Kíváncsi Szerda 37.

Valamikor körülbelül 20 éves koromban olvastam a Zabhegyezőt. Csak annyira emlékeztem belőle, hogy egy fiú megy valahová céltalanul  és én az egész könyvet végig nevettem. Ismeritek, azzal a sírósos, fetrengős  nevetéssel.

Néhány évvel ezelőtt újra a kezembe akadt ez a könyv és mivel igényem támadt egy kiadós nevetésre, hát újra elolvastam.

Megtudtam, hogy miről szól a könyv valójában , de nevetni nem tudtam.

Csalódás volt számomra, nem értettem,hogy miért nem szórakoztat, pedig elég fogékony vagyok manapság is a humorra.

Nekem nem ez volt az egyetlen ilyen csalódásom. A kérdés ez:

Szoktatok rég olvasott,  kedvelt könyveket újra olvasni?

Ha igen, akkor ugyanazt az élményt kapjátok, vagy észre vettetek Ti is magatokon ilyen változást?

Adri könyvmoly:

Ritkán olvasok újra könyvet, pont a csalódás miatt. A megunhatatlan,  folyton újra olvasós könyveim az Egri csillagok Gárdonyi Gézától, a Gyűrűk ura és Fable Álomhajszája. A legtöbb köny bizony csalódás másodjára.

koalány: Nem csalódásnak nevezném, hanem hogy "gyerekfejjel" máshogy láttam és érzékeltem dolgokat, mint felnőtt fejjel. 13 évesen olvastam először Merlétől az Állati elméket - tetszett a "delfinek története". Mikor kb. 26 évesen újra olvastam, akkor természetesen már olyan dolgoknak is mögé láttam, amiket tizenévesként még nem érthettem.

Vagy ott az Aranyember Jókaitól. Kedvenc kötelező olvasmányom volt. Tímár Mihály számomra egy pozitív hősnek tűnt, felnéztem rá. Mikor pár éve újra elolvastam, akkor tűnt fel igazán, hogy tulajdonképpen milyen is ez a "más aranyával ékeskedő" ember. De ezt sem nevezném csalódásnak, mert továbbra is az egyik kedvenc klasszikus könyvem.

Márti: Nekem szintén volt már ilyen élményem, de most képtelen vagyok felidézni melyik is volt az a könyv. Én is úgy gondolom, hogy az ember változik és nyilván máshogyan lát dolgokat. Az élet egy állandó változás- fejlődés :)