2015. augusztus 18., kedd

Marie Kondo: Rend a lelke mindennek



A minap berágtam és amit csak lehetett eltüntettem. Jó pár zsák egyéb dologtól váltam meg. Sosem voltam az a halmozós ember és utálom a sok porfogót.Ráadásul mérgemben szeretem lefoglalni magam rendrakással. Jó levezetés. Így a nagy rendrakás után tisztábbnak és nyugodtabbnak érzem magam. De mint a könyv is írja, teljesen sosem vagyok elégedett, mert mindig visszavándorolnak a kacatok. Részben az én hibámból, részben a három családtag segítségével.

Így ettől a könyvtől vártam a tökéletes megoldást.
Sok igazságot kaptam. 
"Tüntess el a lakásból minden olyan dolgot, ami nem tesz boldoggá. "
(A takarítószerek sok boldogságot nem okoznak, de azért kellő dolgok, gondolom maradhatnak azért...)
De sok olyan kacat van, amit kapunk, veszünk, gyűjtünk és semmire sem jó. Gyűlik porfogónak feleslegesen. Néha egyik helyről a másikba pakoljuk, de használni sosem fogjuk.
Vagy csak azért tartjuk meg, mert valakitől kaptuk és illik. A sok illik dolog ellepi az életterünk.

"A ruhák felét úgysem használod, nem is használtad sosem vagy oly régen már, hogy csak porfogó. Dobd ki őket vagy ajándékozd el".
Aztán ha meghízok, lefogyok vehetek megint újakat. Mondjuk ez az én hibám. Egy tökéletes életben a súlyom állandó(és alacsony)lenne, így nem kell változtatnom a méreteket. 
Viszont amit nem is hordtam sosem, az tényleg felesleges vagy ami már vállalhatatlanul túlhordott. 
"A majd jó lesz valamire" címke felesleges. Sosem fogom felvenni, ebben is igaza van az írónak.
Tényleg ki kéne dobnom a felesleges ruhákat.




„Jó érzéssel tölt el, ha halomban állnak körülötted a sosem olvasott könyvek, amelyek hidegen hagynak?”
Milyen kérdése ez egy könyvmolynak?
Jó érzés!
Hidegen hagynak? Olyan nincs….
Már a feltételezés is idegessé tesz, hogy dobjam ki a még el sem olvasott könyveket, mert úgysem fogom. De! Valamikor. Lassan, de faragom le a számot, bár nem elég gyorsan, mert újabb kötetek érkeznek hozzá. 


Ha már Mánia. Marie egy kedves, bájos nő lehet. De elég nagy mániásságról szól, hogy gyermekkorában is a rendszerezés volt a főtevékenysége. Jó ha valaki rendszerető. De már kiskorában is mindent rendszerezett, pakolt mindenhol!
Ez azért valahogy nem kerek. Vagy eléggé önmagának való lányka volt és egy pótcselekvés vagy nem tudom.
Továbbá ahogy beszél a ruhákhoz, cipőkhöz és róluk.:) Nekem fura, hogy azokat is személyesíti. Mintha többre tartaná, becsülné őket, mint az embereket.
Tudom, hogy Japánban nagyon más a mentalitás, az életszemlélet és a szokások is. Így valahol érthető, csak fura számomra.

Okosságokat mond. Bár néha úgy éreztem ugyan azt mondja el nekem, csak századjára. Igaz még mindig nem tettem meg, mert azt nem dobtam ki...)

De jó pár hasznos tanácsát igyekszem megfontolni, kivitelezni.

Így azt hiszem elérte a könyv az áhított célját.


A könyvet köszönöm a Kiskapu kiadónak!

Fülszöveg:
MARIE KONDO ötéves kora óta bújja a háziasszonyoknak szóló magazinokat. Már ekkor rabul ejtette a jól szervezett terekben rejlő rend és szépség, majd tizenöt évesen úgy döntött: komolyabban is tanulmányozni fogja a rendrakás művészetét. A saját hálószobájával kezdte, majd a testvérei szobájával folytatta. Ma már rendkívül sikeres üzleti vállalkozása van Tokióban, amely abban segít az ügyfeleknek, hogy zsúfolt otthonaikból szemet gyönyörködtető, harmonikus, ihletet adó lakótereket varázsoljanak.

Kiskapu kiadó: 
http://www.kiskapu.hu/
234 oldal

FordítottaRézműves László

0 hozzászólás:

Megjegyzés küldése