Teljesen véletlenül alakult úgy, hogy épp a Tüskevár után akadt a
kezembe Fekete István életrajza. Amikor belekezdtem, nem is nagyon
tetszett, annyi idézettel van tele, hogy azt gondoltam, kár volt
megírni, inkább olvasson az ember Fekete Istvánt, ha már egyszer tőle
idézett oldalakat olvas. Aztán azért találtam benne mást is, egyre
jobban megtetszett, és azt is beismertem, hogy hiszen nem olvastam az
összes könyvét, nem leszek kevesebb az idézetektől sem :)
Aztán az olvasásba belemélyedve egyre jobban élveztem. Jó volt egyre
többet megtudni a gyermek, majd a fiatal Fekete Istvánról, aki 1900-ban
született két kislány után, szigorúan nevelő apja egyetlen fiaként, egy
kis somogyi faluban - ezt nem is tudtam, jó volt megtudni, hogy földim.
Aztán már nagyon fiatal korában jöttek a háború viszontagságai, majd a továbbtanulás, és a természethez, az állatokhoz mindig is vonzódó, szemlélődő
fiatalember egy baranyai birtokon lett segéd-gazdatiszt. Itt ismerte meg
leendő feleségét és kezdett olyan állást keresni, amivel majd el tudja
tartani a családját. Ezt Ajka közelében találta meg egy másik birtokon,
itt töltött hosszú éveket, itt foglalkozott sokat növénytermesztéssel,
állattenyésztéssel, szerintem innen ihletődik a Tüskevár és a Téli berek
István bácsija. És élete más pontjain is olyan érdekes volt megtalálni
az ismerős pontokat, a regényszereplőket, néha csak helyszínek
formájában. Bütyök ihletője például a Kondoray Béla (nem tévedés, tényleg K-val) nevű gyerekkori
barátja, Matuláé a valós Matula Gergely, a Lutra folyópartja abból az
időből származik, amikor halászatot oktatott Kunszentmártonban. Nem
konkrét embereket, helyeket írt meg, ezek csak ihletadók voltak, a másik
oldalról nézve pedig emléket állított, tiszteletét fejezte ki ezek felé
az emberek felé.
Mindig írt. Naplót már gyerekkorában is, aztán jöttek az első
elbeszélések. Az első megjelent regénye A koppányi aga testamentuma
volt, ezt egy pályázatra írta. A második világháború után
félreállították, nem könnyen jelent meg új műve, az ifjúsági kiadó azért
nem jelentette meg, mert felnőtt irodalomnak gondolta, egy felnőtt
könyvkiadó pedig ifjúságinak... Aztán csak megjelent, ez volt a Kele, és
innentől megtört a jég.
Sokat megtudni a magánéletéről is, két gyermeke született, feleségével
mindvégig kitartottak egymás mellett. Tetszett, ahogy az életrajzíró, aki nyilván rengeteg Feketét olvasott könyve írása közben, munkája során egyre inkább átveszi alanya stílusát, és egészen "feketés" mondatok, költői képek születnek a tolla nyomán.
Fekete István hetven évet élt, ez
az életrajz méltó összefoglalása ezeknek az éveknek, egy nagy író emlékének.
én most kezdtem olvasni és nagyon tetszik, a természeti képek egyedi megjelenítése páratlan élményt ad az olvasás során csak ajánlani tudom....
VálaszTörlés