2011. július 29., péntek

Az olvasás 7 hete- 4.

17:39 0 Hozzászólás
Olyan gyorsan telnek a hetek, hogy csak kapkodom a fejemet, el is érkeztünk Az olvasás 7 hetének 4. hetéhez. Az e heti témák ezek:
"Védőbeszéd a szépirodalom mellett
Védőbeszéd a szórakoztató irodalom mellett
Ha a kedvenc írójával/íróival készíthetne interjú, ki lenne/kik lennének a kiválasztott(ak)?
A Moly.hu könyves közösségi oldal népszerűsítése"
És akkor én most egy újabb egyveleget rittyentek össze. :o)

Védőbeszédet kéne írni a szép- ill. a szórakoztató irodalom mellett, de igazán ez nem fog menni, mert úgy érzem, egyik műfajnak sincs szüksége védőbeszédre. Vannak, akik inkább a szépirodalmat kedvelik, mások a szórakoztató irodalmat és vannak, akik mind a kettőt. Ízlések és pofonok, egyedül csak azt nem szeretem, ha bármely tábor lenézi a másikat.
Futottam már bele én is olyan véleménybe, hogy az illető szerint aki szórakoztató irodalmat olvas, az nyilván azért teszi, mert a komolyabb műveket nem tudná megérteni.:oS Érdekesnek tartom az elméletet.
Én olyan 22-23 éves koromig jóformán csak szépirodalmat olvastam, azon belül is inkább klasszikusokat. Szórakoztató irodalomra sem erőm, sem időm nem volt már. Aztán ahogy elkezdődött egy új szakasz az életemben, lehetőségem nyílt arra, hogy más műfajok felé is tudjak kacsingatni és falni kezdtem a szórakoztató irodalmat. Sokáig egyfajta korszakaim voltak, amikor hetekig, hónapokig csak romantikus regényeket olvastam, majd orvosi krimiket, történelmi regényeket és így tovább, most amolyan egyveleges időszakomat élem. Előfordulhat, hogy akik megnézik miket olvastam mostanság, mikről írtam, meg se fordulna ezek alapján a fejükben, hogy nagyon sok klasszikust, szépirodalmat olvastam már eddig és nagyon sok ilyen művet ismerek. A lényeg az, hogy úgy érzem semmit se lehet kikövetkeztetni abból, hogy ki mit olvas, milyen műfajt kedvel inkább.
Ma már a könyvek a pihenést jelentik nekem. Amikor esténként lefekszek az ágyba, Gyerkőcöm alszik, próbálom a mindennapi gondokat elfelejteni és csak olvasok, olvasok.

Nincs sok kedvenc íróm, de aki elsőre eszembe jutott, az Lőrincz L. László volt. Nagyon sok, többnyire régebbi regényét olvastam (a párom adta a kezembe az első regényt tőle, ugyanis ő is nagyon szereti az írót). De J. K. Rowling előtt is boldogan ülnék megszeppenve. :oD Ugyanakkor Jodi Picoult, Juliette Benzoni, Susan Collins regényeit is nagyon szeretem. A régebbiek közül pedig Dumas nagy-nagy kedvenc és Puskint is nagyon szeretem, legalábbis az Anyegin nagy kedvencem. A hazaik közül Gárdonyi és Jókai művei fogtak meg nagyon. De még tudnék sorolgatni. :o)

Ami a moly.hu-t illeti. Egy könyves közösségről van szó, ha még valaki nem ismerné az oldalt. Nagyon sokan vagyunk már regisztrálva, könyveket lehet véleményezni, értékelni, üzenetet váltani egymással, "beszélgetni", könyveket adni-venni-cserélni-kölcsön kérni.
Nekem szokásommá vált, hogy mielőtt vennék egy könyvet, elolvasom az értékeléseket róla és előfordulhat, hogy befolyásolnak.
A következő olvasmányom kiválasztásában is az értékelések, mások ottani véleményei is sokat nyomnak a latba. Vagy felkeltik az érdeklődésemet vagy elérik azt, hogy a listámon hátrébb kerüljön. Rengeteg olyan könyv van, amire ott hívták fel a figyelmemet, ottani ajánlások miatt olvastam el és sok olyan regény is, amikbe lehet nem is botlottam volna bele, ha ott nem említik meg őket.
Ha valaki szeret olvasni, akkor mindenképp a moly-on a helye. :o)

Az e heti könyv pedig, amit ajánlok figyelmetekbe, az egyik kedvencem Dumastól. :o)

"Ez a regény valószínűleg a világirodalom egyik legolvasottabb könyve. A szerelem, az árulás, a bosszú Dumas regénye nélkül mind másmilyen arcot viselne. Akár a bibliai Jób története, olyan példázatértékűvé lett ennek a mára már klasszikussá érett regénynek az üzenete is: nincs kiúttalan helyzet, a gonoszság, bármilyen agyafúrtan tervelték is ki, legyőzhető. Az ifjú tengerész, Edmond Dantes, akire felhőtlen boldogság várhatna gyönyörű menyasszonya oldalán, a sors kifürkészhetetlen akaratából az emberi irigység, gonoszság és a politikai érdek csapdájába kerül. Esküvője napján letartóztatják, If várába kerül, örökös fogságba, a szabadulás minden reménye nélkül... "
Folytatás...
írta dátum: Nincsenek megjegyzések:

2011. július 27., szerda

Az olvasás 7 hete - 4.

9:00 0 Hozzászólás
Védőbeszédek
Úgy döntöttem, egyik műfajt sem hagyom cserben, mindkettőt megvédem :) Mivel olvasok szépirodalmat is, ill. szórakoztató irodalmat is, összegzem a "jó pontjaikat", és eloszlatom a tévhiteket, pl. hogy a szépirodalom csak unalmas, a szórakoztató meg csak gagyi lehet.

Védőbeszéd a szépirodalmi művek mellett
- Nyelvezetileg szebbek, jobb a megfogalmazásuk, nagyobb szókincsük - ezáltal a Te szókincsed is bővülni fog, jobban tudsz majd írni, fogalmazni - ez nagyon fontos egy bloggernek, vagy akár fiatal könyvírónak.
- Értéket közvetít, gondolatokat ébreszt, mindig valami többet ad
- Van néhány olyan alap mű, ami kell az általános műveltséghez, magyarul ciki, ha nem olvastad
- Egy szépirodalmi mű is lehet szórakoztató, vicces, humoros

Néhány kedvenc szépirodalmi mű az elmúlt fél év olvasásaiból: Jókai Mór: Az aranyember, José Saramago: Vakság, Spiró György: Tavaszi tárlat, Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka

Védőbeszéd a szórakoztató irodalom mellett
- Kikapcsolja az agyat, esti levezetőnek tökéletes (vagy ha csak valami lazára vágysz épp)
- Könnyed megfogalmazás, gyorsan lehet vele haladni
- A nevében is benne van, hogy szórakoztat - egy kis humor, egy kis romantika, néha nem is kell több
- Egy szórakoztató mű is lehet elgondolkodtató, vagy találhatóak benne nagyon jó  gondolatok

Néhány emlékezetes szórakoztató mű az elmúlt időszakból: David Safiner: Pocsék karma, Marina Fiorato: A muránói üvegfúvó, Fejős Éva: Bangkok, tranzit, Agatha Christie: Tíz kicsi néger (csak hogy egy krimit bevegyünk a sorba).
Folytatás...
írta dátum: Nincsenek megjegyzések:

2011. július 22., péntek

Az olvasás 7 hete- 3.

16:36 0 Hozzászólás
És íme, elérkeztünk Az olvasás 7 hetének 3. hetéhez. A mostani téma amit választottam:

"Mi alapján értékel egy könyvet?"

Eléggé érzelgős ember vagyok, az érzelmeim vezetnek egy könyv értékelésénél is. Biztos van olyan blogger, aki az érzelmeit háttérbe tudja szorítani és tárgyilagosan értékeli az adott olvasmányát, átlátva a hibáit és az erősségeit, én nem ilyen vagyok. Ha egy történet megfogott, a hibái eltörpülnek a szememben. (Ha meg nem tetszett, akkor felerősödnek.)
Igazán akkor nyeri el egy történet a tetszésemet, ha eléri nálam azt, hogy az olvasása során belecsöppenjek. Ilyenkor látom magam előtt az eseményeket, mintha filmet néznék.

A csillagozásnál ezeket a szempontokat szoktam szem előtt tartani és ezek alapján értékelek:
- Mennyire tetszett? (Történet, stílus, fogalmazásmód, mennyire volt hiteles, stb.) Nagyon szeretem azokat a történeteket, amikben van történelem, izgalom, fordulat, egy kis romantika és mindez nagyon jó stílusban megírva. Most így hirtelen a Párizs fehér fényei jut eszembe, ami nagyon tetszett és ezek mind megtalálhatóak benne.
- A karakterek szimpatikusak voltak-e, kiemelkedtek-e a történetből vagy pedig megmaradtak pusztán csak szereplőknek? Szeretem látni magam előtt a szereplőket, amikor megelevenednek a leírtak alapján, szeretem érezni az érzelmeiket. Ha ez nem jön össze, az érzelmeik csak leírt szavak, akkor nagy eséllyel 4-esnél jobbat nem fogok adni az adott könyvre.
- Láttam-e magam előtt film szerűen a történteket? Ez nálam a film effektus, hihetetlen élmény. Ilyenkor megszűnik a külvilág, mintha egy másik világba csöppennék, ott vagyok a történetben, a szemem előtt játszódik minden.
- Izgalmasnak találtam?
Ha ezekre a válasz igen, akkor nagy eséllyel 4 vagy 5 csillagot adok. A fordulatok meg csak dobnak rajta.
A 4 és az 5 csillag között az a különbség, hogy az 5 csillagért valami pluszt kell éreznem, ami miatt számomra felejthetetlenné válik. Ez lehet negatív (falhoz vágós könyvek) vagy pozitív (pityergős-megható, vidám, elgondolkodtató, stb.) is.
A 3 csillag a közepes, amolyan elment kategória, ritkán szoktam ennél kevesebbet adni, de ha mégis, akkor az a könyv nagyon nem jött be. Alapjáraton nagyon lágyszívű vagyok, de ha valami nem tetszik, akkor az nem tetszik, megkapja az 1 vagy a 2 csillagot, attól függően mennyire nem nyerte el a tetszésemet.

Ennyi. Igazán nehéz is megfogalmazni, mert az egész érzés. Érzem, hogy mennyire tetszett és az alapján értékelek. Bár, volt már olyan, hogy olvastam egy adott könyvet, abban a pillanatban teljesen odáig voltam érte, mert épp érzelgős hangulatban voltam, majd eltelt pár hét és kicsit másképp éreztem már. :o) Ezért is szoktam az utóbbi időben várni a bejegyzések megírásával akár heteket is. Ilyenkor hagyom ülepedni a benyomásaimat.
Folytatás...
írta dátum: Nincsenek megjegyzések:

2011. július 20., szerda

Az olvasás 7 hete - 3.

9:00 0 Hozzászólás
Mi alapján választja ki a következő olvasmányát?
Jó kérdés. Az egyik döntő szempont az, hogy mit olvastam előtte. Nyilván egy komolyabb, szépirodalmi mű után valami könnyedebbre vágyom, ill. egy nyomasztó krimi után is jól jön valami egyszerűbb. Szóval szeretem váltogatni a stílusokat. Egy kis romantikus, egy kis krimi, egy kis életrajzi, egy kis ifjúsági stb.
Másrészt, attól is függ, épp milyen időszakom van. Egy húzós munkanap végén nyilván nem kezdek bele egy mély lélekábrázolású műbe, inkább egy szórakoztató olvasmánnyal vezetem le a napom.
A harmadik, ami befolyásolja következő olvasmányomat, azok természetesen a könyves blogok - és  ezzel meg is válaszolom a Van-e hatása egy-egy könyves blognak az olvasásra? kérdést. Igen, van hatása, mert ha egy könyves blogban találok egy olyan ajánlót, ami felkelti az érdeklődésemet, én is el akarom olvasni minél előbb az adott művet.
Az egy másik kérdés, mi van, ha több elolvasandó könyv is sorakozik a polcomon. Ilyenkor komoly dilemma, melyikkel kezdek, van, hogy beleolvasok mindegyiknek az elejébe, aztán az már adja magát, melyikkel folytassam.
Folytatás...
írta dátum: Nincsenek megjegyzések:

2011. július 15., péntek

Az olvasás 7 hete- 2.

12:00 0 Hozzászólás
És eljött Az olvasás 7 hetének második hete. :o)
Eredetileg csak az e-bookokról és a könyvekről szerettem volna írni, de most megszállt az ihlet még 2 témával kapcsolatban is, így ez most egy egyveleges bejegyzés lesz.

"Könyvtár vagy könyvvásárlás? E-book vagy könyv? Sorozatok: olvas-e, gyűjt-e sorozatokat?"

GYES-en lévő anyukaként nem vet fel a pénz jelenleg, de mindig is nagyon megfontoltam vásároltam könyveket. Inkább könyvtár párti vagyok, ha mégis vásárlásra adom a fejemet, akkor lesem az akciókat és csak olyan könyvre vetem ki a hálómat, amire nagyon kíváncsi vagyok, így ritkán szoktam mellé lőni. Igazán nem tudom, hogy a kis magánkönyvtáram mennyi példányt tesz ki, ugyanis jelenleg csak 1 könyvespolcunk van, amire kb. 150 könyv fél rá, a többi szekrényekben, szekrényeken, dobozokban van. Nagy álmom, hogy egyszer a nappalinak az összes fala könyvekkel legyen tele, de ez azért még biztos odébb van. ;o)

És, hogy e-book vagy könyv? Az utóbbi időkben egyre többször botlok e-bookos tapasztalatokba. Míg kb. olyan fél éve szigorúan elzárkóztam az e-booktól mondván, hogy mű, nincs meg a papír élménye, a lapozás, a KÖNYV, ma már kicsit másképp gondolom.
Praktikusnak tartom, rengeteg könyvet tud tárolni a memóriája, amik bármikor és bárhol előhívhatóak.
Ugyanakkor nem "könyv" olyan értelemben. Nem kézzel fogható, nem olyan zizegős, illatos, lapozós. Szeretem nézegetni a könyveimet a polcokon, rendezgetni őket, levenni, beléjük lapozni, ezt az érzést az e-book nem tudja visszaadni. Viszont, mint már említettem, praktikus. Akár egy kisebb könyvtárat is cipelhetünk így magunkkal.
Gyermekkoromban a bakelitlemezek élték virágkorukat, el se tudtuk képzelni, hogy valaha is lesz CD, DVD-ről nem is beszélve és így tovább. Úgy gondoltuk, hogy a bakelit örök. Viszont mégis leáldozott a csillaga. Néha beagyalok azon, hogy ez vajon megtörténhet-e a könyvekkel is?
Úgy gondolom, hogy a mi életünkben még nem fogja átvenni az uralmat az e-book, de a jövő mindenképp az övé a technikai fejlődés miatt. És el fog jönni az az idő, amikor a nyomtatott könyv olyan ritkaság lesz, mint manapság a bakelit.

Gyűjtök-e sorozatokat? Ahogy ránézek a polcomra, ami egyből szemez szúr, az a Harry Potter összes része. :o) Féltett Kincsem, Gyerkőc még a közelükbe se mehet, szóval igen. Ha egy sorozat igazán megfog, addig nem nyugszom, amíg az összes részét be nem szerzem, viszont nem vagyok olyan hű de nagy gyűjtő, összesen 3 sorozatom van meg teljesen és egy folyamatban. Kimondott gyűjtőnek nem tartom magamat.
Olvasni olvasok sorozatokat, de ha nem fog meg egy része, akkor nem érzek késztetést arra, hogy igenis elolvassam az összes folytatást.

A heti könyv pedig, amit ajánlanék, a sorozatokból kiindulva nem más, mint a Harry Potter első része. :o)

"Harry Potter kisfiú, történetünk kezdetén 11 éves, valamint varázsló is, talán a leghatalmasabb varázsló, a kiválasztott, aki meg tud küzdeni a gonosz erőivel, erről azonban fogalma sincs. (..) Harry aztán egy napon levelet kap, pontosabban néhány tízezer levelet, a biztonság kedvéért, mivel a nagybácsi elkobzós kedve magasra hág, amelyből megtudja, hogy a következő szemesztert Roxfortban kezdheti, a világ legnevesebb bentlakásos varázslóiskolájában, amely nem kis mértékben hasonlít a brit iskolarendszer hírhedett public schooljaira, talán attól eltekintve, hogy koedukált."


Az e-bookos kép illusztráció!
Folytatás...
írta dátum: Nincsenek megjegyzések:

2011. július 13., szerda

Az olvasás 7 hete - 2.

9:00 0 Hozzászólás
Könyvtár vagy könyvvásárlás?
Mind a kettő. 
Könyvtárba kb. 3-4 hetente járok. Előtte a honlapjukon megnézem, bent van-e  a könyv, amit kinéztem (pl. a moly-on vagy könyves blogokban), és már eleve határozott céllal megyek oda. Vagy, a másik lehetőség, hogy csak bolyongok a polcok között, ill. megnézem, milyen új könyvek érkeztek A könyvtár lényege szerintem, hogy több könyvet is beszerezz, olyanokat, amelyeket nem biztos, hogy megvennél. Illetve már nem kaphatóak. Talán ez a legnagyobb különbség a könyvtár és a könyvvásárlás között: vásárolni új könyveket vásárolunk, kölcsönözni meg régebbieket is.

Könyvet vásárolni csak ritkábban, kb. kéthavonta szoktam. Illetve ünnepekkor (pl. karácsony, születés- és/vagy névnap) kérek rá pénzt. Általában ilyenkor olyan könyveket nézek ki, amelyeket később is, ill. többször is szívesen elolvasok.
Ám mi van akkor, ha új megjelenésű könyvet olvasnál, de 1. megvenni drágállod, 2. a könyvtárban meg várólista van rá, szóval látható időn  belül lehetetlenség kikölcsönözni? Már több helyen is működik az ún. Első Könyvsiker Kölcsönző, ahol 500 Ft-ért olvashatod el a legújabb könyveket. (Részletek itt.)
Mondjuk mostanában eléggé elhanyagoltam a könyvkölcsönzőt, mivel az elmúlt időszakban a családtagoktól és barátoktól is több könyvet kaptam kölcsön, így kissé felhalmozódtak az olvasmányaim.

Összesítve: mostanság inkább könyvtárba jártam, mint vásároltam, ám már nézegetem az új megjelenésű könyveket is, mivel közeleg a névnapom és a születésnapom :)
Folytatás...
írta dátum: Nincsenek megjegyzések:

2011. július 8., péntek

Az olvasás 7 hete-1.

10:10 0 Hozzászólás

"Ki adott először könyvet a kezébe? Kinek a hatására kezdett el olvasni?"

Túl sok emlékem nincs arról, hogy a szüleim sokszor olvastak volna kiskoromban mesét nekem, viszont arra élénken emlékszem, hogy esténként sokszor ültem a nagymamám mellett, aki épp belemerült az olvasott könyvébe és közben azt játszottam, hogy én is olvasok. Néztem a mesekönyveket, a képek alapján történeteket találtam ki és egyszerűen nem értettem, hogy a betűk hogy állnak neki össze szavakká, mert nekem csak betűk maradtak. Úgy éreztem, hogy csak is varázslat lehet és rettentően vártam, hogy végre én is megtanulhassak olvasni.
Egyértelműen azok az olvasós esték varázsai alapozták meg a könyvszeretetemet, amikor úgy éreztem, varázslat az egész.

Az első könyv, amit végig olvastam, a Vuk volt. Szinte az egész nyári szünet ráment az elolvasására, de olyan büszke voltam amikor befejeztem, hogy utána boldogan mentem ki a szüleimhez, újságoltam nekik, hogy elolvastam életem első könyvét. Majd pedig kértem is a következő áldozatot.
A szüleim nem voltak erre a rohamra felkészülve, viszont nagyon sok Delfin könyvük volt, így hosszas válogatás után megkaptam az első nem kötelező olvasmányomat, Lester del Reytől, A szökevény robotot. És onnantól kezdve nem volt megállás. Összeszámolni se tudnám mennyi könyvet olvastam már el életem során.

Ami pedig A szökevény robotot illeti.
Eddig 1X olvastam el, kb. 20 évvel ezelőtt. Pár évvel ezelőtt beugrott a történet, de egyszerűen nem jutott eszembe a címe. Annyi maradt meg bennem, hogy a jövőben játszódik, szerepel benne egy kisfiú és egy robot. Végül pár hónappal ezelőtt a molyon találtam rá teljesen véletlenül. Hihetetlen élmény volt. :o)

Minden héten fogok egy könyvet is ajánlani nektek, ami valamiért fontos a számomra. A heti könyvajánló mi más is lehetne, mint A szökevény robot. :o)
"Abban a messzi, jövendő világban, amelyről ez az érdekes és nagyon izgalmas regény szól, a robotok már olyan mindennapos segítőtársai lesznek az embernek, mint manapság például a kutyák. Így aztán nem csoda, hogy a regény ifjú hőse, Paul és kedves robotja, Rex között őszinte jó barátság támad. Amikor a körülmények elszakítják egymástól a két pajtást, vállalnak minden veszélyt, minden megpróbáltatást és minden izgalmas kalandot, csakhogy ismét összetalálkozhassanak. E könyv írója hiszi és vallja, hogy a gépek sosem ellenségei, hanem mindig jó barátai lesznek az embereknek."
Folytatás...
írta dátum: Nincsenek megjegyzések:

