2012. május 1., kedd

Mark Haddon: A kutya különös esete az éjszakában

A kutya halott volt. Egy vasvilla állt ki belőle. A villa hegye egészen keresztülmehetett rajta, és a földbe szúródhatott, mert a villa nem dőlt el.

A történet főszereplője Christopher John Francis Boone. Ismeri a prímszámokat 7507-ig, és szabadidejében a kettő hatványait számolja ki. Ám nem érez érzelmeket sem Wellington, a kutya, sem apja, sem senki más iránt, emellett rendkívül furcsa szokásokkal rendelkezik.

A könyv érdekessége nem is a történet, illetve annak elemei, sokkal inkább az autista és Asperger-szindrómás Christopher által használt stílus, és az ő gondolkodásmódjával elmesélt verzió.

A könyv a történet, és Christopher gondolatainak váltakozása, annak egyvelege. A történet elemeit elválasztó részek általában jól kiegészítik a történetet, megismerhetjük az autisták életét, gondolkodásmódját. Ezen kívül matematikai és fizikai tudásunk is bővülhet olvasás közben, megismerhetjük például a Monty Hall-problémát. Néhol azonban már unalmassá válik, például amikor Sherlock Holmes történetek elemzését olvashatjuk.

Christopher-nek rengeteg furcsa szokása van. Például ki nem állhatja a barna és a sárga színeket (az okokról egy listát is közöl), viszont imádja a piros színt, ezért külön ételfestéket tart magánál. Asperger-szindrómája miatt pedig nem tudja feldolgozni a túl sok becsorduló információt, ilyenkor a földre kuporodik, és hangosan nyög.

A szokásostól eltérően már a történet közepén tudjuk, ki volt Wellington, a kutya gyilkosa, ám ezzel nem zárul le a történet. Christopher ugyanis információkat szerez halottnak vélt anyjáról. A történet végét nem írom le, ugyanis már csak ezért is érdemes elolvasni a könyvet. Happy end-del végződik, ám az író (rossz tulajdonságához hűen) nem zárja le teljesen a történetet, nem varr el minden szálat.

Összegzés: Kifejezetten tetszett a történet megragadó stílusa, erre a könyvre is érvényes a "még egy fejezet, és leteszem" effekt. Az alaphelyzet egyszerűnek tűnik, de nem az, ez is fokozza a mű hangulatát.
A
Whitbread Book Awards-on a 2003-as év könyve lett, 2004-ben pedig a Commonwealth alapítvány legjobb első könyvnek járó díját kapta meg érte Mark Haddon.

0 hozzászólás:

Megjegyzés küldése