Ott egyenlőre még nem tartok, hogy korábban olvasottakhoz visszatérjek, legfőképpen azért, mert nagyon sok könyvét nem olvastam még.
A Gavallérok egy kisregény és általában másik hasonló terjedelmű művével adják ki egy kötetben. Az első megjelenés éve: 1897.
Nem csak maga az mű a rövid, hanem az idő is mialatt a történet játszódik.
Egyes szám első személyben elmesélve tanúi lehetünk egy lagzinak nemes Sáros vármegyében. Csak úgy tájékozódás képen: Sáros vármegye területe a Trianon előtti Magyarország északi határán található, központja Eperjes. Jelenleg Szlovákia része.
Ez azért érdekes, mert a pesti hírlapíró Csapiczky Endre megkérte hírlapíró társát , hogy legyen a násznagya a távoli Sáros megye Lazsány nevű településén. Az esküvő előtti napon vonatra szálltak és így jutottak el egy nagyobb városba , ahonnan másnap négylovas kocsival indultak az esküvő helyszínére.
" izzó verőfényesen sütött a nap, nevető mosolyával beragyogva a szelíd hegyeket, melyek csak úgy szoktatóba ugranak elénk, mint elölálló apródjai a messziről kéklő óriásoknak"Innentől kezdve a hírlapíró-násznagy csak ámult bámult, mert úgy tudta, hogy Csapiczky szegény, mint a templom egere. A kocsihoz minden útkereszteződésnél csatlakoztak újabb csodás fogatok, töve rokonokkal, és ilyenkor leálltak beszélgetni, egymással élcelődni. A rokonság némelyike olyan ősi famíliának tartotta magát, hogy a családfáját egészen a hét vezérig vissza tudta volna vezetni, de minimum a mohácsi csatáig.
Az olvasó beül melljük az egyik kocsiba és élvezi a tájat az egy szem idegen hírlapíróval és gyönyörködik az anekdótákban , az egymást csipkelődve fogadó urakban. Szinte érezni lehet a menet közben kóstolgatott ételek, a finom borok , a kisüstik ízét. Zötykölödünk az kanyargós utakon, látjuk az apró falvakat, a fogatok látványára összesereglett falunépet. Miközben megtudjuk szépen lassan, hogy mindez a mulatság hitelből van, nincs egy se a rokonságban , akinek legalább kettő jelzálog ne lenne a birtokán, ha egyáltalán van még birtoka. De olyan jól lehet szórakozni, hogy eszünkbe se jut azon gondolkozni,hogy ki állja a számlát. Az igazi gavallérok az öröm szülök, amikor egymást felülmúlva átadják a nászajándékot - papíron 50- 60 ezer forintnyi kötelezvényt. Fogalmam sincs, hogy ez mennyi pénznek felelne meg ma, de a násznép újjongott:" Igazi gavallér", "Úr a pokolban is"
Ezzel a könyvével sem okozott nekem csalódást Mikszáth, mert ez a környezet az amibe annyi éven keresztül tapasztalatokat gyűjtögetett , pontosan ismeri ezt a tájat, az itt élőket , urakat, parasztokat. A tájleírásai annyira élethűek, mint egy képeslap vagy inkább , mint egy képeskönyv. A kis történeteket, ahogy csatlakozik a rokonság az esküvőre igyekvőkhöz , szinesen , kedvesen és a legtermészetesebb toleranciával mutatja be . Érezhetően otthon van ebben a közegben. Kitcsit sem ítélkezik, hiszen ezek az emberek nem ártanak senkinek, na jó nem is kicsit önmaguknak
Megint megcsodáltam az érdekes szavakat, amiket használ pl, azt mondja erre a kis történetre, hogy " kis estke", vagyis kedves kis eset, legalábbis szerintem ezt jelenti.
Újra eszembe jutott az is , hogy mennyire hasonlít a mai korunkhoz, némelyik honfitársunkhoz ennek a mulatozó társaságnak a tagjai. Hitelekből élni, nagyvonalúnak látszani ez ma is betegség nálunk
Szívből ajánlom ezt a könyvet azoknak, akik gondolkoznak azon hogy Mikszáth melyik kötetét emeljék le a könyvespolcról kezdetnek. Könnyed, szellemes, igazi jó kikapcsolódás mindenféle stresszes helyzet nélkül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése