Kertész Erzsébet: Csipkebolt Brüsszelben

Éppen egy nagy volumenű, nehezen haladós könyvet olvasok, ami mellé időnként szükségem van valami könnyedebbre. Úgyhogy most pár ilyen beszámoló következik tőlem, aztán valamikor majd blogolom azt a bizonyos nehezebbet is. Ez az egyik könnyed, ezt vittem karácsonyra anyukámékhoz olvasni, pár nap alatt végeztem is vele.

Kertész Erzsébet egyes könyveivel úgy vagyok, hogy nem ismerem a főszereplőt, így nem igazán érdekel az életrajza, de tudom, hogy az írás módját, a stílusát, a műfajt szeretem, biztosan tetszeni fog a könyv. Ebben az esetben is így lett, pár oldal után elmélyültem Jósika Miklósné, Podmaniczky Júlia élettörténetében. Kicsit szégyelltem olvasás közben, de Jósika Miklósról nem sokat tudok, nem is olvastam tőle, pedig a reformkor egyik legnagyobb írója volt. Így a felesége életrajzán keresztül őt is megismerhettem valamennyire. Nem szokványos az ő szerelmük, főleg abban a korban nem, amelyben éltek. Miklós ugyanis olyan 20-25 évvel lehetett idősebb Júliánál, gyakorlatilag az apja lehetett volna, voltak is vele egyidős fiai. Hét-nyolc évet vártak egymásra, arra, hogy Miklós felesége beleegyezzen a válásba a már teljesen kiürült házasságukban, és ők összeházasodhassanak. Nem sok boldog, nyugodt év várt az ifjú párra: házasságkötésükkor már küszöbön állt a forradalom, és ők ahogy tudtak, részt vettek benne, Miklós a politikában, Júlia követte férjét mindenhová, és a többi asszonnyal együtt a hátteret nyújtotta neki. Aztán a forradalom leverésével menekülniük kellett, és végül a brüsszeli emigrációban találtak új otthonra. A cím alapján, amikor még nem tudtam, kinek az élettörténete ez, nem is értettem, miért, milyen brüsszeli boltosasszonyról írt Kertész Erzsébet, aki általában nagy magyar nőalakokról szokott. Kiderült, a csipkebolt csak a könyv vége felé kerül szóba. Júlia igazi modern nőként csipkeboltot nyit Brüsszel belvárosában, ő tartja el a férjét, aki az emigrációban depressziós állapotba kerül, nem írhat magyarul, idegen nyelven pedig nem érzi magát képesnek rá... így amíg ki nem lábal ebből, addig Júlia teremti meg a szükséges jövedelmet. A könyv nem öleli át Júlia teljes életútját, igazából a forradalom előtti és utáni éveinek története. Aztán amikor kialakul az életük az emigrációban, házat építenek és végül otthon érzik magukat, a könyv is véget ér.