Annak idején, amikor Nicolas Evans könyveket olvastam (A suttogó, A csapda, Viharhegy), nagy vágyam volt A füstlovagot is beszerezni, de akkor nem találtam se könyvtárban, se máshol. Aztán évekkel később (most) az almádi könyvtárban rábukkantam.
Nos, ahhoz képest, hogy évekig vártam rá, iszonyú lassan és nehezen kezdtem neki az olvasásnak, nem is nagyon kötött le az elején, hosszú napokat kihagytam. Pedig az alaptörténet itt is izgalmas, sőt, a szerelmi szál is kiemelkedett szerepet kap benne.
Egy közeli tisztáson fiatalkorú bűnözők táboroznak... Valaki közülük azonban már soha nem fog hazatérni, hiába érkeznek idejében a füslovagok, Connor Ford és Ed Tully, a hegyi erdőtüzekben különleges oltási és mentési feladatokat ellátó ejtőernyősök. Mindketten szerelmesek Juliába, és Julia is szereti mindkettőjüket, de a hegyen bekövetkezett tragédia választásra kényszeríti...
A lángoló tűz pusztít és néha választásra kényszerít. A füstlovagok az életüket kockáztatják, és van, hogy már ők sem tudnak segíteni.
A regényben, még a tragédia előtt, megismerhetjük Edet és Connort, a két jóbarátot, valamit a női főszereplő Juliát és életét. Ez a szerelmi háromszög adja az alapját a történetnek.
A hegyen bekövetkezett tűz- és haláleset után Connor külön úton indul tovább: veszélyes, háborús területeken lesz tudósító. Ed és Julia összeházasodnak és gyermeket szeretének. Itt is bejön egy elég különös csavar a történetbe, amikor is a régi barátság és a bizalom is előtérbe kerül. Majd újabb, hosszú évek telnek el, és újabb változások jönnek Julia életébe. Ilyenkor már picit sejtettem a végkifejletet (ami szerintem egyértelmű volt), de addig még történik pár kaland és fordulat.
Szépen megírt regény ez is, akárcsak a korábbiak, nem csupán tűzről-pusztításról szól, mégha a címe szinte csak azt sugallja, inkább a romantikus szál emelkedik ki belőle. Sajnálom, hogy olyan nehezen kezdtem neki, szerintem csak nem voltam ráhangolódva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése