2015. április 19., vasárnap

Esmahan Aykol-Boszporusz Hotel, egy negatív kritika

Előre is elnézést kell kérnem a negatív kritika miatt, de van olyan, amikor egy könyv ilyen érzéket vált ki és ezt sem szeretném eltitkolni, vagy szépíteni. 

Az ígéretes cím, borító és fülszöveg ellenére sajnos egy valóban nagyon negatív kritika következik, ritkán kelek ki magamból ennyire egy könyvvel kapcsolatban, de most nagyot csalódtam, vagy csak egyszerűen túl nagyok voltak az elvárásaim, nem tudom....


A könyvet már régebben is nézegettem, ezért is örültem, amikor a Rukkolán szembe jött velem, hát így lett az enyém és akkor még nagyon örültem neki, felkerült egy időre a polcra, de csak addig, amíg úgy nem éreztem, hogy most vágyom egy csajos krimire, egy fiatal Miss Marple-ra. 

 Egy sorozat indító köteteként egyáltalán nem állta meg a helyét, kapkodó, csapongó, hemzseg a nyelvi és szerkesztési hibáktól. Az alapötlet, hogy Törökországba helyezi az író a történetet még jó lett volna, de jött a rengeteg, a történet szempontjából jelentéktelen és jellemtelen szereplő, akik teljesen elrontották már az elején a hangulatot. Olvasás közben arra kellett figyelni, hogy most éppen melyik ismerőséhez csapódik Kati, aki egyébként a nyomozós szálat lenne hivatott vinni, mint egy jó főszereplőhöz illő volna, ennek ellenére folyamatosan a török nyelvtudásával kérkedik, ami szerintem a történet egy igen jelentős részét kitette. Jó, elhiszem mennyire jó is, hogy németként megtanult 13 év alatt törökül, de ezt minek vajon ennyire hangsúlyozni? A németeket úgy állította be, mint valami bugyuta, alantas népség, amire még Katival is ráerősít a kávézós résznél. Teljes mértékben sztereotípiákra épít az író, amellett, hogy néhol már-már örülnék, mert megcsillan egy-egy török gyöngyszem, mint a Boszporusz, de akkor ismét ugrik egyet és máris a török gazdasági, társadalmi helyzetet (vajon ez is, hogy jön a történetbe?) elemzi. Ez ismét elvesz a történet lényegéből és az idegesítő momentumok sokaságát gyarapítja. 

Aztán ott van a könyvesboltja, ami szintén egy színes része lehetne a történetnek, ehelyett csak idegesítően elhanyagolja a boltot, ami valamilyen rejtélyes módon mégis megy szinte magától annyira, hogy Katink egy remek lakást béreljen és neki tudjon állni egy botcsinálta nyomozó szerepében tetszelegni. 
Ami mellett szintén nem tudok elmenni az a szerelmi szál, hát borzalmas amit azzal a nyomozóval művelt, mint valami szende szűz, aki kiállt az utcasarokra, már elnézést, de szőrnyű volt olvasni azokat a részeket, ahogy a nyomozóval tipródik. Teszem hozzá Katink már régen elmúlt 18, szóval nem is értem miért akarja az írónő egy ilyen karakterhez rendelni a szerelmi szálat, amikor egy felnőtt és érett nőt próbál nekünk eladni, egyébként. 
Megjegyzem annyira örültem, hogy talán végre egy jó kis krimit olvasok, ahol ismét nő nyomoz, mivel úgy lett beharangozva, hogy Miss Marple kishúgát látjuk majd viszont a lapokon, Kati Hirschel személyében és erre jön ez az otromba, követhetetlen és bevállalom a végletekig unalmas krimi jellegű könyv. 

Összegezve, végigkínlódtam, mert nem szeretek semmit félbehagyni, de amennyiben lehetőségem lenne rá akkor sem olvasnám el a következő részt. 

0 hozzászólás:

Megjegyzés küldése