Egy krimitől olyan minimum elvárásom van,hogy nem aludjak el rajta.
Eoin Cofler Meglőve című könyve ezt a feladatot nem tudta teljesíteni, pedig az időpontot jól választottam, vasárnap délután kezdtem el olvasni.
Szerintem ez azért alakulhatott így, mert a a főszereplő Daniel, aki kidobó ember egy bárban, eléggé hosszan elkezdte ecsetelni a lelkivilágát. Igaz, hogy közben dolga is akadt, mint kidobó ember, de az mintha mellékes lett volna, pedig nem volt mellékes.
Mindent megtudtunk ír származásáról, libanoni háborúban résztvevő ENSZ - katonai feladatairól, csekély baráti köréről, Connie hosztess-szel való kapcsolatáról.
Mivel krimiről van szó gyorsan történik egy gyilkosság, aztán egy másik, ami csak feltételezett gyilkosság, majd egy harmadik gyilkosság. Az utolsó gyilkosságról gondolja, hogy ki kell derítenie a tettest. Közben folyamatosan agyal és lelkizik, és egy idő után a feltételezett gyilkosság áldozata, aki a plasztikai sebésze - hajbeültetés miatt jár hozzá- , de egyébként a barátja, beszélgetéseket kezd vele a képzeletében.
Pedig Daniel kidobó ember nem tudathasadásos, csak éppen bizonytalan. Azt tudja csak, hogy ki kell derítenie egy gyilkosságot és meg kell találnia Zeb-et, aki beszél hozzá, élve vagy halva.
Csatlakozik hozzá egy nyomozónő, aki éppen lelőtte a kolléganőjét, persze meg volt rá az oka. Így aztán ketten keverednek kalamajkák sorozatába, de Daniel kivágja magát minden helyzetből, mint egy szuperman.
Először tényleg eléggé unalmasan indult a történet, majd kb. 100. oldaltól kezd izgalmassá válni, egészen addig amíg egy maffia csoport ki nem iktatódik. De ekkor még nem került elő a Daniel kidobó ember által keresett gyilkos és az eltűnt Zeb sem. Végül az utolsó 60 oldal megint ellaposodik, pedig újabb maffia csoport bukkan fel és a rejtélyek is megoldódni látszanak.
Hiányérzeteim voltak a könyvvel kapcsolatban, pedig a feszültség pótlására ott volt a humoros hangvétel. Azt is mondhatnám, hogy minden mondat egy poén akart volna lenni, időnként még mosolyogtam is rajta, csak mintha sok lett volna. Ez a kevesebb több lenne tipikus esete humor tekintetében.
A könyvet a Gabo könyvkiadótól kaptuk elolvasásra. Köszönjük!
Koalány előttem már olvasta, a véleményét itt olvashatjátok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése