2013. január 20., vasárnap

Fejős Éva: Hotel Bali

Ez a másik könyv, amit a könnyedség kedvéért olvastam, és lesz még. Fejős Évával kapcsolatban felül kellett vizsgálnom a nézeteimet. Ezt és még egy könyvét olvastam már új korában. Nagyon vártam évekkel ezelőtt az első könyve megjelenését vártam, kíváncsi voltam rá, mert előtte sok cikkét olvastam, és bár újságíróként is ellentmondásos volt számomra, mégis érdekelt, hogy milyen regényt ír.
Akkor csalódás volt, adtam neki még egy esélyt és elolvastam még egy könyvét, aztán elkönyveltem magamban karakterre fizetett gagyi ponyvaírónak, és teljesen leírtam. Fel nem foghattam, miért alakult ki komoly rajongótábora. Ami még negatívum számomra, hogy az első óta futószalagon ontja a köteteket, nem értem, hogyan lehet ennyi idő alatt minőségi munkát kiadni a kezéből. Mindamellett mégsem mondanám, hogy nem minőségiek azok a könyvei, amit olvastam.
Szóval, most, hogy könnyedebb olvasmányra vágytam és a Csipkebolttal végeztem, anyukámék polcán kutakodtam, és úgy gondoltam, megpróbálkozom újra a Hotel Balival. Emlékeztem, hogy az volt vele a fő problémám, hogy olyan titokzatosnak akar tűnni, keveri a szálakat, és az ember várja a nagy meglepetést, a nagy slusszpoént... de egyszerűen a történet részleteiből én már jóval korábban összeadtam kettőt a kettővel, és rájöttem, mi a nagy titok.
Négy nőről van szó, akik barátnők voltak, volt egy férfi is közöttük, és velük ötükkel valami titkos szörnyűség történt, ami miatt mind elhagyták az országot, és megbeszélték, hogy tizenhét év múlva találkoznak. Aztán apránként, a szálakat külön-külön boncolgatva kiderül, hogy mi volt ez a szörnyűség, kit hogy érintett, és hogy mégse hagyta el mindenki az országot, úgyhogy az így megtudott információk alapján kell újra összerakniuk az életüket, ami tizenhét év után nem egyszerű.
Végülis így, második olvasásra jobban tetszett, mint elsőre. Rájöttem, hogy ha nem egy izgalmas krimiként kezelem a külön szálakon futó cselekményt, nem várok izgalmas végkifejletet, hanem csak egy nő által írt, nőkről nőknek szóló történetet, akkor kellemes olvasmány. Engem személy szerint így is zavar egy kicsit, úgy érzem, az írónő erőlteti, hogy titokzatos legyen, és az olvasó izguljon a titok kiderüléséért - miközben feltehetően már rég tudja és nem izgul. Ha nem akarna annyira rejtelmes lenni, hanem akkor megírná a nagy titkot, amikor az átlagos intelligenciájú olvasó feltehetően magától is rájön, akkor együtt izgulnék a szereplőkkel azon, hogy hogy dolgozzák fel a történteket, hogy folytatják az életüket, mi lesz velük. Így ebből a fajta érdekességből levett egy adagot, viszont hozzáadott egy kis szájhúzogatást az erőltetés miatt, ezzel együtt könnyű kikapcsolódásnak jó volt. Remélem, nem tűnik túl negatívnak a poszt így. Ez csak egy kis zavaró momentum számomra az olvasásban, el tudom fogadni, ezzel együtt tudom élvezni a könyvet, és most már szívesen elolvasnám a többi regényét is.

0 hozzászólás:

Megjegyzés küldése