Aztán jött egy minden könyvmoly számára kihagyhatatlan ajánlat, a Borzongató szeretetcsomag, azaz, hogy a kiadó a megrendelt könyvhöz/könyvekhez egy ajándék kötetet is tett. Én két könyvvel szemeztem: a Kilenc perccel és az Ellopott Babácskákkal. Utóbbit szerkesztő társam, Bea már olvasta és arra is emlékeztem, hogy tetszett neki. Biztos, ami biztos alapon, azért egy csoportban feltettem a kérdést, ki melyiket ajánlja. A döntésemben ugyanis cseppet sem segített, hogy a moly.hu-n mindkét könyv azonos értékelésre állt. A csoportban igazából mindkét könyvet dicsérték, de azt írták, miért nem rendelem meg mindkettőt. :D (Két rendeléstől ugyanis ingyen van a kiszállítás.) Na, eddig tartott az elhatározásom, hogy ebben a hónapban milyen jó leszek, és megkímélem a pénztárcámat. Engedtem a nyomásnak, de milyen jól tettem...
Íme, a szeretetcsomag: az ajándékkönyv Katy Evanstől a Mine lett. :)
Rájöttem, mennyire régen rendeltem már a Könyvmolyképző Kiadótól, pedig egykor a kedvenceim közé tartoztak. Csak aztán valahogy úgy éreztem, 31 évesen kezdek már kicsit "öreg" lenni pl. a Vörös Pöttyös, Rubin Pöttyös könyvekhez, így az utóbbi időben az Álomgyárat részesítettem előnyben. A Kilenc perc elolvasása után viszont jókat derültem magamon, hiszen igenis találni náluk olyan művet, mely nemcsak a fiatalabb korosztály figyelmét köti le. Sőt, a Rázós könyvek kategória kifejezetten 18+-os. De bocsánat a hosszú felvezetőért, most térjünk is rá a könyvre. :)
„Az akkor tizenöt éves Ginny Lemont 1975. május 15-én elrabolják egy bolt elől Fort Lauderdale-ben. Az elkövető az egyik legbrutálisabb dél-floridai motoros banda tagja.
Ginny élete ekkor örökre megváltozik. Új nevet kap, új identitást és egy új életet az Everglades mocsár szélén – egy ijesztő, durva és erőszakos világban, ahol mindenkinek álneve van, a hűség pedig a túlélés kulcsa.
Az egésznek pedig Grizz áll a középpontjában: termetes, sötéten jóképű és ijesztő férfi, aki Ginnyvel valahogy mégis olyan gyengéd, hiszen ő élete egyetlen igaz szerelme.
Így kezdődik az érzelmi megszállottságról és a manipulációról szóló történet, amiben egy környezetéből kiszakított lány kénytelen az egyetlen emberre támaszkodni, akitől figyelmet, szeretetet és gondoskodást kaphat. A fogva tartójára.
Vajon megmentik Ginnyt? Vagy elmenekül? Kiszabadul élve, ha egyáltalán kiszabadul valahogy?”
Érdekes, hogy amint elolvastam a könyvet, már nem is találtam annyira rossznak a borítóját. A férfival kifejezetten tudtam azonosítani Grizzt, inkább a lánnyal kevésbé Ginny-t. Amire viszont rácsodálkoztam, és korábban észre sem vettem, hogy mennyire szép a címben szereplő Kilenc betűtípusa.
Már a történet elején sejteni lehet, hogy nem véletlen a 18+-os, Rázós könyvek kategóriába való besorolás, ugyanis a prológus a jelenben játszódik, és egy kivégzéssel indul. Ezután visszacsöppenünk a múltba, majd megtudjuk, hogyan rabolta el annak idején egy motoros banda tagja az akkoriban 15 éves Ginny-t. Tanúi lehetünk, a lány hogyan illeszkedett be, miként alakult ki egyre gyengédebb kapcsolat a jóképű bandavezér, Grizz és közötte, miért kapta a "Cicc" becenevet. Betekintést nyerhetünk, mivel járhat egy ilyen életforma, mennyi szörnyűséggel kellett szembenéznie a fiatal lánynak.
Szerintem a karakterek nagyon jól ki lettek dolgozva, nekik köszönhetően szinte életre kelt a könyv. De tényleg, ez a történet szintén azok közé tartozik, amit – ha jól megcsinálnának – egyértelműen el tudnék képzelni filmként. A kemény téma ellenére is annyira megfogott a könyv, hogy egyik este elkezdtem, és hajnalig olvastam. Utána, még szintén azon a napon délután pedig be is fejeztem.
Összegzés:
Komolyan bánom, hogy eddig halogattam a könyv elolvasását, mert a szívszorító témája, a leírt borzalmak ellenére is imádtam. Voltak benne olyan párbeszédek, melyek kifejezetten oldották a hangulatot, a vége pedig rengeteg meglepetést tartogatott, sok kérdésre választ kaphattunk. Mivel ez egy trilógia első kötete, nagyon várom a folytatásokat. Minden 18 év feletti kedves olvasónknak csak ajánlani tudom a könyvet!
„– Szeretlek, Ginny. Mindig is szeretni foglak. Ez volt az első és utolsó alkalom, amikor az igazi nevemen szólított.”
„– Nem zavar, mi?
– Nem, kicsit sem zavar.
– Biztos vagy benne?
– Igen, biztos, Grizz. Miből gondolod egyáltalán, hogy zavarna? – kérdeztem kissé túl büszkén.
– Mert fejjel lefelé tartod a könyvet.”
„– Azt akarod mondani, hogy ha valahol felismernének, és lenne rá esély, hogy megmentsenek vagy megtaláljanak, akkor sem mondanál le rólam?
– Soha, Cicc. Soha.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése