2018. október 22., hétfő

# kaland # könyv

David Gibbins - Atlantisz - Avagy hogyan tegyél tönkre egy könyvet adatokkal

 
   Kénytelen voltam alcímet adni ezen bejegyzésemnek, mert annyira csalódott voltam, hogy egy ilyen fantasztikus ötletet, Atlantisz eredetének ilyen ötletes és hihető megközelítést ennyire el lehet rontani a túlzásba vitt adatokkal. Ráadásul nem is történelmi vagy régészeti adatokkal, hanem a 21. századi technológia pontos és hiteles közlésének túlzásba vitelével.

   De kezdjük a történettel: Atlantisz felfedezése, ahogy ez azért a címéből sejthető. Adott egy tudós, Jack Howards, aki egy ókori hajóroncs után kutatva véletlenül nyomot talál Atlantiszhoz. Na jó, azért kellett hozzá más is, egy másik nyom Egyiptomban, amit Jack egykori tanára Maurice Hiebermayer talál. A tudós koponyák összeülnek és pár óra leforgása alatt megfejtik hol is van Atlantisz. Na itt kicsit azért forgattam a szemem. Egy papirdarabka és egy megfejthetetlen jeleket tartalmazó érme, négy tudós koponya, s már meg is fejtve az évezredes titok. Szépen lemerülnek és felfedezik az elveszett várost. Se egy csavar, se egy zsákutca, se egy félrevezetés. Ráadásul !!SPOILER,!! mint kiderül Atlantisz csúcsa kilátszi a földből egy vulkanikus sziget formájában a tetején a Stonehengre hasonlító kövekkel. Nahát! És ezt még senki nem vette észre a 21. századig, holott a kis és nagyhajó hajóforgalom az adott körzetben igen jelentős.
   A felfedezés egyetlen nehezítő tényezője egy elsüllyedt tengeralatjáró, ami nemcsak, hogy útban van, de még a rakománya is olyan jelentős, hogy mások figyelmét is felkelti. Ki másét, mint a környék egyik leggonoszabb terroristájáét, aki azonnal a nyomukba ered.

   A könyv pozitívuma a hiteles történelmi háttér, ami nem csoda, mivel az író, Gibbins ókortörténetet, régészetet és művészettörténetet tanított Cambridgben és Liverpoolban. A könyv végén össze is foglalja mindazt az ismeretet, múzeumi kiállítási tárgyat, papíruszt, stb, ami alapján a történet íródott. A negítvum azonban a rettenetesen sok felesleges információ, mint pl: a hajó el volt látva BOFORS 9LV 200 Mark 2 távolságmérővel, vagy Enfield SA80 Mark 2 kézifegyvert használ, illevte "Jack levett egy 9 miliméteres Beretta 92FG-t a nyílásfedél fölötti polcról". Aztán elejt néhány olyan kifejezést, amit a befenteseken kívül egy laikus olvasó tuti nem ért meg, lásd: "Ben bekapcsolt egy kapcsolót a dióda-tranzisztorpulton. Vagy egy másik: "Egyenletesen elosztott bousztrophédon." De a szolenoidtekercsről sincs közelebbi fogalmam és erről sem kapok magyarázatot, így teljesen felesleges információ.

   A könyvet egy rokonom ajánlotta azzal, hogy ha Dan Brown-t szeretem, akkor biztosan ez is tetszeni fog, hisz ugyanúgy nyomkeresés, rejtvényfejtés a történet lényege. De korántsem lehet a kettőt összehasonlítani. Dan Brown a laikus olvasóknak írt a történelmi tényeket a saját szája íze és az adott sztori kívánalmai szerint kiforgatva. Így a történet korántsem nevezhető hitelesnek, viszont rendkívül olvasmányosnak. David Gibbins sztorija azonban a végletekig hiteles, de egyáltalán nem olvasmányos. Rendkívül nehéz volt átrágnaom magam rajta, mert folyamatosan elkalandoztak a gondolataim, egyáltalán nem ragadott magával. Kicsit úgy tűnt, hogy az író a rendelekzésére álló tudásanyag, a fellelhető, dokumentált régészeti eredmények felhasználásval épített egy teóriát Atlantiszról, melyet a köyv utolsó fejezetében a tudósok beszélgetéséből ismerhetünk meg. Ehhez a teóriához írt egy könyvet telezsúfolva technikai adatokkal. Egyszóval Gibbons további könyvei nem fognak felkerülni a polcomra és nem is ajánlom jó szívvel senkinek az olvasást, hacsak nem rajongója a régészetnel és a technológia vívmányainak.

Megjelenés: 2006
Oldalszám: 412
Kiadó: Partvonal Könyvkiadó
Borítás: kötve

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Follow Us @soratemplates