Confess-Vallomás
Könyv és
sorozatértékelés
Mi mindent érdemes kockára tenni a szerelemért?
Auburn Reed huszonegy éves korára már mindent elveszített, ami valaha
fontos volt neki. A lány azért küzd, hogy újra felépítse romba dőlt életét, így
csakis kitűzött céljaira összpontosít, és nem engedheti meg magának a hibákat.
De amikor munkát keresve belép egy dallasi műterembe, váratlanul éri az erős
vonzalom, ami elfogja az ott dolgozó titokzatos művész, Owen Gentry iránt.
Most az egyszer Auburn mer kockáztatni, és a szívére hallgat, ám
hamarosan felfedezi, hogy Owen súlyos titkot rejteget. Múltjának árnya
tönkretehet mindent, ami fontos Auburn számára, és a lány egyedül úgy teheti
sínre az életét, ha kizárja belőle a fiút.
Ahhoz, hogy megmentse a kapcsolatukat, Owennek nincs más dolga, csak
vallomást tenni. Ám ebben az esetben a vallomás sokkal ártalmasabb lehet, mint
maga a bűn.
Annyi mindent tudnék mondani erről a könyvről, amiből
nemrégiben Amerikában egy mini sorozatot is készítettek, hogy nem is tudom, mivel
kezdhetném.
Maga a történet elragadott, magába szippantott és olyan
kérdéseket vetett fel bennem, amik sokáig foglalkoztattak még a könyv
befejezése után is.
A továbbiakban spoileresen
folytatom!
Bár a történet elég szomorúan
indul, hiszen szörnyű végignézni azt, ahogy Auburn elveszíti Adamet, de talán
nem is ez a legmegrázóbb pillanata a könyvnek, hanem amikor Auburn az újból
rátaláló igaz szerelemről mond le egy nagyobb jó érdekében.
AJ érdekében, aki mint később
kiderül Auburn kisfia, képes lenne lemondani Owenről és arról a szerelemről,
ami kezdettől fogva természetesen alakult ki közöttük. Egy olyan helyzetbe
kerülnek bele, amiből nincs menekvés, hiszen vagy AJ-t veszíti el, vagy Owent.
A választás nem könnyű, és szerintem Auburn legnagyobb érdeme, anyaként és mint
szereplőként is az, hogy képes lenne lemondani a saját boldogságáról, hogy a
kisfiának jobb legyen.
Hihetetlenül önzetlen, és nagyon
sokat szenved azért, hogy visszakaphassa a kisfiát. Megmondom őszintén a
történet elején nagyon utáltam Lydiát, aki ugye kisajátítja AJ-t, de aztán
rájöttem, hogy ő sem rosszat akar, egyszerűen csak túlságosan ragaszkodik a kis
unokájához, akiben a nemrég meghalt fiát látja, akivel talán őt próbálja
pótolni.
Owen, a férfifőszereplő
lenyűgözött. Ő nem csak egy sekélyes, jól kinéző, csábos művészsrác, sokkal
több van benne, mint amennyit elsőre gondolnánk. Neki sem könnyű az élete a
baleset után, de egyszerűen olyan szép gesztus tőle, amit tesz az apjáért. Valamilyen
szinten ő is feláldozza magát, hiszen jól tudja, hogy ha börtönbe kerül, többé
nem lehet Auburn-nel.
Az utolsó szereplő, akit még
szeretnék megemlíteni nektek az Trey, Adam testvére, aki rendőrként dolgozik,
és egyfajta nagybácsi szerepet tölt be AJ életében. Ő az aki rendszeresen
meglátogatja Auburn és próbál róla gondoskodni. A történet elején nagyon
szimpatikus volt, hiszen nem hiszem, hogy elvárható lenne valakitől, hogy a
halott öccse barátnőjét gondozza, pedig ő megteszi.
Aztán Trey szépen lassan
beleszeret Auburn-be, és itt kezdődnek a problémák. Talán ez az egyetlen rész,
amit nem szerettem a könyvben. Annyira megkedveltem Treyt és utána akkora
csalódást okozott. És miközben fogtam a fejem és azt gondoltam magamban, hogy
miért ismertem ennyire félre, azon gondolkodtam, milyen rosszul érezheti most
magát. Bár elfogadhatatlanul viselkedett Owennel és Auburn-nel is, de azért
kicsit sajnáltam, hiszen arról ő nem tehet, hogy a lány, akibe beleszeretett
nem szereti viszont.
Úgy érzem egy kicsit el lettek
túlozva azok a személyiségjegyek, amik rossz színben akarták feltüntetni őt.
Egyáltalán nem illett össze a végére azzal a személlyel, akit még az elején
megismerhettünk. Bár aztán lehet, hogy csak az elején volt képmutató, de azért
sajnáltam szegényt, hogy Colleen Hoover ennyire elbánt vele.
Nem szeretném már sokáig
szaporítani a szót, de könyv egyedisége mellett nem mehetek el. Ugye Owen egy
művész srác, aki a hozzá bedobott névtelen vallomásokból készít festményeket.
Két nagyon fontos dolgot szeretnék
ezzel kapcsolatban elmondani. Az egyik az, hogy a vallomások, amik a könyvben
találhatóak, egytől egyig igazak, valós emberek névtelen vallomásai, amiket az
írónő felhasznált a történetéhez.
A másik pedig, hogy szerencsénkre
a képek, amiket Owen fest a történet szerint, nem csak képzeletbeli képek,
hanem tényleg léteznek.
Az írónő Danny O’Connor festőművész,
a valóságban is létező képeit építette bele a történetbe, és ha nem tudnám,
hogy ezek a festmények már előtte is léteztek, teljesen elhinném, hogy a festő
csak a történethez festette a képeket.
Itt egy kis ízelítő a képekből,
amiket egyébként a könyvben is megtaláltok.
"Örökké szeretni foglak. Még akkor is amikor már nem tudlak"
"Néha arra gondolok, hogy talán még a halál is könnyebb lenne, mint a fiam anyjának lenni."
Ez pedig a két kiadás ( a magyar
és az angol) borítói. Nekem mind a kettő nagyon tetszik, talán az eredeti
kicsit jobban kifejezi a történetet, a festékfoltok utalnak Owenre és a képekre,
míg itthon megoldották azzal, hogy egy élőszereplős borított választottak. Persze
az is nagyon tetszik, főleg miután megnéztem a sorozatot.
Apropó sorozat. Miután elolvastam
a könyvet, megnéztem a sorozatot is. Szerencsére nem sok mindent változtattak a
könyvhöz képest, adaptáció lévén elég hiteles. Amit változtattak is, az is
olyan kis csekélység, hogy abszolút lenyelhető.
Szóval mindenképp ajánlom, hogy a
könyv elolvasása után nézzétek meg a sorozatot is. Nagyon rövid, 7-szer 20
perc. De remek kikapcsolódás és így egy kicsit tovább hat a történet varázsa.
Összegzés: 5-ből 4 csillagot
kapna tőlem, nagyon tetszett, rendkívül kedves történet, mely nem csak egy
tipikus szerelmes történt, a festmények és a vallomások sok plusz beletesznek,
de a Trey szál nem nyerte el a tetszésemet. Ettől függetlenül érdemes
elolvasni.