2011. július 6., szerda

Az Olvasás 7 hete - Az első könyvélmény(ek)

9:00 1 Hozzászólás
Pici gyerekként nekem is sok színes mesekönyvem volt. Az egyik kedvencem, ami még ma is megvan a szüleimnél, nem más, mint a Pitypang, a hiú oroszlán. Pitypang vendégségbe hivatalos, és túlságosan ki akar öltözni, még fodrászhoz is elmegy - a végén persze megjárja. (Utánanéztem, antikváriumokban még kapható!)

Később, olyan óvodás lehettem, mikor nagymamám, aki nagyon sokat vigyázott rám meg a húgomra, minden délután, kakaó és kifli kíséretében felolvasott nekünk a Minden napra egy mese c. mesekönyvből. Szerintem a 80-as években minden gyerek ismerte ezt a könyvet, amely az év 365 napjára tartogat különböző meséket.

A harmadik könyv, amit kiemelnék, már iskolás koromhoz kötődik. Ez pedig nem más, mint Eric Knight: Lassie hazatér regénye. Nagyon szerettem ezt a könyvet, a mai napig az egyik legkedvesebb olvasmányomként tartom számon! Elejétől a végéig kiolvastam az apró betűs könyvet, amely még ma is megvan nekem. Nagyon szerettem mindig is az állatokat, ezért is lett ez a kedvenc regényem akkoriban. (Ezzel a borítóval van meg nekem, ld. kép.)
Ezek voltak tehát az én első könyvélményeim, amikre még most, felnőtt fejjel is szívesen emlékszem.
Folytatás...
# adaptáció # filmek
írta dátum: 1 megjegyzés:
Kategóriák: ,

2011. július 3., vasárnap

128 éve született Franz Kafka

6:42 0 Hozzászólás
Franz Kafka (Prága, 1883. július 3. – Kierling, 1924. június 3.) a 20. század egyik legkiemelkedőbb írója.

„Én intenzíven magamba szívtam annak a kornak minden negatív elemét, amelyben éltem."

Élete
Kafka középosztálybeli német zsidó családban született Csehországban, ami akkor az Osztrák–Magyar Monarchia része volt. Apja Hermann Kafka kereskedő (1852–1931), anyja Julie Kafka, sz. Löwy (1856–1934) Bár anyanyelve német volt, Kafka gyermekkorában megtanult csehül és egész életében folyékonyan beszélte. Valamennyire értett franciául is, kedvenc szerzője Flaubert volt. Nagy tisztelője volt Napóleonnak. Testvérei közül a két fiú: Georg és Heinrich még kiskorában meghalt, három leánytestvére Elli, Valli és Ottla.

1889 és 1893 között Kafka a prágai Deutsche Knabenschuléba járt (német fiúiskola). 1901-ben érettségizett, 1906-ra pedig elvégezte a jogi egyetemet, és egy biztosítótársaságnál kezdett dolgozni. Ebben az időben kezdett írni. 1917-től tuberkulózisban szenvedett, családja ápolta, főként Ottla nevű testvére, akivel sok közös vonása volt.

Az aszketizmust és önmegvetést, mely összekapcsolódott Kafka nevével, jól mutatják az ő, valamint családtagjai és barátai levelei, ezt azonban saját környezetükben kell vizsgálnunk. Krónikus – elképzelhető, hogy pszichoszomatikus – betegségben szenvedett, a tuberkulózison kívül migrénes rohamok, álmatlanság és emésztési zavarok is gyötörték. Rengeteg természetes gyógymódot kipróbált, a vegetáriánus étkezéstől a pasztörizálatlan tej nagymértékű fogyasztásáig (lehetséges, hogy ez utóbbi idézte elő tuberkulózisát). Feltehetőleg krónikus depresszióban szenvedett. Ez nagy mértékben fokozta önkritikára való hajlamát.

Még iskolaévei alatt aktív szerepet vállalt irodalmi és társas események megszervezésében. Sokat tett a jiddis színház előadásainak szervezéséért is. Bár félt attól, hogy mások fizikailag és szellemileg is taszítónak találják, elbűvölt másokat vonzó, fiús külsejével, csendes viselkedésével, intelligenciájával és fanyar humorérzékével.

Kafka kapcsolata zsarnokoskodásra hajlamos apjával írásainak egyik fontos elemét szolgáltatta. Az 1920-as évek elején viszonya volt Milena Jesenská cseh újságírónő-, írónővel. 1923-ban rövid időre Berlinbe költözött, hogy kiszakítsa magát családja befolyása alól és az írásra koncentrálhasson. Mikor betegsége rosszabbodott, visszatért Prágába, majd egy Bécs melletti szanatóriumba ment, ahol 1924-ben elhunyt. Halálát feltehetőleg éhezés okozta, mert állapota miatt az evés rendkívüli fájdalommal járt, és az intravénás táplálást akkor még nem fejlesztették ki. Testét visszavitték Prágába, és a prága-zizkovi zsidó temetőben helyezték örök nyugalomra 1924. június 11-én.

Életében csak néhány novellája jelent meg, és csak kevés figyelem irányult rá. Halála előtt utasította barátját és irodalmi ügynökét, Max Brodot, hogy írásait semmisítse meg. Szerelme, Dora Dymant eleget tett kérésének, és a nála lévő műveket megsemmisítette, Brod azonban nem engedelmeskedett, és gondoskodott róla, hogy kiadják a műveket, melyek hamarosan magukra vonták az irodalomkedvelők és a kritikusok figyelmét. Kafka minden kiadott művét németül írta.

Munkássága
Kafka írásai híresek a pszichológiai és fizikai részletességről, a paradoxonok és abszurditások előfordulásáról, és a rémálmokba illően kínos helyzetek leírásairól. Leghíresebb novellái közé tartoznak Az átváltozás, Az éhezőművész, A fegyencgyarmaton, híres regényei pedig A per, Amerika (az eredetihez közelebb álló új fordítás címe Az elkallódott fiú) és A kastély.

Kafka műveiben a szereplők gyakran találják szembe magukat lehetetlenül összetett helyzetekkel, és bár mindent elkövetnek, hogy úrrá legyenek a helyzeten, a rideg, személytelen világ, melyben élnek, ellehetetleníti kísérleteiket. A kastély című regényben például K.-t hivatalnokok és szabályok sora gátolja meg abban, hogy bejusson a kastélyba.

Az, hogy keveri a részletes, valóságszerű leírásokat a bizarr, szürreális eseményekkel, Kafka stílusának egyik meghatározó eleme. A furcsa jelenségeket gyakran személytelen, tényszerű hangon közli, mely erősíti a történetekben jelenlévő érzelmi konfliktus hatását, mert a traumatikus eseményeket hétköznapivá minősíti, csak újabb láncszemmé a kegyetlen, logikátlan események sorában. Kafka írásai hatással voltak az argentin Jorge Luis Borgesre és a kolumbiai Gabriel García Márquezre, akiknek több műve tükrözi ezt a „hétköznapi lehetetlen” stílust.

Néhány visszatérő motívum Kafka műveiben: abszurditás, átalakulás (fizikai és szellemi értelemben is), böjt és éhezés, bűntudat (gyakran bármilyen tényleges vagy logikusan elképzelhető ok nélkül), elidegenedés/elszigeteltség, értelmetlenség, formalitás (írói stílusban és a szereplők viselkedésében is), hiábavalóság, jelentéktelenség, labirintusok (a figyelemelterelő összetettség érzése), megérkezés hiánya (a szereplők gyakran indulnak útnak, de sosem érnek célba), művészi/konzumerista dinamika, kegyetlenség, kétség, sötét humor, szorongás, természet és technológia ellentéte, transzcendencia (nem feltétlenül spirituális értelemben, hanem mint menekülés a társadalom és a szellem korlátai közül), úr/szolga vagy domináns/alávetett dinamika, végtelenség.

