Beugrott a Barbibébi, ami lássuk be, nem épp a legkedvesebb történeteim közé tartozik, amiket az utóbbi években olvastam. A felhajtás körülötte, a botránykönyv pulzálása a szemeim előtt, az olvasók reagálása rá, és persze a saját tapasztalatom is. Nem tetszett a történet, ugyanakkor éreztem akkor, hogy stílusilag nem rossz az író, de még forrnia, érnie kell.
Kicsit tehetetlenül bámultam a monitort és fogalmam se volt, mit is akarok. Pedig a döntés egyszerű: elolvasom avagy sem. Féltem tőle, féltem a csalódástól, féltem attól, hogy a fejemet verem a falba a saját döntésemtől, de ugyanakkor kíváncsi voltam, hogy fejlődött-e az író. Így vettem egy nagy levegőt és bepötyögtem a válaszban, hogy benne vagyok.
Szóval nekikezdtem a történetének. Többször említettem már, hogy szkeptikus vagyok a mai, hazai szerzőkkel szemben és ezen a Barbibébivel csak segített. Így nagy út állt előttünk. El kellett velem feledtetnie a Barbibébit, el kellett érnie azt, hogy átlendüljek azon, mennyire nem tetszett, milyen kép alakult ki bennem róla.
Igazán a második nap tudtam jobban nekiülni az olvasásnak. Este volt, Gyerkőcöm már aludt, minden csendes volt. Elhelyezkedtem a fotelban és elkezdtem. Aztán a következő emlékem az, hogy magamhoz térek és nyugtázom magamban, hogy hipp-hopp elolvastam 60 oldalt. És nem, nem aludtam el közben. ;o) Sikerült az egyik legnagyobb akadályt átlépnie a történetnek: elfelejtettem, hogy ki írta és bár itthon játszódik, de elfelejtettem, hogy hazai szerzőről van szó. Ezt pedig fontosnak tartom.
Éreztem, hogy más, mint a fenn nevezett története. Felfedezhető még benne az a bizonyos "Lakatos Levente", de ugyanakkor még sem. Más volt a hangulata, más a történet, más az egész.
A történetről röviden: egy megcsonkított férfi holttestére talál egy kisfiú. Csakhamar kiderül, hogy a férfi nem más, mint Flórián, a híres luxusprosti, a milliomos asszonykák kedvence.
A nyomozást Fényes Laura nyomozónő vezeti, aki a LoveClub ügyben is feltűnt (fogalmam sincs hogyan és mint, mivel nem olvastam azt a könyvet, de említés van erre a Bomlásban, ezért tudom), illetve becsatlakozik a képbe majd Lengyel Dávid pszichológus is (aki szintén szerepelt a LoveClub-ban).
Aztán a következő fejezetben egyből egy bizonyos Kökényesi Szilvia történetében találjuk magunkat. A lány 24 éves, most ért véget a házassága, ami totál taccsra tette. De most elkapta a lendület, ugyanis irodalmi pályázatra talál egy magazinban. Elhatározza, hogy ír egy szuper történetet, méghozzá nem másról, mint a milliomos asszonyok közt elhíresült Flóriánról. Találkozót beszél meg a férfival, majd maga is meglepődik, amikor az egész balul sül el. Ugyanis a férfi azt hiszi, hogy a fiatal lány is a szolgáltatásaiért kereste fel, így lényegében megerőszakolja őt. Mert igen, Flóriánhoz azért járnak az asszonykák, hogy kielégítse legvadabb, legbrutálisabb szexuális vágyaikat.
Szilvia történetét olvasva rájövünk, hogy tényleg minden kisiklott, ugyanis a lányt a férfi bezárja, amíg el nem készül a Bibliájával. És mi köze mindennek a Bibliához? Nos a pasi őrült. Nevezhetjük is szebben a dolgokat, küzd a démonaival, stb., de tök egyszerűen csak nem százas. Meggyőződése, hogy az Ördög az apja, szent küldetést teljesít, és minden nőben démon lakozik, aki hozzá jár.
