Valló László: Emlékké válok magam is... (Fekete István élete)

Teljesen véletlenül alakult úgy, hogy épp a Tüskevár után akadt a kezembe Fekete István életrajza. Amikor belekezdtem, nem is nagyon tetszett, annyi idézettel van tele, hogy azt gondoltam, kár volt megírni, inkább olvasson az ember Fekete Istvánt, ha már egyszer tőle idézett oldalakat olvas. Aztán azért találtam benne mást is, egyre jobban megtetszett, és azt is beismertem, hogy hiszen nem olvastam az összes könyvét, nem leszek kevesebb az idézetektől sem :)

Aztán az olvasásba belemélyedve egyre jobban élveztem. Jó volt egyre többet megtudni a gyermek, majd a fiatal Fekete Istvánról, aki 1900-ban született két kislány után, szigorúan nevelő apja egyetlen fiaként, egy kis somogyi faluban - ezt nem is tudtam, jó volt megtudni, hogy földim. Aztán már nagyon fiatal korában jöttek a háború viszontagságai, majd a továbbtanulás, és a természethez, az állatokhoz mindig is vonzódó, szemlélődő fiatalember egy baranyai birtokon lett segéd-gazdatiszt. Itt ismerte meg leendő feleségét és kezdett olyan állást keresni, amivel majd el tudja tartani a családját. Ezt Ajka közelében találta meg egy másik birtokon, itt töltött hosszú éveket, itt foglalkozott sokat növénytermesztéssel, állattenyésztéssel, szerintem innen ihletődik a Tüskevár és a Téli berek István bácsija. És élete más pontjain is olyan érdekes volt megtalálni az ismerős pontokat, a regényszereplőket, néha csak helyszínek formájában. Bütyök ihletője például a Kondoray Béla (nem tévedés, tényleg K-val) nevű gyerekkori barátja, Matuláé a valós Matula Gergely, a Lutra folyópartja abból az időből származik, amikor halászatot oktatott Kunszentmártonban. Nem konkrét embereket, helyeket írt meg, ezek csak ihletadók voltak, a másik oldalról nézve pedig emléket állított, tiszteletét fejezte ki ezek felé az emberek felé. 

Mindig írt. Naplót már gyerekkorában is, aztán jöttek az első elbeszélések. Az első megjelent regénye A koppányi aga testamentuma volt, ezt egy pályázatra írta. A második világháború után félreállították, nem könnyen jelent meg új műve, az ifjúsági kiadó azért nem jelentette meg, mert felnőtt irodalomnak gondolta, egy felnőtt könyvkiadó pedig ifjúságinak... Aztán csak megjelent, ez volt a Kele, és innentől megtört a jég.

Sokat megtudni a magánéletéről is, két gyermeke született, feleségével mindvégig kitartottak egymás mellett. Tetszett, ahogy az életrajzíró, aki nyilván rengeteg Feketét olvasott könyve írása közben, munkája során egyre inkább átveszi alanya stílusát, és egészen "feketés" mondatok, költői képek születnek a tolla nyomán.

Fekete István hetven évet élt, ez az életrajz méltó összefoglalása ezeknek az éveknek, egy nagy író emlékének.