Könyvfalók

    Mai mércével a gyermek Nikola nem csupán különcnek számítana, hanem kimondottan pszichológiai esetnek minősülne. Legalább is erre a következtetésre jutottam a könyv első bekezdéseit olvasva. Egy fiú, aki a képzeletében megjelenő tárgyakhoz beszél... Ugye, igazam van! Sőt, ha tudjuk, hogy édesapja is hasonló "tünetekkel" élt, hát felvetne további egészség hogyléti kérdést.
   Szóval teljesen másra számítottam, amikor kezembe vettem diáklétem egyik "mumusát" jelképező vaskos kötetet. Az egész éven át tartó körözés a fizika körül november elején csúcsosodott ki, amikor felgyúltak a karácsonyi fények. Elérkezett az idő. Már nem uralkodhatott tovább rajtam. Fellapoztam és a fenti döbbenet után kezdett igazán érdekelni a történet. A tudósok is emberek.
    A fény gyermeke 1856. július 10-én éjfélkor, egy villámcsapás fényénél született. Ez a kezdet szinte előrevetítette egész életfolyamát.(csakhogy stílusos szerű legyek) Gyermekkora után tanulmányait és kísérleteit Budapesten folytatta. Itt érte élete első idegösszeomlása, melyből felgyógyulva látomásszerűen megjelent előtte a váltómotor működési elve.( Ekkor még csak egyenáramú kísérletek zajlottak, gyerekcipőben.) Dolgozott ő Párizsban az Edison cég kirendeltségében, majd 1884-ben megérkezett New Yorkba. Nem sokat működött más szárnysegédje ként. Nem tűrte az alárendelt szerepet. 7 év alatt jutott el arra a szintre, hogy a szabadalmi jutalékaiból megélt és minden figyelmét laboratóriumi munkáira fordíthatta. Jelleméről legtöbben a felfedezései kapcsán adott újságírói interjúkból lehet következtetni. Számomra úgy tűnik, hogy nem sok szerénységet vitt magával az Újvilágba. Nem csupán a fizika mindenhatóságát hirdeti az a beszámolója, melyben a szemet dicsőíti, mint a saját szervezetének legfejlettebb szervét. Szerinte két irányba működik: befogadja a természeti jelenségeket és megmutatja számára a gondolatai képét. Kevés emberrel tartott őszintén szoros kapcsolatot. Barátja lett Mark Twainnek. Hosszú éjszakákon át meséltek egymásnak gyönyörű víziókról. Lehet, hogy ennek köszönhető A titokzatos idegen megszületése. Tudományos munkásságáról csak annyit írnék, hogy a számtalan kísérletének leírást olyan izgalmakkal olvastam, mint a legjobb krimik fordulati csúcspontjait. Aztán, amikor (feltételezhetően) a Tunguska- robbanást ő idézte elő, úgy éreztem, hogy egy kissé megborult szegény a sok áramütés következtében. Idősebb korában választott nemzetének újságíróit látta vendégül évente, születésnapi ebédre. Extra fura, ugye?!
   Nem bántam meg, hogy a mélyen filozofikus tartalmakkal bővelkedő műre szántam két hónapot életemből. A szerző nagyon alapos munkát kívánt végezni és a leghitesebb módon kívánta Tesla örökségét őrizni. Ennek érdekében számos idézettel látta el munkáját, ami teljesen feldobta a sok műszaki leírást. Azért szebb kivitelű lett volna az adott szakaszokat hangsúlyosabb betűtípussal elkülöníteni. Sajnáltam viszont a kötet második részében halmozódó ismétléseket. Ha már nem tankönyvnek szánták, az olvasónak kissé unalmas így. Fenntartotta bennem végig a feszültséget a titkosított találmányok sora, melyek megértését, vagy inkább gazdasági kiaknázását nem bízzák az átlag emberre...
   Nagyon köszönöm a lehetőséget a Mai-könyv csapatának, mert hitték is, meg nem is ;-) , de rám bízták könyvüket! Tanuljunk, gyarapodjunk tudásban!
  Olvassátok!

   Üdvözlettel, Tiszavirág
 

Megadatott az a lehetőség, hogy egy nagyon érdekes, izgalmas könyvet olvashattam. Athenaeum kiadó jóvoltából. Számomra nagyon új volt ez a műfaj, ez a világ. Nem olvastam még olyan könyvet, ami egy, a bolygónkon kívüli történetet mutat be, sőt ráadásul minden sor igaz. Ugyanis létezik egy Tim Peake nevezetű angol úriember, aki elmeséli nekünk, hogyan is jutott el a világűrbe, a Nemzetközi Űrállomás fedélzetére.

A könyv eleje konkrétan arról szól, hogy mennyi mindent kell tanulni ahhoz, hogy talán egyszer az ember kijusson a világűrbe. Kell ehhez egy elhivatottság. Csak úgy, minden okos embernek biztosan nem sikerülne. Annyi mindent letett az asztalra ez az ember, hogy igazán megérdemelte a munkája gyümölcsét. Egyébként nem is ez volt az álma a tanulmánya elején, hogy asztronauta legyen, hanem mindvégig pilóta akart lenni. Imádta gyerekkora óta a repülőgépeket, és már élete korai szakaszában eldöntötte hogy ezzel szeretne foglalkozni. Meg is volt hozzá az esze. Sőt, mondhatni maximálisan kitanulta a szakmát. Számára 2008-ban kezdődött a változás, amikor is az Európai Űrügynökség asztronautákat keresett. Tim Peake számára ez a pálya csúcsa volt. Rengeteg repülési órával a háta mögött, és a tesztpilóta diplomájával sikeresen felvették, majd kiképezték. Annyira nyitott volt ez az ember, nem is volt kérdéses, hogy minden ágazatát az asztronautai tananyagoknak sikeresen teljesíti, kisebb-nagyobb erőfeszítésekkell.


Na, és most ahogy pár mondatban leírtam hogyan is került ide ez az ember, a könyv nagyobb részében azt részletezi, mit élt át ezek után. Milyen érzés volt egy 300 tonnás rakétával utazni, ami tízszer olyan gyors mint a puskagolyó sebessége? Milyen munkákat végeztek az űrállomáson 6 hónapon keresztül? Hogyan tudtak enni, aludni, a wc-t használni?

"Kíváncsi faj lévén egész életünkben képesek vagyunk a tanulásra. De ahhoz, hogy tanuljunk, felfedeznünk is kell, tesztelni, kipróbálni új dolgokat, és időnként le kell térnünk a jól bejárt útról. Azzal, hogy kaptunk egy egészséges adag kíváncsiságot a genetikai összetételünkhöz, az evolúció valódi tanulógéppé formál minket. ...Mindenesetre ha egybolygós faj maradunk, akkor az elkerülhetetlen igazság nem más, mint hogy a kihalás felé tartunk."

Szinte az egész könyv kérdésekből és feleletekből áll. Azokat a leveleket próbálta megválaszolni Tim ebben a könyvben, amiket a földre visszatérése után kapott a rajongóitól. Szerepelnek benne hétköznapi életvitellel kapcsolatos kérdések az űrállomásról, illetve a szakmához igazodó kíváncsiskodók is voltak. Utóbbival kapcsolatosan sok szakszavak voltak benne, de ami egy kicsit is bonyolult lett volna egy átlagembernek, azt próbálták rajzokkal bebizonyítani, hátha úgy érthetőbb. Illetve pár darab képet is láthatunk a könyvben, különböző szakaszairól egy asztronauta kiképzéséről valamint utazásáról, földönkívüli életéről.




Azt biztos lehet mondani erre a könyvre, hogy érdekes, és nagyon sok mindent megtanulhat belőle az olvasó. Akár több részletben is el lehet olvasni, mert ez nem olyan egybefüggő olvasmány mint egy regény, hanem több fejezetre van osztva, és más-más témát boncolgat az író.


Tehát aki a kezébe veszi ezt a könyvet, biztosan okosabb lesz valamivel.
A könyv témája szuper. Számomra voltak érdekes és kevésbé érdekes részek. Ezért is írtam, hogy lehet kisebb szünetekkel is olvasni. Amikor az embernek olyan kedve van, hogy tanulni akar egy kicsit, előveszi a könyvet, és olvas belőle egy pár darab kérdés-felelet összeállítást.
A borító viszont csodás. A kék és az arany szín nagyon passzol egymáshoz. A stílusa részemről olyan mintha egy tankönyvet kidekorált volna egy diák.
Borító 5 csillag, a tartalom 4 csillag. Én maradnék a 4 csillagnál ami nálam a végeredmény.
Azoknak ajánlom akik egy kicsit ki akarnak lépni a komfortzónából, a regények világából, és szeretnének többet megtudni egy asztronauta életéről, valamint mi zajlik a Földön túl. Nagyon sok érdekesség és tudomány van benne.
Kedvet kaptál egy kis űrutazásra? :)

Athenaeum kiadó, köszöszönöm! :)