A másik oldalon viszont továbbra is tudjuk, hogy Flórián meghalt és Szilviát se találják. Ki ölte meg a férfit? És hogyan? És hol van a fiatal nő? ...
A véleményem:
Három nap alatt fejeztem be a könyv olvasását és ezalatt az idő alatt egyszer volt megingásom, amikor majdnem félretettem. Igazából élveztem az olvasását, tetszett, de mégse felhőtlen a kapcsolatom a történettel.Összességében jobb a Bomlás, mint a Barbibébi. Kidolgozottabb, jobban van felépítve, a karakterek is részletgazdagabbak, van mondandójuk, igazi karakterek, nem pedig csak egy írónak a bábjai. Tetszett, hogy nem 1-2 főszereplő volt, hanem lényegében 4. Egész jól végigvezette a szerző mindegyiknek a szálát, de valahogy nem kerültek hozzám közel, kicsit olyan távolságtartóak maradtak. Bár, mivel ezt tán megköveteli a műfaj, így meg is értem, de nem kedveltem meg egyiket sem és ez kicsit hiányzott.
A cselekmény izgalmas, fordulatos volt és olvasmányos. Tetszett, hogy egyből belevágott a holttest megtalálásával a sűrűjébe. Nem húzta a dolgokat, kerülgette a kását, hanem egyből bumm bele.
A bumm belére kitérve még. Sok könyvnél szoktam azt tapasztalni és féltem emiatt a Bomlásnál is, hogy elkezdem olvasni, kb. az első fele nagyon pörög, aztán elfárad az író, lanyhul a kedve, belevesz minden hülyeséget, de nem tudja visszapörgetni a cselekményt és ezzel elrontja az első fele élményét is. Nos, bár a Bomlásban is volt olyan fordulat (az ördögös), ami miatt vonogattam a szemöldökömet, ettől függetlenül nem éreztem ezt a lanyhulást, így viszonylag egy szinten tudta mindig tartani az érdeklődésemet.
Viszont: nem tökéletes, vannak benne zavaró elemek, logikai bukfencek, nyomtatási hibák, sokszor megfordult a fejemben, hogy „mi a fene is ez?”. Úgy éreztem néha, hogy nagyon sok a TÖRTÉNET. Néha a kevesebb, ugyebár több.
Az ördögös résszel meg sehogy se tudok kibékülni. Tudom, hogy erre az egészre úgy kéne néznem, mint egy beteg elme tévképzetére, de valahogy még sem megy. Nem másabb ez a szál, mint más krimikben/thrillerekben, ha mondjuk a tettesnek látomásai vannak, stb., de még se tudtam elfogadni. Ezzel valahogy kisiklott egy kicsit, és nem tudtam eldönteni, hogy hol van a határ a valóság és az őrület közt.
Azt, hogy a Szürkéhez hasonlította a kiadó a könyvet, pusztán csak reklámfogásnak tartom. Igaz, hogy van benne kemény szex, de ez csak amolyan mellékszál és nem tartom annyira hangsúlyosnak, na meg a célja is teljesen más ezzel. Nem ez a lényege! Inkább csak egy olyan elem, ami feldobja a történetet. Igaz, ugyanakkor elgondolkodtató is a maga módján.
Összegezve: olvasmányos, izgalmas, jól felépített thriller. Nem tökéletes, de mégis jó és kellemes olvasmány. A Barbibébi után pozitív élmény volt az olvasása.
És hogy kiknek ajánlanám? Nos nyilván, akiknek bejött a Barbibébi, LoveClub, azoknak mindenképp, de azoknak is merem a figyelmükbe ajánlani, akik esetleg csalódtak a Barbibébiben. Fejlődött, csiszolódott az író és ezt érezni lehet a Bomláson.
Oldalszám: 442
Ára: 3499
Forrás: szerző
Értékelésem:
forrás
A bejegyzésem olvasható a saját könyves blogomon is, ITT.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése