellé állítani, de mikor elúsznak a rózsaszín felhők, és a felszín alá tudnak tekinteni, kiderül az igazság, és innen is el akarnak menni. Jogos minden kételkedésük, félelmük, ugyanis David az új felnőttmentes világban egy királyságot akar felvirágoztatni.


A csapaton kívül több másik gyereket is megismerhetünk, többek között Sam és Callum. Sam a 9 éves kisgyerek nagyon a szívemhez nőtt. Sokkal borzalmasabb dolgokat kellett egyedül átélnie mint a csapattársainak. Szegény már csapdába esett mikor az író adott mellé egy társat, és én akkor megnyugodtam. Callum viszont más tészta. Róla nem olvashatunk sokat, de megérdemelte azt a pár fejezetet amiben szerepelhetett.

Nagyon izgalmas a könyv. Az író mindig tudott valami olyan pluszt adni a jelenetekhez, hogy tűkön ülve olvassa az ember, milyen fordulatok lesznek, milyen borzalmak adódnak, amiket szerencsétlen gyerekeknek túl kell élniük. Mert itt ez volt a fő szempont, a mottó: Minden napot túlélni!
Sok volt benne a veszekedés, a fölényeskedés, a hatalomratörés vágya, de sajnos egy ilyen világban, ahol nincs más csak pusztulás, nem tud másképpen gondolkodni az ember. Féltek, és csak élni akartak rettegés nélkül. Viszont ebben a helyzetben nézeteltérések adódnak, így óhatatlan ha összecsapnak a gyerekek fölött az indulatok.
Nagyon várom a folytatást, hogy mi lesz a gyerekekkel, és a csapatba verődött felnőttekkel akik forradalmat szerveznek a buta fejükkel. Szerintem lesz itt még sírás, féltés, és remélem egy kis boldogságot is belecsempész a szerző.


Az egész könyv megfelelően volt felépítve. A szereplőknek jól volt kialakítva jellemük, a személyiségük. Mindegyiknek volt valamiben erőssége amiben jobb volt a többinél. Számomra ez 5 csillag. Remek könyv. Ajánlanám azoknak akik szeretnek izgulni, és nem tartanak egy kis gusztustalanságtól. Köszönöm az Athenaeum kiadónak. Remélem a második részt is hamarosan kiadják. :)

Ez a könyv szintén egy recenzió példány számomra. Amit ezúton is köszönök az Athenaeum kiadónak. Sok blogger írt már ezekről a recenziós könyvekről, talán egyszer én is írok a témával kapcsolatban egy kis szösszenetet.

De most amiről írni fogok Jodi Picoult: Életszikra című könyve. Érdekes témát boncolgatott, az abortuszt.

"Az élet úgy is halálos; senki nem éli túl."

Mesélek kicsit a történetről, hogy hogyan próbálta az írónő bizonyos keretek között az olvasó tudtára adni, hogy mi is zajlik a nagyvilágban a jogokról. A női, illetve a meg nem született, magzatok jogairól.



A könyv konkrétan egy fegyveres túszejtésről szól. A túszejtő bosszút áll lányáért, aki gyógyszeresen egy abortuszt csinált magának. A család eléggé vallásos és amint kiderült, hogy a lányának a vetéléshez bármi köze van az Egészségközpontnak, ő maga egyedül bement ebbe a klinikába és őrült módon elkezdett lövöldözni, túszokat ejtett, megsebesített embereket. Nem bírta elviselni hogy az unokáját megölték.
Közben a helyszínre érkezett a rendőrség és Hugh a túsztárgyaló, felvette a kapcsolatot Georgeval. Próbálta élve kimenteni az embereket.
Nem utolsósorban kiderült, hogy Hugh lánya és a "testvére" is bent van. Bex, Hugh "testvére" elkísérte Wrent, Hugh lányát fogamzásgátló tablettákért a klinikára. Rosszkor voltak rossz helyen. Nem sokon múlt az életük. Bexnek életveszélyes sérülést okozott a túszejtő, Wren pedig az utolsó pillanatban majdnem meghalt.
Tehát a lényeg ennek a könyvnek az, hogy vannak akik ellenzik az abortuszt, ezek leginkább vallásos emberek és vannak akik támogatják. Ugyanis egyes esetekben igen is szükség lehet egy ilyen döntést meghozni. Például mikor kiderül, hogy beteg a magzat, valami rendellenességet ismertek fel nála, vagy ha kiskorú esik teherbe akarata ellenére.

"...micsoda fenekestül felfordult világ az, ahol egy abortuszra tovább kell várni, mint a fegyverviselési engedélyre."

Ahogy a könyvben is szerepel, mindenki csak akkor hozza meg ezt a döntést, mikor átgondolta az összes lehetőséget és a legvégén kénytelen az abortusz mellett dönteni, mert tudja hogy abból valakinek kára keletkezik. Leginkább a babáknak.
Nehéz erről úgy írni, hogy mind a két félnek megfeleljen a mi álláspontunk.

Nekem van 2 egészséges gyermekem, viszont abortuszom is volt. A legelső babánknak sajnos nem volt szívhangja, és a szervezetem elkezdte felszívni. Muszáj volt kivenni, mert máskülönben fertőzést kaphattam volna. Nem akartam személyeskedni, csak gondoltam leírom mennyire jó dolog, hogy idáig eljutott az orvostudomány. Kicsit eltértem az könyvtől, bocsánat!

"Szülőnek lenni olyan, mint szappanbuborékot tartani a kezedben, amit óvni kell, miközben ejtőernyővel kiugrasz egy gépből, megmászol egy hegyláncot, majd háborúba mész."

Visszatérve... nekem kicsit csalódás volt, hogy sikertörténet nem szerepelt benne. Egy terhes nő volt jelen benne aki az is maradt. Ő nem akarta elvetetni a gyermekét, de ennyi... Nem volt benne példa, a pozitív hozzáállás a terhességhez. Elképzelhető ez azért volt, mivel egy abortusz klinikán voltunk a történetben.

Összességében tetszettek a szereplők, bár nem nőttek a szívemhez. Jók voltak a párbeszédek. Kaptunk mindenkinek a múltjába egy kis betekintést. Az író elmesélte, hogy miért kerültek a klinikára a kismamák, hogyan estek teherbe. Számomra nem volt a legizgalmasabb könyv, kicsit el is húztam az olvasását. Érdekes volt a téma, a felvezetés, az hogy visszafelé olvastuk azt az egy napot. Jelenleg itt a történet elejére voltam kíváncsi nem a végére. De összességében nem nagyon hozott lázba. Ettől függetlenül szerintem fogok még Jodi Picoult könyveket olvasni. Csillagot viszont 3,5 adnék.


A könyv legvégén a tényállások érdekfeszítőek voltak. Az Egyesült Államokra és Kanadára vonatkozó "abortusz ellenes aktivisták által elkövetett erőszakos bűncselekmények statisztikája" nagyon magas volt. Érdekes, hogy ennyi erőszak létezik csak az abortusszal kapcsolatban.

A borítója a könyvnek nagyon szép. Passzol a címhez is, és a történethez is. Ugyanis olvashatunk arról, hogy mikor megfogan egy kisbaba, akkor egy kis apró fényjelenséget lehet észrevenni. Egy életszikra. Frappáns! Egy kis tüzijáték. :)

Az Athenaeum kiadó megajándékozott engem, ezzel a fantasztikus könyvvel. A kezembe veszem... megcsodálom... megszagolom... és elmosolyodom. Egy új könyv, ami az enyém. Érdekesnek tartottam a borítóját, kíváncsi voltam, hogy mit is jelent az, amit legelőször megláttam. Utána elolvastam a fülszöveget... innentől kezdve erősen érdeklődtem, ugyan mit rejthet ez a borító? Mikor a végére értem, magamban gratuláltam Szurovecz Kittinek, az írónőnek. Eszméletlen amit összehozott. Ámulatba ejtő, elgondolkodtató.


Na, de akkor mesélek egy kicsit arról ami Pannával és Miával történt akkor, amikor olvastam.

Panna, egy 16 éves lázadó kamasz, aki Budapesten a Rózsadombon lakik. Éppen szét mennek a szülei, így vigasztalást keres a szerelménél Dávidnál. Csakhogy, mikor várják a vacsorát, a pizzafutár helyett két ember dúlja fel meghitt estéjüket. Dávid valami rossz dologba ütötte az orrát. Tartozik az alvilág egy jelentős alakjának. Nincs pénze, és amíg nem szerzi meg az összeset, kamatostul együtt, elviszik Pannát zálogba. (Itt persze kiderül, hogy hamisan ítéli meg Panna Dávidot. Sokkal rosszabb a helyzet.) Onnantól kezdve már nem kislány, megváltozik az élete. Ahova vitték, ott bezárva tartják a lányokat. Ha kell drogoztatják őket, vagy megverik, de minden este ki kell állniuk az utcára és árulni a testüket, ha akarják, ha nem. Itt ismerkedett meg Miával, aki szintén 16 éves. Cserkeszről jött a stricijével saját akaratából, mert szó szerint nem volt mit ennie a családjának. Felelősnek érezte magát, csak ő  menthette meg a testvéreit a haláltól, az éhinségtől. Már egy éve dolgozott Pesten amikor behurcolták Pannát az ő szobájába. Ez a két lány annyira el van veszve, hogy egymásnál keresik a vígaszt. Legjobb barátnők lesznek. Nem akarják visszaadni Pannát. Az emberrablók vezetője, Oszkár, úgy gondolja majd eladja külföldre. Így még több pénzt kap érte. Szép lány és még szűz. Szökést terveznek a lányok. A helyzet súlyossága ellenére jól és gyorsan sikerült. Itt kezdődik a közös életük, aminek az elején még borzalmasabb esetekkel kell szembenézniük.

"Ez a lány egy kisemmizett angyal. És ki veszi észre, hogy mennyire értékes? Hogy mennyi szeretet van a szívében? Megmentett engem. Most rajtam a sor, hogy megmentsem őt. Segíteni akarok neki, hogy egyszer majd boldog élete lehessen. "

Amit ebből lehetett következtetni, hogy keményen az erőszakról és a prostitúcióról szól ez a regény. Nagyon durván és tabuk nélkül le van írva, hogy mi is folyik ott ahova senki nem szeretne kerülni. Két nap alatt kiolvastam a könyvet. Eközben a szívem kalapált, majd' kiugrott a helyéről, lerágtam a 10 ujjamról az összes körmöt, lélegzetvisszafojtva és könnyes szemmel olvastam mit átél ez a két lány. Amilyen sérelmeket, megaláztatásokat kaptak... köszönöm nem kérek belőle.



Sok trágár szavakkal is találkoztam a könyvben. Lehet hogy valakit ez bánt, de ahhoz hogy Mia múltját, származását illetve a mostani foglalkozását tudja az író hitelesíteni, szerintem elengedhetetlen. Minden szereplővel annyira tudtam megismerkedni amennyire kell. Megfelelő arányokban voltak a főszereplők és mellékszereplők is feltüntetve.

"Jaj, Panka! Bár küldenél valami jelet, hogy reménykedhessek, amitől elhinném, hogy igenis túl lehet élni ezt az egészet, hogy lesz majd Alkonyat-maraton. De olyan távol kerültél, hogy úgy érzem, csak álmodtalak."

A horrormese legvégén Mia élete teljesen megváltozik. Olyan élete lehetett, amiről álmodni sem mert. Egy olyan lány volt, akinek semmi nem jutott csak a szenvedés. A könyv címe is teljesen tud azonosulni Mia helyzetével. Ő a kisemmizett angyal. Egy gyönyörűség, akit kihasználnak minden értelemben. Az élet, amiért annyira megkínozta, hatalmas ajándékot ad Miának. A boldog életet.


Köszönöm az Athenaeum kiadónak, hogy ilyen nyíltan álltak velem szemben. Köszönöm Szurovecz Kittinek, hogy megalkotta ezt a remekművet.
Hamarosan jövök egy újabb regénnyel. Sziasztok!