Kritikai értelmezés
Kafka műveit sokan a modernizmus vagy a mágikus realizmus jellemzőihez kapcsoltan próbálják értelmezni. A műveit átható reménytelenséget és abszurditást az egzisztencializmus jellegzetességének tartják. Mások a marxizmus jeleit kutatták abban, ahogy kifigurázza a bürokráciát olyan műveiben, mint például A fegyencgyarmaton, A per és A kastély. Mások a judaizmus lencséjén át próbálták magyarázni munkáit (mivel Kafka zsidó volt és érdekelte a zsidó kultúra, bár életében csak viszonylag későn fordult felé); Borges tett néhány jó megfigyelést ebben a tekintetben. Megint mások freudi módon próbálták értelmezni írásait (a családjához fűződő viszonya miatt), vagy allegóriaként az Isten-kutatásra (többek között Thomas Mann is ezt az elméletet pártfogolta.) Az elidegenedés, üldöztetés motívumainak előtérbe helyezését – főként Marthe Robert munkáiban – Gilles Deleuze és Felix Guattari kritikája ihlette, ők ugyanis úgy tartották, Kafka sokkal több, mint a dühből író, magányos alak sztereotípiája, és írásai sokkal szándékosabbak, bomlasztóbbak és „örömtelibbek”, mint amilyennek tűnnek.

Kafka filmen
  • Orson Welles 1962-ben írta és rendezte A per filmváltozatát, Anthony Perkins főszereplésével. Welles ezt tartotta legjobb filmjének.
  • 1991-ben készült el egy film, melyben Jeremy Irons alakítja Kafkát. A Steven Soderbergh által rendezett filmben keverednek a Kafka életéből vett elemek az írásaiból származókkal, többé-kevésbé életrajzi filmben bemutatva életét és munkásságát. A történet szerint Kafka nyomoz egy kollégája eltűnésének ügyében. A cselekmény végigviszi a nézőt Kafka több művén is, főként A kastélyon és A peren.
  • Franz Kafka's 'It's a Wonderful Life' (Franz Kafka: Csodálatos élet, 1993.): egy rövidfilm, melyet Peter Capaldi írt és rendezett. Richard E. Grant alakítja Kafkát. A filmben Az átváltozás keveredik Frank Capra Csodálatos élet című művével, rendkívül érdekes eredménnyel.
  • Metamorphosis (1987)
  • Die Verwandlung (1975)
  • Förvandlingen (1976) 
  • The Metamorphosis of Franz Kafka, r: Carlos Atanes (1993)
  • Prevrashcheniye (2002) 
  • Menschenkörper (2004) 
  • A Country Doctor (2007) japán anime az Egy falusi orvos alapján 
(Forrás: wikipedia.hu)
Folytatás...
# életrajz # Tudni jó
írta dátum: Nincsenek megjegyzések:
Kategóriák: ,

2011. július 1., péntek

Könyvajánló

9:14 0 Hozzászólás

Képes Magyar Zenetörténet
Angol változat: Music in Hungary / An Illustrated History

Szerkesztő: Kárpáti János
Az angol változat fordítója: Bernard Adams

A korábbi magyar nyelvű kiadás átdolgozott és bővített változata, illetve annak angol nyelvű változata a zenénk iránt érdeklődő külföldiek számára. Nem rendszeres zenetörténet, hanem egyes korszakokra (a Kárpát-medence zenei élete a honfoglalás előtt, a magyar gregoriánum, a reformáció és ellenreformáció zenéje, városaink zenéje a 18. században, a nemzeti opera kezdetei, a Monarchia operettje, a népzenei revival és a magyar néptánc) és kiemelkedő muzsikusokra (Bakfark Bálint, Joseph Haydn, Liszt Ferenc, Erkel Ferenc, Kálmán Imre, Bartók Béla, Kodály Zoltán, Ligeti György) koncentrálva rajzolja meg a magyarországi zenei fejlődés ívét. A 20. századi zeneszerzést és előadó-művészetet külön fejezetek foglalják össze. A könyv tanulmányait hazai zenetörténészek, az egyes témák legelismertebb képviselői írták. Az album több mint 400 színes illusztrációt tartalmaz, amelyek 40 hazai és külföldi gyűjteményből, illetve magángyűjtőktől származnak. Egyes témákat hangzó zene is illusztrál: 2 CD-n mintegy 140 percnyi muzsika az aquincumi orgona hangjától Kurtág György dalaiig.

Terjedelem: 320 oldal
Méret: 207×290 mm
Kötés: Egészvászon keménytábla, védőborítóval
Ár magyar: 9.990 Ft
Ár angol: 12.990 Ft
ISBN magyar: 978 615 5062 02 5
ISBN angol: 978 615 5062 01 8

Folytatás...
# könyves hírek-megjelenések
írta dátum: Nincsenek megjegyzések:
Kategóriák:

Follow Us @soratemplates