Fülszöveg:
A Titánokkal vívott háborúban porrá lett földön Yuko hírhedt törvényen kívüli. Az elárvult lányt már csak szíve haragja élteti. Konok kitartással űzi Corbent, a gyűlölt zsoldosvezért, hogy elégtételt vegyen élete megnyomorítóján. Útja során nem várt társaságba botlik nővére egykori kedvese személyében. Vajk, az életunt kalandor egyetlen célja, hogy felderítse szerelme halálának körülményeit. Az elkövető nyomai a rettegett zsoldossereghez vezetnek.
Yuko és Vajk kényszerű szövetséget kötnek, hogy kézre kerítsék Corbent, a rájuk leselkedő veszélyek mellett azonban saját démonaikkal is meg kell küzdeniük. Hiába a kettejük között kibontakozó érzelmi kötelék, ha a zsoldosvezéren való elégtételt más módon képzelik el. Vajon sikerül felülkerekedniük önös érdekeiken egymás javára?
Martin Kay mesterien kombinálja a YA klasszikus elemeit a manga akciódús cselekményvezetésével egy fantasztikusan felépített posztapokaliptikus westernvilágban.Könnyed és humoros, letehetetlen olvasmány.
A másik szereplő Vajk. Megmondom őszintén engem meglepett a neve. Nekem nem illik bele ebbe a környezetbe, de talán pont ezért különleges. Kiderül, hogy rokoni kapcsolatban vannak, Yuko és Vajk. Remek ez a páros a sztoriban. Vajk a laza, nemtörődöm, mégis óvja a kis inasát.
Yuko pedig pörgős csaj, aki mindenkit csapdába csal, átlát mindenkin. Pattogósabb karakter mint Vajk.
"A lenyugvó napkorong alig derengett át a felhőkön. Amikor utolsó sugarai is a hegyek mögé veszett, percek alatt éjszakai sötétség borult a tájra. Széllökések rázták meg a lombokat, előfutáraként az erdőre zúduló égszakadásnak. A két lovas egymás nyomában botorkált a latyakos ösvényen. Nyakig begombolt kabátjuk alatt vacogó fogakkal tűrték testük kihűlését."
Tehát a könyv első felében kiderül, hogy eléggé erőszakosak tudnak lenni, Yuko illetve Vajk. Tapossák a kilométereket, keresnek valamit, valakit. Vannak gyengédebb jelenetek, vannak erősebbek, de energiájukat és lendületüket nem vesztve haladnak a cél felé, amit semmi áron nem akarnak veszteni.
Később mikor megismerkedünk rosszakarójukkal, nekem kicsit összekuszálós jelenet szerepel a könyvben. Valahogy nem tudtam koncentrálni az eseményekre. Hirtelen üldözés veszi kezdetét, fegyverek ropogása, rohanás, bujkálás. Valahogy nem tudtam követni, hogy most mi van. Lehet ez az én problémám volt, nem voltam jó passzban és ez az olvasás rovására ment, vagy tényleg kusza volt. Nem tudtam elképzelni amit a könyvben olvastam. Ettől eltekintve, mikor a duónk fellélegezhetett, a csetepaté után újra kellemes olvasmány volt aminek folytatását kíváncsian vártam.
Szívemhez közel állt a történet azon része, mikor Vajk szószerint már védelmezte a lányt. Egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Lassan olyan érzések veszik kezdetüket amik a mellkasukat nyomják.
Idővel Yuko múltjáról is lehetett olvasni, ami számomra szívbemarkoló volt. Egy kislány volt az, aki nem tehetett arról, hogy szülei mit tettek világra jövetele előtt, és ez sajnos megpecsételte picinyke életét. Hátha ezután egy kellemes személy óvni és szeretni fogja. Megérdemelné!
"Nem tagadhatsz meg te is úgy, mint ő! Még egyszer nem élném túl."
Amikor azt a szöveget olvastam a hozzá tartozó szövegkörnyezettel, a szívem hasadt meg. Szegény lányt megint elhagyják.
A következő amit nem értettem. Yuko fogja Vajk arcát, már azt hinné az olvasó milyen szép romantikus jelenetet tud elképzelni, erre pofán vág az író és Vajk is Yukot. Milyen elcseszett jelenet. Tátottam a szám és csak a levegő után kapkodtam. Hogy lehet ilyet írni? Az olvasó idegei tönkremennek. :)
Mikor elszaladtak egymás mellől, a pofon után, bíztam benne, hogy Vajk mindig ott lesz Yuko mellett. Ez így is volt. A férfi a nő védőangyala.
Remek jelenet volt mikor a könyv kb 80%-ánál jártam. Jó kis akció volt, a tűz, a bunyó, a puskazörejek, még a párbeszéd is hatalmas volt. Bevolt rezelve a maffia feje mikor a mi hősünkkel állt szembe.
"-Ami azt illeti - jegyezte meg végül -, abban is megállapodtunk, hogy szólni fogsz, mielőtt bajba kever magad. Büntetésből most nem kapsz cukorkát!"
Micsoda vérontás volt a sztori végén. Repültek a végtagok, a fejek. Puska dörrenés és kard suhanás volt minden lépésnél. Kemény ez a csaj és Vajk sem egy anya kicsi fia.
Remek volt a párbeszéd stílusa, nagyon jók voltak a szlengek.
Egy másik vélemény, vagyis inkább megfigyelés: Amíg az író nem kötötte az orromra, hogy vannak a városban mások is, addig nem is gondoltam rájuk. Teljes mértékben azt hittem, hogy egyedül vannak ebben az összecsapásban az ellenfelükkel.
Összességében nagyon jó könyv, tehetséges írónak olvastam el az alkotását. Volt szerencsém egy interjút is készíteni vele, amit korábbi bejegyzéseim között megtalálhattok. Remek, remek! Kérem a következőt, mert nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra. :)
Mikor elolvastam ezt a könyvet, annyit mondtam magamban: Wáó!
Nagyon jó volt! Kérdések merültek fel bennem, amire remélem minél hamarabb megkapom a választ. Remek könyvet hozott össze az író, és a képek csodásak voltak. De miért így kellett befejezni? Annyira akartam hogy legyen egy kis romantika. És a legutolsó mondat... az nagyot ütött! Uramisten! Azt nem szeretném ha Yuko újra háttérbe szorulna. Legyen happy end és minél hamarabb kedves Martin Kay!
Egyébként ha így folytatja az írást, biztosan a nagyok között lesz, jó hamar. :)
Utoljára még annyit. A történet és a borító is 5 csillagot ér.
Köszönöm a könyvet Martin Kaynek, és a Twister kiadónak. Köszönöm hogy ennyire nyitottak és általuk megkaphattam a könyvet. :)
Itt láthattok egy kis részletet a könyvből!
Ezen a linken pedig feltudjátok venni a kapcsolatot az íróval! :)
https://www.facebook.com/martinkaywrites/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése